Shiki

Egyes anime sorozatok, filmek, OVA-k megtárgyalása
Avatar
Catrin
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1260
Csatlakozott: 2008.08.12. 11:00
Nem:
Tartózkodási hely: Hualian egyik szentélyében
Kapcsolat:

Re: Shiki

Hozzászólás Szerző: Catrin »

Gondoltam, aminek van topicja, ahhoz bemásolom a kihívásos írásomat (amúgy sem emlékszem, hogy korábban írtam volna róluk hosszabban is):
Catrin írta: 2020.07.30. 14:06 6. Shiki (2010)

Yup, nálam is hatodik, bár éppenséggel/objektíve a következő öt hely bármelyikét elfoglalhatná, mivel egyike azon kevés kedvenceimnek, amikre 10/10-esként gondolok. (Igen még az utána következő öt helyezett közül sem érte el ezt mindegyik, sőt! - csak mert a max. pontszámot nem mindig a rajongásom tényleges mértéke szerint adom... Úgyis mondhatnám, hogy bár a Shikiben mindent imádok, de nem függök úgy rajta, mint a többi hátralévő helyezetten... talán a karakterek és a sztori kevésbé simogatják a fangörcs szerveimet LMAO, de az biztos, hogy a komplexitásától és összhatásától ez előtt is a földre borulok, és áldom az ipar megfelelő szegmenseit.)

Junchihoz hasonlóan kétszer láttam, és eléggé dettóznám, amiket írt, így megpróbálom nem ugyanazt ragozni, pláne, hogy a pap karakterével kapcsolatban viszont nem értek egyet (erről lentebb).
Szóval visszatérve a 10/10-re, egyszerűen nem emlékszem olyanra, amiben hibázott volna ez a cucc... lehet voltak apróságok, talán arányok... amik számomra is lehettek volna még jobbak, de nem emlékszem, hogy anno kifogásoltam volna bármit is. Még a karakterek tűnhettek úgy elsőre, hogy idegesítőek (Megumi, Masao, Seishin), de a fenéket! Mindegyiket bírtam a maga nemében, és mindenki jelenete, sorsa hozzátett az események alakulása mellett az egész misztikus atmoszférához. Sőt talán egyfajta mágikus realizmusnak mondanám a cucc történetívét és hangulatát.
Ami kimondottan tetszett benne, hogy tényleg zseniálisan ötvözi a kliséket a mondanivalóval/társadalomkritikával, emellett pedig hozza az igazi japán esszenciát is. Már az izzó, nyári légkör, a japán falusi, vidéki élet, az ott élő ember/család típusok, kapcsolatháló ad egy olyan slice of life érzést, amitől egyszerre érezzük rendkívül közelinek, jól ismertnek, ugyanakkor nagyon távol-keletinek is ezt a kis közösséget. A valahol sajátos, valahol szokványos, de mindenképp igényes animés ábrázolása pedig szerintem a legtöbb animésben pozitív/kíváncsi benyomást kelt. (Plusz a környezet ábrázolását és a zenéjét szintén imádom.)
A vámpíros horror tálalását és az egész kivitelezést szintén csak dicsérni tudom, tényleg érezhető a feszült légkör, az események pedig végig érdekesek és izgalmasak még a leglassabb pillanataiban is.

Seishin (spoileres): és akkor kicsit a papról, aki nélkül szerintem igenis csorbulna a cselekmény impaktja. Nem mondanám, hogy a szívem csücske, meg hogy én minden motivációjával kiegyezem (na és hogy mindre emlékszem is), de ahogy én láttam/látom, az alapján ő egy kiváló ellensúly a sztoriban. Remekül párba állíthatók a gyerekkori baráttal, Toshióval: mindketten maradtak a családi hivatásban, mindketten elkötelezetten élnek a faluért, ami különböző formákban a veszély érkeztekor is megmutatkozik. Seishin lehetne ebből kifolyólag a másik pillére annak a küzdelemnek, amit a doki folytat, és nekem rendkívül tetszik, hogy ezzel a szereppel ez a karakter nem tud és végső soron nem is akar megbirkózni. A pap remek megtestesítője annak a társadalom szemében vesztes szerepnek, amit végül választ. Egy gyenge jellem, aki megfelelt az apjának, megfelelt a környezetének, és itt külső hatásra végül azt tudja mondani, hogy elmenekül ebből... Az ő szempontjából valahol, ha optimistán nézzük önérvényesítés, ha pesszimistán, akkor menekülés - mindegy, hogy melyik, de hátrahagyja a múltját és az addigiakat, hátrahagyja a közösséget egy másikért cserébe, ahol vélhetően jobban érzi magát. Lehet, hogy az addigi élete és a nézők erkölcsi álláspontja szerint ez a döntése marhaság, érthetetlen vagy, ami a lényeg: ÁRULÁS, de szerintem pontosan ezt akarta az írónő ábrázolni ezzel a karakterrel. Már maga az írói párhuzam is érdekes (Seishin ugye regényeket ír, az utsó munkája meg az a shikis cucc, amire már én sem emlékszem... de abban volt az Ábel sztori túldrámázva, nem?), kvázi műveivel üzeni, hogy ő kívülálló, kirekesztett, ráadásul egy öngyilkosságra hajlamos, problémás egyén. És ahelyett, hogy a sztori itt belőle is hőst, egy támogató, elhivatott karaktert kreált volna, megmutatta, milyen az, ha valaki nem a kialakult kényszer, hanem egyéb saját, mindig is benne lakozó indíttatások (menekülési vágy) miatt kerül a másik oldalra. Fontosabb volt az önzősége, mint hogy (legalább barátként?) helytálljon - mellette kiálltak? - önzőn úgy érzi, nem? nem eléggé? Miért kellett volna? Vannak, akik a legszarabb helyzetben is a saját nyomorukon keseregnek az összefogás helyett ugyebár... és ő azért egy ideig vállalta az összefogás szerepét... egy ideig... aztán amit tesz, azt akár úgyis értelmezhetnénk, hogy az "új barátaiért teszi" - mégis önzetlenül? Vagy a saját érdekében? Elhiszem, hogy ezek a kérdések és egyéb, a karakterrel kapcsolatos bizonytalanságok unszimpatikussá, bosszantóvá (akármivé) teszik sokak szemében az ő karakterét. De szerintem az ő íve pont emiatt érdekes, ezek miatt a negatív lehetőségek miatt sokszínű és valahol elgondolkodtató, semmiképp sem felesleges.
Így összességében az ő példája és elfuserált vívódásai, tettei ugyanolyan értékes szeletei a cuccnak, mint a többi karakter sajátja. Az pedig, hogy ezzel szereposztások tekintetében kvázi Toshio árnyéka lesz, csak még jobban növeli a hangulat epic kimenetelét.
Hozzákapcsolódva egyik kedvencem, ahogy a kettőjük útja az anime végén külön-külön alakul... Egyrészt illett a cucchoz a horrorklisés zárás, másrészt mindkét irányt megmutatja, amiknek kvázi ők a "főszereplői". Hatásvadász az biztos, de szerintem előnyére.

Két dologra is emlékeztet most ez a poszt amúgy.
Az egyik, hogy most így a nyári melegben milyen jó lenne megünnepelni egy revaccsal az anime 10. évfordulóját.^^ Ahahahhaaa, csak időm lenne több... viszont jól esik a tudat, hogy nem igazán koptak meg az emlékeim a cuccal kapcsolatban... Pláne, hogy később a mangáját is elolvastam (ami csak kicsit lett számomra gyengébb 1-2 túlzását nézve).
És akkor a másik, ami eszembe jutott ehhez kapcsolódva, hogy egyszer jó lenne elolvasni a regényét is (nem néztem utána, van-e angol változata... na majd most!), amivel kapcsolatban megállapítottam, hogy a szerzőtől, Ono Fuyumitől a Ghost Hunt animét/mangát is szeretem. VISZONT A JUUNI KOKUKIT MÉG MINDIG NEM LÁTTAM WTF??!! HIÁNYPÓTLÁS COME ON!!!!!!!!!!!!!

Egyébként a végét kiegészítő két epizód is mesteri és hiánypótló, azokkal még kerekebb az egész. És akkor itt egy kis észrevétel: látom Ricznél is a mal szerint még 10/10-en áll ez a cucc, de a két betoldott epizódot nem látta.... MIÉRT NEM???! PÓTOLD!
Válasz küldése