Na szóval Kőkapu, mer azt is végignéztem. Gyerekek ez egy jó animu. Először is a megvalósításról annyit, hogy olvastam mindenféle fórumokon hogy sokan nehezményezik azt hogy kevés színt használ ez az anime, de szvsz pont ez a stílus megy a hangulatához, (néhol picit Lain-utánérzetem volt), a másik meg az hogy vannak sztorik amihez nem feltétlenül megy a csillivilli színvilág - lásd a mostanában sokat emlegetett Sámánki... izé Yugi... na szóval Akame ga Kill!-t, ahol nagy részben pont emiatt komolyanvehetetlen a (mű)dráma és a vérfröcsögés. Egyébként ugyanaz a stúdió jegyzi ezt az animét is, ehhez képest az animációval és a karadesignnel a világon semmi probléma nincs - bár az utóbbi eleve adott volt, mert utólag látom hogy ez egy LOL dating simből készült adaptáció (még jó hogy utólag olvastam csak, ha ezt tudom sanszos hogy bele se kezdek, egyszerűen annyiszor estem már pofára a felhájpolt fénynovella és dating-adaptációkkal, meg a műanyag és zavaró látványvilágukkal hogy eleve idegenkedem az ilyesmitől, de ez egyéni szocprob). Szerencsére ez nem tűnik fel azon kívül, hogy megvannak benne a szokásos otaku-pandering csaj-karatípusok, de azokból sem az az idegesítő fajták, pl. Makise úgy tud tsundere, Mayushii meg moe lenni, hogy ez egyáltalán nem zavaró. Egyedül Feyrisnél húztam kicsit a számat, de nála is inkább csak azért mert alapból kikészítenek a nyaa~vogva beszélő nekocsajok, ha ezt a hülye beszédstílust elhagyjuk volna akkor vele sincs komolyabb gondom.
Az tetszett ebben az animében, hogy mind a sztori van olyan érdekes hogy az ember továbbnézze, mind a karaktereket (főleg a főszereplő zseniális idiótát és Makisét) sikerül annyira megkedveltetni a közepére, amikor elkezd elborulni a cucc, már komolyabban tudjunk értük izgulni-aggódni, meg úgy egyáltalán agyalni rajta hogy Okarinnak hogy sikerül rendbetennie ezt az egészet, mert ha kb. a közepétől jobban visszagondolunk, akkor látható, hogy már a legelső rész elején totál totál el van cseszve minden Makise halálával. A poénos részek végre tényleg viccesek, és szerencsére mellőzik a szokott és unalmas animés sablonhumort, mert egyrészt jól megírt párbeszédekre hagyatkoznak, (pl. amikor a főszereplő páros szívja egymás vérét, főleg ahogy Okarin húzza Makise agyát, annak meg megy fel a vérnyomása, de a gyereket ez nem igazán érdekli XD), másrészt meg azt vettem észre hogy amennyire először zavartak Okabe idióta magában beszélős + összeesküvéseket taglaló szónoklatai, pár résszel később már ezeken nevettem a legnagyobbakat, de Daru hülye hentai-fétises beszólásain is kaccantottam
Aztán amilyen vicceskedés megy az első 12 részben, olyan gyorsan darkul be az egész, és lesz nagyon drámai, megintcsak főleg Okarin szemszögéből, mert ahányszor ő látta Mayurit meghalni, az azért nagyon durva. Olvastam itt fenn, hogy a többiek plot szempontjából feleslegesnek érzik a lányok problémáinak egy jó részét, és csak amolyan "egy rész-egy csaj"-fillernek veszik (mondjuk van benne valami...) viszont ha belegondolunk, azért önmagában pl. Feyris vagy Ruka problémája a saját szemszögükből azért elég durva (és igen, éreztem is hogy Feyris csak a plot miatt ment bele abba hogy kvázi "megölje" az apját, mert reálisan ezt senki nem vállalná be, de ebbe most nem fogok belekötni). Magyarul a hangulat és a karakterek szerintem mind a helyükön vannak, az OP nagyon jó, a seiyuu-k is rendben vannak, főleg Makisé-é tetszett - és utólag láttam, hogy Okarin seiyuu-ja KIRA?! o.O Komolyan nem szúrtam ki pedig nemtom hányszor láttam már a Dezsnyótot.
Viszont plothole az van benne rendesen, talán ezt érzem a cucc egyetlen gyengeségének. Eleve amikor kiderült, hogy nem a "Vissza a jövőbe-féle" lineáris időutazás jön be hanem a párhuzamos univerzumok, akkor már szívtam a fogamat, mert egyrészt magával az elmélettel nem vagyok úgy önmagában kibékülve, másrészt tudtam hogy ebből mindig kavarás van (volt is pl. egy elcseszés benne a végén, amikor az ep 23-ban szereplő Suzuhát és Okabét az ep 24-beli énjük nem látja ugyanazon a helyen). Az előző oldalon Cruel fel is sorolt ezen kívül pár olyan dolgot amik engem is zavartak, pl. MIÉRT elkerülhetetlen szükségszerűség MINDEN létező idővonalban Mayushii halála (persze, nyilván a plot miatt, hogy Okarinnak legyen mit megoldania, de nincs semmi olyasmi benne ami ezt törvényszerűvé tenné - viszont a sorozat 2. felének alapkonfliktusa pont ez az esemény...) és emiatt a sci-fi-nek a tudomános része is eléggé kérdőjeles számomra, de ezen túlléptem azzal, hogy ha minden fénynovella-dating-átiratban csak ennyi probléma lenne akkor a seggem verném a földhöz örömömben. A vége tetszett, az OVA vége meg mégjobban, mert végre nem a hülye "oh, találkoztunk, de egymás kezét se fogjuk meg, hiszen úgyis tudjuk, hogy minket egymásnak teremtett a sors, "Jitsu wa...
JITSU WA...... Anata no koto ga.........."-mantra + sejtelmesen elmosódó kép stb... UNALMAS ANIME LOVE STORY ENDING" hanem végre kimondják a szinte soha el nem hangzó tételmondatot:
ORE WA OMAE GA SUKI DA! . Így van, jól mondod Okarin fiam, a többi balfasznak is tanítsd már meg ezt a szöveget, mert a jelek szerint egyik se ismeri. És utána ugyan nem látjuk, de ugyanúgy megcsókolják egymást a naplementében mint a sorozatban, na EZ, EZ az ami miatt nekem kellett ez az OVA. Tudom hogy nyálas meg mittudomén, de evvan, valahol nagyon mélyen romantikus lélek vagyok. :P
Úgyhogy én
8.5/10-re értékelem ezt a sorozatot, a hangulat, a karakterábrázolás- és fejlődés nagyon rendben van, valamint a sztori is érdekes és továbbnézésre-gondolásra készteti az embert. A logikai hiányosságai miatt vonok le belőle 1 pontot, és -0.5-öt azért mert MÁR MEGINT 18 évesnek rakják be a főszereplőket, hogyne. Tényleg, hagyjuk már ezt, Makise akármilyen zseni, akkor se akarják már megetetni velem hogy ennyi idősen diplomázott (jóhogy már nem Asuka 2.0 aki 14 évesen végezte el az egyetemet -_-), meg eleve a fizimiskájuk sem tinis, hanem tipikus 21-22 éves, főleg Okariné és Darué.
) 
El is fogom felejteni hamar, le is törlöm, ha befejeztem a (grief) seedelést...