Mit hallgatsz éppen?

Zenék, együttesek
Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.05.18. 17:15

Mostanában senki se kérjen zeneajánlást. Picit ráfüggtem az ilyen sz*rokra.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
annarancs
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 596
Csatlakozott: 2016.09.03. 00:45
Nem:
Tartózkodási hely: a danmei pokolban

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: annarancs » 2020.05.18. 17:56

Nesze! :'D

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.06.03. 00:47

Hm, erről még csak szót se említettem eddig? Igaz, a januári koncerten pár számot előadtak a lemezről, ami mindent egybevetve nagyszerű lett. Hallgattatja magát, nehéz róla lepattanni, és talán pont az általam is kedvelt apokaliptikus (d'uh) témák és hangzás miatt. (Ha úgy veszem, ezzel nehezen tudok betelni. A kedvenc korongjaim listájára lazán felfér, és nem csak a téma miatt. Úgy kanyarodok rendre vissza hozzá, mint a Katatonia Dead End Kings, a Bikini A világ végén vagy a Thy Majestie Dawn lemezeihez.)
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
matta
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 51
Csatlakozott: 2017.02.16. 15:20
Nem:
Tartózkodási hely: Sp-Bp-Db vonal

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: matta » 2020.07.08. 23:12

Tank! - Seatbelts virtual session 2020 :cool:

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6056
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2020.07.27. 18:04

Kép

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.07.27. 18:32

Én épp munka és cikkezés mellé a Slayer diszkográfiát toltam be, szóval pár kedvenc nóta:
Serenity in Murder
Seasons in the Abyss
Angel of Death
Repentless
Flesh Storm
Raining Blood
You Against You
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Hikari
AoiAnime szerkesztő
AoiAnime szerkesztő
Hozzászólások: 741
Csatlakozott: 2003.02.17. 19:05
Nem:
Tartózkodási hely: Norvégia
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Hikari » 2020.08.03. 17:00


Avatar
Ayla
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2018
Csatlakozott: 2007.02.18. 16:59
Tartózkodási hely: sehol és mindenhol

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ayla » 2020.09.25. 18:23

IC3PEAK (orosz kísérletező zene)

https://youtu.be/MBG3Gdt5OGs
Shotaaa!! Lolííí! Shotaa!! Lolíí!! Sho- LOLI! :D He. | hol vagy, Pantalaimon?

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.10.28. 07:47

Deftones - Ohms (2020)

Egy ideje megjelent az új nagylemez, de csak most jutottam el addig, hogy fülvégre kapjam. Azért olvastam pár kritikát előtte a korongról, és két vélemény közt ingázott nagyon a skála a kommentekben is. Az egyik szerint jó lemez lett, a másik szerint elég visszafogott a hangzásvilága, lehetne mit alkotni még. Amiben mindannyian egyetértettek, az egy olyan aspektusa, amit kábé 2-3 szám után nekem is sikerült levonni: irtózatosan hangulatlemez, és ha elkap, bedarálásra kerül mind a 40 perce. Ez nálam úgy nézett ki, hogy fel se tűnt eleinte, hogy újraindult a számlista, csak az első szám felénél, hogy "mintha ezt már hallottam volna a lemezen korábban" - hát ja, hallottam, de nem ugyanabban a 40 perces menetben. A leginkább megfogható érzés, amit tudnék hozzátársítani az kicsit olyan, mint a Be Quiet and Drive (Far Away) vagy a Hole in the Earth számok esetében: az ember fekszik hanyatt az ágyon, és az össz' aktivitása kimerül abban, hogy lélegzik, plafont bámul és zenét hallgat
Amivel még egyetértek a kritikák esetében, az nem más, minthogy nem adja egykönnyen magát a lemez, hogy most akkor jó és ha igen, akkor miképp jó; ha meg nem, akkor miért. Egy vagy két újrahallgatást még neki kell szánnom, hogy átlássam.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.11.02. 00:19

Deep Purple: Whoosh! (2020)

Ha azt kéne mondani, hogy mi volt az utolsó Deep Purple lemez, amit hallgattam, akkor nagyon meglennék lőve, mert jobbára is csak nagyzenekari feldolgozásos vagy válogatáslemezek formájában került elő nekem az együttes. A 70-es évek elejét tartom a hőskornak, de csak mert javában azokat a korongokat hallgattam: a Fireballt, Made in Japan, Machine Head, Deep Purple In Rock, meg a legelső lemezük. Egyszerűen azért, mert bátyámnak és a családnak ezek voltak meg CD-n vagy bakeliten. Szóval a '76-os feloszlásuk óta semmilyen új anyagot nem kaptam fülvégre. Sem pedig amióta bátyám kiköltözött, az pedig megvolt már 17-18 éve is... Legfeljebb 1-1 számot vettem elő, azt is esetenként.

Szóval egy nagyon komoly kihagyást követően gondoltam, hogy oké, lessük meg, hiszen a Times-ot (eléggé lehúzták) és a Metacriticet (középszer) leszámítva egész jó eredményeket zsebelt be. Hát, volt pár fülbemászó dallam, a nyitódal (Throw My Bones) kifejezetten pezsdítő, aztán kicsit homorodik az a görbe, de a végén megint felerősödik. A dalok témái is tetszetősek: múlt, jelen, jövő. Szóval kifejezetten kellemes csalódás volt az éjszaka közepére bepattintani kreatív munka mellé.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.11.29. 22:04

Na, felgyűlt pár hallgatni való...

AC/DC - Power Up (2020)

Őszintén szólva, nem vártam új lemezt, amilyen hírek keringtek a banda körül. Brian Johnson hallásbetegsége, az elhunyt alapítótagok egyike általában épp elég ok szokott lenni, különösen a Váltóáram/Egyenáramnál, ahol Johnsonnal évtizedeken át éreztették, hogy ő csak Bon Scott-pótlék. De itt van, kaptunk 12 új nótát, köztük a beharangozó Shot In The Darkot. Előzetesben sikerült olvasni pár lemezkritikát, amik java azt nehezményezte, hogy ez semmivel se különb a megszokott ritmusoktól, dallamoktól, szövegektől; hogy az egész lemezen nincs új a nap alatt. Jelen esetben ez nem is baj. 2014 óta nem volt új lemez, akkor is a Rock or Bust, amin már látszott az öregkorosodás, lévén ez a legrövidebb stúdióanyagjuk. Viszont, hogy miért is nem baj, hogy nincs úja nap alatt? Amióta Malcolm Young meghalt, a helyére jött Cliff Williams-et be kel tanítani, és erre kiváló tud lenni, ha stúdióanyagon kerül sor.

All in all: jó lemez, hamar le tud pörögni. Különösen üdítő, ha régóta nem fülelt az ember AC/DC-t, és a dallamokkal, hangzással kicsit nosztalgiázni szeretne, de nincs kifejezetten ötlete, melyik albumot tegye fel. (Bár nekem menetközben a '95-ös Ballbreaker jutott eszembe, hogy elő kéne ásni a mélyből.)

Dark Tranquillity - Moment (2020)

Svéd melodikus death metal, a műfaj egyik úttörőjének is mondják az In Flames és az At The Gates mellett. Én meg bevallom, most hallgattam őket először, és mint számomra debütáló album, hamar a zenei repertoár része lett. Különösen igaz ez a The Dark Unbrokenre, a rögvest albumnyitó Phantom Days-re. és az Empires Lost To Time-ra. Szóval, van házi feladat: felfedezni a régebbi a nótáikat is.

HétköznaPI CSAlódások - Csókol Attila... (2020)

Az "...én, József Attila, itt vagyok!" lemez szellemi örököse, aminek az első fele egy hatalmas katyvasz lett. Megállás nélkül megy 6-7 szám, nulla változatossággal vagy hangulati elemmel. Pl. a Mama verset sikerült egy punkos-táncdalos körítésre írni, ami nagyon rosszul szól, tekintve a vers nem egy vidám érzést szólít meg, illetve kissé dühből vádaskodó is. Ellenben "A világ ha elbujdostat"-nak már sokkal jobban áll ez a kakofóniás érzet. A lemez tempót csak a 9. számra vált kicsit szünetelősebbre, az "Aki szegény, az a legszegényebb" feldolgozásával, illetve a "Szerelmes vers"-sel igyekszik visszakanyarodni a korábbi változatossághoz, csakhogy immár késő, sikerrel megbélyegezték a rossz összeállítással a lemezt. Egyetlen előzetes számot osztottak meg, az is a "Lopók között szegényember", ami meh.

De mely számok is sikerültek akkor jól? Hát, "A kanász", "Gyász és patyolat", "Hull a levél". "Talán eltűnök hirtelen"... És mi a közös ezekben a számokban? Bizony, mind a második felét képezik a lemeznek.

Merkfolk - Echo (2020)

Lengyel folk metal vagyis inkább folk rock, ha ezt a lemezt nézzük, miután akusztikusabb lett. Azért vannak ezen nagyon lágy, andalító dallamok - leginkább ezek is uralják -, miközben van pár kifejezetten táncos-ütemes darab is, mint a Paliły się dęby. Illetve áthangszereltek pár régebbi nótát is, mint a Topielicát (ez az eredeti). All in all, egy kifejezetten lazulós korong lett, ha az ember csak hallgatja és nem akar utána menni a pogányságot és a régi időket és "mulatozásokat" megszólító dalszövegeknek.



Jelent még meg Diamond Head is, amit őszintén nem vártam, lévén nem különösebben szeretem az együttest. Az első zenék elég soványnak hatnak, míg az újabbaknak már zúzósabbak a dallamaik, de az énekhang továbbra is elég nyeszlett egy heavy metalhoz (még ha 3. éve más is az énekes Rasmus Bom Andersen személyében, ami határozott javulás az elődhöz, de nem igazán ér fel a zenei alap erejéhez a hangja). Pl. az idei megjelenésű Lightning To The Nations 2020-hez (ami az első, 1980-as albumuk újrázása további 4 számmal megtámogatva), amin feldolgozták a Metallica No Remorse c. számát. A zenei alap rohadt jól szól (különösen egy 40 éves, nem éppen remastered barát nótához), instrumentális változatban falnám is, de érződik, hogy ehhez egy metszőbb hangra van szükség.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6056
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2020.11.30. 03:18

"A Télapó tök gyerekes!"

Titkos: Meg a francokat...

(Megjegyzem, a Mikulás egy hivatalosan létező karakter a Marvel univerzumban. :D)
Kép

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.12.28. 16:46

Idén lett 40 éves a Metallica így az év vége felé, és több zenekar is megemlékezett egy-egy feldolgozással. Így például az amerikai turnépartner is, a mongol The HU Band, akik nem csak átírták a Sad But True számukat mongol hangszerekre, de a szöveget is mongolra fordították. Az eredmény pedig valami libabőrzően rohadt jó.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6056
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2021.02.17. 22:43

Eme gyöngyszemet random dobta fel nekem a YT pár napja, mint recommended videót. Azóta már jópárszor meghallgattam és amíg a japánok nem jelentik be, hogy érkezik a Monster Musume no Iru Nichijou második szezonja, addig még valószínűleg fogom is hallgatni. :lol:
Kép

Avatar
annarancs
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 596
Csatlakozott: 2016.09.03. 00:45
Nem:
Tartózkodási hely: a danmei pokolban

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: annarancs » 2021.02.25. 02:03

A nyálas kínai regényeim mellé mit szoktam hallgatni vol. 1: nyálas koreai dalok. :D
Gaho - Home, Stay Here
Hwa Sa - LMM
Ryu Su Jeong - Color Rush (btw ez elvileg valami koreai BL cucc OST-je :D)
Young K - Alone in this world (Duet with Song Heejin)
Purple Kiss - Can We Talk Again
NIve - 2easy (ft. Heize)

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.02.25. 03:08

Valamiért elkerült a 2018-as Powerwolf lemez... eddig. Mondjuk közülük a leginkább a Venom of Venus talált be, de maga az egész korong hamar lemegy (játékidőre és érzetre is).

A coveres adaléklemez, amin az ő számaikat adják elő olyan felállások, mint az Eluveitie, Amaranthe, Caliban, Heaven Shall Burn vagy az Epica már valahogy nem lyan jó. Nem is az, hogy más formában vannak a megszokott nóták, hanem sok egyszerűen nem üt vagy túl átlagos iparos munkának érződik (különösen a Battle Beast vagy az Amaranthe), vagy ott a Kadavar feldolgozása, ami zeneileg még jó lenne, csak vokáltéren pofára esik az egész.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
annarancs
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 596
Csatlakozott: 2016.09.03. 00:45
Nem:
Tartózkodási hely: a danmei pokolban

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: annarancs » 2021.03.19. 20:42

A nyálas kínai regényeim mellé mit szoktam hallgatni vol. 2: nyálas kínai dalok (leginkább donghua/audio drama openingek, endingek). :D A TGCF, SVSSS, MDZS számokat most nem linkelem be, pedig eleinte leginkább csak azokat hallgattam olvasás közben, de aztán elkezdett mást is kidobálni a yt).
Sha Po Lang (杀破狼): Months Passing as Golden Stream (avagy The moon resembling a stream of gold; Gu Yun character song lényegében, itt egy másik fordítás hozzá)
A Certain Someone (某某): 失陷, To A Certain Someone (ballada verzió), The Seventh Year (valami középsulis danmei egyébként, elvileg nem rossz, kár h nem vonzanak a modern sol cuccok)
I Only Like Your Character Settings (我只喜欢你的人设): Rosette Nebula (valami modern cucc ez is talán)
Little Mushroom (小蘑菇): The Wind Through The Wilderness (ha egyszer pszichológiai sci-fi regényhez lesz kedvem, biztosan előveszem, elég jó véleményeket lehet olvasni róla)

Avatar
Ayla
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2018
Csatlakozott: 2007.02.18. 16:59
Tartózkodási hely: sehol és mindenhol

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ayla » 2021.04.03. 18:31

Ricz írta:
2021.02.25. 03:08
Valamiért elkerült a 2018-as Powerwolf lemez... eddig. Mondjuk közülük a leginkább a Venom of Venus talált be, de maga az egész korong hamar lemegy (játékidőre és érzetre is).

A coveres adaléklemez, amin az ő számaikat adják elő olyan felállások, mint az Eluveitie, Amaranthe, Caliban, Heaven Shall Burn vagy az Epica már valahogy nem lyan jó. Nem is az, hogy más formában vannak a megszokott nóták, hanem sok egyszerűen nem üt vagy túl átlagos iparos munkának érződik (különösen a Battle Beast vagy az Amaranthe), vagy ott a Kadavar feldolgozása, ami zeneileg még jó lenne, csak vokáltéren pofára esik az egész.
Ezt mástól is hallom, más előadókról vagy albumokról is. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy nincs ezekkel igazából akkora baj, csak változik a maximum zenei színvonal is a műfajban és ezen típusú "átlagos iparos munkák" már túl régóta rongyosra lettek hallgatva a főleg mötál expert füleink által.

És most mondanék még valamit amiért lehet keresztre leszek feszítve (khm lásd a dátumot épp, lol): ahogy egyre idősebb lesz az agyunk, annál könnyebben benne porosodik/átlagosodik valami, mert egyre több és több mindenhez tudja azt viszonyítani. Így a szükség egy magasabb és jobb és kiemelkedőbb alkotásra csak egyre erősebb lesz, a darab megítélése pedig egyre kegyetlenebb. :)
Shotaaa!! Lolííí! Shotaa!! Lolíí!! Sho- LOLI! :D He. | hol vagy, Pantalaimon?

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.04.04. 13:42

Ayla írta:
2021.04.03. 18:31
Ezt mástól is hallom, más előadókról vagy albumokról is. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy nincs ezekkel igazából akkora baj, csak változik a maximum zenei színvonal is a műfajban és ezen típusú "átlagos iparos munkák" már túl régóta rongyosra lettek hallgatva a főleg mötál expert füleink által.
Ez sok tényezős dolog szokott lenni, részint azzal, hogy egy dalnak a saját hangzásvilága mennyire találkozik a témával és a keménységgel. A legjobb példának ott a Diamond Head brit heavy etal együttes, akiké eredetileg az Am I Evil?, amit az első albumukon a Lightning to the Nations-ön tettek közzé. Mégsem ezt a változatot ismerik és szeretik sokan, hanem a 3 évvel későbbi thrash metal Metallica feldolgozást. Az egész probléma két alap gondra vezethető le: a témához (gonoszság, kegyetlenség, a másik megnyomorítása) egy keményebb zenei alapot kíván meg, ami jobban érezteti ezek súlyát; és egy karcosabb énekhang. 2020-ban a új énekessel újravették modernebb heavy metalos hangzással a lemezt a Diamond Headnél, és ezzel együtt az Ami I Evil is megkapta azt az original zenei érzetet, amit kellett neki, 40 év után. Csak a 80-as évek elején ez még thrash metalnak számított, most inkább egy keményebb heavy metal alap. Egy problémát nem küszöböltek ki, az pedig az énekes. Nincs bajom vele, de nem elég karcos hozzá, és a refrén esetében sem érződik az az elemi félsz, mikor felteszi a kérdést, ami egyben a cím is.

Ugyanakkor ott a No Remorse, amiből az eredeti változat már inkább kopottas, és Hetfield hangja inkább nyegle és erőtlen a témához (megbánások nélküli kegyetlenség, örökké tartó háború, emberi értékekről lemondás, pusztításvágy), ellenben a Diamond Head tavalyi feldolgozása a Lightning to the Nations 2020 lemezen már zenei alapon is kitisztítja, és itt az énekes képes karcosan viselni a szöveget is, egy olyna lendülettel, amit megkíván.

Egy másik érdekes aspektusa ennek a Sad But True esete, ami a Metallica előadásában érezhető a bennünk élő ördög megkísértő szövegének a súlya, míg a The HU ezt sokkal misztikusabb harccá tette videoklip formájában (amihez nem tagadom, sokat hozzátesz a mongol nyelv és torokének sajátos hangzása).

Lehetne több covert is hozni, de nem szeretném végig sorra elemezgetni, hogy ki hogy tett igazságot a dalnak, a témájának, mert elég sok esetben amúgy bukó lenne, mivel a dal maga egyszerű, nem igazán dolgoz fel témát, sokkal inkább egy (élet)érzést. Vagy nem lehetne mit mondani rá, mert ugyanolyan jó, mint az eredeti, lássuk példának a Motörhead Enter Sandmanjét példának, ami mélyebb, zúzósabb, és Lemmy hangja és stílusa annyit dob rajta, hogy fenyegetőbb hatást kelt.

Viszont utolsónak akkor már - frissessége okán is - álljanak itt a Saxon új, 2021-eslemezéről, az Inspirations-ről a benyomásaim.

A Saxon elég régi együttes, 1976-ban indult, mint új hullámos brit heavy metal együttes ezzel a lemezzel, olyan korszakos nótákat alkotva, mint a Wheels of Steel, és időközben megpróbálkoztak thrash-t is játszani power metallal keverve, ebből lett a 2009-es Into the Labyrinth korong is (amiről nekem egyik kedvenc nótám a Hellcat). Az Inspirations esetében már szakítottak a keménységgel, egy sor hard rock és proto metal nótát kaptak elő, amelyek a zeneiségüket ihlették: Paint it Black (Rolling Stones), Immigrant Song (Led Zeppelin), Evil Woman (Black Sabbath), Speed King (Deep Purple), Bomber (Motörhead), Problem Child (AC/DC),Stone Free (Jimi Hendrix), Paperback Writer (The Beatles), The Rocker (Thin Lizzy), Hold the Line (Toto), See My Friends (The Kinks).

Az album nagyjából fele egész jól sikerült feldolgozás, csak az egészet nagyon áthatja az, amit sokadik hallgatásra tudok csak megfogalmazni, azt is a tribute bandák lemezeinek apróbetűs borítós szövegével: "The Saxon tributes to..." Ami igazából nem lenne nagy gond, de több nóta úgy szól, mintha meg sem erőltették magukat, hogy a sajátos stílusukkal játsszák el, hanem inkább az eredetit imitálják. Erre jó példa a Problem Child vagy a Bomber, ahol nagyon érződik ez a tétel. A Paint it Black és az Immigrant Song túl gyorsan szólnak (és az Immigrant Songnak van egy sajátos hibája: Robert Plant híres-neves kezdősikoltását máig nem tudják a bandák rendesen visszaadni, és csak a néhai Guns N Roses tag, Slash 2013-as Las Vegas-i koncertén hallható olyan, ami legalább fasorba tud kerülni az eredetihez. Azt is Myles Kennedy adja, akinek a hangja nagyon hasonló Plantéhoz.

Hogy végül is melyek a jobb feldolgozások ezen? A See My Friends kábé az, ami zokszó nélkül, bár ez nem első hallgatásra derül ki, hanem Saxon-eredeti-Saxon összehasonlításban. Aztán a Hold the Line, az Evil Woman, Paperback Writer... Vagyis azt a négyet tudnám kiemelni, amelyek részben hű coverek, részben érződik a feldolgozó zenekar saját stílusa. Igaz, ez utóbbi pár másikról is elmondható, de azoknál csak ott van az a probléma, hogy vagy túl gyors, vagy igazából lelketlen imitálás, mert az ihlető erő nagyon közelre ütötte a golflabdát.

Továbbá kicsit szakítva a cover témával, egy aktuálisan hallgatott nóta és album is csusszanjon már be a posztba:
MoonSpell - The Greater Good (Hermitage, 2021)
Majd később értekezem róla, de ez a szám már most szerintem az év nótája lett nálam.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.05.17. 00:43

Leszedtem több új korongot, idei megjelenést, szóval kis nyilim-nyalomkodás...

Accept: Too Mean To Die

Őszintén szólva, ez a lemez összetételbe és szólamra nagyban hasonlít a 2014-es Blind Rage korongra. Van rajta pár jó szám, de a lemez eléggé a lapos és középszerű, illetve a korrekt iparos munka között dülöngél részegen. Több dal szól a világunk állapotáról, az emberi mentalitás és korszellem defektjéről (Sucks To Be You, Zombie Apocalypse, Not My Problem), ami nem lenne rossz, de a legjavát nagyon rosszul fogták meg. A Zombie Apocalypse-t akár le is tudnánk rajzolni, mert bármelyik boomer készítette karikatúra megfelelne neki, ahol XY technológiát fikázzák a "bezzeg az én időmben" mentalitással. Szóval, nem igazán volt bejövős, de nem is olyan rossz, hogy kimaradjon "véletlenül" a rostámból.

Cannibal Corpse: Violence Unimagined

A Cannibal Corpse-ot sosem hallgattam igazán. Az 1992-es Tomb of the Mutilated koronggal megállt a tudomány, és az jelenti nálam a brutal death/gore metal stílust. Szóval úgy voltam vele, hogy oké, szedjük le ezt a lemezt és hallgassuk meg mi változott, mert bár tudtam, hogy az énekest rég lecserélték, az újabb nóták elkerültek vele. Inkább Chris Barnes hangja okán léptem át a Six Feet Underre időnként.
Ami meglepett, mint különbség, hogy az énekesváltás már '95-ben megvolt. Ami meg még inkább, hogy sokat tompult az említett '92-es koronghoz képest zeneileg. Dallamosabb, a szöveget lehet érteni is, nem szorulunk a szövegkönyvre. Viszont ezzel együtt olyan nagyon maradó nyomot nem tudott hagyni az első meghallgatás. Egy számot se tudok kiemelni, említeni, amire azt mondanám, hogy ebben látok/hallok valami különlegeset, amiről megéri írnom. De nem mondanám azt se, hogy olyan nagyon csalódott lennék, vagy többet vártam volna. Meglepetésre "fizettem be", meglepetést is kaptam... De ennyi.

Sabaton maxik

Most a Sabaton nagyon éli magát, mert 3 maxit is kidobtak most: a Livgardet / The Royal Guard és a Defense of Moscow-t. Ebből az első kettőt vehetnénk egynek, de pár hetes különbséggel jelentek meg és volt is a bemutatójuk - az egyik svédül, a másik angolul szól a svéd Királyi Testőrségről, ami a királyság legrégebbi katonai alakulatának számít a maga 500 éves folytonos fennállásával. Eredetileg ők rendelték meg a számot, ami mögül kiszálltak, de a Sabaton azért csak befejezte. És svédül a különlegessége okán is jobban szól. Amiért az angolt nem kedvelem jobban, az is közre játszik, hogy a rövid beékelések svédül maradtak valamilyen megfontolásból, és bilinguális dalként nem állja meg valahogy a helyét. (Na meg hiányolom a svéd szimfónikus kezdését. Az egy nagyon jó felvezető szerintem, ami jobban megadja az alaphangulatot.)

A Defense of Moscow már frissebb és bár zeneileg tetszik, jól is szól a szöveggel, de a szöveg minőségét tekintve már vannak erős problémáim. Inkább a besoroztatott és az országból szerte Moszkva alá vont sorkatonák küzdelméről szól, miközben a civil lakosság ásta azokat a védelmeket, amiket használhattak a katonák. És a civilek is nagyban hozzájárultak. Ez pedig kicsit eléggé elsikkadt szerintem. Illetve a szám vége a refrén többször felénekelve.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.05.22. 14:39

Pár frissebb lemez és nóta:

Evanescence: The Bitter Truth (2021)

Ezt konkrétan kétszer hallgattam meg, és semmi nem maradt meg belőle. Nemhogy egy hang, dallam, téma, szövegrészlet, de még konkrétan az emléke sem, más különben nem mentem volna végig kétszer is rajta. Direkt ránéztem a zenei kritikákra, és mindenütt olyan 70-90 közé lövik be, de inkább 70-80% közt mozog. Meg hogy idézi a Fallen (2003) azon elemeit, ami miatt olyan sikeres korong lett... Öm, abból lófütty sincs nyomon. Talán a szövegben lehet valami, de zenei szempontból semmi. Semmilyen lendület, impulzus, vagy életérzést nem sikerült elkapni belőle a haldoklóén kívül, akit most készülnek épp vízbe fojtani miközben szorongatják a nyakát. Így abszolút nulla a jussa.

Szerk.: Végigolvastam a dalszöveget. Rontok az átlagán: egy falhoz vágott gumifasz nagyobbat csattan, mint ez.

Korpiklaani: Jylhä (2021)

A Korpiklaanit már egy ideje nem hallgattam, utolsó is a Manala volt, amit felpakoltam, mert elkezdtem észrevenni, hogy nem csak a lemezeik ugyanolyan futószalagosan lelketlenek különösebb kiemelkedő, maradandó nóta nélkül, de még maguk a számaik is sematikusakká váltak. Erre az érzésemre ez a lemez se cáfolt rá, talán 3-4 számot hallgattam meg, és inkább kikapcsoltam, korongot váltottam.

The Offspring: Let the Bad Times Roll (2021)

Még egy olyan együttes, akiket rég nem hallgattam és nem is csoda. Utoljára 2012-ben jelentkeztek lemezzel, az utolsó meg, amit fülvégre kaptam, az a 2003-as Splinter volt. Két silány és hatalmas csalódás után is, de közvetlenül ezt hallgatva is azt kell mondjam, hogy tök korrekt lemez lett, több szám kapásból kedvenc lett, úgy mint a nyitódal (This Is Not Utopia), az Army of One, vagy a Gone Away és az In the Hall of the Mountain King punkos átirata. Na, így kell egy hosszú kihagyást áthidalni.

Powerwolf: Beast of Gévaudan

Frissen megjelent és betease-elt nóta, ami egy totál átlagos Powerwolf nóta: hangzatos, pörgős, ájtatosnak ható a szörny- és rémtémák, modern pogány elemek felé. Túlzottan sok látnivaló (vagyis hallani való) nincs rajta. Nem rossz, de valahogy elmarad a korábbi lendülettől. Egy koncert felvezető dalának, ízelítőnek tudom elképzelni, vagy egy album közepére. Kicsit összességében olyan érzésem van tőle, mint a Sacrament of Sin lemezen a Strossgebet vagy a Nighttime of Siberia nótáktól.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.06.30. 07:45

"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
supermario4ever
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 102
Csatlakozott: 2007.05.28. 05:40
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Budapest
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: supermario4ever » 2021.11.07. 16:27

Nálam most érdekes dolog áll fenn, mert ugyan van arra példa, hogy egy-egy, dalt vagy albumot csak később fedezek fel, de olyan még nem, hogy 8 éve, megjelenése óta ismerem a JAM Project: THUMB RISE AGAIN albumát, és csak most jövök rá, hogy mennyire fantasztikus album, és hogy ezen is vannak világszínvonalú dalok, mint a Fight on!, ami egy zúzós kemény rock dal vagy a MIKAZUKI ~Tenshabi~, ami egy csodálatos ballada vagy a LOST MY HEART ~Kaze no Kioku~, ami egy kiváló dal a szerelemről. Mostanság ezeket hallgatom.

Avatar
alvaro
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1047
Csatlakozott: 2007.05.09. 09:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: gyászmenet
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: alvaro » 2021.11.07. 18:46

Egyeb (foleg jatek) zenek argent metal mixeit. Sorry az ekezetek hianyaert, ezen a laptopon valamiert mindig elfelejtem foltenni a magyar kiosztast mint opciot... Talan azert mert mindig angolul irok rajta.

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1091
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit hallgatsz éppen?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.11.12. 19:26

Egyszer küldöm ezt Alvaronak, szerintem értékelni fogja. (Thy Catafalque: Naiv)
Bár az előadótól megjelent egy frissebb lemez is (Vadak, 2021) és egy kislemez (Zápor, 2020), de a 2018-as Geometria mellé ez került most második legjobb lemeznek, megelőzve a 2015-ös Sgúrrt.

Aztán új Sabaton is jött, a Christmas Truce, ami az 1914-es karácsonyi fegyverszünetről szól. Miután kellett róla hosszasan értekeznem ismerősi felkérésre, bemásolom ide az irományom spoilerbe:
SPOILER
Kettő, de lassan három éve, hogy új albummal jelentkezett a zenekar, és már akkor is elég nagy vállalást tűztek ki célul: egy első világháborús koncepcióalbumot. Most ennek a második felvonásaként jön tavasszal az új korong, amelyen olyan események feldolgozásai fognak szerepelni, mint a skagerakki/jütlandi csata, a Harlem Hellfighters osztag története, a versailles-i szerződés aláírása, vagy épp a klip témája, az 1914-es karácsonyi fegyverszünet.

Igazából sokat nem lehet elmondani úgy különösebben a klipről és a dalról, de a történelmi hátteréről annál többet. A kettő ugyanis nagyon szépen egybefonódik azon a téren, amit a téma ezüsttálcán kínál. Az első világháborúig ugyanis a katonák nem tapasztaltak olyan szintű pszichés sokkot, mint amit a Nagy Háború kínált számukra a lövészárokharcokkal. John Keegan írt egy könyvet erről "A csata arca" címmel, amely azzal foglalkozik, hogy milyen lelki terhelést jelenthetett egy katonának az agincourti (1415), a waterloo-i (1815) vagy épp a somme-i hadjárat (1916). A lényeg és összefoglaló ebből legyen annyi, hogy soha hasonlót nem tapasztaltak: bár 1914 decemberére még nem uralkodtak olyan állapotok, mint például 1916-ra, hogy az árok sarában egyszerre küzdöttek a lábfertőzéssel (ún. "trench foot"), patkányokkal többek között, de már az előjelei ennek meg voltak, illetve egy új pszichológiai fogalomnak is ekkortól mondható az első komoly feltűnése, amit sokáig "shellshock" néven emlegettek, ma pedig már PTSD-ként, vagyis poszt-traumás szindrómaként definiáljuk.

1914 szeptember elején az első marne-i csatában a brit-francia erők megállították a német előrenyomulást, amit követően az utóbbiak visszavonultak az Aisne folyó völgyébe. Ezt követően megindult a verseny a tenger felé, amely során egy hónapon át igyekezett a két hadsereg kikerülni egymást. Novemberre elmondható volt, hogy a nyugati fronton a svájci határtól az Északi-tengerig egyetlen folyamatos lövészárokrendszer alakult ki. A nyugati hadszintér beállt. A német tervek füstbe mentek, amelyek arról szóltak, hogy karácsonyig térdre kényszerítik a franciákat, és onnantól a cári Oroszországra összpontosítanak egyetlen frontos háborút vívva. A katonák elvesztették a lelkesedés nagyját.

Karácsony előtt több fegyverszüneti kezdeményezés is volt, mint a német és osztrák asszonyoknak címzett nyílt karácsonyi levél, amelyek 101 brit szüfrazsett írt alá, de felszólalt könyörögve XV. Benedek pápa is, hogy hallgassanak el a fegyverek. A karácsonyi fegyverszünet sok helyen spontán volt, nem hivatalosan dőlt el. Az árokban díszített fenyő és meggyújtott gyertyák mellett énekeltek a német katonák, amire az angolok az árkok közti "senki földjén" keresztül a sajátjaikkal válaszoltak. Egyes helyeken úgy döntöttek a katonák (sokszor a tisztjeik heves tiltakozása ellenére), hogy kimennek a senki földjének közepére, és árut cserélnek az ellenféllel. Gombok, cigaretta, étel, dohány, szesz, sapkák cseréltek gazdát. A pár nappal ezelőtti rohamokban elhunytakat elvitték, hogy rendes temetésben részesíthessék őket. Másutt közös zenélések, sport is - főleg labdarúgás - helyet kapott. Nem csak egy-egy helyen, számos feljegyzés tanúskodik ilyen esetekről szerte a nyugati fronton. (Kérdezhetnénk, hogy "Na de a keleti front? Ott nem volt?" --- A válasz az, hogy de, megesett ott is az osztrák-magyar és az orosz csapatok közt, de az nem olyan szinten tanulmányozott, mint a nyugati.) Másnaptól viszont folytatódtak a harcok.

Hogy miért volt egyedülálló eset a karácsonyi fegyverszünet? Mivel többre nem került sor. 1915-ben Gallipolinál 9 órás fegyverszünetet sikerült az ANZAC és az ottomán katonák közt elérni, 1916 és 1917-ben pedig a német kezdeményezéseket a britek utasították el. Talán csak egy esetben sikerült, egy utolsó pislákolásra elérni hasonlót, az is a Mesta folyó völgyében a bolgár és görög csapatok közt, amiről Jordan Jovkov írt egy novellát.
Amit még érdemes lehet megtekinteni, az a 2005-ös Joyeaux Noel című film, amelyet itthon Fegyverszünet karácsonyra címmel forgalmaznak.
Egy apróságot még talán idebiggyesztek: amióta egyre nagyobb fókusszal dolgozzák fel "a vér századának" korai szakaszait több szempontból is, hogy megértsék az eseményeket és azok folyását (lévén az első világháború maga egy olyan globális társadalmi traumát okozott, amelynek utózöngéit nemhogy évtizedekig éreztük, de napjainkban is jelen vannak), létrejött egy olyan társaság, amely az akkor résztvevő katonák leszármazottaiból állva összejárnak találkozóra -- oldaltól függetlenül.

De most vissza a dalra és a klipre. A dal szövegileg nagyon megragadja ezt az érzést, amit az esemény jelenthetett. Hogy a katonák nem hagyták magukat olyan szinten indoktrinálni a tisztektől, hogy ne vegyék az ellenségüket emberszámba, ne sajnálják őket, hanem kezeljék emberként őket, akiket ugyanúgy hazavárnak - és nem váltak olyanokká, mint akiket Erich Maria Remarque is jegyez a Nyugaton a helyzet változatlanban (egyelőre). Többek közt ez is okozott némi feszültséget a rangok közt. Egy hatalmas lélegzetvételnyi szünet az ideje korán hosszúnak és elnyúlónak ható háborúból és borzalmaiból. Érdemes figyelni a dalszöveget, nem csak azért, mert ez a Sabaton első száma a békéről, hanem mert ad egy olyan nüanszt is, amit kevés irodalmi mű képes átadni a világháborút feldolgozó témában.

Zenei szempontból a zongora egy metálszámban gyakran feszültséget jelent, de itt inkább a csoda érzetének megidézőjeként szolgál, adva némi ünnepies hangulatot a balladásra vett dallamoknak és taktusoknak. Ezt a csoda érzetet erősíti a kórus és a női vokál is.
A klipet mai (elsősorban háborús) filmes igényességgel vették fel, fakóbb színekkel, gyakorlatilag a hatás kedvéért. A rendezésben pedig megjelenik az előző napi harcok, a kegyetlen percek és órák, a feltartott sapkával jelzett "elég volt" vagy "levegőt kérek" jelzés, hogy mi futhatott át a katonák fején, a bekiabálások a kötelesség és a parancs megtartása mellett és a fraternalizálás ellen (amitől tartottak a tisztek leginkább, hogy túlságosan is összebarátkoznak a harcoló katonák), valamint a végén az állított kereszt és a zongora tüzérségi felszaggatásával a jel, hogy a csoda elmúlt, és többé jószerével hasonlóra már nem lehet se számítani, se várni.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Válasz küldése