Két nap alatt, nem is tökörésztem azzal, hogy MAL-on watchingra rakjam, majd újra completednek.
Ez volt a harmadik köröm vele és továbbra is egy mestermű ez a cucc a szememben. Tl;dr-t most nem gyártok hozzá, mert egyszerűen túl sok mindent adott újfent, és félek, még így is kimaradnának dolgok, de annyi bizonyos, hogy a GitS, Akira és társaik negyedannyit sem adtak számomra, mint ez a roppant mód szerethető cucc. Jogos az a 3 éve adott 10/10. Also, Lain needs a BIG HUG!
wwhite írta:És most akkor Berserkre fel!
Ezúton dobok virtuálisan egy nagy hajrá-koktélt mellé.
Junchi írta:Ezúton dobok virtuálisan egy nagy hajrá-koktélt mellé.
Surci írta:Dettó, kiváló választás! Ha vége, levezetésnek érdemes a most futó comedy spin-offjára is vetni egy pillantást
Köszi! Már nagyon régi hiányosság, éppen ideje volt elkezdeni. És amúgy meg tök jó a sok mai anime után újra kézzel rajzoltat nézni. Imho egy csomó anime sokkal, sokkal szebb volt a '90-es években - jó, persze, egyrészt a tré/olcsóbb részek tényleg ált. nagyon csúnyák lettek, de amikor az animátorcsapat feje volt felelős az adott részért, azok valahogy annyira szépen sikerültek, hogy simán nem bánta az ember.
Surci írta:Még 1 kérdés, anno mondtad hogy talán futsz egy kört a Code Geassre. Tervben van még, vagy végleg feladtad?
Ó a francba, tényleg. TTGL-t akartam a Berserk után, meg GitS:SAC újrázást, de valahogy beszorítom, mert ez is elmaradás, meg ahogy látom a többi topicban, mindenki ilyen kihívásokat teljesít, és a fórumszellem él.
A Shingekit meg átviszem a másik helyre, hogy ne legyen itt nagyon off.
wwhite írta:ez is elmaradás, meg ahogy látom a többi topicban, mindenki ilyen kihívásokat teljesít, és a fórumszellem él.
Pfffff na jó mostmár tűzoltófecskendővel se mosom le magamról hogy felkérdezőbiztos vagyok Pedig nem is emiatt jutott eszembe, hanem anno a 45-ös topicban mondtad hogy egy rész alapján dobtad, de meggyőzhető vagy, aztán Titkossal kampányoltunk mellette egy sort, gondoltam megkérdem volt-e valami hatása. Szal nem "házifeladat" vagy ilyesmi
wwhite írta:amúgy meg tök jó a sok mai anime után újra kézzel rajzoltat nézni.
EZ. hogy ON is legyek, 12 ep van hátra az Erinből, és egyáltalán nem zavar az egyszerű grafikai megvalósítás, ha egyébként van mögötte tartalom, sőt, egyes esetekben még hangulatos is. Ugyanez járt a fejemben amikor az Utenát néztem 1-2 hónapja, néhány ep után fel se tűnt, pedig az meglehetősen low-budget mind art, mind animésön terén. Hiába a sok csillivilli vacak, ha amúgy meg nincs mögötte semmi, sőt, sokszor rendesen idegesít a túl műanyag látványvilág.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
----------------------------------------------------------------- MAL
Surci írta:Pfffff na jó mostmár tűzoltófecskendővel se mosom le magamról hogy felkérdezőbiztos vagyok Pedig nem is emiatt jutott eszembe, hanem anno a 45-ös topicban mondtad hogy egy rész alapján dobtad, de meggyőzhető vagy, aztán Titkossal kampányoltunk mellette egy sort, gondoltam megkérdem volt-e valami hatása. Szal nem "házifeladat" vagy ilyesmi
Nem házi vagy bármi, de tényleg ígértem neki még egy esélyt. Valamikor mostanában igyekszem sort keríteni rá. Szóval volt hatása, abszolút.
ON: Ééés elstartolt a Berserk, bár eddig nem egészen olyan, mint amilyenre számítottam - egyelőre ez a kígyó-hadúr nagyon furának tűnik a világképben, meg több nagy klisé is volt az első részben, de persze tolom tovább.
Jövő héten (elméletileg) Dennou Coil revaccsot indítok, Surci, "beszállsz" akkor? Vagy leköt még az Erin×Lilan OTP?
Kérdeztem volna még főnökasszonyunkat, Hikarit is, de ő mintha nem is oly' rég újrázta volna. Kár, hogy a Lain revaccsom tervét nem dobtam fel, bár amilyen gyorsan jött részemről mind az elhatározás, mind az abszolválás, nem is lett volna rá nagyon esély.
Junchi írta:
Jövő héten (elméletileg) Dennou Coil revaccsot indítok, Surci, "beszállsz" akkor? Vagy leköt még az Erin×Lilan OTP?
Mindenképp, majd nézem MAL-on mikor kezded. Erinék kalandjait befejeztem (épp ma reggel), majd írok róla pár napon belül, csak ez a hétvége olyan összevissza, nem nagyon leszek gép előtt.
Elkezdtem a Yamato 2199 OVA-t, és segítséget kérnék, ugyanis találtam 2 mozifilmet belőle, szintén reboot mind a kettő: az egyik a Fukkatsu-hen (Resurrection), a másik pedig a Hoshi-Meguru Hakobune (Voyage of Remembrance) címre hallgat. Az érdekelne, hogy a 2012-es, 26 részes OVA-val állnak-e ezek valamilyen kapcsolatban, és ha igen, milyenben? Folytatás, előzmény, alternatív sztori, stb... Mert ennek a franchise-nak is van vagy 20 sorozata-ovája-mozija, én meg teljesen ismeretlen vagyok ebben az univerzumban, szal megköszönném ha valaki irányt tudna mutatni, hogy kb. merre lehet ezt a két múvít elhelyezni benne.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
----------------------------------------------------------------- MAL
A ma estém úgy tűnik, teljesen szabadnak ígérkezik, úgyhogy belecsapok az ígért Dennou Coil revaccsba, ami már csak azért is lesz remek választás, mert legalább lesz valami, ami feledteti velem a Gundam okozta agybajaimat (amiből - hála a jó égnek - már "csak" 18 rész van hátra). Komolyan mondom, néha a falat tudnám kaparni ettől a sorozattól - valami olyan szinten nem működnek ebben dolgok, hogy az már csuda. Komoly tl;dr várható. (Pedig én aztán kimondottan odavagyok a 70-es évek végi anime termésért, de ez... UÁHH!)
Catrin írta:de hidd el, KELLENEK ezek neked Junchi!!! )
Naná, hogy kell! Egyrészt tovább bővül a retro anime-listám, másrészt mégiscsak a mecha, mint zsáner egyik oszlopos úttörője, sőt afféle kulturális jelenség vagy mifene (mintha ez is shakai genshou cucc lenne...), harmadrészt meg legalább most már tudom, ki az a Char. :3 (Mondjuk eléggé eltűnt mostanság, visszajöhetne végre a képbe.)
Egyébként vannak benne kimondottan jó ötletek is, de overall inkább a falat kaparom. Pedig olyan lelkes voltam a 0080 után, de ettől függetlenül azért tervben van, hogy még legalább egy Gundamet lenyomok. Majd kikérem a véleményed, hogy Turn A, Zeta vagy 08th MS, valahogy ez a három tűnik a legbiztatóbbnak.
Na mindjárt jobban áll neked ez a lelkesedés (mármint nem a gundamura, hanem úgy szumma).
Junchi írta:Majd kikérem a véleményed, hogy Turn A, Zeta vagy 08th MS, valahogy ez a három tűnik a legbiztatóbbnak.
Egyelőre a Turn A-t mindenképp (szvsz legjobb, legegyedibb, leghangulatosabb nagy sorozat a franchise-ból, még úgy is, hogy a Seedet kicsit jobbra értékeltem, de mindennek megvan a maga okaXD), a Zetát semmiképp (az a néhány erénye nem ér meg 50 résznyi szenvedést), a 08th MS-t talán (semmi extra) ajánlom, bár régi ovák közül jobb alternatíva a 0083 (az ottani sablon karik érdekesebbek, mint az MS-é). De majd bővebben megbeszéljük, ha aktuális lesz a kérdés.^^
Junchi írta:belecsapok az ígért Dennou Coil revaccsba
Na majdnem be is értelek, ep. 8 nálam (natsumatsuris rész (IS) zseniális volt ^^). Tudom hogy van egy csomó tartozásom: Erin, meg közben a LOLYamato-t is kipipáltam, lesz róluk post, de ez a hétvége megint nem úgy akar összejönni ahogy terveztem, aztán mire vége a napnak, már nincs agyam semmihez. Illya epblog kicsit csúszik, de nincs elfelejtve, kedves rajongók!
A retrogundamos kitérőd kapóra is jön, mert erről a bizonyos Charról volna pár infó ami érdekel... Gundamból magam is tervezek egy kört, de kizárólag a Mag érdekel Cruel ajánlói alapján, a többi túl sok meg túl retro is nekem... A 08th MS Team volt vele ez eddigi első és utolsó találkozásom, semleges érzelmek maradtak, ill. hogy kissé csalódás (főgonoszcsávókámat kicsit karizmatikusabbnak gondoltam, sajna nem hozta amit vártam...).
Na de még egy, mostanában a kedvenc szezonos miatt gyakrabban mászkálok Szarkakura mint egyébként, és olyan kontextusbólkiragadottgifek jönnek szembe sokadjára a New Game c. cuccból, hogy teljesen felcsigáztak. Mert ismertető szerint az anime szoftverfejlesztő felnőtt nők mindennapjait követi nyomon (aki valamiért megint 12 évesnek néznek ki) én meg el nem tudom képzelni, hogy a plot melyik fontos részét lehet kizárólag a fenti jelenetekkel hitelesen átadni. Látatlanban nem akarom ilyesmivel vádolni a sorozatot hogy netán pure ecchifanszervízzel próbálna a figyelem középpontjába kerülni, meg hát amúgyis SEINEN animuról van szó, gondolom felnőtteknek szóló értékes gondolatokkal, úgyhogy fel is vettem plannedre (közvetlenül a YuriKuma után KEK), bővebben majd megtekintés után, remélem rácáfol a nem létező előítéleteimre
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
----------------------------------------------------------------- MAL
Surci írta:
Na de még egy, mostanában a kedvenc szezonos miatt gyakrabban mászkálok Szarkakura mint egyébként, és olyan kontextusbólkiragadottgifek jönnek szembe sokadjára a New Game c. cuccból, hogy teljesen felcsigáztak. Mert ismertető szerint az anime szoftverfejlesztő felnőtt nők mindennapjait követi nyomon (aki valamiért megint 12 évesnek néznek ki) én meg el nem tudom képzelni, hogy a plot melyik fontos részét lehet kizárólag a fenti jelenetekkel hitelesen átadni. Látatlanban nem akarom ilyesmivel vádolni a sorozatot hogy netán pure ecchifanszervízzel próbálna a figyelem középpontjába kerülni, meg hát amúgyis SEINEN animuról van szó, gondolom felnőtteknek szóló értékes gondolatokkal, úgyhogy fel is vettem plannedre (közvetlenül a YuriKuma után KEK), bővebben majd megtekintés után, remélem rácáfol a nem létező előítéleteimre
Ez az egyik olyan cím amit hétről hétre nézek, és mondjuk úgy, hogy a seinen tag ebben az esetben annyira állja meg a helyét, mint amennyire valaki anno eltalálta, hogy a látszatra aranyosabb cuccokat oda kell sorolni, függetlenül attól, hogy tényleg van-e benne seinen-re "méltó" tartalom vagy se. És az NG esetében nem igazán mondanám hogy lenne, bár azt se mondanám rá, hogy egy kimondottan ecchifanservice valami lenne: a gifekhez hasonló kirívó eset viszonylag ritka (pölö a második és a harmadik ugyanabból a "banda elmegy orvosi vizsgálatra" részből van), de a kisebb eseteknél is szvsz túl ártatlan és bugyutácska a sorozat ahhoz, hogy teszem azt egy Illya-féle lolwtf módon csapódjon le. A két fő "felelős" esetében is inkább a karakterhez tartozik a dolog semmint egy kirívó eset (a fő karakter dizájner például annyira léha, hogy képes lenne deréktől lefelé alsóneműben dolgozni egész nap, és szoknyát se véletlenül veti meg, a 3D animátor lökhárítói meg kvázi azért extra "pattogósak", mert egyrészt egy genki karakterről van szó, másrészt meg animátor, szóval a Tesco gazdaságos koncepció összeadás bejátszik), annyira legalábbis szerintem nem, mint a szokásos "yuri-de-nem-yuri-de-azért-talán-igen-vagy-mégsem" dolog amit az egyik karakter művel, ami mondhatni már közelebb áll a sorozat szellemiségéhez, de itt is inkább bugyutácskának hat a dolog, semmint egy Euphonium-féle vérre menő tinidrámaként (vagy éppen egy Yurikuma-féle vészesen túlhúzott "színpadias" marhaságként).
A "bugyutácska" jelzőt egyébként már csak azért is használom, mert tényleg így érdemes közelíteni az NG-hez: hiába 20+ éves a szereplőgárda túlnyomó része, attól lényegében ez is még egy CGDCT sorozat, ahol a játékfejlesztősdi téma nincs annyira komolyan véve mint a Shirobako-nál az anime készítés, és hiába vannak "komolyabb" jelenetei néha, ezek sem teszik különösebben drámaivá a sorozatot, tehát inkább van szó egy agykikapcsolósabb, elnézegethető stuffról semmint egy vérkomoly valamiről, amivel személy szerint általában elvagyok, mégha a mostani heti rész volt talán a leggyengébb a felhozatalból (főleg úgy, hogy a drámázás ritka szükségtelen és erőltetett volt, plusz az előző heti -állítólag- anime-only epizód is jobban húzta az igát). A Shirobako-t már csak azért is hoztam fel, mert voltak olyanok akik egy az egyben egy videojátékosra szabott Shirobako-ra számítottak, aztán jött a hasraesés, hogy ez bizony "felületetesebb" és "rágógumisabb" lesz mint az a sorozat volt, és az NG esetében is elég sokat árt, ha így áll hozzá az ember. Azt mondjuk én se bánnám ha komolyabban feküdne rá a játékfejlesztős témára (pláne, hogy a mangaka állítólag a Tri-Ace nevű fejlesztőstúdiónak dolgozott anno, akik azért letettek pár vaskosabb RPG-t az asztalra), de amondó vagyok, hogy mint nyári-kora őszi (és persze szezonális) néznivaló ellátja a feladatát, és személy szerint ezerszer nézem ezt, mint teszem azt a Saekano-t, ami egy visual novel-dating sim készítéséről szólt (valamivel részletesebben, mint ahogy az NG a témát kezeli), "annyi" eltéréssel, hogy egy magát roppant okosnak gondoló, de inkább bele-a-pofádba tudálékos valami volt, ami még a háremek terén is próbált hasonlóan okos lenni, és olyan marharépa is lett inkább.
Jelentem, a napokban én is nekiálltam nézni a Dennou Coil sorozatot!
Nekem viszont ez az első alkalom... és nem is fájt! Sőt, meglepően kellemes. Khm... Amúgy több mint egy éve várakozott a ptw listámon, de úgy tűnik hamar át fog kerülni a "befejezettek" sorába: most pont a felénél tartok; szépen nézeti magát. Eddig kiemelkedően jónak tűnik, továbbá külön örvendetes számomra, hogy újra felfedeztem Houko Kuwashima hangját, ezúttal be is dobtam a kedvenceltek közé.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"
Vegyes érzések kavarognak bennem, ha az elvárásaimra (mert itt bizony voltak) és az anime által nyújtott teljesítményre gondolok, így összegzésként különválasztanám a pozitívumokat és a negatívumokat. Kezdjük az elsővel:
- A látványvilág: alapból jó pontot ér nálam, ha egy anime eltér a megszokott tucatdizájntól, és az Erin e tekintetben szépen helytáll: az egyszerű, kézzel festett hátterek mellett nagyon jól áll neki a sámánista-"indiános" téma, ami nemcsak a kép világát, de az egész anime hangulatát is meghatározza. Aki nem látta volna, érdemes megnéznie-hallgatnia az openinget, különösen az első ami hozzám nőtt, maximálisan hozza azt az életérzést amit az egész cucc át akar adni. A megvalósítás technikai részleteibe sem lehet belekötni, az animáció szép és folyamatos, a BGM-ek szintén hangulatosak.
- Erin: az egész anime az ő életútját követi nyomon, 10 éves korától a felnőttkorig, és az ő vonalán egy korrekten kidolgozott coming-of-age anime ez, ahogy naiv kislányból sok éves tanulással és küzdelem árán felelősségteljes és illúzióit eldobó, a felé táplált pozitív és negatív előítéleteken átlépő, de alap értékrendjét továbbra is megtartó felnőtté válik. Továbbá rájön, hogy nem vonhatja ki magát a környezetében történő események alól, ha olyasmivel foglalkozik, aminek országos jelentősége van. Ezt fontos pontnak tartom, különösen az anime utolsó részeiben, mivel odáig az idealizmusa és nem kevés mártírhajlam vezette.
- Lilan: Huh először de fura volt látni... mert ami képek eljutottak hozzám, azon mindig csak a felsőteste szerepelt, huskyfej+a nagy szárnyak, és azt hittem 4lábú lesz mint a szfinx, de nem. Sok epizódon keresztül nem tudtam megszokni hogy csak a szárnyai a mellső végtagok, különösen hogy használni nem igazán használta őket. Viszont ami egyedivé teszi az a hangja. Nem tudom milyen eszközzel hozták azt össze, de nagyon méltóságteljes és illik az Oujo-khoz, szal szerettem hallgatni ^^ Az már más dolog hogy ő alapból egy vadállat, és nem igazán úgy viselkedett ahogy háziállatként számítottam rá, viszont annál hitelesebb.
-az Erin-Lilan-kapcsolat: az anime egyik gerince ami szépen fel is épül a sorozat második felében. Erin gyermekeként tekint Lilanra, úgy is neveli, aki elfogadja őt parancsolójának - de attól még megtartja vadállati authoritását. Ebből akadnak is elég komoly problémák - és bizony itt van egy számomra fontos kitétel, ami minden hitelessége ellenére elég idegenné teszi számomra Erin gondolkodásmódját és mindenáron való ragaszkodását Lilanhoz: amikor többedjére támadja meg és okoz neki súlyos sérüléseket, de ő még mindig kitart mellette, azt már nem vette be a gyomrom, talán a saját (nagytestű) háziállatokkal való rossz tapasztalataim miatt... Szal elég nehéz volt utána elhinnem, hogy tényleg megbízik Lilanban továbbra is, és épp ezért nem hullattam könnyeket amikor végül
SPOILER
használta rajta a sípot.
- Az Erin-Ial kapcsolat: tetszett hogy annyi időn keresztül építették fel, ráadásul egy-egy találkozás között sok epizód és akár évek is eltelnek, függetlenül attól hogy látszott már az elejétől, hová fog ez kifutni. Pluszpont hogy nincs semmi nyál, csak két rokonlélek beszélgetései és csatái egymás oldalán, majd szinte mindig búcsú.
-Soyon
SPOILER
halála. Na ez azért eléggé ütött, bár már az elejétől fogva lehetett tudni, hogy itt valami nagy gáz lesz, de azért így direktbe lenyomni... Mert itt egy 10éves kislány végignézi ahogy az anyját élve megetetik a krokodilokkal. o.O""""" Naná hogy durva nyomot hagyott rajta ez a trauma. Őszintén szólva nem néztem ki egy ilyen hangulatú cuccból, hogy ezt be fogják vállalni - viszont utána kissé fura volt, hogy így is kitart az állatokhoz való elkötelezettsége mellett, egy ilyen után csivavánál nagyobb állatot nem akarnék a közelemben látni...
És most lássuk a sötét oldalt, ami az anime sztori-fantasy világ részét érinti, meg egyes szereplőket (kvázi mindenkit aki nem a fenti hármas, bár a maguk módján ők sem túl bonyolult karakterek):
- A világ: kicsi. És kevés. És nem elég összetett egy ilyen hosszú történethez mérten, szal azért 50 ep alatt valami bonyolultabb world buildinget is össze lehetett volna hozni azon túl, hogy van egy kvázi perszonálunióban létező birodalom, ahol az egyik fél védi a másikat, azok meg egész nap csak heverésznek, meg jó sablonosan le is nézik a katonáskodó hercegség lakóit, mer "mitpanaszkodnakállandóan", aztán ebből van a cirkusz. A politikai-összeesküvős szál még érdekes is lenne, ha nem totál lineárisan és pofonegyszerűen futna az egész és nem lőnék le már az első percben a fő összeesküvő kilétét, a Köd népének vonala is csak némi infó átadására szorítkozik.
- A jellemek alapvetően túl egyszerűek, kvázi egy mondatben le lehet írni őket. A királynő jószívű, a hercegnő naív, az ifjú herceg idealista, az öcsi féltékeny, Erin fogadott apja, majd anyja jószívű mentorok, a legjobbarátnő megértő, a királyi nagybácsi Zordon gonosz - de neki még a motivációja se világos,
SPOILER
hogy akkor most szerelmes-e a hercegnőbe már annak gyerekkorától (kis pedo), vagy a hatalomvágy hajtja - ezt még el is hittem volna ha nem hozzák be azt a love-szálat a végére. De eleve magát a kiindulópontot se értem, hisz amikor elkezdte a nagy összeesküvést, Erin+Lilan még sehol nem voltak, úgy meg elég lutri megpróbálkozni egy puccsal, hogy a Nagyherceg mindenképp a Királynő mögött áll a Touda-hadsereggel, szal hatalma úgyse neki lesz hanem a Királynőnek, mégha az már nem is a nagynénje hanem a felesége...
Aztán a fő méregkeverő menchmenünk is kapott egy dehogysablonos háttérsztorit... Vagy hová lett az a könyvmániás kiscsaj, aki Erin kouhai-a lett volna? Szerepelt 1 részt és HELO...
- A Genezis:
SPOILER
az alapító királynő átkelt a hegyeken egy Ouju hátán és megalapította az országot... Na itt álljunk meg egy szóra: hogy a fenébe tudott átkelni a hegyeken egy Ouju hátán, amikor épp arról szólt a nagy kataklizma hogy az átkelés ELŐTT elvesztette az összeset??? Arról szó nem volt, hogy mittomén 4 nappal később az egyik visszatért hozzá mert kitisztult a feje... És ez nem direkt kötekedés, egyszerűen lóg a levegőben ez az egész.
- Szvsz nem sikerült ezt a két szálat (Erin élete + Lilannal való kapcsolata - nagyvilágban zajló politikai változások) úgy összegereblyézni, hogy beleillőnek találjam. Talán túl későn kezdték bevonni Erint a folyamatokba (ep30-tól felfelé), épp ezért a főszerepe a végső események alakításában is mesterkéltnek tűnik, pl. az utolsó csatajelenetben sokkal hangsúlyosabb az, ahogy Lilant fenyegeti a síppal, mint maga a döntő csata és annak kimenetele, amit épp ő idéz elő, azaz ott is a kettőjük kapcsolata működik, a sztorirész meg nem.
- A pacing. Én ugyan nagyon ritkán szoktam panaszkodni egy sorozat hosszára vagy sebességére, sőt örülök ha van idő jobban belemenni a világba és a jellemekbe (lásd Monster vagy BeruBara, azok se speed-túrák, mégse érzem lassúnak), különösen egy fantasyban, ahol elvileg mindent újra fel kell fedezni - de itt azt éreztem, hogy ez a sztori, és ezek a történések belefértek volna minimum 10-15 epizóddal kevesebbe. egyszerűen nem történik annyi minden mint mondjuk a 12 Kokkiban, hogy 50 epizódot kitöltsön, rengeteg a flashback, tízszer visszajátszott jelenetek, stb... Sok ez az 50 ep ennek a cuccnak érzésem szerint.
- annyira ugyan nem lényeges, de mi a fenének kellett bele az a két comic relief kretén? Viccesnek nem viccesek, hasznosnak nem hasznosak, de cserébe szerencsétlen Erinnek egy csomószor bekavarnak, mintha nem lenne elég baja nélkülük is. Még ha támaszként lehetne rájuk számítani, de az se... viszont olyannyira fontos karakterek, hogy még egy teljes epizódot is kaptak jellemfejlődésre - naná hogy azt is elbaszták -_- Ja, és a pukis "poénokkal" is spórolhattak volna a papinál, nem vicces csak hangulatromboló, nem egy Adam Sandler-filmben vagyunk -___-"""".
Konklúzió: bizonyos pontok miatt értékes animének tartom ezt a cuccot, ami megérdemelne minimum egy szolidabb hájpot, mert bőven tartalmasabb egy átlag tucatsónen izénél, de úgy vagyok vele mint a ShinSekai Yorival: sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, ha Erinen kívül teljes jellemnek írják meg a többi fontosabb szereplőt is, főleg a hatalmi játszmákban résztvevőket, meg csavarnak valamit a sztorin és valamivel érdekesebbre írják magát a világot. Írókám le se tagadhatná a Seirei-t, dettó ugyanez volt vele a gondom. Mert rossznak nem rossz ez így sem, sőt kellően feelinges is, de demográfiára valahol a shounen alsó részére tudnám belőni, 13-14 éves célközönséggel. Szó se róla, a funkcióját bőven ellátja így is, szal ezerszer-milliószor ez mint mondjuk egy Tündérfarok, csak nekem ez túl egyszerű, főleg ilyen epizódszámmal...
6(felé)/10
Junchinak köszönöm az ajánlót, ugyanis félreértés ne essék, jó kis cucc ez és főleg az első részét + a Lilan-Erin+Ial vonalat élveztem is, de a hetest nem tudta hozni. És ilyenkor morcos vagyok, sokkal rosszabbul érintenek az ilyen wasted potencial-ok, mintha egy "láttam egy jó kis izét amin elszórakoztam, oké, 6/10, gyerünk tovább"-szerű animura adnám azt a hatost... Pedig az első felében még simán felette volt, a "nagy politikai és háborús szál" viszont sajna kevesebbet adott, mint vártam.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
----------------------------------------------------------------- MAL
Surci írta:^Dodgers: a fenti uccsó bekezdés "kissé" trollpost is volt, mindenesetre köszönöm a bővebb felvilágosítást, ugyanis PONTOSAN erre számítottam ettől a cucctól. A LOLyuri faktor jelen esetben semennyire nem is került képbe, az már annál inkább, hogy egy "elvileg" játékkészítéssel foglalkozó animének milyen olyasmi aspektusai létezhetnek, amikre a fentebbi jelenetekhez szükség van a direkt fanszervízen kívül, és amiket az anime mibenlétével tisztában nem lévők és holmi kiragadott gifek alapján tájékozódók "tévesen" XDDD akár tisztán pointless, a plothoz semmiféle módon nem kapcsolódó fanszervíznek is értelmezhetnek.
Utólag felmerült benem annak a lehetősége, hogy azt a bekezdést az Offtopicos "félreértelmezhető" események inspirálták, úgyhogy köszi a megerősítést, úgy tűnik idézőjelesen csak komolyabban írtam azt az NG-s választ, mint ahogy te azt a kommented szántad. Mindenesetre nincs mit, és ne aggódj, az NG az Angéhez (vagy az Akaméhez) képest körülbelül ezerszer jobban befogadható/fogyasztható, mégha szerintem az aranyossága/moesége még így is érdekes menet lesz nálad, ha már a Shirobakónál se volt kimondottan kedvedre a karadesign. Ilyen szempontból mondom, tényleg javarészt egy tipikusabb CGDCT cuccról van szó és ezt már a karadesign is tükrözi, de például a múlt heti elég rossz részt leszámítva szerintem decensen vállalható a cucc pláne a nyárhoz, mint olyanhoz viszonyítva (és ahogy mondod, tényleg nem akar többnek látszani mint ami, bár a múlt heti rész azt is karcolta), bár azért a szezon legjobbjának se mondanám (az talán a Mob Psycho 100 lesz, de abból meg várom, hogy kijöjjön majdnem az összes rész). Mindenesetre kategóriákkal jobban kedvelem, mint teszem azt a Golden Age Berserknek nagyjából a nyomába se érő új sorozatot (és nem csak a CG miatt), vagy éppen a Dangan Ronpa 3 dupla-sorozatát, amiről nem láttam még említést az itteni fórumon, de maximum ironikusan lehet kedvelni mint "egy kazal ember egy helyre be van zárva, és meg kell ölniük egymást" felállásban utazó stuffot, mert annyira túl van húzva a DESPAIR vs. HOPE, hogy azon szvsz csak nevetni lehet.
Jó írás, több dologgal is egyetértek (hibák, mint a sok hülye flashback és az a két szerencsétlen gyökér - ezek nekem sem voltak éppen a szívem csücsisebbik felei), vannak pap-papné szegmensek is benne, viszont egy dologban vitatkoznék, méghozzá a world-buildinget illetően. Nekem ez a része nagyon rendben volt, mert imo önmagában véve is egy érdekes, élettel teli fantasy-környezetet teremtett az író, viszont nálam piszkosul betalált az, hogy voltaképpen
SPOILER
Erin éréséhez igazították magát a world-buildinget is. Gyerekként ugye még nem lát sokat belőle, csakis a falu + a Toudák léteznek számára. Tinédzserként aztán kitárulkozik előtte a tágabb környezet, jobban megismeri a Toudák mellett az Oujuukat, ahogy azt is, hogy valójában milyen célt szolgálnak, miközben a palota ügyes-bajos kavargatásaiból is egyre többet látunk (jelezve, hogy mindezeknek azért Erin is a részese lesz hamarosan). Végül fiatal felnőttként teljesen részese lesz a világukat meghatározó erőknek, saját eszméivel és elképzeléseivel próbál változtatni olyan dolgokon, amihez sokszor több ember is kevés lenne. Lehet, hogy véletlenül jött csak így ki ez, de a végeredmény szempontjából aligha számít.
Mindenesetre az vagyon, hogy ahol a Seirei no Moribito véresen elbukott (nálam), ott az Erin bőségesen diadalmaskodott és valahol tényleg egy olyan anime, amit minden fantasy rajongónak látnia kellene legalább egyszer, hogy ne az ilyen Overlordok, meg Akame ga Killek legyenek már a zsáner-kedvencei a népeknek.
Más: Dennou Coil revaccs. Done, made my day, rocked my socks, made my dick diamonds. ÚJRA. Eszméletlenül minőségi anime mind ami a külcsínt, mind ami a belbecset illeti. Nagyjából ugyanaz a pár apróság zavart csak (néha túl sok, már-már trainwreckbe hajló információ-túladagolás, illetve a kissé életszerűtlen helyzetek, amibe ezek a gyerekek néha belekeveredtek), mint ami az első vaccs alkalmával is, de amúgy minden más nyami. A karakterek jópofák és/vagy többdimenziósak, a gyerekszereplők autentikusak, a mondanivalója (tragédiák megélése gyerkőcszemmel, mások személyes sérelmeit és bajait ők hogyan élik meg/reagálják le, illetve maga a túllépés és feldolgozás, meg persze a cyberpunk jellegből fakadó dolgok, mint a valóság vs virtualitás, ami azért is külön ijesztő, mert ez évről-évre jobban megmutatkozik, válik a téma még inkább aktuálissá, lásd akár az idei Pokémon Go őrületet) nagyon sokáig megállja még a helyét, a dráma hiteles és nincs nagyon túljátszva sem, de még a kitérőbb jellegű epizódok is remekelnek, a szakállas agymenés például zseniális állatság. xD Úgyhogy nincs itt mese, ha arról van szó, hogy melyik két cucc az animés cyberpunk műfaj királya és királynője (vagy királynője és királynője, tekintve, hogy mindkettőben erős a lánydominancia?), akkor nálam csakis a Lain és a Dennou jöhetnek szóba, utcahosszal.
Jogos a három éve bökött 9-es és a pozíciója a top 20-amban.
Junchi írta:egy dologban vitatkoznék, méghozzá a világot illetően:
SPOILER
voltaképpen Erin éréséhez igazították magát a world-buildinget is.
Igazából pont ez volt a gondom: olyan érzésem volt, hogy az egész világ pontosan azért épül fel úgy és voltaképpen ilyen egyszerűen, mert az egész másra sem szolgál, minthogy Erin elfoglalhassa benne azt a helyet amire már a kezdetektől rendeltetett. Furcsán hangozhat, de amilyen természetesnek hatott a Lilan-Erin+Ial kapcsolat, annyira tűnt nekem minden más, a karakterektől kezdve a Köd népén keresztül a világbeli politikai történésekig egy ilyen sztoriban nem teljesen kidolgozott plot device-nak. Ez a második felében lesz igazán hangsúlyos.
Junchi írta:tényleg egy olyan anime, amit minden fantasy rajongónak látnia kellene legalább egyszer, hogy ne az ilyen Overlordok, meg Akame ga Killek legyenek már a zsáner-kedvencei a népeknek.
Ezt viszont maximálisan dettózom, minden sutasága ellenére ezerszer több tartalom van benne mint a sablongyártott otakupan "fantasy" és "RPG-játékban ragadtunk" cuccokban. AA-listen szoktam nézni a nemhájp-animék nézettségét itthoni körökben, az Erinhez kőkemény 150 embernek van bármi köze -_- A 12 Kokki 450 enbert tudott megfogni tizennégy év alatt, bezzeg a tavalyi szezonos vackok a témában: AgK! 6000 fő, Overlord, Gate: 3000 megtekintés. -_-
Dennou Coil újrázás: AWWWW *_* Zseniálisan jó és tartalmas amellett, hogy eszméletlenül kreatív egy anime. Junchi már sok mindent leírt, én csak annyit tennék hozzá hogy nálam ez egy "Haibane Renmei in cyberspace", és főleg a dolog pszichológiáját tekintve rengeteg közös van a két remekműben. Az egyetlen dolog, ami icipicit zavart, az az utolsó két epizód már-már Szanrájzra emlékeztető hirtelen plot-twistjei, de a lényegbe egyáltalán nem kavarnak bele. Aki nem látta volna, az gyorsan repüljön rá, különösen ha bejött a Haibane. A mai napig jogos a lassan 9 éve rányomott 9/10-em, sőt sokszor bennem van hogy fel kéne húznom MAX-ra, mindenesetre 9föléföléfölé az a pontszám jelenleg is ^_^ És ha már AA-listen jártam, ránéztem erre is, ha már aktuális: 350 jóenber tekintette meg -_-
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
----------------------------------------------------------------- MAL
A sorozat nézettségének a számai kiábrándítóak és érthetetlenek, különösen ahhoz képest, hogy milyen minőségi matériával van dolgunk. Mindenekelőtt ez az anime teljesen letisztult, kifejezetten szórakoztató és könnyen emészthető, és mindezt úgy csinálja, hogy közben mondanivalójában helyenként még az előttem már megemlített Lainnál is jobban, mélyebbre nyúl le.
Az animált megjelenés, a karakterdizájn ártatlan és "letisztult", amilyennek lennie kell a szereplők átlagos életkorához illően. Letisztult alatt azt értem, hogy messze elkerüli a mai mainstreamben megszokott moe, loli és egyéb trendi öncélúságot; mentes mindenféle giccstől. Persze, mert ebben az animében nincsen fanservice sem!
Amennyiben a 26 részt egy nagy szimfóniához hasonlítjuk, akkor itt minden hangszer megkapta a lehetőséget a szólójátékra és minden hang meg is lett szólaltatva. Az első felében a kedvesebb, gyermekibb tételek dominálnak, helyenként körülményes ismertetőkkel, techblablákkal, de még így is nézeti magát. Érdemes kiemelni innen a "haletetős" és "szakállas" részt a humora miatt, vagy a "hosszúnyakú" történetét a drámaibb, pszichológiai hangvételéért. Utóbbi már határozottan megidézte számomra a stephen kinges hagyományt, amiből később még többet felfedezni véltem. Elsősorban arra a motívumra gondolok, hogy az amerakai írónál sokszor gyerekek (vagy már felnőttek) kisebb csoportja áll a középpontban, és mindig valamilyen a múltban közösen (vagy külön-külön) átélt traumát próbálnak együtt feloldani. Aztán a sorozat második felében, egészen pontosan a 18-tól a 20. rész között a komoly thriller, sőt, a horror műfaj is betör. Innentől kezdve már végig feszes marad, és a fokozatosan adagolt feszültség mellett katartikus pillanatot is tartogat.
Ugyanakkor nem hallgathatom el azokat az apró hibáit sem, amelyek miatt nem tudtam megadni a maximális pontszámot:
Abban egyetértek Junchival, hogy összességében autentikusak és szerethetőek lettek a szereplők, de ennek ellenére még mindig zavaróak számomra a japán mesékre oly jellemző hosszú monologizálások. Én értem az okát annak, hogy Amasawa és Harakawa kilógnak a naiv szűk kis világból, amelyet a többi gyerek kitalált, kiszínezett, mert számukra már nem játék a szemüveg, de még így is adtak a szájukba nem kevés olyan szöveget, amely abszolút életszerűtlen, idegen volt tőlük. De ehhez a problémámhoz kapcsolódóan akkor egy konkrétumot is szeretnék hozni, mert ez most éppen a lelki szemeim előtt van.
SPOILER
Arra a részre gondolok, amikor a szarkeverő Nekome az autóban ülve elárulja, hogy tulajdonképpen őket mi is motiválja: mert van anya és apa, és apa ráadásul ezt és azt feltalálta, de aztán jött a szemét cég, ami ezt és azt tette vele, nekünk pedig most mindent el kell követnünk, hogy ezt és azt rendbe tegyük. Én ilyenkor feszengve ülök, mert ez egy nagyon béna módja annak, hogy hogyan tájékoztassuk valamiről a nézőt, hiszen amúgy semmi sem indokolta abban a szituációban, hogy ezt felmondja magának és az öccsének. Ja, és igen, csatlakoznom kell Surcihoz: itt már a fordulatok miatt is sok volt ez a közjáték.
A másik, ami szintén a japán színjátszás rákfenéje(?), legalábbis számomra, azok az elnyújtott érzelmi hullámok, amelyek miatt volt itt nem kevés fárasztó pillanat.
SPOILER
Itt pedig konkrétan arra a jelenetre gondolok, amikor a végén Amasawa kibertestét próbálja visszacsalogatni Yasako: hangosan szólongatja, ráborul, átmegy hozzá, szólongatja, visszajön, szólongatja, újra ráborul, hangosabban hívja, majd mikor visszatért Amasawa összekoccolják a kis homlokukat. Már a felénél fárasztó volt a jelenet, és ez bizony már-már giccsbe ment át. Nem értem, az ilyet miért kell erőltetni, amikor már a könnyeim kicsordulnak, akkor hova tolják még a határt, a taknyom-nyálam is folyjon egybe? Hát nem jött be, megint csak feszengtem inkább. Hiába akarták, hogy itt legyen a mű katarzisa, mert nem itt volt. Hanem annál a jelenetnél, amikor kiderült, hogy a kis Yasako mellett sétáló illegális az a nagypapa volt, majd aztán az öreg nevetése azon, hogy meghalt… fú, ott elpösszentem, zseniális volt, és ott bezzeg finoman meg tudták ezt oldani!
8/10 és a fekete pontot fel is írom magamnak, hogy ilyen sokat vártam a megnézésével.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"
Bővebb kifejtésre végül nem volt kedvem, de mindenképp itt hagyom ajánlónak ezt a pár sort erről a kellemes sorozatról. Megéri ismerkedni vele.
Objektivitásra nem feltétlen törekvő szeparációm:
Mellette:
- befejezett (1995-ös) regény alapján, befejezett, elégedettséget nyújtó 13 rész
- 2008-as anime, nem is túl új, nem is túl régi, pont ilyenre vágytam
- Madhouse munka, szépséges Clamp dizájnnal (SZÉP PASIK, SZÉP LÁNYOK)
- Nightmare OP és ED, előbbi kellemes, az eredeti hangulattól elrugaszkodó, utóbbi pedig kedvencek közé lendülő, ütősen felzendülő, már-már katartikus minden epizód után
- remek seiyuu gárda
- figyelemfelkeltő, és önállóan is értékelhető első rész (shoujo ai hangulattal, de "tabu-elemeiben" ez csak a kezdet)
- végig érdekes és szumma jól kifejtett, kerek krimivonal
- 1950-es évek
- HANGULAT (kor&krimi&folklór&irodalom&család&érzelmek&tabuk ötvözete)
- élvezetes non-linearitás (végig dátumozva!), (bár szokni kell, elsőre becsapósan epizodikusnak is tűnhet a cucc, pedig nem az)
- felnőtt karakterek, "csapatokba osztva", külön szálakkal (vagyis több oldalról járják körbe ugyanazt), melyek végül mind összefonódnak
- agyaltat, fenn tartja a figyelmet, szórakoztató a szegmenseit előre összerakni, találgatni
Ellene (csak azért bővebb, mert ide is benyögtem pár "Mellette" szépítéstXD):
- helyenként túltolt japán folklór duma
- ^ebben önmagában a középső két rész zavaróan domináns, feleslegesen sokat blabláznak a bishik a mouryouról, mint jelenségről és mint sztori elemről, unalmas és szájbarágós, túl kell rajta esni (itt nagyon kibukik, hogy regény adaptáció)
- nincs kiemelkedő karakter, mindenki egy standard krimi jellem, betöltik kellő helyüket a történetben (mondjuk ez kivételesen nálam annyira nem volt itt negatív, tetszett a sztori centrikusság és, hogy mindenki "be volt osztva")
- ^ebből kifolyólag viszonylag sok nehezen megjegyezhető karakter név (azért követhető), és bár tényleg tetszik, hogy be vannak osztva a jellemek, de az már kevésbé, hogy nagyon szét is szeparáltak; tehát többen feleslegesek, nem kellenek ennyien az eseményekhez, pár karakter megmozdulást jobban összevonhattak volna, ugyanakkor bájos a több apró brigád a saját történet fonalával...
- kiszámítható fordulatok és végkifejlet, karakter kapcsolatok terén pláne (sokáig sok minden ugye csak homályosan és adagokban derül ki, de így is összelegózható, aki normálisan figyeli már az első részeknél levágja, ki kivel van, mi mehet a háttérben, amit a jól bevezetett séma karakterek csak erősítenek, de pozitívum, hogy aki pedig még élvezi is a sorozatot, az buzgón fogja szövögetni előre a cselekményszálat)
- elrugaszkodás a valóságtól, nem a folklór elemekkel (az csak szimbolika), hanem a krimi vonallal (szándékosan alternatív fantáziálás, megrendítő, extrém, érdekes, de semmi új, viszont jól tálalva)
- ^ehhez kapcsolva a végkifejlete nagy agymenés (de várható, nem lóg ki, illik hozzá), mármint nem a karakter oldala (mert az "előferdül" kategória), hanem a "nagy terv"
- készült egy felesleges special rész is, bár teljesen nem időpocsékolás, valamilyen szinten érdekes
A pozitívumok miatt 8/10, a negatívumok miatt 7/10 nálam. Utóbbit adtam rá, de erősen hajlok a magasabbra, főleg, hogy annyira kerek, hangulatos és élvezetes sorozat volt, hogy nehezen szakadok el tőle, megy a kedvencek közé, és maradandóbbnak is néz ki nálam, mint mondjuk az egyedibb Pingvin, amit nem sokkal utána néztem.
Szóval semmi új, semmi eget rengető, de nem is mellőzhető az éhes animések számára; a gyilkolászós, komolyabb krimit kedvelők körében pedig kötelező darab (még ha sorban pipálgatjuk is közben a jól ismert elemeket).
Kellett kicsit emésztgetnem, mire eljutottam odáig, hogy ténylegesen "papírra" vessem a gondolataimat róla, de most megpróbálkozok vele.
Mobile Suit Gundam
Ugye volt nekem nem is oly' rég egy olyasmi kísérletem, hogy bepróbálkozok ezzel a franchise-zal. Na nem az egésszel, éppen csak egy kisebb szeletével, szal mégiscsak egy jelenség az anime médiumon belül, ráadásul a mecha műfajjal is sikerült megbarátkoznom az elmúlt évek során, úgyhogy végső soron adta magát az elképzelés és megvalósítás egyaránt. Minden szépen kezdődött, a 6 részes 0080 OVA kimondottan kellemes meglepetés volt, úgyhogy ezt konstatálva egy jófajta (és naiv) elképzelés lett rajtam úrrá - ebből még lehet valami. Mi legyen hát a következő - jöjjön A legelső, az alfa, az ősatya, amivel minden kezdődött, a '79-es Gundam, ami már csak azért is jött kapóra, mert továbbra sem győzöm hangsúlyozni, mennyi remek anime készült a 70-es évek végén - gyakorlatilag egyikre sem tudnám azt mondani, hogy ne szerettem volna ilyen-olyan módon. Igen, csak aztán jött a Gundam és egy csapással véget is vetett ennek az illúziónak. My dream! My paradise! My Dom Pérignon! All gone now... Jó, jó talán ennyire mégsem vészes a helyzet, nevezzük csak egyszerű COMBO BREAKERnek.
Maga az alapfelállás egész jól adja magát, a Földet felélő emberiség az űrben lévő kolóniákba tömörül, de mivel ott sem férnek meg egymás mellett, kialakulnak mindenféle konfliktusok és követelések, az egyik nagyobb kolónia (Zeon) függetlenedni akar anyócabolygónktól, a földi pajtások viszont nem hagyják ezt (Föderáció), megindul a fegyverkezési verseny, ami leginkább a mechák gyártásában csúcsosodik ki. A cucc in medias res kezd, a háború már zajlik egy jó ideje Zeon és a Födi között, a nem-Zeon kolóniák is alaposan belekeveredtek a dologba, úgyhogy megy a népirtás rendesen. Az első részben megismerjük a 15 éves főhősünket (Amuro), hogyan kerül tök véletlenül kapcsolatba a címszereplő mechával, hogyan alakul meg a javarészt fiatalokból és közel sem katonákból álló kis csapat, akik az egyik izmosabb űrhajó (White Base) legénységévé válnak, majd egy emberként veszik fel a kesztyűt Zeon folyamatos akciói ellen.
Mechák, űroperaszerű szetting, háborúk, eksön... nem lehet hiba ebben a receptben, ugye? Óhohó, dehogyisnem, még csak keresni sem kell, mint egy doromboló kismacska, olyan aranyosan dörgöli őket egyenesen a képünkbe. Kezdjük azzal, hogy az egész anime hangosan elhasal azzal az elképzelésével, hogy megpróbálja úgymond a shounen-elemeket összevegyíteni érettebb dolgokkal. Lássuk be, vannak itt egész felnőttes témák is, mint a háború, a felesleges áldozatok (sokszor civilek is), ahogy egy 15 éves fiú első kézből tapasztalja meg, milyen is az igazi vérontás, mit jelent elvenni valaki életét és ez milyen következményekkel jár. Szép és jó, két dologban viszont nagyot hibádzik:
1) Mindegyik csak fel-fel dobott labda, úgy komolyabban egyik említett aspektusa sem kerül a felszínre, csiszolódik menet közben vagy tart folyamatosságot, hanem csak ilyen random mód kerülnek elő,
2) a bugyuta shounenség miatt abszolút nem lehet komolyan venni őket. (Egy dolgot kivéve, erre majd a pozitívumoknál visszatérek.)
Szóval igen, a Gundam le sem tagadhatná, hogy egy shounen, ami nem csak ezen cuccok idiótaságait hordozza magán, de egy halom megfáradt retrós stílusjegyet és dramaturgiai elemet is összegereblyézett. Ez utóbbit mondjuk úgy ahogy letudtam nyelni, de a tipikus sáunen-dolgai nagyon is zavartak. Mikre is gondolok pontosan:
- Bár háborúznak, harcolnak és hadban állnak, effektíve stratégia, mint olyan, nem létezik. Volt egy-két próbálkozása azért mind Zeonnak, mind a Födinek, de az összecsapások jelentős hányada leginkább abban merül ki, hogy lövik egymást és reménykednek, hogy a másik mechái/űrhajói/katonái előbb elfogynak. Ilyen felfogással nem tudom, a történelem nagyjai hány háborút nyertek volna meg, de sanszos, hogy egyet sem.
- Itt is megvan a szokásos shounen-tápolás, ergo a Gundam idővel egyre imbább lesz, néha magától, néha külső segítséggel, mikor fizikailag kap egy nagyobb update-et, illetőleg az ellenfelek is egyre erősebb mechákkal jönnek elő, jellemzően lineáris növekedést produkálva a póver-idő tengelyen. Tudjátok, a "mindig lesz egy erősebb ellenfél" aranyszabály.
- A Gundamen nem lehet permanens károkat okozni, mert a következő epizódban mágikusan visszakerül minden a helyére. Külön jópofa célpont a pajzsa, ami ivós játéknak is kiváló: egy korty az arcba valahányszor kettévágják vagy lerobbantják a helyéről. Állítom, mindenki seggrészeg lenne a sorozat végére, mert ennek minden második részben tanúi lehetünk.
- harc, HARC, HARC! Igen, a sorozat abszolút legnagyobb hibája. Konkrétan úgy kell elképzelni a 43 részt, mint egy hosszú és véget érni nem akaró shounen-fight összecsapás (csak mekákokkal), ahol MINDEN. KIBASZ*TT. RÉSZBEN. HARCOLNAK. Komolyan!! Egy-két ilyen átvezetőbb epizód rémlik csak, ahol inkább a karakterekre vagy a további dolgok megbeszélésre fektetik a hangsúlyt, de a többi végig fájtolás. Van, hogy egy egész rész nem szól másról, csak arról, hogy harcolnak, lövik egymást, miközben minden objektum felrobban (ez utóbbi külön mulatságos, csodálom, hogy egy producer nem látott még ebben fantáziát, csapott le a jogokra és szerződtette rá Michael Bayt... alaposan kiélhette volna magát a pali, annyi szent). Ez így nem szórakoztató, nem is izgalmas és nem is érzi az ember a súlyát (komolyan, mikor pihennek például, meg hogy bírják ezt fizikailag és mentálisan?); ez így csak simán fárasztó, repetitív és kínos, de úgy is megközelíthető a dolog, hogy látjuk, ahogy a White Base halad (először az űrben, aztán a Földön, aztán újra az űrben) és halad és halad és halad és halad és rátámad Zeon, hárítanak, majd megint halad és halad és újra rajtuk ütnek, hogy aztán... megint... haladjon. Igen, próbálom valahogy visszaszolgáltatni az anime overall tone-ját, szerintem nem is járok olyan messze a sikertől.
Szóval jah, háborús-politikai drámának és űroperának nagyon kevés és szerény sorozat (a kora sem lehet itt kibúvó), amit talán menteni lehetne a karaktergárdával, elvégre mégiscsak a Gundam volt az első olyan mecha anime, ahol az ő kapcsolataik és jellemük is előtérbe kerül a robotos dolgok mellett. Igen, ez a része valóban vállalhatóbb... de csak egy hajszállal. A gond itt is az, hogy a karaktergárda egyáltalán nem emlékezetes, a karakterizációk nagyon furcsán vannak megoldva és egyáltalán egy csomó amatőr húzással találkoztam menet közben is. Mind közül a kedvencem az "angst-kalap" volt (igen, ezt én találtam most ki : P). Kis papírfecnikre fel volt mindenki neve a White Base-ről írva, azok bele lettek szórva ebbe a kalapba és mikor épp nem egy olyan epizód ment, ahol a rendelkezésre álló 20 percből 19-ben harcolnak, meg robbantanak, szépen húzott egy nevet a sorozat és őt ráállította az éppen aktuális angstre. A legtöbbször ez úgy valósult meg, hogy adott karakter megismerkedett valakivel az előző részben, akit a következőben szépen el is lapátoltak az útból és jött a szokásos önmarcangolás, holott 24 órája sem ismerte az éppen aktuális plot device-t. Ezt eljátszották többek közt
SPOILER
Amuróval (na, nála az álomnő 3-4 epizódot is szerepelt azért), az egyik genyával (Kai), a (későbbiekben) zászlós Mirai-jal.
Szóval jah, ez így nem működött, mert megalapozatlan, gyors és mesterkélt, ami azért is külön égő, mert sokszor erre akarták az egész drámai vonalat kihegyezni.
Mindezeken felül is nagyon gyengén teljesítettek a karakterek, Amuro például az a nagyon tipikus tinédzser srác, aki maximálisan érti a világ működését, épp csak őt nem érti senki (evidens ugyebár), a mellé főhősnőnek beállított Fraw Bow gyakorlatilag nem létezik (halál komolyan nem lehet erről a csajról elmondani SEMMMIT), a hajó parancsnokaként funkcionáló Bright a sorozat kétharmadáig használhatatlan, vezetőnek alkalmatlan, a többiek meg csak azért voltak, hogy legyen, akik harcolni tudnak vagy a hajóról osztani az észt. Egyedül talán Sayla emelkedik ki, akinek mondjuk a legelső komolyabb húzása meglehetősen ostoba és enyhén feminista volt, de aztán valamennyit azért kupálódik, később belőle is pilóta lesz, illetve a Charhoz fűződő viszonya sem elhanyagolható. A Födi oldala tehát mehh, és bár nagyon Zeon-fronton sem jobb a helyzet, de azért nekik mégiscsak ott van Char, aki toronymagasan a legjobb szereplő az egész cuccban, gyakorlatilag senki még csak a nyomába sem ér. Karizmatikus (de nagyon), megnyerő, emberi, harcokban jártas, de közel sem Gary Stu - rengeteget hibázik, a motivációi érthetőek, a háttere valamennyire komplex és a seiyuuja Ikeda Shuuichi. Gyakorlatilag elszipolyozza a többiek elől az összes értékelhetőbb karakter trait-et, amit mondjuk nem bántam, mert már elsőre is szimpatikus volt a fazon, sokszor egyedül ő tartotta bennem a lelket.
Az említett dolgain felül is rendelkezik számos kisebb gikszerrel a Gundam
SPOILER
(Newtype, mint a nagyon különleges, emberfeletti erő behozása és erőltetése a semmiből, ami ráadásul tovább erősíti a bugyuta shounen jelleget)
, de azért akad egy-két figyelemreméltó pozitívuma is, mind közül a legfontosabb, amire viszont végig ügyeltek és ezért riszpekt (legalább ezen a fronton kicsit többet adott, mint egy egyszerű sáunen), hogy nem fekete-fehér morális konfliktusok adták a szembenállás gerincét. Ergo ne úgy képzeljük el a felállást, hogy jók = Födi, rosszak = Zeon, hanem mint egy világosabb és egy sötétebb tónusú szürkét, ami speciel örvendetes, pláne, ha még azt is figyelembe vesszük, mikor készült a sorozat. Zeont is rengeteget fogjuk látni, megismerjük az ő értékrendjüket, a csatákban őket is egyenlő félként mutatják (mit csinálnak, gondolnak közben), náluk is vannak családos emberek, stb. Ez a része nagyon prímán átjön, végső soron a legfőbb löket ahhoz, hogy verdiktben egy 5(alá)/10-et szavazzak meg neki, ami lehetett volna több is, ha nem a bugyuta shounen jelleget erőlteti és a feldobott labdák leütését bevállalta volna.
Ruinak köszönhetően túlestem ezen a csodán is, és ahhoz képest hogy milyen LOLhülyeségre számítottam mindenféle komolyabb elvárás nélkül, egy élvezhető és főleg a kissé "idejétmúlt" megoldásai miatt mókás sorozatot kaptam 11/10-es vizuális megvalósítással. Mivel egy régi klasszikus cucc rebootja az OVA, próbáltam elvonatkoztatni a 70-es évek kliséitől (az ellenség is ugyanolyan humanoid, csak a bőrük színe más, a jellemek alapvetően nem túl bonyolultak, stb..), érdekes módon elég könnyen ment, és volt is benne egy csomó lehetőség - hogy ezzel mennyire éltek, az már más kérdés. Kapóra is jön Junchi előbb postolt irománya a Puskagátról, amihez hasonlóan ez is tömve van azokkal a retroschőhen klisékkel, ami miatt nem lehet a cuccot komolyan venni - bár annyira nem is éreztem szerencsére hogy túl komolyan akarná vetetni magát.
Alapvetően ez nem is sci-fi, mert nincs benne semmi tudományos (persze némi technoblablát leszámítva, de annyi pont kell ) inkább űropera, annak viszont tökéletes ez a setting. Kidolgozott univerzum, grandiózus űrcsaták, OMGdrámaihatásvadász pillanatok, AZ ENBERISÉG TÚLÉLÉSE A TÉT, az ellenség túlerőben, kavarás a saját sorainkon belül is, ármány, szerelem, kis moralizálás (robotos epizód), kis angst, jóóósok eksön, van itt minden ami be tudja húzni az alapvetően tizenéves célközönséget. És bár tele volt mindenféle idétlenséggel, mégsem éreztem azt hogy hülyének nézné az embert ahogy sok mostani átlagsónen teszi, inkább amolyan cuki klasszik feelingem támadt tőle, amikor még arra utaztak a készítők, hogy egy világ és sztori bemutatásán keresztül ilyen-olyan eszközökkel a hagyományos értékeket (hazaszeretet, környezetvédelem, bajtársiasság, a méltó ellenfél előtti tiszteletadás, hasonlók) próbáljanak átadni a nézőnek. Persze mivel már bőven túlvagyok a megcélzott korcsoporton, így nem nehéz kiszúrni az ilyesmit, de míg máshol határozottan idegesít ha szájba akarnak rágni valamit, itt valamiért nem zavart egyáltalán. Azt pedig különösen értékeltem hogy VÉGRE NEM középiskolások a főszereplők, hanem a Yamato legénysége esetében 20+ körüli fiatal felnőttek, sőt, többen már 30 felett járnak, Okita kapitányról nem is beszélve - és
SPOILER
NEM ÍRTÁK KI hogy Kodai vagy Sanada legyen a parancsnok!!! + 1 pont ezekért komolyan, különösen hogy annyira vártam, mikor lövik el az utóbbi klisét de nem! YAYYY!!
Az ellen soraiban meg mindenki felnőtt - persze arról már lehetne vitatkozni, hogy mennyire viselkednek kompetens politikai és katonai vezetőként néhányan, mert volt ott egypár jó kretén és komolyanvehetetlen idióta is, na az ilyesmit nem bántam volna ha hanyagolják. Viszont volt egy-két jó ellenfél, pl. Domel vagy a tengeralattjárós Wolf, meg úgy az istenelnökcsászár jó kis klisés-elszállt hülye monológjait is bírtam, azokon a nagyképű dumákon legalább lehetett nevetni. Azt viszont sajnáltam hogy a jellemek elég egysíkúak és kvázi mindenkit lehet 1-2 szóval jellemezni, pl. a néha túl sok és idétlen akció helyett rá lehetett volna repülni erre a vonalra is - az sem mentség hogy a régi animében is hasonlóan kezelték őket, tessék szépen belenyúlni a scriptbe, abból még sose volt gond ha elmélyítenek 3-4 főbb karit. Kár.
Sztori: az elején baromijól indított, az első 10 ep különösen tetszett, akkor még nem volt összevissza kavarás a plottal hanem relatíve lineárisan halad a cselekmény agyalással, némi taktikázással, kis lelkizéssel és moralizálással (küldetés vs. bosszú, stb), minden epizódban ilyen-olyan izgi fordulatookkal. A közepén viszont, ahogy egyre inkább képbe kerül a Galimas-szál, már kezdődnek a gondok, és ekkor jönnek a szinte minden epizódra érvényes űrcsaták, csak sajna itt már talán 2 kivétellel (Wolf dimenziótámadása + összefogás a menekülés érdekében egy ellenséges hajóval a tércsapdából) mindig orbitális csimbummcirkusz keveredett belőle minimális stratégia és taktika nélkül, ami annak fényében vált igencsak viccessé, amikor a Yamato egymaga ugrott neki FRONTÁLIS TÁMADÁSSAL teljes csillagflottáknak... Plot armor a Yamatón, mágikus regenerációs képességgel megspékelve, csak emiatt a harcok úgy tizedjére már inkább idétlenek voltak mint poén vagy izgi. A végére viszont már olyan plot-twistek érkeztek hogy csak néz ki az ember a fejéből, kismillió idegesítő klisével.
SPOILER
A saját világ kiirtására tett kísérlet, vagy elnökurat úgy haccor robbantják fel, de mindig visszatér egy újabb hajóval,
vagy amit Mori Yukival leművelnek, na azon is csak a fejem fogtam... Ha eleve komolyan vettem volna a sorozatot akkor biztos anyáznék, de így inkább csak sajnáltam hogy az első harmad remek történetvezetése és a közepén felbukkanó új technológiák és változatos helyszínek után "csak" ennyire futotta.
Világ: simán a sorozat egyik erőssége - most tekintsünk el attól hogy humanoid faj az ellenség, kvázi apartheid diktatúraként vezetett expanzív Harmadik birodalmi felépítéssel operáva, bár ez is inkább vicces volt mint zavaró. Értékeltem hogy a csillagászati ismereteket (galaxisok, távolságok csillagtípusok, stb...) a valóságnak megfelelően vonták be a sztoriba, legalábbis az univerzumban elfoglalt helyüket tekintve, még ilyen apróságokra is figyeltek mint a Plútó miniholdjai. Ebben a Galimas-birodalmi részben is több volt mint amit kihoztak belőle, eleve a kasztrendszerük vagy hogy külön nyelvet találtak ki nekik a készítők. Érezni lehet hogy galaktikus méretben NAGY ez a világ, egy hosszabb sorozatban is bőségesen el lehetne benne időzni. A Gamilas-Iskandar ikervilág-koncepció külön tetszett.
Mókás dolgok: ezt külön bekezdés alá hozom mert egyszerűen kinyúltam attól a sok hülyeségtől, ahogy az alapvetően haditengerészeti felszereléssel nyomultak egy űrháborúban XDDDDD Basszus komolyan nem tudtam nem szétröhögni magam minden alkalommal amikor ránéztem a Yamato-ra, ami egy ROMBOLÓ és az űrben ezzel tolják a térugrásokat, vagy a lézerágyúvá alakított légvédelmi ütegekre, vagy hogy rendesen HORGONNYAL kötnek ki, amikor egy bolygón megállnak valamiért ÁÁÁÁHÁHÁÁHÁÁ!!!! XDDDD Okita parancsnokon TENGERÉSZHAJÓSKAPITÁNY sapka horgonyjelvényel (ami alól mindig olyan szigorúan néz ki mint a Megatron) és hogy eleve tengerészeknek nevezik magukat a legénység tagjai. INTERDIMENZIONÁLIS TENGERALATTJÁRÓ ÁÁÁÁÁÁÁ Amikor ki akarnak kukkantani a valós űrbe, akkor egy PERISZKÓPPAL néznek ki a másik dimenzióból meg hasonlók, na ezek akkora flessek voltak hogy már csak ezért megérte megnézni a cuccot, de ide még jöhetne egy sor a mindenféle OMÁJGÁDMICSODA hatásvadász jelenetekről is, különösen az elnökúrral kapcsolatban, de az már nagyon spíler lenne.
És még egy, a látvány: a színkezelésről, a remekül illeszkedő CG-ről, az animációról tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, úgyhogy már csak ezért is érdemes beletekinteni annak aki szereti a SZÉP, eyecandy animéket, de volt még itt egy aspektus, amit (talán az egy Illya kivételével )sose hittem volna hogy valaha is ki fogok emelni egy animében, ez pedig a FANSZERVÍZ. A karadizájnok előtt le a kalappal, úgy modernizálták a régi sorozat szereplőit, hogy közben felismerhetően megmaradtak a retro vonások is, valóban koruknak megfelelően néznek ki a karakterek és... olyan nőket rajzoltak ebbe a sorozatba gyerekek hogy öröm volt nézni mindegyiket *____*, ráadásul olyan módon oldották meg ezt a részét (szépen dizájnolt plugsuitokkal), ami inkább elegáns volt és nem egy explicit szarság. Főfőjány Mori Yuki igencsak vitte a prímet, de az én kedvencem a dögös és forrófejű pilótacsajszi Akira volt OMG ráadásul tanned bőr + hozzá platina hajszín, és a méretei is kellemesnek mondhatóak, valamint a tudóskisasszony NiimiKaoru is figyelemreméltó jelenség (nyami). Persze egy direkt bath szcénát nem tudtak kihagyni, bár a Yuki+Akira miatt még ezt is megbocsátom, de jobban tetszett pl. az AkiYuki az edzőteremben c. kiváló jelenet. Néha már-már azt gondoltam hogy amolyan végső Noé Bárkája ez a hajó, ha netán időközben felrobbanna a Föld, ne legyen probléma az emberiség fennmaradásával és egy új bolygó benépesítésével, úgyhogy csak 90-60-90es s nőket válogattak össze a legénységbe. Nem lehet könnyű férfiként ezen a hajón szolgálatot teljesíteni (különösen ha nem vagy főszereplő, azoknak mindig jut egy-egy fullos csajszi, minden tiszteletem az XY kromoszómás mellékkaraktereké ).
Összességében egy nagyon látványos és izgalmas, fordulatokkal teli anime a Yamato, a hülyeségei is sokkal inkább viccesek mint zavaróak, és ugyan nem tudok elmenni amellett hogy ezekből a karikból és főleg a világból mennyivel többet ki lehetett volna hozni, ha 1. hosszabb a sorozat vagy 2. a sokadik durrbelecsata vagy idióta plot twist helyett a karakterekre fordítanak némi időt, de még így is kellően szórakoztató. Ha tudta volna tartani a polt az első harmadban hozott szintet, akkor feljebb is húznám, de egy 7/10 így is kijár neki. Viszont hátrány hogy nem kaptam választ a NAGY KÉRDÉSRE: MIÉRT A YAMATO CSATAHAJÓ??!?!?! ikszdé
Tulokos: Örülök hogy új rajongót szereztünk a Dennou-nak Csak 1-2 apróság:
SPOILER
Tulokos írta:arra a részre gondolok, amikor a szarkeverő Nekome az autóban ülve elárulja, hogy tulajdonképpen őket mi is motiválja: mert van anya és apa, és apa ráadásul ezt és azt feltalálta, de aztán jött a szemét cég, ami ezt és azt tette vele, nekünk pedig most mindent el kell követnünk, hogy ezt és azt rendbe tegyük. Én ilyenkor feszengve ülök, mert ez egy nagyon béna módja annak, hogy hogyan tájékoztassuk valamiről a nézőt, hiszen amúgy semmi sem indokolta abban a szituációban, hogy ezt felmondja magának és az öccsének.
Tipikusan olyan húzás amivel akkor élnek, ha egy vonal nincs kellően felvezetve. Én se szeretem, de itt nem kavart be a lényegbe, szvsz megbocsátható.
Tulokos írta:Én értem az okát annak, hogy Amasawa és Harakawa kilógnak a naiv szűk kis világból, amelyet a többi gyerek kitalált, kiszínezett, mert számukra már nem játék a szemüveg, de még így is adtak a szájukba nem kevés olyan szöveget, amely abszolút életszerűtlen, idegen volt tőlük.
Abszolút nem zavart, mert eleve koraérett karaktereknek vannak felvezetve, különösen Harakennél nem éreztem ezt. Amasawa mondjuk lehetett volna 2-3 évvel idősebb a plot szerint, mert nemcsak a mentalitása kevésbé gyerekes, de a kinézete is. Tamako is inkább egy huszas egyetemista, főleg a motoros ruciban és a melójával mint 17 éves gimis, de ilyeneken nem fogok kötekedni ^^
SPOILER
Tulokos írta:arra a jelenetre gondolok, amikor a végén Amasawa kibertestét próbálja visszacsalogatni Yasako: hangosan szólongatja, ráborul, átmegy hozzá, szólongatja, visszajön, szólongatja, újra ráborul, hangosabban hívja, majd mikor visszatért Amasawa összekoccolják a kis homlokukat.
Simán az egyik legjobb jelenet, különösen a vége *_* Persze értem mit mondasz, és az a fura hogy rengetegszer zavar ez - a kedvenceimnél meg sohasem. Btw az AnoHana végétől gondolom te is kinyúltál
Catrin írta:Erről eszembe jutott az alattomos DrrrKetsu (...) Tényleg azt az évadot (és a Genshiken Nidaime értékelhető ováját) mikor pótolod? Na, inkább nem nyaggatlak, látom Itazurázol, huhúúú.
DRRR lenn van már pár hónapja, de mindig bejön valami más hülyeség, aztán eltolom hogy "na majd kövi project". Lassan kéne már nézni, nem is hosszú, és hiányoznak Celty-ék. Genshiken OVA-t már meglestem pont azután hogy szóltál róla, összességében egy kis SoL-os izé a régi bandával de még így is működőképesebb mint az egész Nidaime Hato baromságaival meg nemvicces vicceskedéseivel. Volt Madarame és Saki is, zsír! Éééés most láttam hogy nem vettem fel completedre, pótoltam is. Ó és egy kis adalék: kedvenc MAL-os hobbin a kreténebbnél kreténebb karakterek statjainak szemlézése, főleg hogy hányan jelölték őket kedvencnek - az istenemdefejberúgnám Kuchiki 10 jóenber számára ér annyit hogy elvegyen egy helyet a favorit-listájukról o.O Hato még durvább, 67 lájk o.O'''''''' Az Itazura meg LOL, jó kis gagyi shoujo, majd írok róla, de összehasonlíthatalanul élvezetesebb mint a Narancs-féle kínszenvedés vagy Kulcs-szerű műdráma, az első fele is sokkal inkább poén mint nyálas. Azt nemtom hogy a love-része mennyire lesz működőképes, ott még nem tartok, de eddig határozottan jópofa
Junchi írta:ott van Char, aki toronymagasan a legjobb szereplő az egész cuccban, gyakorlatilag senki még csak a nyomába sem ér. Karizmatikus (de nagyon), megnyerő, emberi, harcokban jártas, de közel sem Gary Stu - rengeteget hibázik, a motivációi érthetőek, a háttere valamennyire komplex és a seiyuuja Ikeda Shuuichi. Gyakorlatilag elszipolyozza a többiek elől az összes értékelhetőbb karakter trait-et, amit mondjuk nem bántam, mert már elsőre is szimpatikus volt a fazon, sokszor egyedül ő tartotta bennem a lelket.
Örülök is hogy végre megírtad a kisesszédet a cuccból, mert volna egy igen-igen fontos kérdésem: Char mennyire Lulu? Egyedül emiatt a sokszor előkerülő összehasonlítás miatt vannak kicsit is a látószögemben a régi sorozatai, de egyszerűen akkora az a frencsájz, és annyira nem érdekel a retroGundam (a mostani írásod után meg már ennél is kevésbé -_-), hogy csak abban az esetben vagyok hajlandó egyáltalán belenézni is, ha ez egy retroCodeGeass retroLulu főszereplővel - akinek nagyon sokat kell szerepelnie és elvinnie a show-t, mert ha csak amolyan mellékkari, akkor még az a kis vonzereje is elszállt a dolognak, ami eddig megvolt.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
----------------------------------------------------------------- MAL
Surci írta:Genshiken OVA-t már meglestem pont azután hogy szóltál róla
Akkor jó, legalább már jelölted.^^
Surci írta:Az Itazura meg LOL, jó kis gagyi shoujo, majd írok róla, de összehasonlíthatalanul élvezetesebb mint a Narancs-féle kínszenvedés vagy Kulcs-szerű műdráma, az első fele is sokkal inkább poén mint nyálas.
UUGYEEEEE?!
Surci írta:Azt nemtom hogy a love-része mennyire lesz működőképes, ott még nem tartok, de eddig határozottan jópofa
Áhh, kémiát ne várj, cukik és simán elhittem róluk, hogy megvannak meg minden, de semmi igazán mélyen kötődő megnyilvánulás nem lesz (a nem is számoltam már hány kissu és a további fejlemények inkább rózsaszín elemek), poénkodással nyakon öntött felszínesség viszont dögivel van. A komolyabb témákat is totál lazán, mutatóba, mókásan és rózsaszínben vagy hamar megoldva tálalják. A love kb. ilyen beprogramozott elem, ami ahhoz viszont garantáltan kell, hogy bevállalja az összes témát, amire a többi shoujo képtelen. A móka pedig domináns, elég csak Kincsánnra vagy Anyucira gondolni. XD A két főhülye pedig kb. semmit nem fejlődik az egész sorozat alatt, az élet persze alakul körülöttük (és a többiek körül is), de ők alapvetően ugyanolyanok maradnak, ami engem nem zavart. Persze a jó és így együtt tálalva hiánypótló témái ellenére le sem moshatná magáról a sorozat a kötelező tündérmese mázát, de kell ilyen időnként. Tényleg sokkal értékelhetőbb ez a "minden rendben" normalitás, mint mondjuk a hasonló karakter közegben mozgó "minden szenvedés" Clannad AS.
Surci írta:csak abban az esetben vagyok hajlandó egyáltalán belenézni is, ha ez egy retroCodeGeass retroLulu főszereplővel - akinek nagyon sokat kell szerepelnie és elvinnie a show-t
XD Felejtsd el! Célokban/élettörténetben tényleg sok a hasonlóság, de jellemben, korban, modorban mások, és bár nálam Char előkelőbb karakter, te nem kapnád meg a Hangyás Lajos 0.0-ádat, sem a 2.0-ádat. A Sunrise nem véletlenül újított be a CG-vel a sok Gundam-sztori közé, nem éri meg csak Charért és grandiózusság utáni vágyért megnézned a retrókat, nem hozza az elvárásokat. A Gundam Seed az, ami igazán hatásvadász és epikus, abban viszont nincs sem megfelelő Char utód, sem Lajos előzmény.
Egréééé!!! Kevés olyan cucc van, ahol tényleg pozitív példaként lehetne felhozni a fanservice-t, de itt nekem is nagyon jól esett. Oké, volt egy-két segg-az-arcunkba scene (via Yuuki), de amúgy jah, nagyon ízlésesen néztek ki a Yamato reboot hölgyei, ezt a testhez simuló plugsuitot meg pont csípem (ráadásul itt még a színekkel is tök jól ment a zsonglőrködés). Nekem eye-candyre mondjuk a nővérke jött be legjobban, egyedül a melleiből vettem volna kicsit vissza.
Surci írta:Mókás dolgok
Nekem ezzel a részével azért nem volt kivételesen olyan nagy problémám, mert már az elején nyilvánvalóvá tette, mennyire kell (nem) komolyan venni, szal mikor a Yamato, mint tengerjáró hajó (mindenféle handicap és plusz feltétel nélkül) repül a világűrben, az több mint elég. A másik, hogy a sok bs mellett voltak dolgok, amiket meg egész eltaláltak, például az általad is emlegetett távolságok, az üzenetküldés problémája és időigényessége a világűrben, meg stuff.
Hmm látom mennyien lehúzták a Bokudake-t, meg az Orange-t. Pedig szerintem mindkettő teljesen nézhető volt. Vagy csak abba a korba kerültem, ahol nem várok katarzist minden új animétől, csak könnyed kikapcsolódást :p.
Ami viszont igazán rossz volt az utóbbi időben, az a Battery. Az utolsó részt már becsületből végignézem, aztán végre vége. Ez a sorozat nagyon rosszra sikerült.
Az előző szezonból az Orange-n kívül még az Amaama to inazuma volt, amit néztem, szerintem nagyon aranyos volt.
Junchi írta:Először MAL-ra akartam a megfelelő helyre, de most ide:
Nyul, nem szeretnél pár sorban értekezni az Arjunáról? Láttam most MAL-odon, hogy befejezted a minap, egyrészt kérdezem a kontent miatt, de ennél sokkal jobban érdekel, hogy hogy bírtad elviselni ezt az erőltetett, szájbarágós mondanivalóját, ami engem pár epizód alatt teljesen kikészítettet?
Csalódni fogtok, attól tartok
Ugyanis én önként fogyasztom ezeket a mondanivalókat, instant pluszpont az értékeléshez, és még egy könnycseppet is elmorzsolok hozzá. Planétás akartam lenni gyerekkoromban, Al Gore for President, még a cutie markom is valami madár lenne. De azért tegyük hozzá, hogy nem vagyok vega, nem ellenzem az atomerőműveket, se a géntechnológiát, szívesen nyakon csapnék pár PETÁst meg Greanpeace-est, de a WWF is éri a pénzét.
Szóval jah, ez a cucc amolyan Bolygókapitánya japánul, csak tinilány célközönséggel, és a Nemes Célt figyelembe véve képes vagyok sok hülyeséget elnézni neki. Pedig amúgy soksok sebből vérzik szegényke.
Teóriám, hogyan készült a sorozat:
SPOILER
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leányzó, Kyouko-chan, aki élete álmának megvalósításán fáradozva végre bejutott a TV Tokyo stúdiójába, mint gyakornok. Minden rábízott feladatot genki lelkesedéssel elvégzett a kávéfőzéstől a szemétkosár kiürítéséig.
Történetünk jeles napján azt a feladatot kapta, hogy az elbírálásra szánt szkripteket vigye át az írói részlegről a Nagykutyának. Ahogy sietős léptekkel igyekezett végig a folyosókon, az egyik fordulóból váratlanul (ó, ne!) a kakkoii Tanaka-senpai fordult ki. Kopp, bumm, egymásnak ütköztek, el is veszítették az egyensúlyukat, és a helyzet mentésére tett mozdulatok ellenére mindketten a földön kötöttek ki. A cseresznyevirágszirmok módjára hulló papírlapok felhőjében egymásba fúródott tekintetük, és kellett pár másodperc, mire ráeszméltek, hogy már mégiscsak illetlenség így összegabalyodni a padlón. Még akkor is, ha ez egy shoujo-történet, és nem történt panty-shot meg "accidental titty-grab" sem.
Elvörösödve pattantak fel, mindketten sűrűn bocsánatot kértek a másiktól, hajlongtak meg minden, majd nekiálltak összeszedni a széthullott papírokat. Kyouko-chan hiába is próbált mentegetőzni, hogy megcsinálja ő, nem akarja feltartani senpait; aki persze hasonlóképp rettentően zavarban volt, és mindenképpen enyhíteni akarta a figyelmetlensége következményeit.
És akkor... pont mindketten a "Atashi no Koibito to wa Dou Shiou!!? F" forgatókönyv 26. oldala után nyúltak, és összeért a kezük!
Kyouko-chan pirulva elkapta a kezét. Ám azt vette észre, hogy Tanaka-senpai csak zavartan mosolyog, és nem is annyira bánja a dolgot.
Kyouko-chanban ekkor egy egészen kellemes érzés lett úrrá, és bár még mindig idegileg kész volt, már ő is mosolyogva próbálta rendezgetni az immár egy kupacban lévő papírtömeget.
Várjunk csak...!
Egy kupac!?
De hiszen ez több különböző szkript volt! Jajmostmilesz!? - hüledezett a leányzó. Egész héten ez volt az első saccper értelmes feladata.
Tanaka-senpai azonban nem véletlenül volt rendezőasszisztens, azonnal felajánlotta lovagias segítségét. Kyouko-channak még a lába is majd' összecsuklott meghatottságában. Szeme előtt csillagok sziporkáztak, ahogy a fiatalemberre nézett, és már majdnem a randijukat kezdte tervezni, de ekkor visszatért homlokára a kirúgás gondolatának jeges lehelete.
Egy motiváló working sequence során nekiültek sorrendbe állítani a lapokat. Csak egy gond volt. Egyikük sem tudta, hogy hány forgatókönyv-tervről van szó, illetve az oldalak sem voltak megfelelően jelölve. Sokszor a szereplők sem kapnak még ebben a stádiumban nevet, esélytelen feladat. Pff... japánok! Fukushima is ezért történt!
A legjobb, amire ebben a helyzetben képesek voltak, hogy egy viszonylag hihető mixet csináltak az "Atashi no Koibito to wa Dou Shiou!!? F" című romantikus drámából (aminek csak az első oldalára volt felírva a cím), a "Magical Girl Hindi-chan" munkacímű tervezet pilotjából, a "Dragonsnake Attack!!" című military cuccból, végül pedig valahogy közé keveredett az iskolatévék által megrendelt környezeti-nevelési dokumentumfilm is. Ez utóbbit a két jómadár sem értette egészen, de még ez tudta leginkább átvezetni a többi jelenetet.
A normálisan jelölt darabokkal persze már nem volt gond. Így végül jó sok késéssel ugyan, de Kyouko-chan leszállította az anyagot a nagyfőnöknek. Az persze már sokat látott róka volt, és ez még mindig érdekesebb volt, mint amikkel néha fárasztják, úgyhogy a beleegyező Pecséttel visszaküldte a részlegre kidolgozásra. Azok persze nem értették, hogy ki tolt ki így a karrierjükkel, de kezdőként ez volt az első lehetőségük kitörni az elutasítások monotonitásából, szóval nekifogtak. - Így született meg az Arjuna.
Kyouko-chan állása megmenekült, Tanaka-senpai pedig hasznos tapasztalatra tett szert. El is ment Oszakába egy magasabb pozícióért, úgyhogy nem jöttek össze.
Itt a vége, fuss el véle!
Szóval jah, kicsit ilyen "hogy keveredtek ezek a történetek össze?" érzést sugárzott a sorozat, ráadásul a különböző szálak le se lettek zárva - annak ellenére, hogy amúgy dramaturgiailag jól jött ki a vége. Csak akkor a többit minek kellett annyira bevezetni?
Történet szuperröviddióhéjban azok számára, akik nem tudják, mi ez (ha van ilyen):
Juna, az átlagos lány balesetet szenved, meghal, de egy alultáplált külföldi fiú felajánlja neki a feltámadást cserébe, ha megvédi a bolygót. A lányból magical girl lesz íjjal, és nagy láthatatlan izékre vadászik, illetve Természet.
A koncepció az, hogy a környezetrombolás során születnek ezek a Raaja nevű szörnyek, akik aztán tovább rombolnak, és ez már közvetlen veszélyforrás az emberekre is.
A sorozat nem "monster of the week", hanem "problem of the week" típus. Azaz majdhogynem epizódonként fognak egy kívánt tanulságot, és aköré csavarják a történetet, aminek hatására néha egész kevés a kohézió, illetve túl erőltetettek a megoldások Juna pont annyi időre lesz tisztességes indok nélkül eszméletlen, hogy pont optimálisan elharapózzon a veszély és társai. Vannak itt asspull támadások meg elfeledett képességek, csak azért, hogy az adott epizód mondanivalója ki legyen szolgálva.
A felhozott témák egyébként egész érdekesek voltak számomra, volt szó például az abortuszról, a bélflóra fontosságáról (! La Vie La Vie..., igen, én a francia verzión nőttem fel ), az ökogazdaságokról de nem közvetlenül környezeti témákról is, mint az emberi kommunikáció buktatói, vagy az általános közöny. Tetszett, hogy a bemutatás nem feltétlenül egyoldalú, pl. hogy hiába, hogy van veszélye az atomenergiának, azt úgysem engedheti meg magának Japán, hogy teljesen leálljon róla. Vagy hogy hiába szuper dolog a fenntartható gazdálkodás, az átlagembernek igénye van a mikrosütőre meg a mobiltelefonra, és úgysem lehet kidobni őket egy tanyára. És ezt nem úgy állítja be, hogy akkor ezek az emberek rosszak/gonoszak/nemtommik emiatt. És persze, lehetett volna bármelyiket jobban, szebben, komolyabban, nemtomhogy kidolgozni, de elgondolkodtatásra nem is rossz ez így.
Szereplők. Junával nem volt semmi bajom, átlagos diáklánysága ellenére egész okés volt. Nyilván megvoltak neki is a hülyeségei, tudása a világról elég csekélyke volt, de hát hogyan legyen informálva a néző, ha a szereplők is mindent tudnak? A nemkívánatos tettei meg a dezinformáltságára vezethető vissza, én nem őt tartom felelősnek. Szíveszottya is korrekt volt. Külön tetszett, hogy már hivatalos párként nyitották a sorozatot, és max. csak amiatt kellett aggódni, hogy kibírja-e a kapcsolatuk a forgatókönyvírót. Nos, az a végén se derült ki, hogy akkor ők most hogyan tovább. Mert Harmadikat is kellett bele rakni, mercsak.
A legklisésebb tag a vörösloli volt, a legidegesítőbb meg az alultáplált külföldi gyerek, Chris. Nahát, komolyan. Ő már veterán magical boy volt, ő igazgatta Junát, csak sajnos kényszeresen rébuszokban beszélt. A kommunikációja a talajvízszint alatt volt, aztán nekiállt szapulni a Zembereket, hogy nem képesek egymást, főleg őt megérteni, jaj, kis hülyék. Ez teljesen önkritikátlan, és hasonlóan empátiamentes, mint amikor Mr. Weasley lesajnálja a muglikat. Persze korrekt kommunikációval a problémák fele megelőzhető lett volna, de ki is törődik ilyen apróságokkal. Ráadásul meglehetősen sokszor elhangzik a sorozatban, hogy milyen kedves! (Jó, igaz, a tőle érzelmileg függő kiscsajtól, de akkor is) Közben meg egy manipulátor, aki nem riad vissza egy kis civilbántalmazástól, ha a célokról van szó. Ő idézte elő Juna balesetét, hogy aztán bezsarolja az alkuval, aztán még a pasiját is veszélyeztette, hogy előhozza a magic-et a girl-ből. Oké, hogy egy kissé szorította őket a helyzet, de... akkor sem tiszta, és ezt aztán nem is piszkálták fel a készítők.
WTF dolgok a sorozatból, avagy mik nem derültek ki soha:
1. Honnan jött a hindu téma? Az "Arjuna"-ra rákerestem még az elején, indiai mitológiai személy, aki remek íjász volt. De maga az Arjuna szó csak a címben van benne, a sorozatban nem hangzik el (én legalábbis nem emlékszem ), és meg sem próbáltak teremtéstörténetet kerekíteni a magicalgirl-ség mögé. Ami nem feltétlenül rossz, mert sokan ott bakkják el, de attól még WTF. A mitológiai személy íját, a Gandivát nevén nevezték, illetve megjelent Asura, szintén indiai mitológiai izé, magyarázat nélkül. Gondolom egy japán középiskolásnak már ez is bőven sok információ ahhoz, hogy beugorjon irodalomóráról a Mahabharata (csak minek). A Raaja nem kimondottan mitológiai, a chakrák legalább itt "rendesen" voltak használva, nem úgy mint egyes nindzsáknál, ugye. Chris meg Krishna lenne (hehh, a Wikipedia szerint is), de ebbe végülis a sorozat sem megy bele.
2. Az Idő Avatárja, de mé'?
3. Miért kellett folyton mérni, hogy túl van-e már 9000-en az ereje? :/ Meg ez az egész titkosszervezetes biokísérletesszuperhősös dolog elég meh volt.
4. Mi lesz a szerelmi háromszögből? Ha semmi, minek kellett bele? Na jó, tudom, az tartja fenn a célközönség figyelmét.
5. Mi az a Mo-to-Koh? Vagy csak a bár, és indokolatlanul sokszor emlegették?
6. Ha Juna minden "nem-teljesen-bio" kajától rosszul van, mit evett otthon az anyukájánál? Nemár, hogy a piaci bioköles olyan tiszta volt.
7. A rúzsos jelenetnél úgy kihagyták a szépségiparral kapcsolatos állatkísérletek meg a pakisztáni gyerekmunkások témájának lehetőségét. Bár az lehet sok lett volna.
8. Meg a Chris-szel mi lesz, meg a rájákkal mi lesz, meg Junával mi lesz, meg Japánnal mi lesz, meg a Földdel mi lesz, meg... ? Nem mintha annyira érdekelne, csak hát izé.
A géntechnológiás részen először még ráncoltam a szemöldököm, hogy hát nemúgyvanaz, miért nem olyan korrektek ezzel szemben, mint az atomenergiával, de aztán olyan hatásos plot-device lett belőle, hogy simán megbocsátottam neki. Milyen méltó apokalipszis már, amikor minden kőolajszármazék megsemmisül? Nesze neked, emberiség, kész élvezet volt nézni; és a nem érintettek reakciói is túl hihetőek voltak.
Zene: Kifejezetten tetszettek a háttérzenék. Az opening-ending valami egész rejtélyes megfontolás szerint variálódott, de összesen volt vagy 4-5 féle, ha másban nem, hát képileg.
Amit még megemlítenék, hogy nagyon bejöttek a második felében néha felbukkanó ironikus reklámbevágások. Ha már piszkáljuk a fogyasztói társadalmat, akkor piszkáljuk úgy, hogy lehetőleg magára ismerjen. (nem tudom, átlagnézővel ez mennyire jön be mondjuk)
Ööö, mintha még lett volna valami, de most nem jut eszembe, majd legfeljebb utólag beírom, ha fontos.
A pár sort asszem túlteljesítettem, de jól esett, több akármit kellene néznem.
Már nagyon régi hiányosság, éppen ideje volt elkezdeni. És amúgy meg tök jó a sok mai anime után újra kézzel rajzoltat nézni. Imho egy csomó anime sokkal, sokkal szebb volt a '90-es években - jó, persze, egyrészt a tré/olcsóbb részek tényleg ált. nagyon csúnyák lettek, de amikor az animátorcsapat feje volt felelős az adott részért, azok valahogy annyira szépen sikerültek, hogy simán nem bánta az ember.
Pedig nem is emiatt jutott eszembe, hanem anno a 45-ös topicban mondtad hogy egy rész alapján dobtad, de meggyőzhető vagy, aztán Titkossal kampányoltunk mellette egy sort, gondoltam megkérdem volt-e valami hatása. Szal nem "házifeladat" vagy ilyesmi 
)
és nem is fájt! Sőt, meglepően kellemes. Khm... Amúgy több mint egy éve várakozott a ptw listámon, de úgy tűnik hamar át fog kerülni a "befejezettek" sorába: most pont a felénél tartok; szépen nézeti magát. Eddig kiemelkedően jónak tűnik, továbbá külön örvendetes számomra, hogy újra felfedeztem Houko Kuwashima hangját, ezúttal be is dobtam a kedvenceltek közé.
Jó, jó talán ennyire mégsem vészes a helyzet, nevezzük csak egyszerű COMBO BREAKERnek.
).
