Így elöljáróban annyit, hogy Dodgershez hasonlóan én sem tudom megígérni, hogy márpedig ez egy hajszálpontosan "legrosszabbtól a legjobbig" jellegű lista lesz, szóval mondhatnánk inkább úgy, hogy "a 2010-es évtized legjobb animéi szerintem" mindenféle rangsor nélkül. Persze próbáltam azért nagyjából tényleg úgy összerakni, hogy egyre inkább a jobbak felé haladjunk, ahogy telnek a hónapok, de főleg a TOP 1-5-nél már majdhogynem tetszés szerint fel lehetne cserélni a címeket, mert mindegyik sorozat rulez a maga módján. Na mindegy, csak gondoltam erről szólok előre, csapjunk akkor bele!
10. Star Driver (2010)
Körülbelül három évvel a Sunrise-os Code Geass és a Gainaxos Tengen Toppa Gurren Lagann sikerei után járunk, amikor a Bones stúdió úgy dönt, hogy "Hé, hát egy ilyet mi is tudnánk csinálni!" Össze is hívják a bandát, a készítők között olyan neveket találhatunk, akik korábban Fullmetal Alchemisten, Utenán, Soul Eateren dolgoztak, valamint a seiyuu gárda szempontból sem spóroltak a pénzen, férfiak közül felbukkan itt Miyano Mamoru, Fukuyama Jun vagy Ishida Akira, míg a hölgyek táborát többek között Tomatsu Haruka és Koshimizu Ami erősíti. (És ezek csak azok, akiknek a neve nekem is mond valamit, pedig említettem már párszor, hogy én sosem voltam az a nagy "seiyuus", ergo simán lehet, hogy háromszor ennyi "A-listás sztár" is van a stábban. XD) Az első, ami miatt impressziv volt ez a vállalkozás, hogy fenti "elődeihez" hasonlóan ez is teljesen original anime. Tehát nem volt manga, VN, LN, "a haverom forgatókönyve, akit minden másik stúdió kidobott, de én megígértem neki, hogy meganimálom", itt bizony teljesen saját kútfőből kellett kitalálni valamit, ráadásul nem is 12, hanem rögtön 25 részben. Az persze más kérdés, hogy gyakorlatilag pontosan meg lehetett mondani, hogy egyes trope-okat és karikat honnan emeltek át, szóval inkább volt ez egy nagyon ügyesen másoktól lenyúlt anyagokból összefércelt Frankenstein-szörny, mint mondjuk egy Madokához hasonlító full original élmény, viszont gyorsan azt is hozzá kell tennem, hogy bárcsak mindenki ennyire lopna ügyesen és főleg szórakoztató formában.
Gyakorlatilag hiába tudja az ember, hogy "ez innen lett nyúlva, ez meg amonnan", annyira kellemes, szórakoztató, stb. amit lát, hogy hajlamos megbocsátani nekik minden lopásukat. XD Problémák persze így is akadtak vele, főleg a sorozat második felében, de nézzük először a pozitívumokat.
A sorozat alapja egy szokásos school life setting, fantasy és mecha elemekkel megbolondítva. Lesz vagy tizenvalahány szereplőnk, de főhőseink igazából a más hasonló animékből más ismerős "két fiú - egy lány" trió, nevezetesen Takuto, Sugata és Wako. (LOL: Yakko, Wakko és Dot... XDDD Bocs. XDD Mondjuk néha tényleg úgy viselkedtek hárman... XD) Ami már itt feltűnt (és később kb. a teljes szereplőgárdára igaz lesz), hogy sikerült úgy megírni a karikat, hogy bár nagyrészük klisé, ám mégsem idegesítő. Takuto a szokásos "genki boy", ezeket én nemtől függetlenül csípni szoktam (ugyanebben a karitípusban utazik a Goku-Luffy páros, vagy női karik közül a Keijós Nozomi), Wako meg szimplán halál cuki volt a legtöbb jelenetben, viszont ami pl. kellemesen üdítő színfolt volt, hogy a "coolboy" Sugata is valahogy úgy tudott menő lenni, hogy ezt nem seggfejkedéssel, illetve a másik két haverja folyamatos oltogatásával érte el, hanem inkább egyfajta kisugárzással érte el, hogy még a nézőben is tiszteletet ébresszen. Ezt kevés animében tudják jól elkapni, általában úgy próbálják az ilyen jellegű szereplők coolosságát bemutatni, hogy a fazon folyamatosan basztatja a teljes környezetét. (Oh, hi there, Sasuke, Bakugo, etc!
) Annak is örültem, hogy közte és a Takuto közötti szintén "kötelező" haver-rivális viszony sokkal normálisabb, hihetőbb formában bontakozott ki, valahogy természetesebben jöttek ki a nézeteltéréseik, pláne, hogy nem azzal indult kapásból a sorozat, hogy egymásra néztek és máris utálták a másikat. (Oké, a végén, meg talán 1-2 epizódban túl volt erőltetve a dolog, de azt változatlanul tudtam értékelni, hogy nagyrészt csapatként és barátokként működnek együtt hárman, pl. a szintén "meglepő módon" Wako és köztük szövődő szerelmi háromszög sem ment át olyan szintre, hogy "mostantól minden nap verekszünk a csajért". XD)
Na, a jófiúk tehát rendben voltak, de mi a helyzet az antagonistákkal? Szerintem remekül működtek ők is, sőt, sikerült rajtuk is csavarni egyet véleményem szerint: ugye láttunk már épp elég animét, ahol azt mutatták be, hogy "ó, hát XY olyan rendes, cuki, stb....MICSODA, ÚRISTEN, IGAZÁBÓL EGY PSZICHOPATA ÁLLAT???? HÁT EZT NEM LÁTTAM JÖNNI!!!!" (naná, hogy nem, mert jellemzően ilyenkor szarul vannak megírva a karik, semmi jel nem utal arra, hogy kattantak, csak úgy ad-hoc kiderül, hogy állatok... XDDD) Itt szerencsére pont mintha a dolog teljes fordítottja történne, ami nem feltétlenül tökéletes megoldás, viszont megint csak üdítő változatosság. XD Szóval van egy "Glittering Crux" (lol, már a név is... XD) nevű "gonosz szervezet", akikről csak a hülye (illetve főhőseink... XD) nem látják már első blikkre, hogy bizony mindegyikük a srácok osztálytársai közül kerülnek ki, "ördögi tervük" pedig az, hogy a szigeten lévő "ősi mechákat" sikeresen áthozzák a mi világunkba, mert akkor...hát, nem igazán derült ki a végén sem, hogy akkor mi lesz, bár gondolom
természetesen világuralom. XD Úgyhogy már a tervük is elég "érdekes", aztán a dolog még meg van fejelve azzal, hogy a kb. minden epizódban bemutatott "gonoszok gyűlése" jelenetük is inkább emlékeztet valami alsó tagozatosok klubházára, mint bármiféle villain találkozóra, illetve ami még feltűnhet, hogy ezek nem hogy civilben a suliban, de úgy egymással "gonoszként" sem válnak
igazán szemétté. Oké, húzzák egymás agyát, meg néha befigyel, az "XY, te kegyvesztett lettél, mostantól nincs helyed köztünk!"-húzás, de semmi komoly ölés, kínzás, vagy bármi szadistáskodás, sőt, igaz, hogy régen láttam, de nekem még a máshol untig rágott csont "höhö, X fúrja Y-t, hogy utóbbi hibázzon és akkor X feljebb kerül a ranglétrán!" szemétkedés sem nagyon rémlik tőlük. Tiszta "Yuru Villains" voltak (értitek... XD), ami tökéletesen passzolt az egész sorozat kellemesen lightos hangulatához. (Nem véletlen, hogy a mecha fightok sem úgy néztek ki, hogy törik a csont, folyik a vér, meg repülnek a csavarok és egyéb gépalkatrészek, hanem inkább egy
fabulous összecsapást láthattunk, ahol Takuto mechája a legjobb műkorcsolyázókat is kenterbe verte sajátos mozgásával a csatatéren. XD) Szóval pl. a fazon, aki kb. dizájnra a Code Geass-es Orange-kun testvére lehetett volna és aki még a legelső részben elbukik, utána sem tűnik el, később civilben egy csomószor látjuk, csak már a "gonosz mechaklubban" nem tag. XD Úgyhogy ha leszámítjuk, hogy az elbukott karikat a vezetőség kirúgta a helyi "Skull & Bones" egyetemi klubból, attól még továbbra is haverok maradtak civilben, hát nem cukik? XD Úgyhogy annyira még rájuk sem tud haragudni az egyszeri néző, pláne azért sem, mert civilben nem egyszer tökre szerethető/aranyos pillanatokat produkáltak. (Örök kedvencem marad pl. a sulis dokinő, aki amikor épp nem mechát vezet, az egyik diákjával kavar, de olyan aranyosan, hogy kb. mindenki egy össznépi "awwwww :3"-val konstatálta kettőjük kapcsolatát, amikor az elején még csak utaltak rá, majd tíz rész múlva egy cukrászdában a szemfüles néző kiszúrta őket a háttérben az egyik asztalnál, amint már a randizási fázisban vannak. XD) Azért mindig érdekesebb, ha úgy nézel
Őket kell tehát hőseinknek megállítaniuk, ezen megállítás pedig szinte egészen a végéig epizodikus "mecha fight of the week" stílusban lesz bemutatva, kiderül ugyanis, hogy Takuto a
Ginga Bishounen (mondtam már, hogy
imádtam a sorozatban felbukkanó nevek/titulusok többségét? XD), vagyis az egyetlen olyan harcos a jók oldalán, aki nem "fagy bele az időbe", amikor a gonoszok részenként elszabadítják a szigeten a "Zero Time" nevű dimenziót, hanem továbbra is magánál van, sőt, saját személyes mecháját, a Tauburn-t hívja segítségül. (Ami dizájnra kb. egy riói karneválos nő és egy műkorcsolyás nászának szerelemgyermeke. XDDD) Ja és jézusom, hát a lényeget majdnem elfelejtettem: hősünk nem csak úgy beül a mechába aztán hadd szóljon, ő egy
mahou shounen, ugyanis át is változik közben és az alapból vörös hajú srácból egy ketchup-mustár színvilágú, válldíszes "szuperhős" lesz, amin egyébként normál esetben mindenki betegre röhögné magát, dehát az egész cucc annyira fabulous módon epic ebből a szempontból, hogy kb. fanboy és fangirl egyszerre vágott ilyen fejet minden átváltozós jelenetnél: *______* (Arról nem is beszélve, hogy azért gonoszékat sem kell félteni, csak ők debil maszkokkal meg rúnákkal oldják meg ugyanezt és csak félig annyira fabulousök, mint hősünk. XDDD Viszont imádtam a "KIRABOSHI!!!444" nevű "szektaüdvözlésüket", mint valami elcseszett victory-jel, csak oldalasan mutatva, mert úgy biztos coolabb szerintük... XD Csillagra mondjuk szerintem totál nem hasonlít, de ők tudják... XD)
Látvány/zene tekintetében szintén eléggé odatette magát a Bones, egyszerűen jólesik nézni, kellemes a szemnek, szép a színvilág, stb. A zenékből talán a
második OP volt a kedvencem, de igazából mindkét OP és ED páros teljesen jó volt. Ja! Srácok/lányok, végre azon kevés animék egyike, amikben volt "battle-music!" Ez ilyen személyes terminológiám azokra az animékre, amik rendszerint "enemy of the week" módszertanra épülnek és az adott fightot mindig valami jellegzetes zene vezeti fel. Digimonék pl. elég sok szezonon át alkalmazták ezt és rohadt epic volt, úgyhogy Star Driver is belekóstolt a témába, méghozzá a történetbe integrálva a dolgot: különböző mágikus papnők énekeivel lehet előhívni a "Zero Time"-ot és csak ott tudnak fightolni a mechákkal, így tehát még történetileg is próbáltak úgy-ahogy ürügyet találni rá, hogy miért kell énekes dalbetét minden fight előtt. (Amit akkor is mindenki megbocsátott volna nekik, ha nincs rá ürügy, mert egyszerűen gyönyörű volt! *_____* Kétféle is volt belőle egyébként, mert félúton "papnőt cseréltek", viszont kb. mindenkinek
az első, az igazi, az egyetlen maradt meg. Amiből a sorozatban ugyan nem, de zenei CD-n még volt egy
pörgősebb változat is.)
Poénok/fanservice fronton is teljesen rendben van egyébként. Többször sikerült jót röhögnöm a vicceiken, mint ahányszor nem, általában még az erőltetett húzásaik is jól sültek el (szerintem pl. a mai napig nem tudja egy néző sem, hogy Takutónál mik voltak ezek a "random engrish szavakat ordítok be", mint az "IT'S-A-PINCH!" vagy "IT'S-A-SAFE!", ellenben sikerült őket annyira emlékezetes hülyeségnek megírni, hogy még így tíz év távlatából is minimum elvigyorodom, ha eszembe jut. Ahogy 1-2 helyzetkomikum is, ugye említettem már a kikapós dokinőt, de hasonló klasszikus volt az osztályelnök csaj "csókolj meg az üvegen át" húzása (btw, Istennek hála, hogy belőle sem csináltak egy egopicsa maffiavezért, ugye sajnos ez a típusú karakter sokszor végzi így...), vagy az általában komoly meganekko "egyszer állok be karaokézni, akkor is pont sikerül jól leégetnem magam" nagyjelenete is. XD A fanservice-t sem vitték túlzásba, de azért a kötelező köröket lefutották: cuki csaj, enyhén domina osztályelnök, kapásból kétféle loli, a pukkancs, meg a Bake-Nadeko-szerű (nem tudom, ennek mi most a hivatalos terminológiája, "az onii-chanozó"? XDDD), a MILF dokinőt már méltattam eleget és persze a kötelező leszbipáros sem maradhat el. XD Fangirl fronton ott voltak a BL-áthallásos Takuto x Sugata jelenetek (pláne, amikor még maguk a sorozat csajai is ráerősítettek erre, mert volt ilyen epizód XD), valamint Ishida Akira bish megint hozza, amit általában Ishida Akira bishént hozni szokott. XD
És ugye akkor itt jönne a kérdés, hogy "De ha ez ekkora királyság, van benne minden, szerelmi szál, fanservice, mecha fight, látvány, zene, stb-stb.", akkor mit keres a tizedik helyen, miért nem fentebb, valahol a TOP 5 környékén?" Nos, az a helyzet, hogy Bones ugyan zseniálisan lepuskázott mindent a mellette ülő Sunrise és Gainax padtársaitól, amikor dogát írtak, még 1-2 új vagy szokatlan ötletet is bele tudott rakni, viszont ettől még önmagában sajnos nem áll meg a válasza, mert látszik, hogy mástól lopta és leírni még sikerült, ám a szóbelin nem nagyon tudta Titkos tanárbácsinak önállóan visszaadnia a bemagolt anyagot. Értsd: ez a cucc bár tök jó majdnem minden fronton, történetileg sajnos erős hiányosságai vannak, amik főleg a második felében kezdenek el kiütközni és a végére csak azért nem változik a finálé totális trainwreckké, mert ami nincs, vagy alig van jelen, azt elrontani sem lehet. Mondok pár spoileres példát:
-Mi a franc az a "Ginga Bishounen"? Nem, ez nem valami "van neki, mert magic", ez egy létező power, ugyanis
egy egész külön epizód mutatja be Takuto életét EP 1 előtt, mielőtt a suliszigetre érkezett és amikor egy baleset után elkezd fényleni mellkasán a keresztcsillag, akkor a nagypapi ilyen Yoda mesteresen elvigyorodik, hogy "Ginga Bishounen!" Ugye, milyen jó lenne megtudni, hogy mit tudott az öreg, mi ez az erő, vajon kik voltak a korábbi "Star Driverek" stb.? Hát jó lenne, csak semmit nem tudunk meg róla, elő sem kerül többé ez a téma, írj róla fanficet, magyarázd meg magadnak. -__-
-Ishida Akiráról kiderül, hogy Takuto apja. Vajon hogyan? Milyen erőt használ, talán ő is Star Driver? Hogy-hogy legalább 30 éve 15-nek néz ki és ezáltal kb. egykorú a most kamaszodó fiával?
-Ki a rókás csaj? Takuto anyja? Milyen magic powerje és háttértudása van? Már megint nem tudjuk meg, pedig az utalgatás megy rá ezerrel.
-Ez már a fentiekhez képest apróság, de amúgy tényleg: a Glittering Crux mit akart volna? Feltörik mind a négy papnő-pecsétet, onnantól mecháik lesznek és leigázzák az egész világot? Mert ez sem lett túlmagyarázva.
-Sugata pálfordulása a végén totálisan ad-hoc hülyeség, lelesték Sunrise-tól a Lulu-Suzaku ellentétet és ők is gyorsan szembefordították egymással a két havert, csak éppen a 20 részen át tartó eltérő nézőpontok bemutatása, vagy bármi egyéb indok hiányzott ebből a "nagy fordulatból". (Most itt lehetne hülyéskedni, hogy a meganekkóval való ágyjelenet erős
benyomást tett rá, de igazából úgy emlékszem, még az sem nagyon, szóval végképp nem értem... XD)
-Ahogy gonoszék is kb. a végén jönnek rá arra, amit a néző EP 1 óta tud: hogy rohadtul nem villainnak valók. XD Lenyomják a nagy fightot, ahol persze Takuto győz, ők meg szinte örülnek, hogy nem ők győztek, mert idegileg már kb. egy nap után sem bírják az igazi gonoszsággal járó stresszt...lol, WTF?? XDDD
-Btw, mi ez a papnő-seal-mecha rendszer? Ők így születtek, vagy "mecha-lakattá" tették őket? Itt is lenne jópár kérdés.
És a legrosszabb, hogy ezt az egészet
mind meg lehetett volna magyarázni, idő bőven volt rá, ha mondjuk úgy a 15. résztől kezdve elkezdik összefüggőbbre írni az epizódokat és az "enemy of the week" formula helyett masszívabban ráfekszenek a történetre. (Ha már Sunrise, mondhatnám úgy is, hogy a Code Geass mellett a Mai HiME-ből is puskázniuk kellett volna, akkor talán jobb végeredményt kapunk.) Ugye itt üt vissza az, ami egyébként dicséretes, hogy original anime a cucc: ezúttal még azzal sem lehet védekezni, hogy "ott a 200+ órás játékidőnyi VN, azt játszd végig és abból minden kiderül", mert nincs ilyen, pedig a végére totál úgy érzi a néző, hogy akár lehetne is. (Összehasonlításképpen: a
valóban sokórás játékidővel operáló VN-adaptáció Umineko anime csak alig volt zavarosabb, mint a Star Driver... XD) Van ugyan egy mozifilm, de az gyakorlatilag az anime recapje, leszámítva a kezdőjelenetét, ami kb. méltó a TV sorozathoz, mivel egy totálisan érthetetlen jelenetet látunk, ami minimum csak akkor működne, ha valami alternatív idővonal lenne a TV-hez képest, de nem kell aggódni, erről sem tudunk meg semmit.
Aztán persze lehet, hogy az író/rendező úr fejében ez az egész egy tökéletes és érthető összképet alkot, de ha ezt képtelen a nézőknek rendesen átadni, akkor sokat nem érünk vele. (Amúgy volt is anno valami "vagy igaz, vagy nem" típusú fankomment, miszerint
állítólag Japánban kb. a sorozat megjelenésével egyidőben kiadtak valami hivatalos data bookot, amiben benne van minden, hogy ki kicsoda, mi a háttérsztorija, stb-stb., de ha így is van, ezt illene a sorozatba belerakni, nem mindenféle "vedd meg hozzá ezt a könyvet, meg olvasd el azt a képregényt" stílusban tálalni.)
Úgyhogy igen, a fentieket sajnálom, mert simán előrébb is lehetne ez a sorozat a listán, ugyanakkor a TOP 10-be még így is pont befért, mert egyszerűen akárhányszor eszembe jut, sokkal inkább a pozitívumai rémlenek fel, nem az, hogy végül sehová sem jutott a története, illetve tényleg volt az egésznek egy sajátos hangulata, ami önmagában is nézhetővé, szórakoztatóvá tette.