Blue Thermal
Repülős slice of life-ot nem sűrűn látni az aktuális anime kínálatban, pedig a témában szerintem van potenciál. Ezért is keltette fel a figyelmem e film, azonban az a tény, hogy egy fiatal nő áll a középpontban és körülötte jó részt férfiak vannak azt sugallta lesz benne romantika/szerelmi háromszög. Önmagával ezzel nem lenne gond, de féltem a fókusz erre kerül a repülős téma helyett. A félelmet pedig a film eleje egyből erősítette a főszereplő nő kijelentésével, ami szerint azért megy egyetemre, hogy bepasizzon. De végül a romantika nem uralta a filmet. Sőt tetszett, hogy a lány - kis spoiler - nem valakibe, hanem a repülésbe lett szerelmes.
Maga a sztori arról szól, hogy Tamaki friss egyetemistaként részt vesz az egyik egyetemi klub toborzóján, ahol véletlenül kárt teszt egy másik klub, a repülőklub egyik gépében. A gép javítási költségét Tamaki nem tudja kifizetni így csatlakozik a repülőklubhoz, hogy ledolgozza a kárt. A tagok javában dolgoznak azon, hogy sikeresen vegyenek részt az idei siklórepülő versenyeken. Hamar világossá válik a győzelem kulcsa Tamaki lesz.
Érdekes és egészen jó alap, csakhogy a gond az túl sok mindent akartak ebbe a bő másfél órába belepakolni. Ugyanis 4 bonyodalom forrás is van, a verseny, a románc, Tamaki családi háttere és az egyik fontos srác családi háttere. Mindent pedig nem sikerül normálisan kibontani, ami összecsapott érzetet kelt. Igazából egy 12 részes sorozattal jobban jártunk volna.
Emiatt a vége is valamelyest a levegőben lóg és hiányérzetem maradt az anime után.
A karakterekről nem lehet sokat írni. A főszereplő csaj átesik egy kisebb jellemfejlődésen, illetve ő róla tudunk meg a legtöbbet, de rajta kívül másról nagyon semmit. Még a két fő srácról sem akik a románc/szerelmi háromszög alapját szolgáltatnák.
A megvalósítással nincs gond, szép anime.
Egyszeri kikapcsolódásnak elmegy, de a játékideje nem elég mindenre, amivel foglalkozni szeretne.
Bubble
Kissé csalódtam, többet vártam a filmtől. Sokat elmond az, hogy a parkour-ös részek működtek a legjobban minden más már nem annyira.
A sztori nagy vonalakban annyi, hogy egy nap különös buborékok szálltak alá a fellegekből, melyek Tokiót érintették a legsúlyosabban lévén annak jó része egy óriás buborékba került, különböző gravitációs anomália kíséretében. Évekkel később pedig a buborékon belül az elárasztott város romjain árva gyerekek csoportjai élnek, kik parkour-özéssel töltik mindennapjaikat. A főszereplő srác Hibiki az egyik csoport ásza, azonban egy nap nem sikerül az egyik ugrása és majdnem vízbe fullad. De végül egy buborék vagyis abból formálódó lány, Uta megmenti őt és innentől kezdve együtt lógnak.
Számomra a buborék jelenségnél hihetetlenebb az, hogy pár árva gyerek népesíti be Tokió romjait és mondjuk nem különböző szervezetek (akár hivatalos akár illegális). Nehéz elhinni, hogy a hatóságok nem dugták volna be őket árvaházba, illetve, hogy csak lazán őrzik a buborék Tokió határait. De ez végül is csak egy apróság amit furcsállottam és a filmnek amúgy is vannak nagyobb problémái.
Például a magyarázatokkal elég szűkszavú. Nem azt vártam, hogy a számba rágja a film a dolgokat, de jelen állás szerint egy jó pár dolog a levegőben lóg:
SPOILER
És még napestig sorolhatnám mi mindenre nem hogy választ de még arra való utalást sem ad az anime.Ami szájbarágósra sikeredett az a mondanivaló, a “pusztulás és újjáépülés” körfogásáról. Pedig a buborékok egy jó allegória erre, hiszen a buborék kipukkadva víz lesz, de a vízből aztán majd megint buborék lesz. Mondjuk emiatt a spirálos analógiát fölöslegesnek éreztem a film végén.
Alapjáraton véve nincs gond a mondanivalóval, csak éppen eléggé erőltetetten van beleszőve a történetbe, ezért szájbarágós. Na de, hogy mi is akarna lenni a sztori? Az egy jó kérdés. A film nagyon szeretne egyfajta szerelmi történetet elmesélni, azért is szajkózza a hableányos hasonlatot állandóan, de ez egyáltalán nem jön össze neki. A gond már ott kezdődik, hogy egyik karakterhez se lehet kötödni. Egyszerűen nem szimpatikusak. Románc pedig nem igazán fejlődik ki, lévén nem látjuk és érezzük, hogy kettőjük közt ilyen kötelék alakul ki. Tudjuk mi a vonzalom alapja:
SPOILER
Viszont csak egy-szer kétszer elhangzik milyen fontos az egyik a másiknak meg végén a drámainak szánt pillanatnál megy a sírás. Ami azért csak annak szánt mert egyáltalán nem tudott meghatni.A megvalósítás pazar, piszkosul látványos egy film és az aláfestések is kellemesek. Azért is működnek jól a parkour-os részek, ami mellesleg elég izgalmasak is.
A Bubble egy látvány film és semmi több. Ha így ül elé le az ember, akkor nem fog csalódni. Ellenkező esetben úgy jár mint én.
Estab-Life: Great Escape
Ez a sorozat eléggé a radarom alatt volt, csak nemrég mikor újranéztem az idei évben megjelent animéket botlottam bele.
Nem tudni pontosan mikor és hol járunk csak annyi biztos, hogy több különböző fallal körülvett klaszter létezik, melyek nevei megegyeznek az egykori Tokió kerületeinek nevével. Egy-egy klaszter egy-egy sajátos társadalmat rejt, van ahol kommunista pingvinek élnek, van ahol pedig az otaku paradicsom valósult meg. Ezáltal mindegyik saját törvényekkel rendelkezik, de van egyetlen egy törvény, ami minden klaszterre érvényes: az adott klasztert lakosai sosem hagyhatják el. Viszont vannak akik elégedetlenek saját klaszterükkel és más életre vágynának másik klaszterben. Ő rajtuk segítenek az extractor-ok vagyis főszereplőnk csapata. Az anime pedig őket követi nyomon, ahogy teljesítenek egy-egy ilyen kérést.
Az előbbiből következik, hogy epizódikus a sorozat, csakhogy az egyes esetek nem valami érdekesek, illetve a bemutatott társadalmak sem. Sőt utóbbi esetén elég abszurd klaszterek léteznek például ahol a legfőbb törvény az, hogy tilos alsóneműt hordani. Ezen a téren sajnos az anime nem aknázta ki a benne levő potenciált. Inkább vígjátékosabbra fogja figurát és valóban a sorozat harmadától van egy-kép jó poén részenként.
Ami miatt nézeti magát az anime, hogy in medias rest kezd. Az első részben például még nem teljesen jön át, amit én itt korábban leírtam plot gyanánt. Vagyis az ember kíváncsi arra (vagy legalábbis én az voltam), hogy mégis mi a fene ez a világ. A sorozat fő ereje pedig abban rejlik, hogy erre a választ szép lassan adagolja nem egyszer csak kisebb utalás formában. Így teret adva annak, hogy a néző maga kezdjen el konteózni. A végére nagyjából összeáll a kép és helyére kerülnek a dolgok, igaz nem túl eredeti a magyarázat. Nos hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a
SPOILER
inspirálódtak az alkotók, lévén nem egy utalás van arra.Mindezek után hihetetlen, hogy az anime hivatalos oldala és ezáltal minden animés szájt ami a sorozatról ír kifejezetten spoileres. Lévén rengeteg információt elárulnak a világról, holott az anime ezek nagy részéről csak az utolsó epizódban ejt szót.
Maguk a karakterek szórakoztatóak és egy részük egész jól kidolgozott. Hiszen elég színes az extractor csapat lévén két különleges képességgel rendelkező lány, egy slime lány, egy robot és egy kutya-ember srác alkotja. Persze azért kellett idő, hogy megkedveljem őket.
A megvalósítás nem rossz, nagyrészt rajzolt vagy legalábbis nagyon annak tűnő hátterek előtt ténykednek a CGI karakterek. Amik egész jól meg lettek alkotva (persze a rajzoltnak jobban örültem volna), mondjuk a Polygon Pictures-től nem is vártam mást.
Összességében sokkal többet kilehetett volna hozni az animéből, mint amit végül sikerült az alkotóknak. Egynek elment, de nem sokáig marad meg az ember emlékezetében. Illetve érdemes kerülni bármilyen leírást az animéről a jobb élmény végett.
Ezek után rá is térnék az őszi szezonos címekre:
Seiken Densetsu: Legend of Mana - The Teardrop Crystal
Általában ha belekezdek egy sorozatba akkor végig is nézem, de ezt 6 résznél tovább nem vagyok hajlandó folytatni. Rettentően semmilyen és érdektelen a sorozat, arról nem is beszélve, hogy lerí róla, hogy játékadaptáció. Lásd mikor a főhősnek eltörik a kardja, akkor elmegy a kovácshoz, aki megjavítja, ha megszerzi a szükséges nyersanyagot, így a srác elmegy beszerezni azokat.
A sztori az eddigi részek alapján annyi, hogy főhősünk összebarátkozik két a falujába látogató idegennel kik saját fajtájuk a Jumi tagjait keresik. Lényegében csatlakozik hozzájuk, közben meg kiderül, van egy gyilkos ki a Jumikre vadászik, hogy megszerezze azok kristályát. Ennyi.
A főhős nem OP, de az már nevetséges, amikor a gyilkos kétszer is meglóg az orruk elől, úgy, h az meg nem öli meg vmilyen oknál fogva a főszereplőket.
A karakterek nem szimpatikusak és nem is érdekelt, hogy mi lesz velük.
Általában a játékadaptációk sokkal silányabb minőségűek, ezért vmelyest meglepő, hogy egész korrekt megvalósítást kapott.
Az egyetlen igazi pozitívuma a sorozatnak az opening dal, mely kifejezetten tetszik.
Gyenge, 6 résznél tovább nem pazaroltam rá az időmet.
Muv-Luv Alternative 2nd Season
Nem lehet eléggé ismételni azt, hogy ne nézze meg az, aki nem olvasta vn-neket, mert tönkreteszi az élményt.
A 2. évadra nem sokat változott a sorozat, szinte ugyan olyan minőségű mint az első. Igaz most sokkal jobb OP-ED párossal rendelkezik, melyeket mindig szívesen végig hallgattam. Továbbá örvendetes, hogy nem csak az alapjául szolgáló vn-ből, de az ahhoz kapcsolódó más Muv-Luv művekből is merítettek. Ezért is bosszantó, hogy az eredeti sztorival meg eléggé mostohán bántak. Például nem szántak időt a karakterek felvezetésére, akiknek drámai pillanatai így egyáltalán nem érintettek meg.
Egyetlen egy szegmensét adaptáltja mondhatni hibátlanul a történetnek, méghozzá a sadogashima-i ütközetet. Ott jó a tempó, mindenre jut idő, vagyis az akcióban továbbra is jeleskedik az anime.
Az utolsó résszel bezárólag természetesen nem ér a sztori végére és egyelőre nincs hír arról, hogy folytatnák. Persze nem kizárt, h később esetleg a hamarosan megjelenő Muv-Luv magazinban lesz erről hír. Mondjuk ha lesz folytatás az azért bosszantó, mert ha már több mint 24 epizódot szántak az adaptációra, akkor igazán kezdhették volna a történetet a legelejétől normálisan adaptálva. Ha meg nem akkor azért, mert mi értelme volt csak egy részletet nem túl jól adaptálni a műből.
A vn fanjainak egyszer érdemes lehet megnézni, de amúgy kihagyható.
4-nin wa Sorezore Uso wo Tsuku
Egy gondolatolvasó lány, egy egykori nindzsa lány, egy kislánynak álcázó idegen és egy lánynak beöltözött fiú barátságáról és elborult mindennapjairól szóló sorozat a 4-nin wa Sorezore Uso wo Tsuku. Elég nagy őrültség, de jókat tudtam rajta nevetni, illetve meglepő módon nem egyszer aranyos az anime. De nem a cukiskodó hanem a szerethető módon. Ilyenkor amúgy egy kis mondanivalót is próbál átadni.
A karaktereket kedveltem, bár nehezen tudtam megemészteni, miként képes egy srác úgy élni, hogy lánynak tetteti magát a suliban. Persze ez is sok vicces pillanatot szült, de lehet jobban örültem volna, ha Tsubasa helyzete más.
Különösebben az OP-ED nem nyerte el a tetszésem, de előbbiben van valami, ami kicsit megfogott. Talán az, hogy elég jól átadja ezt az elborult sztori feelingjét.
Szerethető de egyben szórakoztató kis őrültség, amit érdemes megnézni.
Az őszi szezon egyik legjobbja.
Akiba Maid Sensou
A maide cafe-s sorozatokért annyira nem vagyok oda, ezért is lehetett, hogy először elsiklottam mellette. Csak amikor nemrégiben olvastam, hogy van benne Muv-Luv utalás vágtam bele. Örülük, hogy így tettem. Lévén ez az abszurd felállás, hogy a maid lányok véresen komolyan veszik a munkájukat egyfajta yakuza stílusban, fergeteges.
Szó szerint brutálisan komolyan veszi magát a sorozat, ami lényegében a humorának alapja. Maga sztori egy kerek egész. Ami lényegében arról szól, hogy a naiv Nagomi miként döbben rá arra, a maid cafe-kban dolgozó lányok munkája mennyire véres és szeretet nélküli. Azonban nem ő szerintem a sorozat fénypontja, hanem a vele egyszerre kezdő 3x éves Ranko, ki előbb öl aztán gondolkodik mentalitásával, szűkszavú kommunikációjával és hideg tekintetével egyből belopja magát az ember szívébe. Persze ehhez nagyban hozzájárul az őt megszólaltató Satou Rina játéka is.
Még az üzletvezető Yasuko egy emlékezetes karakter, ki ritka nagy szerencsétlenség. Persze rajtuk kívül a többiek is kedvelhetőek.
A végére egész jó és kerek történetet hoznak ki belőle, pár meglepő fordulattal. Mondjuk a fináléra megborul a sorozat egyensúly, már ami a vidám/vérgőzös/túlzó mivoltát illeti és kissé túl komollyá válik.
A látvány pöpec és az aláfestések se rosszak. Az ed dal tetszik, de az op mint szám nem igazán. Viszont tagadhatatlan, hogy az opening teljes egészében remekül átadja az anime abszurditását és ha valaki csak azt nézi meg, már tudni fogja milyen sorozat az Akiba Maid Sensou.
Véres de egyben rendkívül szórakoztató anime, kerek történettel.
A szezon legjobbja lett nálam, sőt az év egyik legemlékezetes animéje is.
Ezeken felül még nézem a Kage no Jitsuryokusha ni Naritakute!-t is, de még egyelőre fut. Mondjuk hihetetlen, h egy ilyen kaliberű sorozat kap egyből 20 részt.
A Spy x Family folytatását meg még egyelőre nem láttam, nem volt még hozzá kedvem, majd később bepótolom.
.
