Animeajánló, milyen animét nézel mostanában?

[Sárkánybaby]

Watashitachi no Shiawase na Jikant, Solanint tudom ajánlani

Köszi! Az előbbiről a Veronika meg akar halni cö regény ugrott be, nagyon kíváncsi lettem rá.

[Sárkánybaby]

1. Akutabe egy állat! XD Ő az a karakter, aki így az első rész alapján (bár ahogy hallottam, kb. végig ilyen lesz XD) egy senkit és semmit nem tisztelő baromi nagy segg, de ez nagyon jól áll neki. XD Stílusos, ijesztő, olyan szinten, hogy gyakorlatilag a démonok is paráznak tőle, pedig egy "sima" ember, csak "kissé" beleásta magát az okkult tudományokba. XD

Az viszont poén, hogy Saku csinálhat bármit, Akutabe soha nem bántja. XD Kisebbekért démonokat belez ki, míg Saku csak vállveregetést kap. XDDDD

Amúgy csajnál az a nagy poén, amikor bedurvul. XD Azazel egy körben meg is jegyzi, hogy ha így folytatja, akkor erősebb, meg szadistább lesz, mint Akutabe. XD

Stílusban talán leginkább a Detroit Metal City-vel rokon,

Bár asszem szeretem ezt az animét, én azért mégsem tennék ilyen elhamarkodott kijelentést.

meg az első rész itt nem okozott olyan "instant kedvenc!" feelinget

Ha úgy jársz, mint én, észre se nagyon fogod venni, és fan lettél...

[A mordályos nyul]

Brave Story: Aki játszott már valaha japán RPG-vel (és esetleg be is jött neki), annak kötelező darab.
Azonban... wtf asspull ending!?!?

[Sárkánybaby]

Brave Story: Aki játszott már valaha japán RPG-vel (és esetleg be is jött neki), annak kötelező darab.
Azonban... wtf asspull ending!?!?

Lol én a végére már nem is emlékszem, csak arra, hogy áááá milyen dejó volt úgy nagy általánosságban. (Meg az a zeneeee!)

[A mordályos nyul]

Ugye? Jó kis cucc. Megvan a regény japánul, majdegyszer elolvasom...

[Péter]

Na akkor összedobok már valamit azokról, amiket mostanában néztem... =)

Another – Azért fogtam csak bele, mert sokan ajánlották. Az egész egy nyomozós thrillernek indul, amolyan Scooby Doo stílusban, csak Scooby helyett itt egy faarcú goth lányt kapunk, és a komolyság érdekében belecsempésztek majd minden részre triviális, Végső Állomás ihlette haláleseteket. Maga az alap story egyébként nem lenne rossz, de ebben a formában kivitelezve meglehetősen gyenge és unalmas volt. Az elején, a szellemes humbuknál túl egyértelmű jeleket hagytak arra vonatkozóan, hogy nem erről van szó. Később jött a kiközösítős rész, ami jó lett volna, mint élethelyzet, de ezzel se nagyon kezdtek aztán semmit. Végül az anime úgy döntött, na ide most valami "nagyon sokkoló kell ám!". Így hagyták a francba a nyomozós thriller műfajt, és szépen átigazoltak mezei, hoteles slaysherbe, húsipari szerszámokkal, ami hihetetlenül röhejes, érthetetlen, és súlytalan lett.

A karakterek? No komment, Izumi kivételével senki se volt egy kicsit se érdekes, kábé az egyetlen karakter volt, aki tényleg megérdemelte volna, hogy éljen. Koichi a szokásos hasznavehetetlen srác, aki egy goth csaj után koslat, akinek persze imponál, hogy végre valakit érdekel, még ha ezt sose ismerné el. Mei, na igen, gyakorlatilag a sorozat főellensége lett, miután kiderült, hogy végig tudta, ki a hunyó, de volt olyan rendes, és nem árulta el senkinek se, hanem inkább hagyta, hogy meghaljanak még vagy 10-en.

A párbeszédeket mint ha egy óvodás írta volna, annyira semmitmondóak voltak, sőt sokszor már egyenesen komédiába illőek. A kedvencem:
- Megmutassam mi van a szemkötőm alatt?
- Ha nem akarod, nem muszáj…
- Akkor nem mutatom meg.
- Oké.

Ezek után érthető, miért lett 4/10

Hells Angels – Kiváló minőségű, egyedi grafikával megáldott Madhouse anime. Kár, hogy az erényei ennyiben ki is merülnek, tartalmilag ugyanis szétszórt és kapkod. Vígjátéknak indul, aztán komolykodni próbál, és ahogy lenni szokott, belebukik. Ehhez pedig 10 perc bőven elég volt, az amúgy 2 órás(!) műsoridőből. 5/10

Medaka Box – Az egész egy Haruhi ihlette diák klubos school life comedynek indul, annyi extrával, hogy ezúttal a segítségnyújtás lenne a fő téma. Ha valakinek van valami nyűgje, bedobja a problémáját tartalmazó cetlit a dobozba, majd a diákelnökség kis csipetcsapata rááll az ügyre. A gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy bár az összes karakter overpowered cheap klisé, mégse képesek megoldani a komolyabb ügyeket (mint egy kutyát befogni). Ilyenkor jön a képbe a diákelnök asszony, Medaka, majd az epizód végén nyugtázhatjuk a tanulságot: "Medaka néni, ezt is elintézte!". Hogy lehetett volna ez egy jó komédia? Naná, ha Medaka nem merülne ki annyiban, hogy egy isteni képességekkel bíró rossz Mary Sue, avagy Medaka Sue. Mert hogy Medaka bizony amolyan dzsinn mintára működik, ergo csak három dolgot nem lehet tőle kérni, hogy valaki meghaljon, hogy valaki, valakibe szerelmes legyen, és hogy feltámasszon valakit.

Így telik el majd a sorozat fele, aztán időhúzás gyanánt jön némi céltalan fanservice, majd mily meglepő, akárcsak az Anotherben, itt is műfajváltás történik, és átmegy az egész shounen fightba, abból is az izom shounenek mintáját követi. Lesz itt rózsaszín hajú SSJ, Kenshiros pókerarccal szövegelés, épületbontás, minden, amit a '80-as, '90-es évek nagy neveiben már mind ellőttek, többször is. A baj csak az, hogy ami ott működött, az itt rohadtul erőltetett, és látszik rajta, hogy a mangaka csak azért lépte meg, hogy ne kaszálják el a "remekművét". 6/10 jóindulattal.

Shikabane Hime Aka & Kuro – Undead girlz & gunz… kommersz koncepció, ami alapvetően nem vonzz a Blood féleségek után, mégis reménykedve ültem le elé, hátha Gainaxék valami jó kis céltalan agykikapcsolót csináltak belőle. Ehhez képest én lepődtem meg rajta a leginkább, hogy jóval több volt benne, mint hittem volna. Na nem azért, nem volt egy NGE, de a kategóriája átlagához képest több mint rendben volt. 8/10

[scineram]

Nagyon megkésve, de GG is csúszott vele. Szerencsére isteni munkát végeztek.

Joshiraku - Kumeta Koji újabb mangájának adaptáció, ezúttal azonban a JC Staff által. Akik megmutatták, nem akármilyen dolgokra képesek még. A sok szarral megszórt nyári szezon egyik gyöngyszeme, 5 rakugo előadó leány "beszélgetéseinek" története a Zeetsubo Senseihez hasonló stílusban. A részek ugyanúgy három egységből álltak, a első és utolsó volt általában a fergeteges poénkodás ideje, a középsőben pedig különféle helyszíneken járkáltak és kommenteltek Tokió környékén. Ezekben a szegmensekben remek volt, ahogy szinte soha nem voltak kétszer ugyanabban a ruhában, minden részre új szerkót adtak a lányokra. Ez is mutatja, mennyi energiát fektettek a sorozatba, de a többi szegmensben átjött az. Az egyszerű társalgásokból kiinduló epikus kalandokat meglepő odafigyeléssel animálták, ez több poén forrása is lett. Maga a humor kicsit ingadozott, de az elejéhez képest egyre erősödött, a második felében minden rész alatt többször fel kellett kelnem a röhögéstől. A célpontok hasonlóak voltak többnyire, mint a Sayonaraban, de néhány helyen nagyon meta is lett, a rengeteg pop és anime kulturális utalásnak így is csak a felét kaptam el.
A szereplők ezúttal nem alkottak hadsereget, de ennek hála mindenki sokat szerepelhetett, ami kellett is, mert mind imádnivalóak voltak. Bár úgy éreztem Mariit szivatták a legtöbbet, de azért mindenki megkapta a magáét, és neki is jutott némi dicsőségből. Ezért is tetszett a vége annyira. Ha valaha lenne folytatása, tutira hűen követném.

[Sárkánybaby]

Megnéztem a Yondemasu yo, Azazel-san harmadik ováját, és röhögök a tényen, hogy ebből az animéből egy ova kétszer olyan hosszú, mint egy normál rész.
Ez a cucc nagyon brutál, és rájöttem, tudnám nagyobb mennyiségben is fogyasztani. Kár, hogy csak ennyi.
Saku meg óriási. XD Jön Lucifer a nagymellényével, Saku néz... "oké, mehetsz pakolni". NEM CSALÓDTAM. XDDDD

[Titkos]

Ez a cucc nagyon brutál, és rájöttem, tudnám nagyobb mennyiségben is fogyasztani. Kár, hogy csak ennyi.

Tegnap láttam, hogy most már 100%, hogy jövőre jön belőle egy második szezon.

[Sárkánybaby]

Amen to that.
Lehet, bele kéne fogni a mangájába, de az anime brutál jól eltalálta a szinkronhangokat. Amikor anno a Gundam 00-ban felbukkant Kamiya Hiroshi, a fene nézte volna ezt ki belőle. XDD Meg Namikawa Daisuke. A faszi, aki rendszeresen ezeket a nyávogós langyi hímeket kapja. És ebben meg Akutabe. AKUTABE. A sátán földi megtestesülése.
Apropó, Akutabe. A fanok Japánban azon filóznak, hogy csávó valszeg egy bukott angyal. Na az mekkora lenne már. XD
Mindegy, sok szeretettel várjuk ezt a hülyeséget vissza.

[Ayla]

tegnapról mára megzabáltam a Sword Art Online-t

az első arc vagy nemtommi kiemelkedően jó volt, csak kapkodtama fejem, hogy ha lehet ilyet mondani végre egy REALISTA anime klisék nélkül.

a második arcban a váratlan incest csak még feljebb pontozta a dolgokat, de nehogymár valami tökéletes legyen... a kiscsaj meg úgy mindenki végig k*baszottul határozott ésakkor ott idétlenkedik a logout gombnál.... GRRRR és az az erőltetett-klisé tentacle jelenetnek sem tudom mi értelme volt. I mean wtf is this shit in this istenijó anime....

ha jól tudom még két részre várunk ebben a kettőben pedig megitn fel kell, hogy pörögjenek a dolgok. Remélem értelmesen fognak csinálódni, mert én ezt az animét asszem ki is írom

[Sárkánybaby]

Lehúztam a Tiger & Bunny anime rawját, mert vágni akarok belőle, és azt nézegetem. Így, egy évvel a befejezés után sem rossz anime ez, sőt.
Viszont jövőre kiverik nálam a biztosítékot, előre érzem.

Ha ugyanazt játszák el, amit az Eden of the East-tel az I.G. Production (akik egyébként a két kedvenc studiómból az egyik), akkor nagyon zabos leszek.
A felállás a következő: van egy sorozat, 11 rész, a végére megoldódnak az égetően fontos bonyodalmak, de marad nyitva annyi, hogy lehessen folytatni. Mit csinál a studió? Két mozit, amivel lezárják. Nem mondom, hogy nem lettek jók, mert hazudnék, de nagyon tömény volt.
Mit csinál a Sunrise?
Egy sorozatot 25 résszel, lezárják a főbonyodalmat, nyugi lesz a sorozat végére, de nem varrnak el minden szálat, sőt nyitnak egy újat, hogy legyen minek az apropójából folytatni. Hogyan? Két mozival (a második plakátja). Én nagyon nem szeretném, hogy egy háttérben meghúzódó, nagyon csúnyán manipulatív szervezetet (az Ouroborost) másfél-két óra alatt intézzék el. Bakker, van 8+1 hős, ebből 2+1 legszívesebben az Ouroboros torkának ugrana. A sorozatban minden genny húzás ellenére a karakterek ragaszkodtak a jellemükhöz (=nem voltak asspull húzások), ha pont ez a legjobb dolog fog dobbantani a mozikban az időhiány és a sok karakter miatt, komolyan rágyújtom a Sunrise-ra az épületet (mint azt már a Gundam 00 óta tervezem, de visszamenőleg a Zeta miatt sem árt bosszút állni).

TL;DR: Állítólag tervezik a Tiger & Bunny második szezonját, de a két mozin kívül semmi mást nem jelentettek be.



...
Egyébként azon gondolkodok, honnan is ismerősek nekem ezek a mozifilm címek. The beginning? The rising? Mi lesz a harmadik? Blue knight, vagy mi?


Edit: Más.
Ha már Masakazu Moritát az egekig magasztalom a T&B-ban alakított "minden csak nem klisés shounen" szerepe miatt, most aztán van másik, ami ennek ellentéte.
Belefutottam ebbe a Kingdom nevű animébe, és komolyan nem tudom, mihez kezdjek vele. Még nem láttam belőle egy részt sem, pusztán csipegettem, de már pofáncsapott a jó és a rossz tulajdonsága is.
A jó tulajdonsága az, hogy érdekel a téma, kínai történelem. Politika, háború.
A rossz tulajdonság a tálalás. A címet jegyző studió a Pierrot, amivel nem is lenne baj (szemem fénye, egyetlen tulivirágszál, kedvenc animém is Pierrot gyártmány), csakhogy az animáció annyira... rossz, hogy nincs rá szó, sem több szóból álló kifejezés.
Az anime a Freedom-féle cel-shading technikával készült, és ezzel igazából nem lenne probléma. A gond az, hogy meg sem közelíti azt a minőséget, ugyanezzel a technikával hat éve a Sunrise prezentált (pedig a Pierrot besegített). Ha ez nem lenne elég gond (márpedig az), az egészet megfejelték még egy kis hagyományos animációval, ami viszont amolyan "szokásosan jó". Annyira inkonzisztens az egész, én ilyet még nem láttam. Ha már a fentebb Tiger & Bunny volt, és a Sunrise-t itt is belekevertem a Freedom kapcsán, akkor elárulom annak, aki még nem tudta volna, a Tiger & Bunny is vegyesen használ 3D-s modelleket és hagyományos animációt. Az ő esetükben viszont logikus határ van a kettő között. Fire Emblem ruhája, a mechák, az autók, a város itt-ott... És ott egyáltalán nem zavaró.
A Kingdomnál viszont, amennyit én ebből láttam, inkább olyan hatása van a dolognak, hogy a Pierrot nagykutyái meg akarják mutatni, mijük is van. "Ó nézzétek, micsoda technológia!" Rohadtul bosszantó.
Viszont a sztori... állítólag jó ez az anime...

[Junchi]

Állítólag tervezik a Tiger & Bunny második szezonját, de a két mozin kívül semmi mást nem jelentettek be.

Jaj, ne szórakoztassanak már... >___> A mozifilmeket még megértem, mert hát népszerű volt és ütni kell a vasat, meg stuff + van még benne plot material (Urubouros, anyone?), de úgyis az lesz, mint az az esetek 90%-ában lenni szokott: kapunk egy erőltetett és/vagy gagyi sequel-t.

Remélem, hogy csak rumor az egész.

Belefutottam ebbe a Kingdom nevű animébe, és komolyan nem tudom, mihez kezdjek vele.

Dobd. ;) Én az első részt sem bírtam végignézni, annyira igénytelen volt. Imho.

Nah, és ha már itt vagyok:

Elkezdtem a LoGH: Spiral Labyrinth előzmény OVA-t (igen, tudom, hogy azzal a másikkal kellett volna kezdeni), de ez valami halálunalmas. És ocsmány. És Yang hangja nem Tomiyama Kei. T___T És még sorolhatnám... Nem tudom, meddig bírom még cérnával...

[Sárkánybaby]

Jaj, ne szórakoztassanak már... >___> A mozifilmeket még megértem, mert hát népszerű volt és ütni kell a vasat, meg stuff + van még benne plot material (Urubouros, anyone?), de úgyis az lesz, mint az az esetek 90%-ában lenni szokott: kapunk egy erőltetett és/vagy gagyi sequel-t.

A Tiger & Bunny-ban hirtelen nagyon sok pénz lett, és emiatt kétlem, hogy pont a Sunrise csinálna neki gagyi folytatást. Bakker, több, mint 35 éven keresztül tolták a Gundam szekerét, és aki szereti a műfajt, annak még mindig tetszik (aki meg nem, annak az első is szar volt).
Másrészt ez a cucc nagyságrendekkel jobban ki van dolgozva, mint más animék együtt. Viccesen sok adat nem került bele az animébe (plö nevek, karakterek háttere, stb). Ha van jó alap, kidolgozott világ, szereplők, akkor nincsenek asspull húzások. Olyan sok esély lett volna elszúrni ezt az animét 25 rész alatt, de soha nem tették, és erősen kétlem, hogy a folytatást hazavágnák.
Erre mondom, hogyha reklámokkal kell telepakolni egy animét ahoz, hogy ilyen minőséget kapjunk, akkor azonnal lásson hozzá mindenki!

[scineram]

Mit csinál a Sunrise?
Egy sorozatot 25 résszel, lezárják a főbonyodalmat, nyugi lesz a sorozat végére, de nem varrnak el minden szálat, sőt nyitnak egy újat, hogy legyen minek az apropójából folytatni. Hogyan? Két mozival (a második plakátja). Én nagyon nem szeretném, hogy egy háttérben meghúzódó, nagyon csúnyán manipulatív szervezetet (az Ouroborost) másfél-két óra alatt intézzék el. Bakker, van 8+1 hős, ebből 2+1 legszívesebben az Ouroboros torkának ugrana. A sorozatban minden genny húzás ellenére a karakterek ragaszkodtak a jellemükhöz (=nem voltak asspull húzások), ha pont ez a legjobb dolog fog dobbantani a mozikban az időhiány és a sok karakter miatt, komolyan rágyújtom a Sunrise-ra az épületet (mint azt már a Gundam 00 óta tervezem, de visszamenőleg a Zeta miatt sem árt bosszút állni).

De ugye a filmekkel nem akarják újra feldolgozni a sorozatot, csak folytatni? Én nem látom a problémát, hogy két filmmel lezárják a cselekményt. Az rengeteg idő, talán még egyben is meg lehetne oldani, elvégre sok mindent láttunk már elmesélve a filmtörténelemben. Én egyelőre bízom a Sunrise és a készítők ítéletében, hiszen a sorozatot is megalkották.

[-OJ-]

Sword Art Online

A mai napon véget ért a 2012-es év legnagyobb hypejának örvendő anime-sorozat, amely a futása alatt többször is bebizonyította azt, amit a figyelmesek már az első pár rész alapján is leszűrhettek: ennek is csak a füstje lett nagy, a lángból azonban az előzetesen túl már szikra sem maradt.
Pedig az alapötlet a maga nemében nagyszerű volt, amely egyszerre vonzotta a játékos múlttal rendelkező valamint a fantasy környezet iránt érdeklődő nézőket is, így már a megjelenés előtt hatalmas érdeklődés övezte a sorozatot. A nagyszerűségét pedig tovább erősítették a LN olvasók, akik minden jóval áhították a közönséget.

A nagy lelkesedés és bizakodás kemény két részen át tartott, mikor még minden abszolút rendben volt. Jól sikerült az alapszituáció bemutatása és a (nem létező) történet felütése, megismerkedtünk néhány ígéretes karakterrel, a karakterrajzok jók voltak és az animációt is elfogadhatónak lehetett nevezni (pedig eszméletlen torzulásokon estek át a karakterek egy-egy harc során, dehát az A-1 nem egy KyoAni) amihez hangulatos zenék párosultak. Sokan már itt elkönyvelték az Év Animejének - persze csak vizuális és hype alapon.

Aztán a harmadik résztől kezdve nyugodtan állíthatom, hogy az égvilágon mindent elrontottak ebben az animeben, amit csak lehetett.

A főszereplő jellemfejlődése egyetlen egy rész alatt lezajlott. Volt a kezdeti anti-szoc állapota az első két részben, a harmadikban szinte látatlanban ugrott vagy 50szintet, és ugyanebben az 'igazság bajnoka' állapotban nyomta végig a fennmaradó 22részt. Tucatsablonnak sem merem nevezni, mert az sértés lenne azokra a karakterekre nézve. Mert valójában még annyit nem változott, mint egy huszadrangú shounen főszereplő. A női főszereplőről ne is beszéljünk, ő is csak az elején tűnt érdekesnek, ám a cselekmény előrehaladtával egyre inkább lebutították, míg végül lett belőle egy jobbára agyatlan, sírós rózsabimbó, akit kvázi poggyászként cipel magával a főszereplő - leginkább a Berserk hasonlóan zokni elmeállapotú női szereplőjére emlékeztetett. És azt is tegyük hozzá, hogy csak ők KETTEN (majd a második felében HÁRMAN) a sorozat állandó szereplői. Rajtuk kívül mindenki más mindössze egy-egy epizódot szerepel csak, és semmit nem tesznek hozzá a cselekmény alakulásához, inkább csak húzzák-vonják velük a szituációkat, a sorozat felére pedig már a nevüket is elfelejtjük.
De ha már összefüggő történet nincs...
Pontosabban ami van az egy velejéig bugyuta, amatőr módon megírt, féloldalas fércmű, aminél akármelyik (tényleges) fantasy író jobbat hoz össze. Az én szememben valami siralmasan fantáziátlan volt az egész. Egyedül az alapötlet volt kiváló, amiből végül nem hoztak ki semmit. Az első két részt követően máris egy nagy adag, idétlenül elhelyezett és előadott filler következett, amiket kettő után már nézni is fájdalmas volt (gondolok itt a teljesen ide nem illő detektívtörténetre). Utána volt ismét két epizódnyi reménysugár, mikor egy szituáció erejéig a sorozat ismét magára (és a fő cselekményszálra) talált, de ez is csak egy pillanatig tartott, mielőtt a cselekmény ismét visszasüllyedt volna az összecsapott amatőrségbe. Az első fejezet lezárása pedig derült égből villámcsapásként érhette a nézőt, hiszen egy pillanat alatt a játék végénél termettek, miközben egy perce még a közepénél jártak. De ez megintcsak nem az író kreativitását, hanem az egyértelmű hozzá nem értését tükrözte, ahogy még egy normális konfliktust sem volt képes tisztességen felépíteni. Az isteni közbeavatkozással elnnyert befejezés, valamint maga a főgonosz karaktere pedig mindkettő a szabályos közröhej tárgyát képezték, amin leginkább sírni lett volna kedvem.
Ennyi volt tehát a sorozat SAO része. Volt benne összesen NÉGY értékelhető epizód, a többi üres időkitöltésnek szánt filler, amit ha a készítőknek egy kis eszük lett volna, arra fordítanak hogy akár egy kicsit is bemutassák azt virtuális világot, amibe ezek az olcsó karakterek kerültek. 100x értékesebb és érdekesebb lett volna, mint a két állandó sablon karakter papás-mamás játéka

De ezen a ponton én még bizakodtam, és a siralmas SAO fejezetet betudtam annak, hogy ez volt az író első regénye, nem csoda hogy még teljesen kiforratlan az egész, amin az anime hasonlóan gyenge rendezése és forgatókönyve szintén nem sokat segített a monológok kivágásával. Talán a második történet már jobb lesz, ha már az LN olvasók szerint is egyre csak javul a színvonal

Talán a stáb hibája, ahogy továbbra is számos részletet kivágtak a cselekményből, vagy egyszerűen az író történetvezetése nem fejlődött semmit, de az ALO szakasz még üresebb és unalmasabb lett mint a korábbi SAO. Potenciálisan jobb játéknak nézett ki, de már megint alig tudtunk vagy tapasztaltunk meg belőle valamit. A három főszereplőn kívül a további karakterek itt még jelentéktelenebbek, és szigorúan csak a fő cselekményszálra összpontosítottak, ami viszont meglehetősen eseménytelen lett. Gyakorlatilag annyi történt a tíz részben, hogy elrepültek a fáig, és időnként csatáztak néhány random ellenféllel. Akár ki is hagyhatták volna az egész utat és rögtön a fánál lépnek be. Karakterfejlődésről biztosan nem maradtunk volna le, hiszen az továbbra sincs x) Randall összegzése a Gyűrűk Uráról ide tökéletesen passzol. Az egydimenziós leggonoszabb-főgonosz pedig ezúttal is csak nevetségesnek hatott, amihez egy az előzőhöz hasonló, ostoba és antiklimatikus befejezés társult.

Így lett az előzetesen Év Animejének kikiáltott címből végül az Év Legnagyobb Csalódása (szerencséjére akadt az idén számos, sokkal rosszabb anime is, így az a díj máshoz kerül).
Ez nem azt jelenti, hogy nézhetetlenül rossz lenne, egyszerűen csak minden téren gyenge. És ezt különösen azok fogják érzékelni, akik már sok, ténylegesen jó animet láttak.
Mindkét történet csak az unalomig ismert sablonokra és klisékre építkezik, miközben jobbára csak kezdetük és befejezésük van, ami pedig közben történik az szót sem érdemel. A karakterek többsége egydimenziós statiszta szerepet tölt be, de az a három főszereplő is ugyanúgy kidolgozatlan marad. A világokat nem mutatták be rendesen, a szerelmi rész hamar átment giccses enyelgésbe (karakterfejlődés nélkül nincs normális románc sem, max hentaiban) az összecsapott befejezések pedig arcpirítóan rosszak voltak.
De legalább vizuálisan egységes maradt a sorozat, az elvétve előforduló harcok pedig egész hangulatosak tudtak lenni (az említett torzulások és a spórolós állóképek ellenére), míg a szinkronhangok mind jól teljesítettek. Valamint egy teljes részt szántak a normális epilógusra, igaz még abban is rossz karakterre helyezték a hangsúlyt. Így egy fokkal jobb lett a sorozat, mint a nagyjából ugyanezen a közepes színvonalon mozgó Muv-Luv Alternative: Total Eclipse vagy korábbról a Guilty Crown.

Nem beszélek le senkit a megnézéséről, de azt javaslom, aki belekezd ne dőljön be a hypenak és állítsa az elvárásait minimálisra. Akkor talán nem fog akkorát csalódni.
Én mindenesetre biztosan nem leszek kíváncsi egy újabb évadra. A következő játéknak már az alapötlete sem érdekel, a karakterek és a történetvezetés pedig szemmel láthatóan semmit nem javulnak.

5.5/10
Egy fél pontot emelt rajta az epilógus, de annyira még az sem volt jól összerakva, hogy egy egész pontot érjen :p




Suki-tte Ii na yo. - Say, "I Love You".

Egy jobbára átlagos kis shoujo románc volt ez. Az igényes rajzolása, a szinkronhangok és zenék (Openinget imádtam) mind kiválóak voltak, de a cselekmény lehetett volna egy kicsit...összeszedettebb. Bár kezdetben még céltudatosnak tűntek, valójában Mei és Yamato mindketten elég langyos karakterek voltak, ezért a közepétől olyan érzésem volt, hogy ezek már csak egy helyben toporognak mint a kisgyerekek, míg a sorozat elrendezi a mellékszereplők sorsát. Pozitívum, hogy szerelmi háromszögeket egymás után és gyorsan oldották fel, így viszonylag keveset szenvedtek. A drámai jelenetek viszont kellően hatásosak és/vagy édes voltak - ha már ilyen komolyan vették a dolgokat és emiatt keveset poénkodtak. Ami nem tetszett, hogy a főszereplő párossal ellentétben a mellékkarakterek nem a szemünk előtt, hanem a háttérben, gyakran ugrásszerűen fejlődtek, valószínűleg a szűkös epizódszám miatt. Így sok minden kimaradt, és olyan furcsaságok fordulhattak elő, mint mikor az egyik rivális lány az epizód végén még duzzogva elvonul, a következőben pedig már a baráti kör megbecsült tagja :O
A sokadik ugyanilyen után már unalmas lehetnek ezek a lefutott körök, de olyanoknak nyugodtan tudom ajánlani, akik csak most ismerkednek a műfajjal, és nem szeretnék rögtön a legjobbakkal kezdeni.

6,5/10




Muv-Luv Alternative: Total Eclipse

A sorozat nagyjából ugyanazokkal a hibákkal küszködött, mint a Sword Art Online.
Ezt a papírvékony történetet kár volt 24 részen át húzni, csak azt érték el vele hogy a stúdiónak nem maradt pénze a minőségi rajzolásra, és úgy elhúzták a szituációkat a hosszas, állóképes elbeszélésekkel, hogy mindegyik unalomba fulladt. Az összes arc belefért volna két, maximum három epizódba, és ha csak 13részes a sorozat, akkor szűkös időkeret egyúttal feszesebb tempót is diktált volna. Persze ehhez nem ártott volna egy tehetségesebb rendező és forgatókönyvíró, akik a jelenleginél érdekesebben és szórakoztatóbban tudták volna előadni a LNben írottakat. A szinkronhangok jól teljesítettek, de ők sem tudtak mit kezdeni a sablonos figurákkal, miközben a szerelmi szál az egész sorozat folyamán egy helyben állt, csak a háremhölgyek száma ugrott meg eggyel minden arc után. A CG elavult és bűnronda volt, ütközetre nagyon ritkán került sor és azok is unalmasak voltak, az idegenek pedig csak az első két részben jutottak tényleges szerephez, később már csak értelmetlen céltáblákként működtek, ha egyáltalán előkerültek. Éppen ezért nem is nevezném ezt háborús animének inkább 'slice-of-life (és ecchi-hárem) a katonai bázison', mint pl a Gunparade March.
Nem ismerem a Muv-Luv univerzumot, különben valószínű, hogy az év legnagyobb csalódásaként éltem volna meg ezt a sorozatot. Azt biztos, hogy nem ilyen gyengének kellett volna lennie az első, a franchise alapján készült animenek.

4,5/10

[-OJ-]

Tonari no Kaibutsu-kun

Nem volt nagy szám ez a sorozat.

A shoujo rész (vagyis a románc) átlagon aluli volt, a komédia pedig csak az elején működött benne, később azonban egyre inkább kifulladt és önismétlővé vált az egész, különösen mikor a főszereplő páros állt a középpontban.
Megszoktam már, hogy főszereplők gyakran a leggyengébb karakterek egy animeben, ebben az esetben pedig ez hatványozottan teljesült. Shizuku az esetek többségében csont száraz volt (főleg érzelmileg), de a sorozat abszolút mélypontja Haru. Igen, igen, 'cuki' a mosolya, de azt leszámítva egy diliházba való, retardált és sokszor közveszélyes idióta, akinek először még viccesnek hatott ez a 6évesre jellemző értelmi színvonala (amihez GIGALOL módon a lány próbált meg 'felnőni'!), a sorozat közepére azonban már fárasztóvá vált, a végére pedig már egyenesen utáltam mikor megjelent a béna vicceivel. Még egy Kugimiya Rie-féle tsunderébe is több értelem szokott szorulni
Pedig nagy szó, ha egy vígjátékban túlvilágra kívánok egy szereplőt, mert rendszerint még a sablon gonoszok is elszórakoztatnak, de Haru maximálisan megérdemelte volna. Természetesen a románc is miatta nem működött egy árva pillanatig sem, inkább csak szenvedés volt nézni a kettejük lehetetlen kapcsolatát :/

Az anime mentségére legyen szólva, a mellékszereplők mind jó arcok voltak, érdekes személyiségekkel, és kellemes poénokkal, amiknél a szinkronhangjaik is remekeltek. Csak sajnos nagyon keveset tudtunk meg róluk. A rajzolás és az animáció, mindkettő minőségi lett, valamint a zenei aláfestéssel sem volt gondom.

A főszereplő páros (annak is a hím tagja) és az összecsapott, jobbára céltalan cselekmény azonban hamar unalomba fullasztotta a sorozatot. Végül úgy állam fel előle, hogy meg lehetett nézni, de semmi értelmét nem láttam annak, hogy megtettem. Ha egy szezonnál hosszabb lett volna, valószínűleg dobom is kb nyolc epizód után.

Erősen felejtős.
Max bishi-fangirlöknek ajánlott :P

5/10

[Dark-san]

K
Igazából már az első rész után sem tudtam hova tenni ezt a sorozatot, de akkor még elintéztem egy "Majd csak letisztul minden, ahogy szokott" vállrándítással, de ebből nem lett semmi. A legnagyobb bajom vele, hogy mint fantasy, egyszerűen csúfosan megbukott a cucc. Volt itt nekünk egy még érdekesnek is mondható világ, aminek végig csak a felszínét karcolgatta a sorozat, de mindent kínosan titokban tartott végig. Helyette itt volt a hülye főszereplő, akire rááldozták mind a 13. részt, s bár elvileg ő volt az egész megoldás csúcspontja, ennek ellenére sohasem éreztem olyan fontosnak, akivel akár egy rész is kellett volna törődni. Másrészt meg nagyon idegesítő, hogy rajta kívül az égvilágon senkivel sem foglalkoztak, pedig beletoltak a cuccba kb. 10 szappanoperának megfelelő mennyiségű szereplőgárdát, de ennek ellenére se a világ működéséről (kik a királyok, mit csinálnak, miért fontosak), sem a szereplőkről nem derült ki semmi (ki volt egyáltalán Neko, Kuro a HOMÁRok és a többiek?) Azt éreztem végig, hogy a készítők ötletelgettek egy csomót, hogy mit kellene ezzel kezdeni, majd a lehetséges történetek közül kiválasztották a leggyengébbet és legbénábbat, pótlásként kitaláltak egy világot, ami önmagában érdekes, de azzal nem törődtek, hanem az egész szánalmas történettöredékre pocsékoltak minden részt. Az pedig külön WTF, hogy a királyok fele egyáltalán nem is szerepelt semmit.
Az pedig külön rejtély, hogy ilyen lezárás után mi a nyavalyát akarnak még ezen a sz*ron folytatni. Oké, már azt is kinézem belőlük, hogy egy béna csavarral visszahozzák az ezüst és a vörös királyt is.
4/10.

Hiiro no Kakera 2
Ezt el is intézem annyival, hogy csak egy hajszállal volt jobb a béna első sorozatnál, egyébként ebben sem történt semmi. Erre akár azt is mondhatnám, hogy elfogadható sorozat, ha az egészet megcsinálják csupán 13 részben, és legalább az utóbbi részek harcmennyiségének felét beleteszik a legtöbb részbe, de ez így ebben a formában édes kevés volt. Az utolsó részekben látható szenvelgések pedig kifejezetten szánalmasak voltak, na meg kb. percenként változott az állás, hogy ki kivel van. Az utolsó részek "mindenkinek megbocsátok mindent" hozzáállását pedig még ezektől az inkompetens és gyenge szereplőktől sem vártam volna. Hát ezt is megkaptuk azért.
4/10

Tonari no Kaibutsu-kun
Shoujo, az átlagos fajtából. Némileg meglepő volt, hogy itt a női szereplő döntött úgy magától már a sorozat elején, hogy a szerelmi életük semerre sem fog tartani. Shizuku egyébként is egy oltári nagy f*sz karakter. Azt még megérteném, hogy a koránál jóval érettebb, Haru meg éppen ellenkezőleg, tizenvaslahány évesen egy 6 éves szintjén áll, mégis azt kell mondjam, leginkább a sráccal tudtam szimpatizálni kettőjük közül, mert ő legalább tényleg akarta ezt a kapcsolatot, míg Shizukunak a szabadidejében sem volt jobb dolga, mint éjjel-nappal a könyveit bújni. A leginkább az akasztott ki, hogy a végén még beköpte, hogy örül, amiért vége az újévi ünnepnek, mert így legalább megint visszatér minden a rendes kerékvágásba. Nem, mintha ő eddig is túl sokat törődött volna a barátaival. A többi szereplő pedig tényleg csak töltelék volt, a blogos csak szerelmi életét is kár volt ennyire bolygatni, mert az sem haladt semerre.
7/10

Btooom!
Tetszett, nem akart többnek látszani, mint ami: egy agyat kikapcsoló, lazulós, elég egyszerű, de mozgalmas akciósorozatnál. Többet nem is nagyon lehet róla mondani, egy próbát megért.
8/10.

Mirai Nikki
Sokan elszálltak ettől a sorozattól, nekem annyira nem tetszett. Persze nem volt rossz, de nem éreztem sem történetben, sem pedig logikusságban olyan összeszedettnek, hogy egy új alapműként tekintsek rá. Yuno végig idegesítő és hülye karakter volt, egyedül a szinkronja tetszett, amikor idegbeteg hangsúlyokkal váltogatott a pszicho és szerelmes csaj jelleme között, de tipikusan "se ész, se semmi, csak nyálcsorgató az arra fogékony fanboyoknak"-típusú karakter. Én még annyira szépnek sem láttam.
Yukiteru viselkedése eléggé érthető volt ebben a helyzetben, s bár ő is idegesítő volt sokáig a magatehetetlenségével, ebben mégis volt valami realitás. Én Akisét, Maot és Hinatát bírtam a legjobban, úgy éreztem, hogy "kívülállóként" ők viselkedtek a legésszerűbben és legreálisabban, és legtöbbször ők oldották a hangulatot a túlbonyolítottá és nehézkessé váló történetszálak között.
Minenével kapcsolatban nem tudok sokat mondani, nekem ő semleges volt, igazából nem éreztem olyan jónak a karakterét, hogy végigélje a sorozatot, viszont később, a többi naplótulajdonos feltűnése után végül is örültem, hogy ő kontárkodott mindig közbe, mert a többiek még ennyire sem voltak szimpatikusak, egyes karakterek még igazából szánalmasak is, nem is értek 1-2 résznél többet.
A mozgalmasság és akció megvolt ebben a sorozatban, azonban sok eseményt csak esetlegesnek és véletlenszerűnek éreztem, nem nagyon volt meg szerintem a logikus felépítés a részek között (mondjuk Akise szerepén is néztem egy nagyot, ez kb. a Death Note komplikálós mesterkedős húzásaira hajazott, de ott legalább végig tudtuk, hogy milyenek a szereplők, és nem csak a semmiből jöttek ezek a húzások) , és számomra a maradandó karakterek hiánya is nagy negatívum.
7/10.

[-OJ-]

Kamisama Hajimemashita

Nem volt rossz, de valójában jó sem.
A szezon három shoujo-sorozata közül ez volt a legötlettelenebb, és éppen ezért a legunalmasabb is.
A férfikarakterek mind a 'genyó, de együttérző' alap-sztereotípiák megtestesítői voltak, a hősnő pedig a semmiben sem kiemelkedő, sokszor végtelenül bugyuta átlaglány, akinek se múltja se jövője, csak úgy van a világban.
Történet vagy összefüggő cselekmény az nem volt, csak epizodikus kalamajkák, a karakterek pedig semmit nem fejlődtek a megjelenésük után - éppen ezért a románc is megmaradt a kezdetleges színvonalon, azért felesleges is lett volna nézni.
Csak sajnos humor terén sem volt jobb a helyzet. A poénok szerintem elég gyengék voltak, a legtöbb esetben még mosolyognom sem sikerült rajtuk, ami egyrészt az átlagosan teljesítő szinkronszínészeknek volt köszönhető, másrészt a rendezés és a rajzolás sem állt a helyzet magaslatán. Így a humor inkább fárasztó volt, mint szórakoztató, a két kis szolgával együtt.

Minden szempontból átlagos, igazi tucat-shoujo.
Kezdőknek ajánlott, de a műfaj kedvelői már vagy 10 másik ugyanilyet láthattak. Kár is lenne folytatni, kérem a következőt.

5/10

[Mariko]

K
Ez a sorozat szerintem annak a tipikus esete, amikor a szép csomagolás alatt az ég egy adta világon semmi sincsen. A grafikára meg a seiyuu gárdára valószínűleg elköltötték egy minimum kétszer ilyen hosszú sorozat teljes költségvetését, de amit történet címén előadtak, az nagyon gyenge eresztés volt. Gyakorlatilag csak valami okkult, náci technológiával felturbózott srácok bandáztak, a motivációjukról vagy a céljaikról viszont semmi sem derült ki. A karakterek is elég sablonosak voltak, és még a főszereplők is csak olyan minimális háttérsztorival rendelkeztek, hogy se valódi konfliktusok se dráma nem volt a sorozatban. Az epizódok többségét egyszerűen untam, mert hibába a látványos harc, ha az embert teljesen hidegen hagyja, hogy ki győz. ^^’
6/10

Sukitte Ii na Yo
Csalódás volt ez a sorozat. Mei karaktere az elején egészen másnak tűnt, mint amilyen később lett. Az első részekben még úgy tűnt, hogy zárkózott ugyan, de a zárkózottsága mögött azért van személyisége, sőt ha kell, akár a sarkára is tud állni. Na most ehhez képest a történet folyamán nemhogy megnyílt, hanem inkább mintha visszafelé fejlődött volna a karaktere, a sorozat végére pedig már a saját barátainak se mert köszönni, és még több hónapnyi együttjárás után is elpirult, ha ránézett a fiúja. A romantikus bonyodalmakat is a szokásos hülyeség okozta, hogy a szerelmespár képtelen volt kommunikálni egymással. Mondjuk nem is értettem, hogy miből is állt Mei és Yamato kapcsolata. Egyáltalán nem viselkedtek egy párként, szinte minden interakciójuk olyan volt, mint egy nem túl jól sikerült első randi, ahol kínosan egyoldalú a társalgás, mert a lány annyira zavarban van, hogy harapófogóval kell kihúzni belőle minden mondatot. Ez az első néhány alkalommal még aranyos volt, de egy idő után piszkosul frusztrálóvá vált az egész, és a sorozat végére már egyáltalán ne tudott érdekelni ennek két szerencsétlennek a sorsa.
6/10

Kamisama Hajimemashita
Nos, láttam már pár shoujo animét, és szeretem is műfajt, mégis ez volt az egyik kedvencem az őszi szezonból, bár ez nem meglepő, mert már a mangát is nagyon szerettem. Azt elismerem, hogy nem egy világmegváltó történet, inkább az a fajta, amit azért kezd el nézni az ember, mert „Jé, ez egész aranyos!”, de aztán idővel azon kapja magát, hogy a szívéhez nőttek a sorozat szereplői.
Én magam részéről szívesen elnézegettem volna tovább, és sajnáltam, hogy egy szezon után véget ért. Manga alapanyag lett volna bőven kétszer ennyi epizódhoz is. Mondjuk az, hogy Kirihitót behozták az utolsó részben, arra enged következtetni, hogy nem zárkóznak el a folytatás lehetőségétől, de kétlem, hogy annyira jó fognak fogyni a DVD-k, hogy meg is érje nekik megcsinálni. Azért minden esetre örültem, hogy ez az aranyos történet kapott egy kis figyelmet az animeadaptáció által.
9/10 (tudom indokolatlanul magas egy ilyen sorozatnak, de akkor is ^^)

[scineram]

Muv-Luv Alternative - Total Eclipse - nyáron kezdődött alien inváziós mecha. A alternatív történelem tekintetében voltak érdekes dolgok a világában, de az amerikaellenesség néha röhejes volt. Majd pont náluk fognak lekezelni egy japán félvért, amikor egyetlen nációnak sincs már meg az 50 százaléka. A mechadizájnok a CG ellenére viszonylag tetszetősek voltak, de a BETAról (mekkora idióta név!) már ugyanez nem mondható el. Ugyan kellően rémisztőek voltak, de borzalmasan kilógtak a 2D animációból. De az igazán nagy gond, hogy noha a sorozat fő vonzerejei lettek volna, de ennek ellenére vajmi keveset akcióztak ellenük. Ez van, ha egy főleg a háttéralakulatokról szóló VN adaptációt néz az ember. A kutatás-fejlesztés nem a frontvonalon zajlik. Pedig az első két rész igen ígéretes, de legalább ennyire becsapós is volt. Ott volt még a sok fölösleges időhúzás meg fanszervíz, amivel a sok rész ki kellett tölteni, bár azért politikai intrika is akadt bőven legalább. A főszereplők közül igazából csak Cryskat és Iniat kedveltem, a mellékszereplőknek nem sok fejlődés jutott. Legalább az első opening nagyon bejött. Ha a főszálból készülne adaptáció sokkal több BETAval és gyilokkal, esetleg megpróbálnám.

Sword Art Online - az első fele még szórakoztató és igen élvezhető volt, de komoly problémák itt is akadtak. A két évnyi tartamon villámgyorsan átszáguldottak, szinte semmi időt nem hagyva a karakterfejlődésre. Minden hirtelen történt. Legalább a legfontosabbra odafigyeltek, hiszen az egész középpontja és lényege Kirito és Asuna románca volt, melyet szépen kezeltek, és amelyre több időt fordítottak. Sajnos a mellékszereplőknek nem sok minden jutott, főleg Lizbethért volt kár (legjobb lány sose nyer). A játék befejezése elég hirtelen jött, sajnos itt spóroltak az akciójeleneteken, de épp ezért lehetett volna hatásos, ha tematikailag megfelelően előkészítették volna. De így mindenki csak egy gigantikus asspullt látott, és az egész értelmetlennek hatott. Ettől függetlenül idáig még szódával elment. De a második felére minden koherenciát kidobtak. Kirito Asunát megmenteni indult, de röhejes faszságokkal tökölt a szorító határidő ellenére. A főellen gonoszsága nevetségesen túlzó volt, de így legalább Koyasu Takehitotól hallhattunk egy emlékezetes produkciót. Az egésznek a SAOról kellett volna szólnia, Alfheimet meg dobni a picsába.

BTOOOM! - igazán embergyűlölő battle royale egy szigeten egy offline FPB keretében. Szinte mindenki egy geci a szigeten, ami nem meglepő az odakerülésük fényében. Az a helyzet, hogy a két szép főszereplőt sem igazán kedveli meg az ember, noha Himikót némileg sajnálja. Ellenben Tairát elég szimpatikusnak is találtam, de sajnos neki nem osztottak sok lapot. Akció szerencsére volt bőven, noha nem mindig a legjobban kidolgozott jelenetekkel. Ennek ellenére egy folytatást megnéznék, mert kíváncsi vagyok a további sorsukra. Nomeg így is némileg értelmesebb volt, mint a Muv-Luv vagy a SAO vége.

Onii-chan Dakedo Ai Sae Areba Kankeinai yo ne! - a SilverLink őszi fanszervíz hárem animéje. És kiemelném, hogy ez TELJESEN leírja. Ez, meg a Wincest. Általában az ilyen művekhez is megpróbálnak azért valami történetfélét (Kono Naka ni Hitori, Imouto ga iru, a három nyári fantasy) vagy legalább románcot (Amagami, Yosuga no Sora) keríteni, de itt abszolút az égvilágon semmi nem történt és senki nem fejlődött azon túl, hogy az összes leány megpróbált a srácra rámászni. Cserébe legalább az animációra nagyon odafigyeltek, a legjobbakat kihozva a lányokból. Akik egyébként nem rossz bandát alkottak, de így is az elvetemült címszereplő emelkedett ki leginkább, köszönhetően a még nála is fiatalabb abszolút újonc seiyuujának, bár a két veterán kedvencem is remekül hozta a magáét. A sorozat utolsó pillanati azonban sok mindent aláástak, ezért menjen a picsába az író.

Sukitte Ii na yo - az ősz három shoujo románcának legrosszabbja. Eleinte szimpatizáltam Meijel, de valójában ő sem volt sokkal jobb, mint Yamato. Fájdalmas volt sokszor a kommunikáció hiánya, és borzalmas volt látni, ahogy egymás után követték el ugyanazokat a hibákat folyamatosan. A mellékszereplők sem adtak hozzá túl sokat, egysíkú, ellenszenves személyiség volt legtöbbjük. Még azért megemlítem, ha már -OJ-nek nagyon tetszett az opening, hogy az openingjét küzdelem volt végighallgatni minden alkalommal, halálra idegesített.

Tonari no Kaibutsu-kun - úgy látom, a többieknél sokkal jobban tetszett nekem. Végig bírtam a humorát, és ahogy könnyedén pillanatok alatt tudott átcsapni egy kis drámába és vissza. De túlzásba nem vitték, és ez a könnyed hangulat kellemes nézést eredményezett. Tény, hogy Mitty és Haru rohadtul nem a leszimpatikusabb karakterek. De annak semmi köze ahhoz, hogy jó és érdekes karakterek legyenek, akiket szívesen követtem annyi héten át. Hozzátettek ehhez sokat a mellékszereplők, akiket már sokkal jobban kedveltem, elsősorban Natsume és Ooshima. Különösen az előbbit bírtam nagyon, hihetetlen aranyosan hozta a kétségbeesett magányost, de félelmetes fejeket is levágott néha. Összeségében a Brains Base egyszerű, de szép és stílusos látványvilágot hozott össze, ami remekül passzolt a hangulathoz, az nyitó és végefőcím pedig szintén remek lett. Amit sajnáltam, hogy a végére nem igazán sikerült semmit lezárni, ezért folytatás híján levegőben fog lógni, de az utolsó jelenet azért odavágott. A Sukinayot így is kenterbe verte, és szívesen látnák többet belőle.

Kami-sama Hajimemashita - youkaijal, istenekkel megtűzdelt, nagyon kedves románc. Nanamit már a legelején megszerettem, és Tomoét is nagyon bírtam, könnyű volt átlátni kettős személyiségén. Érdekes volt, ahogy múltjáról megtudtunk többet, és tetszett, ahogy végig megmaradt csipkelődő oldala. A köréjük verődő mellékszereplők is szimpatikusak voltak, különösen Kuramát bírtam, és rivalizálását Tomoéval. A sorozat helyzetkomikuma végig nagyon jó volt, és amikor komolyra fordultak a dolgok, azokat a helyzeteket is szépen kezelték. Külön kiemelném, hogy a véget ért sorozatok közül ennek volt a legjobb befejezése. Az utolsó rész a korábbiakra építve lezárta a karakterek egy fejlődésszakaszát, a csúcspont, a táncos jelenet pedig egyszerűen gyönyörű és megható volt. Az animáció egyszerűségén látszott, mekkora büdzsén dolgoznak, de a látványvilág jól illett a hangulatához, a karakterek pedig remek fejeket vágtak néha. Az opening hihetetlenül fülbemászó lett stílusos animációval, az ending pedig csak montázs, de egy nagyon hangulatos dallal. A mangához is adott némi kedvet, de animeként is szívesen folytatnám.

Medaka Box Abnormal - a folytatás történet szempontjából sokkal jobbra sikerült, mint az első sorozat. Az egész egy összefüggő cselekmény, és sok érdekes ellenfelet ismerhettünk meg, akiken a Seitoukai keresztülverekedte magát, köztük Medaka nem akármilyen húgát, valamint eszméletlen siscon bátyját. Az utolsó fight Miyakonojouval igen jóra sikeredett, és megmutatta Medaka igazi erejét. Csakhogy ez még csak 11 rész volt, melynek végén feltűnt a rettegett Kumagawa, akire korábban csak utaltak. És mekkora arc is, Ogata Megumi remek játékával! Ha már idő előtt lezáródott ez a szakasz, kapott ő egy nagyszerű (anime original?) saját epizódott, melyben felbukkant a sorozat tényleges főellensége(?). Nem semmi volt, ahogy leszámolt a festő sráccal egy egészen szürreális párbajban. Ez a szürrealitás valamennyire az egész sorozatot jellemzi. Ugyan ezúttal kevesebb Shiranui volt, de ahogy így erőre kapott a történet, további folytatást is szívesen látnék.

Chuunibyou Demo Koi ga Shitait már topikjában értékeltem.

[Dark-san]

Sukitte ii na Yo
Sokkal rosszabb volt, mint a Kaibutsu-kun. Ha ott a női főszereplő idegesített halálra, akkor itt a fiú. Yamatot az első részekben még szimpatikusnak is találtam, aki elég határozott és nyitott személyiség, hogy feloldja Mei szorongását, és azt hittem, végre nem csak egymást fogják félve kerülgetni, mint macska a forró kását. Ez a nagy lelkesedés hamar kifújt, főleg akkor dobtam egy hátast, amikor kiderült, hogy Yamato miért volt hajlandó lefeküdni Aikoval. Innentől sajna egyre rosszabb volt a sorozat, Yamato kezdeti szimpatikussága elpárolgott, és egyre távolabb került a normális viselkedésmintáktól. Mei esetében még megértettem ezt az extra nagy szorongást és zárkózottságot, bár azért nála is erősen eltúlozták, főleg a 13. részben kapartam a falat, mennyi hülyeséget tudott összehozni az a két szerencsétlen. Yamato esetében viszont érthetetlen volt a sokszor éretlen és nemtörődöm magatartása, és hát a kommunikáció, mint az lenni szokott, itt sem működött a szereplők között.
Viszonylag sok mellékszereplő volt, ezért rájuk sem maradt túl sok idő. Megumi egyáltalán nem volt szimpatikus, őt szívesen kihagytam volna teljesen a sorozatból, helyette inkább Aikora, vagy Kaira koncentráltam volna, hogy legalább ők kaptak volna valami értelmet a szereplésre. Egyébként minden szereplő nagyon hamar lemondott a saját céljairól, pl. az előző részben ellenségként ábrázolt a következőben már jóbarát volt, Kai nagyon hamar megfeledkezett róla, miért jött vissza, és a nagy tragédia után Megumival sem tudjuk, hogy végül mi történt.
Az egészet elég értelmetlennek és idegesítőnek találtam, aki látott már jobb shoujo sorozatot, az szerintem kerülje el.
6/10.

Code Geass: Boukoku no Akito 1. OVA
Felkészültem a legrosszabbra, de végül kellemes csalódás volt az első rész. Jó lenne ez, ha nem nyilvánvalóan a CG miatti hypeot akarná meglovagolni. Persze nem nagyon lehetne önálló animeként eladni, mert akkor meg ráfognák, hogy koppintás. Itt most egyelőre még csak felvezették a történetet, a terrorista csapat elég nevetséges volt, hamar el is bántak velük. Az európaiak és japánok közötti etnikai ellentét is megvan, annak ellenére, hogy a két ország közös cipőben jár, a főszereplő srác egyelőre komolyabban vehető, mint Lulu volt annak idején, Leila aranyos és higgadt, mit CC, a következő részben pedig már az előzetes szerint Suzaku és CC is fog szerepelni, s mivel ez állítólag az eredeti sorozat két évada között játszódik, nem lesz nagy meglepetés, ha a fontosabb szereplőket előrángatják majd és betuszkolják ide.
Kezdetnek egy 8/10-et adnék az első részre.

[Titkos]

Code Geass: Boukoku no Akito 1. OVA

Geass-használat végülis volt benne? Vagy legalább utaltak rá, hogy később lesz? (Akkor hamarabb megnézem. XD)

[scineram]

Busou Shinki - meglepően élvezetes műanyagbaba széria promó. Ez nem vicc. Fogalmam sem volt, mit lehet kihozni egy játéksorozatból, de végül az életrekelő bábukkal egy igen kedves, poénos, néhol drámai, erősen epizodikus műsort csináltak. A főszerreplők gazdája ugyan nem volt túl érdekes karakter, de szerencsére nem túl sokat szerepelt, és néha még az ő kárára is poénkodtak. A sok különböző fajtájú és személyiségű szereplőnek köszönhetően nem nagyon unatkoztam, jópár érdekes akciójelentre is futotta tőlük. Az animáció minősége is megfelelő volt, látszott, hogy a karakterekre odafigyelnek, elvégre őket reklámozzák. Az egyes típusok már meglévő hangjai remekül alakítottak, a hatalmas szereplőgárdának köszönhetően igazi seiyuufesztál kerekedett szinte az összes nagy hangszínésznővel. Az ősz egyik kellemes meglepetése.

CØDE:BREAKER - érdekes shounen manga adaptáció különleges képességű emberekről, akik a kormánynak dolgoznak. Sakura igen szimpatikus főszereplő, naivitásával sok poén forrása is volt, Ogaminak pedig tetszett a kissé negatív hozzáállása, hogy ő is gonosz, amiért gonoszokat gyilkol. Aztán persze megismerhettük a csapat többi tagját, akik egy igen színes társaságot alkottak, nomeg az extag főellent, akinek múltjába beletekintve megismerjük indítékát. Összességében egy élvezetes sorozatot termett a Kinema Citrus, szép animációval, jó zenékkel és jópár látványos harcjelenettel, köszönhetően a sok különleges képességnek. Ami nem jött ki túl jól, az a végének az elnyújtása. Az utolsó három rész helyett kettő is elég lett volna, mert így nem eléggé pörögtek az események, plána a sorozat elejéhez képest. Szerencsétlen hitomi haláltusája meg már szinte röhejesen el lett nyújtva, ennyi rizsa után már én öltem volna meg. Ha lesz alkalmam rá, talán belenézek a mangába.

Hotarubi no Mori e - gyönyörű, mindössze háromnegyed órás film a Natsume Yuujinchou alkotójának korábbi művéból. Egy nagyon érdekes szerelmi történet, amelynek végikifejlete végig ott lebeg a szereplők és a nézők felett, de mégis meglepő amikor jön, és iszonyatosan megindító. Uchiyama Kouki és Ayane Sakura fantasztikusan játszanak, a Brains Base animációjára pedig semmi panasz nem lehet. Csodálatos történet, amelyet remekül hozzáillő módon, sallangmentesen kiviteleztek.

「K」, Jormungand, Kuronekomonogatari topikjában már értékelve. Ami a Farkasgyermekeket illeti, ha már csesztettem itt a népet, hogy jöjjön el, de eddig nem beszéltem róla, a főoldalon mindenki megtalálja az ismertetőm.

[Cruel Angel]

Gundam Seed - Remastered edition

A sorozatot anno 7-8 évvel ezelőtt láttam először, és bár tudom, h sokaknak nem ez az "igazi" Gundam életérzés, de engem baromira megfogott a személyes/privát konfliktusaival. Nem sok olyan sorozat volt, amit miután végignéztem rögtön bele kellett vágnom megint az elejétől kezdve, mert nem akartam, hogy véget érjen. (Ez, illetve a Gankutsou volt egyedül ilyen. Bár többek voltak, amiket lefutás/végignézés után nem sokkal, pl. két-három hónappal újranéztem.)

Mivel végülis 2005-2009 között olyan négy ötször sikerült a sorozatot végignéznem, ezért némileg "beteltem" vele. Főleg egyéb újabb (és nem mainstream shonen) sorozatokat elnézegetve ráébredgettem, hogy azért kétségtelenül nem egy tökéletes sorozat a Seed. 50 részhez képest a 3 résznyi recap epizód azért már kínos. Az amúgy is néhol elég olcsó animáció gyakori újrafelhasználása elég szembetűnő stb. Ezek mellett még azért van itt-ott plothole is, szóval nem tökéletes a sorozat, messzemenőleg nem az.

Viszont tavaly lefutott a Remastered verzió a 10 éves évfordulóra készülődvén és most nekiálltam, hogy megnézzem. Még csak a sorozat negyedénél járok, de határozottan úgy érzem, hogy szignifikánsan jobb az animáció terén. Személy szerint nem csináltam egy az egyhez összeméréseket de valahogy tisztább, élesebbnek érződik a kép. (Google barátom segítségével találtam egy összehasonlító blogbejegyzést. Szebb. Határozottan. http://henshination.blogspot.hu/2011/12 ... rison.html Also this: http://4.bp.blogspot.com/-IDn4jqofyiM/U ... 00/54a.jpg )

A recap epizódokat kikukázták, a benne lévő hasznos információkat körülöttük lévő részekhez csatolták fölös paddingek helyére. Természetesen a plotholeok nem lettek varázslatosan befoldozva. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a feljavított openingekkel és padding recap epizódok átvariálgatásával, meg az általános animációminőség javítással elérte végre a sorozat azt az állapotot, amit a készítők eredetileg terveztek volna, ha nagyobb költségvetéssel dolgozhattak volna. Tehát melegen ajánlom az új változat fogyasztását a régi helyett. Én nálam 7.5/10. Lehetne több is, ha a "misztikusabb" dolgokra valami épp kézláb magyarázatot szolgáltattak volna valaha is.