Junchi írta:Őszinte leszek: Szörnyen nehéz eset ez az anime. Ha dobni nem is dobom, de kénytelen vagyok az általam csak nagyon ritkán használt on-hold funkcióhoz nyúlni, ami miatt kicsit lelkiismeret furdalásom van, hisz mégis csak egy paktum részeként született meg ennek az animének az ötlete, a részemet pedig mintha nem teljesíteném, de egyszerűen az van, hogy még Luciferrel is inkább néznék most farkasszemet (vagy Titkossal, dühösnek vélt tekintetével és hatalmas pallosával).
XDDD Amúgy no problem, igazából asszem írtam is többször (már a kihívás előtt is), hogy ezt még én is részletekben néztem (
én, aki a Ranmát kb. non-stop tolta le... XD), pont úgy 30 részenként szünetet tartva, esetleg beiktatva a 30-as "csomagok" közé valami rövidebb, 12 részes, más jellegű animét, mert baromira "tömény" a cucc. (Persze nem olyan értelemben, hogy "OMG, DEEP!", hanem hogy az általad is említett totális randomság és agyfaszság nagy dózisban azért meg tudja feküdni az ember gyomrát. XD) Ha ez megnyugtat, úgy az első 30 rész után javulni fog a helyzet, de nem állítom, hogy később a nagy story arc-ok animéjé válna a cucc, vagy bármi. ^^" De annyiból pl. mindenképp jobb lesz, hogy Oshii visszább fogja a randomkodását (ugyanis ez nem csak Rumiko bűne, a fazon az animében még rátett egy lapáttal...), illetve később távozik is a rendezői székből, az utána jövő fazon pedig már jóval inkább mangahűbb, vagy legalábbis fogyaszthatóbb epizódokat fog szállítani. (Persze szvsz, van olyan, aki meg az Oshii-érára esküszik, mondván, hogy "tőle lett akkora siker az UY, amekkora!", amire mondjuk én lazán azt mondom, hogy bullshit, de az tény, hogy voltak nagyon jó saját ötletei pár epizódban, illetve a mozifilmek terén kifejezetten brillírozott.) Valamint az sem hátrány, hogy talán pont az első 30 rész után hozzák be azt a megoldást, hogy felhagynak a "félbevágott" epizódokkal (vagyis amikor a 25 perces műsoridőt még eleve 12-12 percre "vágták ketté" és két külön sztorit meséltek el), mivel így mégis több idő jut 1-1 plotra, több mindent ki tudnak hozni az adott rész történetéből. (Még akkor is, ha továbbra is epizodikus marad, szóval 90%-ban a rész elején felvetett probléma a rész végére megoldódik.) Szóval a lényeg, hogy részemről egészen addig "él a paktum", amíg nem dobod az egész cuccot véglegesen.
Időlimit nincs, azokat te mondogattad magadtól, hogy "végig akarom nézni a nyár végére/az őszi conra/az év végére", de én ezt mind rád hagytam, mert sejtettem, hogy nagyobb falat ez a cucc annál, mint hogy így lenyomd... XD) Szóval én azt mondom, hogy take your time, majd ha 1-2 rövidebb sorozatot néztél "pihenésképpen", akkor esetleg utána megint folytatod, aztán ha eljutsz úgy 60-ig, megint nézel valami mást, stb. Szerintem így fogyaszthatóbb is az UY, meg kevesebb eséllyel lesz tőle csömöröd/utálod meg az egészet. XD
Junchi írta:Két nagy problémám van vele, de azok bőségesen rányomják a bélyeget az egészre: 1) idejétmúlt,
Itt változó, hogy mire gondolsz. Ha arra, hogy eléggé érződik a cucc retro hangulata (opening/ending, látványvilág, zenék, stb.), akkor azt mondom, hogy ez max neked probléma, én pont örültem neki, elvégre ha valami a 80-as években készült, akkor legyen már a hangulat is olyan.
(Kifejezetten bírtam az ilyen kikacsintásokat is, mint a Star Wars utalások, vagy hogy Atarunak DeLorean-es poszter van a szobája falán... XD) Azt meg külön poén volt látni, hogy hány későbbi sorozat merített ebből ihletet, legalábbis erős a gyanúm, hogy Tenci Muyótól a To Love Ru-ig sok cucc használta fel akár a settinget, akár egyik-másik karit alapként.
Ha viszont úgy érted, hogy ami akkor még viccesnek, szórakoztatónak, fantáziadúsnak számított, az már baromira "megfáradt" és leginkább ezerszer ellőtt klisé, akkor igazat kell, hogy adjak, de ezt meg nehezen tudom a sorozat számlájára írni. Kicsit olyan ez nekem, mint amikor a sok Trónok Harca-fan azzal jön, hogy "hát igen, végre itt a modern Gyűrűk Ura, ami kijavítja a Tolkien művében fellelhető "gyermekbetegségeket", mint amilyen a csak fehér és fekete karakterek szerepeltetése, a pátoszos fogalmazásmód, a népmesés "gyerekesség" stb-stb.", én meg nem értem, hogy miért kéne egy 50-es években kiadott regénynek felróni, hogy miért nem úgy lett megírva, mint egy 90-es években megjelenő. Szóval ezzel is így vagyok: lehetséges (sőt, szinte biztos), ahogy amiket az UY felhasznál, azt az elmúlt 20-30 évben már egyéb animék képesek voltak ötletesebb formába önteni (legyen most szó a poénokról, settingről, vagy a karakterekről), viszont ettől még az UY nem lesz kevesebb számomra. Sőt, igazából valahol pont ott van számomra a cucc "varázsa", hogy
ennyiféle izét összevegyíteni azóta sem sikerült egyetlen más animében sem. XD Szal űrlények, fantasy lények, skizó csaj, yuki onna, kínai isten paródia (Benten), bátykomplexusos csaj (ő még nem szerepel, majd fog... XD), szadista hajlamú csaj, burzsujgyerek, Lumot idolizáló gyökér banda (na ha valakiket, őket rühelltem, de mint karakterek, használhatóak... XD), saját gyereküket folyamatosan oltó szülőpáros, féltékeny kis pöcs unokaöccs, démonűző miko (akinek meg nyugati stílusú bűvész a férje, csak hogy teljes legyen a kör... XD), stb-stb. és az egész gárdát végigírhatnám. XD Persze én sem ezen nőttem fel, sőt, a Ranma és az IY után, a 2000-res évek vége felé kezdtem nézni, de miután én is túl voltam úgy az első 30 résznyi "kemény magon", egyre inkább rákaptam az ízére és miután elkapott a hangulata, már teljes mértékben élvezhetően találtam, dacára a korának.
Vagy ha egyikre sem gondoltál, akkor fejtsd ki légyszi, hogy nálad miben volt "idejétmúlt", mert akkor nem értem. ^^"
Btw, csodálom, hogy azt még senki nem hozta fel, ami meg nekem volt fura: hogy ahhoz képest, hogy ez egy sci-fi/fantasy hibrid lenne, szinte slice of life. XD Mármint oké, történnek a hülyeségek, meg jönnek a fura lények, de gyakorlatilag egyetlen városnegyeden belül játszódik az események 90%-a, pedig én anno a képek, meg leírások alapján arra számítottam, hogy minimum ilyen Star Trek/Dirty Pair stílusban minden epizód 1-1 új bolygó meglátogatásáról fog szólni, lesz itt űrkaland, meg lézerrel lövöldözés, meg ami belefér. Ehhez képest én az elején azért haladtam baromi lassan vele, mert az egy dolog, hogy weird és random, de hogy ennyire "slice of life" vonalon mozogjon az egész, hogy mondjuk véletlenül megidéznek egy debil miniördögöt, aztán azon agyalnak végig, hogyan kéne visszaküldeni, vagy hogy XY anyja eljön látogatóba és erről szól egy egész rész...nos, az elsőre kissé mellbe vágott anno. XD Kb. a mozifilmek (főleg az első kettő-három) voltak azon a "space opera" szinten, amit én majdnem minden résztől vártam volna látatlanban. Aztán persze miután én is lenyomtam úgy az első 30 epizódot, egyre inkább tetszeni kezdett és ma már fura lenne másmilyenként.
Junchi írta:2) NEM vicces. Nem jópofa, nem humoros, nem kellemes.
Na, ebben mondjuk abszolút nem értünk egyet, mert nálam a hangos röhögés és a laza mosolygás közti tartományban mozogtak a cucc poénjai, de igazából én mindig úgy éreztem, hogy itt a fő poénok a karakterekből és az egymással való összeeresztésükből fakadtak. (A randomon, meg a perverzen kívül, bár utóbbival én annyira nem értek egyet, majd mindjárt kifejtem. XD) Szal mint egy amcsi sitcom, mit tudom én, Rém Rendes Család, ahol szintén annyiból álltak a karakterek, hogy "lusta feleség, életét gyűlölő vesztes férj, csajozni akaró srác, meg a két lábon járó szőke nős vicc húgi", de ezeket olyan jól keverték, hogy hosszú szezonokra le tudták vele kötni a nézőket. Az UY valami hasonló csak sokkal weirdebb/randomabb, meg nem négy, hanem közel 24 karit mozgat. XD (Jó, most nem számoltam meg őket egyenként, de ha az összes visszatérő szereplőt összeszámolnánk, simán lennének szerintem ennyien, lehet többen is... XD) Persze ők nem szerepelnek együtt az összes epizódban, de ha ezekből úgy 4-5-öt elővesznek 1-1 részben és "egymásnak ugrasztják őket", akkor máris garantált a hangulat. XD Persze nálam is volt pár olyan kari, aki idegesített (pl. ahogy írtam már, a Lumot bálványozó négyesfogat úgy egészében, de főleg a "fővezér" Megane), meg olyan is, akit csak untam/nem tudtam vele mit kezdeni (ez a "Kurama férjet keres" vicces volt úgy az első 1-2 alkalommal, de negyedjére vagy hanyadjára is visszahozni, ráadásul ugyanazzal a koncepcióval...), viszont ezek száma elenyésző volt, meg nálam úgy egy ilyen "elcseszett" karira jutott kb. tíz másik, akik viszont teljesen betaláltak.
Junchi írta:Kétféle humorral dobálózik ez a cucc: a perverzzel és a randommal. A probléma, hogy egyik sem működik. A perverz viccekkel nagyon túllőttek a célon - lehet csak nekem nincs humorérzékem, de ez a protokoll-perverzió valahogy nagyon nem kóser. Rendben, MC-nk egy egészséges teen, aki a farka utasításait sok mindenben követi, de ez, hogy rámászik minden nőre, mindig az éppen legújabb csaj kell neki és MINDIG valami perverzségen jár az esze, az gyorsan frusztrálóvá tud válni. Egyébiránt nagypofájú, önző és úgy általában véve nagyon idegesítő karakter.
Itt azért elsőre néztem (mármint az UY lenne "túl perverz", ma, amikor ilyen Queen's Blade és hasonló animék jönnek ki? XD), de aztán megmagyaráztad, hogy Ataru stílusára célzol. Amúgy tény, hogy minden nőre egyből mászna, de tegyük hozzá, hogy legalább "csak" azt csinálja és itt meg is áll a cucc. XD Szóval egyrészt itt szerintem pont elkerülték a későbbi kliséket ("töketlen, nőhöz szólni sem merő lúzer" vs "minden csajt egyből meghúzó "alfahím""), mert Ataru ugyan próbálkozik, de értelemszerűen ezzel a stílussal Lumon kívül más nőnek nem kell. XD Másrészt meg azért ez szerintem még mindig "harmatos perverzió" ahhoz képest, hogy lehettek volna itt fürdős jelenetek, csöcsre esések, meg a szintén halálig ismételt "elsőre persze átnéznek rajta a csajok, de végül egész háreme lesz, mert mindegyik rájön, hogy mégis szerelmes ebbe a faszba" fordulattal sem éltek. Szal tényleg annyi lett az egészből, amennyit te is írsz: az egészséges teen menne a farka után, de persze ezzel a hozzáállásal sehová sem jut, Lumon kívül, de ugye az ő kapcsolatuk és "megismerkedésük" meg különleges... XD Az utolsó Atarus mondathoz meg: ez igaz, de ez olyan, mintha direkt csak a rossz tulajdonságait sorolnád. Azért van neki jó oldala is, igazából szerintem ez a "parasztság" nála inkább egyfajta "pajzs", ami leginkább azért alakulhatott ki, mert ha megfigyeled, Lumon kívül kb. mindenki a búsba kívánja, kis túlzással nincs egyetlen szereplőnek egyetlen kedves mondata sem hozzá, még a szülei is olyanokat vágnak a fejéhez, hogy "bánom, hogy megszülettél", az osztályban egyfajta "legrosszabb" fokmérőként hivatkoznak rá (értsd: bármi kirívóan rossz/durva dolog történik, egyből Atarura asszociálnak róla), stb-stb. Egy ilyen környezetben, ahol az ember úgy érzi, hogy folyamatosan "támadják", nem nagy csoda, ha egy frusztrált, agresszív paraszt lesz. Persze jó kérdés, hogy vajon így született és ezért kezdték el basztatni, vagy pedig eleinte aranyos, rendes gyerek volt, csak a sorozatos cseszegetések hatására vette fel magára ezt a "paraszt pajzsot", de szerintem talán egy kicsit mindkettő. Volt, aki azt is kifogásolta, hogy "Lum mit láthat egy ilyen szerencsétlen gyökérben?", de szerintem pont azt, amit a többiek nem: mivel vele él, ő van hozzá a legközelebb, illetve nem "idevalósi" (tehát nem volt ideje felvennie ezt az "utáljuk együtt Atarut" divatot), ezért ő a jó tulajdonságait is meglátta, így nem csoda, hogy sokszor még meg is védi, amikor a többiek ok nélkül oltogatnák sokadjára. Már csak azért is gondolom így, mert amúgy nem egy olyan epizód van, ahol pont mindenki másnál állhatatosabban csinál valamit, vagy pont azért rokonszenvez XY karakterrel (és itt most nem csak az "ügyeletes jó nő" típusú karikra gondolok XD), mert rokonlelket lát benne. (Pl. írtad, hogy 9-25-ig nézted, ebben nem tudom, hogy a 25. rész is benne volt-e, vagy az már pont nem, de az pl. pont egy ilyen rész, ott kvázi nem Ataru a paraszt, hanem mindenki más.) Illetve bár őt próbálja mindenki valamiféle szörnyetegnek beállítani a "stábból", de szerintem simán vannak nála sunyibb/szemetebb fazonok is. Szal igen, fárasztó lehet a gyerek, de ő legalább "egyenes". XD Ezzel szemben ott van Mendou, aki a kifinomult, gazdag burzsuj álcát használja fel arra, hogy nőket csábítson magához, de valóban ugyanolyan perverz, mint Ataru, vagy már említett "kedvenceim", a "Lum Rohamosztagosai" banda, akik egyrészt tökéletes megszemélyesítői egy idoljába belehülyült weaboonak (azóta is hülyét kapok attól, ha bármelyik anime előveszi ezt az "XY csajnak fanklubja van azt osztályban" klisét, pedig Shuffle-től TLR: Darknessig mindenhol szerepeltek már...) másrészt meg náluk még az egész Lum-mánia kap is egyfajta militarista felhangot. Szal ahogy Megane nem egyszer ugráltatja a másik hármat, basztatja Atarut, stb-stb., az már-már führeri szint. (Ja, majd nézd már meg, ha odajutsz, a Movie 2 elején mintha valami náci kalapot hordana, amikor beöltöznek, ráadásul hozzá az a fej, amit vág, miközben a tükörben próbálgatja magán... XDDDDD) Szal nem tudom, én a masszívan rohadék/paraszt karaktereket általában utálni szoktam, de Ataru mégis ott figyel a kedvenceim között, egyszerűen nem éreztem úgy, hogy ez az egész "nagypofájú és önző" mentalitása őszinte lenne és hogy csak ebből állna a karaktere.
Junchi írta:A másik tréfa-forrás a random, amivel alapból nem lenne probléma (Gintamán edződök 2006 óta, tisztelettel), de itt megint csak nem működik. Egyszerűen nincs meg az epizódoknak az a jópofa lendülete és világos íve, ami elegendő motivációt adna a folytatásra. Nem, éppen mindig az történik, amihez kedvük van. Nincsenek jópofa szituációk, kissé kreatív helyzetek vagy érdekes interakciók. Egyszer csak úgy átkerülünk a múltba, másszor jönnek a mindenféle mitológiai lények vagy az űrből valakik és kapunk egy hatalmas káoszt, a végén valami alibi-zárással. Szóval nem elég, hogy humorát tekintve vérszegény, még kissé céltalan is, ami 195 részre elhúzva aztán minden, csak nem vonzó.
Na, ezzel nagyrészt egyetértek, mert tényleg tök random, ráadásul nem is az van, hogy kitalálnak mondjuk egy múltba utazós, vagy másik bolygón játszódó arcot, ami legalább pár részig kihúzná, hanem 25 perces "weird adventure"-ök vannak. XD Azt viszont nem mondanám, hogy nem érdekes vagy kreatív, hiszen ennyi "baromságot" már eleve kitalálni sem lehetett könnyű, pláne nem úgy, hogy minden hétre jusson valami újabb és közben mégse váljon önismétlődővé. XD Persze az ad-hoc jelleg valóban jelen van (szerintem Rumiko ezt valahogy úgy írhatta, hogy minden hétre kitalált egy helyzetet/szereplőt, aztán attól függően lett valaki főszereplő, vagy visszatérő szereplő, hogy a sok egyepizódos fazonból melyik után kapott nagyobb mennyiségű rajongói levelet XD), de én ezzel is úgy vagyok, mint a cucc "idejétmúltságával": a maga idejében szerintem pont, hogy szokatlanul weird és fantáziadús volt, csak ma már, amikor szinte minden egyes ilyen húzást láttunk már más animékben is, "megkopott" ez a hatása. Én pl. az első pár részben még folyton a Ranmához hasonlítgattam, nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy ott azért jobban volt megírva 1-1 karakter interakció, viccesebb volt 1-1 helyzet, stb. Aztán utána vagy félre tudtam ezt rakni, vagy csak rákaptam az UY saját "ízére", de akármelyik is történt, egy idő után már azt vettem észre magamon, hogy ezt is tudom ugyanúgy élvezni, mint egy Ranmát vagy egy IY-t.
Junchi írta:A karakterek is rettenetesek. Mindenkinek van egy bejáratott vonása, amiből totális képtelenség akár csak egy kicsit is kimozdítani őket. Nagyon nem szeretem az ilyet. Egyesegyedül Lum az, aki egy nagyon jól eltalált komponense ennek a cuccnak, tényleg szinte sajnálom, hogy nem egy épkézlábabb darabban kapott inkább főszerepet.
Na igen, elérkeztünk a post azon részéhez, amiben
abszolút nem értünk egyet. XD Mert lehet, hogy valakinek nem jön be a cucc humora, az ad-hoc események, a randomság, de szerintem pont a karik a legerősebb pontja ennek az egésznek, én legalábbis imádtam a nagy részüket, szerintem ők a cucc "lelke", nagyrészt rajtuk áll vagy bukik, hogy maga a sorozat mennyire fog bejönni az adott embernek. (Ez mondjuk Rumiko majd' minden cuccára igaz szvsz, de az UY-nél aztán főleg szeretni "kell" őket, különben unalom és kínszenvedés lesz nézni a sorozatot. ^^") Az mondjuk igaz, hogy nagyrészt 1-2 jellemvonásban kimerül a legtöbb karakter, de pont ezért vannak 20+-an, így már érvényesülni tud a cucc fentebb taglalt "sitcom jellege", illetve így többségében nincs az, hogy untig ismételnek 1-1 szereplőt, hanem ahogy haladunk a sztoriban, úgy mindig eldönthetik, hogy épp melyiket "húzzák elő a kalapból" az adott epizód idejére. Nekem igazából azért is ment nyögvenyelősen az első kb. 30 epizód, mert ott még nem szerepeltek annyian (legalábbis, mint rendszeresen visszatérő, "bejáratott" szereplők), hogy igazán szórakoztató legyen a "bolondokháza". Amikor már összegyűlt a többé-kevésbé állandó brigád, akkor úgy éreztem, hogy a sorozat megtalálta a "saját hangját" és onnantól már jól szórakoztam rajta.
Lum meg természetesen rulez (:3), és tény, hogy ő az összes kari közül a legkidolgozottabb, de attól én még nem igazolnám át egy másik animébe, szerintem tökéletes ő ebben a brancsban. XD (Amúgy sem nagyon tudnám már elképzelni Ataru nélkül. XD)
Junchi írta:(Apropó, van még egy okom az on-holdra rakás mellett: közben offline is lenyomtam haverral egy ugyanilyen "ha te megnézed ezt, én megnézem cserébe azt" szerződést, amiért mondjuk csak két tizenrészes cuccal kell "fizessek", ami momentán egy kissé vonzóbb ajánlat, mint a majd 200.)
Mondom, semmi gond, nyugodtan nézd meg azokat, hátha utána újra lesz energiád folytatni az UY-t. XD