Új animék - frissen, ropogósan =)

Általánosságban az animékhez kapcsolódó témák.
Avatar
ZeroProcess
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 27
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2021.04.10. 14:37

Téli szezon címeiről:
Jómagam most kivételesen sok szezonos címet követtem, itt a lista abc sorrendben:
(bár nem teljes lévén még nem fejeztem be a Kaifuku Jutsushi no Yarinaoshi-t, a Jujutsu Kaisen-t és a csodálatos Ex-Arm-ot, illetve Back Arrow-ot, de ez utóbbi még úgysem ért véget)

Hataraku Saibou Black

Jobb mint az alap sorozat. A hanyatló szervezet sokkal érdekesebb és drámaibb történetet képes teremteni, mint egy egészséges. E “világ” által nyújtott lehetőséggel pedig élt is az anime.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy a kifejezetten egészségtelen életmód hatásait követhetjük nyomon a főszereplő vörösvértest mindennapjai képében. A sorozat nem lacafacázik és a suliból frissen szabadult főszereplőnket egyből szembesíti a rohamosan romló szervezett zord valóságával. Itt nincsenek munkájukat örömtelien végző sejtek, ápolt szervek, csak nyomor, elkeseredettség és kilátástalanság. Azok a sejtek akikkel még egyik nap találkozik a főszereplő a másik napra a legtöbb esetben már halottak. Rengeteg sejt pusztulását követhetjük nyomon a különböző eseteket követve, igencsak brutális ábrázolással karöltve. Ezen esetek pedig egy az egész évadon átívelő történet különböző lépcsőfokai. Amúgy a történet szolgál meglepetésekkel is, ugyanis nem gondoltam volna, hogy
SPOILER
meg merik lépni a főszereplő legjobb barátjának kicsinálását.
A zárást az utolsó rész legvégi troll húzása mentette meg számomra, ugyanis nem örültem volna a happy end-nek. Így azonban még lehet folytatni is a sorozatot.

A sztorival kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy sokszor elgondolkodtató és tanúságos.

A főszereplőt nem igazán szívlelten, de legalább szép kis karakterfejlődésen ment keresztül. A többi karakter nem volt rossz, bár számomra a fehérvérsejt volt a legszimpatikusabb.

Akiknek tetszett az eredeti sorozat, azoknak mindenképp érdemes megnézni, mert több tekintetben is jobb annál, viszont fel kell készülni, hogy ez nem egy vidám történet.


Log Horizon 3: Entaku Houkai

Bármennyire is szerettem az első évadot a második már nem volt olyan jó , mind a történetet, mind a megvalósítást nézve. Utóbbi miatt pedig kevésbe voltam bizakodó a harmadik évadot illetően, hiszen ugyanaz a stúdió csinálta, mint a másodikat. De persze ettől függetlenül valamilyen szinten örültem, hogy jött a folytatás és a végeredményt látva nem is bánom a rászánt időt.
Viszont sajnos le kell szögeznem a sorozat semmit se fejlődött, ugyanis továbbra is jelen van minden olyan elem ami hagy kivetnivalót hagy maga után akár a sztorit akár a megvalósítást nézem. Persze amiben eddig erős volt a sorozat abban továbbra is az, csak egyszerűen nem lett se jobb se rosszabb ez az évad mint az előző. Pedig azért lehetne még hova fejlődni.

Az évad három szegmensre osztható, melyek közül az első a választás körül forgó történet ív. Azt kell írjam ez volt a legerősebb és legjobb része az évadnak, lévén itt minden olyan elem megtalálható volt, ami az igazi esszenciáját adja a Log Horizon-nak. Bár a végkimenetel nem volt meglepő a hogyan azért kellően érdekes és izgalmas volt. Itt jegyezném meg, hogy az évad címe bár helyt álló, mivel ezen ív eseményeire utal, azonban nem kicsit reklám fogás, lévén eléggé félrevezető következtetéseket enged meg.

Nos ezt követően - nyugi nem spoiler, h leírom - a történet Crusty-ékra vált és megtudunk egy s mást az ott zajló eseményekről. Bár nem voltak rosszak ezen részek, annyira nem igazán érdekelt mi történik ott, viszont sikerült az évadnak egy-két olyan dolgot meglebegtetnie ezen eseményeknél, ami mégiscsak felkeltette az érdeklődésemet. Csakhogy továbbra is csekély számú epizódban került középpontba, lévén ez egy hosszan elnyúló szál. Ez önmagában nem gond a probléma ott kezdődik, hogy a Japán szerveren a választások után egy újabb nagyobb volumenu történetív volt/van kilátásban, csakhogy ez az évad 12.részes így arra már nem volt idő, hogy belekezdjenek az alkotók.

Gondolom ezek után már nem nehéz kitalálni, hogy az előbbi miatt az évad utolsó harmada filler lett. Pedig akár lehetett volna több is puszta fillernél, lehetett volna érdemleges dolgokat is belerakni csak ahhoz több idő kellett volna. Arról nem is beszélve, hogy ezen részek alatt a kölkök kerültek a középpontba, én meg sose csíptem ebben a szériában a gyerekekről szóló epizódokat, mely alól eme részek se voltak kivételek.

Nos mint látszik az évad szép kis lejtmenetben volt az igazán jó részektől az elfogadhatóig.

Karakterek terén ennyit érdemes megjegyeznem, hogy talán Minori-t jobban megkedveltem, mint eddig és a végén még egy kicsit meg is sajnáltam, mikor
SPOILER
Shiroe elutasította szerelmi vallomását, mert Akatsuki-ba van belezúgva.

A látvány maradt olyan amilyen, ami nem csúnya de nem is szép, igaz a csatáknál eléggé kiütköznek eme megvalósítás korlátai. Az opening egész jó volt, viszont az aláfestések terén nem tűnt föl változás.

Végezetül kitérnék néhány szóerejéig a széria humorára is, ami egy-két kivételtől eltekintve nem vicces. Sőt csak egy bugyuta hatást ad az animének. Nem értem minek erőltetik.

Összességében maradt a sorozat olyan, amilyen az előző évadban volt. Egynek elment és ha lesz folytatása akkor nézni fogom.


Mushoku Tensei: Isekai Ittara Honki Dasu

Eredetileg nem terveztem nézni, mert már az összefoglaló tizenkettő egy tucat kategóriájú sztorit írt le, de mivel annyi helyen áradoztak róla végül belekezdtem. Nos annyit előre leszögezek, hogy 11 rész alapján egyáltalán nem értem mire föl a hype.

Nos kezdeném is a történettel, de ha nagyon szigorúan akarom nézni, az még nem nagyon volt és ami volt az sem volt olyan, amit már ne látott volna már az ember máshol, akár többször is. Arról nem is beszélve, hogy nem egyszer úgy éreztem a sorozat fókusz vesztetté vált és maga se tudja mi akar lenni: egy nyugisabb sol fantasy vagy epickebb fantasy. Mert amikor a sztori kezdett ellaposodni, nem egyszer elhihette a nézővel, hogy na most fognak jobban beindulni az események, aztán valahogy mégse így történt és ezt többször eljátszotta a sorozat. Jó persze nem az első évadban kell ellőni mindent, de per pill felvezetésnek sem túl acélos, mert a zárás pont olyan volt, ami nem feltétlen hozott lázba a folytatást illetően.

Amúgy most mellékesen megjegyezném, hogy számomra a legnagyobb írói fantáziatlanságra utal amikor egy scifi vagy fantasy helyszíne a kopár sivatag lesz. És sajnos kis spoiler az évad utolsó negyede ilyen. No persze a sorozat eleji szimpla középkori szántóföld sem a nagy képzelőerőre utal, de az még mindig egy fokkal jobb, mint egy sivatag.

Viszont pozitívumnak érdemes megemlíteni, hogy kellő időt szán az anime a karakterekre. Alaposan bemutatja a főszereplő Rudeus kibontakozását és a többi karakterrel való viszonyát. Bár számomra ő nem volt igazán szimpatikus karakter, igaz ellenszenves sem volt. Talán jobban a fantasy világbeli faterját és tanárát bírtam.

A látvány jó volt egy panasz nem lehetett rá, viszont az aláfestések eléggé semmilyenek lettek.

Lévén történet az még nem igazán volt, evégett ez inkább eddig egy karakter központú fantasy, ami amúgy jó, csak mellőz minden egyediséget, mely miatt kiemelkedőnek egyáltalán nem nevezném. Sőt utóbbi miatt nem is feltétlenül lesz emlékezetes.

A folytatást is nézni fogom, habár ez az évad nem igazán akart erre rávenni.


Non Non Biyori: Nonstop

A vakációs mozifilm kifejezetten jó volt, viszont ennek ellenére voltak kételyeim, hogy van-e még kraft a sorozatban egy újabb évadra. Így az utolsó rész után azt kell írnom, hogy nem teljesen.

Maga az évad jó volt, viszont szerintem ez lett a leggyengébb a három közül, ugyanis átlagosan minden második rész ha jó volt és ezek közül csak egy-kettőben voltak nagyon jó pillanatok (mint például az iszogatós rész, szülő nap vagy amikor Hotaru lebukott, hogy miként viselkedik a szülei előtt). Sajnos azonban nem felváltva jöttek a jó és gyenge részek hanem volt, hogy egymást követték a harmatos epizódok, ami nem hagyott jó nyomot az emberben ha hetente nézte a sorozatot.

Próbáltak új karaktereket is behozni, de egyiküket rosszabb volt nézni, mint a másikat. Egyszerűen unalmasak, humortalanak voltak az új szereplők jelenetei ellentétben a régiekkel.

A körítésre nincs panasz, továbbra is hozta a megszokott színvonalat.

Jó évad volt, viszont messze nem a legjobb ugyanis már erősen mutatkoztak rajta a fáradság jelei.

Ha esetleg jönne még egy évad, akkor csak annyit kérnék, hogy ne a jelenkori események folytatása legyen hanem ugorjanak vissza az időben 4-5 évet, ugyanis az akkor tájt zajló visszaemlékezések mindig jók voltak. Illetve azokban az időkben még látok potenciált, arról nem is beszélve, hogy még új szereplőket se kellene behozni mert a meglévőek kellően más helyzetben lennének.


Re:Zero kara Hajimeru Isekai Seikatsu 2 Part 2

Az évad első fele, leszámítva a félévadzáró részt szerintem jó volt, viszont tény, hogy igencsak feszes tempót diktált, illetve nem egy olyan pontja volt amibe azért belelehetett kötni. Az évad másik fele, mely ezen sorok tárgyát képzi, szinte minden olyan hibát került vagy orvosolt, melyet az előző 13 rész összehozott. Nos valljuk be, kellett is az, hogy a készítők jobban oda tegyék magukat, hogy felejtetni tudják azt a borzasztó félévadzáró részt.

Kezdeném a sort a tempóval, mely szerintem pont ideálisra sikerült, mely véget végig könnyen követhető volt a cselekmény, mivel se nem volt túl lassú se nem túl volt gyors. A történet közvetlenül ott vette föl a fonalat ahol abba maradt és a részek előre haladtával nemcsak hogy a felgyülemlett problémákra adott megoldást, de meglepően sok válasszal is szolgáltatott bizonyos kérdésekre. Persze jó szokásához híven a sorozat a válaszok mellett újabb kérdéseket is felvetett, viszont most úgy éreztem az előbbiek voltak többségben.
Az évadzáróhoz közeledve, pedig az alkotók aztán beleadtak apait anyait és a kiemelkedőnél, kiemelkedőbb pillanatok követtek egymást. Talán ez után nem meglepő, hogy maga a zárás is jó lett szépen lezárták az aktuális történetívet.

Na de, hogy ne csak áradozzak ezen feléről az évadnak, azért érdemes megemlíteni, hogy volt néhány kisebb gikszer ezen részekben is (alább kitérek majd egy-kettőre), bár közel sem olyan súlyosak, mint amik a part 1-ben voltak.

Illene most már szót ejtenem a karakterekről is, mivel részben nekik is köszönhetően remekelt az évad. Kezdeném a sort a sorozat fő párosával Subaru-val és Emilia-val. Bár a mellékszereplők még mindig továbbra is lejátsszák őket, azért kettőjük tekintetében is történt javulás. Ugye Subaru az ominózus félévadzáróban tökéletesen nullázta minden eddigi karakterfejlődését, azonban eme felében az évadban gyorsan el is felejtettük ezt a baklövést. Azt kell írjam ez az a Subaru aki remélem a további évadban velünk marad és most már nem fog többé vissza fele fejlődni. Amúgy nem csak jelleme, hanem a képességei is fejlődtek neki. Igaz szerintem elég random lett képes arra a 2 varázslatra:
SPOILER
a kezes dologra és az El Minya-ra
, de már annak is örülök, hogy e téren is történt előre lépés.
És akkor jöjjön a páros másik fele Emilia. Nos ő még mindig a kevésbé szimpatikus karakterek táborát gyarapítja, de már tett ellene, hogy ne így legyen. Ezen 12 rész elején Emilia szerintem mindenki számára elért a mélypontra, ahol már tényleg ki nem lehetett állni ezt a túlzottan duzzogó, hisztis, önsajnáltató viselkedését. Viszont innen volt szép feljutnia és végre nála is megvolt az első jellemfejlődés. Persze még messze a fény az alagút végén, de az évad végi Emilia sokkal tetszetősebb volt már.
Sajnos Emilia és Subaru nagy jelenete az őszinte vallomás, borzasztóan felszínes, erőltetett és giccses lett. Komolyan mondom az évadzáró részben lévő erkélyes beszélgetésük messze jobb volt, mint eme kitüntetettnek szánt pillanat.

Na de, hogy ne csak Emilia-ról és Suburaru-ról legyen szó kitérnék a többiekre végtére is ők jobban elvitték a show-t. Elsőként megemlíteném Ottó-t, aki bár inkább az első részekben kapott fontosabb szerepet, azonban igazi meglepetés volt, mikor kiderült mire képes ő. Mondjuk ettől ő még számomra továbbra is az okés kategória, de nem tartom kizártnak, hogy később egy kiemelkedőbb mellékszereplő legyen. Mellesleg megjegyezném, hogy eléggé
SPOILER
homár lett az, amikor lelket öntött Subaru-ba.
Folyatnám a sort Ram-mal, kihez érdemes megjegyezni, hogy az évad egyik kiemelkedő pillanata is kötődik. Igaz hozzá kell tenni, hogy ez említett pillanat csak azért működött jól, mert az előtte lévő epizódban sebtiben ismertették velünk meg jobban őt.
Következzen Elsa, kit még mindig az egyik legjobban kedvelek a mellékszereplők közül így örültem, hogy nem csak továbbra is feltűnt, de még a háttértörténetébe is kaptunk betekintést. Nagyon remélem, hogy
SPOILER
nem halt meg, mert benne még lenne bőven potenciál.
Bár Echidna az évad első felében kiemelt szerepet kapott itt most eléggé a perifériára szorult. Vele ellentét Beatriche nemhogy kevesebb, de még több időt kapott és egyszerűen minden pillanata fenomenális volt. Őt egyre jobban kedvelem. Azért az kissé furcsa, hogy az ő és Subaru közti nagy beszélgetés az évad vége fele, messze jobb
SPOILER
szerelmi vallomásnak menne el, mint ami Subaru és Emilia közt valójában volt.
Utolsóként pedig Roswaal-ra térnék ki, aki szerintem jó főgonosza volt ennek a történetívnek. Mondjuk más nézőkkel ellentétben én nem utáltam őt, sőt valamilyen szinten megértettem őt, lévén tisztán megvoltak a maga motivációi és céljai.

Még annyit a karakterekhez, hogy azért megint bukkantak föl újak, akikről még nem tudunk semmit. Kicsit félek, hogy lassan túl sok szereplő lesz és nem jut idő mindenkire.

A látványra továbbra se lehet panasz és zenei téren is voltak újabb jó számok. Az új OP-ot a Long Shot-ot illetve a あなたの知らないこと már jó párszor meghallgattam.

Mindent összegezve ez a fele jobban tetszett az évadnak és várom a folytatást.


Shingeki no Kyojin The Final Season

Én vagyok AoT fan, viszont a sorozat hullámvölgyeitől eltekintve eddig egész jól elszórakoztam a szérián és ez alól eme “utolsó” évad sem volt kivétel. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy nem igazán vártam semmit a folytatástól.

Az előző évadban annyira nem voltam lenyűgözve, hogy milyen irányt vett a széria, viszont eme “utolsó” évad részeit látva, azt kell írjam nem is olyan baj, hogy így alakultak a dolgok. Na jó tovább nem fogok még idézőjelesen sem utolsó évadnak hivatkozni, erre hiszen ez csak egy marketing bullshit volt, lévén egyáltalán nem ér véget a történet és már a folytatás is be lett jelentve.

Az első néhány részben a másik fél szemszögéből láthatjuk az előző évad vége óta eltelt idő egy részét, amit nem bántam. Lévén évadokon át titkolva volt ugye a világ többi részének létezése, így időszerű volt már, hogy a szigeten kívüli dolgokról is megtudjunk egysmást. Ami azonban nem tetszett, hogy minden erejével próbált volna meggyőzni a sorozat, hogy sajnáljam már meg ezt az agymosott népet. Az új karakterek, pontosabban a két kölök eléggé unszimpatikusak voltak, de hál égnek a részek előre haladtával normalizálódtak ők is, mikor rá kellett jönniük, hogy a világ nem is olyan fekete-fehér, mint ahogy azt eddig gondolták. Ha már új karakterek meg másik nézőpont is képbe került hamar fel ötlött bennem a kérdés, hogy kiknek is kellene most szurkolnom?
Mert igazából azon kaptam magam, hogy nincs senki akinek igazán drukkolnék. Erennek? Az előző évadokban majdhogynem végig azt vártam patkoljon már el, lévén hol csak hőzöngött meg játszotta a kemény legényt, hol meg taknya nyála összefolyva rinyált. Mikasa-nak? Jó csaj meg minden, de azon kívül, hogy eddig azt szajkózta Eren így meg úgy nem lett a szívem csücske. Armin-t meg aztán végképp nem volt miért megkomálnom. Szóval a kiinduló triót nem hogy nem kedveltem meg, de szerintem még főszereplőknek is pocsékak voltak és maradtak is azok. Ezért is volt nagyon élvezetes, az amikor Eren a
SPOILER
másik kettő ellen fordult: Armin-t jól megverte, Mikasa-t meg lelkileg zúzta szét. Ezt a jelenetet többször is megnéztem, igazi megváltás volt.
Igazából ez a generáció Connie, Jaenne stb is csak ágyútölteléknek jók. Ezért sem tudott meghatni az, mikor
SPOILER
meghalt Sasha. Bevallom őszintén fel se tudom idézni, hogy lett volna neki valami emlékezetes jelenete/cselekedete, azon kívül, h sokszor tömte a pofáját.
Aztán rájöttem, hogy én igazából Levit és Hanjit bírom a legjobban és szerintem ők az igazi főszereplői ennek az animének. Így nekik drukkolok jelenleg. Félreértés ne essék nem feltétlen a falon belüliek eszméivel értek egyet, ugyanis mind az ő mind a másik fél nézőpontját valamilyen szinten meg tudom érteni. Hanem, hogy legyen egy valamennyire személyes kötődésem valakikhez ha már ennyi részt végig néztem. Amúgy talán még Reiner-ben volt meg az esély, hogy egy olyan karakterré váljon akinek érdemes lehet szurkolni, de olyannyira takaréklángra vették az ő figuráját, hogy végül ilyen téren szóba se jöhetett. Illetve egy pillanat erejéig azt gondoltam talán Eren végre kikupálódik, csakhogy az utolsó előtti rész után úgy voltam nem várok egy hetet a zárásra inkább beleolvasok a mangába, melyből hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem így lesz. Mellesleg ez volt az első alkalom, hogy a mangába bele olvastam.

Itt érdemes leszögeznem, hogy ez az évad kimondottan tetszett érdekes és izgalmas volt a történet és nem mellőzött igazán epic összecsapást sem. Persze nem kevés áthallás van a második világháború és a gettósított zsidók között, de ez egyáltalán nem zavart. Azonban mégsem tűkön ülve várom a folytatást, ugyanis épp annyira olvastam bele a mangába, hogy az letörje a lelkesedésem egy újabb baromsággal.

Engem nem zavart a stúdió váltás igazából pont kapóra jött az előző évad óta eltelt idő, mert ezzel magyarázhatóak a karakterrajzok változásai. Talán az első néhány részben volt egy-két furcsa animáció, beállítás de semmi más nem volt zavaró. Az aláfestések is rendben voltak. AMit viszont mindenképp érdemes megemlítenem az az opening. Az eddigi évadok során talán az első évad openingjének zeneszáma ami jó volt, de a többi opening és ending totál felejtős kategóriába tartozott mind vizuális mind zenei téren. Azonban e évad openingje zseniális lett. Remekül összhangban van a zene a látvány az évad által feldolgozott történésekkel, hátborzongatóan jól adja át az évad énjét. Nagy pacsi azoknak akik ezt így kitalálták.

Summa summarum ez az évad a széria jobbjai közé tartozik, szóval azok akik az előző évadokat is nézték azoknak mindenképp érdemes ezzel folytatniuk. A folytatás engem nem hoz lázba tudván mi fog történni.

Tensei Shitara Slime Datta Ken 2

Kezdeném a sort azzal, hogy az első évad első fele volt számomra igazán jó és a második feléért nem igazán lelkesedtem. Így reménykedtem, hogy a folytatás újra a széria jobb formáját fogja hozni. Nos első látszatra nem így tűnt. Kérem szépen az évad eleje iskola példája lehetne a hogy ne akarj az előző évadból kimaradt dolgokat pótolni. Ilyen balfaszkodást ritkán lehet látni, a történet ugrált össze vissza az időben közben meg jelentéktelen dolgokkal húzták az időt. Így lehetett az, hogy a szériában háromszor is láthattuk azt a jelenetet, ahogy Rimuru elköszön a diákjaitól, úgy h egyszer sem visszaemlékezésről volt szó. Szóval az első részek nem voltak olyan jók, mint amilyennek reméltem, így beleolvastam a manga adaptációba, hogy megtudjam történik-e majd valami érdekes a későbbiekben. Ennek eredményeként nem csak, hogy beleolvastam, de elolvastam az összes eddig lefordított fejezetet, amik meggyőztek arról, hogy érdemes kitartanom az anime mellet.
Nem bántam meg, hogy nem jegeltem az animét, ugyanis az első néhány rész után a sorozat magára talált mikor ténylegesen a 2. éved eseményeit kezdte adaptálni. Innenstől kezdve pedig egyre jobb és jobb lett ahogy haladtunk a félévzárás felé. Mondjuk az utolsó részben történtekhez, hogy elérjenek kihagytak egy-két dolgot, melyet ha esetleg pótolnának a folytatásban, remélem nem olyan módon fogják ezt megtenni, mint ahogy ennek az évadnak az elején tették.

Rimuru még erősebb lett, mint volt és azon ritka esetek egyike, mikor
SPOILER
túlzottan erős hatalma nem öli ki a műből a drámaiságot és a konfliktusokat. Itt természetesen a feltámasztó képességére gondolok, melynek kellő korlátjai lettek szabva ahhoz, hogy ne mindenre az legyen a megoldás, kiölve minden nemű feszültséget.
Amúgy talán Rimuru bandáját talán most jobban komáltam, mint eddig, viszont tény és való, hogy az új karakter Diablo fenomenális lett.

A körítésre továbbra sincs panasz a látvány jó volt az aláfestések meg biztosan voltak de egyáltalán nem emlékszem rájuk.

Mindent összegezve az első pár rész kivételével egy jó folytatás lett. Remélem a továbbiakban már nem ad lejjebb a sorozat.

Ura Sekai Picnic

Számomra ez volt a szezon egyik legegyedibb darabja amit láttam.

Már az első pillanattól kezdve magába szippantja az embert a remek atmoszférájának köszönhetően. Ugyanis mind az aláfestések, mind a képi világ nagyszerűen megteremtenek egy sejtelmes, feszült és kissé bizarr hangulatot. Mondjuk itt jegyezném meg, hogy ez az anime szerintem egyáltalán nem horror. Való igaz él a sorozat él a félelemkeltés eszközével nem is egyszer, azonban nem azért, hogy a nézőt megfélemlítse, hanem azért, hogy minél jobban éreztesse a főszereplőkre leselkedő veszélyt.

A történet, ha nem is tökéletes, viszont érdekes köszönhetően a másik világnak, illetve annak, hogy különböző városi legendákat dolgoz fel, mint például a Kisaragi állomás története. A különböző kis sztorik jól illenek egymás, igaz van egy-kettő amit ki hagyhattak volna. Nos nem gondolnám, hogy a másik világról valaha is szolgálna majd érdemleges magyarázattal a történet. Azonban ezt nem feltétlen bánnám lévén a hangsúly inkább azon van, hogy a főszereplő páros minként éli meg, miként birkózik meg az eléjük gördülő akadályokkal.

Amúgy van egy két teóriám amik közül csak azt említeném meg itt, hogy lehet a lányok részegen haluzzák össze az egészet, lévén annyit piálnak két másik világbeli menet között. :D

Ha már szóba kerültek ki is térnék a főszereplőkre. Mindkettőjüket jól eltalálták és jó volt nézni, ahogy a két idegen lány fokozatosan megismeri egymást és barátok lesznek. Kifejezetten örültem, hogy nem próbálták yuri irányba vinni a dolgokat, mert akkor lehet dobtam volna a sorozatot.
A többi mellékszereplő az a néhány sem volt rossz, de róluk vajmi keveset tudtunk meg.

A látvány korrekt és az aláfestések is rendben vannak, bár egyik esetben sincs szó kiemelkedő munkáról.

Minden hibája ellenére egy hangulatos, érdekes történet jól eltalált főszereplő párossal.

Ha lesz folytatása mindenképp nézni fogom.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára ZeroProcess 2021.04.11. 08:08-kor.
Kép

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6029
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2021.04.11. 02:50

ZeroProcess írta:
2021.04.10. 14:37
Amúgy van egy két teóriám amit a spoiler topikban le is írtam...
Lemaradtam valamiről, vagy mi ez a "spoiler topic"? :D
Kép

Avatar
ZeroProcess
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 27
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2021.04.11. 08:12

Titkos írta:
2021.04.11. 02:50
Lemaradtam valamiről, vagy mi ez a "spoiler topic"? :D
Tudod direkt helyeztem el ilyen furcsa hivatkozásokat, h az ezekre adott válaszokból lássam ki olvasta el amit írtam :D


Na jó nem, igazából először máshol osztottam meg a szöveget és aztán másoltam ide és benne maradt az ottani hivatkozás, pedig átfutottam rajta egyszer, h nem maradjon benne ilyesmi. Na mind1, javítottam.
Kép

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6029
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2021.04.11. 09:20

Hehe, okés. :) Mondjuk igen, volt még benne 1-2 hasonló, amiből én is arra következtettem, hogy eredetileg Addictson, vagy valahol máshol született ez a post, pl. az első "alfa verzióban" (XD) még szerepelt valami olyan mondat is az Urasekainál, hogy: "Nem értek egyet az előttem szólóval, szerintem ez nem horror.", mire picit agyalni kezdtem, hogy "Hmm, erről a sorozatról itt rajtam kívül eddig senki sem írt és én is még valamikor a szezon elején talán, szóval what?" XD
Kép

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2310
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2021.05.14. 09:58

Aria film BD augusztus 18-án!

Sokkal hamarabb, mint gondoltam.

Avatar
SaiyaGin
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 128
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2021.05.14. 17:41

Junchi írta:
2021.05.14. 09:58
Aria film BD augusztus 18-án!

Sokkal hamarabb, mint gondoltam.
Yay!

Avatar
ZeroProcess
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 27
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2021.07.04. 15:03

Ha már a téliről említést tettem itt, akkor jöjjenek a tavaszi szezon általam nézett címei:

Kyuukyoku Shinka Shita Full Dive RPG

Kíváncsian vártam a szezon elején, h elinduljon a sorozat, mert az előzetesek nem voltak rosszak, illetve ennek alapjául szolgáló LN-t a Shinchou Yuusha írója szerezte. Itt jegyezném meg, h még az első rész előtt újra is néztem a Shinchou Yuusha animét, ugyanis az egy jó vígjáték. Ugyan ilyen jó vígjátékot vártam el ettől a műtől is, de sajnos csalódnom kellett.

Az első rész ígéretesnek indult, a klasszikus RPG-s kiindulás kifigurázása egész humoros lett. Csakhogy a 2.résztől mélyrepülésbe kezdett a sorozat, mely végett közel álltam hozzá, h dobjam a fenébe. Ugyanis a 2.résztől a 5-ig borzalmas az anime, a nézhetetlenség határát súrolja. Humor az egyáltalán nincs, mivel rettentő komolyan veszi magát a sorozat. Sajnos ez az állítás nem csak erre a 4-részre igaz, hanem majdhogynem az összes továbbira is igaz. Továbbá e részek története egy nagy nulla, ami unalmas és ahol csak a főszereplő srác vergődése látható. Rontja még a helyzetet az is, hogy az izzadságszagú komolykodás ritka bugyuta háttérsztorival párosul. Arról már nem is beszélve, hogy ezen epizódok alatt az egyetlen idézőjeles poén forrás, h a főszereplő srác bepisilt (pl -kis spoiler- akkor amikor az egyik npc megakarta kínozni és félelmében kicsordult belőle a sárga nedű). És nem egyszer hanem párszor ellövi ezt a “poént”, ami miatt szánalmassá válik az egész.
A 6.résztől kicsit javul a helyzet ugyanis legalább valamiféle történet kezd kibontakozni, illetve a 6. a másik olyan rész, amit poénosnak véltem Alicia horrorisztikus megnyilvánulásaival. Persze a 6. epizód után egy deka poén nincs, de legalább nem próbálkozik szánalmas dolgokkal a sorozat, mint ahogy azt tette az első felében. Vagyis az anime második fele az már nézhető.

Maga az alap elgondolás, miszerint a játéknak az a célja, hogy jobb embert faragjon belőled, aki képes helyt állni a társadalomban nem rossz ötlet. Csak hát a megvalósítás erősen félrement. Az rendben van, hogy a játék realisztikus. Viszont azt már nehéz elképzelni, h
SPOILER
nem lenne olyan aki kártérítést követelne miután a játék a game over-kor tönkreteszi az illető konzolát.
Továbbá az animében látható játék, nem játék lévén majdhogynem hiányzik belőle minden olyan elem, ami egy programot játékká tesz. Például nincs cél. Inkább egy szimulátorhoz hasonlít sem mint egy játékhoz. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan nehéz, ami miatt a legelvetemültebb mazoisták közül sem vinné végig mindenkit. A főszereplő srácból pedig a mondva csinált indítéka ellenére sem nézném ki, hogy tovább játszana vele. Persze ennél rosszabb a csöcsös csaj, akinek a motivációja egy kibaszott nagy bemutatás nekünk nézőknek.
Amúgy ha már a főszereplő páros szóba került érdemes megemlíteni, h a karakterek egytől-egyik egysíkúak és felszínesek.

A sztorihoz még egy gondolat erejéig visszatérve. Meglepett, h volt egy egész jó csavar, méghozzá az,
SPOILER
amikor kiderült Tesle félelemben tartja direkt a városlakókat, úgy, h elrabol goblin kölköket, amikkel felbőszíti a goblinokat, amik aztán a várost támadják.
A látvány elfogadható, bár néha közel áll ahhoz, h a béka segge alá essen. Az aléfestések meg OP & ED szóra sem érdemes.

Mindent összegezve senkinek sem ajánlom az animét. Vígjáték lenne de annak borzalmas (12 részből kb 2 vicces), a sorozat első fele közel nézhetetlen és a történet is gyenge eresztés.


Isekai Maou to Shoukan Shoujo no Dorei Majutsu Omega

Az első évad anno ígéretesen indult, viszont a vége igencsak pocsék lett a túltolt fanservice/ecchi részeknek is a totál érdektelen történetének köszönhetően. Így a folytatás már nem igazán érdekelt, de végül úgy alakult, hogy csak elkezdtem és végig is néztem.

Mit ne mondjak nem volt egy szar, mint ahogyan azt vártam, viszont azért jó se volt. Bőven nézhető, nincsenek túltolt fanservice-k és a sztori is tűrhető. Nem unalmas mindig történik valami, továbbá egész szórakoztató is az előtt poénoknak köszönhetően. Bár főszereplőnknek továbbra sincsenek távlati céljai, csak azt csinálja amibe éppen valahogy belekeveredett. Illetve még mindig egy töketlen balfasz ha a nőkről van szó, ami ebben az évadban kifejezetten zavaróvá válik az egyre több és egyre jobban nyomuló hölgyek miatt. Mondjuk hiába lesznek egyre többen ha fanservice-n kívül másra nem jók.

A megvalósítás hozza az előző évadban megismert színvonalat.
Érdemes megjegyezni, hogy az OP az vmi kegyetlenül fülbemászó lett, pedig én nem igazán kedvelem a diszkós számokat.

Akinek tetszett az első évad annak ez is tuti be fog jönni.

Nem tartom kizártnak, h nézném az esetleges folytatást, de igazából engem annyira nem érdekel a cucc, illetve az sem zavarna ha nem készülne több rész.


Back Arrow

Igaz ez még téli szezonban indult de most lett vége. Szóval eredetileg nem is terveztem ezt nézni, de egyszer ANN-en láttam még vmelyik első epizódból egy képet ami felkeltette az érdeklődésemet, így belekezdtem. Nos az említett képen kívül, mely alapján úgy tűnt ez fantasy lesz mást nem is tudtam a sorozatról. De az első részek alatt nyilvánvalóvá vált, h ez inkább sci-fi felé hajlik, ami egy pozitív meglepetés volt számomra.

Maga az alap felállás ha nem is egyedi, de azért kellően érdekes: adott egy fallal körül vett világ, melynek lakói a falat istenítik és úgy gondolják azon túl nincsen semmi. Viszont egyszer csak a falon kívülről megjelenik egy kapszulában a főszereplő Arrow, aki amnéziás azonban azt tudja, h a világ nem ér véget a fallal s vissza akar jutni a túloldalra. Állításával eléggé felkavarja a dolgokat, továbbá a két uralkodó ország is felfigyel rá, lévén Arrow nemcsak a falon túlról jött, de nála van egy bizonyos fajta karperec mely ritka és értékes fegyver lévén a viselője köré egy mecha formálódik, ami az adott illető meggyőződését testesíti meg, így ahhoz mérten vannak képességei. Arrow pedig igazán erős mecha-t tudhat magának.

Ezek után nem meglepő, hogy az anime a fő mozgató rugója a kérdés: vajon mi van a falon túl? Az anime pedig jól ért hozzá, h az ez iránti érdeklődést fokozza, így ha más miatt nem is, e miatt biztos tovább nézi ez ember. Persze azért közben megismerkedünk jobban eme világgal az itt élő népekkel és konfliktusaikkal. Bár változatosak a társadalmak és a köztük lévő viszonyok, viszont semmi sincs mélyrehatóan bemutatva, inkább csak felületesen a könnyebb befogadhatóság érdekében. Továbbá a konfliktusok is elég egyszerűen vannak lezárva már már bugyuta módon. És miért van ez? Nos azért, mert gyerekeknek (általános iskolás korosztálynak) készült. Ez pedig rányomja a bélyegét az anime minden aspektusára és ebből eredeztethető az összes probléma is.

Ahogy említettem az előbb az egyik ilyen gond, hogy igencsak felületes sok dologban (ide amúgy a karakterek is beletartoznak), naív, nem egyszer bugyuta, stb. De ezek valószínű egy 10 évest nem zavarják, illetve az anime nem nézi hülyének a célközönségét. Ezért is lehetnek egészen érdekes gondolatok, fordulatok benne ami még az idősebbek figyelmét is felkeltheti, csak hát szinte minden le van butítva. Viszont a sorozat a végét leszámítva nem lép át egy szintet, azonban a zárásnál konkréten a végső epizódokon át tartó ütközetnél nagyon, de nagyon gyerekes lesz. Számomra az már nagyon a befogadhatóság határát súrolta, hogy az ellenfelek folyamatosan egymásra kontráznak és akkor most jobban oda teszik magukat és a semmiből erősebek lesznek, meg akkor még nagyobb mecha-kat vetnek be és még jobban übereleik egymást és még jobban és még jobban.
Amúgy ha már a végét szóba hoztam, választ kapunk arra mi leledzik a fal túloldalán és, hogy miért is létezik e fallal körül vett világ. Azonban a válasz az anime többi részével meg pont, hogy nyakatekert lett.

A karakterek design-ja bár igencsak színes, ez jellemükre nem mondható el. Eléggé egy dimenziósak, viszont kedvelhetőek, az én kedvenceim a hercegnő alteregója és a császár volt. Azonban a címszereplő Arrow-ot ki nem állhattam a naív, mindenkit megmentek személyisége miatt. Mondjuk kicsit viccesnek találtam, hogy a szinkronja pont Yuki Kaji, aki egy unszimpatikus főszereplőnek adja a hangját, aki egy fallal körül vett világból akar kijutni. AoT áthallás.

A megvalósítás korrekt és a CGI mecha-k is tűrhetőek.

Mindent összegezve jó-e vagy sem? Nézhető. Vannak benne érdekes dolgok és szórakoztató pillanatok, viszont hibák is akadnak bőven, amik az anime célközönség (gyerekek) értelmi szintjének való megfeleltetésből eredeztethetőek. Szóval 12 éven fölülieknek nem igazán ajánlom.


Mars Red

A szezon azon címe, mely először elkerülte a figyelmemet, viszont később a pozitív vélemények hatására belekezdtem.

Az anime a 20as évek Tokiójában játszódik, ahol a speciális 16-os egységet követjük nyomon, kiknek tagjai vámpírokból állnak és vámpírokat üldöznek, hogy választás elé állítsák őket: vagy csatlakoznak vagy meghalnak. Jó magam annyira nem vagyok oda a vámpíros sztorikért, viszont ez bejött.

A sorozat egyik nagy erőssége a hangulata. Pusztán a 20as évek Tokiójának megelevenedése magával ragadja az embert, viszont a képi és audio vizuális összhatás az ami végleg beszippantja.
Maga a történet az egység parancsnokjának Maeda-nak drámájával indul és az ő története foglalja keretbe az animét, vagyis ő a főszereplő. A sorozat első felében megismerjük különböző eseteken keresztül az egység tagjait az-az az egykori emberekből lett vámpírokat, továbbá a vámpírokat segítő hálózatot is. Mindezek pedig kellően árnyalva és részletesen vannak kidolgozva. Ennek köszönhetően vámpírok se csak jók csak gonoszak, valójában az ő helyzetük részletes bemutatása és a kérdés, mennyire ember a vámpír az átváltozás után? adja a mű velejét.

Sajnálatos módon az anime első fele az ami jól működik, ugyanis mikor előtérbe kerül a fő történetszál darabokra hullik az egész. Nehéz elhinni, hogy egy jól kidolgozott világ és karakterek mellett nem voltam képesek egy jó történetet írni. Egyszerűen a fő szál harmat gyenge és ezt a 13 részt sem képes normálisan kitölteni. Arról már nem is beszélve, hogy az első felében világosan felépül a karakterek történetben elfoglalt helyük azaz tudod, hogy Maeda a főszereplő a beosztottak a támogató mellékszereplők, Defrot az érem másik oldalának központi figurája, míg Glen a kis szarkeverő. Erre fől az anime közepétől, mintha Shuutarou-t tennék meg főszereplőnek, Defrotot háttérbe küldik és Glen-t léptetik a színpadra, ami eléggé összekutyulja a dolgokat.

A lezárást pedig kissé összecsapottnak éreztem, bár Maeda drámájának szerintem másképp nem is lehetett volna pontot tenni, csak az előtte lévő önkívületi őrjöngése és az az utolsó részekben rettentően háttérbe szorulása nagyon nem tetszett.

A megvalósításra nem lehet panasz. Tetszett az OP és ED is.

Összességében egy egész jó anime, amit az érdekes világának, a komoly hangulatának és összetett karaktereinek köszönhet, azonban lehetett volna nagyon jó ha valamire való központi cselekményét hoztak volna össze nem összecsapott lezárással. Szóval egyszer érdemes lehet megnézni.


Shadows House

Nem olvastam a mangát, de már az első előzetesek igencsak kíváncsivá tettek lévén igencsak egyedi történettel állunk szemben. Persze az elvárásaim nem voltak nagyok, mert tényleg nem tudtam mire számítsak, hogy mi fog kisülni ebből. Azonban így az utolsó rész után azt kell írjam nem csalódtam, sőt!

Kifejezetten hangulatos, érdekes és izgalmas egy darab. A főszereplő páros Emilico és Kate-n keresztül fokozatosan ismerkedtünk meg a shadows house-szal, annak lakóival és mindezek árnyoldalával. Szépen fejlődött Emilico és Kate közötti kapcsolat, illetve később a másokkal való kapcsolatuk is. Emilico habár egy izgága személyiség mégsem válik idegesítővé ép ellenkezőleg mindvégig szerethető karakter marad. De a majdani barátai is kedvelhetőek és egy olyan kis csapat alakul ki az évad végére akikért érdemes izgulni.

Nos kerek egész történetre íj kevés résszel ilyen felállással nem számított az ember, de felvezető évadnak tökéletes volt. Remélem lesz egyszer folytatás, de ha nem is a mangába mindenképp belekezdek egyszer.

A látványra és az aláfestésekre nem lehet panasz, minőségi munkát raktak le az alkotók. Az opening szám nem nyerte el a tetszésemet de az ending dal már igen. Bár az ed tetszett, ritka az amikor az ending albumról egy másik szám jobban tetszik, nevezetesen a Massara.

Nagyon jó anime, amit csak ajánlani tudok azoknak, akik vevőek egy rendhagyóbb történetre.

Megjegyezném, hogy érdekes módon a szezonban az általam látott animék közül az igazán jók mind szombatra estek(ez, a Vivy és a 86 is).


Vivy: Fluorite Eye's Song

A sci-fi műfaj kifejezetten közel áll hozzám, ha pedig ehhez vesszük az egyik kedvenc témámat az időutazást, amit megspékelnek androidokkal, akkor nem meglepő módon volt nálam a szezon egyik legjobban várt címe. Továbbá bizakodásra adott okot számomra, hogy a ReZero szerzője írta eme művet is. Arról már nem is beszélve, hogy sci-fi animék mostanság elég kis arányban készülnek, így könnyen rárepültem erre, na meg a 86-ra.

A nyitány erős, egyből láthatjuk a jövőben a gépek lázadását. Majd visszaugrunk 100 évet az időben, ahol megismerkedünk a főszereplő Vivy android mindennapjait, akihez a jövőből egyszer csak megérkezik Matsumoto, ki közli vele, hogy csak ők ketten azok, akik képesek megakadályozni a 100 év múlva esedékes ítélet napját. Kapcsolatuk nem indul zökkenő mentesen és vannak köztük igazán komoly ellentétek, azonban az anime végére nagyszerű párossá kovácsolódnak össze, kik jól kiegészítik egymást. Kettőjük 100 éves utazása igazán lebilincselő kaland, mely során számos problémákkal, nézetekkel és érzelmekkel szembesülünk. Továbbá nem kevés sci-fi műre történik utalás. Érdekes volt látni az egykori jövő idővonalán történt események ismeretében történő beavatkozások szinte sose az elvárt hatást gyakorolták az új idővonalon. Mindezek felett pedig Vivy csak a választ akarta tudni a kérdésre: mit jelent szívből énekelni? A választ pedig eme évszázadon és idővonalakon szerzett sokszor nem éppen boldog emlékekben rejlik.

Nos én nem vagyok nagy rajongója azoknak a sorozatoknak, ahol dalolásznak még ha maguk a számok jók is mint pl a Macross Frontier-ben, mert egyszerűen látványosan kilógnak az adott műből. Viszont e anime az első olyan, amiben a dalolós részek nemhogy nem lógnak, ki de szervesen épülnek bele a meglévő történetbe. Az meg már csak ráadás, hogy tényleg nagyon jó dalokat hallhatunk, amiket önmagában is szívesen hallgat az ember.

Bár az anime azon sorozatok példája, hogy 13 részben is lehet kerek egész történetet elmesélni, mégis én szívesen néztem volna tovább.

A megvalósítás pazar. Külön kiemelném a szuper közeliket, melyek nem csak nagyon jól néztek ki, hanem remekül mutatták be az adott android mesterséges arcán megjelenő érzelmeket.

A sci-fi műfaj kedvelőinek igazi csemege ez az anime, így nekik mindenképp érdemes megnézni. De természetesen bárki más számára is ajánlható, mert valóban egy lebilincselő kalandban lesz része annak aki megnézi.


86

Szinte hasonló elvárásaim voltak e felé, mint a szezon másik sci-fi művével a Vivy-vel szemben. A gépek vs emberek megfűszerezve egy adag rasszizmussal felállás igencsak megvett kilóra.

Maga a háború inkább egyfajta körítés, táptalaj a mű központi témájának a rasszizmusnak. Eme évad elsősorban karakter központú, melynek középpontjában az ifjú, naiv Lena áll, akit kijelölnek arra a feladatra, hogy irányítsa a fronton harcoló, társadalomból kirekesztett 86-osokból álló Spearhead szakaszt. Az anime nem kapkod el semmit és szinte mindenre kellő időt szán. Szépen fokozatosan ismerkedünk meg Lena-val és rajta keresztül az általa irányított 86-osokkal és az őket ért atrocitásokkal, amik igencsak nagy hatást gyakorolnak Lena-ra. Ez a mű nem finomkodik és kőkeményen ha nem is mutatja de elmeséli az emberi gyarlóság és a rasszizmus egyes sötétebb bugyrait. Azonban nem polarizál semmit, hanem árnyalja a dogokat így nincsenek jó és rosszak, hanem csak nagyobbnál, nagyobb áldozatok a rendszerben.

Lena jellemfejlődése jól meg van írva és számomra hozzá köthető a sorozat egyik kiemelkedő pillanata, amikor a 9.részben ráveszi a barátnőjét Anette-t, hogy segítsen neki. Hátborzongatóan feszült egy jelent, ahol megmutatkozik Lena határozott, céltudatos, rideg oldala, mely szembe találkozik a múltban elkövetett vétkek által eltorzult és meggyötört Anette-vel.
Persze van más nagyon jól eltalált rész köszönhetően a kiemelkedő rendezésnek. Így lehet például az, hogy szinte a háttérben ügyködő robot, ki olykor-olykor megmosolyogtató viselkedésével eltereli a figyelmet a háború borzalmairól kap egy olyan érzelmekben gazdag montázst, mely után az egyik legemlékezetesebb figurája lesz a sorozatnak.

A háborús setting is kifejezetten érdekes, viszont ezen a fronton kevésbé mélyreható az anime, így bizony kevés dologról esik szó, amiről pedig igen, az csak még jobban kíváncsivá teszi az embert eme világ és a háború háttértörténete iránt. De végül is ez még csak az első évad első fele, így még lesz idejük pótolni a hiányosságokat az alkotóknak.

A megvalósítás minőségi munka. A látvány pazar és az aláfestések se rosszak, bár Sawano mestertől már hallhattunk jobbat. Igaz az ED párosra azért ő is oda tette magát és igazán fülbemászó dalt sikerült szereznie. Az OP szám az viszont nagyon nem jött be.

Mindent összegezve egy kiemelkedő anime, mely miatt egyelőre nem érzem szükségességét annak, hogy belekezdjek az LN-be. A folyatást pedig már alig várom.
Kép

Avatar
Risa
Profi
Profi
Hozzászólások: 255
Csatlakozott: 2017.06.23. 20:01
Tartózkodási hely: 井戸の底

Re: Új animék - frissen, ropogósan =)

Hozzászólás Szerző: Risa » 2021.07.11. 19:08

Tavaszi szezon részemről:

Bakuten!!

Nagyon kedves kis sorozat volt, de én úgy érzem, hogy ez tulajdonképpen a minimum, ami egy sportanimétől elvárható - az már más kérdés, hogy sajnos a legtöbb ezt a szintet sem tudja megugrani.

A történet végül is a szokásos, de azért nagyjából okés, az pl. tetszett, hogy az edzőnek is feldolgozták a múltját, az már kevésbé, hogy a végén el lett lőve a lesérüléses klisé, természetesen pont akkor, amikor számít, de végül is a feszültségfokozás kedvéért ez még elmegy.
A vizuálért és az előadások animációjáért hatalmas pirospont jár a készítőknek, mert látszott, hogy használtak CGI-t, de hihetetlenül jól csinálták, hogy ne legyen zavaró. Rengeteget játszottak a távoli és közeli képekkel (ez utóbbiak szerintem inkább rajzolva is voltak), illetve a "kameramozgással", ami roppant látványossá és dinamikussá tette a produkciókat. Az is tetszett, hogy felismerték, hogy itt nem kell feltétlenül kommentálni a performanszokat, mert ebben a műfajban egyértelműen látszik, ha valaki jól csinálja.

Amit viszont én keveselltem, az a karakterizáció. Nem igazán voltak rétegeik a szereplőknek, Shoutarou és Misato pontosan olyan volt, amilyennek első blikkre látszott, a senpaiok esetében meg már én éreztem magam hülyén, amikor a készítők minden epizódban előhozták valamilyen formában a full random mániáikat, és azt hitték, hogy még mindig vicces. A sasakama (wtf), a TanTan Girls, a virágrendezés meg a yakuza filmek állandó előrángatása és eltúlzott hangsúlyozása helyett esetleg kaphattak volna kicsit több karakterizációt is ezek az - amúgy aranyos - senpaiok.

A karakterdizájn és grafika tetszetős, a hangok is jók, és amúgy az is tetszett, hogy az utolsó résznek le-, illetve a movie-ra való felvezetés jellege volt (bár a Shoutarou-val való trollkodást is elég gyermeteg poénnak éreztem).

7/10.

Cestvs: The Roman Fighter

Szerintem nem volt ez olyan rossz, mint amilyennek sokan beállítják. Az látszik rajta, hogy a mangája nem egy mai darab, és kicsit talán eljárt már felette az idő, de ez nem feltétlenül baj. Ami inkább baj, hogy az adaptáció az alapanyagot elég nagyvonalúan kezelte, és egy hatalmas szeletet kihagyott belőle, feláldozva a plotot Cestvs harci meccseinek oltárán, ami még úgy is feltűnt, hogy nem olvastam a mangát (mondjuk azóta elkezdtem, csak nincs rá időm, hogy haladjak vele). Ami még szintén hátránya az adaptációnak, hogy nagyon furán, teljesen random módon váltogatja a rendesen megrajzolt és a CGI jeleneteket. Van teljesen megrajzolt és teljesen CGI-s epizód is, a többiben meg váltakozik, amit így... nemtom, hogy gondoltak. Megjegyzem amúgy, hogy a CGI nem csúnya! Nagyon odafigyeltek a különböző karakterek különböző mozgáskultúrájára, pl. Felix lazasága szerintem hihetetlen jól el van találva, és a meccsek egész vállalhatóan, sőt jól néznek ki - nyilván ha rajzolva lettek volna, tele lennének állóképekkel.

Történelmi hitelességről nem tudom, lehet-e beszélni azontúl, hogy Nero tényleg létezett, de ha ezt az ember elengedi, tulajdonképpen teljesen szórakoztató a sztori, már ha szereted nézni, ahogy az esélytelenebb fél vért izzadva, de felülkerekedik az esélyesebben. Cestvs egy helyes, kedvelhető főszereplő, aki már az első megjelenésekor meglepett, sokat fejlődik, és a két fontosabb ellenfelének (Emden és Felix) is jutott azért a reflektorfényből.

A hibái miatt 6/10, de az élvezeti értéke számomra néha még magasabb is volt ennél. Ha kapna folytatást, simán nézném.

Fruits Basket: The Final

Hát ez már nem az én világom... Elismerem a mű monumentalitását, és látszik, hogy a szerző jól átgondolta a koncepciót, de én nem bírom az ilyen melodrámát. A kevesebb több lett volna.

És itt-ott olyan érzésem volt, hogy a mű problémát csinál abból, amiből nem kéne, ellenben nem csinál problémát abból, amiből kéne. Szóval van az a nagy Kyou-Tohru dráma, hogy Tohru "elárulta" az anyukája iránt érzett szeretetét azzal, hogy beleszeretett Kyou-ba. Kérem szépen, ez mi? Csak nekem nyilvánvaló, hogy a szülők iránt érzett szeretet egy másfajta szeretet, mint a párunk iránt érzett, és a kettő nyugodtan megfér egymás mellett? Azzal viszont semmi gond nincs, hogy Akito boldogan él, míg meg nem hal, holott minimum ráférne pár év börtön azok után, hogy éveken keresztül testileg és lelkileg bántalmazta kb. az egész családot, Rint meg majdnem megölte. Persze nem volt egyszerű az ő élete sem, de azért álljon meg a menet...

Ez a boronáljunk-össze-mindenkit-valakivel vonal sem jött át nekem. Kyou és Tohru nyilván oké, Haru és Rin is helyesek együtt, még Hiro és Kisa is (talán Ayame és Mine is elmegy). De a többiek? A Yuki×Machi, az Uo-chan×Kureno és a Hana-chan×Shishou shipek egyszerűen erőltetettek, a Shigure×Akito meg elég... yikes. :knife: Azért nem minden lelki sebre gyógyír a szerelem...

Voltak persze szívszorító, szép jelenetek, jó ötletek, szóval én sem akarom nagyon lepontozni, mert nem utáltam nézni vagy ilyesmi, csak baromi sokat bosszankodtam a hatásvadász és túltolt dolgain. Legyen mondjuk 6/10.

Gokushufudou:

Hát ennyi erővel inkább egy drama cd-t adtak volna ki, mert gyakorlatilag csak a seiyuuk alakítása ad a mangához némi pluszt -- ez így nem nevezhető animációnak. Ráadásul az art még le is van butítva a mangához képest. Nem is értem, hogy gondolták komolyan a készítők, hogy ezt a zseniális, ötletgazdag cuccot ilyen formában adaptálják. Pontozni nem tudom, mert a történetre simán megadnám a 8-ast, de ez a feldolgozás méltatlan az eredeti műhöz.

Lehet, megpróbálkozom inkább a live-actionnel, hátha az vállalhatóbb...

Jouran:

Volt benne potenciál, az alapötlet és a miliő kifejezetten érdekes, és nekem a vizuál is nagyon bejött, de a történet és a karakterizáció egy totál összevisszaság sajnos. Néhány fordulat egyébként egészen erős lett volna, ha később nem ütötték volna agyon őket (ezt most nincs kedvem kifejteni a spoilerek miatt). Elena karaktere kifejezetten tetszett.

Szóval 5/10-nél kevesebbet nem akarok rá adni, mert amúgy látszik benne a munka, de valaki itt (vagy az író, vagy a rendező, vagy a stúdió) nagyon kezdő volt. Kobayashi Chikahirót meg a Megalo Box 2-ben nyújtott alakításáért mindjárt nagyon megdicsérem, de itt nem tudom, mi érte, mert ezen a monoton hangon még én is fel tudtam volna olvasni a szövegkönyvet.

Mashiro no Oto:

Részemről gyakorlatilag Szasza véleménye +1.

De azért pár dolgot még én is kiemelnék. Egyrészt, hogy a zene és a dráma kezelésének szempontjából valóban messze jobb, mint a Kono Oto Tomare. Ebben a zenész miliőben sokkal inkább odaillőnek érzem a saját út- és hangkeresés, illetve az elvárásokkal szembeni küzdelem drámáját, mint a Kono Oto Tomare-féle erőltetett random-szarkeverő-aki-fel-akarja-oszlatni-a-klubot (mű)drámát. Setsu maga is egyszerre akarja megőrizni és továbbvinni a nagypapa zenéjét, de megtalálni a saját hangját is, ami önmagában is nagyon érdekes.
Illetve nem volt egyetlen olyan epizód sem, amiben ne lett volna legalább egy hosszabb shamisen-performansz. Kérem szépen, én ezért nézek zenés animét - mert zenét akarok hallani! Nem két darab előadást tizenkét részenként! Szerintem kevesebbszer is beszéltek bele a zenélésbe (legalábbis a versenyen kívül), de még ha bele is dumáltak, az sem zavart annyira, mert így is rengeteg zenét hallhattunk a sorozatban. És tényleg hallatszottak a különbségek az előadásmódokban is. A zenei rendezésnek igazán megadták a módját, csodálatos darabokat hallhattunk végig (a második részben Umeko és Setsu, illetve Wakana és Setsu közös előadása egyszerűen feledhetetlen).

Az szerintem is kár, hogy két rész után itt is középsulis-klubos környezetbe került át a történet, full amatőrökkel (és valljuk be, Setsu klubtársai azért nem olyan izgalmas karakterek) - annyira máshogy indult az anime, hogy már kezdtem reménykedni, hogy magunk mögött hagyjuk ezeket a kliséket, és inkább felnőtt, profi zenészek és előadóművészek között fognak zajlani az események, de hát sajnos nem. Fura volt, hogy a Setsunek szállást adó leányzó is csak úgy felszívódott, pedig az elején még relevánsnak tűnt (lehet, hogy később még tervez vele a mangaka, nem tudom...)
Aztán megemlíteném még az érdekes Aomori-dialektust, ami kicsit megmosolyogtatott, de szívesen hallgattam; na meg a szuper openingeket és endinget is. Furcsálltam, és kicsit sajnáltam is, hogy lecserélték a sorozat felénél az openinget, hiszen remek volt az első, és a shamisen-kíséret miatt témába vágott, de az az igazság, hogy a második is nagyon jó volt, bármelyik anime megirigyelhetné azt is.

Az utolsó rész azért így lezárva kicsit rossz szájízt hagyott maga után, úgyhogy nagyon jól jönne egy folytatás - remélem, lesz is. 7/10-et mindenesetre nekem megér.

Megalo Box Nomad:

Már azon is meglepődtem, hogy folytatást kapott a sorozat, de azon még inkább, hogy mennyire jó lett -- még jobb is, mint az első évad, amit inkább a hangulat vitt el a hátán. Az első négy epizód Chief karakterével, a spanyolos atmoszférával és a kolibri-motívummal (ami aztán végigkísérte az egész sorozatot) egyszerűen zseniális volt, és igazán maradandó élményt nyújtott. Teljesen átjött, hogy miért voltak ezek olyan nagy hatással Joe-ra is.
SPOILER
Chief halálát konkrétan megkönnyeztem.
Amikor visszatértünk a megalo-box világába, azt már nem élveztem annyira, bár a gyerekekkel való békülés kapcsán is voltak torokszorító pillanatok, Sakuma tenyérbemászó karakterét hihetetlen jól alakította Kobayashi Chikahiro, és a Mac-fókuszú epizódok sem voltak rosszak. Emellett külön megemlíteném az openinget és az endinget is, amelyek elképesztő hangulatteremtő erejükkel szerves részei voltak a sorozat élményének, és egyszer sem jutott eszembe áttekerni őket.

Ez most nekem megéri a 8/10-et.

Shakunetsu Kabaddi:

Tulajdonképpen aranyos próbálkozás volt ez. Bírom, amikor egy animén keresztül ismerkedem meg olyan dolgokkal, amikkel egyéb esetben biztosan nem találkoznék. Ez a kabaddi sem egy ismert, népszerű sport, és első blikkre rém idiótának tűnik, amivel amúgy bizonyára a készítők is tisztában voltak, mert Yoigoshi karakterén keresztül elég jól megszólaltatták a laikus néző gondolatait, szóval így az anime első fele nem is vette magát túl komolyan, és majdhogynem önmaga paródiájának tűnt helyenként (kapásból ott a Noukin név, ami más kanjikkal írva konkrétan azt jelentené, hogy 'izomagy' :lol: ). A második felére viszont szerintem veszített a humorából a sorozat, és picit el is untam magam rajta, de egy 6/10-et azért részemről még így is megérdemel.

Yuukoku no Moriarty 2:

Annak ellenére, hogy kissé inkonzisztens és kapkodós volt ez az évad, emellett a mellékszereplők is inkább csak statiszták maradtak, mint teljes értékű karakterek, jobban élveztem, mint az első évadot -- ahogy a plot eszkalálódott, számomra jóval érdekesebb is lett. Ezért már majdnem hetest kapott, de az a helyzet, hogy a végén belegondoltam William koncepciójába, és egyszerűen nem fér a fejembe, hogy úgynevezett zseni létére hogy lehet ilyen naiv elképzelése, hogy majd attól megjavul az egész ország, ha kiirt pár korrupt nemest, aztán ellenségképet formál magából. Jó, nem azt mondom, hogy teljes képtelenség, de azért kétlem, hogy hosszú távon ez így flottul működne.
Aztán a végső lezárás is fura volt nekem.
SPOILER
Williamet egyértelműen gyötörte a bűntudat, és szilárd elhatározása volt, hogy meghaljon, mert ennyi gyilkosság után ezt érdemli, úgyhogy ehhez képest az a svájci idill Sherlockkal enyhén szólva OOC lett. Mondjuk itt a kettejük közti kapcsolatot illetően is kíváncsi lennék az írói (vagy rendezői) szándékra, mert őszintén szólva elképesztően romantikus kódolásúra sikerült. Még a találkozásuk is olyan volt, mint a Titanicban Jack és Rose valamelyik jelenete. :'D Na mindegy.
Szóval végül maradtam a 6/10-nél. Az opening amúgy marha jó, Hatanaka Tasukunek meglepően kellemes az énekhangja.

Válasz küldése