Nem vagyok folklorista, de az értelmező szótár írhat amit akar, a "mese" ("tale") mint irodalmi fogalom, így önmagában nem létezik (angol nyelven legalábbis, egy magyar szakos mesélhetne, mit mond erről a magyar irodalomtudomány). Ezerféle dolgot lehet mesének hívni: népmesét, "tündérmesét" vagy "Marchent" (amiből ugye van Volksmarchen és Kunstmarchen - pl az Arany virágcserép műfaji besorolása bizony mese, Kunstmarchen), tanmesét, mindezek közül mindegyik ezerféle dologról szólhat, ezerféle generációnak (Aesopus vagy de la Fontaine meséi sem gyerekeknek szóltak, de pl ott a Canterbury mesék is), nincsenek meghatározott szereplők vagy vonások (mint pl "a jó elnyeri jutalmát, a gonosz bűnhődik" - hogy is volt a sztori a hollóról, a rókáról és a sajtról? vagy a farkasról és a bárányról? de pl ott vannak Oscar Wilde vagy Andersen meséi is). Mindennapi, "laikus" értelmezésben pedig mesének hívhatjuk pl a hihetetlen történeteket ("szerinted beveszem ezt a mesét?"), az anekdotákat, de pl azt is mondjuk, hogy "elmesélte, mi történt vele a bankban" - ami nyilván nem csodálatos eseményekre utal, de ezt a szót használjuk rá.
Úgyhogy a szó
jelentésén lovagolni szerintem teljesen felesleges. :3 Nyilván a "mese" szónak, főleg magyarul, van egy "gyerekes" felhangja, amit sokan degradálónak tartanak, ezért ódzkodnak a használatától. Viszont ettől még a mese nem kizárólag gyerekeknek szóló dolgokat jelent - legalábbis meg lehet nézni mondjuk Wilde meséit, amik felnőttek számára sokkal értékesebbek, mert a gyerekek lehet, hogy felfogják a sztorit, de az amögött rejlő dolgokat nem; vagy ott vannak a mindenféle legendák, illetve legendékből kialakult történetek, amiket ma sokan infantilizálnak (ld Robin Hood), de eredeti formájukban vagy környezetükben abszolút felnőttek által készített, főleg felnőtt közönségnek szóló mesék (persze a középkorban teljesen más volt a felnőtt/gyerek világ).
...vagyis, oda akarok kilyukadni, hogy egyetértek Arashival, főleg ebben a meghatározásban:
Arashi írta:Hogy valaminek van egy célközönsége, annak ellenére még értelmezhető szélesebb síkon/ idősebb olvasótábor számára is. A HP-ben például rengeteg "felnőttként" elemezhető dolog van, de ez nem változtat azon, hogy gyerekkönyv (illetve az utolsó három kötet már inkább ifjúsági irodalom) kategória.
A legtöbb anime ugyanez a kategória. Vannak persze kivételek, de a többség bizony az "ifjúságnak" készült (és vagyok olyan vén, hogy ez alatt a 13-18 éves korosztályt értem :3). És attól még, hogy a kulturális különbségek miatt az animék (általában) nem "lefelé beszélnek", nem patronizálják, nem nézik hülyének a gyerekeket, így tartalmaznak komolyabb témákat is, ettől még nem lesznek omghúdekomoly dolgok, legfeljebb csak azoknak, akik eddig még nem találkoztak hasonló témákkal vagy hasonló megközelítésekkel más területen (pl irodalom, film).
) ...és még azt sem tudjuk meg, hogy farkaskoma miért vált gonosszá... 
)
