Oldal: 3 / 4

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.21. 19:23
Szerző: Bogi27
Kösssssssssssszzzzi! ::jsmile::
De milyen más fajtálya van a karutának? Mert azt tudom, hogy van amikor csapatban játszanak, van mikor egyedül és van mikor csak a képekkel a káryán játszanak valamit, vagy valami ilyesmi.

Chihaya x Karuta forever!!!- :wink: :lol: :wink:

Azt véletlenül nem tudod, hogy mikor a 2.évad 2. részében Kana és az új lány dumcsiznak ott a film végén, akk mit is mondhattak egymásnak, mert tök sokáig beszélgettek. Sajnos erre se sikerült rájönnöm. :drop:

Am téged tényleg nem érdekel mi lesz a szerelmi háromszöggel??? :knife:

Hát az új szereplők közül a lány nem nagyon tetszik, szerintem nem is szép, meg csak azért csatlakozott a karuta klubhoz, mert ott volt Taichi is, de nem is baj Taichinak amugy se jön be de ha mégis akkor legyen én amugyse a Taichi x Chihaya párosnak szurkolok. ::umh::

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.22. 20:21
Szerző: Bogi27
Am az új fiú miért nyalogatja mindig a száját? :-P
Kép

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.22. 20:37
Szerző: Bogi27
Ha érdekel titeket találtam egy angol Chihayafurus oldalt, hol tök sok minden van beírva(bár az mind a mangában is megvan):http://myanimelist.net/anime/10800/Chih ... ters#staff
Nézzétek meg. :cool: ::jeye::

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.22. 20:41
Szerző: Bogi27
Ezen az oldalon a szereplők vércsoportja is vent van és, hogy mikor születtek. (Bár ez a mangában is megtalálható.) ::hehe::
Legalább kiderült, hogy a vércsoportom ugyan az mint Aratáé. ::hehe:: :lol: :drop: :D

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.26. 10:35
Szerző: Bogi27
Véééééééééééééégre :D leadták a 2.évad 3. részét és végre Arata is szerepelt benne (de nem Chihayával :( ) Ha minden jól megy hamarosan Arata és a mostani karuta királynő játszani fognak egymás elleni meccset(és mangábol megtudtam, hogy Arata fog nyerni, bár nem tudom, hogy mennyire fog hasonlítani a manga a filmhez).
Alig várom a következő részt. ::hehe::
Már nem bírom ki. :lol: :hammer: :D :drop:

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.27. 21:53
Szerző: scineram
2: Megismert az új fiút is, és közben Sumire is még emberibb arcot kapott. Ettől csodálatos a sorozat. Sumire hirtelen kinyilatkoztatása Taichi iránt remélem nem vész kárba, és vissztérnek még rá. Főleg Chihaya hogyan fog reagálni, de előbb még Taichi. Reméljük, ő is hamarosan eljut az A osztályba, bár előbb a iskolás torna jön.

3: Az iskolai bajnokság meg is érkezett. Tsutomu mindent megtett, hogy az újoncok első versenyélménye ne legyen olyan, mint az övéké volt. Ügyes húzások részéről, nem véletlenül a csapat stratégája. De azért amit az új srác meghúzott, az nagyon csúnya volt, le is korholta Taichi, bár szerintem nem eléggé. A versenyen már nagyon látszik mennyit fejlődtek ők. Chiaya ászként alázta ellenfeleit, és a team stabil motorja. A két másik veterán is hozta a kötelezőt. Hogy őszinte legyek, nem nagyon bánom, hogy Szadó elballagot, bár egyéni tornákon biztos összefutunk még vele. Gondolom a körzeti bajnokságot most is megnyerik, és a lényeg a későbbi fordulók lesznek. Bár azért Retro teamje tartogat még meglepetést. Az meglepett, hogy valamilyen kapcsolat van a Queen és Arata között. Az ő meccsükre kíváncsi lennék.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.28. 11:46
Szerző: Dark-san
3. rész
Tetszett, most nem ment el fölösleges lózungokkal az idő, és végre Sumire is a helyére került. Tsukuba azért helytállt, bár elég meglepő lett volna, ha az első éles meccsen máris nyer. Aranyos volt Chihaya, mert féltékenykedett, hogy a srác profi ellenfelet kapott.
Most már szinte biztos, hogy Aratával csak sokkal később, valami versenyen fognak találkozni. Mindenesetre egy párbaj a queen-el már bejön, kíváncsi leszek ki fog nyerni.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.01.28. 14:45
Szerző: Bogi27
Valószínüleg Arata, ha a manga szerint megy a film. :)
Végre valaki megveri a királynőt, bár szerintem a mostani mester simán megverné a királynőt karutában. :lol:

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.02.02. 08:26
Szerző: Bogi27
Végre a 4. rész, de ott az elején értettem, hogy ott Wataya sensei sírjánál vannak, de azt már nem, hogy Arata mit mondott, valamiért a Tokyo-i egyetemet emlegették, de miért? (tallán, mert Chihaya és Taichi oda jár, vagy miért?)
Segítsetek :!:

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.02.10. 22:23
Szerző: scineram
5. Nem igazán értékeltem, hogy a srác megint át akarta írni a leállást, de úgy tűnik ez csak az én szememben halálos bűn. Ettől függetlenül tetszett, ahogy Retro ugyan vegülis eltalálta a sorrendet, de végülis a rajongására hallgatott. Úgyhogy a két cselekedet nem összehasonlítható. Ugyanakkor így a meccs tétjéből elvesz, hogy már mindkét csapat továbbjutott, bár a helyi bajnoki cím csak számít. Megint nagyszerűen érzékeltették a nehezen induló meccs feszültségét. Ráadásul Nishda miatt elég mély gödörben is vannak. Remélem valamelyik újonc is áttörést ér el.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.02.11. 18:05
Szerző: Mariko
Á, szerintem azt csak viccnek szánták, hogy a srác megint belejavított a felállásba. XD Amúgy tényleg kissé hálátlan húzás volt tőle, figyelembe véve, hogy már megadták neki a lehetőséget, hogy bizonyítson, de belebukott. Sadist-senpai viszont még mindig nagy arc. :vigyor:

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.02.16. 03:06
Szerző: Kdanni
Ez a döntő nagyon reális volt.
Kezdve Nishida gyors vereségétől. Jól mutatta, hogy nem csak a "power level" számít bárkinek lehet rossz pillanata, vagy összejátszhatnak az események ellene.
Kana és Komano összeszedetten, és némi szerencsével játszottak jóval erősebb ellenfeleik ellen, de azét kijött az erő különbség.
A Taichi vs. Hiro összecsapásban Taichi egyértelműen mentális fölényben volt, most szedte össze magát, míg Hiron jó nagy nyomás volt. És a mentális állapot még egy kevesebb gondolkozást igénylő sportnál is döntő tényező. Ott nem lehetett más eredmény, és nem is volt semmi hollywoodi csoda, hogy az aki végig a becsületet választja nem is veszíthet.
Chihaya meg annak ellenére sem aratott valami csodás győzelmet, hogy már nagyon kellett volna neki. (Bár a erkölcsi győzelem, számomra ért, annyit mint a győzelem. Amikor bemondta, hogy egyszerre értek az utolsó kártyához, az klisés, de szép jelenet volt.)

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.02.17. 20:42
Szerző: scineram
Őszintén nem számítottam rá, hogy elbukják a címet. Bár ez akár a későbbieket előrevetítheti. Gyönyörű volt, ahogy a vesztes állásból Taichi visszahozta őket, senki másnak nem lett volna meg a tehetsége ahhoz. De utána sem volt szerencséjük, bár ezt a csapatversenyben való tapasztalatlanságuknak köszönhetik. Borzasztóan ügyeset húzott az ellen, remek edző, aki erre felkészítette őket. De Chihaya így is majdnem megfordította. Alig várom az országos bajnokságot.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.03.02. 00:54
Szerző: Kdanni
Ez a rész:
Kép

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.03.02. 22:57
Szerző: scineram
Nem is tudom, nekem már kicsit zavaróan átütött a japán xenofóbia. Mondjuk az vicces volt, hogy dehát még a japók sem szeretik a karutát, meg hogy pont ők voltak pólóban. De az utolsó jelenet azért befigyelt, nagyon várom, mi lesz köztük a kapcsolat.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2013.03.03. 11:00
Szerző: Mariko
A legnagyobb az volt, amikor Chihaya elkezdett sírni örömében, hogy a karuta már "nemzetközi sporttá" fejlődött, Taichi meg nem értette, hogy miért bőg. XD

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2015.11.26. 09:35
Szerző: Surci
Chihayafuru - avagy hogy lehet egy 52 részes animét végignézni 5 nap alatt, munka mellett? Így. Igazság szerint fogalmam nincs hogy találtam rá erre a cuccra, mert múlt hét szerdáig még csak nem is hallottam róla, aztán valahol olvastam hogy valami kártyás love sztori (????) de nem olyan Jugijós, hanem sportanime (amiket világéletemben igyekeztem jó messzire elkerülni), de a főszereplő csajszi elég jófej, meg úgy grafikára is bejött ez a klasszikusabb shoujo-sztájl, na mondom tegyünk egy próbát. Három rész után úgy berántott hogy még a melóból is elkéstem :D Egy pár szót írnék a megvalósításról: a karadesignok a klasszikus shoujo-animékre emlékeztettek, az animáció okés, a BGM-ek szintén jók voltak, főleg a meccsek alatt jól áthozták a feszültséget. Egyedül az zavart hogy sokszor túl világosak voltak a hátterek, többször olyan vakító fehér vagy világossárga, hogy az előtérben álló karakterek körvonalai is összemosódtak, ami azért egy meccsen elég zavaró, ha nem látja az ember a mozdulatokat rendesen, de szerencsére inkább a SOL-részekre volt jellemző.

Na de ez legyen vele a legkisebb probléma, mert sosem gondoltam hogy a karuta ilyen izgalmas is tud lenni. Nagyon jól vannak megírva a meccsek alatti jelenetek, olyan feszültség van bennük, hogy az ember tényleg teljesen belemerülve szurkol az adott játékosnak, a szereplők gondolatai, mikor milyen technikát lenne érdemes használni, a mentális felkészültségük és ennek változása, sokszor összeomlása, és újra felépítése, mindez egy-egy játék alatt, valami zseniális. Külön tetszett hogy mindenkinek saját stílusa van, mások az erősségei-gyengéi: Chihaya ösztönből játszik, Taichi a remek memóriájára hagyatkozik, Kana az irodalomról és a színekről asszociál, Nishida és Komano külön stratégiát készítenek meccs előtt az ellenfelekre koncentrálva, stb... A poénok is ütnek, nem hangulatrombolóak, viszont a készítők tudják, mikor érdemes oldani a feszültséget. Mint a sportcuccok általában, ez is eléggé repetitív, de soha nem lesz unalmas, mert jól összerakott egyedi ellenfelek vannak benne, akik szintén mindig más-más technikát használnak, így hőseinknek is folyton változtatniuk kell, ha győzni akarnak. Amit külön értékeltem, azok a japán történelmi-irodalmi vonatkozásai a sztorinak, és a gyönyörű kimonók-hakamák - csak azt sajnáltam hogy amikor Chihayának megveszik a saját hakamáját, nem a piros-aranyszínűt választja - bár a mályva is nagyon szép. Shinobut is megnézném egy kékben, nagyon menne a hajához és a jégkirálynő személyiségéhez ^^

A karaktergárda is szerethető szereplőkből áll, nem is igazán tudok olyat mondani akit nem bírnék (na jó, talán Arata, de róla majd később). Chihaya már gyerekként is energikus és kicsit hirtelen, de jószívű kislány volt, így ismerkedtek össze Aratával, Taichi viszont sokat fejlődött a gyerekkori énjéhez képest. Chihaya ösztönből játszik, kihallja a szavakat az előtt, mielőtt kimondanák, viszont nincs stratégiája, túl hülye hozzá, vagy legalábbis eddig nem foglalkozott vele sokat (bár a 2. évadban már voltak érdekesebb húzásai e téren...). Pedig muszáj lesz megtanulnia ezt a részét is, mert a gyorsaságát már nem lehet hová fejleszteni, ezt el is mondják neki többen, szal kíváncsi vagyok ezt hogy fogják megoldani, mert enélkül nem győzheti le se a Királynőt, se Aratát. Egyetlen dolog zavart a karakterében, mégpedig hogy annyira karutabuzi, hogy egyszerűen semmi más nincs ami eljutna az agyáig a játékon kívül. Nem mondom hogy ez hiba, mert nem ismerek élsportolókat, nem tudom mennyire megszállottja egy ilyen ember a játéknak, de pl. Taichi, Arata vagy Shinobu is vérprofik, imádják is, mégsincsenek ENNYIRE ráállva, úgy hogy kvázi semmi más nem létezik számukra... Ez azért zavart, mert képtelen észrevenni Taichi érzéseit - de szerintem arról sincs fogalma se hogy amit Arata iránt érez, az nosztalgia-e, barátság-e, szerelem-e, tisztelet-e, vagy ezek keveréke... Na de nem is az eszéért szeretjük ^^

Taichit ha lehet, még jobban bírom, rengeteget fejlődött mind emberileg, mind játékban a a sorozat alatt, de szegény borzasztó balszerencsés mind a játékban, mind a szerelemben. Eleve feladta a focit hogy Chihayával megalapíthassák a klubot, viszont ő nem olyan őstehetség mint a csaj, neki nagyon keményen kell gyakorolnia, és szinte minden tétmeccsén megszívatják. Már régesrégen A osztályú ellenfeleket ver meg csapatban, viszont a szintemelő meccseit folyamatosan elbukja valami blőd hülyeségen. De a második bajnokságon nagyon kemény volt, egyetlen meccset se vesztett, és végül mind egyéniben, mind csapatban sikerült megnyerni a döntőt. Csapatkapitányként neki kell összetartania a brigádot, mert bár Chihaya az ász, minden ilyesmire teljesen alkalmatlan. Jó stratéga, Komano statisztikái alapján ő rakja össze a kezdőcsapatot, a játékstílusa is a memóriáján és a taktikáin alapul, teljes ellentéte Chihayának. Szegény totál bele van esve a csajba, viszont nem mondja ki nyíltan neki soha, Chihaya meg túl idióta ahhoz hogy ilyesmit magától észrevegyen. Féltékeny Aratára, és azért az elég durva volt amikor kimondta hogy "ellenségek vagyunk". Arata nem is igazán tudja hová tenni ezt a típusú távolságtartó viselkedést, nem érti mi lett a gyerekkori barátságukból. Mivel maximálisan Taichi X Chihaya shipper vagyok, nagyon remélem hogy ezen a területen is véget ér majd a balszerencséje ^^

Aratából a gyerekkori verziója sokkal szimpatikusabb volt, a mostani már az elején elvágta magát azzal az emórohammal amit Chihayáék látogatása alkalmával levágott. De most sem egy antipatikus karakter, csak egy dolog zavart nagyon - hogy MINDIG ő a legeslegjobb. Talán azért mert őt nem látjuk annyit gyakorolni, vagy a gondolatait nem tárja fel az író annyira mint mondjuk Taichi esetében, de egyszerűen annyira "overpowered" hogy az már zavaró. Tökéletes taktika, Shinobut is felülmúló gyorsaság, semmi mentális kilengés... mindezt úgy hogy 2 évet kihagyott. Shinobu viszont nagyon bejött, a személyisége teljesen átjön a kinézetén is: hideg, fagyosan kék szemek, félhosszú, kék haj, kissé szadista jégkirálynő természet, halk, udvarias, mégis metsző hanghordozás. A technikája ugyanaz mint Chihayának, csak mivel ő nem idióta, így nagyon jó taktikákat használ, kihasználja az ellenfele mentális gyengeségeit, így messze ütőképesebb mint aranyhajú főhősünk, aki nem is fogja tudni legyőzni, míg agyban össze nem kapja magát. Azért a második bajnokságon nagyon durván elintézte Chihayát, valami 23-2-re szó szerint elporladt ellene, amit a sérült keze ellenére se gondoltam volna. Szal ennyire veszíteni... Mint a holland-magyar 8-1 LOL, pedig azért a szöszi se kispályás már most sem. Amennyire ellene vagyok a jelenlegi Arata-féle love szálnak, annyira shippelném az Arata X Shinobu-párost, sokkal jobban összeillenek mind mentalitásban, mind személyiségben, ráadásul régóta ismerik is egymást, úgyhogy Arata fiam, le lehet szakadni a szőkéről, ott van Miss Jégcsap, őt kellene neked felolvasztani ^_^

Aminek még örültem, hogy a Kana-Komano-vonalon nem erőltették a love-szálat, mert eddig nem nagyon volt olyan momentum amiből ez a shipping következett volna. Egyébként is bírom őket, mert Komano egy igazi szánalmas balfaszból keményen összekapta magát és a csapat fő információs stratégája lett, valamint az elődöntőt is ő nyeri meg a 2. bajnokságon, ami egy nagyon fontos meccs 2-2-nél. Kanade pedig egyszerűen aranyos a kis nebántsvirág természetével és az irodalom-meg tradicionálisruha-mániájával, de ezek mellett nagyon szépen fejlődik a játékban is, csapatmeccseken először mindig elverték szegényt, de a 2. bajnokságon már szépen nyert ő is. Cuki az is ahogy próbálná nyomni Taichit Chihaya felé ^^ Azt nagyon remélem hogy Nishidával a későbbiekben kezdenek valamit, és ki tud törni ebből a "dagi vagyok, folyton kajálok, csak karutában vagyok jó"-sztereotípiából. Akire még kíváncsi leszek, az Sumire, aki eddig elég vicces volt, és valószínűleg a Kana-féle irodalmi vonal felé fog elmozdulni, viszont már így is nagy előrelépés ahhoz az idióta plázacsajhoz képest, amilyen az elején volt.

Úgyhogy nagyon várom a 3. évadot. A manga természetesen még mindig fut - érdekelne hogy egyáltalán lehet-e látni a végét, de erről nem találtam infót, viszont Arata kijelentette hogy Tokyoban akar egyetemre járni, szóval nem biztos hogy vége lesz ott, hogy elballagnak a középsuliból. Viszont az eddigi 2 évad 17 kötetet dolgoz fel a mangából, ami jelenleg a 28. kötetnél tart, úgyhogy megvan az alapanyag a kövi másfél évadra, Madhouse, hahó!!!!

9/10 jelenleg, de lehet hogy lesz 10/10-es is, a love-szálaktól függ (igen, ez most FONTOS!!!4). Nézze mindenki.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.01.08. 15:43
Szerző: scineram
Surci írta:Chihayafuru - avagy hogy lehet egy 52 részes animét végignézni 5 nap alatt, munka mellett? Így. Igazság szerint fogalmam nincs hogy találtam rá erre a cuccra, mert múlt hét szerdáig még csak nem is hallottam róla, aztán valahol olvastam hogy valami kártyás love sztori (????) de nem olyan Jugijós, hanem sportanime (amiket világéletemben igyekeztem jó messzire elkerülni)
Te hol voltál, mikor pár éve ajnároztuk futásidőben? :lol:
Úgyhogy nagyon várom a 3. évadot. A manga természetesen még mindig fut - érdekelne hogy egyáltalán lehet-e látni a végét, de erről nem találtam infót, viszont Arata kijelentette hogy Tokyoban akar egyetemre járni, szóval nem biztos hogy vége lesz ott, hogy elballagnak a középsuliból. Viszont az eddigi 2 évad 17 kötetet dolgoz fel a mangából, ami jelenleg a 28. kötetnél tart, úgyhogy megvan az alapanyag a kövi másfél évadra, Madhouse, hahó!!!!
Sajnos három éve várjuk a folytatást, most már tényleg lenne elég alapanyag! Bár én a mangát nem olvasom, de ha az animéből nem lesz több, muszáj lesz. Elvégre nálam az évtized egyik kedvence. Nekem is Taichi útja volt a legkiemelkedőbb, Miyano Mamoru performansza is zseniális volt hozzá.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.01.08. 23:24
Szerző: Surci
scineram írta:Te hol voltál, mikor pár éve ajnároztuk futásidőben?
Tetszőleges fővárosi szórakozóhelyeken, klubokban, kocsmákban, sörteraszokon és egyéb vendéglátóipari létesítményekben töltöttem szabadidőmet, jellemzően jövedéki termékeket fogyasztva.

Amúgy tényleg fogalmam nincs hol futottam bele ebbe, de előtte egyetlen szót nem hallottam róla. Valahol olvastam hogy ez ilyenolyannnagyonjó, meg izgalmas, és josei, és hű meg ha meg mittomén. Akkor estem túl a Madokán, mondom azt überelni biztos nem fogja, de azé lássuk. Erre K.O. :D
scineram írta:
Sajnos három éve várjuk a folytatást, most már tényleg lenne elég alapanyag! Bár én a mangát nem olvasom, de ha az animéből nem lesz több, muszáj lesz.
Agyaltam rajta magam is, csak azért nem kezdtem bele, mert ez NAGYONNAGYON HANGULATCUCC - nem igazán maga a sztori a lényeg, hanem a karakterek reakciói, és nálam főleg versenyek feszültsége, és az szerintem nem jönne át papíron annyira, amennyire az anime átadta. Ugyanez van a színekkel kapcsolatban, imádom ennek a cuccnak a színkezelését, a ruhákat, a háttereket (már amikor nem túl világosak) meg minden egyebet. A hangok dettó, ugye a lényeg hogy már sokszor az első hang elhangzásakor (vagy akár előtte) ütik a kártyát a játékosok, a hanglejtés, hangszínek, a ritmus, + a zenei betétek is nagyon eltaláltak, és ez nem jönne át úgy papíron, mit mondjuk egy full sztoriorientált mangónál (pl. nálam a Shingeki volt ilyen a legutóbb, hogy úgy rábuzultam, hogy a sztori miatt ott folytattam a mangót ahol az aniem letette a fonalat, de ott főleg a történet a lényeg, nem a hangulat, itt meg az visz mindent).

De ha nagyon nem akaródzik elkészülni a folytatás, akkor kénytelen leszek papíralapon abszolválni, mert ezt lógva nem hagyom az fix. Csak a mangának is kitudja mikor lesz vége....

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.08.14. 09:52
Szerző: Junchi
Ha a másik threadben az UY movie 2 kapcsán arról regéltem, milyen rég volt utoljára olyan cím, ami komolyabban is elgondolkodtatott, akkor a Chihaya kapcsán az jutott eszembe, de rég is volt már olyan cucc, amit legszívesebben pár nap alatt bedaráltam volna, függetlenül attól, hogy sosem voltam az a kimondott daragép.

Mielőtt ajánlotta volna Surci, sem volt egy teljesen ismeretlen anime ez számomra, de az 50 epizód és a tény, hogy "karutából anime", valahogy kissé a kedvemet szegték. Milyen jó, hogy volt/van nekünk ez a kihívós játék, ahol alkalmunk nyílik ezeket a stuffokat mégis betolni, az meg már csak hab a tortán, ha az illető ajánlása tényleg be is talál végül.

Maga a karuta, mint játék (sport) nem volt teljesen ismeretlen számomra, ilyen-olyan módon olvasgattam már felőle dolgokat, de valahogy nem tudtam elmenni amellett a tény mellet, hogy mennyire nagy baromság ez a sport, I mean egy játékmester rövid verseket olvas be, miközben a szemben álló két fél megpróbálja minél gyorsabban odébb ütni a felolvasott verset tartalmazó kártyát. Tipikusan az a játék, amit 50 epizódnyi anime után sem próbálnék ki, bár lehet, túlságosan európai szemmel nézem a dolgot, szal én már csak attól is félnék, hogy valaki belém karmol a nagy nyulkapiszka közepette vagy eltörik az ujjam a még nagyobb igyekezetben. Amire tehát képtelen volt a Chihaya, az az, hogy elkezdjek érdeklődni eziránt a sport iránt (na nem mintha olyan nagy lehetőség lenne ezt idehaza kipróbálni, szal mondjuk a Touch és Cross Game kapcsán a baseball kimondottan elkezdett érdekelni, de az meg ugyanígy bukta hazánkban), amiből mintha következne, hogy a cucc motivációs ereje erősen a nulla felé tendál. Mázli, hogy ez még csak feltételes mód szintjén sem állja meg a helyét - a Chihayafuru egy atomi horderejű motivációs bomba, épp csak nem a játék irányába fog hajtani, hanem a jól bevált küzdeni akarás, álmok kitűzése, elérése és azokhoz foggal-körömmel történő ragaszkodása felé.

A felállás meglehetősen tipikus, a szokásos sportanimés jegyek és stíluselemek gyorsan felismerhetőek. Az előbb taglalt kemény küzdőszellem és belső harcok ("a legnagyobb ellenfeled saját magad" ugyebár) meghatározóak lesznek az egész animére nézve, viszont két dologban nagyon is kiemelkedik: egy, hogy reális; kettő, hogy szakavatott és ihletett kezekbe került, akik tudták, hogyan kell bánni ezzel a szettinggel. Rögtön meg is jegyezném, hogy az első évad viszonylag könnyen kiszúrható defektjeit a második évadra szinte mind orvosolták, ami még pazarabb eredményt szült, és most lehet kicsit előrerohantam, de azt már most meg kell jegyezzem, hogy a második évad bizony lényegesen többet adott, jobban teljesített, mint az első. Ezt azért érzem szükségesnek, mert a véleményezésem további részét eme gondolatmenet köré kívánom felhúzni.

Amit mindenféleképpen jobban csinált a második etap, mint az első, az a karakterek kezelése. Viszonylag hamar egyértelművé vált számomra, mikor a Mizusawa karuta klub tagjainak összeverbuválása zajlott, hogy lényegesebb szerep itt csak két MC-nknek, azaz Taichinak és Chihayának jut, Kana, Nishida és Komano csak azért lesznek jelen, hogy meglegyen a létszám. Ez nagyjából be is igazolódott, szal azon kívül, hogy jutott mindegyikőjükre egy-egy rész (amik meglehetősen kétesre és közhelyesre sikeredtek), más szerep nem is nagyon esett nekik, max az a kötelező skatulya (Kana, mint a versőrült bölcsészpalánta, Nishida a dagi, Komano a stréber), amibe alapból bele voltak rakva, hogy néha egy-egy mondatot felböfögjenek. A mellékszereplők ellavírozgattak valahogy az éterben, volt egy titokzatos szuper A-class női játékosunk és egy Aratánk, akit valahogy másfelé sodortak az áramlatok, jó messzire a Taichi-Chihaya kettőstől.
Itt jön aztán képbe a második évad. Komolyan mondom, nagyobb összegben mernék fogadni arra, hogy a készítők (illetve valahol a mangaka) tudták, kissé sárosak ezen a fronton, amit nem győztek a leglátványosabb módokon orvosolni. Az addig semleges Kanát gyakorlatilag két epizód alatt sikeresen megkedveltették (mikor meggyőzi végül Hananót, hogy van helye a klubban, az külön heartwarming pillanat), akinek a második évadban már nem csak a kötelező BTK-s szerep jutott, hanem igyekszik a versekkel való szeretetével a többieket is támogatni, melyik vers milyen érzést hív életre, amivel talán ők is könnyebben beazonosítják a megfelelő kártyákat egy-egy meccs alatt. Komano hasonló, de nem csak az információi miatt, hanem láthatóan ő is rengeteget fejlődik a meccsek alatt, ahogy Nishida is egyre jobban nehezményezi azokat a pillanatokat, mikor nincs meg a tökéletes csapatharmónia. Szóval thumbs up, hogy végre a másik három klubtag is teljes értékű karakterré vált, miközben azért Chihayáék is folytatták a saját útjukat.

A karakterboncolgatásnak itt még nincs vége, további krém az első évad kissé szürkébb összképéhez az a tény, hogy nem csak a főbb karikra figyeltek oda, de sokszor a legkisebb mellékszereplők is kaptak némi figyelmet, hogy tényleg ne csak olcsó plot device-ok legyenek, akiken csak túl kell jutni valahogy. Megtudtuk például, hogy ki miért van ott a versenyeken, mi motiválja, milyen kapcsolata van a csapatával és ez jó. Aztán ott van még az első évad rejtélyes és hideg hölgyeménye, a 15 évesen már karuta Királynő Shinobu, akiről bár annyi minden azért még mindig nem derült ki, de a karakterfejlődésének már most látszik a lehetséges útvonala, hogy észrevegye a csapatmeccsek okozta eufória bizony jó dolog és a magányos jégkirálynő szerep hosszútávon nem lesz kifizetődő. A start mindenesetre megvolt S2 legvégén, mikor Arata végül is diadalmaskodik fölötte, úgyhogy remélem, ha egyszer lesz majd S3, a Shinobu-szál ott még inkább hangsúlyosabb lesz. Taichi, Chihaya ide vagy oda, nekem ő volt a kedvenc szereplőm és punktum. :3

Szóval a karaktergárda rendkívül erős, többdimenziós és (ami a legfontosabb) szerethető, viszont nekem így is maradt egy fekete folt ebben az aspektusban, amit/akit egyszerűen a második évad végére is csak mérsékelten tudtam elfogadni: Arata. Egyszerűen nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy ez a fazon a legutolsó két részt leszámítva egy két lábon járó vázlat. Miért mondom ezt? 1) A saját nézőpontját szinte alig ismerjük és most nem csak a karutára gondolok (az úgy nagyjából oké), hanem a többi karakterhez fűződő viszonyáról, hogy ő mit gondol róluk, hogyan látja Taichit és Chihayát, satöbbi. 2) Valahányszor felbukkan ez a csávó, szinte mindig megáll a levegő, mert hát OMG, őszentsége megmutatkozott előttük. Chihaya totálisan lefagy és ilyen túlvilági állapotba kerül, Taichi rögtön bevágja az angstet, a háttérszereplők meg elkezdik egyből a hátsóját nyalni, ez a folyamatos fényezés pedig kimondottan irritált. Érdekes, Shinobu jelenleg a Királynő, a legjobb női játékos, de fele ennyi körbeugrándozást sem kapott, mint ez a szemüveges majom. 3) Az ő felbukkanása mindig eszembe juttatta, hogy bár a szerelmi háromszögezés és bénázás szerencsére nem valami hangsúlyos, de valahogy azért rendre érezteti hatását, persze itt is egy valag ki nem mondott szóval és gondolattal, ami kissé megakasztotta az amúgy teljesen jó lendületét az animének. Kisebb tüske csak a talpamban, szal semmi komoly, de azért bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha az alapanyag mondjuk nem josei, hanem valami shoujo magazinban futott volna. Brrr! Mindegy, Aratát tegyük félre ínségesebb időkre (hátha a harmadik évadban kupálódik valahogy mondjuk a jelenlegi Mester, Suo ellen), a karaktergárda ennek ellenére is fenomenális.

Pöppet visszakanyarodva az előző gondolatmenethez, ahogy említettem volt, a másik lényegi pont, ami miatt bejött ez az anime, az a realitás. Most nem csak arra gondolok, hogy a játékosok akcióiban (szerencsére) semmi dragonballos dolog nem volt (mint mondjuk az ilyen Kuroko no Basketekben és társaikban), hanem az egész hozzáállás a versenyzéshez, mint olyanhoz, erősen mintapéldaszerű. Itt tényleg komolyan meg kell izzadni a sikerekért és bizony nem csak győzelemből áll az élet, hanem kudarcok is be-becsúsznak, amiket kezelni kell, rá kell jönni, hol hibáztunk nagyot, hogy később ez ne fordulhasson elő. Taichi például nagyon keményen megszenved az A-classért, Chihaya száját legalább annyiszor elkenik, mint amennyi győzelmet produkál és ezt veszettül karmoltam. Más hasonló animékben inkább az a jellemző, hogy a főbb szereplők néha bealibiznek egy-egy vereséget, hogy mégse legyen olyan feltűnő az egyébként lineráis fejlődésük, viszont a Chihayafuru masterful kezeli ezt - hol nagyobb szintet lépnek előre a szereplők, hol éppen csak egy keveset, néha tesznek egy szép nagy kört vagy épp kicsit vissza is esnek az előrehaladásban. Imádtam! Teljesen jól átjött a sport igazi szellemisége, ráadásul odafigyelt még arra is, hogy bár nem egy maratonfutás a karutázás, de azért ez is komoly sztaminákat követel, pláne a nagyobb versenyek esetében, ahol 5-6 meccset is lenyomnak szinte zsinórban.

Ami kicsit bökte az oldalam a második szezon kapcsán (és ebben az egy dologban az első szezon azért jobb volt), az a meccsek folyamatossága. Részemről kicsit hiányoltam az átvezetőbb, felkészülősebb jellegű epizódokat, amik a karakterek nem csak a karutához fűződő személyiségét mélyítik jobban el. Mondjuk ezt ügyesen összemosták azért a játék közbeni dolgokkal, de a karután kívüli csapatuk alakulása azért mégiscsak egy másabb jellegű dolog. Apropó, csapat! Nem mondom, hogy feltétlen bajom lett volna a két új taggal, Hananóval és Tsukubával, de ha jobban belegondol az ember, nélkülük is ugyanúgy működött volna az egész évad. Hananónak mondjuk annyiban örültem, hogy kaptunk egy olyan outsider jellegű szereplőt, aki a karutázás furcsaságait veszi elő és abszolút amatőrként látja a dolgokat. Helyenként még azonosulni is tudtam vele. : P Ettől függetlenül remélem, itt megáll a móka és nem lesz több tagja a Mizusawa karuta klubnak, mert az már komoly és egyben zavaró tömeggé avanzsálódna.

Technikai oldalról is teljesen rendben a dolog, az animáció végig folyamatos, a ruhák ezzel a sok virágos mintával, meg bisz-basszal kimondottan szépek lettek, illetve nekem külön tetszett még a szemek ábrázolása és részletessége. Zenék, seiyuuk oké (bár Arata kansai-benje néhol kimondottan erőltetett, pedig amúgy bírom Hosodát), az OP-k, ED-k különösebben nem fogtak meg.

Összegezzünk! Mit is adott nekem végső soron a Chihayafuru? Emlékezetes karaktereket, temérdek szívmelengető pillanatot, nagy adag realizmust, izgalmas meccseket egy meglehetősen idétlen játékot alapul véve, kellő motivációt és egy jókora mosolyt a pofámra. 7/10 az első-, 8(fölé)/10 a második évadra, illetőleg, bár inkább volt bárgyú az S2-höz tartozó OVA, semmint jópofa, de nem mehetek el amellett, hogy az egész egy zseniális tisztelgés a Tizenkét dühös ember című film előtt. :D

Kösz, Surci!

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.08.14. 15:47
Szerző: Surci
Hehe, sejtettem hogy be fog jönni. :D
Junchi írta:viszont nekem így is maradt egy fekete folt ebben az aspektusban, amit/akit egyszerűen a második évad végére is csak mérsékelten tudtam elfogadni: Arata.
EZ! Mégpedig több dolog miatt. Az egyik, amit említettél: annyira nyomják az ember képébe, hogy már zavaró - viszont a gyerekkori énjén kívül nem igazán vannak szimpatikus pillanatai, amitől kedvelhető lenne. Az első évadbeli OMGANGST, aztán meg a nagy visszatérés, és ez a másik, mert engem rohadtul irritált az a módszer, ahogy direktben Suo ellen építik fel és tolja a karutavezetőség a háttérből. Mert a többieknél éreztem a személyes motivációkat végig, nála meg olyan tessék-lássék módon megy az egész. Valahogy nem érzem megérdemeltnek, hogy ő legyen a bajnok, született tehetség ide vagy oda. Chihaya is hasonló cipőben jár, mégis ezerszer megszívatták, szegény Taichiról nem is szólva, de Arata csak simán beül, nyer és HELO. Pedig nem antipatikus, csak (eddig) nincs rendesen felépítve.

Shippek, valami? Ezért kapni fogok, de a fő ChihaXTaichi hajóm mellett ShinoXAra shipper vagyok, szerintem illenek egymáshoz ^^ És ez most független attól, hogy szeretném, ha Arata kikerülne képből fő párosomnál.

Nem tudom hangulatilag mennyire jött át a nyárias feeling, de én egyszerűen imádtam, különösen ahogy a színekkel játszottak a készítők: a ruhák, a hajak, a hátterek meg minden egyéb (mondjuk én télen néztem, lehet amiatt volt nagyobb a kontraszt).

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.08.14. 17:30
Szerző: Junchi
Surci írta:Shippek, valami?
Nem to'om, itt most a shippingelés annyira nem játszott nálam, szal Taichi és Chihaya között remekül működött a kémia, mint barátok. Az egész 50 epizód alatt valahogy nem tudtam őket egy párként elképzelni, annyira nincs meg az a plusz a kapcsolatukban, ami ehhez kéne.

Az Arata×Shinobuval meg ugye az a baj, amit mondtam korábban többször is, hogy a shippinghez nálam elengedhetetlen feltétel, hogy a hajó mindkét résztvevőjét nagyon bírnom kell. Ha ez a pont hibádzik, onnantól kezdve úszik az egész, szal Aratát ide egyelőre úgy tudom csak elképzelni, hogy "yay, legalább lesz valaki, aki a helyes útra rugdalhatja el Shinobut" (bár ehhez Aratának is változnia kell kicsit, szal momentán ő sem valami nagy csapatjátékos mágnás.)

A cucc nyári fílingje meg már csak azért is átjött, mert emlékszem, azt az epizód az első évadból, mikor teljesen bezárkóznak az egyik meccs alatt, nincs levegőjük és mindenki az ájulás szélén áll, pont a legnagyobb kánikulában néztem. :D Maximálisan átéreztem a PAINt.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.10.02. 21:52
Szerző: scineram
Junchi írta:a karaktergárda ennek ellenére is fenomenális.
Hmmmmm..... :thumb: Egyébként így visszagondolva az sem rossz, amit Aratáról írsz. De nagyon hosszú már maga a manga, reméljük mind ő, mind az új klubtagok megkapják a nekik járó kidolgozottságot. Én bízom Suetsugu-senseiben, abban már kevésb, hogy animés folytatást is kapunk. :(
Junchi írta:Pöppet visszakanyarodva az előző gondolatmenethez, ahogy említettem volt, a másik lényegi pont, ami miatt bejött ez az anime, az a realitás. Most nem csak arra gondolok, hogy a játékosok akcióiban (szerencsére) semmi dragonballos dolog nem volt (mint mondjuk az ilyen Kuroko no Basketekben és társaikban), hanem az egész hozzáállás a versenyzéshez, mint olyanhoz, erősen mintapéldaszerű. Itt tényleg komolyan meg kell izzadni a sikerekért és bizony nem csak győzelemből áll az élet, hanem kudarcok is be-becsúsznak, amiket kezelni kell, rá kell jönni, hol hibáztunk nagyot, hogy később ez ne fordulhasson elő. Taichi például nagyon keményen megszenved az A-classért, Chihaya száját legalább annyiszor elkenik, mint amennyi győzelmet produkál és ezt veszettül karmoltam. Más hasonló animékben inkább az a jellemző, hogy a főbb szereplők néha bealibiznek egy-egy vereséget, hogy mégse legyen olyan feltűnő az egyébként lineráis fejlődésük, viszont a Chihayafuru masterful kezeli ezt - hol nagyobb szintet lépnek előre a szereplők, hol éppen csak egy keveset, néha tesznek egy szép nagy kört vagy épp kicsit vissza is esnek az előrehaladásban. Imádtam!
Elsőre engem is pontosan ez fogott meg leginkább benne. Akkoriban éppen kicsit ilyen sport anime utálkozó korszakomban voltam, de (többek között) ez (is) megmutatta, hogy így is lehet ezt csinálni.
Egyébként ugyanezért is imádtam az elmúlt két évben a World Triggert, ami kábé az első és eddig egyetlen Chihayafuru szinten megírt és kidolgozott battle shounen tournament fighting cuccos volt, amivel találkoztam.
Junchi írta:Technikai oldalról is teljesen rendben a dolog, az animáció végig folyamatos, a ruhák ezzel a sok virágos mintával, meg bisz-basszal kimondottan szépek lettek, illetve nekem külön tetszett még a szemek ábrázolása és részletessége. Zenék, seiyuuk oké (bár Arata kansai-benje néhol kimondottan erőltetett, pedig amúgy bírom Hosodát), az OP-k, ED-k különösebben nem fogtak meg.
Nekem kifejezetten emlékezetes volt a Madhouse féle rendezés és látványvilág, zseniálisan hozták a meccsek és a mozgás dinamizmusát, mintha ez a világ legállatabb játéka lenne. Miyano Mamorutól mai napig ez talán a kedvenc alakításom, pedig itt már ismertem Takutóként. Seto Asamit viszont itt hallottam először úgy, hogy meg is jegyeztem őt magamnak. Amúgy a srác Hosoya (Yoshimasa). :drop:
Junchi írta:bár inkább volt bárgyú az S2-höz tartozó OVA, semmint jópofa, de nem mehetek el amellett, hogy az egész egy zseniális tisztelgés a Tizenkét dühös ember című film előtt. :D
Ezt viszont kurva gyorsan meg kell néznem! :hammer:
Surci írta:Shippek, valami? Ezért kapni fogok, de a fő ChihaXTaichi hajóm mellett ShinoXAra shipper vagyok, szerintem illenek egymáshoz ^^ És ez most független attól, hogy szeretném, ha Arata kikerülne képből fő párosomnál.
Komano×Kana ezerrel. ::hehe:: Stréberek sokasodjatok!

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.10.03. 10:17
Szerző: Junchi
scineram írta:Amúgy a srác Hosoya (Yoshimasa). :drop:
Az. Nem is értem, honnan jött akkor az a Hosoda, my mistake I guess.
scineram írta:Ezt viszont kurva gyorsan meg kell néznem! :hammer:
Mint Chihayafuru, annak elég wtf és sefülesefarka, viszont ahogy elkezd gyanakodni az ember, aztán az egyértelműbb hintek után leesik neki a dolog, az azért valahol FUN. :3
scineram írta:Komano×Kana ezerrel. ::hehe:: Stréberek sokasodjatok!
Nah, az szerintem nagyon nem működött. Oké, az első évadban volt egy-két kisebb utalgatás, de az is szerintem csak az miatt volt, mert még nem nagyon voltak képben a többiek. Nekem inkább tűnt úgy, hogy a Komano×Hanano felé tendálnak a dolgok, legalábbis a második évadban nagyobb tételben játszott.

Re: Chihayafuru

Elküldve: 2016.12.15. 19:16
Szerző: paTKany
Junchi írta:bár Arata kansai-benje néhol kimondottan erőltetett
Talán azért érezted erőltetettnek, mert nem is Kansai-ben. Arata a Fukui dialektusban beszélt, ami amúgy szép példája is volt annak, hogy mennyire szétválasztják nyelvben is a hegyek a Tokaido és a Hokuriku részét Japán közepének.