Animeajánló, milyen animét nézel mostanában?

[Junchi]

Kyousougiga

Sweet mother of GOD, mi volt EZ? Mi...? Na jó, ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az 'A' betűnél.

Szóval az úgy volt, hogy ez (+ egy másik cucc, amiről szintén tervezek majd értekezni) egy IRL komámmal történő cserealku tárgyát képezte. Ő megnézte a Gungrave-et, nekem meg felírta ezeket receptre. Oké, Kyousougiga. Valamikor hallottam már róla, de nem különösebben érdekelt, noha látványban valahol a Yuasa Masaaki-cuccokra emlékeztetett, lehet ezért is gondolta ismerős, hogy tetszhet nekem. Ennek ellenére önerőből viszont semmilyen késztetést nem éreztem, hogy néznem kéne, úgyhogy kicsit tartottam tőle, de whatever, adjunk neki egy esélyt.

Első ízben letoltam a 2011-es egy epizódos ONA-ját, amit 2/10-zel jutalmaztam. Egyszerűen SEMMI értelme nem volt az egésznek, se eleje, se vége, se cselekmény, csak egy nagy rakás artsy és random baromság összelapátolva. Jól indul ez is - gondoltam magamban...

Következett a '12-es 5 részes ONA, ami egy fokkal emészthetőbb volt, de még mindig egy kolosszális bullshit az egész. "Gábor, én ezt nem fogom bírni" - Mondtam. "Nézzed csak meg még a sorozatot is" - Mondta. Oké, ha már alku része volt, legyen, nem szeretnék ezzel is úgy járni, mint az UY-vel.

Végül betoltam a 10 epizódos, immár TV-s sorozatot és azt kell mondjam, ZOMGMYFUCKIN'GOD, hogy tudtam én eddig élni enélkül a cucc nélkül? A Toei stúdióról nagyon sok mindent ellehet mondani, de, hogy ezekhez a kissé másabb, művészibb és meredekebb cuccokhoz piszok JÓ érzékük van, azt aligha lehet vitatni. Ott volt korábban a remek Mononoke, a még remekebb Kuuchuu Buranko, majd jött a Kyousougiga, ami egyszerűen csak jött, látott és győzött. Csont nélkül.

Hogy miért is tetszett ennyire, arra a rendkívül prózai válaszom: mert rengeteg minden van ebben a kis sorozatban. Vegyük is őket sorban:

1) Baromi jól néz ki. Lendületes, elborult hátterek, érdekes NPC-megjelenítés, remek karadesignok, kiváló színhasználat, pöpec animáció (kicsit FLCL-es, de annyi baj legyen) és úgy egyáltalán: marha kreatív cinematográfia. Emberek, ami ebben a sorozatban zajlik, az valami egészen elképesztő. Kreatív, élő, lélegző és baromi jól illeszkedik az anime overall tone-jához. Yummy~.
2) Fülbemászó muzsikák. Az Op kicsit mehh, viszont a háttérzenék közt nem is egy emlékezetesen megkomponált darab hallható, bár ezek inkább a végén csúcsosodnak jobban ki. A seiyuu-gárda szintén impozáns (akinek herótja van Kugumiya Riétől és a tsundere-hangjától, annak melegen ajánlom ezt az animét, mert igenis tud a csaj, ha akar), Ishida Akira mindig öröm a dobhártyáimnak, Hisakawa Ayának pedig simán az egyik legjobb szerepe Koto.
3) A sztori. 10 epizód 20 résznyi cselekménnyel, sztorival és komplexitással. Ami igazán hihetetlenné teszi, hogy a pacing is teljesen rendben - nem időzik felesleges dolgokon, ugyanakkor nem is siet sehová. Szépen halad a saját maga medrében, miközben építkezik, megismerjük közben a világot, a karaktereket, meg is válaszol minden lényeges dolgot, kérdéseket vet fel az emberben, szimbolika mögé rejti a karakterek legmélyebb kapcsolatait (külön felhívnám a figyelmet a gránátalmára - lényeges szerepet tulajdonítanak neki ebben a sorozatban) és úgy en bloc nagyon kreatív az egész. A vége mondjuk kissé egyértelmű, de én PONT ezt akartam, hogy végül ide fusson ki minden.
4) Karakterek. Az ember azt hinné, hogy ha egy ilyen nyúlfarknyi sorozat ennyire ambiciózusan adagolja a sztorit és a világot, akkor a karakterekre már nem marad idő. Téved a kedves kételkedő. A Kyousougiga iskolapéldája annak, mennyi mindennel lehet feltölteni egy ilyen rövidke darabot. Ugyan egy egészen kicsiny gárdával operál csak (technikailag maga a család áll az események fókuszában, illetve van még egy-két mellékszereplő is), de őket maximálisan kiaknázza. Van, akiben kicsit kevesebb van, másokban pedig sokkal több, viszont mindannyiukról tiszta képet kapunk, a motivációik érthetőek és (ennek az elborult világnak a standardjeihez mérten) teljesen hitelesek. Ez nem az a cucc, ahol minden szereplő egyetlen mondattal jellemezhető lenne. Külön kedvencem anyu, alias a Fekete Nyúl, alias id. Koto lett, akinek a plotban betöltött funkcióját nagyon csíptem, illetőleg MILF-nek sem utolsó. De mondom, a többiek is nagyon kitettek magukét, technikailag mindenki szerethető ebben a cuccban a maga módján.
5) HANGULAT. Igen, az előző ONA-k (amik tulképp a TV-sorozatból kiszedett jelenetek ilyen random mód összeollózva, szal így utólag visszanézve még nagyobb időpocsékolások) keményen megfeküdték a gyomromat, de amint egy értelmes keretet húztak az egészre és felnyomták minden létező földi jóval, azonnal fordult is a kocka. Külön kiemelném még a változatos érzelmi kavalkádot - valami elképesztő, mennyi féle-fajta emberi érzést reprezentál ez a rövid sorozat, mindezeket ráadásul úgy, hogy egyszer sem éreztem az erőltetettség vagy hatásvadászat orrfacsaró bűzét. A fentebb taglalt dolgait hozzácsapva meg egy igazi kuriózum, amivé avanzsálódik ezt a rejtett mestermű, pedig lényegében nem szól másról, mint egy furcsa család széteséséről, majd újra alkulásáról egy kissé groteszk világban, a maga szürreális szabályaival és némi szimbolikával. Épp csak az nem mindegy, kiket is rakunk a munkálatok mögé.

All in all, a 9/10 valahol az ötödik, hatodik rész környékén biztos volt. Azon a ponton már csak az volt a kérdés, hol is fog végül kilyukadni a toplistámon. 10-be végül nem jutott be, de egy tizenötödiknek vagy tizenhatodiknak csuklóból megszavazom.

[Catrin]

A Trigunnál az zavart, hogy túl sok volt az első felében a filler. Tudom, hogy a manga és az anime más (pláne a sztori második felében), de azt figyeltem meg, hogy a mangában fele ennyi "filler" történet van alapozás gyanánt (...) Persze nem vészes, meg ma már biztos jobban élvezném ezeket is, tudván, hogy mi vár rám a cucc második felében, csak na, elsőre tényleg nehéz volt átrágnom magam rajtuk, mert a main plot nem igazán haladt ezek mellett. XD

A kőkapu ebben a tekintetben viszont szvsz jól teljesít, szerintem sokkal jobban mint a fentebb emlegetett Trigun.

Egyetértek, egyrészt a Trigunban tényleg sok az eleje, a manga jóval könnyedebb és pörgősebb, másrészt a S;G első fele messze érdekesebb és jobb, de hatásukat és funkciójukat tekintve hasonlóak, csak nem egyformán színvonalasak.

Versailles no Bara

Dettózom. Engem mondjuk hidegen hagyott, hogy mennyire klisések a karaktertípusok, még mai szemmel nézve is teljesen a helyükön vannak és páran így is jobbak, mint pl. az idei "ifjak". A látványára pedig már elsőre ráfüggtem (mondjuk sosem zavar, ha retródizit kell néznem^^).

Oniisama e... majdeccer...

DMC LOL, ez Titkostól jó üzlet volt!

csak úgy érdeklődöm hogy nem akarsz te is Chihayázni valamikor?

Szeretnék, de passz mikor. Az igazság az, hogy minden évben eltervezem, hogy idén letolom a MAL josei (39 db) és yaoi (38 db) animéit XDD, csak épp az időmet nem alakítom úgy... Yaoiból már csak 9 hiányzik, yoseiből még 12 (ovástúl, még ki nem jött Rakugo folyt.ostúl)... Épp most pihentetem a Shirokuma Cafét, de az a nyáron talán meglesz, plusz hamarosan a Gokusent is megnézem. Jó lenne a Chihayát is, de még megagyalom, az is elég hosszú a Shirokuma mellé, bár abban nem is kételkedem, hogy előbbit jobban élvezném, mégha utóbbi nagy cukiság is (azért meg lehet csömörleni). Szóval nyári hangulat? *Gondolkodik...*

Juteszembe Bugipop? Látom feljebb nyomtad mint én.

Ja. Erről sok mondanivalóm nincs. Nem volt ez annyira katasztrófa, de jó sem. A hangulata, a látványa (igen, akármennyire egyszerű, kedvelem), a zenéje beszippantott, folyamatosan érdekelt mi lesz, hogy lesz, aztán jah, több lett a lyuk, mint a plot, ahogy te is írtad. Ok, itt vannak ezek a társadalmi és egyéni problémák, csak ezek engem vagy ritkán fognak meg vagy csak nagyon jó karakterekkel és történetvezetéssel. Előbbi az igazán hangsúlyos szempontom, ebben viszont totál hidegen hagyott az összes karakter, mondjuk a rendőrös jeleneteket szerettem, a többiek pedig voltak a maguk problémájával, de egyiküket sem kedveltem meg. A vége sem hatott meg különösebben pont ezért, mert alig érdekelt, hogy mi lesz a karakterekkel, ami nem túl fényes, persze jó, hogy kaptak feloldást, mi meg egy kis nyugtatót a nagy katyvasz végére, de ez így nem volt az igazi. Ha jobban kifejtik a folyamatosan felvillantott hátteret és karakterkapcsolatokat, már jobban kedvelném, így viszont ez az anime "csak" a belső démonokról szólt, amit mondjuk szerintem a Paranoia Agent (mégha nem is ugyanolyan "démonokról" és életkorú karakterekről van szó) sokkal jobban tálalt, bár annak meg a vége lett egy elcseszetten túltolt fantasy (kár, mert így elvesztette az addigi kettősségét, szimbolikáját és erőltetett lett). Itt a Phantomnál ez fordítva van: adott egy misztikus háttér, ami a karakterek "démonjai" mögött sokkal jobban érdekelne, aztán mit kapunk? L*f*szt-a-s*günkbe sok pókháló epizódot egy gyors, hirtelen jött, összecsapott zárással.
Értelmetlennek és élvezhetetlennek sem feltétlen mondanám, és egy-egy ep hangulata ettől függetlenül így is baromira elkapott. Endingje mindig ütött. Szóval éreztem közben 4-7-ig mindent. A vége előtt úgy voltam vele, hogy vagy 5 vagy 6 pont lesz, attól függően, hogy tetszik-e a zárás. És nem tudtam eldönteni, hogy mit gondoljak, mert lehetett volna mást/máshogy kihozni, de nem biztos, hogy 20 perc alatt tálalnak nekem mindent, amit szeretnék, viszont az utsó ep. a maga módján mégiscsak nemvárt feloldásokat hozott. Elolvastam utána amúgy szándékosan a véleményedet, aztán Junchiét is, ha már linkelte, hátha segítenek valamerre billenni... Jah, nálad 5 felé, nála 6 felé billentem. XD Szóval ez így lol, aztán lenyitottam MAL-on a pontozó skálát, 6 - fine, 5 - average. Megkérdeztem magamtól végülis összességében fine volt? Nem. Közepes? Uhm. Hát így történt. XD De most, hogy ezt megírtam, egyre jobban úgy érzem, hogy a hangulatát, a vonzerejét és az értelmét egyre inkább elnyomják bennem a DE EZ ÍGY NEM VOLT JÓ érzések. Szóval lehet idővel megy majd ez lejjebb is. A Lainhez pedig nem hasonlítanám, az félelmetesen értelmesebben vezetett és jobb ennél, és témájában sem ilyen "sokat markol, keveset" fog cucc, inkább fordítva. Hát ennyi.

Ja és kellene már fejeznem a Genshiken Nidaime-t, at egyetlen animém ami hold-on van de Hato az agyamra megy benne -_-

Istenem az a SakixMadarame rész, önmagában csak azt megéri megnézni! (Tudom, téged ők így egyben nem izgattak, egyszer már leakadtunk ezen. XD) De egyetértek, Hato rémesen fárasztó... főleg, ahogy Madaraméra nyomul, kapja be. Azért hajrá! Nem rossz az, és van utána egy nagyon cuki OVA, amiben mindenki minibrillírozik.


Rui-chan: Előre szólok, hogy pofátlan leszek, mielőtt elküldenétek a francba. Több alku nekem egyelőre nem biztos, hogy beleférne, de mivel az uraságoknak köszönhetően idén két kedvencedet is meg fogom nézni (Gurren és Utena), ezért cserébe ajánlok neked is egyet. XD Nézd meg te is a Terra e...-t. Nem mecha (épp ezért ezt és a LoGH-t jobban is kedvelem), de remek sci-fi, szóval hajráááá! :P Cserébe annyit még garantálhatok, hogy a Gurren és az Utena kieg. cuccait is megnézem, és hogy talán mindegyikről írok majd ide.

Kyousougiga

Jól hangzik.

[Rui-chan]

Rui: Na végre valaki, ez a rendes hozzáállás Néztem a MAL-od, nemtom a planned mennyire naprakész, de azok között nem találtam olyat amit ismerek és ajánlanék is , viszont a fenti preferenciáid alapján van két cím amire felhívnám a figyelmedet. Az egyik a már említett Juuni Kokki, ami egy kidolgozott világgal rendelkező, komolyabb fantasy, valamint az Escaflowne sorozat, ami szintén fantasy, de shoujo, van benne mecha, fight, kaland, szerelem meg minden ami egy ilyen cuccba kell, de nincs túlnyálazva, ellenben van benne egy rakat Sunrise-os fordulat. Közös pont, hogy mindkettőben egy másik világba kerül a főhősnő, és ott kell helytállnia. A 12 kokki egy fokkal érettebb, felnőttebb cucc, míg az Esca nekem személyes kedvencem a karakterek, elsősorban Dilandau (őt sztem nem szeretnéd ^^) és a Van-Hitomi páros miatt. Úgy másfél éve néztem újra, és még mindig ugyanúgy odaköt a képernyő elé mint anno. Volna még más is (Gankutsuou, Haibane Renmei), de első körben ezeket ajánlanám, a választást rád bízom. viszont mivel mostanában sokmindent vállaltam, így időpontra a nyár végénél korábbi dátumot nem akarok mondani. Várom a csereopciókat, ha a plannedemről van akkor örülök, az Erin már foglalt, de ha nem, akkor is meghallgatom az ajánlatokat.

Hehehe, MAL lista... ^^"""" Azt majd a nyári szabadságom alatt valamikor rendbe teszem, mert szerintem egy fél napom minimum rá fog majd menni. Az a baj, hogy eszembe se jut a frissítése, mostanában úgyis olyan kevés animét nézek, a szezonosokkal elbohóckodok, az sem egy eget rengető mennyiség. Tulajdonképpen ezért is próbálkozom becsatlakozni, mert lehet a régebbi cuccok visszahoznák a lelkesedésemet.
Az Escaflowne mindig is érdekelt, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy ténylegesen megnézzem. Mások szintén ajánlották, mert ismerik az ízlésemet. Egyébként nem baj ha shoujo, ezzel a műfajjal sem ismerkedtem komolyabban, de talán azért, mert amikről eddig hallottam IRL ismerőseimtől, inkább nyálas tini románcnak tűnt első blikkre. Napfelkelte meg a mostani produkcióival enyhén szólva elkaszálta magát nálam, szóval örülnék valami jónak tőlük. Rákukkantottam, a 26 rész ráadásul nem olyan eget rengetően sok, simán bevállalható.
Meg is van, amit ajánlanék cserébe és rajta van a planned listádon: Uchuu Senkan Yamato 2199. Még Junchinak is bejött, pedig ő nincs igazán kibékülve a mecha cuccokkal. Jó, mondjuk ez nem teljesen az a kategória, inkább tengeralattjárók, csatahajók az űrben. Szintén 26 részes, így nem az van, hogy cserébe mondok valami 100 részes animét. XD (Később majd mehet a Higashi no Eden, Natsume, Death Parade, Noragami, de ha ezek közül valamelyik szimpatikusabb, akkor részemről teljesen okésak ezek a cserék is.)

[Dodgers]

Amennyire érdekes figyelni ahogy kezd egyre inkább terebélyesedni az ajánlási "bazár", annyira örülök hogy mégsem vetettem bele magam én is, mert az alku partnert aztán várattatnám ezer évig. Pedig egyáltalán nem tűnik rossz kezdeményezésnek, csak hát eleve lövésem sincs mit tudnék ajánlani ilyen "feltételek" között, másrészt van annyira rendszertelen az animézés mostanában, hogy a másik fél akár egy LoGH-nak is a végére érhet mire a rám eső rész teljesítve lesz.

[Surci]

Kyousougiga

Kedvet is kaptam hozzá a fenti ajánló után, de legfőképp amiatt, mert rádobtam a keresőre, és képek alapján hasonlatosnak tűnik a Katanagatarihoz, márpedig annak a vizuális részétől totálisan lepadlóztam. Úgyhogy felvettem a megnézendő cuccok közé, kérdésem hogy a TV elég-e önmagában, vagy kell hozzá az 1+5 rész ONA is?

Szóval nyári hangulat? *Gondolkodik...*

Óh de kis buta vagyok, majd' elfelejtettem, hogy a Chihayában van MiyaMamo is, mégpedig főszerepben ^_^ *hint hint*

Istenem az a SakixMadarame rész, önmagában csak azt megéri megnézni! (Tudom, téged ők így egyben nem izgattak, egyszer már leakadtunk ezen. XD)

Naigen, pont ezt a 9. epizódot várom azóta, is, de az 5. ep végétől az istennek nem tudtam magam továbbnézésre bírni, Hato kikészít. Amúgy valóban nem shippelem őket, mert szvsz egyáltalán nem illenek össze, de Sakit nagyon bírom, viszont Madaramét is megértem valahol (egyik kedvenc részem az első sorozatból, amikor kettesben vannak a klubszobában, és Saki mangát olvas, Mada meg "kissé" túlgondolja a dolgokat XD), és ezért érdekelne mire jut végül - persze illúzióim nincsenek, de azért mégiscsak a két kedvenc karim ebből a cuccból ^^

Az Escaflowne mindig is érdekelt, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy ténylegesen megnézzem. Mások szintén ajánlották, mert ismerik az ízlésemet.

Nice choice, ráadásul ha jól tudom, nem idegenek tőled Napfelkeltéék dolgai, ebben pedig a jó értelemben tolják a szanrájzkodást, aka. Mai-Hime, Code Geass. És nem kell félni hogy uncsi a felvezetés, rögtön az elején beindul a dolog, de nem lesz követhetetlen, sem túlhúzott akciófeszt. Gyak. az egész egy nagy adventure road-movie mechákkal, jó harcokkal, szerethető szereplőkkel fantasy környezetben. Több spílert nem szórok, a karakterekről főleg nem.

Uchuu Senkan Yamato 2199

LOL accepted. Amúgy ez egy reboot, de a(z eredeti) felvezetésén mindig hülyére röhögöm magam: valami idegen invázió indul az emberiség ellen, amit csakis úgy lehet megállítani, hogy a 250 évvel ezelőtt a 2. világháborúban elsüllyesztett Yamato romboló roncsait kiemelik az óceánból, és ebből készítenek szuperűrhajót. XDDDDDDD Namost maga a Yamato semmiféle kivételes haditettet nem hajtott végre, gyak. anélkül süllyesztették el az amerikaiak, hogy az ellenségben bármiféle kárt tett volna. Szal ha már másért nem, de ezért mindenképpen el akartam kezdeni, úgy érzem hogy nem lenne teljes az életem ha anélkül múlnék ki, hogy megtudjam, mi a nyavalyáért ragaszkodtak a Yamato roncsaihoz, és nagyon remélem hogy kellően klisés és idétlen kreatív választ fogok kapni eme rendkívül fontos kérdésre.

Később majd mehet a (...) Natsume (...)

Bizony, mert ősszel jön az 5. évad, addig pedig be kéne hoznom a többit. Úgyhogy ez már előre is accepted ha neked is jó, és majd cserébe forszírozom a 12 Kokkit tovább ^^ Persze csak ha nem érzed igazságtalannak, hogy én a plannedemről nyomom, neked meg csak szórom az ismeretlen címeket, mert akkor később visszatérhetünk rá. Epizódszámban amúgy hasonló, 12 kokki 45 ep, Natsume 1-4 season 52 ep.

És értékelem hogy értékeled a Fate/Illyát

Nah a magam részéről le is állnék most az elkövetkezendő min. 2 hónapra, vállaltam eleget ahhoz hogy ellegyek vele. Valami nemetrendet össze kéne rakni... Nalássuk:

Oniisama e befejezés --> Utena revaccs ---> Eva revaccs --->Tenchi universe--->Erin--->DMC--->Kőkapu újrázás --->Yamato--->Itazura. Közben lehet beiktatom a Gigát, mert így hirtelen megtetszett. (LOL most számolgattam a részeket, nem sokkal több mint az Urusei Yatsura önmagában XDDDD)

És egy cuccon még agyalok egy ideje, mégpedig ezen az általatok mostanában sokat emlegetett Rakugo izén, mert mindenhonnan hallom hogy nem rossz, meg josei is, és azért mégiscsak van benne Hayashibara Megumi, akit úgy 10 éve nem hallottam animében. Csak az a baj hogy önmagában nem érdekel az egész - bár a versenykaruta se izgatott, aztán mégis rákattantam a Chihayára. De ha jól tudom ennek sincs rendes befejezése... Lehet hogy valamelyik nap ezt még letolom.

[Titkos]

Szerk.: 1000. hsz-em.

Gratula!

Titkos: Detroit Metal City accepted, most látom hogy nem volt a plannedemen, pedig terveztem amúgy. Talán nem is gond hogy csak 12 rövid ep, mert ha a Tenchi tetszeni fog akkor lehet hogy belemegyek az alternatív vonalaiba (az Isekaiba viszont nem, szidtátok eleget Mordályossal hogy kerüljem), azok meg szintén 12-24 részes cuccok + alter mozik, stb...

Király. Btw, ha a Tenchi OVA-t lenyomtad és szeretnél még ugyanazon az idővonalon majd nézni valami hasonlót, akkor a Tenchi Muyo: GXP-t esetleg még bepróbálhatod majd. Igaz, ez már önmagában is egy 26 részes sorozat, szóval ezt semmiképp sem "feladványként" mondom, inkább egyfajta "önszorgalomból" majd valamikor megnézheted, ha kedved lesz hozzá. Annyiból "rosszabb", hogy spin-off, tehát bár ugyanabban a világban/idővonalon játszódik (ráadásul kronológiailag pont az OVA után), az OVA főszereplői ebben csak pár epizódos mellékszerepeket kaptak és a main character is egy új srác, annyiból viszont jobb, hogy kissé jobban bemutatják a Tenchi OVA univerzumát, mivel azért az OVA-kban eléggé ilyen "királyi család + istenek harca" vonalon mozog a sztori, szóval nagyon epic, épp csak magáról a világról nem sokat tudunk meg "mindennapi" szinten. ^^" XD Ezt próbálta kissé a GXP orvosolni oly' módon, hogy ezúttal nem valami "kiválasztott", hanem "csak" egy mezei rendőr lesz főhősünk és ilyen zsarus-űrkalózos-átlagemberes oldalát mutatják be a Tenchi világnak. Mondjuk talán épp ezért is volt az, hogy én kb. a felénél ezt is on-holdra raktam még sok évvel ezelőtt, mert ott untam meg, hogy érdemileg alig történik valami a cuccban, sztorira az OVA-hoz képest sehol sincs, de az ecchi poénokat bezzeg nyomatták benne rendesen. (Ráadásul az új szereplőgárda is jóval a "Tenchi Team" után kullog.) Ez utóbbiak miatt mondom, hogy ezt azért "ráderőszakolni" semmiképp nem akarnám, de ha tényleg szeretnél még valamit ebből a világból, akkor egy próbát majd tehetsz vele. Legalábbis sokkal inkább ezt ajánlom, mint az Isekait, mert a GXP csak egy spin-off, ami ugyan nem fér fel az eredeti sorozathoz, de érződik, hogy ugyanaz a világ, hasonló a feeling/poénok/stb., míg az Isekai kb. annak a példája, hogyan próbálunk egy hulladék és önmagában teljesen életképtelen fantasy/mecha sztorit eladni azzal, hogy egy már befutott brandhez kötjük. Ha viszont inkább a szereplők és nem annyira a sztori fog meg majd az OVA-ban, akkor az alternate timeline-os Tenchi Universe-t tudom ajánlani. Itt a szereplők dizájnra (és kb. személyiségre is) megegyeznek az OVA-s énjükkel, csak éppen a sztori egy "reset", mert már a kezdés is más, a szereplők háttérsztorija is, meg még elég sok minden. Amúgy ennek az idővonalnak is van egy folytatása Tenchi in Tokyo címmel, de asszem annak a minőségéről sokat elmond, hogy az Isekai előtt azt tartottam a Tenchi univerzum leggázabb darabjának, szal az már olyan szinten gagyi, hogy egyfajta önparódiába fordul át több ponton is. ^^" (Bááááár...ha figyelembe vesszük, hogy az Isekai 1-2 bedobált random asspullt leszámítva szinte semmilyen szinten nem kötődik a Tenchiverse-hez, akkor ez a Tokiós izé még simán lehet "leggázabb Tenchi", az Isekai meg marad mondjuk "leggázabb Kajishima stuff". XDDD)

Persze mondom, ezek itt nem a "NÉZD MEG, MERT SZERZŐDTÜNK!!!444" játék részei, az csak az OVA-ra vonatkozik, a többi csak ajánlás, ha még többet akarnál ebből a brigádból, mert ha rákap az ember, akkor általában az OVA-val még nem szokott "jóllakni". (Én sem bírtam ki, hogy ne nyomjam le legalább a Universe-t, Megli összes negatív promója ellenére sem... XDDDD) Apropó Universe, simán annak van a legjobb OP-ja az összes Tenchi közül. :3 (Sőt, nálam amúgy is eléggé előkelő helyen szerepel az anime OP-ok között, amikor a 45 napos játékban kellett kedvenc OP-ot írni, ő is ott tolongott az első sorokban. XDDD)

Úgy értem nem épp sztoriorientált vagy épp tematikus (nyomozás, valamilyen munka, suli, stb... ) darabokról van szó. Az hogy nekik ilyen agybajosak a mindennapjaik, na az már Rumiko védjegye, szal oké hogy nem egy Maison Ikkoku, de olyan nagy sztoriarc-ok sincsenek bennük, hanem teljesen epizodikusak (ár amennyire én ismerem ezeket, mondom, csak érintőlegesen).

Ja, hogy így. Igen, ez már kb. igaz rájuk, na de ettől még nálam nem lesz valami SoL, csak epizodikus. Akkor ennyi erővel a Dirty Pair-től a Cowboy Bebopig még elég sok minden "SoL kategóriás" lehetne. XD De amúgy jól mondod, ez még önmagában nem szokott zavarni, szóval a SoL-okkal sem az a bajom általában, hogy mondjuk amilyen probléma felmerül az epizód első 1-2 percében, azt a 25. percre lezárják, mert ez nekem teljesen oké, ha amúgy szórakoztató a sorozat, hanem inkább azzal van gondom, hogy jellemzően unalmasak, pont azért, mert semmi természetfeletti elem (most mindegy, hogy fantasy vagy sci-fi) nem található meg bennük, a karaktergárda/poénok/történet pedig ritkán annyira izmos vagy szórakoztató, hogy önmagában lekössön. Persze kivételek vannak, de a SoL-ok többsége sajnos nálam ilyen K-ON szinten mozog, amit ugyan végignéztem (már csak a hype miatt is), de nem véletlen, hogy 5/10-et adtam rá végül, mert bár annyira nem volt rossz, mint amilyenre számítottam, de tökéletes példa arra, hogy milyen egy olyan SoL, amikor szó szerint 12 részen keresztül csinálják a szereplők a semmit. (Persze erre szokták mondani a fanjai, hogy "dehát olyan cuki, idegnyugtató, stb.", oké, csak akkor már tényleg inkább elmegy az ember erdőbe/állatkertbe cukiságokat nézni, esetleg elindít egy MLP részt, ahol ugyanezt a cukiságot megkapom és még történetet is adnak hozzá, vagy ha egyikre sincs ideje, előkap valami cuki kutyás videót, mint múltkor itt az Off-ban és spóroltam magamnak egy 12 részes, középszerű animét. ) Szóval a SoL iránti érdektelenségem leginkább innen fakad, persze mondom, ez nem azt jelenti, hogy ilyet én soha, semmilyen szín alatt nem vagyok hajlandó megnézni, inkább csak azt, hogy nem ezért az animeműfajért kapkodok két kézzel, ha választanom kell. XD (Sportanimék dettó, ott meg az van, hogy mivel az alaptéma is totál hidegen hagy, turbózhatják őket akármilyen shounen fight, meg mit tudom én még milyen elemekkel, akkor is általában csak heveny ásítást, vagy "WTF is this shit?" reakciót tudnak belőlem kiváltani. Ráadásul nem tudom, hogy a sportrajongók pl. hogy vannak vele, de számomra nem hogy vonzó, de még pluszba röhejes volt az ilyen "Kamehameha stílusban lövöm be a labdát a kapuba!" és hasonló húzások, szóval szerintem ha bírnám is a focit, akkor is az arcomat marnám azon, hogy a japók ezt is hogy "túlkreténkedték". XDDD)

DMC LOL, ez Titkostól jó üzlet volt!

De tényleg, én ezzel voltam úgy, mint Surci nálam a Golden Boy/School Rumble párossal: csodáltam, hogy sem a completed, sem a plan to watch listáján nincs még rajta. XD (Az most kiderült, hogy ott akarna az lenni az utóbbin, csak eddig lefelejtette. XD)

Btw, ha már ennyit hivatkozunk a MAL listákra: van valami beállítás arra nézve, hogy az új, Facebookos-hányingeres, csicsás dizájn helyett a régi jó "natúrt" valahogy vissza tudja csinálni az ember? Csak azért, mert feltűnt, hogy míg az én MAL-om kérés nélkül átváltott erre az okádék dizájnra, addig Surcié még a régi jó "classic" külalakban virít. XD

Oniisama e befejezés --> Utena revaccs ---> Eva revaccs --->Tenchi universe--->Erin--->DMC--->Kőkapu újrázás --->Yamato--->Itazura. Közben lehet beiktatom a Gigát, mert így hirtelen megtetszett. (LOL most számolgattam a részeket, nem sokkal több mint az Urusei Yatsura önmagában XDDDD)

Nézd, felőlem dobhatod az összes többi fent felsorolt cuccot, ha cserébe azt végignézed.

[Catrin]

Óh de kis buta vagyok, majd' elfelejtettem, hogy a Chihayában van MiyaMamo is, mégpedig főszerepben ^_^ *hint hint*

Hehe...

Naigen, pont ezt a 9. epizódot várom azóta, is, de az 5. ep végétől az istennek nem tudtam magam továbbnézésre bírni, Hato kikészít. Amúgy valóban nem shippelem őket, mert szvsz egyáltalán nem illenek össze, de Sakit nagyon bírom, viszont Madaramét is megértem valahol (egyik kedvenc részem az első sorozatból, amikor kettesben vannak a klubszobában, és Saki mangát olvas, Mada meg "kissé" túlgondolja a dolgokat XD), és ezért érdekelne mire jut végül - persze illúzióim nincsenek, de azért mégiscsak a két kedvenc karim ebből a cuccból ^^

Az a rész az elsőből ááá, imádom! A ship realitásának nehézségeit én sem vitatom (főleg, hogy a SakixKousakával sincs bajom - az a srác is mekkora LOL -, plusz ott van nekem a Spotted Flower manga a kissé fárasztó dolgaival xd), de attól függetlenül is annyira jók a jeleneteik és Mada szerelmes nyavalyája, hogy a Nidaime kettőjük új klubszobás része kvázi ajándék. Szóval nem baj ha csak ezt az epet előre letudod... Amúgy aszem inkább a 10. rész az vagy 9.? Vagy 11.? Mindegy, hajrá, cukiiik! Nálam is rég ott figyelnek a kedvenc karik között.^^

Oniisama e befejezés --> Utena revaccs ---> Eva revaccs --->Tenchi universe--->Erin--->DMC--->Kőkapu újrázás --->Yamato--->Itazura.

Már csak az eredeti nyári tervről feledkeztél meg: LoGH. XD Vagy az majd utánuk? (Btw, megjött a LoGH kötetem, a gond csak az, hogy jelenleg 3 regényt és pár mangát olvasok egyszerre. XD Mindegy, megvár.)

Rakugo amúgy nem olyan nagy cucc szerintem, mint amennyire olvadoznak rajta... fárasztóak a szereplők na, a rakugo előadások pedig néha uncsik. Azért nem egy dolga tetszetős, pl. suiyuuk, hangulat... Ősszel jön a folytatás, de az első évad önmagában is kerek (lezárja a múltat, a folytatás az új generációról szól). Szerintem ráérsz vele. xd

Titkos: Malon van a profileditben list style menü, ahol visszaállítható a régi. Megtalálod, hajrá. :P

[Rui-chan]

LOL accepted. Amúgy ez egy reboot, de a(z eredeti) felvezetésén mindig hülyére röhögöm magam: valami idegen invázió indul az emberiség ellen, amit csakis úgy lehet megállítani, hogy a 250 évvel ezelőtt a 2. világháborúban elsüllyesztett Yamato romboló roncsait kiemelik az óceánból, és ebből készítenek szuperűrhajót. XDDDDDDD Namost maga a Yamato semmiféle kivételes haditettet nem hajtott végre, gyak. anélkül süllyesztették el az amerikaiak, hogy az ellenségben bármiféle kárt tett volna. Szal ha már másért nem, de ezért mindenképpen el akartam kezdeni, úgy érzem hogy nem lenne teljes az életem ha anélkül múlnék ki, hogy megtudjam, mi a nyavalyáért ragaszkodtak a Yamato roncsaihoz, és nagyon remélem hogy kellően klisés és idétlen kreatív választ fogok kapni eme rendkívül fontos kérdésre.

Ha csak emiatt került fel a listádra, akkor csalódni fogsz. XD Engem amúgy is érdekelt, először a régivel szemeztem, de jobban megnéztem a karakterek képeit és nem igazán jött be a dizájn. Amikor ráakadtam erre a rebootra, rögtön fellelkesültem, mert kicsit megőrizték Leiji stílusát, közben pedig variáltak rajta és ezzel megnyertek maguknak. Az meg rátett egy lapáttal, hogy a közös nyaraláson a haverokkal megmutatták a live action egyik legepicebb jelenetét, ami után fél óráig kerestem a földre lehullott állam. Külön plusz pont, hogy bár a főbb szereplők fiatalok, azért idősebbek is előfordulnak a sorozatban. Tovább már tényleg nem részletezem, mert lelőnék pár poént.
A Yamatohoz, mint csatahajóhoz még annyit, hogy egyszer olvastam, állítólag több csatából is elkésett. XDDD

Bizony, mert ősszel jön az 5. évad, addig pedig be kéne hoznom a többit. Úgyhogy ez már előre is accepted ha neked is jó, és majd cserébe forszírozom a 12 Kokkit tovább ^^ Persze csak ha nem érzed igazságtalannak, hogy én a plannedemről nyomom, neked meg csak szórom az ismeretlen címeket, mert akkor később visszatérhetünk rá. Epizódszámban amúgy hasonló, 12 kokki 45 ep, Natsume 1-4 season 52 ep.

Ez egyáltalán nem szokott zavarni, hogy éppen olyan animébe vágok bele, amit egyébként nem terveztem előre. Illetve, ahogy már említettem a MAL listám nem éppen naprakész, szerintem 2 éve frissíthettem utoljára a planned szekciót. ^^"

És értékelem hogy értékeled a Fate/Illyát

Én lepődtem meg a legjobban, hogy ennyire bejött. Azért nem tartom annyira jónak, de az ilyen moeloli cuccok között egészen üdítő színfoltnak bizonyult. Archer Illya és Saber Alter csatája baromi epicre sikerült, ott azért pislogtam rendesen, hogy egy ilyet be mertek vállalni. Az első évad után viszont feladtam, mert az új loli és a még több fanservice már nem érdekelt. ^^"

[Titkos]

Titkos: Malon van a profileditben list style menü, ahol visszaállítható a régi. Megtalálod, hajrá. :P

Köszi, megtörtént!

[Junchi]

kérdésem hogy a TV elég-e önmagában, vagy kell hozzá az 1+5 rész ONA is?

Bőven elég csak a 10 részes sorozat.

[supermario4ever]

Szoktam figyelni a fórumot, csak olyan mélységekig elemeztek egy-egy animét, hogy az nekem már sok, megmondom őszintén. Még nem tudok úgy belelátni egy-egy animébe, hogy rendezés, forgatókönyv, meg hasonlók. Esetleg a dramaturgia az, amit érzek, hogy az adott jelenet hiteles érzelmileg vagy csak hatásvadász. Mondjuk még alig több mint 100 animét néztem végig (ebbe beletartoznak az OVA-k, special-ok, movie-k), el tudom képzelni, hogy ez idővel fejlődni fog.

Most két olyan animét (is) nézek, ahol azzal szembesültem, hogy hiába van jó (háttér)története, ha a körítése rondít az összképen.
Az egyik ilyen a Night Wizard the Animation. Ez ilyen varázslós történet, alapvetően nagyon tetszik, kifejezetten élvezetes, de vannak benne dolgok, amik zavarnak. Az egyik például a főszereplők közül vicces jeleneteknél mindig az egyetlen srác járja meg. Ez mondjuk nem vészes, inkább a férfiúi büszkeségemnek nem tetszik. A másik meg néhány szereplő, különösen Shihou Elis karaktere nem tetszik. Nem jön be, hogy egy olyan kislány a főszereplő, aki látszólag nem ért semmit a történésekből. Ráadásul vele ábrándultam ki Miyazaki Ui-ból, a lány seiyuu-jából. Rettenetesen idegesítő hangja van. Ő énekli az openinget, pont azért figyeltem fel rá, mert Okui Masami írta a dalt és nagyon tetszik. Bár először Okui Masami-tól hallottam, a Self Satisfaction albumán rajta van. Csak később hallgattam meg az eredetit (Miyazaki Ui-tól), annyira nem jött be, de annyira mégis, hogy megismerkedjek több dalával. Van néhány dala, ami kifejezetten tetszik, többször meghallgattam az egyetlen albumát, az UI1-et, de azt végig tudtam, hogy nagy rajongója nem leszek. És most az animét nézve többször felmerült bennem a kérdés, hogy mit látott meg benne Okui Masami, ami miatt foglalkozott vele? Kifejezetten idegesítő hangja van, maga a karakter is számomra rondítja az anime összképét. Ha nem lenne ennyire jó története, akkor valószínűleg dobtam volna, de így végignézem. Meg utánanézek annak is, hogy hol szinkronizált még Miyazaki Ui, hátha van olyan munkássága, melynek hatására meg fog változni a véleményem.

A másik a Cyberteam in Akihabara (vagy Akihabara Dennou-Gumi japánul). Ez amolyan Mahou Shoujo, pontosabban a lányok majd később kerülnek a harcba. Az a lényege, hogy 2011-ben járunk (1998-as az anime), a gyerekeknek új mániájuk van, a Pata-Pi. Ez egy aranyos robotállatka, mondhatni a Tamagotchi utódja. A lányoknak is van ilyenjük, de az övéjük különleges, mert ha veszélyt érzékelnek, átváltoznak harcosokká. Itt hihetetlen erős kontraszt az, hogy a háttértörténet nagyon komoly, jó néhány évszázadot visszamegyünk a történelemben, hogy megértsük, miért találták ki a Pata-Pi-ket, és hogy mitől különleges az az 5 lény, ami a lányokhoz kerül, és hogy maguk a lányok is miért lettek kiválasztottak. A probléma az, hogy a lányok átlag általános iskolás gyerekek, akik élik a maguk gondtalan gyerekkorát, de ha megtámadják őket, nem értik az egész átváltozást. Később pedig a Pata-Pi-jükkel egyesülve ők maguk is harcosokká válnak. Nagyon erős kontrasztnak érzem azt, hogy van a háttérsztori a maga történelmi vonzatával (főleg amúgy világháborús eseményeket látunk), és teljesen átlagos lányok, akik a maguk érzelmi fejlettségével élik a gyerekkorukat. Közülük amúgy egyedül Tsubame a kivétel, aki sokáig ilyen magának való lány volt. Aztán kiderül a háttértörténete neki is, de addig folyamatosan bosszankodtam magamban, hogy miért ilyen - kis túlzással élve - öngyilkos hajlamú lányt szinkronizál Hayashibara Megumi, hiszen ennél sokkal többet tud? Meg merem kockáztatni, hogy ő maga sem büszke erre a szerepre. A lényege, hogy a lányok vívják a maguk harcát a gonoszokkal, de igazából nagyon későn értesítik őket arról (konkrétan a 22. részben), hogy miért is ők a kiválasztottak és hogy mi ez az egész. Érthető minden, meg lassan vége lesz, mert csak 26 részes, de olyan szintű kontrasztnak érzem a lányok személyiségét a háttértörténettel, meg egyáltalán ez a Pata-Pi dolog, hogy Okui Masami dalok ide vagy oda, nem a jó animék közé fogom sorolni, amikor majd később emlékezni fogok rá.

[Surci]

Oniisama e...

Ikeda Riyoko másik híres mangájából készült, szintén klasszikus shoujo anime, a lányakadémiás yuri műfaj egyik úttörője. Fentebb már írtam róla pár sort, és továbbra is fenntartom hogy van egyfajta feelingje, ami meg tudja ragadni a nézőt, ha vevő a kicsit giccses-kicsit rokokó látványvilágra. De ez nagyon jól megy az anime témájához, mert van itt aztán minden ami nem lóg ki az úrilányok világából: mindenki gazdag, mindenki kifinomult, a teát is eltartott ujjal isszák hozzá barnacukorral, mer az drágább mint a sima, megy a kényespicsáskodás ezerrel, és ha ez nem lenne elég, még Lányszövetség is van, ami az elitek elitje, kiválasztás alapján lehet bejutni, hogy aztán még jobban le lehessen nézni az innen már proliknak tűnő közgazdagokat XDDDDD Vezetője pedig az iskola legkifinomultabb és természetesen leggazdagabb úrhölgye, MIYA-SAMAAAA~ aki kashirázva és watakushi-zva beszél, kiváló lovas, zongorán és hegedűn is profi, yachton és hétvégi kastélyban bulizgat, és azt hiszi magáról hogy a világ királynője. A nyaloncai meg adják alá a lovat, mert persze udvartartása is van, hasonló sznob picsákból, akik szintén affektálva beszélnek, és igencsak nagyra tartják magukat. Ide kerül ártatlan naiv teremtésként az elsőéves Nanako, az ő első középiskolás évét követhetjük nyomon az animében. Lesz itt minden, szerelem, akogare, passionate female friendship, féltékenység, szemétkedés, picsahiszti, melodráma, rendes dráma, égbe felfújt tiniproblémák, családi gondok, tragédia, összevissza kavart családi hátterek, és a többi, ami egy régivágású shoujóba alapszükséglet.

Éreztem mindenfélét miközben néztem, voltak kissé WTF-dolgok (pl. Mariko féltékenységi rohamait nem igazán tudom hová tenni: egyszer "OMG Nanako BFF" aztán meg OMG Kaoru ILOVEYOU, aztán "mindenférfiszemét" de utána mégiscsak elmegy randizgatni... és ezt egyik pillanatról a másikra o.O), de igazából elfolydogált a maga kellemes tempójában az egész.

SPOILER

---

A legjobb viszont a "Revolution-arc" volt, amikor Nana megunja MIYA-SAMAAAAA köcsögösködését, és jól fellázad, kilépve a Sororityből, amit egyébként sose szeretett, aztán csatlakozik Kaoru mozgalmához mint fő petíciós és aláírásgyűjtő Öröm látni ahogy a sok sznob picsának előbújik a kígyó-énje a kifinomult maszk alól. Sajnálom is hogy nem ezzel lett vége, mert az utolsó 6-7 ep átmegy óriási melodrámába, ráadásul egy nagyon érezhető plot device húzás miatt... Jajjj -_- Viszont Kaoru legalább megkapja a maga good end-jét, már ami a körülményekhez képest adható neki - annak az utolsó fényképnek örültem ^^. Miya-sama is megkapja ami jár neki, de sajnos így sem szenvedett eleget. Bizony, rohadék vagyok, ő is az volt. Rei meg hülye, nem is értettem egész végig mit eszik ezen a szemét csajon.

A kedvencem Kaoru, mert jó senpai, egy csomószor helyretette a hülyegyerekeket és bevédte az igaztalanul vádolt lányokat, valamint Tomoko, mert végig kívülálló, de sosem hagyja el Nanát, ráadásul rühelli a sznobokat is. Az elején nagyon utáltam Mariko-t a hülye kavarásával, amivel szét akarta cseszni a barátságukat. Nana vonalán pedig egy korrekt coming-of-age karakterfejlődést is kapunk. Azon viszont végig nem tudtam túltenni magam, hogy elvileg csak 3-4 év van a lányok között, de sokkal idősebbnek látszanak. Szal Nana+Mari+Tomo 14 évesek, ami rendben is van, de Kaoru és Saint-Just simán kinéznek 18-nak holott max 1 évvel idősebbek, Miya-samaaaaaa pedig huszonegynéhánynak, miközben épp az animu közepén tartotta a 18. születésnapját... Na jó, nem kötekedek ezen, csak furaaa....

Mindenesetre érdekes volt a mostanában megszokottaktól valami hangulatban és dizájnban is kissé eltérőt nézni, és a szirupos tálalás nem is nagyon zavart, elvégre tudtam mire vállalkozok ^^ Ha a vége nem lett volna olyan, amilyen, hanem kicsit még húzzák azt az "End of Sorority"-vonalat (és tovább szívatják a naccságosasszonyt meg a seggnyalóit), akkor feljebb is pontozom, ám Kaoru END-je így is emelt rajta egy kicsit, úgyhogy 7/10, de szerintem az egész overall megér ennyit, hangulattal-zenékkel-látvánnyal-egyebekkel együtt, csak helyén kell kezelni.

Nézd, felőlem dobhatod az összes többi fent felsorolt cuccot, ha cserébe azt végignézed.

Nincs az az isten! Bár... kicsit megakadt a kezem amikor ezt gépeltem, és elgondolkodtam , hogy a TypeMoon összesért megérné-e bevállalni (főleg az Illya miatt XDDD), de kizárt hogy 200 résznyi retro-random-rumikos agyrohasztáson végig tudjam rágni magam, úgyhogy valszeg neked is kimarad az életedből ez a kiváló lolishow :3 Itt jelezném mindenkinek, hogy az Illya nálam örök cserealap, a mostani új sorozatával, OVÁkkal, speciálokkal és egyebekkel együtt majdnem 50 rész, aki vállalja, annak bőven van mozgástere epizódszámot tekintve, simán megéri ha terjeszthetem az igét

az ilyen moeloli cuccok között egészen üdítő színfoltnak bizonyult. Archer Illya és Saber Alter csatája baromi epicre sikerült, ott azért pislogtam rendesen, hogy egy ilyet be mertek vállalni. Az első évad után viszont feladtam, mert az új loli és a még több fanservice már nem érdekelt. ^^"

Kár, onnan jönnek a legjobb részek: tanned loli, akinek a varázserejét smárolással kell visszatölteni, minőségi humor (XDD), igényes fanszervíz, féltékenység, (több mint) barátság, (tényleg!)kiváló fájtok, szövevényes történet (LOL), shota Gil (GIGALOL), és a jövő héten startoló 4. évad! Neked is csak ajánlani tudom Van az oldalon animeblog-szekció, gondolkodom nem-e kellene oda írni a heti epizódokról, bár nem biztos hogy a fórumos hangnem főoldalra illő lenne... Külön topic meg nincs rá, de valszeg úgyis csak én nézném (bár remélem nem )... Majd még kitalálom.

Már csak az eredeti nyári tervről feledkeztél meg: LoGH. XD Vagy az majd utánuk?

A nagy cserebere-üzletelésben-revaccs-révületben meg új prioritásokban úszva megint tolódott kicsit... Úgy látszik együtt halogatjuk, te a TTGL-t, én meg ezt De még az idén sort akarok rá keríteni, meglátom összejön-e. Attól nem tartok, hogy nem fog tetszeni. A Rakugoval akkor kivárok, úgy látom a mangója is véget ért, az S2 nyilván befejezés lesz.

Szoktam figyelni a fórumot, csak olyan mélységekig elemeztek egy-egy animét, hogy az nekem már sok, megmondom őszintén. Még nem tudok úgy belelátni egy-egy animébe, hogy rendezés, forgatókönyv, meg hasonlók.

Nem kötelező kilométeres postokban szétszedni minden animét. Ha nincs kedved, de postolnál, bőven elég ha csak simán a benyomásaidat írod le, mint itt fentebb is. Az egy dolog hogy vagyunk itt egy páran akiknek lételemük a tl;dr, de elemezni úgyis csak azt lehet amiben van is némi tartalom Az, hogy néha poénból részenként széttrollkodunk néhány erre bőven rászolgáló cuccot, mint most a szezonosban is tettük azzal a két csodával, hát na, azért a készítők is keményen megdolgoztak XD

NGE-revaccs van egyébként, és megint rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen, hogy ilyen sok tizenévest be tudott rántani ez a cucc minden hibájától függetlenül. Asuka még mindig RULZ, simán a legjobb és a legszórakoztatóbb szereplő, Misatót meg kissé alulértékeltem mostanáig.

Utenát is újráztam, van is pár dolog róla, majd megírom a topicjában, de nemcsak a tartalmassága és a feelingje, meg a jó karakterei miatt nézze aki még nem látta, hanem azért is, hogy marhára pózőr egy cucc, de ez az a jó értelemben vett pózőrség. Itt is van minden, sznobkodás, oltári fellengzős dumák, diáktanácsbeli felsőbbrendűsködés (amolyan Oniisama e... hivatkozásként), de poénra véve és kiforgatva. És a hab a tortán a bishi trió, szal XY-kromoszómás heteroként marhára hidegen hagynak az ilyen pritiboyok, vagy ha nem akkor csak simán ingerelnek, de ez a két hülye annyira zseniális, hogy szétröhögtem rajtuk az agyamat. Ám még ők is kezdők az Atyaúristenhez képest, akinek az ilyen kabaneris Bumbiszamák max a cipőjét pucolhatnák ki.

[Catrin]

Már csak az eredeti nyári tervről feledkeztél meg: LoGH. XD Vagy az majd utánuk?

A nagy cserebere-üzletelésben-revaccs-révületben meg új prioritásokban úszva megint tolódott kicsit... Úgy látszik együtt halogatjuk, te a TTGL-t, én meg ezt De még az idén sort akarok rá keríteni, meglátom összejön-e.

Nah szupi, én pedig - ahogy korábban is mondtam - tartom magam a "csak utánad" elvhez, az pedig most nem is baj, hogy tovább tolódik a dolog.^^ Viszont a Chihayafuru lehet összejön még nyáron (max. aug.), legalábbis jó lenne.

NGE-revaccs van egyébként, és megint rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen, hogy ilyen sok tizenévest be tudott rántani ez a cucc minden hibájától függetlenül. Asuka még mindig RULZ, simán a legjobb és a legszórakoztatóbb szereplő, Misatót meg kissé alulértékeltem mostanáig.

Nálam mai napig az a legnagyobb gond az NGE-vel, hogy egyszerűen egyik karakter sem érdekel úgy igazán (fárasztottak, bosszantottak, untattak, de legtöbbször semlegesek voltak). Jó, talán pont Misato tudott egy kedvelem-fázisig eljutni (bár itt is elmaradt valami igazán átütő érzés). Pedig szumma az egésszel semmi bajom, utsó részekkel, EoE-val együtt teljesen jó. Masszív váll vonogatás kíséretében. xd (Az új filmekre azóta sem tudtam rászánni magam, anno az elsőt még Anilogue-on megnéztem, de azt akkor veszélyesen untam, a második fele/vége érdekesebb lenne, de a filmek újfajta variánsa nem érdekel).

[Junchi]

Last Exile

Égen nincs annyi csillag, amennyi probléma van ezzel a cuccal, valahogy nincs is kedvem hosszas okfejtéseket áldozni rá - nem éri meg. Alighanem jobb véleménnyel lennék róla, ha ez lett volna a - mittomén - 20. animém, de sajnos nem ez a helyzet. Szinte mindenbe bele lehet itt kötni, de leginkább a sztoriba. Jézusom már! Az egy dolog, hogy teljesen kretén módon keveredett bele két főbb szereplőnk az események forgatagába, de ami igazán kiheréli az egészet, az a world building. Valami ritka rossz az egész - nem tárulkozik ki egyenletesen ez a világ, ráadásul csak úgy kapjuk a dolgokat. Nem tudunk meg a hadakozó felekről szinte semmit, a miérteket, a hogyanokat, miért az a technológia, ami, a gonoc Céhnek miért van a látottakhoz képest mégis OMGszupertechnója, mi ez a világ, ahol egyáltalán játszódik az egész, a konfliktusok erőltetettek és még folytathatnám.

Karakter-fronton sem sokkal jobb a helyzet, izmos tl;dr-ek formájában lehetne ekézni őket, kezdve Claus unalmasságával, Levi háttérbe rugdalásával (külön röhögtem, hogy a második etapban szinte már csak angstre használták), a comic relief csávóval

SPOILER

---

(tényleg, ő végül hogyan élte túl??)

, a pálfordulásokkal, amit a drága készítők karakterfejlődésnek próbáltak eladni vagy az evil for the sake of evil Delphinével. Alex külön poén. Igazából semmi érdemlegeset nem tesz ez az ember, csak protokoll játssza a tizenkettő-egytucat rideg bishit, akiről annyi azért kiderül, hogy

SPOILER

---

a két MC vanshipje az övé volt, illetve jól ismerte a szülőket. Ó, és hogy a végén a semmiből ('cause fuck you!) gyorsba megfojtsa Delfin Májsztrót.

A megvalósítás a kora 2000-es évek összes Gonzóságát tartalmazza, kezdve a már akkor is rémesnek számító CG-védjegyükkel, ami uralkodó lesz az egész nyomorult animére nézve, amit viszont eltaláltak legalább, az a kinematika és dinamika. Valahogy érződött az egészen a sebesség, a száguldás és a határtalanság. A vanshipek mozgása is egész tűrhető, nem volt jellemező az irreális manőverezés, érezhető volt a közegellenállás, átérezhető volt a cikázás a fellegekben. Ha mást nem is, ezt a részét piszkosul eltalálták; amúgy is szeretem az ilyesmit, egy bizonyos ponton már csak az tartotta bennem a lelket, ahogy szorgosan adagolgatták ezeket a Need for Speed in Air mozzanatokat.

Összességében véve nálam a Last Exile az 5-ről is lecsúszott, 4/10 lett a vége, bár valahol azért sajnálom a dolgot, lévén potencia lett volna benne.

Hibike! Euphonium

...avagy Junchi KyouAni animét nézett. ÉS! Még tetszett is neki! Hellyel s közel.

A felállás a szokásos: gimnázium, négy centrum-lány powered by moe design, adj (ebben az esetben) hangszert a kezükbe, a forgatókönyv meg majd jön magától. A probléma? Nem igazán tudta eldönteni, mire is szeretne úgy IGAZÁN fókuszálni ez a sorozat: a lányok álmaira? A karakter-interakciókra és a kapcsolataik alakulására? Magára a zenélésre? Melyikre? Mindre egyszerre? Az meg problémás lesz, mert valahogy egyik sem túlságosan erős komponens, szóval kicsit a "sokat markol, keveset ad" esete áll itt fenn.

A négy lány? Simán a legüresebb, legsemmilyenebb szereplői az egész animének. Négyből hárman meglehetősen alul motiváltak, a negyedik meg mintha elszipolyozta volna tőlük mindezt. Persze ő kijelenti, hogy SPECIÁLIS akar lenni, amit nem lesz rest szinte minden epizódban megismételni, nehogy a néző akár egy másodpercre is elfelejtse, hogy ő SPECIÁLIS akar lenni. Kumiko (a tényeges főszereplőnk) közben sodródik, teszi a dolgát, Reina (ő az, aki SPECIÁLIS akar lenni) közben motiválja azért valahogy, de érzelmeket csak nem váltanak ki belőlem. Hopp, lassan-lassan befigyel kettejük közt egy passionate female friendship (a másik két lány a négyes fogatból közben a kispadon ülve vegetál), ami egy adott ponton majdnem yuriba mászik át, figyelmeztetve a nézőt, hogy nem igazi barátság van kettejük között (lévén nem sok ideje ismerik egymást, meg annyi interakció sem volt közöttük), csak kell a fanservice, hogy fogyjon a BD. Ó, azt mondtam már, hogy Reina SPECIÁLIS akar lenni? Csak hogy érzékeltessem, mennyire összetett jellemekkel is operál a Hibike című KyouAni üdvöske.

A többi szereplő? One-note figura szinte mindegyik, egyet kivéve, akiből egyszerűen TÖBBET követeltem volna, illetve követelek a második szezonra: Tanaka Asuka. A szemüveges eye-candy senpai. Kumikóhoz hasonlóan ő is eufóniumon (igen, ennek a hangszernek elméletileg ez a magyar neve) játszik, ismertetőjele, hogy valahányszor a képernyőn tevékenykedik, mosoly szökik fel a pofámra. Asuka genki, de nem az az erőltetett "túl a nyolcadik kávén" kategória. Belőle ez természetesen jön, véletlenül sem túlzó módon, miközben igazi senpaiként viselkedik, próbálja kicsit egyengetni a főszereplő lányok útját, mialatt végig a háttérből támogat, de a jelenléte nagyon is érezhető. Szerény véleményem szerint az egész sorozat legerősebb komponense.

Közben kicsit elkalandoztam. Valahol ott tartottam, hogy úgy igazán egyik célterület sem működőképes ebben a cuccban, ami azért is vicces, mert egy, a zenével foglalatoskodó animében kicsit szíven tudja csapni az embert, ha pont az a motivációs erő nincs meg, amit valahol hivatott lenne az asztalra tenni. (A Nodame Cantabile kapcsán azért többször is lelkiismeret furdalásom volt, mikor gyerekként otthagytam a zeneiskolát.) Voltak azért jobb próbálkozásai ezen a fronton, de a lidérces hiányérzetem valahogy csak jelen maradt a végéig.

Essen szó az anime non-Asuka pozitívumairól is, mert azért akad. Kapásból a grafika. A KyouAniról azért sok mindent ellehet mondani, de, hogy ne dolgoznának megfelelő büdzsével, azt azért nem. A karakterdesign nekem egy kicsit műanyag volt mondjuk ezekkel a baba-szemekkel és az állandó "elpirulással" az arcokon, de a környezet nagyon tisztességes munka, a fény-árnyék hatások zseniálisak és volt nem is egy nagyon kellemes kameraszög, főleg mikor nyüzsgőbb helyszíneken láttuk a karaktereket.

A másik számomra nagyon kellemes meglepetés az utolsó epizód képében jött, ami valahogy toronymagasan alázta a többit, egyúttal reprezentálva a tényt, hogy igen, meglehetett volna normálisan is oldani az arányokat és kellő hangsúlyt és impactot adni az egyes komponenseknek, csak akarni kellett volna. Az utolsó részben valahogy minden működött. Volt hatásos karakterkapcsolat building, érezhető volt a küzdeni akarás, a vágy és az elszántság, ráadásul még a zenekari előadás is teljes pompájában tündökölt, amit előtte valahogy szépen kispóroltak ebből az animéből. (A SunFestes EGY perces előadásnál éreztem igazán, hogy nem csak, hogy nincsenek megbecsülve a nézők, de még pofátlan is ez a cucc.) Az utolsó 5 perc pedig egy rendezési csúcs: az addig számomra totál érdektelen gárda örömét és sikerét ilyen hatásosan és stílusosan visszaadni vegytiszta profizmusra vall. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha mondjuk kedveltem is volna ezt a gárdát. Pedig nem volt lényegében semmi etwas,

SPOILER

---

megvolt a nagy iskolák közti zenekari megmérettetés, a főszereplő lányok iskolája nem csak az aranyat nyerte meg, hanem még tovább is jutottak

, de az, ahogy ezt előadták, az tényleg magáért beszél. Csak ez az egy rész elég volt ahhoz, hogy a végső verdiktemet egy egész ponttal feljebb toljam, ami végül 6/10-re jött ki, mindent belekalkulálva és mérlegelve.

-ETA-

Majd elfelejtem, a Hibikének jár még egy extra vállveregetés, méghozzá az OP miatt, ami hosszú-hosszú idő után az első olyan animés dal, amit még letölteni is hajlandó voltam. Ha már az anime maga nem volt inspiráló, az OP helyette is megtette azt.

[Surci]

Last Exile

Mintha magamat olvastam volna. Mondjuk egy ötöst megadtam rá, de... EH.

Nálam mai napig az a legnagyobb gond az NGE-vel, hogy egyszerűen egyik karakter sem érdekel úgy igazán (fárasztottak, bosszantottak, untattak, de legtöbbször semlegesek voltak). Jó, talán pont Misato tudott egy kedvelem-fázisig eljutni (bár itt is elmaradt valami igazán átütő érzés). Pedig szumma az egésszel semmi bajom, utsó részekkel, EoE-val együtt teljesen jó. Masszív váll vonogatás kíséretében

Na jó, de nekem az Evangelion az első igazi animém volt, szal amiről tudtam is hogy anime, nem RTL Klubos DBZ (vagy SM/német Ranma -_-), és úgy betalált ahogy egy tizenévesnek egy ilyen deepdarkosedgy animu betalálhat . Most számoltam össze, hányszor láttam már, a kihívás szerint négyszer, de mégsem, mert ötször teljes egészében, és a mostani alkalom a hatodik. Az első 14 részt meg fogalmam nincs hányszor, azért elég durva hogy egyes jeleneteknek a teljes szövegét automatikusan együtt mondtam a szereplőkkel Szal ezzel az NGE jelenleg a legtöbbször revaccsolt animém, és amúgyis más polcon szerepel nálam mint a többi. Olyan mint az első nagy szerelem: lehet hogy láttam azóta szebbet, jobbat, és nem is a No.1 már, de az első... és az mindig különleges ^_^.

Ja igen, felmentem ma reggel MAL-ra, aztán látom a latest-ek között a Kabanerit, meg az ötösét... Soknak tűnt. Átlagos volt? Nem, annál azért szarabb. Nagyon szar? Annyira nagyon azé nem, de az eleje full lopás, a második fele meg retardált és értelmetlen is, ráadásul tele volt kreténekkel. Volt egy csomó baromsága ami ingerelt is, vagy csak simán nevetséges volt, és nem a jó értelemben. Le is húztam 4-esre. Hmm..... De valahogy még mindig soknak érzem...

[Balus]

Végre én is eljutottam odáig, hogy befejezzem azt a kemény két darab animét, amit a tavaszi szezonban néztem. Mivel az "Új animék"-topicban már a nyári szezon címeit vesézik ki a többiek, gondoltam ide elfér a hozzászólásom.

Kabaneri of the Iron Fortress

Az anime teljes címe akár az is lehetne, hogy "Kabaneri of the Iron Fortress, avagy meguntuk a várakozást az Attack on Titan 2. évadára, és helyette összedobtuk ezt".

Egészen vicces volt látni, ahogy a Kabaneri görcsösen igyekezett mindenben a Shingekire hasonlítani. Ennek következtében nagyjából ugyanazokat a pozitívumokat lehet elmondani róla (decens soundtrack, látványos grafika - bár a végére ebből is sikerült visszavenni), és ugyanazokba a hibákba is esett bele (rossz tempó, a szereplőgárda jelentős része kidolgozatlan és egysíkú). Sőt, bizonyos tekintetben még rosszabbul is teljesít, mint a "nagy előd".

Kezdjük a karakterekkel. Míg a Shingekiben legalább egy-két értékelhető szereplő volt, addig a Kabaneriben legszívesebben lapáttal verném tarkón az egész bagázst. Kezdve a kétpólusú Ikomával, aki a jeleneteiben vagy artikulátlanul üvölt és nekimegy mindenkinek, vagy magzatpózban sírdogál a sarokban. Aztán ott van Mumei, aki gyakorlatilag epizódonként váltogatja a személyiségét, láthatóan az írók érdemben nem tudtak mit kezdeni vele. Talán Bibából még ki lehetett volna hozni valamit, helyette kaptunk egy sablonos háttértörténetet és motivációt. A többiek említésre sem érdemesek.

A másik, ami nagyon zavart, hogy magáról a világról gyakorlatilag semmit nem tudtunk meg. Megválaszolandó kérdés lett volna bőven, pl. hogy honnan jöttek a kabanék; egyszerűen csak vannak, és kész. A technológia használata is eléggé zavaros, ugyanis első ránézésre steampunk akar lenni (vonatok, gőzpuskák), közben meg sokkal fejlettebb műszerekkel és tudományos ismeretekkel rendelkeznek.

SPOILER

---

Amit viszont végképp nem értettem, hogy ha egyszer Ikoma feltalált egy módszert, amivel a kabane-fertőzés megállítható, akkor MIÉRT NEM HASZNÁLJÁK? Ezeknek az embereknek tényleg annyi eszük van, mint egy marék lepkének...

Eredetileg 5/10-et akartam rá adni, mert hetente egyszer azért meg lehetett nézni, de az utolsó epizód baromságai miatt

SPOILER

---

- Ikoma a semmiből akkora erőre tesz szert, hogy fél kézzel a levegőbe repít egy komplett vonatot.
- A naiv hercegnő gondolkodás nélkül felengedi a vonatra Biba embereit, akik nemrég készek lettek volna mindannyiukat megölni, mondván, hogy ők is ugyanúgy szenvednek, mint mi.

levonok még egy pontot. Ha lesz folytatás, arra én már nem leszek kíváncsi.

4/10, nagy jóindulattal.

My Hero Academia S1

Eredetileg nem is akartam elkezdeni, mert maga a téma nem mozgatott meg (enyhén szólva herótom van már a szuperhősös filmektől-sorozatoktól), de a BONES stúdió nagy kedvencem, így végül is adtam neki egy esélyt. Végül egész kellemeset csalódtam.

Maga az alapszituáció és a történet ugyan nem a legeredetibb (középiskola hőstanoncoknak), de a sorozat megfelelő arányban tudta vegyíteni a szuperhős-zsáner sablonjait, és menet közben egyáltalán nem tűnt zavarónak. Amivel inkább gondok vannak, az a történet tempója: egy 13 részes animéhez képest elég sok idő elment magára a felkészülésre, mint az akcióra. Kezdetben úgy gondoltam, hogy a készítők szúrták el az arányokat, de mióta kiderült, hogy lesz 2. évad, valószínűleg tudatos döntés volt ez a részükről. Így legalább több idő jutott a világ és a főbb szereplők bemutatására. Amit kiemelnék még, azok a szuperhős-képességek, amik között volt egy-két érdekesebb is (pl. Ochako gravitáció manipulálása és a "békalány" különösen tetszettek).

A karakterek közül All Might egyértelműen kedvenc, hatalmas arc még hatalmasabb erővel, de mégsem egy félisten.

SPOILER

---

Az ő karakterét szerintem az teszi igazán emberivé, hogy egy személyben nagyon erős és nagyon gyenge is tud lenni. Ismeri a saját korlátait, tudja, hogy meddig szabad elmennie, de ha a szükség úgy hozza, akkor kész átlépni ezeket a határokat.

A főhős Deku kezdetben inkább idegesített (a sorozat elején egy kicsit talán túl is tolták a szánalmasságát), de a végére egészen kikupálódott. Nála még az is egy szokatlan, de pozitív jellemvonás, hogy más shounen-hősökhöz képest ő nem hűbelebalázs módjára beleveti magát minden harcba, lesz ami lesz alapon, hanem az esetek többségében előbb gondolkodik és utána cselekszik. Aki még egy érdekesebb figura volt, az Bakugo:

SPOILER

---

amolyan csodagyerekként kezelte mindenki, és emiatt nagyképűvé és elbizakodottá vált, aztán később a személyiségében kisebbfajta törést okozott, hogy az általa lenézett Deku túlszárnyalta őt. Kíváncsi vagyok, hogy a kettejük viszonyából mit hoznak ki a 2. évadban.

Azt viszont sajnáltam, hogy a rengeteg egyéb szereplőre alig jutott némi idő, pedig bennük is biztosan van potenciál.

A grafika kifejezetten szép lett, különösen az akciójeleneteknél látszik ez igazán. A karakterdesign-t sem érheti komolyabb panasz, és jó, hogy el tudtak rugaszkodni a szokásos szuperhős-kinézetektől. A zenék is rendben voltak, jól illettek az egyes jelenetekhez.

Összességében nem egy hibátlan darab a My Hero Academia, van még hová fejlődnie, de jó irányban halad, és ha így folytatja, akkor simán a kiemelkedőbb shounen fight szériák közé fog kerülni.

7/10

[Catrin]

Surci NGE-vel kapcs amúgy teljesen megértelek, nekem az Inuyasha volt az első ilyen nagy szerelmem.


Kabanerihez csak annyit, hogy én is szerettem volna 4-5 körül pontozni, mert minden fárasztó sablonja ellenére szórakozva elnézegettem, de aztán átvedlett szánalmasan gázba... így kapott egy 3-ast. Bimbi-bamba mondjuk dobott az élményen nem is keveset, csak minden mást annyira rosszul redukált, hogy Krosszéndzs szintű mókás GuiltyP helyett Mayoigás agyrohadás lett nálam az eredmény.

[Surci]

Végül csak sikerült leküzdenem a Genshiken Nidaime-t... Nem véletlenül használom ezt az igét: a Comiket (ep. 5) vége után megint elment 5 másik kibaszott fárasztó rész a shotrap-ra, meg az ő agybajaira. Hiába, Saki nélkül nem működik ez a cucc, mert az egész setting lelkét pont az adja meg, hogy van egy rakat antiszoc otaku, meg egy menő csajszi, aki folyamatosan oltja és igyekszik gatyába rázni a béna bagázst, egyébként pedig a kívülálló szemével csodálkozik rá, milyen mélyre tudnak merülni egyesek ebbe a szubkultúrába. Emellett az első 2 sorozat még relatíve földhözragadt módon közelítette meg az egészet, itt meg már eleve egy irreális hülyeségre megy el a műsoridő kb. fele: shota crossdresser, aki nagy BL-fan, de amúgy dehogy langyi, mert nem érdeklik a férfiak, kivéve egyet + imád rajzolni, de csak akkor képes rá, ha nőnek van öltözve, egyébként meg nem, de akkor csakis ordas yaoi-pornót WTF? o.O Másrészt meg nagyon eltolódott a hangsúly a BL irányába, ami ugyan engem hidegen hagy, de az ebből fakadó fujoshi-hülyeségeket még el is nézném, ha a karakterekben lenne valami kis extra, vagy érdekesen-viccesen lenne prezentálva, de sajna ezen a vonalon is elhasal (azé az se gyakori, hogy egy cucc kis hülye speciáljain jobban tudok szórakozni mint magán a sorozaton). A mostani bagázsból még mindig Sue a legjobb, aki ugyan full hülye, de legalább fun. Kuchiki meg menjen az anyjába, eszméletlenül ingerel. Sue szerencsére sokat ütötte, de így sem eleget. -_-

Az a Saki-Madarame fél epizód viszont tényleg jól sikerült.

SPOILER

---

Mindketten annyira jellegzetesen adták önmagukat, Saki olyan igazi Sakisan, Madarame meg persze ugyanolyan elcseszettül, de semmi OOC, csak a régi Genshiken-feeling ^^ Viszont nem tudom Saki utolsó mondata mennyire volt igaz, ti. hogy lenne nála esélye, ha nem Kousakával járna. Mert ezt valahogy nem tudom elképzelni, Saki pont azért jár Kousakával, mert egy bishi, ő meg egy menő csaj - viszont Saki nem szokott hazudozni, mindig azt mondja amit tényleg gondol. Mondjuk nem mintha nem lenne már mindegy, de akkoris... ezzel kicsit megfogott, na

Úgyhogy kap egy 5(alá)/10-et, köszönhetően Hato-nak -_-, viszont az első 2 sorozatot bátran merem ajánlani mindenkinek.

És ha már úgyis elstartolt az év szezon legjobban várt sorozata, a Fate/Illya 3rei, hát megrökönyödve vettem észre, hogy a múltkor valamiért kimaradt ez előző sorozat OVA-ja, úgyhogy gyorsan pótoltam is. Természetesen nem okozott csalódást, lévén onsen fanservice epizód! Hőseinknek ellenőrizünk kell a varázserő jelenlétét egy népszerű fürdőhely környékén, és ha már ott vannak, maguk is kikapcsolódnak egy kicsit. Azonban a gyógyvíz varázsereje hamar lemeríti Kuro manáját, amit gyorsan után kell tölteni Úgyhogy minden van itt, amiért ezt a remek széria megérdemli a figyelmet: pucér lolik, leszbismaci, fürdőző Rin & Luvia, alibiplot, meg jó sok fárasztóan gagyi, ám nekem itt mégis vicces animés poén. Naná hogy jár neki a 7/10, és stílszerűen ez az 500. completed animém MAL szerint.

[Catrin]

(Ahhaahhann Fate/Kaleidből is csak gyűlnek a cuccok én pedig annyira lusta vagyok tovább nézni, hogy arra szavak sincsenek... na majd. :S)

GenNidát dettózom. Saki-Madarame AWWWWWWWW (btw Kousaka is azzal a pár - lolcosplay - momentjével), úgy jók ahogy vannak, ettől függetlenül kellett nagyon az a beszélgetés, már csak Madarame évadokon átívelő érzelem hullámhegyei-völgyei miatt is. Saki mondata valóban megfogja az embert, de én hiszek neki. Egyrészt ja, amúgy is mindegy (talán 10 év múlva sem unnak egymásra Kousakával, hogy Mada résen legyen(?)XDXD csak viccelek), másrészt meg tudom érteni _tényleg_ (Bár azt is, ha kedvességből hirtelen felindulásból nyögte be, de őt tényleg szókimondó csajnak ismertük meg. Mindegy a lényeg nem változik: barátként is isteniek.)

Hatóval nekem pont az volt a legnagyobb bajom - az önmagában is irritáló Madaramés nyomulásokon kívül -, hogy elcseszi a fujoshi szálat. Egyszer majd azért rászánom magam a mangára is... (Amúgy a Spotted Flowerben - sakiscsajhamarosanszüldekiéhezettésszexetakartöketlenmadaramésférjeviszonthárít manga a Genshiken atyjától amire már párszor hivatkoztam - is felbukkan Hato karaktere, csak ott már vannak műdítkói is - arra már nem emlékszem, hogy lent mi a helyzet, - a cél ugyanaz: fárasztani Madaramét. -.-)

Ajánlom még Surci ezt az ovát is, bár lehet csak elfelejtetted jelölni. Annyira haverpartis és nosztalgikus, mert mindenki itt van és hozza magát. Szerintem jobb lett mint maga az évad.

[Junchi]

Miss Hokusai

Bombarecept anime-filmkészítéshez 2015-re: végy egy önéletrajzi ihletésű történetet, csak definiáld át a "történet" kifejezést "jelenetek egymásutánjára", adj hozzá egy nagy adag semmit, a végére told oda a token drámát (de még azt se vedd komolyan vagy adj neki bármiféle súlyt), ne felejtsd ki a papírmasékat, akiket majd karakternek csúfolhatsz, az overall mondanivalót totál spórold ki, csomagold be és áruld a népnek. Biztos siker, már ha épp arra törekszünk, hogy az el nem adott blu-ray lemezek tokjából házat építsünk a fedél nélküli sorstársaknak.

Ja, a grafika néhol a valós Ukiyo-e művésznő zsánerfestészetét idézte. Ezért jár egy-két plusz pont, ami elegendő egy 3/10-es verdikthez.

[Surci]

Ha már pár napja az Esca kapcsán szóba került a kihívás, akkor jelzem hogy a magam részéről a júliusi adagot: a Tenchi-t teljesítettem, de kissé hosszúra nyúlt a dolog, úgyhogy egyrészt majd írok róla a topicjában, másrészt egyes elemeiről pötyögtem az annak megfelelő fonálban. A jövő héten jöhet az Erin és a Yamato, mivel látom hogy Junchi és Rui is szorgalmasan nézegetik a maguk részét.

De van egy darabja a Kajiverzumnak, ami ide kívánkozik, lévén sem a Tenchihez nincs köze, se a másikba nem akarom betenni, mert bár elég gyenge eresztés, azért olyan szar azért nem volt, mondom ezt a GXP és az Ai TM fényében - bár inkább "sötétjében"... de az író személyén kívül más köze nincs a Tenchi franchise egyik eleméhez sem.

A Dual! Parallel Trouble Adventures c. sorozatról lenne itt szó. Az első pár rész még kifejezetten tetszett is - na nem kell valami nagy nyitányra gondolni, de azért volt benne fantázia: főszereplőnk Kazuki-kun (naná hogy gimnazista) annyiban tér el az átlagtól, hogy bizonyos időközönként egymással harczoló óriásrobotokat lát a város utcáin, látja rombolásuk nyomait, ám ezt rajta kívül senki nem veszi észre - magyarul képes látni egy párhuzamos univerzum eseményeit, melyek erre a világra vetülnek ki. Ezen élményeiről blogot vezet, amiért az iskolában csodabogárként tekintenek rá, ám kiderül, hogy történeteinek lelkes olvasója is akad, mégpedig a mindenki által imádott felsőbbéves hime-sama, Sanada Mitsuki-senpai személyében. Egyik délután le is támadja Kazukit, és kéri, kísérje haza. A várttal ellentétben azonban nem akar sem szerelmet vallani, sem rámászni, hanem ahogy a házuk ajtajához érnek, nyílik az ajtó és Mitsuki faterja ugrik ki rajta, aki alig várja hogy megismerkedhessen a sráccal. Na nem valami homoerotikus vonzalomtól vezérelve, hanem mert a fazon egy kisssé bogaras tudós, és a párhuzamos univerzumok létét szeretné bebizonyítani. vizsgálatoknak veti alá Kazuki-t, és a kísérletek alatt egy véletlen folytán egyszer csak a másik univerzumban köt ki főhősünk, ráadásul pont egy mecha-fájt kellős közepén. A jó oldal vesztésre áll, a (természetesen női) pilóta eszméletét vesztve fexik a fülkében, Kazukira vár a feladat hogy megmentse a helyzetet. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezen kötelezettségének eleget is tesz. A csata után kiderül, hogy ezen a világon háború folyik a földönkívüli technológiával világuralomra törő őrült tudós RaRa hadserege ellen, míg az ellenállás vezére nem más, mint az előző epizódban megismert habókos tudós fater e dimenzióbeli énje. Feltűnik Mitsuki is, aki valamilyen oknál fogva már egy hónapja megérkezett ebbe a világba, de csúszás van közte és Kazuki között, és ő már mecha pilóta. Ugye evidens, hogy MC-kunnak is mechát kell vezetnie, megvédve a világot RaRa fenyegetésétől.

Úgy a 4-5. részig még jópofa is volt, még fantázia is lett volna benne, mert az egész olyan, mintha a Tenchi Muyo!-t fúzióztatnánk az Evangelionnal. És erre még rá is játszik, csak itt sportcipő helyett magassarkúban szaladgálnak a mechák, a jégcsap Gendo helyett egy kifejezetten jópofa és nemtörődöm fazon a fővezér, a főhadiszállás is direkt hajaz a NERV műveleti központra, az ellenség is egy comic-relief kopasz kövér hitlerbajszos idióta, úgyhogy akár még kezdeni is lehetett volna ezzel valamit - csak épp Kajishima nem tudta megtagadni önmagát... MC-kun és Mitsuki összeköltözik a fővezérfater házába (aki ezen a világon NEM az apja), és amíg csak hárman élnek ott, addig egész életszerű jelenetik is vannak: eleve három idegen, akik csak munkatársak, csaj nem szerelmes kapásból MC-be, MC-kun is inkább átlagos gyerek, és nem az a tankönyvi balfasz mint a hasonló hárem"hősök" általában, eleinte még nem is jönnek ki túl jól, stb... De aztán jönnek azok a háremszarságok, amiket minden animében annyira utálok: beköltözik az Ayanami-klón csaj, beköltözik az először megmentett csaj, aki ugyan kiképzőtiszt a központban, de itt másodállásban nemcsak hogy maid lesz, de az iskolában osztályfőnökük is, beköltözik Mitsuki e világbeli megfelelője is, mindenki csak úgy odaköltözik, mindenki szerelmes lesz MC-kunba, aki ezzel párhuzamosan egyre balfaszabb lesz (biztos ezé szeretnek bele), jön a 3féle reggelikészítés, aztán válassz MC-kun, mer akinek az onigirijét elrágod ma asagohanra, az életed szerelme, idegesítő otakupan csajtípusok mind, a szövegeik is kiszámíthatóak és sablonosak,stb.... Egyre inkább azt vettem észre hogy a kezdeti szolid mosolyomat felváltotta a player csúszkájának nézegetése, ráadásul amikor epizódonként már harmadjára jött elő ugyanaz a sablon szitu (reggelikészítéses veszekedéssel nyitunk, bento-osztogatós cirkusz a közepén, vacsorakészítős balhé a végén), akkor már ingerült is lettem. Szal kár érte, lehetett volna egy jópofa NGE-paródia is kissé több humorral és kevesebb háremfassággal, de így sajna már a közepénél elhasalt, a végét pedig kifejezetten szenvedés volt végignézni (kivéve az utolsó epizódot, az egy elég gagyi EoE-koppintás, de a direkt áthallások miatt még így is elnéztem). Összességében a tudósfater üdébb színfolt, meg az eleje is vállalható, de amúgy időpazarlás. Az OVA meg kifejezetten fárasztó, rohadt is az agyam keményen a 25 perc alatt -_-

4/10

Btw azon vettem észre magam, hogy miközben ugyan a képernyőn valami randomhárem-fárasztás zajlik, folyamatosan a pár napja az AMV-topicba linkelt videón és a Madokán jár az eszem, hogy az a videó és az a szám pörög a fejemben egész nap, és azon agyalok, hogy az a kívánság volt-e az egyetlen helyes döntés, hogy Homu hogy lehet ennyire epikusan ószom, hogy miért olyan zseniális az a cucc és hogy mi a francért szenvedek én ezekkel a retkekkel, amikor a Madokát is nézhetném? Úgyhogy ennyi szarság után a Soul Gem-emre már nagyon ráfért a megtisztítlás, ezért tegnap és ma gyorsan revaccsoltam is eme mesterművet. Érdekes módon ennél nem éreztem késztetést az óranézegetésre. Egymillárd/10, IMÁDOM. Megyek, ömlengek róla egy kicsit a topicjában. Megint ^_^

[Junchi]

Gundam 0080

Hát elérkezett ez a nap is. A nap, mikor elvesztettem a Gundam-szüzességemet. Ezt is megéltem. Maga a franchise ettől függetlenül továbbra sem fogja az aktív érdeklődésem tárgyát képezni, aminek nem csak a monumentális hossz az oka, de úgy voltam vele, legyen végre egy Gundam a listámon, lehetőleg olyan, ami nem 2000 részes és általánosabban közkedvelt (+ ne kelljen nagyon ismerni az előzményeket). Végül ennél a mindössze 6 epizódos darabnál kötöttem ki.

Felkelve a hatodik epizód után a székemből, gyors úton be is támadott egyfajta kellemes csalódás, mint érzés - ez bizony jó volt. Jó volt, mert nem igazán a mechák domináltak benne, az ikonikus robot sem kapott különösebben nagy szerepet. Jó volt, mert egy gyerek PoV-jából vitte végig az egészet, aki habár rettenetesen idegesítő volt helyenként, viszont teljes mértékben autentikusan ábrázoltak azt a csillogó szemű kis srácot, aki a háborúból kezdetben annyit lát csak, hogy van a (vélt) jó és a rossz, akik kúl robotokban harcolnak. Coming of age-e során azonban rá kell döbbennie, hogy a háború nem csak ebből áll, itt bizony áldozatok vannak (katonák és civilek vegyesen), a robotok halálos fegyverek, a pilótáik pedig keményen a túlélésért küzdenek. Mindez teljesen hitelesen ábrázolva egy 11 éves fiúcska szemén át, aki valószínűleg élete végéig hordozni fogja annak emlékét, amit átélt. (Az alcímválasztás is briliáns: War in the Pocket, a háború egy igen kicsiny szelete.)

Közben kellemes grafika (fel mertem volna tenni az összes gatyámat, hogy ugyanaz a karakterdesigner áll emögött is, aki a Macrossért felelt - és valóban) szolgáltatja a további pozitívumokat, de ettől még nem szabad megfeledkezni a cucc árnyoldaláról sem. Azt kapásból nehezményeztem, hogy elég érdekesen osztotta be a saját idejét, szal a tempó meglehetősen nyögvenyelős az elején, aztán a végére hirtelen rákapcsol és nem győzzük kapkodni a fejünket. Látszik, hogy az egész mondanivaló, sztori, minden voltaképp az utolsó két részre van kihegyezve, az előtte lévő négy epizód igazából csak az út, amin eljutunk oda. Szintén furcsáltam az érdekes zenei anyagot, ami túl egy ponton már nagyon zavaró volt, főleg az a track, amit az utolsó ütközethez választottak. Nem mondom, tapasztaltam már ennél rosszabb OST-t is, de összehasonlítva a képi megjelenítéssel, azért igencsak nagy a kontraszt.

Szal jah, nem bántam meg, hogy végül begyűrtem egy Gundamot, és hogy az pont ez a cím volt, ami a maga nemében egy hiánypótló alkotás, de azért valahol bosszantó a tény, hogy lehetett volna végeredményt tekintve még ennél is sokkal több és jobb.

7/10

[Surci]

Gyerekek, rendesen felcsigáztatok ezzel a Beautiful Dreamer mozival. Kérdésem hogy mennyit lehet érteni belőle úgy, hogy nem láttam a sorozatot, csak kb. 2 kötet UY mangát olvastam, és csupán a főbb karik vannak meg (Ataru, Lum, Shoutarou, Shinobu)? Oshii rendezői eszközei nem állnak tőlem távol, meg ezen az idő-témán eleget pörögtem mostanában.

Látom futottatok egy kört a Re:Zero-ra a szezonosban. Itt valami össz-Aois kollektív tudatalatti léphetett működésbe, mert épp ma délután gondolkodtam rajta, hogy ha lenyomtam a kihívás rám eső részeit, akkor Kőkapu-revaccs jönne, utána meg talán néznék még időutazós témában mást is, ezt meg S;G 2-nek emlegetik... Ha valaki addig is tovább nézné-elkezdené, jelezze már legyen szíves, hogy mik a tapasztalatok.

Még 1 kérdés: a Hunter X Hunter-el úgy 10 éve szemezek, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek. 2 sorozat van belőle, egy 2000 körüli 62 epizódos, meg egy 2011-ben startolt reboot, cirka 150 részes (ez elég sok...). Érdeklődnék, hogy ezek hogy aránylanak egymáshoz, melyiket érdemes elkezdeni, mind a kettőnek van-e rendes befejezése, meg úgy általában mi róla a vélemény?

[wwhite]

Egy komoly hiányosságot igyekszem pótolni azzal, hogy titános animét nézek. Félidőnél járva nagyon jópofának és izgalmasnak tűnik, a hangulat jól átjön, még ha helyenként picit lassabb is, mint amilyen lehetne. Egyetlen problémám, hogy nagyon, nagyon redundáns helyenként, mind a feszültséget, mind az emberi érzéseket tekintve: nagyon szájba van rágva a felelősség/halál/félelem/becsület/összetartozás/stb. vonal, és mivel végig megy a suspense-teremtés, sokadjára már inkább unalmas, mint átélhető.

[Dodgers]

Shimoneta to Iu Gainen ga Sonzai Shinai Taikutsu na Sekai


Avagy (mostantól) Shimoneta, avagy a J.C.Staff egyik tavaly nyári sorozata (a Prison School mellett), avagy egy olyan sorozat, amivel annak idején csak két rész erejéig vesződtem, de nemrég ért egy olyan fejlövés ami azt mondatta velem, hogy "miért ne?" alapon veselkedjek neki újra, és meg is lett az eredménye. Már csak azért is, mert valahol nem éreztem elpocsékolt időnek a rá feccölt intervallumot, másrészről viszont meg voltam győzve róla, hogy igen, mégiscsak elpocsékolt idő volt, de aztán mégse, és ez a körforgás azóta is pörög.

És a poén az egészben, hogy még véletlenül sincs szó egy mélyenszántó sorozatról, annak ellenére, hogy az alapfelállás mást sugallna: az egész sorozat lényegében egy olyan, a mi valóságunkat érintő világképet kóstolgat, ahol a pornográfia mint olyan brutális mértékben szabályozva van. A "népművészeti" magazinokat nyilvánosan égetik, a "piszkos" szavak kiejtését a nyakadon figyegő készülék vizsgálja, a kamaszok pedig annyira nincsenek tisztában a szexualitással, hogy kvázi a gólya-hozza-a-babákat szinten rekedt meg a felvilágosítás színvonala, szóval egy kicsit a Stallone-féle Pusztítóra hajaz a szituáció, mégha a Shimoneta utópiája ettől eltekintve szinte semmiben se tér el a való világtól (na jó, a karperec mint kommunikációs eszköz is eltérés). Egy ilyen utópiának meg persze megvannak a maga partizánjai és "terroristái" is, a sztori pedig egy Tanukichi nevű srác idézőjeles karrierjéről szól, miután egy Kajou nevű csajszi (aki valójában az egyik leghírhedtebb terrorista) magával ráncigálja a terroristás bizniszbe, mivelhogy Tanukichi apja is egy híres, de a sztori történésekor börtönben lévő terrorista. Tanukichi viszont pont az apja miatt akar egy "tiszta és erkölcsös" emberré felnőni (annyira, hogy az általa a tisztaság bálványaként imádott Anna alapján választott középiskolát), szóval adja magát a felállás, hogy a sztori Tanukichi eme elképzelésébe dob egy krumpliszsák méretű csavarhúzót, annak minden hozományával.

Ez voltaképpen meg is történik, mert a Shimoneta részben egy vígjáték sorozat lenne, abból is inkább az elborultabb (és valahol fárasztó) fajtából: a felállás szinte tálcán kínálja a minél változatosabb kifogásokat egy szexen alapuló poén elsütésére, és ez az a pont, ahol a sorozat idén a leginkább javult nálam. Annak idején ugyanis egy határozottan idegesítő és buzgómócsing stílussal megvert valaminek gondoltam a Shimonetára, most viszont szinte epizódról-epizódra vártam azt, hogy mivel fog az író legközelebb előrukkolni mint elszállt humorforrás, és erre az esetek többségében nem is lehetett kifogás. Az első rész utolsó pár perce például tényleg önmagáért beszél, ahogy a negyedik rész ugyancsak utolsó pár perce is, és összességében véve azért voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy a J.C.-nek a szokásos kiszerelésnél több golyója volt bevállalni ezt a sorozatot, mert voltak olyan húzásai, amin egy bizonyos szinten meglepődtem. De ha nem a "bombasztikus" pillanatokról van szó, a sorozat akkor sem vizsgázik rosszabbul, mert egyrészt a szereplőgárda nagy része decensen adja a lovat a válogatott faszságokhoz (személyes kedvenc volt az illusztrátor Saotome Otome, akinek a hangjába Satomi Arai a szokásosnál is több rikácsoló vénasszony-faktort vitt be, amit díjazni tudok), Tanukichi maga pedig elég hevesen reagáló tsukkomi ahhoz, hogy rajta ugyancsak decensen csapódjanak le a különféle baromságok. Ez mondjuk azt is maga után vonja, hogy a sorozat humora NAGYON erősen függ attól, hogy kinek mennyire jönnek be a szexen alapuló viccek, mert itt nem csak az előadásmód oszt-szoroz. Én például örök életre rajongója vagyok az Al Bundy-féle bugyuta stílusnak, de ugyanakkor a Seitokai Yakuindomo-féle íztelen-bűztelen, bele-a-képedbe-mint-egy-12-éves-gyerek stílussal a világból ki lehetne kergetni, és ahogy írtam, tavaly még a Shimoneta is ezt az utóbbi tábort erősítette, szóval ennél a sorozatnál tényleg érvényes az, hogy mindenkinek egyéne válogatja a megítélést, "objektivitást" mint olyat viszonylag nehéz ráhúzni.

Bár annyira nem is lehetetlen, mert van egy olyan pontja a sorozatnak amit már támadnék, és nem feltétlen Kajou karakterére gondolok (annak ellenére, hogy a szereplőgárdából végig ő volt az egyetlen aki idegesített, azt viszont annyira, hogy kevés választott el attól, hogy a billentyűzeten kopácsoljak a fejemmel, ahányszor ellőtt egy totálisan nem jópofa, és egy horribiliesen kanos 10 éves gyerek szintjén lévő kreatív poént), hanem arra, hogy a Shimoneta is belecsúszik abba a csapdába, amit a műfajilag részben vígjátékok cuccok bele tudnak csúszni, vagyis amikor a komolyság, a komolykodás agyoncsapja az amúgy viszonylag szórakoztató humort. Ez viszont nem fedi le igazán a valóságot, mert ha úgy vesszük, akkor nincs kimondott törés a két véglet között. Inkább arról van szó, hogy a Shimoneta igazán akkor van elemében, amikor Tanukichi valamelyik szereplő marhaságára reagál (kivéve Kajou-éra, mert ahhoz egy szeneslapát kéne a jó végeredményhez), vagy amikor valami orbitális marhaság zajlik le, mert ha a tényleges sztoriról van szó, ott már sajnos akadnak gondok a ház környékén. Az egy dolog, hogy az ötletgazda kvázi játszótereként szolgál a sztori a különféle disznóviccek és -szituációk kiéléséhez, azonban mintha a ténylege cselekmény csak olyan tessék-lássék alapon lenne odarakva: történik ez, történik az, de egész végig ott van az a bizonyos "a lőtéri kutyát nem érdekli mi a tényleges sztorija ennek a sorozatnak" érzés az ember részéről, és ezen az se segít, hogy annyira egyik szereplő sem érdekes, hogy fel tudják dobni a sorozat komolyabbnak szánt oldalát. Velük is történik ez, történik az, de végig ott motoszkál az az érzés, hogy ezek a karakterek egyszerűen nem tudnak elvinni a hátukon egy tényleges sztorit, és akkor még csak halkan teszem hozzá, hogy úgy kimondottan a sorozat világának morális oldala sincs igazán érdemlegesen körbejárva. Persze, megy a "harc" az elnyomás ellen, de közel sincs kihasználva annyira az alapszituáció amennyire lehetne (és akkor még a befejezés is erősen folytatás-következik szagú, szóval...), és ilyenkor kimondottan unalmas tudott lenni a sorozat. Sajnos.

És végső soron ez a sorozat legnagyobb veszte. Egyik oldalról nézve ott van egy elborult humorú sorozat ahol tényleg vártam, hogy legközelebb mit fog kihúzni a kalapból (és ezen csak segített, hogy a J.C.Staff kivitelezése is méltó volt ehhez, zenéstől-időzítésektől-mindenestől), a másik oldalt nézve viszont ott volt egy sztori, ami a humorát (és Kajout) beleértve egyszerűen sekélyes volt mint a frissen száradt pocsolya, és az addig decensen élvezhető szereplőgárdáról is bebizonyította, hogy nem minden humor-centrikus sorozatnak kell tényleges sztorit adni, úgyhogy mondhatni kaptam is, meg nem is a nap végén. Az előbbinek köszönhető egyébként az, hogy végén egy jobb szívvel megadott 5/10-re értékeltem a sorozatot, mert akármennyire is sajnálom, hogy elvesztegette a potenciálját, ha egyszer még így is ezerszer kreatívabb, mint a Seitokai Yakuindomo valaha is volt, és valószínű hogy lesz is. Annyira, hogy tényleg ez mentette meg a sorozatot attól, hogy ne egy jóval erősebb négyessel díjazzam.