Először is Ruinak kellene köszönetet mondanom, mert bár tudtam hogy Ikuhara meg minden, de az a bizonyos Shouma-féle Sors-idézet volt az, ami elég sokszor eszembe jutott, és addig piszkált, hogy egyéb prioritások ellenére is egyszerűen muszáj volt belekezdenem ebbe az animébe. Amúgy is nagy rajongója vagyok az ilyen fatalista cuccoknak és az eköré épülő sors vs. szabad akarat-kérdéskörnek: létezik-e sors, és ha igen, befolyásolható-e bármilyen mértékben, sorsnak tekinthető-e azon eseményfolyam, amikor mások által lekövetett múltbeli cselekedetek és események jelölik ki jövőnk irányát, eltérhetünk-e ettől saját akaratunk és erőfeszítéseink árán, vagy minden kőbe van vésve - örökre? Esetleg nincs semmi ilyesmi, és a "Sors"-szót csak önfelmentésként ismételgetik a gyengék, akiket ide-oda sodor a világ, de igazából ezen események csak véletlenek és minden azon múlik, mennyire erős az egyén szabad akarata? Úgyhogy kíváncsi voltam mennyire lesz hangsúlyos ez a fatalista vonal itt, és hogyan fogják kezelni: úgy mint a Berserkben, vagy inkább úgy, mint a Kőkapuban és a Madokában? Persze ennek a cuccnak van egy csomó más síkja is, de ez érdekelt leginkább.
Először pár szó a benyomásaimról és a karakterekről, aztán hogy mit raktam össze belőle.
SPOILEREK LESZNEK. SOK. Akit zavar, az MOST hagyja abba az olvasást, nem fogom az egészet betagelni.
Látvány terén 10/10-es EPIC WIN, kicsit Mono-Shaftos érzésem volt néhol, valamint egy csomó dolog visszaköszön az Utenából, pl a stilizált "NPC"-k felismerhetően az ő kézjegyei és itt is marhára tetszettek, aztán a narrációként használt metrós Double-H csajszik is megfeleltethetőek az ottani "árnylányoknak", a shoujo-s karadesign (és nemcsak úgy általában, hanem pl. Masako egy-az-egyben Arisugawa, Shouma dizájnjáról kicsit Miki ugrott be, Sanetoshi-Akionak pedig még a szerepe is hasonló, nemcsak a kinézete), a liftes jelenet a 17. ep-ben is nem kis nosztalgiát ébresztett. Aztán ha már Yuri, abból itt is van egy, és ez egy Ikuhara-féle cuucban tudjuk mit jelent
, sidekick pingvinek, akik itt szvsz marha jópofák voltak - ellentétben az általam ezerféle módon kivégezni kívánt Csucsuval -_-, a párbajok előtti átváltozós jelenetek szintén megfeleltethetőek a Kristályhercegnő színre lépéseinek (amit minden alkalommal végignéztem, és nagyon jól passzolt a Rock Over Japannal), végül nagyra értékeltem
ezt a kis kikacsintást (
ezen meg nevettem).
Sztori és feeling: a téma teljesen más mint az Utenában, kérdés, hogy ezt milyen eszközökkel sikerült átadni. Erre lentebb majd kitérek, de szvsz a tartalom a cucc egyik legerősebb oldala a vizualitáson felül. Az első fele kellően szórakoztató is, aztán Sanetoshi megjelenésével kezd el bedarkulni, végül az utolsó 1/3-nak már nem sok köze van ahhoz amit az elején néztünk, és nemcsak hangulat szempontjából, de ekkor vált át az egész mindfuck-WTF-kategóriába. Ezzel engem kissé meg is lőtt, mert annyira rá voltam állva a Ringo-Shouma-Yuri- Tabuki-vonalra, hogy nehezen váltottam át a hangulatilag tök más Sanetoshi-Kanba-Himari-féle szálra. Nem bántam volna ha párhuzamosabban építik fel, és nem nyomja háttérbe egyik a másikat, és ezt meg is lehetett volna oldani, tekintve hogy screentime-ot hasonló mértékben kapott mindkét "brigád", csak épp időben tolódtak el az arányok, valamint a végén már nagyon tömény lett a szimbolika is, aztán csak a fejem kapkodtam. Persze ezt is a szokásos tempómban, 3 nap alatt néztem végig, tehát az uccsó harmadot is egyben, így még sokkal szembetűnőbb a kontraszt. Ezért is van, hogy most írom ezt a postot, pedig már egy hete végeztem vele (másik egy hétig meg nem volt
am józan időm), mert úgy jártam mint anno a Madokával, össze kellett állnia, különben a fele csak kérdésekből állt volna.
Ja és pár szó a cucc humoráról: Junchi szólt, hogy lehet szoknom kell majd. Na ezzel nem volt gond (szemben mondjuk a Kőkapuval, ahol 5-6 ep kellett neki), mert itt már az első pillanatban elkapott, eleve tudtam hogy kissé "alternatívabb" humora lesz mint egy átlag animének, elvégre a rendezőúr stílusa is kissé eltér egy tucatgyártott animéktől. A sorozat első fele ezért is tetszett jobban, a pingvineknek is több szerep jutott, pl. azon már az elején jót vigyorogtam amikor Kanba kitalálja hogy vessék be őket kémnek, hisz nem látja őket senki, vagy Ringo folyamatos pofáraesésein és Shouma szívásain is nagyon jól elszórakoztam + a Ringo-Yuri-féle fürdőházas SM-jelenet lezárásától is kinyúltam, úgyhogy nem bántam volna ha a végére nem szedik ki ezt részét teljesen, dehát eljött a DEEP KONTENT ideje. Viszont ez az egyik ok, amiért biztos hogy újra fogom nézni.
Karakterek: ez a show leggyengébb pontja, ugyanis a szereplők egy-két kivétellel nem igazi jellemek, hanem gyak. plot-device-ként funkcionálnak, éppen ezért sajnos jellemfejlődés is kevés figyelhető meg rajtuk, hisz akkor nem tudnák betölteni a plot ("SORS") által kijelölt helyüket, ráadásul nagyjából besorolhatók egy-egy animés klisébe is - bár szerencsére nem a túltolt, zavaró módon, és szinte mindegyiküknek van egy csomó olyan flashbackben előadott traumája vagy múltja, ami érthetővé teszi a karakterüket.
Takakura Kanba: az erősebb bátyó, a családfenntartó, a védelmező, nőcsábász és hősszerelmes. Kívül laza, belül angtsy bishi akinek majd nagy-nagy önmegtagadásokon és szenvedésen kell keresztülmennie, jól össze is veszik majd mindenkivel a nagy semmin, fix hogy még a Sötét Oldalra is átáll, aztán rájön hogy nem ez a megváltás útja. Ezt úgy 3-4 ep alapján szűrtem le, szal a karakterútja meglehetősen kiszámítható volt kezdettől fogva. A háttérsztorija legalább árnyalt rajta, de eredetiségnek híján volt a szentem. Az a kvázi-siscest vonal elég WTF volt az első részben, de aztán beugrott az erre vonatkozó animés főszabály, úgyhogy inkább az érdekelt, hogy kavarodtak össze ezek egy családba.
Takakura Shouma: a jószivű öcsi, akit nem csípnek a nők, de amúgy mindenkihez kedves, kicsit béna - tipikus papucs. A sorozat folyamán valami módon össze fogja kapni magát, mégpedig egy nő miatt - amikor Kanba lepaszolta neki a Ringo-vonalat, evidenssé is vált, ki lesz az a bizonyos love interest. Viszont sokkal több poén helyzetbe kerül és szerethetőbb kari is, mint a bátyja. Ráadásul a megállapodásuk miatt még az se zavart, hogy Alma sokat oltja, elvégre kell a napló, muszáj csicskulni, mese nincs. A flashbackjei szintén korrektek.
Takakura Himari: Itt az érdekelt leginkább, ki tud e törni a kedves hugi-in-distress kategóriából. Sajna nem, de ez megintcsak annak köszönhető, hogy a plot keretét meghatározó "Mary had a little lamb"-féle meséből az övé a legkisebb bárány szerepe, így magától nem is lehet képes erre. A Triple-H-féle flashbacket imádtam ^^ Sanetoshi első jelenete, manipulatív egy rohadék. A másik énje Kristályhercegnőként meg LOL, főleg hogy az valójában nem is ő, hanem Momoka, és hogy bárki áll előtte, rögtön le is oltja. Az a jelenet pedig üt
a Madokából, amikor a pingvinsapkát kell
Homurának Kanbának visszaszereznie XDD
Tokikago Yuri: Ikuhara-féle cuccban vagyunk, meg a név is kötelez. Az egyik kedvencem, éspedig azért, mert egyrészt kissé kattant, másrészt pedig a Tabukival való kapcsolatát végig úgy kezeli, mint aki nem szerelmes, csak amolyan lelki támaszai egymásnak. Valamint kicsit szemét, de annál viccesebb módon oltja Ringo-t, amikor tanárbácsi felé próbál közeledni. Aztán a fürdőházas résznél már szinte vártam az OMG so sad past-et, ami be is jött, de ez se zavart túlzottan, mert egy ilyen shoujo-szerű animénél bőven belefér, még ha olyan hatásvadászat is, mint a ház. És persze a YuriXRingo SM-kötözős jelenet, meg ahogy a végén Shouma mint nagy megmentő beugrik a szobába, aztán jól pofára esik egy sörösüvegen XDDDDD na azon besírtam
Viszont mi volt az az ágyjelenet azzal a comic relief színházas idiótával (akiről végig aszittem hogy egy nőnek maszkírozott hapsi)?
Tabuki Keiju: Alapvetően elég egyszerű jellem, kedves tanárbácsi és Ringo nagy FELNŐTT "szerelme" - viszont volt egy twist a jellemében a 17. ep-nél, ami először nagy OOC-nek tűnt, aztán ahogy próbáltam összerakni a cuccot, rájöttem, hogy talán mégsem az, mert akkor nem a karakter alapjelleméből indultam ki, hanem hogy mit akar szimbolizálni. Többit lejjebb.
Oginome Ringo: őt hagytam a végére, mert nagy-nagy favoritom lett ebből az animéből, de olyannyira, hogy a kedvenc karik közé is be kellett tennem MAL-on (Harime Nui-t ütötte ki átmenetileg). Alapvetően kis szürkeegér-csajszinak tűnik, aki nem túl menő, nem túl ügyes, és a ganguro-menőcsaj barátnői árnyékában él, DE: ez csak egy álca, mert valójában mániákus stalker...nek gondolná az ember második ránézésre, egy idióta szerelmes tinilánynak, aki belezúgott tanárbácsiba, és mindenképp el akarja csábítani. Ám ez is csak a felszín, ugyanis ennél jóval betegebb a kiscsaj: nem ő szerelmes Tabukiba, hanem a halott nővére volt az, viszont rögeszméje, hogy a saját nővérévé kell válnia, mert akkor újra összehozhatja a családját, és hogy a sorsa (mármint Momokáé, aki igazából szerinte ő maga!) szó szerint meg van írva a nővére naplójában! Amikor ez kiderült, csak lestem hogy ilyen beteg jellemet hogy a francba lehet kitalálni, de ahogy ezt előadják, az iszonyatnagy: neki is áll beteljesíteni, ami általában úgy-ahogy sikerül is (legalábbis szerinte), a néző meg közben hülyére röhögi magát, pl. az első csókjelenet (tanárbácsi kanyarba sincs XDDD), a currys sztori, békából préselt bájital, az első "együtt töltött éjszaka" amikor a padló alatt sátorozik betegen, vagy a "Nagy Megtermékenyülés Project" XDDDDDD Aztán még hozzácsapják Shoumát, akit összevissza pincsiztet, szerencsétlennek pedig muszáj elviselnie Almácska hülyeségeit - míg végül nagy nehezen rájön, hogy ő nem a nővére, nem is lesz az soha, és nem is kell annak lennie, amire Shouma ébreszti rá. A legpoénabb karakter az egész cuccban, és szerintem a legszerethetőbben tálalt is, mert tényleg teljesen kész agyilag, mégse valami OMG angstgépként vagy pszichopata picsaként mutatják be, ráadásul ahogy rájön a nyilvánvaló tényre, hogy Shoumát szereti, és hogy tovább kell lépnie a nővére árnyékából, valamint elfogadva apja új családját egy nagyon szép karakterfejlődést kap kvázi egyetlenként ebben a sorozatban.
Hogy mi is akart lenni ez az egész:
Az Utenával nem is szerencsés összevetni tartalom terén, lévén az egy nagyon karakterorientált anime, ráadásul az üzenete is meglehetősen univerzális: önmagunk keresése és megtalálása, felnőtté válás, stb, ... A Pingvindob viszont mind szimbolikájában, mind hátterében inkább japán, mint bármi más, ezért talán kissé nehezebb is összerakni. Ez az elején nekem is gondot okozott, lévén a társadalmi háttér meglehetősen fontos lesz itt, és ez eltér a nyugatitól, akárcsak a szimbolika (ami az Utenában bár komplexebb, valahol mégis könnyebben visszafejthető, mert nem annyira a japános háttértartalommal dolgozik). Először azt gondoltam hogy egy love-story lesz, de nem, a család és az azon belüli kapcsolatok a fő szál, nyilvánvalóan ezért is a pingvinek az egyik fő szimbólum, lévén azok is kommunákban élnek, egyedül gyengék és védtelenek.
'95-ös szám, metró, terrorizmus: az anime kerete, ami nyilvánvaló utalás a '95-ös tokyo-i metróban véghezvitt gáztámadásra, amit egy apokaliptikus szekta követett el, és melyet az USA-ra akart kenni, így akarván kirobbantani az atomháborút és elhozva a világvégét, ami elpusztítja majd a gaz kapitalizmust. Kis adalék, hogy rájuk keresve meglehetősen DURVA dolgokat találtam, pl. a támadásnak 12 halálos áldozata volt, viszont ez csak annak köszönhető hogy amatőrök voltak, mert az utána következő razziákban annyi ideggázt találtak a telephelyeiken, amennyivel 4-5 millió embert (!!!!!!!!) meg lehetett volna ölni, ehhez még hozzájönnek biológiai fegyverminták, mint ebola és anthrax. o.O"""" Ami még érdekesebb, hogy a szekta tagjai között felülreprezentáltak a középosztálybeli és elit családokból származó tagok (az animében Kanba és Masako valódi apja, vagy pl. Sanetoshi is, aki szintén orvosgyakornok volt). Ugye a legtöbb hasonló brigád jellemzően olyan tagokkal dolgozik, akiknek ez az egyetlen vigaszuk az életben, szegények, elesettek, stb... Mi az oka hogy ilyen sokan gyűltek a kapitalista rendszer pusztulását kívánva az Aum zászlaja alá, pont a tehetősek közül? Hat évvel járunk a japán gazdásági lufi összeomlása után, az ezt követő stagnálást "Japán elveszett évtizedének" is szokták nevezni - ami lassan már inkább elveszett negyedszázad lesz - és kezd nyilvánvalóvá válni hogy a nagy jólét és növekedés időszaka a múlté, az addig biztosnak hitt egzisztenciák (majdnem 40 évről beszélünk) immáron nincsenek bebetonozva, az addig szinte ismeretlen egzisztenciális bizonytalanság általánossá válik, viszont a társadalmi elvárások mit sem változtak, így ezeknek egyre nehezebb megfelelni. Így jópáran az eddig üdvözítő, ám szerintük valójában a társadalmat tévútra vivő gazdasági-társadalmi rendszert kezdik okolni, mely a talmi csillogás hajszolása mellett elidegeníti egymástól az embereket, és kitaszítja azokat, akik nem felelnek meg az egyre erősödő versenyben - nem véletlen a sok utalás a gonosz világra, ahol elhagyják a felesleges gyermekeket (Gyerek-megsemmisítő, nyilván a szereplők korára van átírva ez a helyszín, szvsz az animében sem létezik, szintén csak szimbólum, akárcsak a doboz, ami elzárja egymástól az embereket).
A sztori szereplői már az új világ gyermekei, az "Elveszett évtizedekben" nőttek fel. Ők már örököltek mindent, Tabuki és Yuri korban is közelebb állnak az "aranykorhoz", így az elvárások még inkább csattannak rajtuk: Tabuki önhibáján nem tud megfelelni elvárásmániás anyjának, aki így öccse születése után háttérbe is szorítja ("megsemmisítőbe" kerül, kvázi lemond róla a családja). Yuri esete hasonló, itt még a mai napig a férfidominancia uralta japán társadalomra is akad utalás: csak a tökéletesség az elfogadható, (kiszúrtam hogy Yuri apjának összes nőalakot ábrázoló szobra torzó) nőként nem lehet teljes jogú tagja a társadalomnak, ezért "át kell változnia", mégpedig olyan módon, ahogy a családfő elvárja tőle, ő pedig akarata ellenére is engedelmeskedik, mert vágyik az elfogadásra. Namost az ő esetében konkrét rape is volt, vagy legalábbis szexuális bántalmazás minimum, de ezen kívül szvsz nem szimbolizál semmi "családon belüli erőszakot" vagy hasonlót, csak a plotban ily módon jelenik meg. Ide tartozik még Masako esete, aki mindenáron meg akar felelni nagyapja elvárásainak, és ezzel védeni kisebb testvérét, akinek semmi köze ahhoz a szerephez amit neki szánnak (kőkemény üzleti pálya), valamint apja kitagadása, aki szektatag lesz, és így evidens, hogy nem ért egyet a nagyfater elveivel.
A Takakura-triumvirátus esete annyiban más, hogy egyrészt fiatalabbak, így nekik már végképp nincs közük sem az "aranykorhoz", sem az annak összeomlása után következő társadalmi feszültségekhez, így a metrós merénylethez sem, de ők is örökösök, hisz végig megbélyegzettként tengetik napjaikat, és szüleik bűnei miatt sújtja a Sors Himarit a betegségével (Mary's lambs-féle sztori). A keleti, kollektívitáson alapuló társadalmakban, így Japánban is mélyen gyökerezik az a meggyőződés, hogy a családtagoknak nem csupán egymás között kell elszámolniuk egymás tetteivel, de mint egységnek a külvilág felé is. Azaz ha egy tag is szégyent hoz a családra, akkor nem csupán az adott személyen lesz rajta a bélyeg, de az egész családján is, az apák tartozásaiért a gyermekek felelnek, a szülők bűneiért a büntetés a gyerekeket is sújtja. Ez ma már nyilvánvalóan változóban van, de egy hozzánk hasonlóan individualista, sőt eleve más mentalitású nézőnek először ezt imo elég nehéz befogadni, azaz hogy mit problémáznak ezen ennyit. Vagy Tabuki pl. miért ugrik neki Kanbának fenn a toronyban, amikor elvileg elismeri, hogy Kanba nem felelős a szülei tetteiért (viszont tovább tartja a kapcsolatot a terrorsejtekkel - valójában inkább arra jön rá hogy Kanba is hasonlóan gondolkodik mint a terroristák, semmi nem drága a cél, jelen esetben Himari érdekében) - mert valakinek mégis viselnie kell a felelősséget Momoka haláláért, olyan nincs, hogy egy leszármazott ne kötődjön a bűnös felmenőihez. Végül azért menti meg Himarit, mert Kanba önfeláldozásában Momokát látja, ahogy anno őt mentette meg.
Mawaru ringo - az alma (szív, élet) körforgása: a legfontosabb szimbólum az alma, de ennek a jelentése is kissé kétértelmű először: jelenthet tudást (ez itt irreleváns) vagy a bűnbeesés jele is (ez már közelebb áll a sztorihoz, sokáig én is azt hittem hogy az almák megosztása csakis a szüleik bűnei miatti közös felelősséget jelenti) - de itt nem erről van szó, mert valójában a végzetüket osztották meg egymással. Végiglapoztam a topicot és láttam
a linkelt alma-táblázatot, az sokat segített, lévén kissé belekavarodtam a dologba Sanetoshi megjelenése után. A keleti kultúrákban az alma a béke és a harmónia jele is, mivel mindhárman kaptak a gyümölcsből, így tudnak rendes családként funkcionálni a vérségi kötelékek hiánya és egyéb nehézségek ellenére is. Az alma az életet is jelöli, egy-egy negyeddel "segítik ki" egymást, ha épp valakinek szüksége van rá, és Sanetoshi (ál)széruma is abból készül. Valamint az alma maga a szív (mawaru - körbejáró pingvindob), ami nélkül az embernek vége. A körforgás volt az, amibe kicsit már belekavarodtam, főleg azért, mert az eleje nem volt időrendileg teljesen tiszta. A ketreces jelenetekben Kanba lesz a kiválasztott, szerintem azért, mert neki megvan az oka az életre: Masako-t és Mario-t akarja megvédeni, ezért a két név a ketrece falán, mint szálak a külvilághoz, értük vállalja az önkéntes száműzetést. Az almát megosztja Shoumával, akinek így szintén lesz egy értékelhető kapcsolata, és a maga részét később megosztja Himarival, így lesznek kvázi egy család (itt van egy olyan jelenet, ami viszont kronológiailag bekavar: amikor Shouma először találkozik Himarival a lépcsőházban, Kanba nem úgy tűnik mintha ismerné - benn az egyik lakásban hallgatják faterjaik észosztását a gaz világról, és Kanba akkor veszi észre kinn a gangon Shoumát, kérdezi is Masako-t hogy ki az a gyerek és miért ott mászkál ahelyett hogy a világmegváltó dumákra figyelne). Na de a lényegre: a családegyesítés után viszonzásként Kanba később kapja azt a bizonyos ragtapaszt Himaritól, ami a pingvinjének is a védjegye, ám Shouma nem kap ilyen típusú viszonzást, pedig ő inkább a kötelékek, és nem az áldozatok embere. Neki más
alma jutott: a saját viszonzását ő egy újabb köteléken keresztül Ringo-tól kapja, majd végül a sors-transzfer átvállalásával juttatja vissza neki, megmentve így annak életét. A végén ezért nincs szüksége a Kanbától kapott alma felére: már van neki sajátja ^^ amit végül feláldoz Ringo-ért. Ringo sors-transzfere pedig ahhoz kellett, hogy Kanba kiválasztottként kapott almáját, mely most már újra teljes, átjuttassa Himarinak (mintegy annak jeleként, hogy a "testvérei" őt választották ki), és kvázi kitörölje a Takakurák teljes múltját. Huh mire ezt összeraktam ^^"""
Sanetoshi és Momoka: direkt nem említettem őket a karaktereknél, mert ők végképp nem azok. Sanetoshi magára szellemként, varázslóként, vagy átokként hivatkozik, de szerintem inkább egy eszme, felfogás vagy "válasz" a megváltozott, elidegenedő világra, akárcsak Momoka. Egykor mindketten létező személyek voltak, de találkozásukkor már allegóriaként álltak egymással szemben (nyilvánvaló hogy fizikai valójában gy átlag kislány nem tud keresztbetenni egy terrortámadásnak). A barack a (hosszú) élet és a termékenység szimbóluma a Távol-Keleten, valamint gondoskodó anyaistennőt is jelöl. Sanetoshi nevét pedig direkt kikerestem, kanjik alapján szabad fordításban valahogy úgy hangzik, hogy "sekélyes igazságok ékesszóló hordozója" (ebből a 眞 még buddhista szektát is jelöl, utalva az Aum-ra). Az egész animu valójában egy nagy Momoka vs. Sanetoshi deathmatch: két eszme, hozzáállás feszül egymásnak, mindkettő másból táplálkozik és mindkettő megszerzi a maga követőit: Sanetoshi válasza az elidegenedésre (dobozok felismerése) a kétségbeesés, a harag és a pusztítás, hisz egy valódi kapcsolatok nélküli világ kínzóan üres és felesleges, az önmagába zárkózó ember számára nem érték, és magát, mint eme "igazság" felismerőjét felsőbbrendűnek tekinti - az Aum tagjai is tisztának, felemelkedettnek hitték magukat. Momoka meggyőződése, hogy a dobozokból társas kapcsolatok teremtésén keresztül lehet kilépni, ahogyan ő is megmentette Tabukit és Yurit, és ahogyan a sors-transzfereket véghezviszi mások érdekében a saját kárára, az nemkevés önzetlenségre is utal. Kanba Sanetoshi útját választja, feláldozva mindenkit, még a családját is, hogy megmenthesse Himarit, viszont fals erőfeszítései kudarcot vallanak, lévén a két "testvérébe" helyezett almadarab nélkül nem fog működni a terve, őket viszont sikeresen elidegenítette magától. Szerintem ezért merültek ki Sanetoshi szérumai is, Kanba rossz áldozatokat hozott a megszerzésük érdekében, így nem adták meg azt az életerőt, amire Himarinak szüksége volt a túléléshez, mert másokat emésztett el érdekében. Shouma viszont Momoka útjára lép, amikor egyre közelebb kerül Ringo-hoz és segít is kijönnie a téveszméjéből, ráadásul az életét is megmenti (kétszer is) - Ringo szerepe elsősorban ez volt ebben a cuccban. Az egész anime alatt ezen két felfogás eredményét/eredménytelenségét követtük végig, míg az egy Kanbán kívül mindenki számára nyilvánvalóvá vált hogy melyik vezet eredményre, őt pedig az utolsó ep-ben ébresztik rá testvérei, hogy nagy hiba volt elhagyni azt az utat, melyet a legelején ő maga választott, amikor először osztotta meg az almáját Shoumával.
END: Kissé Madokás, de Uro nélkül. Mivel a sors-transzfer miatt meg sem történt az egész, így nem tudom, hogy a végén a két fiú szellemek-e vagy az ujjászületett tesók, a lányoknak pedig nincsenek emlékeik, happy endnek is felfogható. Az elején felmerült Sors-témára visszatérve: az anime szerint létezik sors, de nincs kőbe vésve, önfeláldozással és kemény munkával változtathatunk rajta. Mondjuk ez a "szeretet ereje" kissé elcsépelt, de ebben az animébe a mondanivalója miatt teljesen jól passzol. Egy család nem feltétlenül a vérségi kötelékek miatt lesz család, hanem inkább a közös élmények, egymás segítése és elfogadása által, valami ilyesmit szűrtem le még belőle.
Azért volt pár részlet amik nem tiszták:
Momoka naplója és az utolsó sor: szerintem nem volt ez varázskönyv, csak annak hitték, elvégre nem Ringo sorsa volt megírva benne, hanem ő tette valósággá a benne leírtakat. Sanetoshi tudta is hogy önmagukban nem a benne leírtak számítanak, hiszen az utolsó sor, ami a transzferhez kellett, önmagában, csak szövegként elmondva semmit sem ér. Az kell hogy az illető, aki kimondja, hajlandó legyen áldozatot hozni a sors megváltoztatásának érdekében. Szvsz Momoka nem volt se varázsló, se hasonló még életében, ahogy Sanetoshi sem, minketten emberek voltak, csak az általuk képviselt értékrend csapott össze ilyen módon a metrós első találkozásukkor. Ezért hiába is tőntek el a világból, az örökségük, az eszméik fennmaradtak és éltek tovább azokban, akiket megmentettek, vagy akikkel kapcsolatban álltak.
Valamint sokszor váltunk a való és az allegórikus világ között, különösen az utolsó epizódok alatt, pl. amikor kiderül hogy a Takakura-szülők már rég halottak, azt sem tudom hogy ezzel Kanba tisztában van-e vagy az eszme részeként valóságként éli meg azt is, hogy a szüleikkel találkozik?
Első blikkre ennyi jött le, és viccen kívül ez most tényleg csak egy nem túl részletes, nagy vonalakban történő összefoglaló volt. Nem kizárt hogy be is néztem pár dolgot, talán bele is magyaráztam, és egy csomó kisebb részlet biztos hogy kimaradt. Nagy revaccs-potenciálja van ennek a cuccnak, tele van olyasmikkel, amit elsőre nem vesz észre az ember, akár utalások, fontos áthallások vagy poénok (LOL most ugrott be a 2-H lányok abban a részben figyelmeztetnek a metrón: óvakodj a stalkerektől!, amelyikben Kanbáék ráállnak Ringo megfigyelésére, aztán kiderül hogy a csaj messze nagyobb stalker
).
Mindig élvezem az ilyen animéket, talán az NGE-Haibanés gyökereim miatt, lehet rajtuk agyalni, mindig van egy olyan részlet ami bekavar a már összeállni akaró képbe, viszont idővel és 1-2 revaccs alkalmával minden a helyére kerül majd.
Nagyon erős 8/10 most, mert annyit megjegyeznék, hogy a végén kevesebb angsttel kibékültem volna, valamint az utolsó harmad kaotikus történetmesélése és borzasztó tömény szimbolikája kissé betett, de nagyon nem kizárt hogy egy újranézés során feljebb fogom húzni. Nagyon hiányoznak az ilyen intelligens animék, nem bánnám ha Ikuhara összehozna még pár hasonlót. És nagyon érdekelne azok véleménye, akik látták, mennyire helytállóak az elképzeléseim.
A végén még azé RÉDZSELEK kicsit Sanetoshi miatt, akinek csak egy női seiyuu kellett volna, mondjuk Sakamoto Maaya vagy Sawashiro Miyuki, és megvan az animetörténelem egyik legcoolabb és
legfullosabb női főgonosza. Francba már. -_-""""""""""