Re: Utena
Elküldve: 2016.11.29. 22:41
Gomen, spoiler tagelni lusta voltam.
Végre végére értem én is a rám eső kihívásnak. Köszi Junchi, hogy késztetést éreztél velem is bizniszelni. Mondjuk én duplán jobban jártam ezzel: egyrészt az Utenát élveztem, másrészt rád tukmálhattam pár már igencsak rád férő(XD) dolgot (és még átkoználak, szóval jövőre lehet majd újabb kihívás, de csak ha Surcit is boldogítottam a Gurren élményemmel). Azt mondjuk passzolom enélkül mikor iktattam volna be az Utcsit, mert tervben volt, de nem élvezett prioritást, valószínű nem idén, de most ez már mindegy is.
Az értékeléssel kezdeném. Igazából Nanami tojásáig (27. rész) 7-8 között ingadoztam előbbi pont felé húzva, de az az epizód olyan szinten marhajó volt, hogy stabilizálta a 8-at. Aztán a maradék tíz rész időnként már megütötte a 9-et, főként összhatását nézve. Végül 8,5-nek mondanám, amit szumma érzek, mert nem szerettem meg annyira, mint a többi 9 pontosomat, de jobbnak gondolom a legtöbb 8-asnál. Egyelőre rádobtam a jobbat, főként azért, hogy a Pingvintől elkülönítsem, mert annál azért fixen jobb volt. Aztán majd meglátom, hogy a következő Nagy Lista Átpontozásnál (XD) maradnak-e így vagy mennek-e lejjebb.
Ez alapján látszik, hogy nagyjából elégedett voltam, de mi az amivel mégsem? Hát semmi. Nincs mibe belekötnöm, majd azért lejjebb hasogatok pár szőrszálat, de azok jelentéktelenek. A pont "levonásokat" csupán annyi okozza, hogy nem szerettem meg a cuccban senkit úgy igazán, vagyis, kb. minimálisan sem, plusz a tinik "felnőtté válása" téma sem hatott rám igazán, jobban szeretem a huszon+évesek problémáit (az Utenának persze megkérdőjelezhetetlen előnye, hogy zseniálisan, kreatívan és újszerűen tálalja ezt a főként shoujót turbózó mizériát, én spec megnéztem volna hasonlót huszonéves vagy középkorú emberek kapcsolatáról (értsd elnyomásból, manipulációból és/vagy önámításból, megjátszott életből kilépni akaró egyénekről), sokkal feministábban és nem leszbi fanszervízzel, de kanyarodjunk vissza és értékeljük, amink van).
Sztori:
A felépítése jó, 1-2 résszel kevesebbet minden arcból elviseltem volna (mondjuk Mikiék voltak a legérdektelenebbek, vagy Touga és Jury közös unszimpatikus csaja, esetleg Nanami és az elefántok szintén cut), de szumma nem fárasztott semmi, a fekarózsás rész érdekelt talán a legkevésbé, hiába szivárgott egyre több infó, hiába kezdte el Akio Utenának közben lehazudni a csillagokat az égről valahogy nem hatottak meg az ottani problémák. Ezzel szemben az eleje bevezetőnek nagyon tetszett, a verdás részek pedig bár nagyon elborultak, de szükségszerűek is. Komolyan annyira röhejes volt az a jampi és pózőrködés, amit Akio levágott, hogy minden egyes autókázásnál hülyére röhögtem magam, ahogy a motorháztetőre pattanva (XDXDXD) "átment velük skótkockás plédbe". Viszont jót tett végre ez a szexista vonulat, az utolsó részek pedig helyre raknak mindent és mindenkit. A lezárás amúgy meglepetést nem tartogatott, mármint tartalmilag, a tálalás persze mesés. Azt kaptam, amit vártam, persze nem is gondolnám alapvetően az eseményeket újszerűnek az addigi shoujo/mahou shoujókhoz képest, ha teljesen leegyszerüsítenénk/lecsupaszítanánk, még szerencse, hogy Akio nem hal meg, hogy virágzik a neki bemutató feminizmus, hogy a hősnő nem beleapofádba módon élte túl önmaga, a barátja és a világ megmentését/megváltoztatását/fejlődését.
Karakterek:
Ketten voltak végig szimpatikusak: Wakaba és Jury, annyira persze nem voltak hangsúlyosak, hogy komolyabban megfogjanak. A többiek vagy érdektelenek/semlegesek vagy unszimpatikusak lettek, amivel nincs is gond, nem kívánnék hozzájuk más jellemet, így persze van némi "fanélménybeli" hiányérzetem, de nem zavar. Az árnycsajok nálam majdnem olyan feleslegesek voltak, mint a Pingvin pingvinjei, a kashirát leghülyébben ejtő sokszor irritált (lol Chi seiyuujét így három cuccban most egyszerre hallgattam), később aztán megszoktam őket. Touga élvezetes lenne, de annyira sütött róla az egoizmus és a beképzeltség (Koyasu T.-t persze öröm volt hallani), Saijonji rémes pasi, még a kitartása sem volt meggyőző, Miki aranyos, de nála kifejezetten zavart, hogy nő seiyuut kapott, Tsuwabuki nagyon cuki, már-már szimpatikus lehetne, de mégis csak egy álmokat kergető kissrác (mondjuk lovagiasságban lazán verte a többi hímet, csak nála ez átmegy túlságosan alázatba, hiszen még gyerek), Nanami.
Uhh, Nanami. Na talán ő kifejezetten fárasztott egy ideig (amúgy sem csípem az ilyen testvérfüggő karaktereket), aztán valahogy megszerettem, igen talán ő az egyetlen, akit minimálisan, de megszerettem a végére. Talán pont azért, mert a fejlődése/felnövése látványos.
Anthy seiyuu választása az egyik legjobb volt. Ismeretlen és irritáló számomra, tökéletesen illik hozzá. Rendesen küzdenem kellett, hogy ne utáljam szimplán emiatt a karakterét. XD Sikerült, nem utáltam meg, de mint eszköz és, mint Utenát motiváló tényező rémesen unszimpatikus volt. Nem azért mert ködös, szótlan, esetlen vagy gyanús, és még csak nem is azért mert legtöbbször báb, hanem mert sokszor úgy éreztem, hogy ezt túltolják. Pl. részenként kijárt neki minimum két pofon, irritált, nem azért mert sajnáltam, hanem mint gerjesztő eszköz, sok volt. És értem én, hogy szándékosan kellett ez a túlzás, de én meglettem volna nélküle. Talán zavart, hogy leginkább a védtelenségét és a kiszolgáltatottságát mutatták be, hogy ez hajtotta Utenát, hogy megkapta a hercegnőjét, akit hercegként védhet, de nem láttam, hogy mi minden lehetne még vonzó Anthyban? Ügyes, otthonos, rózsás, szép, egzotikus? Utena mellé díjaztam volna egy igazi barátot, akiért megéri ez a sok párbajosdi, annak nevezte, de nem éreztem igazán barátinak ezt az egészet, inkább felületesnek. Most az más kérdés, hogy ez is valójában Utenáról és Utena éréséről szólt, amihez egy ilyen álom-kapcsolat is megfelelt. Az persze oké, hogy miért is van Utena ráfüggve: a múltja miatt, mert végig őt kereste, mert ténylegesen meg kell mentenie, mert ő motiválta, hogy tovább éljen, szép ahogy ez a végén kikerekedik. És az is tetszett, hogy Anthy mutatott változást, emberibb, ezáltal barátibb lett. A leszbi jelenetekhez nincs különösebb hozzáfűzni valóm. Nem voltak elég leszbisek, így közel sem tartottam őket egyszer sem annak, utalás a bizonytalan szexuális érésre, kíváncsiságra, vágyra, de legtöbbször pózőrködés volt, akárcsak a pasiknál.
Akio - azt hittem őt szeretni fogom, de nem ütött eléggé. Az teljesen normális, hogy annak ellenére, hogy szexi kicsit sem megbízható, így nem is szimpatikus, de ettől még simán bírhattam volna akár a mókája, akár a nagyszabású terve miatt. Oké, ezt valamennyire kedveltem is, de nem lett belőle sem szerelem, sem kedvenc gyanús, korrektnek azért korrekt, a végére pedig egész szánalmas figura lett. Tetszett, ahogy manipulál akárkit, de főként Utenát, sok volt, ahogy istencsászárként autókázik, de ami a legjobb volt benne, hogy kimondta a konkrétumokat, hogy a hercegmesével megadta az egész fikció/álvalóság/allegória gerincét. A tervét és annak megvalósítását, különösen a végső párbajnál a cél tekintetében nem gondoltam különösebben genyának, hiába nyomott el/irányított másokat, ott elő tudta úgy adni, hogy vele szimpatizáljon egy kicsit az ember, aztán persze konklúzió: Akio rémesen gyenge, megbukott mint herceg, megbukott mint testvér, megbukott mint férfi, megbukott mint isten, megbukott mint ember, mindenhogyan, szánalmas volt. És ez így oké, megérdemli, nem akarnám, hogy számomra szeretni valóbb legyen, pedig antagonistaként nem bukott meg (vagy lehet nálam mégis és ez a baj?). Pont, amit Surci is említett elfelejtett felnőni, és most nem is az, hogy vannak gyerekes dolgai (az az egészséges, ha mindenkiben marad ilyen kisebb nagyobb mértékben, sosem árt egy kis infantilis jellemvonás, maradjunk örökgyerekek, sose nőjünk fel igazán, stb. kellő arányban imádni való dolgok ezek), de belőle egyszerűen hiányzott a felelősségteljes viselkedés. Dios? Ugyan már, gyerekként sem volt isten, később mégis azt próbált játszani, de ő maga nem tudta megtenni, amit Utena a végén: az igazi nemességet, hogy átvállalja Anthy szenvedését (btw egyik legjobb jelenet). Szóval mindenki itt annyira kerek a maga szerepében, és talán pont ezért nem volt mi jobban kiemelje őket számomra.
Akio és Anthy kapcsolata hatásvadász elem, szándékos tabu döntögetés, amire a japánok pláne, de mindenki más is harap. A nézőmanipulálás egyik legegyszerűbb eszköze, a történethez illett, a meddig szerelem és meddig elnyomás kérdést illetően pedig a testvér kérdés már szinte nem oszt nem szoroz. Szerintem amúgy nem szükséges megkérdőjeleznünk, hogy testvérek, és teljesen másodlagos, hogy Diosnak mi is volt anno a feladata, a lényeg a bukáson van, továbbá Anthy terhén, amit Dios még elvileg felnőve sem képes egyedül levenni róla... Volt amúgy itt még az ő esetükben egy durva szimbolika, amiről sokáig nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Ez pedig a bőrszínük. Rendkívül jelzés értékű húzás, hogy ők ketten voltak a khm "indiaiak", érdekes volt látni, mennyire taszító és másokra hatást gyakorló karakterek, mindenképp értékelendő ilyen szempontból is, hogy a végén az ő útjuk ketté vált. Az persze jó dolog, hogy maga a történet nem játszotta ki direktbe a rasszizmust, ahogy az is, hogy nem lett belőle pozitív diszkrimináció sem (pl. ha Utena lett volna a barnább), de Ikuhara nagy emancipációja ide vagy oda, azért felsejlettek az eszközök (akár uralkodó Akiót, akár bántalmazott Anthyt nézzük).
Utena. Hát, az utolsó 10 részre sűrűsödött a lényeg (jobb később, mint soha), ott már egész komplex jellem lett, addig teljesen semleges hatással volt rám fejlődgetései ide vagy oda. Jobban tetszett volna, ha addig is mélyebben belelátunk és nem csak a többieken, a párbajokon és a szimbolikán keresztül. Aranyos, részben különc, részben átlagos lány, önző, ahogy mindenki más is, rendkívül elszánt, és ami a legfontosabb: küzd. Végigküzdi tisztességesen, mindenkit felülmúlva a sorozatot, ami tetszett, ez volt a dolga, de nem lett számomra igazán különleges csajszi.
Tetszett még:
- A ZENE, minden mennyiségben, OP, ED-k, random OST-k, Zettai Unmei Mukoshiroku, a párbaj dalok, OMG, isteniek, néha rangsorolom is őket, talán Nanami első párbaj zenéje maradt meg legjobban, de igazából mindegyik fantasztikus. Az openinget/endinget pedig már rengetegszer elkaraokéztam.
- A látvány és a szimbolika, minden elnagyoltságával együtt. Így egyedi, így üt, üdítően kreatív és intelligens.
- Nanami tojásos rész továbbra is
- A Nagy Kard Döfés (XD) a végén továbbra is
- A seiyuuk
Szőrszálak (fentebb a nagy részük már volt, csak most összegyűjtve):
- Utena kihúzza Anthyból a kardot jelenet: idióta animáció, irritáló kiejtéssel beszélő Anthy
- Akio nevetséges autószaltójaXDXDXD (bár a fotós pózolások is inkább voltak röhejesek, mint szexik, ezzel csak azt akarom mondani, hogy jó dolog a menőzés, csak nehezen veszem komolyan, ha pedig az volt a cél, hogy még vicces is legyen, hát oké, de ez nagyon nem segített a karaktereket megkedvelni próbáló énemnekXD)
- Anthyék múltjának kidolgozatlansága, engem mondjuk nem zavart, nem ez volt a lényeg, de kaphattunk volna az ő gyerek-jellemükhöz is még egy kicsit többet, hogy még kevesebb maradjon a lyuk az amúgy elég jól befoltozgatott mesén.
- Az elvileg férfiaknak hosszú hajuk volt, a rövidhajúnak női hangja... -.- Neh.
- Utena kézen áll, ha kell ha nem.
- Chuchu. Nem.
- Az oké, hogy Utena fiú egyenruhát hord (pontosabban, inkább a diáktanácsra hajazóbb speciális fajtát, hosszú, nőiességét megőrző hajjal), az is oké, hogy a többiekétől eltérőt, hiszen ő KÜLÖNLEGES, de Utena rövidnadrágot hord. Why? Mert tök szexi. De...., ühüm, igen. Tök szexi. *surpriiiiiiise*
Uhm, így hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha bárkinek lenne kérdése, majd válaszolok.
Pingvin ennek fényében:
Maradt a szememben ugyanolyan, jó elemeket használt fel, kár hogy a végét eldrámázza, az Utena vége sokkal lazább hangulatú, ami mondjuk elismerem Akio javára írható.
Yurikuma ennek fényében: LOL, komolyan elgondolkodtam, hogy felpontozom 4-ről 5-re (jajj, az soknak tűnik, lehet revaccsolom is), mert Ikuhara olyan szinten önlop, hogy a Sunrise is megirigyelné! Persze továbbra is ott van, hogy a leszbimaciknál már mindent szájbarág, a menete pedig sokszor fárasztó, unalmas, a karakterei pedig érdektelenek, a nagy leszbi üzenet pedig nyálasabb már nem is lehetne, de a látványos/tálalási megoldásai már akkor is tetszettek. Viszont most, hogy tudom, mit honnan vett újra elő, így még szórakoztatóbb. Értem én miért utálják ennyire az Ikuhara fanok, és mégsem értem, teljesen zseniálisan agyfasz, csak veszélyesen széteső és tömény. XD
Jah, és az Utena film: szumma nem tetszett. A sztori kerek, de erőltetett (utenautó mosás/darálás a végénXDXD neeehhhemm) húzásokkal él (a sorozatból gyorsan lezavart/megmagyarázott/bevillantott utalások, nehogy valami lényeges kimaradjon, de így minden csak ilyen bekiabált) a karakterek átlagosabbak vagy még unszimpatikusabbak (Akio gagyi és még a hangját is lecserélték, Anthy egy picsa, Utenán legalább hosszú a gatya, de gyengébb jellemnek tűnik és az a hülye rövid haj-.-), a zene okés, a látvány nem tetszett. Annyira színpadias és mesterséges lett, ami már felesleges és sok volt számomra. Röviden ennyi 5/10.
Végre végére értem én is a rám eső kihívásnak. Köszi Junchi, hogy késztetést éreztél velem is bizniszelni. Mondjuk én duplán jobban jártam ezzel: egyrészt az Utenát élveztem, másrészt rád tukmálhattam pár már igencsak rád férő(XD) dolgot (és még átkoználak, szóval jövőre lehet majd újabb kihívás, de csak ha Surcit is boldogítottam a Gurren élményemmel). Azt mondjuk passzolom enélkül mikor iktattam volna be az Utcsit, mert tervben volt, de nem élvezett prioritást, valószínű nem idén, de most ez már mindegy is.
Az értékeléssel kezdeném. Igazából Nanami tojásáig (27. rész) 7-8 között ingadoztam előbbi pont felé húzva, de az az epizód olyan szinten marhajó volt, hogy stabilizálta a 8-at. Aztán a maradék tíz rész időnként már megütötte a 9-et, főként összhatását nézve. Végül 8,5-nek mondanám, amit szumma érzek, mert nem szerettem meg annyira, mint a többi 9 pontosomat, de jobbnak gondolom a legtöbb 8-asnál. Egyelőre rádobtam a jobbat, főként azért, hogy a Pingvintől elkülönítsem, mert annál azért fixen jobb volt. Aztán majd meglátom, hogy a következő Nagy Lista Átpontozásnál (XD) maradnak-e így vagy mennek-e lejjebb.
Ez alapján látszik, hogy nagyjából elégedett voltam, de mi az amivel mégsem? Hát semmi. Nincs mibe belekötnöm, majd azért lejjebb hasogatok pár szőrszálat, de azok jelentéktelenek. A pont "levonásokat" csupán annyi okozza, hogy nem szerettem meg a cuccban senkit úgy igazán, vagyis, kb. minimálisan sem, plusz a tinik "felnőtté válása" téma sem hatott rám igazán, jobban szeretem a huszon+évesek problémáit (az Utenának persze megkérdőjelezhetetlen előnye, hogy zseniálisan, kreatívan és újszerűen tálalja ezt a főként shoujót turbózó mizériát, én spec megnéztem volna hasonlót huszonéves vagy középkorú emberek kapcsolatáról (értsd elnyomásból, manipulációból és/vagy önámításból, megjátszott életből kilépni akaró egyénekről), sokkal feministábban és nem leszbi fanszervízzel, de kanyarodjunk vissza és értékeljük, amink van).
Sztori:
A felépítése jó, 1-2 résszel kevesebbet minden arcból elviseltem volna (mondjuk Mikiék voltak a legérdektelenebbek, vagy Touga és Jury közös unszimpatikus csaja, esetleg Nanami és az elefántok szintén cut), de szumma nem fárasztott semmi, a fekarózsás rész érdekelt talán a legkevésbé, hiába szivárgott egyre több infó, hiába kezdte el Akio Utenának közben lehazudni a csillagokat az égről valahogy nem hatottak meg az ottani problémák. Ezzel szemben az eleje bevezetőnek nagyon tetszett, a verdás részek pedig bár nagyon elborultak, de szükségszerűek is. Komolyan annyira röhejes volt az a jampi és pózőrködés, amit Akio levágott, hogy minden egyes autókázásnál hülyére röhögtem magam, ahogy a motorháztetőre pattanva (XDXDXD) "átment velük skótkockás plédbe". Viszont jót tett végre ez a szexista vonulat, az utolsó részek pedig helyre raknak mindent és mindenkit. A lezárás amúgy meglepetést nem tartogatott, mármint tartalmilag, a tálalás persze mesés. Azt kaptam, amit vártam, persze nem is gondolnám alapvetően az eseményeket újszerűnek az addigi shoujo/mahou shoujókhoz képest, ha teljesen leegyszerüsítenénk/lecsupaszítanánk, még szerencse, hogy Akio nem hal meg, hogy virágzik a neki bemutató feminizmus, hogy a hősnő nem beleapofádba módon élte túl önmaga, a barátja és a világ megmentését/megváltoztatását/fejlődését.
Karakterek:
Ketten voltak végig szimpatikusak: Wakaba és Jury, annyira persze nem voltak hangsúlyosak, hogy komolyabban megfogjanak. A többiek vagy érdektelenek/semlegesek vagy unszimpatikusak lettek, amivel nincs is gond, nem kívánnék hozzájuk más jellemet, így persze van némi "fanélménybeli" hiányérzetem, de nem zavar. Az árnycsajok nálam majdnem olyan feleslegesek voltak, mint a Pingvin pingvinjei, a kashirát leghülyébben ejtő sokszor irritált (lol Chi seiyuujét így három cuccban most egyszerre hallgattam), később aztán megszoktam őket. Touga élvezetes lenne, de annyira sütött róla az egoizmus és a beképzeltség (Koyasu T.-t persze öröm volt hallani), Saijonji rémes pasi, még a kitartása sem volt meggyőző, Miki aranyos, de nála kifejezetten zavart, hogy nő seiyuut kapott, Tsuwabuki nagyon cuki, már-már szimpatikus lehetne, de mégis csak egy álmokat kergető kissrác (mondjuk lovagiasságban lazán verte a többi hímet, csak nála ez átmegy túlságosan alázatba, hiszen még gyerek), Nanami.
Uhh, Nanami. Na talán ő kifejezetten fárasztott egy ideig (amúgy sem csípem az ilyen testvérfüggő karaktereket), aztán valahogy megszerettem, igen talán ő az egyetlen, akit minimálisan, de megszerettem a végére. Talán pont azért, mert a fejlődése/felnövése látványos.
Anthy seiyuu választása az egyik legjobb volt. Ismeretlen és irritáló számomra, tökéletesen illik hozzá. Rendesen küzdenem kellett, hogy ne utáljam szimplán emiatt a karakterét. XD Sikerült, nem utáltam meg, de mint eszköz és, mint Utenát motiváló tényező rémesen unszimpatikus volt. Nem azért mert ködös, szótlan, esetlen vagy gyanús, és még csak nem is azért mert legtöbbször báb, hanem mert sokszor úgy éreztem, hogy ezt túltolják. Pl. részenként kijárt neki minimum két pofon, irritált, nem azért mert sajnáltam, hanem mint gerjesztő eszköz, sok volt. És értem én, hogy szándékosan kellett ez a túlzás, de én meglettem volna nélküle. Talán zavart, hogy leginkább a védtelenségét és a kiszolgáltatottságát mutatták be, hogy ez hajtotta Utenát, hogy megkapta a hercegnőjét, akit hercegként védhet, de nem láttam, hogy mi minden lehetne még vonzó Anthyban? Ügyes, otthonos, rózsás, szép, egzotikus? Utena mellé díjaztam volna egy igazi barátot, akiért megéri ez a sok párbajosdi, annak nevezte, de nem éreztem igazán barátinak ezt az egészet, inkább felületesnek. Most az más kérdés, hogy ez is valójában Utenáról és Utena éréséről szólt, amihez egy ilyen álom-kapcsolat is megfelelt. Az persze oké, hogy miért is van Utena ráfüggve: a múltja miatt, mert végig őt kereste, mert ténylegesen meg kell mentenie, mert ő motiválta, hogy tovább éljen, szép ahogy ez a végén kikerekedik. És az is tetszett, hogy Anthy mutatott változást, emberibb, ezáltal barátibb lett. A leszbi jelenetekhez nincs különösebb hozzáfűzni valóm. Nem voltak elég leszbisek, így közel sem tartottam őket egyszer sem annak, utalás a bizonytalan szexuális érésre, kíváncsiságra, vágyra, de legtöbbször pózőrködés volt, akárcsak a pasiknál.
Akio - azt hittem őt szeretni fogom, de nem ütött eléggé. Az teljesen normális, hogy annak ellenére, hogy szexi kicsit sem megbízható, így nem is szimpatikus, de ettől még simán bírhattam volna akár a mókája, akár a nagyszabású terve miatt. Oké, ezt valamennyire kedveltem is, de nem lett belőle sem szerelem, sem kedvenc gyanús, korrektnek azért korrekt, a végére pedig egész szánalmas figura lett. Tetszett, ahogy manipulál akárkit, de főként Utenát, sok volt, ahogy istencsászárként autókázik, de ami a legjobb volt benne, hogy kimondta a konkrétumokat, hogy a hercegmesével megadta az egész fikció/álvalóság/allegória gerincét. A tervét és annak megvalósítását, különösen a végső párbajnál a cél tekintetében nem gondoltam különösebben genyának, hiába nyomott el/irányított másokat, ott elő tudta úgy adni, hogy vele szimpatizáljon egy kicsit az ember, aztán persze konklúzió: Akio rémesen gyenge, megbukott mint herceg, megbukott mint testvér, megbukott mint férfi, megbukott mint isten, megbukott mint ember, mindenhogyan, szánalmas volt. És ez így oké, megérdemli, nem akarnám, hogy számomra szeretni valóbb legyen, pedig antagonistaként nem bukott meg (vagy lehet nálam mégis és ez a baj?). Pont, amit Surci is említett elfelejtett felnőni, és most nem is az, hogy vannak gyerekes dolgai (az az egészséges, ha mindenkiben marad ilyen kisebb nagyobb mértékben, sosem árt egy kis infantilis jellemvonás, maradjunk örökgyerekek, sose nőjünk fel igazán, stb. kellő arányban imádni való dolgok ezek), de belőle egyszerűen hiányzott a felelősségteljes viselkedés. Dios? Ugyan már, gyerekként sem volt isten, később mégis azt próbált játszani, de ő maga nem tudta megtenni, amit Utena a végén: az igazi nemességet, hogy átvállalja Anthy szenvedését (btw egyik legjobb jelenet). Szóval mindenki itt annyira kerek a maga szerepében, és talán pont ezért nem volt mi jobban kiemelje őket számomra.
Akio és Anthy kapcsolata hatásvadász elem, szándékos tabu döntögetés, amire a japánok pláne, de mindenki más is harap. A nézőmanipulálás egyik legegyszerűbb eszköze, a történethez illett, a meddig szerelem és meddig elnyomás kérdést illetően pedig a testvér kérdés már szinte nem oszt nem szoroz. Szerintem amúgy nem szükséges megkérdőjeleznünk, hogy testvérek, és teljesen másodlagos, hogy Diosnak mi is volt anno a feladata, a lényeg a bukáson van, továbbá Anthy terhén, amit Dios még elvileg felnőve sem képes egyedül levenni róla... Volt amúgy itt még az ő esetükben egy durva szimbolika, amiről sokáig nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Ez pedig a bőrszínük. Rendkívül jelzés értékű húzás, hogy ők ketten voltak a khm "indiaiak", érdekes volt látni, mennyire taszító és másokra hatást gyakorló karakterek, mindenképp értékelendő ilyen szempontból is, hogy a végén az ő útjuk ketté vált. Az persze jó dolog, hogy maga a történet nem játszotta ki direktbe a rasszizmust, ahogy az is, hogy nem lett belőle pozitív diszkrimináció sem (pl. ha Utena lett volna a barnább), de Ikuhara nagy emancipációja ide vagy oda, azért felsejlettek az eszközök (akár uralkodó Akiót, akár bántalmazott Anthyt nézzük).
Utena. Hát, az utolsó 10 részre sűrűsödött a lényeg (jobb később, mint soha), ott már egész komplex jellem lett, addig teljesen semleges hatással volt rám fejlődgetései ide vagy oda. Jobban tetszett volna, ha addig is mélyebben belelátunk és nem csak a többieken, a párbajokon és a szimbolikán keresztül. Aranyos, részben különc, részben átlagos lány, önző, ahogy mindenki más is, rendkívül elszánt, és ami a legfontosabb: küzd. Végigküzdi tisztességesen, mindenkit felülmúlva a sorozatot, ami tetszett, ez volt a dolga, de nem lett számomra igazán különleges csajszi.
Tetszett még:
- A ZENE, minden mennyiségben, OP, ED-k, random OST-k, Zettai Unmei Mukoshiroku, a párbaj dalok, OMG, isteniek, néha rangsorolom is őket, talán Nanami első párbaj zenéje maradt meg legjobban, de igazából mindegyik fantasztikus. Az openinget/endinget pedig már rengetegszer elkaraokéztam.
- A látvány és a szimbolika, minden elnagyoltságával együtt. Így egyedi, így üt, üdítően kreatív és intelligens.
- Nanami tojásos rész továbbra is
- A Nagy Kard Döfés (XD) a végén továbbra is
- A seiyuuk
Szőrszálak (fentebb a nagy részük már volt, csak most összegyűjtve):
- Utena kihúzza Anthyból a kardot jelenet: idióta animáció, irritáló kiejtéssel beszélő Anthy
- Akio nevetséges autószaltójaXDXDXD (bár a fotós pózolások is inkább voltak röhejesek, mint szexik, ezzel csak azt akarom mondani, hogy jó dolog a menőzés, csak nehezen veszem komolyan, ha pedig az volt a cél, hogy még vicces is legyen, hát oké, de ez nagyon nem segített a karaktereket megkedvelni próbáló énemnekXD)
- Anthyék múltjának kidolgozatlansága, engem mondjuk nem zavart, nem ez volt a lényeg, de kaphattunk volna az ő gyerek-jellemükhöz is még egy kicsit többet, hogy még kevesebb maradjon a lyuk az amúgy elég jól befoltozgatott mesén.
- Az elvileg férfiaknak hosszú hajuk volt, a rövidhajúnak női hangja... -.- Neh.
- Utena kézen áll, ha kell ha nem.
- Chuchu. Nem.
- Az oké, hogy Utena fiú egyenruhát hord (pontosabban, inkább a diáktanácsra hajazóbb speciális fajtát, hosszú, nőiességét megőrző hajjal), az is oké, hogy a többiekétől eltérőt, hiszen ő KÜLÖNLEGES, de Utena rövidnadrágot hord. Why? Mert tök szexi. De...., ühüm, igen. Tök szexi. *surpriiiiiiise*
Uhm, így hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha bárkinek lenne kérdése, majd válaszolok.
Pingvin ennek fényében:
Maradt a szememben ugyanolyan, jó elemeket használt fel, kár hogy a végét eldrámázza, az Utena vége sokkal lazább hangulatú, ami mondjuk elismerem Akio javára írható.
Yurikuma ennek fényében: LOL, komolyan elgondolkodtam, hogy felpontozom 4-ről 5-re (jajj, az soknak tűnik, lehet revaccsolom is), mert Ikuhara olyan szinten önlop, hogy a Sunrise is megirigyelné! Persze továbbra is ott van, hogy a leszbimaciknál már mindent szájbarág, a menete pedig sokszor fárasztó, unalmas, a karakterei pedig érdektelenek, a nagy leszbi üzenet pedig nyálasabb már nem is lehetne, de a látványos/tálalási megoldásai már akkor is tetszettek. Viszont most, hogy tudom, mit honnan vett újra elő, így még szórakoztatóbb. Értem én miért utálják ennyire az Ikuhara fanok, és mégsem értem, teljesen zseniálisan agyfasz, csak veszélyesen széteső és tömény. XD
Jah, és az Utena film: szumma nem tetszett. A sztori kerek, de erőltetett (utenautó mosás/darálás a végénXDXD neeehhhemm) húzásokkal él (a sorozatból gyorsan lezavart/megmagyarázott/bevillantott utalások, nehogy valami lényeges kimaradjon, de így minden csak ilyen bekiabált) a karakterek átlagosabbak vagy még unszimpatikusabbak (Akio gagyi és még a hangját is lecserélték, Anthy egy picsa, Utenán legalább hosszú a gatya, de gyengébb jellemnek tűnik és az a hülye rövid haj-.-), a zene okés, a látvány nem tetszett. Annyira színpadias és mesterséges lett, ami már felesleges és sok volt számomra. Röviden ennyi 5/10.