Aoianime Fórum

Titkos jójó, de ettől addiktív és szentimentális leszek. Az pedig nem jó.

Bocs az OFFért, csak reagáltam.

Japánul beszélek a barátaimhoz (már amennyit én japánul tudok, és az nem sok...). Ez akkor a legjobb, ha nem tudnak még annyira sem japánul mint én. De ha japán emberhez beszélek azt sem tudom kinyögni, hogy konichiwa... Egész nap manga karaktereket rajzolok (firkálok). És fertőzöm a környezetemet. Egyik barátnőmet arra akartam rávenni, hogy nézzen Death Noteot, de ő már látta a szereplős változatot, ami nagyon különbözik a sorozattól, ezért nem tetszett neki, egy másik barátnőmet meg sikerült anime-imádóvá tenni. Aztán az egész osztály őrültnek néz, mert néha elkezdem anime karakterek viselkedését utánozni. Beleszerettem a japán nyelvbe. Majd gimiben fogok japánul tanulni (mondjuk az még két év, és nem is biztos hogy felvesznek...) És a cseresznyefákat is nagyon megszerettem. Ja, és számítógép függőbb lettem (már az anime-imádatom előtt is a számítógép előtt kockultam) És szeretem "mangásan" hordani a hajamat, amiért az osztály még inkább őrültnek néz. Ja! És persze animék hatására szólítom az egyik macskánkat Mici Hime néven...

Olvasgatva a hozzászólásokat, arra jutottam, hogy rám alig vannak hatással az animék. Nem szoktam japán szavakat használni, nem mentem japán szakra, még csak nem is rajzolok...
Annyiban hatott rám, hogy rengeteg időm elmegy az animézésre, de talán ennyi.

Megváltoztatott,igen,mert újra megtaláltam önmagam. Lettek céljaim: szeretnék majd megtanulni japánul,s japán szakra jelentkezni az egyetemen.
érdekel a kultúra,a muzsika,a történelem,az ételek,írok,könyvek,és szeretnék majd kint élni Japánban,amint lesz rá lehetőségem.---> egyszóval minden,ami Japán ^^ ezt mind az animéknek köszönhetem

Taranis írta:Olvasgatva a hozzászólásokat, arra jutottam, hogy rám alig vannak hatással az animék. Nem szoktam japán szavakat használni, nem mentem japán szakra, még csak nem is rajzolok...
Annyiban hatott rám, hogy rengeteg időm elmegy az animézésre, de talán ennyi.

Szerintem ez a többségünkre igaz, csak annak nem sok hír értéke van, ha valaki leírja, rajtam nincsenek jelei.

Nálam maximum annyit, hogy megszerettem a japán zenét. De a kultúra és nyelv szeretetét inkább a doramáknak köszönhetem. ^^

Taranis írta:Olvasgatva a hozzászólásokat, arra jutottam, hogy rám alig vannak hatással az animék. Nem szoktam japán szavakat használni, nem mentem japán szakra, még csak nem is rajzolok...
Annyiban hatott rám, hogy rengeteg időm elmegy az animézésre, de talán ennyi.

Szintén így vagyok vele.
A figuragyűjtést leszámítva nálam semmiben nem mutatkozik meg az anime iránti 'rajongásom', és még azt sem nevezném új keletűnek,mert ezt megelőzően is sok mindent gyűjtöttem már. Most épp ez az aktuális a sorban.
De ezen kívül nem érdekel Japán, nem vágyom rá hogy ott éljek, a nyelv tanulását is feleslegesnek tartom. Nem bohóckodom farsangi jelmezben a conokon (ki sem megyek) és nem nyomom mindenkinek ezt a témát, csak azoknak akiket szintén érint

Oh, akkor örülök, ezek szerint nem feltétlenül bennem van a hiba, vannak mások is így vele.

Közben eszembe jutott, hogy még talán annyi hatása volt rám az animéknek, hogy elkezdtem conra járni, és van néhány ismerősöm, akikkel az animéknek köszönhetően akadtunk egymásra.

-OJ- írta:a nyelv tanulását is feleslegesnek tartom.

Én mivel tanulok (tanultam) japánul, el szoktam gondolkodni, miért is. Én mindig azt mondom, azért, hogy Ono könyveit eredetiben olvashassam. Meg hát mangát, mert miért ne azt szúrjam ki, amiből nincs fordítás. A nagy "japánkodás" engem sem izgat olyan nagyon. Legalább annyira érdekel Japán, mint a világ keleti fele úgy általában (nem, a nyugat NEM vonz XD).

Taranis írta:és van néhány ismerősöm, akikkel az animéknek köszönhetően akadtunk egymásra.

Én is így találtam a barátiamra. Meg kicsit tovább nyújtva a dolgot, igazából elég komoly szellemi változást indított el a dolog. Barátnőmmel sokszor animéztünk együtt, és mindig kibeszéltük X karakter jellemét, fejlődését, sikereit, bukásait, okait, indítékait. Lehet ezt úgy venni, mint egy önfejlesztő pszichológiai klubot. Szóval azt hiszem, az animéknek köszönhetem a kritikus gondolkozásom.

Sárkánybaby írta:

-OJ- írta:a nyelv tanulását is feleslegesnek tartom.

Én mivel tanulok (tanultam) japánul, el szoktam gondolkodni, miért is.

Érdekes, mert bennem sosem fordult meg, hogy miért tanuljak egy nyelvet, egyszerűen csak l'art pour l'art módra csinálom. Vagy inkább l'étude pour l'étude.
(Ez úgy hangzott, mintha hej-de-sok nyelvet tanulnék. Sajna nem. Legalábbis egyelőre, de majd javítok a statisztikán. )

Na, ez amit ma sikerült elkövetnem, azt hiszem, pont ide illik

Pakolom lent a konyhát (festés előtt), már majdnem kész, de még valami hiányzik... feljövök hát az emeletre, benyitok a páromhoz, és megkérdem:

- Mihaszna úrnő, hova tegyük a buszmegállót?

Rövid képes magyarázat (mi ketten láttuk, ez a lényeg): http://danbooru.donmai.us/posts/1712666?pool_id=8152

alvaro, téged már Madokás sírkövel fogunk eltemetni

amúgy velem is történt valami tegnap: feltűnt nektek, hogyha megismerkedtek egy új animéssel, akkor első két beszélgetéskor anime a téma, utána meg egyből ugrás a baráti kapcsolat olyan szintjére aahogyan amúgy a szűk baráti társaságoddal szoktál lenni, pedig tulajdonképpen alig ismered azt az embert. Ugyanakkor másik esemény ugyanilyen szituációban, hogy kb. az animések jó részével első találkozásnál volt téma az anime, utána többet nem (addig míg valami közösen nézett animében nem lesz valami nagyobb esemény)

Szóval a jel: akaratlan és gyors bizalom, csak mert valaki animés.

Ayla írta:alvaro, téged már Madokás sírkövel fogunk eltemetni

Ennyi

Lassan el kéne gondolkodnom a feliraton. De azért előbb még befejezem az írásomat.

alvaro írta:

Ayla írta:alvaro, téged már Madokás sírkövel fogunk eltemetni

Ennyi

Most én is ezen röhögök, "a nap idézete".

Amikor a kismillió ,,gade" utcák között egyből kiszúrja a szemem a ,,Steinsgade" -nevűt

Ayla írta:Amikor a kismillió ,,gade" utcák között egyből kiszúrja a szemem a ,,Steinsgade" -nevűt

Ott laksz-e már?

[off]
Amúgy boldogot! Jó időpont választottál a születésre Itt most hó van Tavaly úgyse nagyon kaptunk...
[/off]

Nem, nem lakom ott, csak a közelében lesz egy találkozóm

OFF
És köszi. Itt nincs hó, pont ezen a szigeten ahol én vagyok. Ahogy hullik valami jön rá egy kiadós zuhé.. /OFF

A sírkövem feliratáról...

Nos, ha elég elvetemültséget gyűjtök, lehet, hogy meglesznek hozzá a jelek

Elég komolyan gondolkozom az Inkubátorok írásrendszerén, ami nem egy egyszerű probléma... jelenleg telepatikusan kommunikálnak, de az evolúciójuk során lehetett idő, amikor akusztikus nyelvük volt. Leginkább egy szigorúan logikus, kevés számú egyszerű elemből összeállított, csillagászati mennyiségű, tetszőlegesen bonyolult jellel operáló fogalomírást tudok elképzelni nekik. Célszerűnek és könnyen tanulhatónak kell lennie (már az ő fogalmaik szerint), de szépnek például egyáltalán nem. Forrásként tanulmányozom a gallifreyi kalligráfiát és a koreai hangult... a gallifreyi írás betűkből építkezik, de elképesztő bonyolultságú, egész mondatos körkörös jeleket képes alkotni, amik roppant művészien néznek ki, roppant nagy szabadságot adnak a konkrét vonalvezetésben, és roppant fárasztó őket olvasni... a hangul pedig betű-gyökökből kötött szabályok alapján összeállított szótagjeleket használ, és a világ egyik legtudományosabb írásrendszereként szeretik emlegetni.

És mindezt csak azért, mert a 18. fejezetben majd megemlítek egy idegen írásjelekkel telerótt ládát, amiben egy bizonyos alkatrészt szállítanak... de elszaladt az agyam, és tényleg érdekel, hogy nézhet ki

Nos...jelek?
Hát az én jeleim...azok nagyon furcsák
Tulajdonképpena Death note című anime nálam ezeket a szokásokat hozta ki(Lawliet-tel kapcsolatban):
-úgy tartom mostanában a kezemet mint L
-ahányszor meglátom egy képen L-t a lelkiismeret furdalás jön elő bennem de nem tudom miért
-és a ceruza fogása...hát igen az is furcsa akár L-nek
Szóval mintha L lenne az akire hasonlítani szeretnék???
Kezdek megijedni...!
De a kúltúra az nem változott nálam

Mégis átteszem ide, csak jobb itt... szóval korábbról idézem...

Gyerekek, ez nagyon szurrealis... (de, mégis passzol ide...) Amit soha nem hittem volna, bekovetkezett. Talalkoztam (online) Homuraval es egyutt dolgozunk egy konyvon . Az nem erdekes hogy nem japan es nem is igy hivjak, azon kivul inkabb ugy nez(ett) ki, mint Alice a Madness Returns-bol, de az nagyon latszik, hogy ha valakit anime szinten traumatizalnak es az onertekelese tenyleg Homurae (en tehat ebbol a szempontbol a cipojet nem kothetem meg, pedig), az a valosagban kicsit sem vicces.

Viszont ütős élmény, ha a főszereplővel együtt írsz egy fanficet, es neki küldöd el az elkészült részeket...