Úgyfest az itteni fanjai nem akkora fanok, hogy még egy nézőt szerezzenek neki.
Nos én nem vagyok nagy fanja, de válaszolgatok a kérdéseidre. Nem fogom megerőltetni magam (sőt, sarkítani fogok) és inkább elrettentő leszek (pedig szeretem annyira ezt franchise-t, hogy még cosplayeltem is belőleXD, de tudod majdnem ennyire utálom is), hátha majd a fordított pszichológia működik. Vagy nem. Nekem nem oszt nem szoroz a dolog, hogy kedvet kapsz-e, de írásra motiválók ezek a kérdések.
Szóval:
"Miről szól ez?"
Egy középsulis srácról, aki ahhoz, hogy ki tudjon látni a haja mögül folyton hátra kell csesznie a fejét a nyaktörés határáig. Mivel majdnem bishounen, így folyamatosan pózolhatnékja támad, amit olyan iskolában és városban tesz meg, melyben családján és háremén kívül nem lakik senki, továbbá vonalzóval rajzolt egyen bútorok, épületek és területek biztosítják csillogásához a hátteret. A feje tetején az egyik tincse külön életet él, hogy legyen benne valami érdekes. Már azon kívül, hogy egy vámpír loli van az árnyékában és hogy a környék összes nője is szeretné tőle megtanulni a nyakkitörés művészetét. Idővel bizonyossá válik, hogy a nyakkitörés a lányoknak sokkal jobban megy, így srácunk más dolgokat is szeretne velük tanulni. Természetesen mindegyikkel mást, mivel egyik sem annyira összetett nő, hogy több dologra alkalmas legyen. Jobb, ha egy nőben csak egy tulajdonság bontakozik ki ugyebár (na jó, itt lehetnék kicsit megengedőbb: legyen szó két tulajdonságról: mindegyik tud moe és tsundere is lenni. Valójában pedig mindegyik nő ugyanolyan a sorozatban: lökött, pszichó, egoista, túlagyalós, kiknek korukból fakadóan és a fiúhoz hasonlóan viszket odalent, ezenkívül tovább csoportosíthatók lolikra és nem lolikra). Jah amúgy epizodikus a cucc, de felfedezhető némi főszál is. És találunk még itt misztikumot, tiniproblémákat, filozófiát, a tiniproblémáknál kicsit nagyobbnak eladott problémákat, túlagyalt tiniblablákat dögivel. De lényegében itt is csak arra megy ki a játék: ki tud nagyobbat harapni a hím intimzónájából.
A
Bake bemutatja a főcsajokat Arara(ra)gi életében (így hívják szerencsétlent, jah még Koyominak, Koyokoyónak is szokás), akiket egytől-egyig nem fogod elhinni: megment. Egy hős ugye? A körítés az, hogy valami misztikus náthától szabadítja meg őket, de valójában a saját elcseszett életüket próbálja feljavítani, ergo igyekszik csökkenteni a tinibajt (és a kedvezőtlen családi körülményeket) azzal, hogy "nesztek lányok, én itt vagyok nektek". Így már te is láthatod, hogy hősiessége megkérdőjelezhetetlen. A dolog azért indul jól, mert kapásból összejön az egyikükkel. Tényleg. Olyan normálisnak mondhatóan, ami az egész sztori alatt kitart. Így a többit elméletileg már csak barátként kezeli, ami a gyakorlatban már hagy némi kívánni valót maga után. Mindenesetre a nője ezzel tisztában van, és igyekszik néha büntetést adni, de szvsz még ennél is lehetne tökösebb.
A
Nise arról szól, hogy Araragi nem csak a suliban, hanem otthon is hódít. A hugicák mindig azon settenkednek, hogyan mélyíthetnék el bátyussal a kapcsolatukat, aztán ez annyira jól sikerül, hogy perverzitásuk odavonz pár távolabbról érkező "gonosz" lányt is...
Aztán a
Second Seasonben és a kiegészítő hülyeségeiben (
Hana, Tsuki, Neko) ugyanezeknek a karaktereknek az újabb problémáin, pontosabban korábbi problémáik elmérgesedésén rághatjuk át magunkat. (Magyarul Araragi rákényszerül, hogy a farka mellett az agya eddiginél kicsit nagyobb részét is használja, ha nem akarja, hogy ösztönös mókája végleg véget érjen. Ez végül úgy valósul meg, hogy az épp nem problémázó lányok elvégzik helyette a még hiányzó agymunkát. Ne legyünk ennyire feministák: segítenek neki.) Hozzáteszem egyre darkosabb ábrázatot hoz a történet akár a karakterek, akár a nézők arcára. Aztán itt van még nekünk a "Final" Season is, amit ismét több darabban kapunk meg:
Owari, Koyomi, kitudja még mi... Előbbiben újabb lányokkal a középpontban, mert új lányokból sosem elég, utóbbi pedig kitöltő epizód a korábbi csajügyekhez.
Ja és itt van még a
Kizu is, mely azt szándékozik bevezetni, hogyan is lett Araragiból a város csillámvámpírja.
"Miért érdemes elkezdeni?"
Hogy walloftexteket tudj elolvasni egy pillanat alatt. Amúgy meg mert attól még, hogy standard hárem a tálalása, a dumái és az érdekesen sablonos (és hozzáteszem egész értelmes) karakterei egyedivé teszik.
"Mennyire függnek ezek össze?"
Mikor mennyire: Látszólag kevésbé, amúgy meg eléggé. Látszólag eléggé, amúgy meg kevésbé.
"Mennyire kerek a vége, ha egyáltalán van vége?"
Még nincs vége. Legalábbis animében. Így nem tudok nyilatkozni, de meglepne egy kerek zárás, pedig minden epizodikusság ellenére lehetne. A Final Season light novel már befejeződött, de elvileg érkezik még azon túl is újabb monogatari. Amúgy ha próbálkozol vele, akkor a Bakéval kezdd, ha az nem jön be annyira, hogy késztetést érezz a többire, akkor sem lesz hiányérzeted.
"Ha nincs vége, miért nincs vége?"
BIZNISZ
"Mi benne a jó?"
Hogy nem is annyira agyatlan fanservice sorozat, mint amennyire leírtam, legalábbis igyekszik ez ellen a látszat ellen tenni, több kevesebb sikerrel. De mikor épp kevesebbel, a fanservice akkor is annyira kreatív, hogy az már inkább jó, mint rossz. (Na jó, legtöbbször nem is akar más lenni, mint egy a szokásosnál okosabban eladott fanservice, szóval valójában a "nem agyatlan" tulajdonságai az igazi látszat.)
"Mi benne a rossz?"
Hogy nem akar elszakadni hárem táptalajától. Na jó, soroljuk még: hogy túl sok az újabb és újabb epizód, hogy túl sok a lány, hogy túl sok Araragi, hogy túl sokszor unalmas és érdektelen, ha nem kedveled őket.
"Mi benne a csúf? (Igen tudom, a Shaft :v)"
Természetesen, ugyanakkor amennyire csúf, olyannyira szép is. Ez a kettősség jellemző a karakterek kapcsolat-hálójára és személyiségére is.
És akkor most befejezem az önellentmondásos blablámat. További kellemes agyalást!