"Milyen animét nézel most?" topicból áthoztam ide a témát, mivel lehet, hogy ebben a postban már annyira bele fogok menni a történetbe, hogy olyan dolgok is előjöhetnek, amiket a sorozatot nem ismerők nem biztos, hogy tőlem akarnak megtudni. XD (Lehet elég tl;dr leszek, de szívügyem a cucc.)
scineram írta:Szívesen olvasnám is őket, csak gépen valószínűtlen. Nagy kár, hogy ilyesmik nem elérhetőek. Ezek szerint az angol fanfordító jól átadta?
Baka-tsukit akartam linkelni, de ha gépen neked tárgytalan, akkor mindegy. ^^" Sajnos egyelőre angolul tudóknak csak az online verzió maradt, tudtommal japánon kívül még sehol nem adták ki a light noveleket. Hogy az angol light novel fordítás mennyire hű az eredetihez képest, azt nem tudom, mivel ahhoz japánul is tudnom kéne, de az olyasmik még így is feltűntek, hogy a párbeszédek negyede/fele ki van vágva helyenként az animéből a regényhez képest, és ezek jellemzően vagy fontos részek lennének, amik kihagyása egyenesen hiba az egész történet szempontjából, vagy pedig nem életbevágó infók, ellenben olyan poénok, amiket szintén sajnál az ember. Persze 15 rész alatt 1-2 ilyet még simán el lehetne nézni, mivel időkeret meg hasonlók miatt nyilván nem lehet szóról-szóra adaptálni egyetlen könyvet sem, de amikor már a sokadik párbeszédből vágnak ki amúgy lényeges/humoros részeket, akkor valóban hajlamos vagyok a rendezőt hibáztatni emiatt. Speciel a Hitagi Crab sztori teljesen le van már fordítva, és ha valaki csak azt elolvassa, és összeveti az első két résszel az animéből, már egyből látszanak a szembeszökő különbségek.
scineram írta:Az mekkora baromság! Mitől lenne egy stúdió vagy egyes alkotók sajátos egyedi stílusa ál?
Konkrétan "álművészkedést" mondtam, ezt arra szoktam használni, amikor egy animébe, filmbe, akármibe beleraknak egy csomó "mélynek" és többrétegűnek tűnő képi megoldást, szöveget, hasonlókat, amik azonban csak első látásra tűnnek "fúdekirálynak", aztán amikor rájön az ember, hogy öncélúság, és az esetek nagy részében valójában nincs is mögötte semmi, akkor már nem olyan vidám a helyzet. Persze voltak itt is jobb és rosszabb megoldások, 1-2 szürreális képnek még talán volt is értelme, vagy humora, de sajnos sokszor elszaladt rendező úrral a ló, és úgy éreztem, hogy művészfilmet akart csinálni egy slice of life regényből. (Mondjuk akár lehetne is, csak szerintem nem ebből, és pláne nem ilyen formában.) 1-2 kedvenc példámat a post későbbi részeiben majd fel is hozom.
scineram írta:Emellett ez a történet sokkal kevésbé eseménydús, mint a Haruhi. Ha ki is hagyták a sok narrációt, így is tele van dialógussal, ilyenkor nagyon fontos, mennyit tudnak hozzátenni vizuálisan az élményhez. Például alig hiszem, ahogy Hitagi és Koyomi tekertek körbe azon a hajtányon meg a többi játékon miközben beszélgettek, így benne volt a könyvben.
Ez utóbbi jelenet nem tudom, hogy benne volt-e ugyanúgy, mivel a light novel ide vonatkozó részébe még csak épp hogy beleolvasgattam, de igazából nekem sem ezzel vagy az ehhez hasonlókkal volt bajom. Ez még egy apróság, sőt, ez valóban még az a szint, amikor kihasználja a rendező azt, hogy animációról van szó, és amíg ott vannak, és arról beszélnek, amiről kell, addig nekem is tökmindegy, hogy hintáznak közben, vagy csak ülnek egyhelyben. (Vagy ilyen volt pl. a legelső rész eleje, amikor mutatják az osztálytermet, ahová épp besüt a lemenő Nap, és az valami gyönyörű.
Sokkal több ilyen kellett volna, és kevesebb szürreális értelmetlen hülyéskedés.) Amikkel nekem igazán bajom volt, azok a teljesen elszállt jelenetek. Rögtön az első rész: Senjougahara és Araragi épp Meme sulijába másznak be, és lépcsőzés/mászás közben végig beszélgetnek. Ha itt megállt volna a rendező azon a szinten, hogy mondjuk sejtelmes "kameraállásokból" mutatja a romos épületet, esetleg csótányok/patkányok futkosnak az elhagyott iskolában, és "talajszintről" látjuk, ahogy Araragiék lépkednek, vagy hasonló, akkor még teljesen rendben volna a dolog. Ehelyett belenyúlkál a képbe, mindenféle hülye papírmasé képet a képernyőbe tol, Araragi fejét kettévágja, és spagettit önt az agyába, sőt, még a hangot is torzítani kezdi. Na itt volt az első "WTF am I watching? O_O" érzésem, de sajnos ezt még további sok ilyen követte egészen a legvégéig. Sőt, a végén van a másik kedvencem, amikor Hanekawának épp mental breakdown-ja van, és sírő csecsemőhangot vágnak be, meg "8 napos embriót".
Komolyan, ezeket még fanboy el nem magyarázta nekem, talán azért, mert nem is lehet. Esetleg annyit tudok elképzelni, hogy a regényben van valami háttérinfó, amit a rendező jobb híján így próbált átadni, de még valószínűbb, hogy csak össze-vissza vizionál dolgokat, mint ahogy pl. Tim Burton imádja a sötét és darkos filmjeit. (Más kérdés, hogy TB attól még nem cseszi el az egész filmet.
) Persze az anime fanjai ezekre egyből ráfüggtek, mert hogy "ettől annyira mélyértelmű a cucc" (ööö...lol?), kedvencem, amikor a 11-es részben mutatják az autóutat, és a kocsisor minden egyes tagjára rá van festve egy 11-es szám, amiből az egyik kihozta, hogy "fúúú, biztos Code Geass utalás, tudjátok, Japán a 11-es körzet!", mire a másik: "Ööö...vagy mit szólsz ahhoz, hogy mivel a 11. részben volt, ezért az epizódszámra utal?" Na igen... XD Szóval ilyenek tőlem lehetnek benne, ha van értelmük (esetleg még agyalni is lehet rajtuk), vagy ha nincs is, de legalább jól mutatnak, és belepasszolnak a hangulatba. (Gankutsuou-ban pl. semmi bajom nem volt az ezer színben pompázó ruháktól, mert megálltak az érdekes képi világnál, de nem voltak ilyen agyament bevágások, mintha az ember LSD tripen lenne. XD) A Bake-nél nálam kb. ezek arra voltak jók, hogy megtörjék a hangulatot, és elvonják a figyelmemet a párbeszédről, ami "egyébként" az egész Bake
legfontosabb eleme lenne.
Amúgy a Haruhi csak egy példa volt, mint az egyik legjobban adaptált light novel, de mondhatnám pl. a Toradorát is, amit épp most nézek, és az aztán még a Bakénél is "eseménytelenebb", mivel semmiféle természetfeletti nincs benne, "csak" iskolások mindennapi élete, de ott mégsem zavar, hogy "csak" mászkálnak és beszélgetnek, mert egy slice of life mégis milyen legyen? Ebben a műfajban szerintem pont az a fura, ha hirtelen szétesik a kép, meg hasonlók...
scineram írta:És ugye azzal is tisztában kell lenni, hogy ugyebár rengetegen kritizálják is a KyoAnit a túl pontos, lusta adaptálás miatt. Persze én ultra Haruhi tard vagyok, így álláspontom világos, de nem pont az lenne egy adaptálás érdeme, hogy egy művet egy másik médiumra átültetve kihasználja annak lehetőségeit? Így részben megértem a Haruhi kritikusokat is, az anime gyakorlatilag a könyvet elolvasni lustákat célozhatná. Még ha a könyv narrálva van is, valamikor érdemes eltérni az alapoktól, és egy ismert dolgot új köntösbe bújtatva megmutatni. Én maximálisan értékelem, hogy Shinboék legalább minden egyes alkalommal igyekeznek kihasználni az animációs média erősségeit. És hogy a KyoAni is képes erre, nem csak lustaságra, éppen most a Nichijou is bizonyítja az egész youtubezot beterítő epikus jeleneteivel.
Szóval azt megértem, ha valakinek a Shinbo style nem jön be, bár igazából nem nagyon, de ahhez a történethez speciel remekül passzolt, amit összehoztak. Nem tudom elképzelni, ki csinálta volna meg jobban. Persze a világért sem égetnélek meg ilyesmi miatt, max le van sajnálva, aki emiatt nem tudta élvezni.
Én maradi fan vagyok, szeretem, ha a film/rajzfilm az adaptált regény/képregény mozgóképes változata.
Nálam ez nem "lustaságnak" számít, hanem az eredeti mű/alkotó tisztelésének. Hozzátenni/elvenni természetesen lehet, az még nem a világvége, de ez nem egyenlő azzal, hogy agyonszürrealizáljuk, megvágjuk a párbeszédeket, "cenzúrázzuk" a karakterek jellemét, stb. Egyébként meg ha annyira az animációs profizmus hívei, ne legyen már olyan, mint a Nadeko Snake arc fináléjában, hogy mozgóképes harc helyett "diafilmkockákat" láthatunk, mert az bizony übergáz volt. Ha elfogyott a pénz, költsenek kevesebbet a mindfuck részekre, és esetleg csak azután fessék át hupililára az egész képernyőt, ha legalább a karakterek/jelenetek már kész vannak. Egyébként pont ebben nem értünk egyet, hogy szerintem
ehhez a történethez nagyon nem passzolt egy
ilyen kivitelezés. Mintha a rendező félt volna, hogy a csipetnyi természetfelettivel megszórt karakterközpontú slice of life önmagát nem adná el "normálban", ezért "felturbózta" ezzel a rengeteg képi megoldással, csak éppen alaposan túlzásba esett. (Mondjuk mivel a párbeszédek és a karakterek nagy hányadát részben vagy egészben helyből tönkrevágta, nem csodálom, hogy cserébe megpróbált valami plusz húzóerőt belerakni.) A "ki csinálta volna meg jobban?" kérdésen már én is gondolkodtam, és lassan oda jutok, hogy a Studio Pierroton kívül talán mindenkinek inkább oda merném adni, csak a jelenlegiektől vegyél el a jogokat.
(Bár ez így nem teljesen igaz, tőlem maradhat a Shaftnál, csak legalább a rendezőt rúgják ki a székéből.) Ja, és nyugodtan le lehet sajnálni, de attól még tartom magam ahhoz, hogy a light novel ismerete nélkül ez egy maximum erős középkategóriás sorozat, ami úgy 80%-ban dögunalom, és bár vannak benne jó jelenetek, miután az ember végzett vele, valszeg rá is nyom az F8-ra egyből, mert újranézni (szenvedni) nem fogja, kiírni meg pláne nem, ergo a 10/10-estől is igen messze van, amit sokan csípőből megadtak neki. A light novel után meg egyenesen egy gagyi adaptáció, ami simán van olyan rossz, mint mondjuk a Trinity Blood volt, és megnézném, hogy ha mondjuk "kivennénk" a képi világát, vagy a fanservice-t, hány fanboya maradna. A képi világával kapcsolatban pedig már egy angol animés blog is leírta, hogy mi a fő gond:
I know it’s sort of Shaft’s “thing” to use lots of still images and text, but let’s get one thing straight here – still images and text is what comics are made of, not animation. In animation, you need movement, and there is a serious lack of that in here. Instead we get tons of constantly flashing text, and a camera that seems to be on uppers since it can’t stay still for more than a tenth of a second, constantly shifting between different angles and cuts.
I don’t claim to be an expert as far as directing goes, but I’ve learned a thing or two and one of those is that you shouldn’t really DO this sort of thing unless you want your viewers to get a headache. And if that really is what you want – then you suck for wanting people’s heads to hurt after watching your show.
But I guess in the end it might just be a matter of opinion. Some call it “artistic”, I call it “pain inducing”. When I have to watch the show with my hand on the space bar so I can pause it every few seconds, then I don’t think it’s really doing things well.