Ha már a téliről említést tettem itt, akkor jöjjenek a tavaszi szezon általam nézett címei:
Kyuukyoku Shinka Shita Full Dive RPG
Kíváncsian vártam a szezon elején, h elinduljon a sorozat, mert az előzetesek nem voltak rosszak, illetve ennek alapjául szolgáló LN-t a Shinchou Yuusha írója szerezte. Itt jegyezném meg, h még az első rész előtt újra is néztem a Shinchou Yuusha animét, ugyanis az egy jó vígjáték. Ugyan ilyen jó vígjátékot vártam el ettől a műtől is, de sajnos csalódnom kellett.
Az első rész ígéretesnek indult, a klasszikus RPG-s kiindulás kifigurázása egész humoros lett. Csakhogy a 2.résztől mélyrepülésbe kezdett a sorozat, mely végett közel álltam hozzá, h dobjam a fenébe. Ugyanis a 2.résztől a 5-ig borzalmas az anime, a nézhetetlenség határát súrolja. Humor az egyáltalán nincs, mivel rettentő komolyan veszi magát a sorozat. Sajnos ez az állítás nem csak erre a 4-részre igaz, hanem majdhogynem az összes továbbira is igaz. Továbbá e részek története egy nagy nulla, ami unalmas és ahol csak a főszereplő srác vergődése látható. Rontja még a helyzetet az is, hogy az izzadságszagú komolykodás ritka bugyuta háttérsztorival párosul. Arról már nem is beszélve, hogy ezen epizódok alatt az egyetlen idézőjeles poén forrás, h a főszereplő srác bepisilt (pl -kis spoiler- akkor amikor az egyik npc megakarta kínozni és félelmében kicsordult belőle a sárga nedű). És nem egyszer hanem párszor ellövi ezt a “poént”, ami miatt szánalmassá válik az egész.
A 6.résztől kicsit javul a helyzet ugyanis legalább valamiféle történet kezd kibontakozni, illetve a 6. a másik olyan rész, amit poénosnak véltem Alicia horrorisztikus megnyilvánulásaival. Persze a 6. epizód után egy deka poén nincs, de legalább nem próbálkozik szánalmas dolgokkal a sorozat, mint ahogy azt tette az első felében. Vagyis az anime második fele az már nézhető.
Maga az alap elgondolás, miszerint a játéknak az a célja, hogy jobb embert faragjon belőled, aki képes helyt állni a társadalomban nem rossz ötlet. Csak hát a megvalósítás erősen félrement. Az rendben van, hogy a játék realisztikus. Viszont azt már nehéz elképzelni, h
Továbbá az animében látható játék, nem játék lévén majdhogynem hiányzik belőle minden olyan elem, ami egy programot játékká tesz. Például nincs cél. Inkább egy szimulátorhoz hasonlít sem mint egy játékhoz. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan nehéz, ami miatt a legelvetemültebb mazoisták közül sem vinné végig mindenkit. A főszereplő srácból pedig a mondva csinált indítéka ellenére sem nézném ki, hogy tovább játszana vele. Persze ennél rosszabb a csöcsös csaj, akinek a motivációja egy kibaszott nagy bemutatás nekünk nézőknek.
Amúgy ha már a főszereplő páros szóba került érdemes megemlíteni, h a karakterek egytől-egyik egysíkúak és felszínesek.
A sztorihoz még egy gondolat erejéig visszatérve. Meglepett, h volt egy egész jó csavar, méghozzá az,
A látvány elfogadható, bár néha közel áll ahhoz, h a béka segge alá essen. Az aléfestések meg OP & ED szóra sem érdemes.
Mindent összegezve senkinek sem ajánlom az animét. Vígjáték lenne de annak borzalmas (12 részből kb 2 vicces), a sorozat első fele közel nézhetetlen és a történet is gyenge eresztés.
Isekai Maou to Shoukan Shoujo no Dorei Majutsu Omega
Az első évad anno ígéretesen indult, viszont a vége igencsak pocsék lett a túltolt fanservice/ecchi részeknek is a totál érdektelen történetének köszönhetően. Így a folytatás már nem igazán érdekelt, de végül úgy alakult, hogy csak elkezdtem és végig is néztem.
Mit ne mondjak nem volt egy szar, mint ahogyan azt vártam, viszont azért jó se volt. Bőven nézhető, nincsenek túltolt fanservice-k és a sztori is tűrhető. Nem unalmas mindig történik valami, továbbá egész szórakoztató is az előtt poénoknak köszönhetően. Bár főszereplőnknek továbbra sincsenek távlati céljai, csak azt csinálja amibe éppen valahogy belekeveredett. Illetve még mindig egy töketlen balfasz ha a nőkről van szó, ami ebben az évadban kifejezetten zavaróvá válik az egyre több és egyre jobban nyomuló hölgyek miatt. Mondjuk hiába lesznek egyre többen ha fanservice-n kívül másra nem jók.
A megvalósítás hozza az előző évadban megismert színvonalat.
Érdemes megjegyezni, hogy az OP az vmi kegyetlenül fülbemászó lett, pedig én nem igazán kedvelem a diszkós számokat.
Akinek tetszett az első évad annak ez is tuti be fog jönni.
Nem tartom kizártnak, h nézném az esetleges folytatást, de igazából engem annyira nem érdekel a cucc, illetve az sem zavarna ha nem készülne több rész.
Back Arrow
Igaz ez még téli szezonban indult de most lett vége. Szóval eredetileg nem is terveztem ezt nézni, de egyszer ANN-en láttam még vmelyik első epizódból egy képet ami felkeltette az érdeklődésemet, így belekezdtem. Nos az említett képen kívül, mely alapján úgy tűnt ez fantasy lesz mást nem is tudtam a sorozatról. De az első részek alatt nyilvánvalóvá vált, h ez inkább sci-fi felé hajlik, ami egy pozitív meglepetés volt számomra.
Maga az alap felállás ha nem is egyedi, de azért kellően érdekes: adott egy fallal körül vett világ, melynek lakói a falat istenítik és úgy gondolják azon túl nincsen semmi. Viszont egyszer csak a falon kívülről megjelenik egy kapszulában a főszereplő Arrow, aki amnéziás azonban azt tudja, h a világ nem ér véget a fallal s vissza akar jutni a túloldalra. Állításával eléggé felkavarja a dolgokat, továbbá a két uralkodó ország is felfigyel rá, lévén Arrow nemcsak a falon túlról jött, de nála van egy bizonyos fajta karperec mely ritka és értékes fegyver lévén a viselője köré egy mecha formálódik, ami az adott illető meggyőződését testesíti meg, így ahhoz mérten vannak képességei. Arrow pedig igazán erős mecha-t tudhat magának.
Ezek után nem meglepő, hogy az anime a fő mozgató rugója a kérdés: vajon mi van a falon túl? Az anime pedig jól ért hozzá, h az ez iránti érdeklődést fokozza, így ha más miatt nem is, e miatt biztos tovább nézi ez ember. Persze azért közben megismerkedünk jobban eme világgal az itt élő népekkel és konfliktusaikkal. Bár változatosak a társadalmak és a köztük lévő viszonyok, viszont semmi sincs mélyrehatóan bemutatva, inkább csak felületesen a könnyebb befogadhatóság érdekében. Továbbá a konfliktusok is elég egyszerűen vannak lezárva már már bugyuta módon. És miért van ez? Nos azért, mert gyerekeknek (általános iskolás korosztálynak) készült. Ez pedig rányomja a bélyegét az anime minden aspektusára és ebből eredeztethető az összes probléma is.
Ahogy említettem az előbb az egyik ilyen gond, hogy igencsak felületes sok dologban (ide amúgy a karakterek is beletartoznak), naív, nem egyszer bugyuta, stb. De ezek valószínű egy 10 évest nem zavarják, illetve az anime nem nézi hülyének a célközönségét. Ezért is lehetnek egészen érdekes gondolatok, fordulatok benne ami még az idősebbek figyelmét is felkeltheti, csak hát szinte minden le van butítva. Viszont a sorozat a végét leszámítva nem lép át egy szintet, azonban a zárásnál konkréten a végső epizódokon át tartó ütközetnél nagyon, de nagyon gyerekes lesz. Számomra az már nagyon a befogadhatóság határát súrolta, hogy az ellenfelek folyamatosan egymásra kontráznak és akkor most jobban oda teszik magukat és a semmiből erősebek lesznek, meg akkor még nagyobb mecha-kat vetnek be és még jobban übereleik egymást és még jobban és még jobban.
Amúgy ha már a végét szóba hoztam, választ kapunk arra mi leledzik a fal túloldalán és, hogy miért is létezik e fallal körül vett világ. Azonban a válasz az anime többi részével meg pont, hogy nyakatekert lett.
A karakterek design-ja bár igencsak színes, ez jellemükre nem mondható el. Eléggé egy dimenziósak, viszont kedvelhetőek, az én kedvenceim a hercegnő alteregója és a császár volt. Azonban a címszereplő Arrow-ot ki nem állhattam a naív, mindenkit megmentek személyisége miatt. Mondjuk kicsit viccesnek találtam, hogy a szinkronja pont Yuki Kaji, aki egy unszimpatikus főszereplőnek adja a hangját, aki egy fallal körül vett világból akar kijutni. AoT áthallás.
A megvalósítás korrekt és a CGI mecha-k is tűrhetőek.
Mindent összegezve jó-e vagy sem? Nézhető. Vannak benne érdekes dolgok és szórakoztató pillanatok, viszont hibák is akadnak bőven, amik az anime célközönség (gyerekek) értelmi szintjének való megfeleltetésből eredeztethetőek. Szóval 12 éven fölülieknek nem igazán ajánlom.
Mars Red
A szezon azon címe, mely először elkerülte a figyelmemet, viszont később a pozitív vélemények hatására belekezdtem.
Az anime a 20as évek Tokiójában játszódik, ahol a speciális 16-os egységet követjük nyomon, kiknek tagjai vámpírokból állnak és vámpírokat üldöznek, hogy választás elé állítsák őket: vagy csatlakoznak vagy meghalnak. Jó magam annyira nem vagyok oda a vámpíros sztorikért, viszont ez bejött.
A sorozat egyik nagy erőssége a hangulata. Pusztán a 20as évek Tokiójának megelevenedése magával ragadja az embert, viszont a képi és audio vizuális összhatás az ami végleg beszippantja.
Maga a történet az egység parancsnokjának Maeda-nak drámájával indul és az ő története foglalja keretbe az animét, vagyis ő a főszereplő. A sorozat első felében megismerjük különböző eseteken keresztül az egység tagjait az-az az egykori emberekből lett vámpírokat, továbbá a vámpírokat segítő hálózatot is. Mindezek pedig kellően árnyalva és részletesen vannak kidolgozva. Ennek köszönhetően vámpírok se csak jók csak gonoszak, valójában az ő helyzetük részletes bemutatása és a kérdés, mennyire ember a vámpír az átváltozás után? adja a mű velejét.
Sajnálatos módon az anime első fele az ami jól működik, ugyanis mikor előtérbe kerül a fő történetszál darabokra hullik az egész. Nehéz elhinni, hogy egy jól kidolgozott világ és karakterek mellett nem voltam képesek egy jó történetet írni. Egyszerűen a fő szál harmat gyenge és ezt a 13 részt sem képes normálisan kitölteni. Arról már nem is beszélve, hogy az első felében világosan felépül a karakterek történetben elfoglalt helyük azaz tudod, hogy Maeda a főszereplő a beosztottak a támogató mellékszereplők, Defrot az érem másik oldalának központi figurája, míg Glen a kis szarkeverő. Erre fől az anime közepétől, mintha Shuutarou-t tennék meg főszereplőnek, Defrotot háttérbe küldik és Glen-t léptetik a színpadra, ami eléggé összekutyulja a dolgokat.
A lezárást pedig kissé összecsapottnak éreztem, bár Maeda drámájának szerintem másképp nem is lehetett volna pontot tenni, csak az előtte lévő önkívületi őrjöngése és az az utolsó részekben rettentően háttérbe szorulása nagyon nem tetszett.
A megvalósításra nem lehet panasz. Tetszett az OP és ED is.
Összességében egy egész jó anime, amit az érdekes világának, a komoly hangulatának és összetett karaktereinek köszönhet, azonban lehetett volna nagyon jó ha valamire való központi cselekményét hoztak volna össze nem összecsapott lezárással. Szóval egyszer érdemes lehet megnézni.
Shadows House
Nem olvastam a mangát, de már az első előzetesek igencsak kíváncsivá tettek lévén igencsak egyedi történettel állunk szemben. Persze az elvárásaim nem voltak nagyok, mert tényleg nem tudtam mire számítsak, hogy mi fog kisülni ebből. Azonban így az utolsó rész után azt kell írjam nem csalódtam, sőt!
Kifejezetten hangulatos, érdekes és izgalmas egy darab. A főszereplő páros Emilico és Kate-n keresztül fokozatosan ismerkedtünk meg a shadows house-szal, annak lakóival és mindezek árnyoldalával. Szépen fejlődött Emilico és Kate közötti kapcsolat, illetve később a másokkal való kapcsolatuk is. Emilico habár egy izgága személyiség mégsem válik idegesítővé ép ellenkezőleg mindvégig szerethető karakter marad. De a majdani barátai is kedvelhetőek és egy olyan kis csapat alakul ki az évad végére akikért érdemes izgulni.
Nos kerek egész történetre íj kevés résszel ilyen felállással nem számított az ember, de felvezető évadnak tökéletes volt. Remélem lesz egyszer folytatás, de ha nem is a mangába mindenképp belekezdek egyszer.
A látványra és az aláfestésekre nem lehet panasz, minőségi munkát raktak le az alkotók. Az opening szám nem nyerte el a tetszésemet de az ending dal már igen. Bár az ed tetszett, ritka az amikor az ending albumról egy másik szám jobban tetszik, nevezetesen a Massara.
Nagyon jó anime, amit csak ajánlani tudok azoknak, akik vevőek egy rendhagyóbb történetre.
Megjegyezném, hogy érdekes módon a szezonban az általam látott animék közül az igazán jók mind szombatra estek(ez, a Vivy és a 86 is).
Vivy: Fluorite Eye's Song
A sci-fi műfaj kifejezetten közel áll hozzám, ha pedig ehhez vesszük az egyik kedvenc témámat az időutazást, amit megspékelnek androidokkal, akkor nem meglepő módon volt nálam a szezon egyik legjobban várt címe. Továbbá bizakodásra adott okot számomra, hogy a ReZero szerzője írta eme művet is. Arról már nem is beszélve, hogy sci-fi animék mostanság elég kis arányban készülnek, így könnyen rárepültem erre, na meg a 86-ra.
A nyitány erős, egyből láthatjuk a jövőben a gépek lázadását. Majd visszaugrunk 100 évet az időben, ahol megismerkedünk a főszereplő Vivy android mindennapjait, akihez a jövőből egyszer csak megérkezik Matsumoto, ki közli vele, hogy csak ők ketten azok, akik képesek megakadályozni a 100 év múlva esedékes ítélet napját. Kapcsolatuk nem indul zökkenő mentesen és vannak köztük igazán komoly ellentétek, azonban az anime végére nagyszerű párossá kovácsolódnak össze, kik jól kiegészítik egymást. Kettőjük 100 éves utazása igazán lebilincselő kaland, mely során számos problémákkal, nézetekkel és érzelmekkel szembesülünk. Továbbá nem kevés sci-fi műre történik utalás. Érdekes volt látni az egykori jövő idővonalán történt események ismeretében történő beavatkozások szinte sose az elvárt hatást gyakorolták az új idővonalon. Mindezek felett pedig Vivy csak a választ akarta tudni a kérdésre: mit jelent szívből énekelni? A választ pedig eme évszázadon és idővonalakon szerzett sokszor nem éppen boldog emlékekben rejlik.
Nos én nem vagyok nagy rajongója azoknak a sorozatoknak, ahol dalolásznak még ha maguk a számok jók is mint pl a Macross Frontier-ben, mert egyszerűen látványosan kilógnak az adott műből. Viszont e anime az első olyan, amiben a dalolós részek nemhogy nem lógnak, ki de szervesen épülnek bele a meglévő történetbe. Az meg már csak ráadás, hogy tényleg nagyon jó dalokat hallhatunk, amiket önmagában is szívesen hallgat az ember.
Bár az anime azon sorozatok példája, hogy 13 részben is lehet kerek egész történetet elmesélni, mégis én szívesen néztem volna tovább.
A megvalósítás pazar. Külön kiemelném a szuper közeliket, melyek nem csak nagyon jól néztek ki, hanem remekül mutatták be az adott android mesterséges arcán megjelenő érzelmeket.
A sci-fi műfaj kedvelőinek igazi csemege ez az anime, így nekik mindenképp érdemes megnézni. De természetesen bárki más számára is ajánlható, mert valóban egy lebilincselő kalandban lesz része annak aki megnézi.
86
Szinte hasonló elvárásaim voltak e felé, mint a szezon másik sci-fi művével a Vivy-vel szemben. A gépek vs emberek megfűszerezve egy adag rasszizmussal felállás igencsak megvett kilóra.
Maga a háború inkább egyfajta körítés, táptalaj a mű központi témájának a rasszizmusnak. Eme évad elsősorban karakter központú, melynek középpontjában az ifjú, naiv Lena áll, akit kijelölnek arra a feladatra, hogy irányítsa a fronton harcoló, társadalomból kirekesztett 86-osokból álló Spearhead szakaszt. Az anime nem kapkod el semmit és szinte mindenre kellő időt szán. Szépen fokozatosan ismerkedünk meg Lena-val és rajta keresztül az általa irányított 86-osokkal és az őket ért atrocitásokkal, amik igencsak nagy hatást gyakorolnak Lena-ra. Ez a mű nem finomkodik és kőkeményen ha nem is mutatja de elmeséli az emberi gyarlóság és a rasszizmus egyes sötétebb bugyrait. Azonban nem polarizál semmit, hanem árnyalja a dogokat így nincsenek jó és rosszak, hanem csak nagyobbnál, nagyobb áldozatok a rendszerben.
Lena jellemfejlődése jól meg van írva és számomra hozzá köthető a sorozat egyik kiemelkedő pillanata, amikor a 9.részben ráveszi a barátnőjét Anette-t, hogy segítsen neki. Hátborzongatóan feszült egy jelent, ahol megmutatkozik Lena határozott, céltudatos, rideg oldala, mely szembe találkozik a múltban elkövetett vétkek által eltorzult és meggyötört Anette-vel.
Persze van más nagyon jól eltalált rész köszönhetően a kiemelkedő rendezésnek. Így lehet például az, hogy szinte a háttérben ügyködő robot, ki olykor-olykor megmosolyogtató viselkedésével eltereli a figyelmet a háború borzalmairól kap egy olyan érzelmekben gazdag montázst, mely után az egyik legemlékezetesebb figurája lesz a sorozatnak.
A háborús setting is kifejezetten érdekes, viszont ezen a fronton kevésbé mélyreható az anime, így bizony kevés dologról esik szó, amiről pedig igen, az csak még jobban kíváncsivá teszi az embert eme világ és a háború háttértörténete iránt. De végül is ez még csak az első évad első fele, így még lesz idejük pótolni a hiányosságokat az alkotóknak.
A megvalósítás minőségi munka. A látvány pazar és az aláfestések se rosszak, bár Sawano mestertől már hallhattunk jobbat. Igaz az ED párosra azért ő is oda tette magát és igazán fülbemászó dalt sikerült szereznie. Az OP szám az viszont nagyon nem jött be.
Mindent összegezve egy kiemelkedő anime, mely miatt egyelőre nem érzem szükségességét annak, hogy belekezdjek az LN-be. A folyatást pedig már alig várom.