Orange

Egyes anime sorozatok, filmek, OVA-k megtárgyalása
Avatar
Narumi
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1388
Csatlakozott: 2004.05.04. 14:36

Re: Orange

Hozzászólás Szerző: Narumi » 2016.09.26. 20:10

Én azon kevesek közé tartozom, akik olvasták a mangát előtte, szóval én tudtam, hogy nagyjából mire számítsak, ami a sztorit, szépen követték a mangát. Amúgy maga a manga tetszett, egyszerűen befogadható (az én agyamat az időutazós történetekkel ki lehet nyírni), egyszer olvasós történet, nem ad semmi újat, a karakterek elfogadhatóak, szerethetőek, de semmi több.
Ehhez képest az anime nekem is csalódás, Naho és Kakeru szerencsétlenkedése megelevenedve... Ez a töketlenkedés egyszerűen irritált, tetszünk egymásnak, meg is mondtuk egymásnak, nem nem járunk, mert nem akarlak megbántani, meg mert sajt. Ez a mulyaság egyszerűen nem fér a fejembe, Kakerunak még mentsége rá a depresszió, de Nahónál... Ennyire hogy lehet félénk valaki?
Apropó, depresszió... Hikari is felvetette a pszichológust, és ez nekem is százszor megfordult a fejemben, hogy hol van itt egy szakember? Japánban nem működik akár iskolai kereteken belül is valami lelkisegély-szolgálat? Még mindig ekkora tabu ott, annak ellenére, hogy a fiatalkori öngyilkossági ráta is (tudtommal) az egekben van? Ennyire nem tudják levetkőzni a társadalmi beidegződést?
És én azért reménykedem, hogy annak ellenére, hogy Kakeru életben maradt, Naho valahogy mégis Suwánál köt ki, van egy ilyen alternatív univerzum. Miért indulnak ki abból mindig, hogy a diákkori szerelem örökké tart? (Kérdem ezt én, aki a kedvesét még gimiben ismerte meg. :dirr:)
Kép
心在るが故にお前のすべてを欲する
"Because I have a heart, I lust for all that you are"

Avatar
Surci
Fanatikus
Fanatikus
Hozzászólások: 1767
Csatlakozott: 2004.03.05. 18:42
Tartózkodási hely: SkyEye Corporation

Re: Orange

Hozzászólás Szerző: Surci » 2016.09.26. 20:13

Narancs FIN

Dupla ep, már felkészültem lélekben hogy egy örökkévalóság lesz végignézni, aztán feleannyi időnek nem tűnt, mint egy átlag rész ebből a cuccból, talán mert történt végre valami... ráadásul a legértékelhetőbb az egész animében. Csak az a gond hogy volt előtte 12 rész szenvedés...


Többi: bár a Bermuda-téma WTF és marhára idéten, de legyen, mert nem ez a cucc lényege (csak én ezért kezdtem bele egyáltalán), bár ha lógva hagyják ezt a vonalat, az sem sokat változtatna az összképen, lévén kismillió sokkal nagyobb problémám volt ezzel a sorozattal. Leginkább az, hogy:

1. a két főszereplő baromira fárasztó, ráadásul Kakeru a végére a gyökérkedései miatt még ellenszenves is lett, arról nem is beszélve hogy ezt az "ellökök magamtól mindenkit"-reakciót még irreálisnak is tartom az utolsó epizódokban. Nonszensznek érzem hogy egy ilyen suicid hajlamú figurának ne legyen semmiféle segélykiáltás-szerű megnyilvánulása, ráadásul elüti a felé nyújtott segítő kezeket. Komolyan, ha a levelek nem írják meg az öngyilkosságot, pusztán a reakcióiból sejtette volna a néző hogy Kakerunak egyáltalán mennyire súlyos ez az egész dolog? Irreális, egy ilyen hátterű tizenéves nem így viselkedik, még ha alapvetően zárkózott is, hanem kapva kap minden kapaszkodóért ami útjába kerül (barátok, társaság, szerelem, drog, alkohol, bármi). Nem is várom én el hogy mélypszichológiai szintre menjenek le egy shoujoban, de ha már a srác elcseszett önképe adja a sztori egyik gerincét, nem ártott volna jobban érzékeltetni valamivel a lefojtott angsten túl...

2. Nahoval sem az a fő gondom hogy bénáskodik, mert valahol még cuki volt az elején ahogy próbál közeledni, hanem amilyen módon ezt az anime tálalja: "megfogomakezed-nemfogommegakezed", járunk-nemisjárunk, szeretlek-ádeaznemjelentsemmit, stb... -_- Ezek egyértelműen kimondott evidens dolgok végig a cuccban, de azért nincs előrelépés és viselkednek mindketten autistaként e téren, mert addig is lehet húzni az időt és az angstet. Teljesen más a szitu ha nem ismerik egymás érzéseit, vagy legalábbis nem deklarálják nyíltan már az asszem a6-7. ep-ben. Akkor már volt egy vallomás, meg volt egy most is, a kettő között meg nem történt semmi olyasmi, ami a köztes gyökérkedést vagy bénázást indokolta volna, már azon kívül, hogy sajnálni kell Kakerut, mer milyen rossz neki, bezzeg a kölcsönösen (ÉS NEM EGYOLDALÚAN NAHO RÉSZÉRŐL!!!) kimondott szerelem az nemkell, mer... nemkell. Még csak nem is Naho sutasága ami bosszant, hanem hogy annyira nem érzem természetesnek ezeket a reakcióikat és annyira kiérzem a műdrámakeltő shoujo-s plot device-okat, hogy az már zavaró. És ezekkel megy el a műsoridő 3/4-e.

3. a mellékkarakterek valami iszonyú egysíkúak és érdektelenek.

4. A pacing csigalassú, de legalább ha feelinges lenne... Sajnos az se (IMHO).

Talán csak nekem tűnnek fel ezek, mert nem én vagyok a célkorosztály, de nem tudok elmenni mellettük + a Kayama által említett készítői hülyeségeket se tudom figyelmen kívül hagyni, egyszerűen szenvedőssé tették ezt a cuccot számomra. Se nem érdekes, se nem jópofa, se nem konzekvens, shipjeim sincsenek, love-vonal nem működik, nem is érdekel belőle senki. Lehetne mondani hogy "akkor ménem dobtad": mert még mindig kíváncsi voltam az időinfós vonalra, ami viszont csak a 12. epben jött :D Úgyhogy az összképet tekintve egy 4/10-nél magam sem tudom többre pontozni.

Két jó pontot azért még felírok neki, az egyik a 6 résszel a szükségesnél később érkezett 13. epizód, a másik pedig a seiyuu-k. Számomra a cucc legértékelhetőbb része, tisztára olyan érzésem volt, mintha nem animét, hanem sulis doramát néznék, a társaságbeli beszélgetések témái, kis hülyeségei + a hangszín amivel előadták őket, nagyon "élőszereplősnek" és természetesnek hatott.
Hikari írta:A mindenen fujjolók meg túl sokat várnak az animéktól sztem úgy általában :p.
Kicsit OFF itt, belemenni sem akarok mert volt már téma bőven máshol: lehet hogy úgy tűnik egyikünk-másikunk, mintha kapásból lefujjognánk az összes érkező animut, azt az egyet-kettőt pedig, amit "nagy kegyesen" átengedünk a szűrőn, egy jegyzetfüzetbe lefektetett 500+ pontból álló szempontrendszer szerint pipálgatnánk-osztályoznánk direkt epizódonként belekötve minden apróságba, hogy a végén le lehessen vonni a konklúziót: "jóvan ez is szar vót" - pedig nem. Konkrétan ettől a Naritól se vártam hűűűdenagy extra dolgokat, nem kell minden animének katarzissal végződnie vagy NGE-szerű mélypszichós mindfucknak lennie, de szórakoztató vagy szívmelengető pillanatokkal teli attól még lehetett volna. Van egy rakat "jópofa de amúgy semmi extra" sulis romantikus shoujo, amik szvsz jobban működnek ennél a cuccnál. Vagy lehetett volna drámai, de a fentiek miatt ezt a részét is olyan műdrámának éreztem, mint egy Key-féle LN-adaptésönt... Tudom hogy általánosan írtad ezt a kiszólást, úgyhogy csak annyit még, hogy már az is elég lenne ha csak szórakoztat egy anime, és emiatt el tudom nézni a hibáit, vagy legalább működik és leköt benne egy-két dolog annyira, hogy ne kezdjek el unatkozni (az sose jó, mert olyankor kötözködni is elkezdek), és talán nem kap a végén mestermű-státuszt, de legalább jó érzéssel állnék fel előle. A katarzis úgyis csak ritka cuccok kiváltsága, nem elvárás. Btw biztos van akinél működött ez a sorozat is, nálam sajnos elhasalt. Én se örülök neki, de ezvan.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
-----------------------------------------------------------------
Kép
MAL

Avatar
Aqualuna
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 148
Csatlakozott: 2007.07.15. 17:05
Nem:
Tartózkodási hely: Nem a vízben, nem is a Holdon...

Re: Orange

Hozzászólás Szerző: Aqualuna » 2016.09.28. 12:24

Én az utolsó epizódnál megvilágosodtam, mármint annak tekintetében, hogy hogyan kerültek vissza a levelek időben. ;)
Eszmefuttatás: Vannak tehát párhuzamos világok. Mivel minden döntés kreálhat egy leágazást, ezért mondjuk kvázi végtelen számú párhuzamos világ létezhet. Na most ha fogják a leveleket és bedobják a tengerbe, a végtelen eshetőség közül létezhet egy, amelyben valami úton-módon tényleg célhoz ér, még ha a többi xbilliótrilliócsillió variációban nem is. Mi pont azt a világot követtük nyomon az animében, ahol célhoz ért. XD
De mondjuk ezt a nem túl bonyolult okfejtést minimum kitalálhatta volna az alkotó is.

Az utolsó epizód egész jó volt. Menet közben volt pár jobb pillanat vagy jelenet. Összességében még mindig a mangát tartom jobbnak, mert az lekötött, izgalmasabb volt, jobban pörgött is, nem volt ennyire elnyújtva rétesként a szereplők esetenkénti szerencsétlenkedése. Az anime, max jó közepes, sajnos számos tekintetben elrontották, engem a rajzolás idegesített egy idő után a legjobban. De sajnos a szezonos sorozatokban egyre-másra belefutok ebbe, hogy nem igazán minőségi a rajzolás, ami egyáltalán nem sarkall arra, hogy több szezonost nézzek.
http://animeweb.hu
Legújabb fordításaim: Shiroi Kumo (manga, befejezett), Orange (anime, befejezett), Honoo no Alpen Rose (anime, folyamatban)

Avatar
supermario4ever
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.05.28. 05:40
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Budapest
Kapcsolat:

Re: Orange

Hozzászólás Szerző: supermario4ever » 2017.03.23. 01:09

Én Hikari-val értek egyet, én is azok közé tartozom, akik szerették az animét, és érdeklődéssel néztem végig. Főleg a KimiKiss Pure Rouge anime alatt jöttem arra rá, hogy lehet élvezni felnőtt fejjel a tinédzserekről szóló Slice of Life-okat is, HA van bennünk elég empátia ahhoz, hogy elképzeljük magunkat, hogy vajon akkor tinédzserként hogy viselkedtünk volna a szereplők helyében? Élek a gyanúperrel, hogy majdnem ugyanúgy, mint ők. Az Orange esetében meg közrejátszott az, hogy egy társukat kellett az öngyilkosságtól "megmenteni".

Naho esetlenségére meg az átlagos japán mentalitás lehet a magyarázat. Miután az átlag japán nem nagyon beszél / mutatja ki az érzéseit, ezért érthető, hogy ennek kimondásában bizony igen komoly hiányossággal küzdenek, ugyanez van a szerelem esetében is.

Engem az a jelenet érintett meg, amikor Suwa mondta Kakeru-nek, hogy nemcsak a boldogságban akar a barátja lenni, hanem a negatív érzelmekben is (nem emlékszem, hogy fejezte ki magát ^^').

Én egyetlen dolgot nem szerettem az animében, az openinget és az endinget (illetve akkor már kettőt). Ha az openingre rámondom, hogy sablonos zene, és elengedem annak az illúzióját, hogy valódi érzelmekről szól, akkor egészen hallgatható, de az endingtől a falra másztam. A leghamisabb, legnyálasabb férfi érzelmek, amit eddig japán dalban hallottam. Pedig a Kobukuro nagyon jót énekelt a Bakuman.-ban, ez itt most nagyon nem kisiklott.

Válasz küldése