Persze,
egyelőre nem érdekes, mi van az 1%-on túl... de még lehet... nem ismerem a játékot, tehát annyit tudok a sztoriról, amit az animében láttam.
Vigyázat, fantasztikus kozmológia következik, asszem Madoka spoilerekkel, csak kötélidegzetűeknek!
Egyébként nagyon érdekes volt a parttime senshi (Amene Suzuha) magyarázata a kötelekkel. Épp most rágtam meg megint ezt a témát, és vetettem össze azzal a világképpel, ami a saját fikciómat mozgatja, de csak halvány utalás volt rá eddig. Nálam a "kötelet" bizony el lehet mozgatni, de ennek folyománya, hogy hatunk a szomszédos "szálakra" is, és azok is hatnak ránk, ezért marha nehéz bizonyos dolgokat elérni, pl.
megmenteni Madokát vagy Mayushiit
A szálakat egy mindeddig megmagyarázatlan természeti jelenség vagy erő, az ún. Primary Attractor tartja össze. Akkor jutottam erre a következtetésre, amikor régebben megpróbáltam megmagyarázni, hogy a Fringe (Rejtély) párhuzamos univerzuma hogy képes olyan óriási eltéréseket produkálni úgy, hogy közben majdnem minden szereplő a helyén van, ahelyett, hogy egészen más emberek népesítenék be, ahogy azt várnánk, ha az a világ olyan régen ágazott el a mienktől, hogy a technológiák hatalmas eltérések vannak. Annak ellenére, hogy bizony elő-előfordul, hogy az egyes emberek egyik vagy másik "példánya" meghal, miközben a másik tovább él - és ez mégsem okoz a világok között láncreakciószerű eltávolodást, hanem valahogy mégis hasonló utat járnak be.
Ezt az elmélet helyettesítettem be aztán, amikor megláttam a Madokát... nem véletlen, hogy szegény Homurának el kellett buknia, a szükséges erejű változtatás, ami egy halom párhuzamos szálat (avagy egy egész kötelet, lásd S;G) elránt, ahhoz nagyon ügyesen kell megváltoztatni dolgokat, ráadásul itt a pillangóhatás is belép, így a szükséges változtatás jó eséllyel az emberi elme számára akauzális
Mindenesetre a divergence meternek 1% fölött kéne mutatnia hozzá, azt hiszem. Mármint, ha visszafele nézzük. Ha Homura kórházi ágya mellett lett volna egy divergence meter, az neki semmit nem segített volna, mert ő mindig ugyanoda tért vissza, és folyamatában próbálta befolyásolni az eseményeket.
Nagyon érkesnek találom ezt a világképet, ahol a pillangóhatás és az elsődleges attraktor folyton egymás ellen hatva tartja az egyensúlyt avagy a távolságot egyes rokon univerzumok között