
ismertető alant http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.5602
Szerintem egy elég király és nagyon wtf anime

Ha pusztán a szórakoztatási faktort/dizájnt/feelinget kellett volna pontoznom, akkor meg is kapta volna tőlem a 10/10-et, viszont sajnos azért objektíven nézve ennyire nem rózsás az összkép. Tőlem azért kapott végül 7-est, mert 8-ast annak adok, amit kifejezetten jónak találok (ez meg "csak" egy jó, feelinges sorozat), kilencest az kap tőlem, ami nem "csak" kifejezetten jó, de úgy érzem, hogy kategóriáján belül valami nagy pluszt is fel tud mutatni, 10/10-et, pedig már csak az igazi "istencsászárok" kaphatnak, vagy az olyan cuccok, amiknél úgy érzem, hogy az ötlet/tálalás vagy nagyon eredeti, vagy ha nem is az, de annyira megfog az egész, hogy úgy érzem, ha magam rendeztem volna, sem tudnám a szájízemnek megfelelőbbre csinálni.tulokos írta:Titkos
Csodálkozom, hogy csak hetest adtál a JoJo-ra! Én azt hiszem, hogy csak a szokásos sznobságom miatt adtam rá 7 pontot anno (pedig tényleg kedvencesnek mondanám), de azt gondoltam volna, hogy nálad tarolni fog ez a sorozat.![]()
Na igen, az tény, hogy ahogy írtam is fentebb, az első sorozat végén én is azt éreztem, hogy igazából a JoJo-ból itt már kihozták, amit ki lehet, nem is igazán tudtam elképzelni, hogy ezt még hová fogják fokozni. Azóta haladtam az SC-vel is és hát eddig nem is nagyon sikerült nekik a dolog, szóval kb. annyit csináltak, hogy a Ripple/Hamon helyett behozták a Stand-eket, így aztán lehet jó kis monster of the week stílusú (kvázi filler) részeket gyártani, mert elég minden hétre kitalálni valami sajátos Stand-el rendelkező "kisgonoszt", aztán máris megvan az ürügy a fightra. Persze a cucc számlájára legyen írva, hogy legalább ebben is elég kreatív, szóval pl. legutóbb pont egy "szellemhajós" epizód volt, a következő meg ha jól láttam, valami megszállt/gyilkos játékbabás lesz (a sorozat néha meglepően pontosan érez rá témaválasztás és feeling szempontjából a gyengéimre...:3 XD), de ugyanakkor megint ott van az a fránya objektivitás, ami azt mondatja velem, hogy azért az előző arcokban ennyi rész alatt már minimum félúton jártak a főboss leveréséhez vezető úton, nem holmi random csicskákat darálgattak be részről-részre. Amiért mégis folytatom, azok a következő okok:tulokos írta:Én egyszer belenéztem a folytatásba, de hamar feladtam és inkább úgy döntöttem, hogy nekem az első évaddal véget is ért ez az univerzum.
Jaja, ezt is ismertem, csak az a második nekem azért jött be jobban, mert kb. a Jojo és az Equestria Girls legjobb gonoszait sikerült benne mixelni. XDDDtulokos írta:Btw az a "Friendship is Manly" videó meghozta a kedvemet egy rewatcholáshoz. Pontosan ezt a feelinget csíptem benne én is!![]()
(Utána ezt is megnéztem gyorsan: https://youtu.be/-Z7UnO66q9w)
Btw, siker: elvileg megígérte, hogy jövőre elkezdi majd valamikor.Dodgers írta:Bírom hogy konkrétumok terén pont Joseph Part 3-as változatát hozta fel, pont sikerült beletenyerelnie abba a biztos pontba, amit javarészt a P3-t nem kedvelők is szeretni szoktak.Annyiban esetleg megérteném a "túl hosszú" hozzáállását, hogy a Part 4 animével együtt már biztosan a százas tartományban leledzik az epizódszám (és a LoGH is van körülbelül 110 rész), annyiban viszont a LoGH-hoz viszonyítva másabb a helyzet, hogy a Jojo a maga módján egy szegmentált stuff, magyarán simán megcsinálhatná azt, hogy megnézi a P1-2 adaptációként szolgáló első 26 részt, "pihen" egy kicsit ha arra van szüksége, utána nekiugrik a Stardust Crusaders két sorozatának, megint pihen ha kell, utána pedig már ugorhat a Diamond is Unbreakable sorozatra, aminek amúgy is "mindjárt" vége van. Úgy gondolom magasnak tűnik neki az a 100+ rész hogy látatlanban azt hiszi az ember, hogy egy szorosan összefüggő sztorit takar a Jojo, így viszont simán elvegetálhatna vele egy darabig, nem hajtja a tatár. Csak hát igen, nekem is van egy olyan érzésem hogy kummant az Érsek úr és megint a borítóról ítéli a könyvet, pedig szerintem ő is simán rákapna ha hagyná magát, mégha esetleg a Part 1 még nem lesz elég jó neki (mert azzal szerintem csúnyán elbánt az idő annak ellenére, hogy Jonathan a maga "ósdi" módján kedvelhető).
Akkor először is szeretnék gratulálni az AA-nak, hogy megint csak a hype-ra hajtanak és képesek egy sorozatot a harmadik részétől elkezdeni subbolni, pusztán azért, mert a fandom által az az arc a legnépszerűbb. Ennek úgy kb. annyi értelme, mint megnézni a DBZ-t a DB nélkül.Dodgers írta:Yeah, ezt a kvázi közönyt mindig is furcsáltam annak fényében, hogy mostanra a Jojo bőven kinőtte magát a tíz évvel ezelőtti "amiben a csávó MUDAMUDAMUDA-ázik és úthengereket hajigál" mém-képből, de már egy ideje betudom ezt annak, hogy mintha a hazai animés közösség nem lenne teljesen egy hullámhosszon a külföldi szcénával (gondolom részben azért, mert ahhoz nem árt a nyelvtudás, az AA-n meg például van annyira élet egy újonc számára, hogy ne hiányolja különösebben), azt meg gondolom nem különösebben érdekes fikázni, aminek amúgy sincs különösebben itthon visszhangja vagy ismertsége, hiába látja az ember valamelyik mémes oldalon a sorozatot. Abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán láttam volna a Jojo-ról videót valamelyik videókban utazó animés személyiségtől, szóval szerintem ez is közrejátszik, hogy meglepően nagy a csend a franchise háza táján itthon. Annyiban mondjuk meglep a csend, hogy mintha az AA felvette volna projectnek a Stardust Crusaders-t, de ha ez igaz is, az ottani szekértábor meg feltételezem úgy volt vele, hogy "meh, túl ódivatú, passz". Egyébként ez már csak azért is vicces, mert külföldön NAGYON karmolják ezt a franchise-t az elmúlt pár évben: például Redditen simán az egyik legnépszerűbb, az AoT-vel és az OPM-el simán egy súlycsoportban lévő animéről van szó, és az animékkel amúgy nem túlzottan barátkozó rétegnek is kimondottan bejönni látszik az OPM-el (és a Mob Psycho 100-al) együtt a nem-moe-animu jelleg miatt (is). Annyira mindenképpen, hogy az utóbbi időben szerintem simán kinőtte magát egy MLP-szerű jelenséggé olyan értelemben is, hogy az elszálltabb fanjai szinte szó szerint mindenbe bele akarják tuszkolni, megfejelve ezt azzal, hogy szinte mindenben Jojo utalásokat vélnek/akarnak felfedezni. Az konkrétan szinte mémmé nőtte ki magát, hogy *bármilyen* pózolásban Jojo-t akarnak látni az elvontabb fanok (az olyanokba is amik amúgy abszolút nem hasonlítanak a Jojo stílusára), szóval ha valamiről, akkor a Jojo-ról szerintem simán lemérhető az, hogy másabb vizeken evez a hazai közösség.
Na igen, jó példa erre, hogy míg a JoJót simán fogyasztottam, HnK-ba akárhol, akármilyen inkarnációban nézek bele, pár percnél tovább képtelen vagyok folytatni, pedig nem vagyok épp a retró animék ellensége, sőt, de ez már szerintem a maga idejében is csak a bunyó-fanoknak lehetett nagy szám, azért kapták fel ennyire. (Gondolok itt arra, hogy azért már akkoriban is voltak ilyenek, mint Urusei Yatsura, Dirty Pair, stb., szóval nem mintha a HnK valami hihetetlenül innovatív, korábban sosem látott ötletet és karaktereket vonultatott volna fel ezzel a "forgassuk le újra a Mad Maxet, csak helyezzük a sztorit Japánba és legyen egy rajzolt Arnold Schwarzenegger a főhős". XD) Plusz ami baromira hiányzik a HnK-ból, azok a poénok. Annyira komolyan veszi magát az egész világ, szereplők, helyzetek, meg úgy minden, hogy ez talán még a 80-as években működött (amikor animék terén is a sztorik nagy része valamilyen sötét jövő volt, épp csak az volt a kérdés, hogy cyberpunk, vagy halott bolygó XD), de már rohadtul unalmas és semmilyen. Ellenben a JoJo nem fél sokszor magából is tök hülyét csinálni, ezért némileg kissé ilyen One Piece-es módon vicces tud lenni a legkeményebb harcok közben is, csak szerencsére annak infantilis, Looney Tunes-os stílusát azért messze nem éri el. Btw, úgy látom, ez meg személyfüggő, hogy ki melyik part-ba látja bele a HnK-utánérzést, engem a part 1 csak annyiból emlékeztetett rá, hogy Jonathan külsőleg tényleg eléggé Kenshirós, amikor már a végső fightos szerelésben feszít. Viszont jellemre, vérmérsékletre, stb. meg totál más, szóval nálam ezzel ki is merült ez a fajta hasonlítgatás. Én sokkal inkább a part 3-as Jotarón buktam ki ebből a szempontból, mert ő aztán tényleg egy "Kenshiro v2", úgy alkatra, mint viselkedésre is és az előző két JoJo után eléggé unalmas is, ahogy csak áll fapofával és nyomatja untig a két catchphrase-ét, a "yare yare daze..."-t, illetve a nőknek fenntartott "KUSSOLJATOK MÁR, ROHADTUL IDEGESÍTETEK!" paraszt stílusát. (Még szerencse, hogy ő viszont egy olyan szereplőgárdát kapott maga mellé, hogy rajta kívül szinte mindenki szerethető, így ők a legtöbb esetben sikeresen "elnyomják" őt. XDDD)Dodgers írta:Pedig amúgy tényleg megérdemelné a maga (visszafogott) sztárolását, mert mindennemű szubjektív/"objektív" hiányossága ellenére megvan a maga olyan hangsúlyos (szó szerint sokszor), sajátos stílusa, ami ennyi év távlatából sem fakult meg (a Part 1-et leszámítva, azon még nagyon érződik, hogy Araki a Hokuto no Ken-ből indult ki), ellentétben teszem azt a HnK-val, aminek a movie változata alapján csak azt tudom gondolni, hogy egy brutálisan elavult és lapos valamiről van szó, függetlenül attól, hogy az általa gyakorolt anime-ipari hatást így is tisztelem.
Na igen, azt én is tapasztaltam, hogy a Jojót jobb "darálni", egy hét / epizód tempóban tényleg durva lehet nézni. (Arról nem is beszélve, hogy azért még ebben is előfordulnak sajnos "vicces" cenzúrák a TV változatban, lásd pl. ezt, úgyhogy már csak ezért is megéri inkább megvárni, amíg 1-1 arc végig kijön BD-n.) Igazából sok egyéb ok mellett (lásd pl. itt "kalandjaimat" számtech témában a megfelelő topicban XD) azért is vettem lassabb tempóra a JoJo nézését a part 1-2 után, mert a part 4 még idén fog befejeződni, ergo én minimum egy évet saccolok neki, mire végig kijön belőle a BD, addig pedig csak a part 3 két szezonja maradt nekem, úgyhogy ezzel már takarékosabban bánok. XDDodgers írta:Ja, látni láttam a Jojo-t, pontosabban az első három Part adaptációját, a negyedikkel viszont hadilábon állok annyira, hogy a videó alapjául szolgáló részt se láttam (egy idő után elegem lett a hetenkénti egy rész tempóból, úgyhogy most várom, hogy vége legyen és lehessen 2-3 résszel "darálni"), de így legalább "tisztább" fejjel ülhettem le elé, és azon kívül, hogy a zenét halkabbra vettem volna Josuke szövegei alatt, azon kívül játszik a videóban a szimpla-haszon-dupla-élvezet hatás. Pontosabban olyan szempontból, hogy a készítő tényleg csak zenét vágott alá az egészhez bármiféle videós babrálás nélkül, de mégis volt olyan "szerencséje", hogy egyrészt az Initial D amúgy is jól megy kvázi bármelyik animés verseny/üldözéses jelenethez, másrészt a jelek szerint ez a Part 4-es "harc" volt sem lusta demonstrálni, hogy mit tud felvonultatni a Jojo ha harcokról van szó. Itt is ugyanúgy jó hangosan narrálnak mindent a szereplők, és itt is úgy lett használva Crazy Diamond, hogy az érdekes módon passzoljon az "izomagyú shounen" jelleghez, mégha a Part 3-ban valahol "bizarabb" volt látni, ahogy a Hokuto no Ken-es izomkolosszusok rémálmokban tekeregnek vagy éppen videójátékon keresztül harcolnak, esetleg belenyúlnak egy ok nélkül jelen lévő konnektorba. Ez mondjuk nem von le semmit akár a videóban lévő jelenetből, mert az első 16 rész alapján érződött, hogy Araki azáltal tette bizarabbá a Stand-eket és a skilleket, hogy egy világkörüli "turné" és mindenféle jött-ment figura helyett egy álmos kisvárosba helyezte a sztorit, a hozzá tartozó jött-ment alakokkal.
(Egyébként ha már Jojo, azt mondtam már hogy a Part 1 nálam nem állta az idő vasfogát, és hazudnék ha azt mondanám, hogy olykor a Part 2 sem idegesített egy kissé annak köszönhetően, hogy a "színpadias" ordibálás akkor még nem volt olyan módon csiszolt mint amilyen a P3-től kezdve szemrevételezhető, mégha ettől függetlenül a P2 mondhatni hatalmas személyiséggel bír a P1 elég tufa módon előadott "Bram Stoker bemutatja: Hokuto no Ken" próbálkozásánál. A P3 kapcsán meg azért érezni lehetett valamelyest, hogy inkább a mémes hírneve előzte meg, mégha szerintem így is egy szórakoztató, és a maga módján epic Partról van szó, amin talán jobban látszik a kora mint a P2-n.)
Az a "valamikor" szócska egy "kicsit" gyanakvóvá tesz, de egye fene, most még hiszek neki.Titkos írta:Btw, siker: elvileg megígérte, hogy jövőre elkezdi majd valamikor.Szóval megérte a "traktálásom", legkésőbb jövő ilyenkor elkezdhetem "behajtani" rajta, ha addig nem kezdené el. XD
Abból a szempontból megértem az AA döntését, hogy a Part 3-at sokáig úgy kezelte kvázi az egész nem-mangás médium még Japánban is, mintha csak az alkotná a Jojo egészét (lásd pölö a '93-as és 2000-es OVA feldolgozásokat, az ugyancsak '93-as SNES játékfeldolgozást, és a Capcom játékon alapuló mém is hogy-hogy nem a Part 3-as DIO-n alapul), plusz a Part 1-2 esetében a konkrét "sztoriátemelésnek"/folytatásnak is inkább a P1 a fontosabb alkotóelem, már csak a DIO/Jonathan ellentét miatt is. A DIO és a Joestar család közti ellentétet pedig egyértelművé teszi a P3 ahhoz, hogy azt lehessen használni afféle kezdőpontnak egy témához friss illetőnek, pontosan olyan stílusban, mint amikor egy sztori már az elejétől fogva ilyen-olyan rendszerességgel hivatkozik egy korábban megtörtént eseményre, és neked, mint nézőnek a szereplők elbeszelése/viselkedése alapján kell kisakkoznod hogy anno mik történhettek akkor. Ebből a szempontból a Part 3 még viszonylag korrekt lenne, hiszen Jotaro-val együtt így neked is új lesz mind az az infó, amit Oldseph és Avdul a nyakadba dob majd, és a Jojo eleve nem az a nagyon szorosra fűzött sztorimesélés, DE, abban mindenképpen igazad van, hogy így egy jókora adag érzelmi töltést fog veszíteni a sztori, kezdve rögtön az első OP-vel. Nem fogod tudni hogy DIO mennyire "kurvult el" a Part 1-es énjéhez képest, nem fogod érezni azt, hogy az egyébként jámbor lélek Jonathan mekkora "harcos dinasztiát" indított útnak és hogy hány éven keresztül zajlik ez a konfliktus, na meg persze az sem fog igazán átjönni, hogy Jonathan-hoz képest milyenre sikerült Joseph fiatal- és időskori verziója a Part 3-as Jotaro-val együtt, na meg a Part 1-2-3 közötti, sztoriírásból adódó eltérések sem fognak feltűnni. A maga "OVA a '90-es évekből" stílusában szerintem így is működöképes fog maradni a P3, de ha már az Openinget felhoztad, az "érdekes" összefüggés, hogy míg az egyes Partok OP-je is igyekszik tükrözni az egyes Partok hangulatát, és nem véletlen a legkevésbé sem az, hogy pont ennek a Partnak a két OP-je az, ami valamelyest rockoperásra sikeredett, mert lényegében pont ez akarna lenni a Part 3. Hiába a kanbulis világkörüli túra és a (főleg a P3 második felében jelen lévő) marháskodások bármilyen formában, a P3 még így is gyakorlatilag egy három felvonásos dráma utolsó felvonása, és akármennyire életképes tud maradni ez a Part önmagában, az eredmény így sem lesz az igazi természetesen.Akkor először is szeretnék gratulálni az AA-nak, hogy megint csak a hype-ra hajtanak és képesek egy sorozatot a harmadik részétől elkezdeni subbolni, pusztán azért, mert a fandom által az az arc a legnépszerűbb. Ennek úgy kb. annyi értelme, mint megnézni a DBZ-t a DB nélkül.Persze, ütni fog, meg minden, de a cucc hangulatát (ha úgy tetszik, "mélységét") igazán csak akkor fogod értékelni/érezni, ha szépen sorban nézted. (Csak egy példa: minden egyes epizódnál beleborzongok Stand Proud című openingnél, amikor ilyen montázsban mutatják az addigi három Jojót, ráadásul teszik ezt úgy, hogy az első kettőnek az életéből pont 1-1 jelentős momentumot vágnak be. Na, az a jelenetsor pl. egy olyan fannál, aki a Stardusttal kezdi a JoJóval való ismerkedést, tökéletesen nulla érzelmi hatást fog kiváltani, ami miatt csak sajnálni tudom, mert magát fosztja meg az élménytől.) És igazából nem egy ilyen momentum van a cuccban, ami pont azért üt akkorát, mert az előbbi arcok már kvázi "megágyaztak" neki.
SPOILER
Ezt nálam inkább esete válogatja, mert van amikor engem is ez a "mémes reklámcégér" tud bevinni a málnásba (mint az történt például az Osomatsu-san esetében is, hogy a közelmúltból hozzak példát), a Jojo-nál viszont mostanában inkább untatni/idegesíteni szokott ez a fajta reklámozás, mert mostanra már kvázi tényleg a csapból is az a bizonyos "valaki pózol *bármilyen* formában? CSAKIS JOJO UTALÁS LEHET" mentalitás folyik, és ezt tényleg csak többszörösíti az, hogy például egy SAO-val vagy egy NGNL-el ellentétben nem kell egy "otakusabb" illetőnek lenni ahhoz, hogy ráfüggjél erre a franchise-ra, úgyhogy a szokásosnál gyakrabban jön az idézőjeles reklám. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs megtiltani azt, hogy mémeket lehessen gyártani a franchise-ról, vagy hogy ne lehessen utalgatni rá ha olyan kontextusról van szó, de ahogy például a Dark Souls folyamatos felhozatala és Isten ajándékaként való beállítása, úgy a Jojo-t érintő hasonló bánásmód is valamelyest fárasztó tud lenni egy pár év után, főleg úgy, hogy *ennyire* nekem se jött be a franchise (pláne nem úgy, amilyen benyomásokat a Part 1 keltett bennem).A másik meg az, hogy igen, tapasztaltam, hogy kb. a JoJóból kapásból olyan sok és annyiféle helyen felbukkanó mémet gyártanak, amennyit utoljára talán animénél nem is, hanem csak az MLP-nél láttam.Az más kérdés, hogy engem az ilyesmi nem taszítani szokott, hanem inkább ilyen "nézzünk már bele, csak tudhat valamit..." dologként csapódik le, ami pl. a JoJónál szintén jól sült el végül. XD
Plusz ami baromira hiányzik a HnK-ból, azok a poénok. Annyira komolyan veszi magát az egész világ, szereplők, helyzetek, meg úgy minden, hogy ez talán még a 80-as években működött (amikor animék terén is a sztorik nagy része valamilyen sötét jövő volt, épp csak az volt a kérdés, hogy cyberpunk, vagy halott bolygó XD), de már rohadtul unalmas és semmilyen. Ellenben a JoJo nem fél sokszor magából is tök hülyét csinálni, ezért némileg kissé ilyen One Piece-es módon vicces tud lenni a legkeményebb harcok közben is, csak szerencsére annak infantilis, Looney Tunes-os stílusát azért messze nem éri el.
Látom a P3-ra lentebb válaszoltál, de ha már ennél a pontnál fel lett hozva Jotaro, akkor ebben a bekezdésben fogok válaszolni rá is és a Partra magára is, mert részben pont őrá utaltam amikor azt írtam, hogy a P3-on jobban meglátszik a kora a P2-höz képest. Mert hiába vallotta be Araki, hogy Jotarot amolyan tiszteletadásnak szánta Clint Eastwood (pontosabban a vadnyugati szerepei) irányába és lényegében az ő itteni megfelelőjét akarta megírni Jotaro révén, az már jó kérdés, hogy eközben véletlenül-nem véletlenül egy Kenshiro-t koppintott vele, vagy esze ágában nem volt őt koppintani (még Star Platinum kezdő skillje ellenére sem), csak éppen a viselkedésük kerekedett hasonlóra, és erre dobott egy lapáttal a karadesign. Személy szerint 50/50 százalékra tippelném, mert kicsit furcsának hatna, ha annyi idő után kezdené el konkréta(bba)n koppintani a HnK-t a kezdetek helyett, mindenesetre ez a Kenshirós hasonlóság is valószínű tehetett arról, hogy ő lett (legalábbis anno, a 2012-es anime, és főleg a Part 2 adaptáció előtt) a franchise kvázi reklámarca, hiszen annak idején ez volt mondhatni a főszereplő ideál pont úgy, ahogy most Kirito és társai képviselik most ezt a vonalat, és ha csak kizárólag a Part 3-at nézném, akkor nem alaptalanul. Annyit mondjuk a javára írok a srácnak, hogy hellyel-közzel látszik rajta hogy Araki amolyan "kő-kuuderének" szánta, és helyenként szvsz lehet érezni, hogy szimplán "tinédzserkori-savanyúság-szindromában" szenved, de talán az ő karakterábrázolásán csapódik le a leginkább az, hogy a P3 amolyan kantúrának volt szánva. Pölö valószínű neked is fel fog majd tűnni, hogy Polnareff és Oldseph fogják majd kapni a "szókimondóan" érzelmesebb jelenetek kvázi mindegyikét, és ha csak általánosságban nézem, akkor is látszik az, hogy a Jotarót "elnyomó" banda vagy nem hagyott elég teret Arakinak ahhoz hogy kezdjen a sráccal valamit, vagy "csak" szimplán annyi történt, hogy akkor még nem tudott mit kezdeni a karakterével, a banda többi részét viszont tudta ezt afféle álcának használni, hogy csak a tényleg szükséges pillanatokon agyaljon majd a komolyabb ábrázoláson. Ez egyébként azért is lehet valószínűbb, mert emiatt szerintem a végső DIO/Jotaro harc sem lesz 100%-ig az ínyedre (nem kimondottan az ő karaktere miatt, de majd meglátod miről beszélek), viszont az első eset sem kizárt, mert a Part 4-ben Jotaro amolyan mentor-karakterként fog majd visszajönni, és habár a YARE YARE DAZE és a nőkhöz irányuló "finom" modora továbbra is megvan, az ottani ábrázolásán viszont érződik az, hogy a ránézésre majdnem NESZÓJÁBEKÖCSÖG kategóriás beütése említésre méltóan finomodott, szóval valószínű az az eshetőség, hogy anno Araki egyszerűen nem volt "full-skilles" író mondhatni.Btw, úgy látom, ez meg személyfüggő, hogy ki melyik part-ba látja bele a HnK-utánérzést, engem a part 1 csak annyiból emlékeztetett rá, hogy Jonathan külsőleg tényleg eléggé Kenshirós, amikor már a végső fightos szerelésben feszít. Viszont jellemre, vérmérsékletre, stb. meg totál más, szóval nálam ezzel ki is merült ez a fajta hasonlítgatás. Én sokkal inkább a part 3-as Jotarón buktam ki ebből a szempontból, mert ő aztán tényleg egy "Kenshiro v2", úgy alkatra, mint viselkedésre is és az előző két JoJo után eléggé unalmas is, ahogy csak áll fapofával és nyomatja untig a két catchphrase-ét, a "yare yare daze..."-t, illetve a nőknek fenntartott "KUSSOLJATOK MÁR, ROHADTUL IDEGESÍTETEK!" paraszt stílusát. (Még szerencse, hogy ő viszont egy olyan szereplőgárdát kapott maga mellé, hogy rajta kívül szinte mindenki szerethető, így ők a legtöbb esetben sikeresen "elnyomják" őt. XDDD)
A P4 kapcsán is érvényes az, hogy ott is vannak emitt-amott cencúzárott jelenetek, viszont itt annyival másabb a helyzet szerintem, hogy:Na igen, azt én is tapasztaltam, hogy a Jojót jobb "darálni", egy hét / epizód tempóban tényleg durva lehet nézni. (Arról nem is beszélve, hogy azért még ebben is előfordulnak sajnos "vicces" cenzúrák a TV változatban, lásd pl. ezt, úgyhogy már csak ezért is megéri inkább megvárni, amíg 1-1 arc végig kijön BD-n.) Igazából sok egyéb ok mellett (lásd pl. itt "kalandjaimat" számtech témában a megfelelő topicban XD) azért is vettem lassabb tempóra a JoJo nézését a part 1-2 után, mert a part 4 még idén fog befejeződni, ergo én minimum egy évet saccolok neki, mire végig kijön belőle a BD, addig pedig csak a part 3 két szezonja maradt nekem, úgyhogy ezzel már takarékosabban bánok. XD
+1.Partok: Na igen, mondasz valamit, bár én ezt azért annyira nem éreztem, vagy legalábbis a zavaró szintet nálam nem érték el.Az persze feltűnt, hogy igazából arconként más az egész cucc hangulata valamilyen szinten (part 1 - Bram Stoker Angliája/Castlevania shounen fight elemekkel megbolondítva, part 2 - nácik, vámpírok, amcsik, németek, olaszok, világháború előszele XD, part 3 - Indiana Jones-féle kalandfilm, kanmuris road movie keresztül a világon XD, part 4 - elsőre a Yu Yu Hakusho remake-jének látszik, de persze majd ha már ténylegesen nézem, akkor véleményezem, remélem, azért annál jobb lesz XD), de ez szerintem pont egy jó dolog, így nem csak meg lehet azt csinálni, hogy arcok között szünetet tart az ember, hanem még ha non-stop is nézi, nem érzi úgy, hogy belefásul, kiég, stb., mert minden arcban kap egy nagy adag vérfrissítést a cucc.
Abból a szempontból mindenképpen egyetértek, hogy ha már egy sztorinak valamelyik része rosszabb "kell" hogy legyen az inkább az eleje legyen (és ez meg is történt a P1 esetében), de nálam inkább arról van szó, hogy ebben a Partban még túl túlspilázottnak és túljátszottnak éreztem azt a drámázásban használt stílust, amit a későbbi Partok majd jobbra csiszolnak - nem véletlen, hogy annak idején azt gondoltam erről a Partról, hogy "Hokuno no Ken az abszolút vakoknak", mert túl sokszor volt olyan érzésem, hogy mindent a néző szájába akarnak rágni ezzel az előadásmóddal. Nem azt mondom persze, hogy a későbbi Partok visszább vettek volna a decibelből ilyen téren, de már a P2 esetében is természetesebben simul bele az átfogó előadásmódba, a P3 esetében meg ahogy írtam, sokat hozzáad a Part "epikusságához". A szereplőket illetően mondjuk a Jonathan/Erina kettőssel nem volt különösebb gondom, ahogy az ottani DIO is passzoló, ha nem éppen pincemély karakter volt, ellenben a P1-es Speedwagonnal a mai napig ki lehetne kergetni a világból: anno is tisztában voltam vele, hogy egy meglepően szűk körű kisebbségnek lettem ezzel a tagja, de már akkor is úgy jött le a fickó, mint a P1 stílusbeli (személyes) bakijainak a megtestesülése, ami már csak azért is furcsa, mert a P2-ben jobban kedveltem a karakterét. Ott is persze lökte a szokásos távol-keleti alapélelmiszert, de ott számomra sokkal jobban vette ki magát. Az akkori koránál fogva eleve találóbbnak gondoltam így a karakterét, de a Joseph-el közös jelenetei kapcsán még inkább, hiszen mégiscsak egy olyan srácról volt szó, akinek a nagyapja helyett volt nagyapja, és az akkori Joseph ugye nem volt az a fajta kisangyal, aki Jonathan volt.Amúgy a part 1-et én sem mondanám a legjobbnak, viszont inkább csak a sztorija miatt nem (kevés szereplő, egyszerű, szinte egyszemélyes főgonosz, stb.), mert amúgy Jonathant nagyon bírtam, Erinát is, Speedwagont is, kétdimenziós jelleme mellett Dio is nagyon stílusos lett azért, az meg külön bejött, hogy az arc első felében még fightok sem nagyon vannak, inkább a nyomozás megy. Na és persze a vége,SPOILERPersze az tény, hogy itt még a sztori vontatottabb, egyszerűbb, talán valamivel lassabb is és ekkor még tényleg eléggé érződik rajta a manga kora, de én valahogy úgy voltam vele, hogy inkább a kezdő arc legyen gyengébb (amúgy is, nem mintha ezzel egyedül lett volna az animék világában...), mint hogy esetleg a mangaka rögtön ellője az összes puskaporát, aztán később fulladjon a cucc dögunalomba, amikre ugye szintén láttunk már nem egy példát.
Ja, Joseph nagyon nagy arc volt ebben az arcban (amin NAGYON sokat segített az, hogy Sugita elemében volt ebben a szerepében), ahogy AC/DC/Wham/Cars is nagyon passzoló szereplők voltak, és Stroheim hisztérikus "SEKAI ICHI!!!!!!!!!!" kiabálásain a mai napig fel tudok röhögni (amellett, hogy meglepően szimpatikus és szerethető figura), viszont szerintem a nem-Joseph szereplők esetében nem volt szó különösebben színvonal esésről. Inkább arról van szó, hogy pölö a Smokey-féle szereplők a P1-es stílusra hajaznak, amik mellett a Joseph/Stroheim/Azték Adonis Trió amolyan evolúciós lépcsőnek foghatóak fel karakterábrázolás/írás szempontjából, amivel kapcsolatban kevesebb kifogásom van mint amennyi lehetne, hiszen már ez a Part is sokat tett azért, hogy a HANGOS drámázási stílus természetesebbnek és odaillőbbnek jöjjön le. Ez is hozzátett ahhoz, hogy a Part 2-őt egy meglepően nagy mértékű lépésnek fogjam fel a franchise (animés, mert a mangát nem olvasom) egészét nézve, hiszen még ennyi év távlatából is egy kimondottan karakteres és stílusos arc-ról van szó, és ahhoz képest, hogy a P3 viszonylag keveset merít belőle, ahhoz mérten szerintem jobban is állja az időt, amin csak segítenek az olyan húzások, mint például a dubstep (vagy inkább WUBSTEP) használata mint fő zenei stílus. Nem tudom, hogy Iwasaki honnan vette az ötletet hogy pont *ezt* a stílust használja egy, a harmincas években játszódó sztoriban, de ez nem csak Joseph karakteréhez illett, hanem a P2 átfogó stílusához is, hiszen határozottan eklektikus és "bizarr" módon közelít meg egy olyan korszakot, amit rendszerint jazz zenével szoktak ábrázolni.A part 2 szerintem marha jó volt, az eddigi kedvencem. Igaz, szereplők szempontjából talán nem muzsikált annyira jól, mint a part 1, de Joseph igazából egymaga simán elvitte volna a vállán az egész arcot, plusz az AC/DC, Cars, Wham hármas is nagyon lol főgonoszok voltak, illetve még Stroheim comic relief pillanatain is jókat tudtam derülni. XD A sztori itt már rendesen pörgött és a fightok is látványosak voltak, főleg a finálé, amibe aztán mindent belepakoltak, amit az 1930-as évekből ki lehetett hozni. XD
Már csak a Stone Ocean van hátra.-OJ- írta: ↑2018.01.15. 10:27Jojo's Bizarre Adventure Golden Wind / JoJo no Kimyou na Bouken Ougon no Kaze anime készül
https://twitter.com/OJ085/status/952457998668091392
Ahogy látom következőleg Giorno lép színre. Na erre majd kíváncsi leszek. Csak jelentsék be hivatalosan is ezt a part 5-öt.Titkos írta: ↑2018.01.18. 01:59Nem, még nem volt időm folytatni ezt a cuccot (Dodgersnek is várnia kell a válaszomra ^^"), viszont ezt OJ-től ide is berakom már:
Már csak a Stone Ocean van hátra.-OJ- írta: ↑2018.01.15. 10:27Jojo's Bizarre Adventure Golden Wind / JoJo no Kimyou na Bouken Ougon no Kaze anime készül
https://twitter.com/OJ085/status/952457998668091392![]()
Nevetni fogsz: Nem.
Az nekem is bejött egyébként, pláne a Drakulás áthallásokkal (nem véletlenül Anglia, nem véletlenül pont Jonathan a főszereplő neve, stb., majd esetleg erről még értekezhetünk, csak nem mesélném el most előre a teljes part 1 sztoriját XD), bár igazából a Jojónál a helyszín is olyan, mint a sztori, hogy másodlagos, vagy inkább úgy mondanám, hogy mindig egész jól meg tudták eddig ragadni az adott kor feelingjét.
Helyes, akkor látom, a "sorozat lényege" átjön...Junchi írta: ↑2019.05.28. 18:33a vad színpadiassága meg egyelőre nem zavar, sőt jókat röhögök némelyik húzásán, pedig valahol ettől tartottam legjobban. (Például, mikor a második részben Jonathan lehajítja a lépcsőről Diót, és ilyen gyors mozdulattal rámutat, miközben majdnem derékszögben áll a karja = agyhalál, de a jobbik fajta: a lulzzal adagolt.)
Simán, többek között ezért is mondtam, hogy az elején kezd (lásd másik postomban az a kapudrogos hasonlat... XD), szal így szerintem meg fogod szokni, ellenben a Törhetetlen Gyémánt már alapból így néz ki, szóval elsőre ez talán sok lett volna... XD
Bevallom, a seiyuukat ennél a cuccnál valahogy sosem nézegettem (jó, én alapból ezzel a seiyuu-csekkolós dologgal leálltam úgy a 2000-res évek elején, szal valahol úgy a Hayashibara Megumi, meg Yamaguchi Kappei érában... XD), de igazából mindenki jól hozza a karakterét, Dio meg tényleg rohadt stílusos.
Yare yare, akkor jól láttam MAL-on, hogy elkezdted.
Jómagam a part 2 elején járok (14. rész), de azt mondom, megéri folytatni. Nem a legnagyobb, minden mást eldobó elánnal, de azért igen.Sheev Palpatine írta: ↑2019.06.06. 22:15Érdemes folytatni, hogyha 3 rész alatt nemigazán fogott meg?