Hozzászólás
Szerző: Junchi » 2014.08.30. 08:36
Noein
Ha röviden akarnám összefoglalni ezt az animét, akkor azt mondanám: outstanding cucc, rengeteg támadható felülettel.
Nálam nagyon bizonytalanul indult. Egyből a hideg, mély vízbe lettem hajítva, jött egy halom sub-plot, csak úgy kapkodtam a fejem és próbáltam közben nem lemerülni a medence aljára. Egy kis segítség jól jött volna. Aztán, kis adagokban, de végül jött is: Ez még jó is lehet. És lett!
Az első pár epizódot ha rossznak nem is mondanám, de funkciójában szegénynek annál inkább. Az akció decens, a fel-feldobott labdák érdekesek, viszont baromi repetitív az egész. Karasu minden epizódban elszövegeli a kötelező "Ore wa Haruka wo mamoru!" frázist, Atori minden részben felbukkan, majd felsül, a "madarak" minden egyes alkalommal kiruccannak Harukáék téridejébe, majd visszatérnek a sajátjukba. Közben a főhős csapat éli a megszokott kis mindennapjait, mintha körülbelül semmi nem történne velük nap mint nap. Ahemm...
Aztán a hetedik, nyolcadik rész környékén azt vettem észre, elkapott a hangulata, a struktúrája is mintha megváltozott volna a cuccnak, és még talán komolyabb is lett. Kevesebb gag-fej és erőltetettség, több stílus és plot. Utóbbi kimondottan jól megírt, még akkor is, ha a maga kis hullámvölgyei azért megvannak. A tudományos része például erősen ambivalens. Tetszett, hogy valós dolgokat is beemeltek a képbe, mint az extra dimenziók elmélet, a hullámfüggvény összeomlása, kazualitás és társai; ugyanakkor voltak baromságok is, sokszor valós dolgokat kevertek össze a fantáziával, amit nem túlzottan csípek. Gondolok itt például arra, mikor Karasu benyögte ezt a "lehet, hogy az emberi érzelmeink másik téridőket is nyithatnak" dolgot vagy az elején a shounen-fightba illő harcuk kihatással van a kvantumvilágra. Meg egyébként is, mi a rákot akartak például a gamma-részecskéken fénysebességre gyorsítani, amikor azok eleve nagy energiájú elektromágneses hullámok?
Persze ez mind csak felsorolás, semmi komoly, semmi ténylegesen kiábrándító, meg amúgy is: ennyi írói szabadság szerintem bárkinek kijár. (Csak mondom, a tény zavart, hogy ezek így kerültek bele, mikor egyébként sok mindent eltaláltak.)
Szóval van egy sokszor valós dolgokra építő, de azért a gyökereinél fogva inkább fantasy-jellegű sztori, ami viszont többszörösen komplex és érdekes. A párhuzamos világok + időutazás kombót szereti a többség, én sem vagyok ez alól kivétel. Ezen felül kapott egy egészen unikális, egzisztencializmusra építő mondanivalót a cucc, bár legnagyobb sajnálatomra nem erre terelődött végül a hangsúly, inkább csak a felszínt kapargatták meg. Ha végtelen párhuzamos univerzum létezik, végtelen lehetséges jövővel, van-e értelme beszélni az egyénről, mint olyanról? Melyik világbeli én a valós én és itt is lehet-e egyáltalán beszélni erről? Ha a létezésünk bizonytalan, van-e helyünk abban a világban? Ha a létezésemet nem igazolja senki külső szemlélő, vajon létezem-e egyáltalán? Milyen jövő az, ahol az emberek feladják a fizikai testüket, hogy csakis tudatban éljenek tovább? Vagy az a jövő, ahol az egyén létezését adatként tárolják el és ha nincs rólad információ, nem is létezel? A kérdéseket azért köszönöm.
Látványosan nem ejtettem még szót a karakterekről, ami nem a véletlen műve. Ha meg kellene nevezni a Noein ténylegesen leggyengébb részlegét, akkor az a karaktergárda lenne. Szó se róla, a funkciója mindenkinek megvolt, viszont nem voltak elmélyítve, rengeteg potenciált a kukába hajítottak. Valahogy mindenkit igyekeztek szűkre szabottan csak abba a szerepbe beleerőltetni, amiben az első pillanattól kezdve voltak. Karasu "Harukát meg kell védeni!!!!44" baromsága nagyon hamar lefárasztott, Yuu "én vagyok az élet céltáblája" világszemlélete szintén (egyedül talán a legvégén gyógyul csak ki ebből az Ikari Shinji-szindrómából), Atori pálfordulása a végén nonszensz, Tobi a kis mindent tudó, Kuina, aki viszont semmit, esatöbbi. Egyedül Haruka, jövő!Ai és nagyon talán Isami/Fukurou azok, akiket nem lehet pusztán egyetlen szóval leírni, ami azért elég gáz.
A technikai dolgokat illetően is elég vegyes a kép, bár azért itt is inkább a pozitív oldal felé billen a mérleg. A grafika... noss, érdekes. A CG például meglepően korrekt. Baromira tetszettek például azok a bevágások, mikor a házat mutatták minden oldalról, de lehetne még mondani a shangrila-i mechanikus monsztákat vagy azokat a creepy csikóhal-szerű izéket. Ugyanakkor a karakterdesign elég WTF, Haruka macskaszemeitől szó szerint megijedtem először. Az animáció is elég vegyes, pölö az a harc Karasu és Fukurou között... jujj. A zenékkel nem volt különösebb gond, ahogy a seiyuukkal sem.
All in all, egy kissé haragszom a Noeinre, mert sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, mint amit végül kaptunk, de még így is egy kiemelkedő, stílusos és hangulatos darab, amire megérte időt áldozni. 8/10
Nem ajánlom akkor, hogy bárki megnézze. Mármint, fanatikus őrület ide vagy oda, ez enyhén szólva GÁZ...
) és a rajzolás is nagyon ott van. Szóval, ehm, én művészeti suliba jártam, ahol hetenke kb 10 rajz óránk volt és az Isten tudja hány művészettörténet és mégis azt mondom, hogy baromi jó. Szépnek nem nevezném, hanem egyedinek, érdekesnek és nagyon stílusosnak. Mindenkinek teljesen más az arca, vázlatszerű az egész, tetszik a ruha esése a karaktereken, stb stb. Szuper, imádom az ilyet. Az pedig még szuperebb, hogy mindehhez szuper animáció társul (Karasu és Isami harca a kikötőnél,hogy Atori kúszik mászik vagy amikor Noein kinyúlkál a lebegő tetstből).
