Paradise Kiss

Egyes anime sorozatok, filmek, OVA-k megtárgyalása
Avatar
IloveRenji
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1575
Csatlakozott: 2005.10.24. 21:06
Nem:
Tartózkodási hely: Pt.Pleasant Beach Arcade (lélekben ottmaradtam)
Kapcsolat:

Hozzászólás Szerző: IloveRenji » 2008.05.21. 21:31

Őőh, hat a 8. resznel jarok, es nekem nem igazan tetszik a dolog..nagyon csinibini ah kinez, arra szo sem lehet, meg erdekes a tortenet, viszont a szereplok nekem egyaltalan nem szimpatikusak...Dzsódzsi peldaul egy hihetetlen tragya alak, nem birom az ilyet es vhogy Yukari-val sem tudok egyeterezni..marmint az egy dolog h valtozast akar, de h egybol abbahagyja a sulit es soha tobbet ne menjen vissza oda az nekem kicsit sok volt :S es ami a legfurcsabb hogy a legnegativabbak a hangok, egyik seiuyuu jobban idegesit mint a masik (kivetel termeszeten Kenji Hamada)..a legjobban Arashi-e idegesit, de valojaban a lanyoke is...szoval ha tobb resz lett volna mint 12 akkor mar reg abbahagytam volna...^^"

Avatar
Matsuo
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 22
Csatlakozott: 2007.04.26. 19:21

Hozzászólás Szerző: Matsuo » 2008.05.22. 17:40

Szerintem az hogy olyan hirtelen kilépett a suliból ez nem olyan nagy tragédia .Ez az ő döntése volt legalább és nem az anyjáé.A hangok pedig szerintem illenek a személységükhöz.

Avatar
matsuo-chan
Veterán
Veterán
Hozzászólások: 668
Csatlakozott: 2007.01.20. 18:59
Tartózkodási hely: Drakula bácsi őshazája
Kapcsolat:

Hozzászólás Szerző: matsuo-chan » 2008.05.22. 18:03

az iskola otthagyása nekem is elég barom ötletnek tűnik.. nem az anya miatt tanul hanem magáért már startbol és az nem megoldás h otthagyjuk az egészet.. persze h az a legegyszerűbb, de ugyanakkor felelőtlen is.. ezért nem is birtam yukarit már az elejétől fogva mert olyan hülye felfogása volt.
Kép

life is pain, get over it

Avatar
Matsuo
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 22
Csatlakozott: 2007.04.26. 19:21

Hozzászólás Szerző: Matsuo » 2008.05.22. 21:50

Végülis izlések és pofonok hogy ki mit gondol a suli otthagyásáról. :? :-P De Yukari akkor is döntött még ha felelőtlenül is. :oops:

Avatar
IloveRenji
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1575
Csatlakozott: 2005.10.24. 21:06
Nem:
Tartózkodási hely: Pt.Pleasant Beach Arcade (lélekben ottmaradtam)
Kapcsolat:

Hozzászólás Szerző: IloveRenji » 2008.05.28. 17:02

Nyah befejeztem...az utolso nagy ruha remcsunya volt sztem >___< nem csoda h nem nyertek...erdekes kimondani, de az egeszbol Isabella volt nekem a legszimpibb, nagyon tetszett h George utan ment :3 amugy nem tudok tulsagosan mit mondani a vegerol, azonfelul h jo volt ez igy, bar az szomoru volt h egy ParaKiss ruhat adtak el, es ennyi volt az egesz...engem Arashi hangja vegig idegesitett, teljesen mash beszelt az ember mint ah azt a szituacio megkivanta volna imho... :S

Avatar
Catrin
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1048
Csatlakozott: 2008.08.12. 11:00
Nem:
Kapcsolat:

Re: Paradise Kiss

Hozzászólás Szerző: Catrin » 2017.12.19. 23:51

(Ide írom, mert bár gokindzsósan vegyes Yazawa Ai ömlengés lesz, de döntően ParaKiss.)

Szóval jöttem kicsit méltatni ezt a rég elfelejtett kis joseit és Yazawa Ai munkásságát, mert szükségem van most erre az agyam könnyítése (és a fórum hanyagolás okozta időnkénti hiányérzet eltörlése) érdekében, így vigyázat, de lesz egy kis CatrinxYazawa yuritöri óra is. Szóval akit a véleményem igen, azélettörténetem és a felesleges blabla viszont nem érdekel, az talán valamivel lejjebb lel használható sorokra.XD

Kb. fél órát szenvedtem, hogy kiírjam-e magamból most a felfrissült gondolataimat vagy toljam el, esetleg hagyjam a fenébe, mint fórumos megnyilvánulást (mivel erről kb. senkinek semmi újat nem fogok mondaniXD és amúgy is lusta vagyok - btw ezek miatt spoiler tageket is mellőznék most). Múlthéten mikor a revaccs végére értem nagyon kívánkozott a hsz, csak épp időm és energiám nem volt rá. Most előbbit tudok szakítani, utóbbi pedig labilis, lásd. félórásszenvedés. Mindegy, itt vagyok és írok.

Szóval azt kell tudni a Yazawa cuccokról és rólam, hogy anno mikor 2007-ben kapcsolgattam tini fejjel az A+-t rögtön két animére is bukkantam, amitől "felnőttebbnek" érezhettem magam, jött a "jujjezvalamikomolycucc" érzés, meg a nagybetűs ANIME tényleges megérzése. Szóval az a két sorozat, ami ezt a szemléletváltást anno meghozta nálam a Gravitation (igen, mert BL, OMGilyetmégnemláttam cucc) és a Paradise Kiss (igen, mert josei, OMFG George de szexi, ilyenrajzfilmetsemláttam cucc) volt. Máig a fejemben van mindkettőből az a random elkapott jelenet, ami miatt később már időben odakapcsoltam.XD (A ParaKissből a jól ismert lépcsőn, a jól ismert George először nyomul Yukarira jelenet, naná! Csak néztem ki a fejemből, hogy ezmiez?!) Végül a ParaKiss nagyon kellemes, néhol ellentmondásos élmény lett. Utáltam és szerettem egyszerre a karaktereket és a lezárást, azt hiszem kicsit "arra tanított" (XD), hogy az idealizmus vs. realizmus közül az utóbbi felé billenjek az értékelésénél. 8/10-re pontoztam emlékeim szerint bő egy évvel (és talán 1-2 revaccsal - mivel adta a tv) később, amikor regisztráltam a MALra. (10/10 tuti nem volt, 7-9/10 még lehetett). Az biztos, hogy idővel, a listák átpontozásakor valamikor levittem 6-ra, majd felvittem 7-re az értékétXD, mikor mennyire voltak kellemesek az emlékek. Utóbbin stagnált évekig. A vicces az, hogy emlékeztem belőle mindenre, illetve minden lényeges történésre és jellemre, a karakterek nevére, a zenére, a szinkronra, stb. Szumma viszont a nagy animézési hév fényében az egész egyszerű kis semmiségnek tűnt, így elégnek gondoltam rá a 7/10-et. Ezt most sikerült elég alaposan újragondolnom, amivel kissé megleptem magamat, de erről később.XD
Abban is első volt a ParaKiss, hogy az anime befejezése miatt csekkolnom kellett a manga végét. Mivel előbbi nem mutatja Hiroyukit, mint vőlegényt, csak sejteti, utóbbiban viszont konkrét jelenet van velük. Ez anno megkönnyítette, hogy ne haragudjak az anime befejezésére.XD Továbbá arra motivált, hogy elolvassam az egész mangát. Így bár nem ez volt az első manga, amibe belekezdtem, de minden jel arra mutat, hogy az első lett, amit befejeztem.
Az Animaxos vetítések óta sosem újráztam a cuccot, néztem viszont a Nanát, aminek örültem, aktuálisan az is hasonlóan tetszett (de talán sosem annyira, mint a PK, a drámázás miatt), a nosztalgia végül degradálta ezt is. Már akkoriban szemezgettem a Gokinjo Monogatarival, egyrészt, hogy Yazawa korábbi művét is begyűrjem, másrészt, mert már a PK nézése közben is megtudtam, hogy 1-2 karaktere ott is szerepelt. De az 50 részes hosszúság és a kevésbé érdekesnek tűnő slice of life közege demotivált.
Végül most nyáron csapott meg valamilyen nosztalgikus gondolat, hogy újrázni kéne a ParaKisst, de elhessegettem a dolgot. Ősszel végül addig-addig válogattam a következő megnézendő cím után, hogy az Oniisama e helyett elém került a Gokinjo Monogatari. Váratlanul könnyen és gyorsan jött a kedv, a kezdés jó volt, amint lett időm, a második felénél már ötösével nyomattam a részeket (az élményről mindjárt bővebben). Közben persze egyértelművé vált, hogy ezzel a hévvel utána beiktatom végre a PK rewatch-t is, amit tűkön ülve vártam. Múlthéten ez meg is történt, azt hittem kis kellemes élmény lesz (kb. ahogy az emlékeimben él), de sokkal jobban felvillanyozott (erről később).
Yazawából most a következő, 2018-as (XD) tervem az, hogy elolvasom a Nanát - ha már a Mangafantól szorgalmasan megvettük -, újrázva a sztorit. Így anime rewatch abból még jó darabig nem lesz. Sebaj, legalább mangázom.


Gokinjo Monogatari - előbb akkor erről néhány gondolat.

Sok animés adatbázisban ezt a PK előzményeként jelölik, amivel nem érdemes foglalkozni, mivel attól még, hogy ugyanott játszódik, és vannak visszatérő karakterek a két történet teljesen elkülönül, függetlenül nézhetőek, stb. (Bár ezt mindenki tudja.)
Alapvetően nagyon kellemes slice of life shoujo a Gokinjo. Szerethető középsulisokkal, kellemes, aranyos romantikával, átlagos tini- és családi problémákkal. Könnyed, a dráma minimális, de súlya van, a fiatalok reálisan élik meg/kommunikálják az élet problémáit, emellett alkotó tevékenységük végig hangsúlyos marad. Mivel Yazawától nem meglepően művészeti szakközépben járunk, főszereplőink pedig létrehozzák az Akindo klubbot, ahol saját készítésű dolgaikat 1-1 vásáron is értékesíteni próbálják.
Attól tartottam unni fogom, de mindig lekötött a tevékenységük és a kibontakozó szerelmük, mert közben mindegyik karaktert teljesen megismerjük, a baráti kör pedig olyannyira vegyes, hogy a sajátomra emlékeztet. Kedvencem nem lett ugyan, de a Mikako-Tsutomu páros főszereplők révén talán a legkedvelhetőbbek, de Yuusuke is nagyon érdekes volt, Mariko (Body-koXD) pedig pláne!
Tetszett ahogy a kapcsolatok alakulásának tempóját és mértékét tálalják. Hamar nyilvánvalóak a dolgok, amik a sorozat közepe körül érnek révbe, onnan pedig hol aranyosan, hol civakodva, de helyes kis visszafogottságban, jól zajlanak.
A történet vége felé a szülők szálát (drámáját) és happy endjét sokalltam kicsit. Mondjuk így sem lógott ki a befejezés. A klubjuk által is szépen fejlődtek a karakterek.
Mindegy, nem ragozom tovább a sztorit és a karaktereket, Hikari amúgy is remek ismertetőt írt a sorozatról.

Tetszett még:
- Mikako cicája édes
- Mikako anyjának mangakás jelenetei
- Mariko igazi tinicicababás vonala
- a problémák hamar megoldódtak, amiket a karakterek magukban mindig értelmesen végiggondoltak
- az egyedi dizájn: külön kiemelendő, amit imádok és szerencsére Yazawánál is tetten érhető: állandó ruha, frizura és smink(!!!) váltás. Ráadásul itt nem elég, hogy Yazawa mindig a karaktereknek megfelelő, stílusos göncöket és kiegészítőket kreált, hanem voltak visszatérő, újrakombinált darabok is. Magyarul a ruhatáruk, akár egy átlagemberé: váltogatták, de mindig visszatértek darabok, összeállítások, amikhez néha más frizura vagy fülbevaló dukált (de ezek is visszatértek más felállásban), szóval ISTENIIIII!
- a seiyuuk, természetesen^^
- a zenék nem lettek kedvencek, de fülbemászóak

Szumma nem szólt nagyot, így sokáig 7 pontot terveztem neki, de a végére annyira belezúgtam a sol hangulatába, hogy megadtam a nyolcast. Alig marad le a szintén terjedelmes shoujótól, a Glass no Kamentől, az kimondott kedvencem a témában (bár mindkettő másban erős: a Gokinjo az érzelmek tálalásában, a Glass pedig az eseménydús történetben).


Paradise Kiss

A Gokinjo fényében hatalmas lelkesedéssel folytattam a "Yazawa Ai" tervet. Eleve az opening mai napig kedvencem, rengetegszer karaokéztam már, az ending is felejthetetlen, és nagyon elkapott a nosztalgia. Egyszerűen sorra, minden jelenet jólesően ismerős és otthonos volt. Vártam előre többet is, sorra pipálgattam magamban a megnézett eseményeket (mondjuk az vicces, hogy a szexjeleneteket - btw egyik legjobb, ahogy ez az anime tálalja!!! - részre pontosan tudtamXD - ezzel már kevésbé leptem meg magamat X'D). Beugrott milyen szemmel/fejjel néztem anno, és élveztem a tényt, ahogyan most látom az egészet. XD Oké, túltolom, de nahh, egyszerűen jött fokozatosan a felismerés: ez a cucc rohadtjó úgy, ahogy van!
Már eleve az a Madhouse látvány, az az elképesztően vonzó karakterdizájn... Yukarinak az a keserű, cinikus hangja, talán a felkért modellnek nincs is más animés szerepe. Ahogy jó tanulóként, unatkozó kamaszként színt visznek a művész-sulisok az életébe, ahogy lázadni kezd, szerelmes lesz, kitartó lesz, felnő, minden annyira életszagú, és annyira a nők nyelvén íródott... Sokkal nosztalgikusabb lett, mint vártam.
A sztori bár rövid és részben a ruha, részben pedig Yukari modellkarrierjének kezdete körül forog, rengeteg mindent érint, szintén a karakterek problémáin, slice of life-ján keresztül.

Yukari karaktere: Talán legjobb, ahogy megéli a csajszi a dolgokat (ahogy végig monologizál, narrál, isteni). Kiáll magáért, szenvedélyes lesz, felelősségteljes lesz, tanul a hibáiból. Persze újdonsült baráti közegének köszönhetően a modellkedés kvázi az ölébe hullik, de érezzük, ahogy igyekszik tenni érte, küzd érte. Kimondottan tetszik, ahogy az anyjával végül zöld ágra vergődnek, az öccse is egy tünemény. Azt is imádtam, ahogy tisztán látja George jellemét, mégis elcsábul, a végén pedig annyira ütős az elválás, és a nosztalgikus érzelmekkel átitatott zárás. És új barátok ide vagy oda, ott van a saját sulijában is az az 1-2 arc, akiknél számít. Hiroyukinál értelmesebb és aggódóbb barátja aligha akadt. (Apropó Hiro, nála jó volt, ahogy kapcsolódott a többiekhez - a Gokinjo miatt.)

George kompániája és a ruha: végig egy projektre, egy versenyre koncentrál a főszál, ami bőven elég. A karakterek szépen összedolgoznak, átjön a feladatok felosztását tekintve a tehetségük, jellemük, egymással való kapcsolatuk. A Gokinjóhoz képest ők már sokkal felnőttesebben élik meg a kapcsolataikat, 1-2 évvel idősebbek is, nagyon érződik a tinikor vége feeling. A ruha elkészülte és bemutatása elképesztően hatásvadász (nem sok animében élnek hasonlóval, pontosabban ennyire működő hangulattal), még az alatta futó OST-t sem feledtem, most is ütött. Gyönyörű, kár, hogy rendesen egyben, csak a kivonulásnál mutatták, lehetett volna még így is fokozni. Bár Yukari díjátadós fényképe így is ütött. (Ahogy a második helyük is - hello YoI -, uhh tetszett, mennyire eltérően dolgozták fel a karakterek.) Arashi és Miwako kapcsolata édes és természetes, plusz Arashi a punk stílusba bújt kedvességével egyik legszerethetőbb figura.

Gokinjo jelenlét: végig vártam az utalásokat és a karaktereket, jöttek is sorban, de nagyon minimálisan. Mikakót jó volt látni divattervezőként, Tsutomu a férje lett és fotós, NICE, tündéri a kislányuk. A húga Miwako pedig bár hasonlít a nővérére teljesen más karakter lett (ami csak a ParaKisst nézve Mikakóra értve annyira nem érződik). Risát is láthattuk Arashi anyjaként! :D Noriji is felbukkant. :) Hiroyuki pedig Toku-chan fia.^^ A karakterek kinézete itt is hasonlóan változatos, bár 1-2 stílust erősen túltolt. A sminkek és hiányuk ábrázolása viszont zseniális. A középsuli és a tanárnő is dettó!

Szülők: Yukari oldala MES-TE-RI. Az a néhány anya-lánya jelenet kis túlzással mindent bemutatott arról a bizonyos viharos időszakról. George oldala pedig jelzés értékű...

LMBT utalások: George-t a gaybishi fodrász haverjának jelenléte és Isabell sztorija miatt biszexnek érzékelhetjük. Isabell transzexualitása pedig paradoxul hangzik, de visszafogottan/kifinomultan hangsúlyos tálalást kapott. (Egyik legjobb jelenet mikor Isabell Sebastianozza az öreg inasát, akinél ő pedig már csak úrfi marad, minden kérésük ellenére.^^)

Negatívumok:
Érdekes, hogy anno nem tetszett Yukari és George jelleme és konklúziója, az Angliában tanuló tomboy csajt is utáltam az utsó részekből, most nem zavartak, sőt.
Nem tetszett viszont 1-2 tálalási szegmens:
- A Gokinjóval ellentétben itt a gyerekkori képeken is színes volt a karakterek haja (ellenben az előd rendesen bemutatta, kinek lett festve...).
- Hasonlóan zavart, hogy Mikako haja felváltva volt rózsaszín és szőke... Persze nagyon menő, és ha paróka/színező, akkor érhető, de inkább erőltetettnek éreztem a húgára való hasonlítás miatt. Mikako festett szőke és kész, szerencsére itt is úgy volt többször.
- Seiyuu gondok: Yukari egyszerűsége nem zavart, Hiroyuki hangja viszont nagyon gyengén játszott, elég amatőrnek tűnt, alig hangsúlyozott. George-t minimum 10 évvel öregítette a hangja, epic szexi, de a sztájl miatt amúgy sem tűnt tizenévesnek, a hangja pedig csak tovább rontott ezen (lehetett volna több kölyök az ő jellemében is). Illetve kicsit zavart még, hogy Isabellt nő szinkronizálta. Ráadásul rendkívül nőies hangon. Szándékosan. Nem tetszett ez a húzás. Már az első rész utal rá, hogy trap, de nem emiatt baj. Persze értem, ki akarták hangsúlyozni, hogy tényleg mennyire nő, igazi női lélekkel. De számomra hatásosabb lett volna, ha egy férfi nőiesen játssza, vagy ha egy fiúsabb hangú lányt választanak Kugimiya Rie helyett. A többiek hangjával teljesen elégedett voltam.^^

Hm, szerintem kimaradtak még dolgok, de most hirtelen ennyi.
9/10
Szumma nagyon élveztem, most már nemcsak kellemes nosztalgiával gondolok rá, hanem a kedvenceim közé került.
Legjobb a (sulis) coming of age josei/shoujo, Madhouse és Yazawa Ai cuccok közül. HANGULATOS, hatásos, tartalmas, tömör, látványos.

Válasz küldése