Egyébként most így belegondolva a Narutóról, mint sorozatról is sokat elmond az a tény, hogy gyakorlatilag mindkét "oldal" főszereplőjét rühelli az emberek nagy része. XD Jobban megcsinált sorozatokban (pl. Death Note, Code Geass, stb.), azért jellemzően meg lehet figyelni, hogy általában az történik, hogy a nézők egy része felsorakozik a "jófiú" (L, Suzaku), másik a "rosszfiú" (Light, Lelouch) mögé, mert a kettő közül legalább az egyikkel tud azonosulni, vagy ha azt nem is, de legalább érdekli annyira a karakter, hogy szurkoljon neki. (Nagyon jól megcsinált sorozatokban pedig még az is előfordulhat, hogy egyszerre szurkolsz mind a kettőnek, mert annyira jól meg vannak írva, hiába tudod, hogy csak az egyikük győzhet a végén. XD) A Narutóban viszont mindkét főszereplő oly mértékben el lett túlozva, hogy már önmaguknak, illetve a képviselni kívánt "eszmének" a paródiái lettek. XD Szóval Naruto egy hiperaktív, idealista hülyegyerek, aki legtöbbször a valóságot és a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyva nyomatja ezt a "én tudom, mi történik, mert XY a barátom és csak én értem meg őt!" bullshitet. XD Oké, hogy sok shounenben előjön ez a "barátság ereje" duma, de itt valami hihetetlen módon túl van spilázva, illetve el van rugaszkodtatva a földtől. XD Slusszpoén, hogy a legtöbbször ráadásul ez be sem jön Narutónak, egy csomó eset volt már, ahol pont azzal sült fel csúnyán, hogy megbízott Sasukében és hagyta, hogy a hülye (már-már homoerotikus szinteket súroló XD) "barátsága" elködösítse az agyát. XD Ha szerinte a világnak így kéne működnie, meg "this is my ninja way", akkor én inkább nem kérnék egy ilyenből. XD
Vele szemben meg ott van Sasuke, aki a hideg, realista karakter akarna lenne, de Kishi őt is úgy eltúlozta, hogy helyette egy emós, "ridegebb, mint maga a valóság" szereplő lett, aki mindentől szenved, mindig fáj neki valami és rendszeresen műbalhézik. Az egy dolog, amit Keelia ír, hogy "amint minden rendben menne, rögtön tesz róla, hogy mindenki érte sírjon", de ráadásul egyre többször vettem észre, hogy ezt csak úgy tudja elérni, hogy közben jól megkavarja a sz*rt. "Már minden probléma rendeződni látszana? Nosza, gyorsan kirobbantok egy háborút, vagy valami, csak hogy megint én legyek a középpontban!" Feltűnési viszketegséges, szerencsétlen kis gyökér. XD Jó példa erre a legújabb chapter, ahol megint nem bír megülni a seggén... Persze neki is vannak "okai", amíg Narutó a barátság erejéről, meg az "ő útjáról" szokott szónokolni, addig Sóska a kioktató hangnemű, másokat lenéző szövegeket nyomja, pl.: "A világ nem úgy működik, ahogy gondoljátok, csak én látom itt az igazságot, blablabla..."
Két "zseniálisan" idegesítő karakter, akikkel baromi nehéz azonosulni és ezzel talán még nem is lenne gond, ha mondjuk mindketten antagonisták lennének, de Kishi nem győz vért izzadni, hogy hol egyiket, hol másikat próbálja "védeni", csak hogy önigazolást nyerjen aktuális marhaságuk. XD (Ez főleg akkor jó, amikor mondjuk a mellékszereplők között esetleg még lenne is 1-2 olyan karakter, akik érdekelnének, de persze őket mellékvágányra kell mindig rakni, meg offscreen lejátszani a harcukat, mert az mindig fontosabb, hogy Gyogyóboy és Emokid mit sírnak össze épp ketten...)
Ja, ha már Péter felhozta Lucy-t: ott is hasonló a helyzet, egy alapvetően passzív-agresszív, közveszélyes karaktert próbálnak meg jó színben feltüntetni és a nézővel megsajnáltatni, teszik mindezt úgy, hogy szinte az
összes emberi szereplőt irreális mértékben genyának állítják be, Lucynál pedig pár gyerekkori sérelemre vezetik vissza a teljes bosszúhadjáratát. Mit mondjak, én sem zártam a szívembe.
Btw, ha már Trigun: Érdekes belegondolni, hogy Vash és Knives volt hasonló helyzetben, mint Lucy és valahogy ők mégsem kezdtek közös emberirtásba... (Jó, Knives igen, de ő meg az antagonista, szóval legalább nem is próbálja menteni a sorozat... XD) Ja, Vasht amúgy lehet utálni a stílusa és felfogása miatt, de azért a tömeggyilkosokat pl. ő is elítéli (hiszen az ő szemében az ölés a legnagyobb a bűn), láttuk is, hogy volt, amelyiket dühében majdnem megölte, csak nála egyszerűen "Rem hagyatéka" felülír minden mást. Persze ami szintén tetszett, hogy ilyen gagyikkal szemben, mint pl. az Elfen Lied, a Trigun azt is bemutatja, hogy Vash módszere sem tökéletes és nem is alkalmazhatja mindenki sikerrel, lásd Wolfwood, aki pont akkor faragott rá, amikor Vash filozófiáját próbálta a gyakorlatban alkalmazni... ^^" Azért ez szerintem egész korrekt volt a sorozattól, még ha el is tudom képzelni, hogy sokakat idegesítettek benne a "vicceskedő" karik.
(Amúgy igazán nekem is csak a második felétől kezdett el tetszeni a sorozat, amikor elhagyták a sok poénosnak szánt filler részt és végre hangsúlyosabb lett a fősztori, kezdett kiderülni, hogy miről is szól ez az egész és a hangvétel is komolyabbá vált pár fokkal.)
):
)
