Umamusume Pretty Derby

[Titkos]

Valami ijesztő módon nem érdekel most semmi ebből a tavaszi szezonból, talán majd az Uma Musume: Pretty Derby-t for the lulz alapon bevállalom (meg azért, mert állatlányos, meg mert anno, amikor még valami játék PV jött ki belőle, ott poénkodtam azon, hogy "lol, a japánok elirigyelték az MLP nyugati sikerét" XDDD), de ettől sem várok csodát, egyrészt, mert ez az "egyrészes ONA" kb. már félig-meddig utal is arra, hogy mennyire lesz ez "ambiciózus project" a készítők részéről (értsd: valszeg valami reklám lesz a játéknak és ennyi), másrészt, mert ez már megint a szokásos moeizé, szal amíg a MonMusu, a Killing Bites (vagy ha már moét kell mondani, akkor az "izés" grafikája mellett/ellenére a Kemono Friends) tudott valami nem szokványosat kihozni ebből a szörnylány/állatlány-témából, illetve az is látszott, hogy azért biológiailag nem voltak tökhülyék, akik írták/rendezték a cuccot, addig itt valszeg megint az következik majd be, hogy fogták a szokásos moe csajokat, kitalálták, hogy ők akkor most lovak (ami kb. annyiban nyilvánul meg, hogy lófülük van, meg futnak) és...kb. ennyi. Na, majd kiderül, mennyire lesz igazam, de ebből most nem sokat nézek ki.

Edit: Mondjuk a Hinamatsuri poszterét meglátva röhögtem egy jót, Amblin Entertainment anyone?

[Titkos]

Uma Musume: Pretty Derby - 5/10 - Ezt egy kis kamarakabaréban adom elő.
Koncepció: "Egy a mienkhez hasonló világban a múlt versenylovai paripalányokként újjászülethetnek."
Ricz (unottan, halkan): "Meh."
Koncepció: "Ecchiznek, cukiskodnak és aranyosak."
Ricz: (unottan, hangosan) "MEH."
Koncepció: "Egy csomó valósággal való áthallás van benne a tényleges versenylóról, a versenyeiről, a vele történtekről, meg minden."
Ricz (hangosan ásítva): "MEEEEEH."
Koncepció: "Mi bajod van? Hiszen jó lett, 7 pont felett zárt, majdnem 8-on a MAL-on!"
Ricz (Puzsér Robis tekintettel és hangvételben): "Nem szeretem a lóversenyeket, és nem is érdekelnek. Ez inkább szól Farkasházi Tivadarnak, mint nekem. Én ha lovat akarok b***ni, akkor kimegyek a tanyára. De addig is: *hanyatt szegi teljesen a fejét és unottan hangosan* MEEEEEEEEEH."

Én ugyan ezt már kb. az eleje körül kaszáltam (értsd: első epizód, az is inkább csak tekergetve, utána max így bele-belenézegettem a későbbi részekbe), de szerintem egyetlen fő baj volt vele, az viszont megmérgezte az egészet és már a legelején megölte: az, hogy ez igazából egy idolanime. Nincs ennek köze sem a szörnylányos, de még csak a kemonomimis sorozatokhoz sem, ez egy Idolmaster lóversenybe bújtatva. Amikor megjelent a "menedzser fazon" (megint csak kb. így átemelve egy az egyben az Idolmasterből és hasonszőrű "testvérsorozataiból", ő ugye az a "self-insert" karakter, akivel a nézőnek kellene azonosulnia, mint amikor egy fanficbe valaki saját magát írja bele főszereplőnek, ergo nálam ettől csak gagyibb lesz), akkor már éreztem, hogy ez a cucc végleg meghalt a számomra. Én ugyanis jellemzően azért nézek ilyen sorozatokat, mert elvárom, hogy a bioszos poénokat nyomassák bennük és vagy a Killing Bites vonalán elindulva a valóságban is létező állati képességeket szőjék bele a karakterek jellemébe (ehhez nem is kell valami rohadt nagy ecchinek lennie, lásd kodomo kategóriában a Kemono Friends-et pl.), vagy ha már valamilyen kitalált lényeket hoznak be, akkor kellően dolgozzák ki azok képességeit úgy, hogy elhiggyem, hogy ilyesmi létezhetne (lásd MonMusu, ahol ugye fele-fele arányban voltak valódi, illetve mitológiai lények, de utóbbiakat is tök fantáziadúsan oldották meg). Na most az alapján, amennyit én ebből láttam, itt semmi ilyesmi nem történt, lófarkuk/fülük van a csajoknak, meg patkót raknak a cipőjükre és...kb. ennyi. Ez így elég kevés, a lóverseny meg önmagában engem sem érdekel, szóval ja, ez inkább erősen miss volt most, mint hit.

[Dodgers]

Az Uma Musumét fél (vagy inkább háromnegyed, tudom, képzavar) szemmel követtem vélemények olvasása szintjén, és amennyire az a kép jött le, hogy a kezdeti idolozgatás később ilyen-olyan módon a háttérbe szorul majd, és inkább sportaniméhez méltóan a tényleges lóversenyeken lesz majd a hangsúly, annyira zavar meg egy kicsit most az, hogy a jelek szerint mégiscsak maradt valamennyi idol-faktor a későbbiekre is, szóval ennek mindenképpen nézés lesz egyszer majd a vége. Már csak azért is, mert:

- az "ez akkora állatság, hogy még jó is lett" szenzor közepesen bejelez, és én voltam az az elvetemült állat akinek a Frame Arms Girl is tetszett egy 7/10-es szinten, úgyhogy akár ebből még jó vásár is lehet.

- az idoltéma mint olyan nálam inkább sík semleges, viszont ha az itteni idolozgatás legalább egy kicsit hozza a 2011-es Idolmaster (= az eddig látott idolos cuccok között az egyetlen ami tudott szórakoztatni és a koncepció se zavart) szintjét/módját, akkor akkora gond már nem lehet.

- ezt konkrétan az /a/-n olvastam, de eléggé felkeltette a figyelmem egy olyan vélemény, ami szerint az UM sokkal "forróvérűbb" (hot-blooded) mint a Megalo Box, ami már csak azért is érdekes véleménymorzsa, mert amennyire van egy bizonyos szinten sztárolva az MB mint OH YEAH EZ MANIME BOX, annyira meglepően langyoska az első egy-két részt leszámítva. és tekintve, hogy a Keijo egy meglepően hype-os sportcucc volt a látszata ellenére, már csak ezért se szeretnék elmenni az UM mellett csak úgy.


Mondjuk mostanában az is segít, hogy az OniAi révén lett egy közepesen erős hajlandóságom arra, hogy olyan cuccoknak is esélyt adjak amik elsőre brutálisan rossznak tűnnek, és habár az UM-ből közel sem nézek ki akkora szemét-faktort, de így is belengi nálam egy amolyan "hát ja, nem látszik nagy durranásnak, DE valami mintha mégis lenne benne" beütés, így ha közepesen is, de bízok abban hogy az UM is egy ilyesféle megosztóbb ökörség ami betalál majd nálam.

[scineram]

Nos megtörtént, aminek meg kellett. Kíváncsi leszek ezúttal milyen történetekhez nyúlnak. Remélem nem maradnak továbbra is a Spicánál, bár az sem lepne meg. Végülis a maradék trió elég népszerű, és gondolom jó sztorit tudnának összehozni. De szívesen látnék más karaktereket a középpontban. Úgy tűnik az animációs produkció is marad a jól bevált csapatnál.

Egyébként azért nem ez volt a titkos álmom. Igazából a Cinderella Gray full adaptációjára lettem volna leginkább kíváncsi, mégpedig a CygamesPictures által. Ugyanis meggyőzött a Princess Connect és a Manaria Friends produkciója, hogy eléggé ütőképes csapatot hoztak össze. Még a kellő integritásuk is megvolt a szakuga szempontjából, a videójátékos gyökerek ellenére. És azt gondolom, némi ilyen vérátömlesztés a frissesség szempontjából is jól jöhet. Kíváncsi lettem volna egy teljesen új rendezői és animátor gárda saját víziójára. Főleg mivel a manga nyersebb stílusa és karakterdizájnjai eltérnek a franchiseban megszokottól, jobban illeszkedvén a Weekly Young Jumpba. Mondjuk ez részben meg fog jövőre valósulni, hiszen a Road to the Top ONA már az ő munkájuk lesz. Így akár még a vágyott CG adaptációt is megkaphatom. Esetleg ha már a manga véget ért, elvégre a Cinderella Girls manga is hozzájuk került.

[scineram]

Nos megtörtént, aminek meg kellett. Kíváncsi leszek ezúttal milyen történetekhez nyúlnak. Remélem nem maradnak továbbra is a Spicánál, bár az sem lepne meg. Végülis a maradék trió elég népszerű, és gondolom jó sztorit tudnának összehozni. De szívesen látnék más karaktereket a középpontban. Úgy tűnik az animációs produkció is marad a jól bevált csapatnál.

Hát ezzel azért valamennyire sikerült meglepniük. Egyrészt nem számítottam, hogy már idén debütál a 3 sorozat. Gondolom ez az őszt jelenti konkrétan. Másrészről viszont marad a Spica, de nem úgy, ahogy én vártam volna. Szóval Kita×Sato lettek a főszereplők, ami azért is furcsa, mert az ő érájukból eddig nem nagyon van másik karakter. Márpedig a kortárs, nem anime-originál riválisok tábora óriási szerepet játszott a 2. évad sikerében. Esetleg ez azt vetítheti előre, hogy a következő hónapokban fognak még újabb fiatalabb karaktereket debütáltatni? Nem mondom, az nagyon hatásos meglepetés lenne, ha mondjuk nem jelentenék be Duramentét új szereplőként előre, hanem egyszer csak feltűnne az anime első részében.

Mondjuk ez részben meg fog jövőre valósulni, hiszen a Road to the Top ONA már az ő munkájuk lesz.

Nos, a reményeim megvalósulni látszanak. In CygamesPictures We Trust. Ha a PV reprezentatív, akkor eddig ez lehet az egész franchise legjobban meganimált darabja. A poén, hogy én eleinte valami sorozat féleségre számítottam, de úgy tűnik egyetlen részes lesz az ONA. Cserébe viszont a hosszáról sem tudni semmit.* Azért bízok bennük, hogy a trió története méltó adaptációt kap. Különösen arra vagyok kíváncsi, mit kezdene majd Ayabe sztorijával. Ideje már megint kisírni magamat, na! Egyetlen szopás jöhet még közbe, hogy honnan kapunk majd feliratot. Az Umayon ugyanis egyetlen fansubber érdeklődését sem keltette fel. Remélem nem maradunk majd hoppon a ROAD TO THE TOP esetén is.

*Oké, ezt a részt benéztem. A forrás szerint egyértelműen sorozat lesz, gondolom rendes epizód hosszal. Így már nyugodtabban nézhetek elébe.

[scineram]

Ami késik, nem múlik. Az eddigi termés már 2 × 1 cour teljes évad, és 2 × 2 cour rövid anime, és persze több manga is.

Előre tekintve, és amik miatt is ezt nyitottam, holnaptól Road to the Top négy héten át Youtube-on engsubbal! Majd pedig valószínűleg ősszel a 3. szezon. De aki az eddigiekről írna, mostantól az se tartsa magában!

[scineram]

Ami késik, nem múlik.

ROAD TO THE TOP 1.

(A sakuga linkek spoilerek!)

Vicces volt a premier után olvasni a komment szekcióban és twatteren a japán rajongók hitetlenkedését, hogy ez minőség tényleg ingyenes? Ez így rendben van? Egyeseknek szinte bűntudatuk volt. Elvégre létezik olyan, hogy szenvedély projekt, és ez talán eddig a legközelebb áll hozzá, amivel populáris animés kultúrában találkoztam. Személy szerint inkább már passion franchise.
Szóval a saját stúdió is megmutatta mit tud, ráadásul egy viszonylag újonc gárdával. Valóban a legjobb animációs produkció lett eddig a franchise történetében. Még úgy is, hogy Youtube kompresszió brutalizálta valamennyire. Tekinthetjük-e ezt vajon egyfajta forradalomnak?
Make anime, to make money. ⟹ Make money, to make anime. To flex.

Kezdődött az egész egy aranyos új intróval, majd a lenyűgöző opening. A zenét eddig nem ismertük, de a Blow My Gale mellőzése továbbra is meg van bocsátva. Az eddigi legtempósabb nyitódal, tökéletesen illik a pörgős történethez. Minden vágásból sugárzik a szenvedély és az intenzitás. Ezt a logót mégis honnan szalajtották???
Ahogy vártam, jót tett frissesség szempontjából a teljesen új vizuális stílus. A karakteranimációra iszonyat odafigyeltek minden pillanatban, a mellékszereplőkre is. Az ebédjelenet a megtelt kantinban is jól meglepett, igazi mobuma fanszervíz! Persze az akcióra is odafigyeltek. A futás animációja eddig talán a legdinamikusabb és legintenzívebb. Ami kilógott néhány ponton, az továbbra is a 3DCG. Ez ugyan javult a másik csapathoz képest, de azért még nem az igazi, egy-két helyen kiveszi az embert a pillanatból.

Az első szezon hagyományosabb sport anime felállása és a második évad epikus karakterdrámája után világos volt, hogy a sorozat története a korábbiakhoz képest kisebb szabású lesz. Ami a leginkább feltűnő változás a TV sorozatokhoz képest, hogy a csak 4 epizód terjedelme miatt sokkal fókuszáltabbnak kell lennie, ha kellő súlyú történetet akar elmesélni. Ennek egyik következménye, hogy a korábbi évadok fergeteges gag humora erőteljesen a háttérbe szorul. Helyette a három hősnő vetélkedésére és küzdelmére fókuszál a három Klasszikus Koronáért, és annyit tart meg a poénkodásból, amennyivel még pont hozzátesz visszafogottabb hangulatához, és amennyi a karakterépítéshez szükséges.

Az első epizód cselekménye a Satsuki Sho és felvezetése. Egyetlen részre szorítkozva igen jól megalapozza a karaktereket. Rengeteg apró pillanat, mondat vagy finoman meganimált mozdulat szépen a mutatja be mindenki jellemét és fő személyes motivációját. A főszereplő leányzók természetesen imádnivalóak, és iszonyat aranyosak az interakcióik barátokkal és másokkal. De ezen felül mindegyikük jellemének sikerült igazi mélységet is adni már ebben a epizódban. Legyen az a csöndes Admire Vega melankólikus viszonya rejtélyes testvérével, vagy a látszólag nagy egójú T.M. Opera O eltökélt vágya, hogy bármi áron elkápráztassa a közönséget. De közülük is a “címszereplő” Narita Top Road kapta a itt a legtöbb figyelmet. Láthatjuk, ahogy csiszolatlan, de sok potenciált rejtő, egyben bizonytalan és szégyenlős gyerekként találkozik leendő edzőjével. Ebben különösen jelentős volt szerintem az a pillanat, amikor az nemes egyszerűséggel az apja bemutatta a trénernek. Úgy éreztem, főleg a nyugati fanok és antik kontextusában, hogy ez egyfajta fordulópont volt a franchise (legalábbis animés) történetében.

Összességében igencsak meggyőző volt, amit belesűrítettek egyetlen normál hosszúságú részbe. Első nézésre még volt egy olyan érzésem, hogy kicsit már feszegette is a határait, és elbírt volna még néhány perc játékidőt, ha már a puszta online terjesztés mellett döntöttek, és ragaszkodtak a 4 részes kerethez. Másodikra azért már nem érződött ennyire, igaz a telített tartalom miatt rendes ending csak nem jutott a végére. Így is viszonylag hirtelen ért véget. Az is megfordult a fejemben, hogy a részeket egybe vágva bemutathatták volna akár filmként mozikban. De örülök, hogy nem így lett, mert sokáig lemondhatott volna róla a külföldi közönség.

[scineram]

Ami késik, nem múlik.

ROAD TO THE TOP 2.

Míg az első rész csak feszegette határait, a második már át is törte azokat. A majd 26 perc játékidő fényében is fájó volt olvasni a rendező kommentárját, hogy milyen nehéz szívvel kellett így is több perccel megvágnia. Többek között Ayabe történetét is.

A folytatás ugyanis meg van pakolva a Satsuki Sho utóhatásától egészen a Japán Derby konklúziójáig. Itt ki is teljesedik hőseink első részben megalapozott karakterépítése. Megismerjük Ayabe viszonyát nővérével, és hogy introvertáltságában jelentős szerepe van a

SPOILER

---

túlélői bűntudatának.

Emiatt azonban nem csak távoltartja magát másoktól, hanem egyszerre motiválja is a versenyzésben egyfajta kettős külső/belső nyomásként.

Másik oldalról pedig ott van Top Road extrovertáltságának két oldala. Nyitott, könnyen barátkozik, mindenkivel jó kapcsolatra törekszik. Már az első részben is látszott azonban a verseny előtti idegességén, hogy ez megfelelési kényszerrel párosul. Hogy ne okozzon csalódást szurkolóinak, és főleg edzőjének. Aki itt gondosan megértette vele a különbséget az előző verseny és a Derby pályája között, és hogy bátran állhat a következő kihívás elé önbizalommal telten.

Persze a körülmények több versenyzőnek lehetnek egyszerre kedvezőek. Így ez a futam ha lehet még kiélezettebb befutót eredményzett. Az animáció a kulcspillanatokban helyén volt, bár azért a 3DCG is bezavart több ponton, mint az első részben. Illetve a kettő féle látvány ütközése jelent problémát egyetlen vágásban. A tényleg kiemelkedő jelenetek persze igen emlékezetesre sikerültek, különösen Top Road reakciója az eredményre. Valamint az ő egyik futás közbeni arcképe, mely egy újabb tabudöntögetésnek érződött.

[scineram]

Ami késik, nem múlik.

ROAD TO THE TOP 3.

A Derby után Top Road és Ayabe szembenéznek démonjaikkal.

Amikor Ayabe nem sírta el magát a versenyt követően tűnhetett volna pozitív áttörésnek is. Azonban ha valaki ennyire depresszív hajlamos mindenben a negatívumot keresni és megtalálni, további önpusztítás felé hajszolva ezzel magát. Azok a hozzá közel állók, akik pedig kezet nyújtanának felé, egyre hidegebb elutasítással találkoznak. Olyannyira, ami már az elnyomhatatlan Opera Ó figyelmét is felkelti. Az ő legyőzhetetlen pozitív energiája a sorozat egyik üde színfoltja, megtámogatva Meisho Doto ügyetlenkedő segítésével, ami a megmaradt gagek fő forrása. Nagyon örülnék, he nekik jelentős szerep jutna az utolsó részben Ayabe lelki gyógyulásában.

Másik oldalról ott van a közönség- és közösségkedvenc Top Road. Opera nyugodt szívvel fordíthatta figyelmét Ayabe felé, mert látta, hogy ő jó kezekben van. Okita tréner tovább bizonyítja edzői kvalitásait. Nagyon hatásos volt, ahogy az imádnivaló mini umák bevonásával próbálta szembesíteni Naritát saját magával. Az otthoni közösség segítségre felkérésével pedig látszólag sikerül átlendíteni mélypontján. Itt kicsit meg is lepett az a gondolkodás, amivel Okita helyére akarta billenteni Top Road attitűdjét, de ennek igencsak örültem is.

SPOILER

---

Nem azt akarta ugyanis elérni nála, hogy mások felől inkább befelé forduljon, és a saját egójára építkezzen. Hanem megértetni vele, hogy egyszerűen félreértelmezte a mögötte állók támogatását, alulértékelte a felé mutatott bizalmukat, elkötelezettségüket, és hogy miért is szeretik és támogatják őt annyian.

Ezeket az érzéseket a helyükre téve már önbizalommal telten nézhet a jövőbeni kihívások elébe, jöjjön szembe akár diadal, akár vereség. Így kerül sor már a rész végén a Klasszikusok harmadik lábára felvezető versenyre.

SPOILER

---

Ami a két főszereplő szemszögéből a Derbyvel azonos végeredményével azonnal meg is mutatja a Top Road hozzáállásában bekövetkezett fordulatot.

[scineram]

Ami késik, nem múlik.

ROAD TO THE TOP 4.

Ahogy az előző részben már utaltak rá, ebben az interpretációban Ayabe fájdalma a lábában pzsichoszomatikus eredetű. Továbbra sem akarja elfogadni, hogy mennyire boldoggá tette riválisai ellen versenyezni. Hiába próbálja Top Road a fejébe verni, ők is mennyire üdvözlik, ha közöttük lehet a pályán vagy azon kívül. Az egyre erőteljesebb bűntudat mellett viszont nem lehet örökké versenyezni, előbb-utóbb valaminek meg kell törnie.

Ez a pillanat a Kikuka Shō hajrájában jön el. A jelenet pedig Ayabe belső vívódásáról a testvérével való beszélgetésen keresztül nemes egyszerűséggel lenyűgöző. Az egész franchise egyik leggyönyörűbben megrendezett és animált pillanata.

SPOILER

---

Ahogy előbb elnyeli a sötétség, majd galoppolnak a tükröződő ég alatt. Végül a búcsú, mielőtt elhalad felette egy jelképes színben ragyogó hullócsillag, és a visszatérés a valóságba.

Az én szemem sosem marad szárazon. A másik pedig alighanem a rögtön ezt követő befutó. Itt még az első két résznél is jobban elengedték magukat az animátorok.

SPOILER

---

Mielőtt Top Road célba érne arcán az összes kétséget és szurkolói várakozásait felperzselő elszántsággal, a karakterek szinte maguk válnak sebességvonalakká. Amit természetesen rá jellemző köszönetnyilvánítással ünnepel.

Nem meglepő módon a történetet egy Encore Live zárja a 3 főhőssel. Hüpp-hüpp-hüpp, Barba trükk! Ezúttal animében először a versenyruhájukban, amivel ez is még látványosabbra sikeredett, bár személy szerint a második évad végi Winning Live marad a csúcson. A csak erre a pillanatra szerzett Ichiban Boshi ga Kakeru Sora pedig simán a kedvenc dalok közé került.

Mivel ekkor már 25 perc felett jártunk, megint előkerült azért a korábban már említett formai keretek feszegetése. Gondolok egyrészt arra, hogy Ayabe végig Curren-chan közeledését egyre durvábban utasította el, ez a szál így azért elbírt volna egy elvágást akár csak pár mondattal. Szegény azért többet érdemelt volna, mint egy könnycsepp a lelátón. Illetve bár az előadás maga gyönyörű, pustán ezzel befejezni kicsit levegőben lógónak érződött, hiába volt utána rendes végefőcím is ezúttal. Összehasonlítva a második évad lezárásával jól látszik a kontraszt. Ott ugyebár két jelenet volt még a koncert után. Egészen pontosan az a kettő, amik tökéletesen felgöngyölítették és elvágták a történet szálait és lezárták a fő karakterek útját, így teljes megelégedettséggel léphetett tovább a közönség a végefőcímre. Még egy apróság, hogy szívesen láttam volna a mob csajoknak csak egy kis figyelmet szentelni. Különösen ebben a részben Rascal Suzuka Rapid Builder esetén azt ugyan nem vártam el, hogy az ő koncert szereplését is lássuk, de legalább szép lett volna utalni rá. Akár annyi tisztelgésként az ő eredménye előtt, mondjuk egy rövid jelenetben, ahogy ő elhagyja a színpadot és Ayabe felmegy a helyébe.

[scineram]

3. évad, 1 rész.

Nem mondom, az nagyon hatásos meglepetés lenne, ha mondjuk nem jelentenék be Duramentét új szereplőként előre, hanem egyszer csak feltűnne az anime első részében.

Szerencse, hogy legalább a producerek olvassák a hozzászólásaimat ebben a témában. Ehhez elég jó felvezetés volt Sounds of Earth bejelentése szeptember elején, mint leendő szereplő. Aztán ott volt a teljesen félrevezető, ál, kamu key visual. Magamban már el is könyveltem, hogy ez az alkalom ugrott. Azért is, mert egy teljes sorozatnak nagyon hosszú előkészítő munkálata van. Tényleg ültetnék például a hangját is a szerepen egy éven át, hogy még a családjának se említhesse? Nos igen, hadd várjon. Első a szolgálat! Másrészről viszont a történet vérzett volna ezer sebből az egyik fő rivális nélkül, és az első évfordulós speciál is adott már hasonló precedenst Cheval, Crown, Machan néma feltűnései által.

Történet szempontjából az RTTT után persze visszatérünk a nagyobb léptékű, több évet átfogó karakterdrámához. Kérdés csak az, hol kapcsolódunk be az új főszereplő sztorijába. Konkrétan a legelső jelenet (újabb poénos prológot leszámítva) rögtön a Satsuki Shō befutója, mint az eddig veretlen Kitasan Black első G1 versenye. És rögtön ekkor robban is bomba, ahogy Duramente elorozza az áhított Klasszikusok első trófeáját. Az új lány azonnal erős benyomást kelt, dizájnja szerintem nagyon tetszetős. Pedig megszólalni nem is hallhatjuk, így hangjának érdemi megismerése az elkövetkező részekre marad. Ami Kitát illeti, a csalódást keltő eredmény igencsak önbizalmát veszi, hiszen az általa felnézett Teio inspirálta ambícióit. A Derby közeledtével ezt egy fesztivál alkalmával Diával is kibeszéli, és sikerül új lendületet vennie a felkészüléshez. Satono Diamond viszont nem versenyzett még, helyette klán- és csapattársa Satono Crown próbálja a családi átkot megtörni Kita és Duramente ellenében. Kissé meglepett, hogy Sounds of Earth és Cheval Grand közül csak utóbbi és csak pár másodpercre szerepelt. Helyettük kaptunk egy hiánypótló Daring Tact feltűnést, a már említett Aston Machan pedig folytatja negyedik fal pusztítását, ezzel már némán potenciális közönségkedvenccé lépve elő. És megjelent még egy ismeretlen leányzó a Canopus környékén, rejtélyes módon képből kilógó névtáblával. Az epizódot természetesen a Japán Derby zárja, illetve egy spéci végefőcímdal Kitasan Black előadásában, amikről most inkább nem lőnék le semmit.

Produkció tekintetében némi előrelépést éreztem a második évadhoz képest, leginkább a CG érződött kicsit jobban integráltnak és kevésbé zavarónak. A futás animáció konzisztensen megüti vagy meghaladja a korábbi szintet, nem célozta az RTTT látványos kísérleti jellegét. Általában a készítő csapat korábban megalapozott stílusát követi karakterdizájnok és egyebek tekintetében.

Az epizód persze tobzódik a keiba triviában, különösen a versenyek környékén és a közönségen keresztül. A “reprodukció” pár pillanatban már röhejes szintet ért el, néhol talán túlzónak is éreztem. Összességében visszatértünk az RTTT előtt jellemző könnyedebb, humorosabb hangvételre. Persze csak addig, amíg meg nem érkezik a újabb feelz, akár már a következő részben.

[scineram]

3. évad, 2. rész.

Huh, Crown doko??

De ne szaladjunk annyira előre. Bemutatkozik az új tényleges nyitófőcím, ami elég energetikusra sikeredett, a zene már fülbe is mászott rendesen. Az animáció is igen tetszetős lett, különösen a Jordant váratlanul letaglózó Gold Ship rúgás. Akad itt még egy várva várt cameo a homokos lányoktól, Machan tovább legyeskedik a Spica körül, felbukkan két újabb korábban soha nem látott karakter, valamint a szokásos történeti előre- és visszautalások a releváns szereplőkkel.

A sztori ezúttal végig Kita körül forog, amint lelki sebeit nyalogatja, mivel nem sikerült az általa bálványozott Teio nyomdokaiba lépnie. Ennek a hátterét hosszasan kibontva láthatjuk, és nem csak a korábbi jelenetek ismétlésével. Hiánypótló visszatekintést kapunk a gyerekkori barátságra Diával, és hogyan ejtette e közben rabul Teio eddig még nem látott Satsuki Shō diadala. Viszont míg az új tartalom üdvözítő, a már az első részben látott visszaemlékezések újra elővétele szükségtelenül nyújtja el ezt a jelenetet, így az veszít hatásából. Ezen a ponton szerintem a kevesebb több lett volna, hiszen ennek az alapjait az előző epizód már lefektette. Ahogy Kita ezek miatt görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy Teio útját kövesse, egyébként igen szolid tematika. Gyerekként nagyott felnézett előadóművészként tisztelt apjára, és arra vágyott, hogy egyszer rá is hasonlóan tekintsen a közönség. Ez a kör zárult be, mikor Teio első versenye, majd kirobbanó karrierje hasonlóan lenyűgözte. Természetes módon tekintette ezek után követendő példának. De mi van, ha már az első magas akadálynál elakad, és nem tud nyomába érni a bálvány sikereinek? Sőt, inkább a közönséget magával ragadó rivális új tehetség az, aki ezen az úton indul a sztárság felé. Mindeközben sorsfordító hírek érkeznek Duramentéről, ami ironikus módon tovább erősíti a párhuzamot. Ekkor végleg eluralkodik a kétségbeesés, némi bűntudattal megspékelve, hogy saját erőből már nem is lenne képes a vágyott sikerre. Az önbizalomvesztésen nem tud egyedül túljutni, amíg Nice Nature meg nem ragadja az alkalmat, hogy kibeszéltesse, mi nyomja a szívét. Miután Kita kisírja magát egy keserű tea felett, a bálvány régi riválisa és barátjaként ő megfelelő személy, hogy átlendítse a mélyponton, és megértesse vele, hogy csak a saját útját járva haladhat előre. Kita így újult lendülettel nézhet a Kikuka Shō felé, immár a saját startvonaláról. A epizód vége persze a Klasszikusok utolsó versenye, ahol ezúttal Genjitsu Steel a fő ellenfele. Poénos adalékként pedig a futam alatt már szemből közvetlenül is láthatjuk az első részben csak alig feltűnő új tagot a Canopus klubházában. HÁT TE KI VAGY? Úgy tűnik, egy újabb aranyos meganekkoval bővül a csapat.

A befejezésben visszaüt a korábbi visszatekintő rész elnyújtása. Az érzelmi áttörést egyből a verseny követi bármiféle felvezetés nélkül, egyszerűen nem maradt idő semmilyen átmenetre. Például hogyan is zajlott ezek után Kita felkészülése. Illetve vissza is érkezünk a nyitó kérdésemhez. Dia és Crown teljesen hiányoznak a cselekményből, pedig utóbbi egyik fő vetélytárs volt az első részben, de a versenyen hűlt helye. Feltételezem, remélem, hogy meglesz a magyarázat a következő részben. De nagyon furcsán hatott, hogy az említésére sem maradt idő. Értem, hogy Duramente lett a sztár a publikum szemében, de mégis az egyik főbb szereplő lesz. Már csak az opening alapján is. Másik oldalról pedig Steel érdemelt volna egy kicsit több figyelmet, elvégre az korábbi futamokon ő volt az egyik élversenyző. Ezekre az apróságokra figyelmet fordítva drámailag hatásosabb lehetett volna a befejezés. Ebben a tekintetben érdekes összehasonlítást ad a második szezon második része. Az ottani, ugyanezt az időszakot felölelő cselekményre a mostani gyönyörűen merőlegesen állítható, mégis a dramaturgiai felépítésnek és a rendezésnek hála akkor produkálta a széria nálam az első könnyfakasztást.

Megkapjuk rendes végefőcímet is, amely visszahozza az általam is nagyon szeretett Grow Up Shine hangulatát. Bár kicsit azért reménykedtem, hogy az Ambitious World megmaradjon ebben a szerepben az évfordulós speciál után, de az új dal is megállja a helyét, ismét a Spica előadásában.

[scineram]

3. évad, 3. rész.

A várva várt Gold Ship epizód? Bevallom, az előzetesig tökre el is felejtettem, hogy az ő pályafutása bizony átfedésben volt Kitasanéval. Persze szépen agyon is hallgatták ezt az első két részben, hogy legalább a keiba nem-otakuknak meglepetés legyen, noha egy apró utalást azért elejtettek.

De hogyan is lehetne várva várt, ha tulajdonképpen meglepetésnek szánt? Vitán felül, ő volt szinte a kezdetektől a franchise nemcsak egyik fő arca, de máig legexcentrikusabb, legbohémabb perszónájával már-már kabalája is. Nem véletlenül Ueda Hitomi kapta a szeptemberi koncerten a Youtube plakettet a hivatalos csatorna milliós mérföldkövéről. Ehhez képest nem szerepelt még az ő története animében vagy mangában rendes versenyzői kontextusában. Az emiatt csalódott rajongóknak roppant földhözragadt okkal kellett beérniük. A sokáig “legfiatalabb” karakterként neki nem volt igazi ellenpárja, aki riválisa, ellenfele lehetne a szereplőgárdában. Ez ugyanaz az dolog, amitől a harmadik évadot féltettem, míg be nem dobták a legújabb neveket az utolsó (utáni) pillanatban. Így neki ez az epizód jutott, ami viszont legendaként fog élni a franchise történetében. De egyáltalán mennyire kompatibilis egy eddig szinte gag karakter a sport drámájával, a szereplők küzdelmével? Azt gondolom, a lehető legjobb egyensúlyt sikerült megtalálni, amely mind a cselekmény súlyához méltó, úgy a szereplők személyiségéhez is hű marad.

A főszereplő négyesfogat éppen Dia győzelmét ünnepli debütáló versenyén, és a következő terveikről beszélgetnek. Dia kitűzi célnak a jövő évi Klasszikusokat, míg Kita már idén megpróbálkozik az Arima Kinen kvalifikációval. Felkészülés közben kiderül, hogy a Japan Cup alkalmával Gold Ship nem tudta megszerezni a hetedik G1 győzelmét. Hamarosan pedig sokkolja a világot egy váratlan bejelentés. Gold Ship utolsó versenye lesz az Arima Kinen, utána visszavonul a Twinkle sorozattól, és effektíve az öregfiúk ligában folytatja. Kita persze nehezen viseli, hogy a veterán csapattárs búcsúversenyén ellene kellene győznie. Egy bensőgéses beszélgetésen Golshi megosztja vele, mi jár a fejében. Hogyan okozott egyébként sikeres karrierje folyamán bohémsága egyre több nehézséget, és hogy sajátos “utolsó helyről előre fuss” stílusa már nem hozta a győzelmeket. Beleértve korábbi Arima Kinen vereségek a Zsarnok és a Kisasszony ellen. Az “akinek nem mondjuk ki a nevét” riválisok, akik nélkül az ő történetét nem lehet elmesélni, mint fentebb írtam. Laza attitűdje megkönnyíti Kita lelkét, hogy teljes erővel mehessen ellene. Közben Sounds of Earth is bemutatkozott végre for realz, nem is akárhogy. Kitasan zaklatása Kabedonja után mikor abbahagyta a hegedülést, azon jó nagyot felröhögtem. Mindezt Nature felszólítása után, hiszen ő lett a Canopus legújabb szerzeménye és G1 reménysége. Olyannyira, hogy már az Arimán is indulni fog Golshi és Kita ellen. A verseny számomra az eddigi legfeszültebbre sikeredett, szerencsére fogalmam sem volt, mi lesz eredmény. A két visszatérő keiba otaku nézőnek ezúttal közbevágó, a semmiből felbukkanó pár igencsak poén volt, különösen vélt szimbolikus jelentőségük miatt. De az igazi bomba a befutó robban, mikor Gold Ship nem csak a közönség, de név szerint két riválisa felé is deklarálja, hogy az ő álmának bizony nincs még vége. Ahogy a résznek sem, mert a verseny után Kita ünneplését a barátaival félbeszakítja Golshi egy végső búcsúra, hogy átadja neki az ezúttal teljesen kirakott Rubik kockáját. "Én eddig jutottam, lássuk neked mi fog összejönni" búcsúüzenetét még legépelni is könnyfakasztó, nemhogy eredetiben átélni.

Előre csak annyit tudván, hogy Ő lesz ezúttal középpontban, minden várakozásomat felülmúlta az epizód vele kapcsolatban. Szerintem senki nem gondolta, hogy ténylegesen a visszavonulásig fog valaha jutni bármelyik karakter, ez eddig bőven a franchise elkenős részei közé tartozott. Megtetézte ráadásul mindezt az idáig totál tabunak tartott riválisok NAMEDROP-ja, melyre egyből beindultak a fanok spekulációi természetesen. Vajon áttört egy gát Duramente által, és végre az ő köreikből is bővülhetne a franchise gárdája? Én azért nem innék annyira a medve bőrére. Egyesek szerint a keiba otaku duó helyét ezúttal átvevő pár pont a Kisasszonyt és a Zsarnokot reprezentálta, már csak hajszínük alapján is. Ha ebben van bármi igazság, azt is el tudom képzelni, hogy ez a jelenet inkább egyfajta FUCK YOU volt a reluktáns tulajdonosoknak, mintsem jó dolgok előszele. Végül tetézte az egészet az abszolút pitch perfekt stafétaátadós jelenet, ahol Golshi Rubik kocka mániája sok-sok év után beteljesítette jelentését. Ezzel a legikonikusabb szereplőtől tényleg kalapemelősen köszönt el az animesorozat.

Persze szép lett volna, ha a Japan Cup vagy a Takarazuka Kinen részleteiben látható, de nagyon sok történetet kell már így is egy courba belesűríteni. Ha említenem kell negatívumot, az itt is a szűkös időre vezethető vissza. Említettem fent a főszereplő négyesfogatot, de hogyan is kerülnek ők mind össze? Cheval Grand még meg is jegyezte, hogy mit is keres ő a többiekkel, ami azért MEGALUL. Az oké, hogy osztálytárs, de eddig gyakorlatilag szinte semmi interakciója nem volt velük. Kitával és a két Satonoval partizott úgy, mintha egy vagy több barátkozós jelenet kimaradt volna. A karakterrelációk építése így meg lett spórolva legalábbis az ő esetében. És ott van persze Crown az előző epizód hozományaként. Totális rádiócsend. Hol volt, mit, miért, hogyan csinált idáig a Derby óta???? Oké, engem azért érdekelt volna, hogy mi is lett vele, ha mást nem is.

[scineram]

3. évad, 4. rész.

Újabb hajszállal vereség, újabb pityergő Kitasan a fatönknél, újabb Nature sensei segítségkérés. Ezen már utóbbi is kiakad, de nem az a fajta, aki lepattintson egy tanítványt. Majd szó szerint beléjük fut egy menekülő, DJ pult csempész gyaru duó. Iszonyat idétlen humor, ezért imádjuk. És ez rögtön el is indítja az egész rész cselekményét. Nature ugyanis meglepődik, milyen könnyen megúszta Kita a karambolt. Ő meg büszkélkedik, hogy soha nem volt sérült, még csak beteg sem. Innen az ötlet némi extrém tréningre, ami talán jelentheti azt a pluszt, amivel Kitasan nagyobb sikerekre törhet. Ezzel aztán végképp ellentétes irányba tart a történet, mint a második évad pokoljárása. Edzője persze nem szívesen veti alá ilyen kockázatos tortúrának. Szimbolikus jelentőségű, hogy Teio és Suzuka győzik meg végül. Ahogy mondják, nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem!

Így megkezdődhet az első igazán komoly tréning montázs a első szezon óta, melynek közvetlen célpontja a tavaszi Tennō Shō. Bár Kitasan elrablása már a sokadik pillanat az évadban, amin felröhögtem, de bőven túl tett az eddigieken puszta abszurditása által. Bourbon és Rice hát nem véletlenül yuribaiteltek az opening képsoraiban. Ők a korábbi narratíva és a történelmi lore alapján is a legtökéletesebb segítők, akiket csak az edző rekrutálhatott. Az egyetlen bibi a hegyi edzőtábor időzítése, amely alatt kerül sorra az idei Satsuki Shō, így Kita nem lehet ott Dia Klasszikus debütálásán. Ennek ellenére eltökélten vág bele a tényleg brutálisnak tűnő kiképzésbe, idővel azonban holtpontra ér, és a motivációja is billegni kezd. Végül nem bír magával, és ellóg Funabashiba, hogy személyesen lehessen tanúja Dia első G1 versenyének. A futam igen szoros, utána pedig Dia egy nevéhez méltó, a riportereket is meghökkentő beszédet mond. Még Kita is felbuzdul rajta, és visszatérvén sikerül abszolválnia a tréningre kitűzött célt.

Mivel a részre jutó fő verseny a Satsuki Shō volt, így sajnos be kellett érnünk ending montázsként a Tennō Shōval, amit azért eléggé sajnáltam. Úgy tűnik, ez volt az utolsó erőteljesen Kitára fókuszáló epizód, így végre Crown, Cheval, meg persze Dia is megkaphatják majd az őket megillető figyelmet.

[scineram]

3. évad, 5. rész.

A Satono jinx.

Rögtön a Derby hajrájával nyitunk, amit célfotó dönt el. Dia 8 centiméterrel a második. Utána veszi csak észre, hogy fél patkója verseny közben letört. Kérdés, hogy ennek mennyi jelentősége volt. De a sorozatos balszerencsére fogni a dolgokat amikor rosszul megy a szekér elég gyakori reakció ilyen helyzetekben. Ő azonban tartja magát az előző részbeli kijelentéséhez, és továbbra is eltökélt a Kikuka Shō megnyerésére. Közben Kita is utolsó győzelme és javuló idői miatt újult önbizalommal készül a Takarazuka Kinenre. Ekkor jön a hír a korábbi mumus, Duramente visszatértéről, aki szintén a Takarazukát veszi célba hazai és dubaji meggyőző eredményei után. Ez az interjú az első alkalom, hogy az ő megszólalását halljuk. Igen, az 5. részig várattak azzal, hogy az új sztár kinyilatkoztassék. Ehhez illően a méretes egója is megvan, a dubaji második hellyel még a törésből visszatérés és az erős európai mezőny ellenére sem elégedett. Sőt, számára a Takarazuka Kinen is csak egy lépcső az igazi célja felé, ami a Prix de l’Arc de Triomphe megnyerése. Egy olyan hazai rivális, mint Kitasan Black már nem is regisztrál. A TV szereplést a felette nagyanyáskodó Air Groove próbálja megmenteni. Ebben olyannyira sikeres, hogy az interjú vége szó szerint NICE BOAT, MI A FASZ??? A Spica tagjait persze nem olyan fából faragták, hogy kedvükre legyen ez a fajta fennségeskedés. Egyként buzdítják Kitát, hogy tegye majd helyére a közelgő futamukon. Az ő reakciója azonban sokatmondó. A tavalyi emlékekkel együtt az akkori bizonytalansága is újra felszínre kerül. Elvégre eddig legnagyobb sikereit azon ellenfél hiányában aratta, akit egyszer sem tudott megközelíteni, nemhogy legyőzni. De ahogy a többiek emlékeztetik, ő sem ugyanaz már, aki tavaly volt. Sokat fejlődött, egy teljes méretet nőtt is. Ami pedig a legmeghökkentőbb Kitasan számára, hogy bizony megnyerte a Takarazuka Kinenre a közönségszavazást, míg Duramente csak a középmezőnyben végzett.

Nemsokára megesik az első találkozás is a két rivális között, miután egyikőjüknek sincs esernyője, így csendben várnak az iskola bejáratánál. Ezt nagy nehezen Kitasan töri meg, a beszélgetés pedig jól mutatja a különbséget a hozzáállásukban. Kita még mindig csodálja az eltökéltséget és rendíthetetlenséget, amit Duramente mutat. Dura ezt kötelességtudatra vezeti vissza. Neki családi örökség, hogy a világ csúcsának meghódítására törjön, amit számára l’Arc jelent. De előtte bizonyítani akarja, hogy ő generációja legjobbja a Kikuka Shō bajnoka legyőzésével. Szavaival pont hogy inspirálja leendő ellenfelét, utána viszont jön a beszélgetés csattanója és vele Kita meglepett reakciója, ami ÓRIÁSI, MEGUNHATATLAN. A fej, amit ilyenkor levág, mindig sírba tesz. De nem csak ők indulnak a futamon. Crown és Cheval is gőzerővel készülnek, utóbbinál végre a két nővére is feltűnik.

A versenyen Kita korán az élre áll és vezet egészen míg a célegyenesbe fordulnak. Duramente az emelkedőnél törne az élre, de rosszul lép?? Mintha majdnem elesne, de korrigálni tud, és felzárkózik az élmezőnyhöz. A befutó után fájlalja viszont a lábát, állni is alig bír. De nem az a fajta, aki szeret gyengeséget mutatni. Inkább az aggódó Kitasant elismeri méltó riválisnak pár szép szóval. This is the beginning of a beautiful friendship. Persze a verseny végeredénye is megér egy külön misét. Bár lelőni nem akarom, de a csattanója abszolút tökéletes párja a korábbi esős beszélgetés poénjának, Kita elképedt fejével és a Durával barátkozás hátterében zajló ünnepléssel együtt.

Bevallom, mikor Duramente az esés szélén volt, ott megállt bennem az ütő. A második rész óta vártam a visszatérését. Hasonló sors, mint Bourbon vagy Suzuka esete igen sajnálatos lett volna. Már az megkönnyebbülés volt, hogy nemcsak visszatért, de még sikeres is lett. Ettől függetlenül, nagyon szurkoltam, hogy legalább befejezze a futamot. Meglepett és egyben örültem is, hogy még a győzelemre is tört. Bár a verseny utáni fájdalma nem igazán bíztató, attól tartok még nem úszta ezt teljesen. Akik még nem úszták meg a versenyt, az Cheval és Crown. Szóval megint szépen elfelejtődtek a két sztár haverkodásának hátterében, miután lemaradtak a célegyenesben. Pedig ők is még első G1 győzelmükre hajtanak.

[scineram]

3. évad, 6. rész.

“Az eredmény minden.”

A Dia epizód. Most már tényleg, az első másodperctől az utolsóig. Olyannyira, hogy még a főcímdalra sincs idő. Helyszín a Satono Csoport bankettje. Némi udvarias csevegés a fejesekkel, akik a támogatásukról biztosítják Diát. De a feszültség érezhető, többen hangosan kételkednek a G1 átok megtörésében. Ezen persze Crown egyből kiakad, de Dia azonnal lehűti a fenti mondattal. A két résszel ezelőtti bázisolt attitűdje nem színjáték volt.

Persze mondani könnyű, tettekkel is bizonyítani kellene. De még egy olyan eltökélt személyiség, mint Diamond tudatába is beférkőzött némi kétség a sorozatos balszerencsék által. Ha a tökéletes felkészülés ellenére is mindig közbejött valami, lehet hogy a jinx tényleg nem csak babona? Dia karakterét gyönyörűen tükrözi az erre adott válasza. Ha a balszerencse a gyengém, akkor az ellen kell készülni. Ki kell hívni a sorsot, amíg azt le nem győzöm. Ezzel pedig kezdetét a sportanime történelem alighanem egyik legviccesebb tréning montázsa. Pirosra figyelmeztet a horoszkóp? Shichimi bors!! Kelet kerülendő, Nyugaton van a remény a kristálygömb szerint? GO EAST!! Feng shui szerint a fás helyek veszélyesek? Irány a park! Zenetermet kísérti az iskola egyik szelleme? Mondanom se kell, csak annyit, hogy YOUR BODY IS NOT READY! Persze fekete macska, varjú és még sok egyéb sem maradhat ki, mint amivel az átok legyőzésére edzeni lehet. Közben meg a fizikai felkészülést sem lehet hanyagolni.

Az eyecatch után egyből komolyra fordulnak a dolgok. Hiánypótló visszatekintést kapunk a Satono klán és Dia múltjából az ő szemén át. Hány idősebb rokonát látta könnyek között, csalódottan elbúcsúzni a versenyzéstől, mert nem tudták beteljesíteni a család és saját maguk ambícióit. Elvárásokat, amiket most Dia örökölt. Az előző generációk várakozásai mellé pedig a saját eredményei nyomán újabb teher került. Ha ugyanis neki sem sikerül ezen holtponton áttörnie, akkor az egyre csak felgyülemlő nyomás egy újabb generáció vállára rakódik majd. Így nemcsak az elődök, de az utódok reményeiért is indul harcba a Kikuka Shōn.

A sok veszélyes mutatvánnyal persze Kitasan aggodalmát is felkelti. Ezt hallván MACKVEEEEEEEN(!!!!) úgy dönt, intervencióra van szükség. Szerinte a jinx olyasmi, amit valaki utólag talál ki, hogy belemagyarázza a dolgokba. És persze mi van a fordítottjával? Azt még Dia sem gondolja, hogy McQueen és Kitasan azért nyertek ott, mert így volt megírva. Hülyeség akkor ugyanazt gondolni vereségek esetén. Mac nagyon jól tudja, milyen valakinek a családja becsületéért, mindenki várakozásainak terhe alatt versenyezni. Így ő az, aki meg tudja Diát győzni, hogy emelt fejjel csak előre tekintsen, mert már eddig is bőven bizonyította erejét.

Ilyen felvezetés után a verseny tétje a legnagyobb eddig az egész szezonban. Még Gold Ship búcsújánál sem volt akkora a feszültség, mint ahogy a borús ég alatt elindul a futam. A helyzet fajsúlyát remekül hangsúlyozza a rendezés is, kezdve a drámai háttérzenével. Még a keiba otaku duónak sem jut sok szó ezúttal, de szerintem ők is megértik. Miután Diamond kezd előre törni, a Satono család lányai, előző és következő generációk egyként várják, történik-e megint valami balszerencsés, vagy megtörik végre az átkuk. Maradjunk annyiban, a befutót követően messze nem csak Dia sírja el magát…

[scineram]

3. évad, 7. rész.

JUPAN CUP

Kitasan Black illusztris nemzetközi mezőnnyel szemben esőben aratja újabb G1 győzelmét, Sounds of Earth és Cheval Grand előtt. Az ő szereplésük sem piskóta, mivel All Haiyu és Genjitsu Steel végzett mögöttük. Cheval azonban így is csalódott, hogy ismételten kikapott testvérei előtt. Mikor Kita összenéz Diával, azonnal eszébe jut a következő lépcső. Újra nekivágni az Arima Kinennek, egy évvel a harmadik részt követően. Ezúttal azonban már Dia is debütál a szeniorok között, így szemtől szembe a két gyerekkori jóbarát.

Később Chevalt a két tesója próbálja felvidítani. Verxina és Vivlos is ezzel megszólalhattak végre, utóbbi a Shūka Shō ünneplésén van túl. Cheval magában őrlődik, hogy hármuk közül egyedül adós a legmagasabb osztályú győzelemmel, még húga is megelőzte. Közben Kita folytatja az egyre nagyobb banán dobozok pakolását, ez is az edzés része lenne?? Nagyon várja a Dia elleni meccset, így ezúttal Teiooo dönt intervenció mellett. Kita kiönti neki, hogy pont Teio versenye jelenti számára az ideált. Olyan álomszerű színpadon szeretne főszereplővé előlépni, amilyen az emlékeiben él, és ki hibáztatná ezért? Ezt meg is ígérték egymásnak Diával, de az első helyett elfelezni vagy megosztani nem lehet. Mikor gyerekként vetélkedtek, Kita sosem tudta legyőzni. Most vissza akar vágni neki is, és a tavalyi eredményért is. Eltökéltsége Teiot is meggyőzi, nagyon rendben van a kölyök.

Crown és Dia közben a nagycsalád estélyén ünneplik az előbbi G1 győzelmét, még ha ezért Hong Kongot is kellett megjárnia. Babona ide vagy oda, mégiscsak lett folyománya, hogy Dia levette a terhet minden Satono válláról. Viszont őt is inspirálta Crown kitartása, és fejébe veszi, hogy ő is szerencsét próbál jövőre külföldön. Előtte azonban Kitasant veszi célba az Arimán. Nem csak a régi esküjük miatt, hanem mert a jelen legerősebbje legyőzésével válhat Japán legjobbjává. Első számúként pedig a hazát reprezentálni a nemzetközi fronton a Satonok legnagyobb dicsősége lenne.

A verseny előtti esti baráti csevegés mutatja a kettejük erős kötelékét. Mindketten felnéznek a másikra, mégis a legyőzése a cél immár tétre menően, százezrek előtt. A feszültség érezhetően nő a futam közeledtével. Kita még szeretne egy barát pacsizást a régóta várt összecsapásukra, de Dia STONE. FUCKING. COLD. A versenyen Kita a mezőny előtt fut, ahogy szeret. A hajrában viszont nem tud elszakadni, All Haiyu végig szorosan követi. A cél közeledtével viszont Dia is megérkezik, és csak egy hajszál dönt a befutóról. Utána mindketten visszafogottak, a feszültség kettejük között nem múlt el teljesen. Különösen Kitasan feszeng a liftben a Winning Live előtt, amit a szurkolóinak ígért. Miután egyértelműen egymás riválisaivá léptek elő, érdekes lesz látni, hogy dolgozza majd fel a barátságuk ezt az új helyzetet. Ami pedig a koncertet illeti, brilliáns húzás a rendező részéről, le a kalappal.

[scineram]

3. évad, 8. rész.

Újabb hajszállal vereség, újabb pityergő Kitasan a fatönknél, újabb Nature sensei segítségkérés. Lenne, ha ez nem lenne már túl sok a Kita által rég túlszárnyalt Naturenek. Lenne, ha Kitasan engedné, hogy sensei megszökjön, ne megszokjon. Mint kiderült, valamelyik rendező nagy szerelme Nice Nature. Az is kiderül, hogy kiújult Kitasan komplexusa, annyira lehengerlő volt Dia teljesítménye. Ez még az újévi szentély látogatásra is rányomja bélyegét. Itt szembesül Kita először Dia újonnan kitűzött ambiciózus céljával, aki még meg is hívja, hogy tartson vele. Ekkor esik le Kitának, hogy Dia tulajdonképpen Duramentére emlékezteti. Cheval közben ütőketrecben duzzog, mikor nővére megérkezik, hogy felvidítani próbálja. Elég fájdalmasan hangzik Cheval reakciója, hogy ő nem olyan, mint Vivlos vagy akár a nővére. Nem is kér Verxina társaságából. Pedig szerinte nagyon is van közös bennük, hogy nehezen tudnak nyerni.

Duramente bizony nem úszta meg a korábbi félrelépését, Kitasan elhúzódó rehabilitációja közben keresi fel. De úgy tűnik, spirituszából semmit nem veszített, amiért Kita továbbra is felnéz rá. Dura viszont alaposan betalál egy éles kérdéssel. Mi hajtja Kitasant, milyen cél várja az útja végén? Ő erre nagy nehezen belebotlik egy sablon válaszba. Dura kicsit tovább vájkál, míg Kita kénytelen nem lesz újra elgondolkodni a saját motivációin. Végül beismeri magának, hogy nincs már olyan álma, ami mozgatórugója lehetne. MASSZÍV PÓK!!!! DANGER!!!! Így másnap Teiót kezdi faggatni, akinek többször kellett új célt keresnie, mikor valamelyik álma összetört. Ő elmondja, hogy az alap ambíciója igazából végig ugyanaz maradt, hogy Symboli Rudolfhoz hasonló menő versenyző lehessen. Még akkor is, amikor ezt mindig új konkrét formába kellett öntenie. És hogy ezt később sem bírta feladni. Hiába érződött az álma beteljesültnek a második évad után, de legbelül valami mégis vitte tovább.

E szavakon elmélkedve jön aztán később Kita számára a megvilágosodás. Emlékezve még gyerekkori céljára, hogy apjához hasonlóan egy örömteli színpadot teremtsen. Ahol a performanszát úgy ünnepli a közönség, mintha mindenki a rajongója lenne, még a riválisai is. Mindezt azonban pont annyira elérhetetlennek érzi, mint amennyire a vágyakozik iránta. Az sem segít, hogy úgy érzi legutóbb éppen cserben hagyta rajongóit, mikor pazar előadást ígért nekik nem csak a pályán, de a győzelmi koncerten is. A fordulópontot bevásárlóutca meglátogatása jelenti. A lakók és árusok eszébe sem jut, hogy kritikusak vagy számonkérők legyenek Őszinte szeretetük és támogatásuk hamar elolvasztja a szégyenérzetet, csak a zavarba ejtő meghatódottság marad. A felismerés, hogy az eddigi küzdelmek nem voltak hiábavalóak, hanem nagyon is közelebb vitték Kitát régi álmához. Hogy egy fesztivált teremtsen a versenyzésével.


Ezzel bezárult a kör. Kitasan még egyszer visszatérve oda, ahonnan gyerekkorában indult, találja meg valódi célját. Különösen tetszett, ahogy az epizód verseny nélküli, introspektívabb jellege ellenére nem adták alább a karakteranimációt. Olyan apró pillanatokkal színesítve azt, mint amikor Kita feszültségében emelgeti magát Duramente mellett, vagy ahogy ő és Teio nyújtanak a beszélgetés előtt. A folyóparton melegítő imádnivaló táltos kislányokról nem is beszélve.

[scineram]

3. évad, 9. rész.

Eljött újra a tavaszi Tennō Shō ideje. Időközben Diamond behúzta a Hanshin Daishōtent, amely hasonlóan hosszútávú, míg Kitasan a középtávú Ōsaka Hait dominálta. Már megy a média hájp a két legerősebbnek tartott táltos lány összecsapására. Konkrétan sikerül-e vérbosszút állnia Kitának a vereségért. Ilyen internakamális konfliktust csak egyféleképpen tud Kitasan kezelni, főleg a korábbi bizonytalankodása után. Egyik reggel meghívja a még kómás Diát egy utazásra.

Ellátmánnyal felrakodva kő-papír-olló-gyík-Spock után Dia dönt az úticélról, ami a tengerpart. De hogy melyik, az legyen meglepetés, ragaszkodik Kita. Ha együtt vannak, minden rendben lesz, még ha Brown-mozognak is. Ezzel megkezdődik a rendez-vous, egy gyönyörű utazás a virágzó japán vidéken, melyet a Yuru Camp vagy Yama no Susume is megirigyelhetne. Ha a közelben járok, kénytelen leszek majd megejteni ezt a zarándoklatot. Történik mindez bármi dialógus nélkül, pusztán lágy zenei kísérettel. Hogy az isumi tengerpartra érve Kita végre bármiféle kétségek nélkül elmondhassa a legjobb barátjának, hogy le fogja győzni. Úgy, mint még soha. Amennyire apróságnak tűnik ez a beszélgetés, annyira erőteljes valójában. Hosszú ideje szinte bele volt fojtva a szó, ahogy Kita láthatólag nehezen tudta kezelni a bizonytalanságát a Diától való vereség óta. De sikerült ezt a terhet levennie magáról anélkül, hogy bármi történt volna a pályán. Persze Dia is ugyanolyan eltökélt, hogy megmássza ezt a lépcsőt a l’Arc felé vezető úton. Jó látni, hogy ezt a barátságot már nem ingadhatja meg semmi, ami a gyepen történik.


A versenyen Cheval is indul, tovább üldözve a várva várt G1 győzelmét. A felvezetésében váratlan újdonságként lejátsszák a visszatekintő filmet a korábbi bajnokokra. A rendezés ebben az évadban még sosem volt ilyen ambíciózus. Ahogy az indulók lassított felvételen elfoglalják rajthelyüket, miközben csak a lépteik hallatszanak, iszonyúan hatásos. A rajtot követően is olyan vágások, távoli felvételek meg kameramozgások vannak, amiket még nem láttunk a sorozatban. Én is csak meglepetten néztem, hogy ezek honnan kerültek elő. Tényleg mintha inspirálta volna őket az RTTT, hogy ideje valami igazán emlékezeteset alkotni. Persze a kihívás is adva volt. Hogyan prezentáljanak egy egyszemélyes műsort úgy, hogy mégis megálljon az emberben az ütő. Részemről maradéktalanul sikerült. Domináns teljesítmény még egyszer sem volt így eladva. Az az egyetlen pillanat több másodpercre elnyújtva, amikor Kitasan begyújtja a rakétákat, abszolút felejthetetlen. Nem csak a közönséget, még Diát is letaglózza a hajrá. Kitasan még szágoldás közben el is mosolyodik, mivel sikerült neki. Fesztivált teremtett a pályán. A célban pedig megsemmisül a 11 éves versenyrekord is.

Dia elismerő gratulációja sokat mondó, a ruhájának hála pedig a kézfogásuk is jó poén. Szegény Cheval tűnik igen kétségbeesettnek, ahogy levegőért kapkod. Még Diát is megelőzvén jól kifutotta magát, de ez is kevés volt. Ami meg a meglepetés végefőcímet illeti,

Bár kicsit azért reménykedtem, hogy az Ambitious World megmaradjon ebben a szerepben az évfordulós speciál után

[scineram]

3. évad, 10. rész.

Ha már fesztivál, legyen kövér.

Kitasan újra célbaveszi a Takarazuka Kinent, de egyensúlyozás közben Air Groove a diáktanácshoz szólítja. A helység és az iskola közös rendezvénye főszervezőjének kérik fel. Rezidens fesztiválosként nem tud nemet mondani. Az eseményen Kita élvezi új felelős szerepét. A Spica inas kávézója megér egy misét, a lányok lenyűgözőek frakkban. Kivéve Gold Ship, neki muszáj különcködnie. Következő a körúton a Capella féle meido kissa. Itt Crown már a Takarazuka elé néz, ahol Kitasan ellen fut az első hazai G1 győzelme után. Dia viszont inkább pihenéssel készül az őszi szezonra. Cheval is ott lesz a Takarazukán, de a közönségszavazás harmadik helyével sem tűnik elégedettnek. Valamelyiküknek újra csalódnia kell majd. A fesztiválon persze kimaxolják a kameókat. Sőt, egy rakás karakter alteregó is felbukkan a játékból, a Halloween Rizstől a Zombi Creeken át a Menyasszony Mayanóig. Később Kita a Spica trénerével tekintent vissza karrierjére, és közli vele, hogy a Takarazuka után ő is a l’Arcot szeretné következő kihívásnak.

Kita zsúfolt programja azonban visszaüt a fesztivál után egy nyári megfázás formájában, de szerencsére némi pihenés után hamar felgyógyul. Teljes erővel bele is veti magát a felkészülésbe, de a kimerültség azért még nem múlt el nyomtalanul. Közben az edzőjének vannak némi fenntartásai l’Arc indulás kapcsán, amit a kollégákkal a bárban diskurálnak. Épp jókor toppan be a Capella trénere, aki jobban szakértője a külföldi versenyzésnek.

A Takarazuka Kinen ezúttal eső után, felhős ég alatt zajlik. Kitasan a kimagasló esélyes, győzelmével a tavaszi Hármas Koronája is meglehet. Váratlanul azonban Cheval megszokott stratégiájával szemben már a rajt után élre áll. Az utolsó kanyarból kiérve azonban kezd visszaesni. Kitasan eközben erőtlenül küszködik, a célegyenesben sem tud megindulni. Crown viszont annál inkább, és sikerül végre a saját átkát megtörnie. Hiánypótló látni végre a felhőtlen mosolyát. Kitasan próbálja összeszedni a légzését, nem érti, mi történhetett vele. Úgy tűnik tényleg sok volt az szoros versenynaptár, a fesztivál egyelőre szünetre kényszerül.

[scineram]

3. évad, 11. rész.

Túl a csúcson.

Satono Diamond már Frankhonba utazott a hosszabb helyi felkészülés érdekében. Kitasan Black viszont még mindig azon tűnődik, mi okozhatta az erőtlen teljesítményét. Jó látni, hogy Cheval Grand sem vesztette el étvágyát, és a l’Arc után az Arima Kinenre várja vissza Kitasant. Satono Crown pedig a mostani lendületével egyből az őszi Hármas Koronára vágyik.

Kitasan ugyanakkor érzi magán, hogy nem a régi formáját hozza sem edzés közben, sem máshol. Ahogy ezt az újabb, de kicsit más kimenetelű karambol Bakushinnal mutatja. Viszont nem érti, mégis mi változhatott meg, az edzője is a Takarazuka Kinen utáni fáradtságra gyanakszik. Ahogy a pályáról hazafelé kullog az a nézés a fűben elfekvő Gold Shiptől árulkodó, főleg a két évvel korábbi események ismeretében. Ez az érzés pedig Kitasan növekvő kétségeit is felszínre hozza a l’Arc részvétellel kapcsolatban. De még mondogatja magának, hogy minden rendben lesz, csak ugyanúgy kell felkészülnie, mint eddig. Amíg Gold Ship nyakába nem önti a fekete levest. Nem lesz minden olyan, mint régen. Ahogy a harmadik részben láttuk, ő is átment ezen, amikor valaki már túl van a fénykorán. Kitánál ekkor esik le a tantusz. Miért volt annyira kimerült verseny után, miért nem volt olyan már étvágya, miért nem érezte azt a lendületet edzés közben.

Később végre beszél a trénerrel, aki elmondja, hogy ettől még persze versenyezhet, de idővel egyre kevésbé lesz kompetitív. Táltos lánya válogatja, hogy kinek hogyan játszódik le a karrierjük csúcsa utáni szakasza. Valakinél hirtelen jön a visszaesés, valakinél fokozatosan. Néhányan még a hanyatlás után is elő tudtak állni egy újabb csúcsteljesítménnyel. A fontosabb kérdés jelenleg, hogy mi legyen l’Arc indulással. Győzni történelmi siker lenne. Viszont a körülmények nem lennének Kita mellett, mint a hosszú utazás, az idegen fajtájú gyep és környezet. Így végül a helyi szurkolóira is gondolva az itthon maradás mellett dönt, és ő is inkább az őszi Hármas Koronát veszi célba.

A történések hatására persze egyből felértékelődik az őszi Tennō Shō. Ez még egy évbeli duplázást is jelentene, ami szintén ritka eredmény. A szenvedős felkészülés közben jön a hír, hogy Dia l’Arc szereplése csúfos kudarc lett, amit némileg igazolja Kitasan távolmaradását. A versenyre egy elhaladó tájfun miatt szakadó esőben, erősen felázott talajon kerül sor. Olyannyira, hogy Kitasan megcsúszik a rajtnál, így hátulról kénytelen felzárkózni a táv nagy részében. Ennek ellenére Crown nem tud élni az előnnyel, a célegyenesben Kita a mezőnyön való átvergődés után is képes elé kerülni. A vezetést pedig egy újabb megcsúszás ellenére sem adja vissza. A befutó utáni térdre rogyott lihegése, a közben hazatért Dia könnyes szemei láttára, azonban nem sok jóval kecsegtet hosszú távon.

Hatásos volt az előző epizód félrevezetése. A gyorsan lezavart megfázás elterelte a figyelmet, hogy valami komolyabb dolog áll Kitasan visszaesésének hátterében. Nem gondoltam, a kiöregedés témája újra előkerülne, ráadásul ilyen hirtelen. Szerencsére ez azért nem jelenti az azonnali véget, amit jól demonstrált az eddigi látott legátkozottabb körülmények között megnyert verseny. A tetőtől talpig koszos, sártengerben rohanó leányzók képét nem fogom egyhamar elfelejteni.

[scineram]

3. évad, 12. rész.

És boldogan versenyeztek, míg meg nem haltak.

Ez volt valamilyen szinten eddig az összes sorozat befejezésének az elkenős része. De még a lezárásokon kívül sem jött fel sokszor a Twinkle sorozatból visszavonulás témája, egyedül a Cinderella Gray tért ki rá Tamamo Cross fejezetében. Ezért is volt a fent már tárgyalt 3. epizód újdonság az animék körében, és akár tabudöntögetőnek is tekinthető. De az ott így már lefektetett újabb drámai potenciálok, sőt az előző rész erőteljes előrejelzése sem igazán készített fel arra a hirtelen pofonra, ami már a főcím előtti nyitójelenetben fogadott. Legalábbis nekem a korábbi rész után azonnal leesett, mire megy ki a Kitasan Black által összehívott sajtótájékoztató. Az is igaz, hogy innentől már a rész végéig nem volt ideje megszáradnia a szemeimnek.

Eldöntötte, hogy év végén befejezi a Twinkle Series részvételt. Az évek folyamán rengeteg versenyen indulhatott, különösebb sérülések nélkül. Ezek mellett is még a legintenzívebb edzések ellenére sem volt sosem igazán kimerült, egészen a közelmúltig. Az őszi Tennō Shō során azonban már egyértelműen érezte magán az elfáradást. A teste már nincsen a legjobb formájában. Ezért úgy érzi, már csak az év végéig lesz képes olyan szinten vágtatni, amellyel ő maga is elégedett. Így a fennmaradó két versenye stílszerűen a Japan Cup és az Arima Kinen lesznek.

Úgy tűnik, a döntés sokakat meglep. Turbo sem érti, hiszen épp az imént sikerült a Tennō Shō duplázás. Ikuno szerint viszont vannak olyan dolgok, amiket csak maguk az atléták érezhetnek. Ő aztán autentikusan beszélhet erről, mint az egyik leghosszabb karrierű táltos lány. A Canopus klubházban aztán újabb “történelmi pillanat” következik, megszólal végre rejtélyes leányzónk, kinek nevének vége ス. Royce and Royce szerint a búcsúzás módja - hogy maga döntötte el és jelentette be, de esélyt hagyva még, hogy az őszi Hármas Koronát meghódítva távozzon - is erősíti az örökségét a egyik legnagyobbként, és karizmájáról árulkodik. A Spicánál meg Spe hozza a szokásos földön sírdogálását, persze a többiek tudják azért helyén kezelni a dolgokat. Már mind jártak itt. Az alkalomhoz méltóan Kita is ragaszkodik a legszigorúbb felkészüléshez. Eldöntötte, ha már visszavonulás, akkor legyen kövér.

Crown is meglepődött a döntésen. Ő azt hangsúlyozza Chevalnak, hogy hiányozni fog neki Kita, mivel rengeteg időt töltöttek együtt ellenfélként. Cheval viszont meghökken ezen, ami belső konfliktusáról árulkodik. Duramente ezzel szemben csalódott, magában. Megígérte Kitának, hogy lesznek még ellenfelek egy napon, de elkésett. Akiket még sokkoltak a történtek, azok a bevásárlóutcai boltosok. Különösen hiánypótló a legtöbbet látott banánárus visszaemlékezése az első találkozásukra. Amikor Kita még úgy ajánlotta fel segítségét, hogy csak egy ismeretlen diák volt a Tracen melegítőjében.

Az intenzív edzés közben Teio megjegyzi, hogy Kita régen erőlködés nélkül letudta ezt a 3 kört. A tréner szavai, hogy kétségbeesetten küzd a saját közeledő hanyatlása ellen, szinte nekem fájnak. Mindezt csak szorgalmas munkával lehet megtenni, ami szerencsére Kitasan védjegye. Crown edzése szünetében elmondja, hogy Kita eltökéltsége őt is inspirája, hogy illő választ adjon a búcsúzó nemcsak riválisnak, de barátnak. De az igazán lényeges a Diának szegezett kérdése. Ő nem akar-e az Arimán elindulni, tekintve hogy ez az utolsó esélye Kita mellett vágtatni? Dia szerint az eltérő körülmények miatt Európában és itthon versenyezni mintha két különböző sport lenne. Ezért nem bízik abban, hogy méltó módon tudna helyt állni jelen állapotában.

Cheval eközben erősen tsundere Kitasan miatt, mikor a tesói arról faggatják, hogyan érez vele kapcsolatban. Végül a harag mellett dönt. Nem érti az okát, főleg hogy még sosem győzött ellene, erre csak úgy lelép. Verxina vigasztalja, hogy ez neki is ismerős érzés, az irigység és csodálat egyvelege. Az ő esetében nem tudta győzelemre váltani ezt a megszállottságot, de Chevalnak még kettő esélye is van rá. Erre tessék, most kapjuk meg visszatekintésben azt, ahogyan először találkozott a két különböző személyiség. Kita nyitott, ragyogó, könnyen barátkozó, mint Cheval tesói. Minden, ami Cheval nem. De emellett kemény és kitartó is. Amilyen Cheval csak szeretett volna lenni. Ez az irigység aztán őt is húzta, hogy keményebben kell dolgoznia. Hogy végre legyőzhesse generációja legerősebbjét. A sorozatos vereségek ellenére sem adta még fel.

Mivel a Japan Cup Kitasan egyik utolsó bejelentett futama, többen eljöttek csak azért, hogy még utoljára láthassák a lelátóról. Ahogy szokott, Kita már az első egyenesben az élre áll. Érdekes módon visszatért a rejtélyes néző duó a 3. Részből. Ezúttal azonban az ő beszélgetésük szakad félbe. Mivel ahogy Minami és Masuo mondják, Kita végső két versenyének minden másodpercét az emlékeikbe akarják vésni. A fesztivál lány, Kitasan Black eközben pont egy perces első kilométer tempóját diktálja. Cheval Grand eközben a negyedik helyen üldözi, és arra gondol, hogy utálja Kitasant. Az övével ellentétes személyiségével, akit mindenki szeret. Aki mindig mosolyog és felvidítja a körülötte lévőket. Még egy olyan zárkózott valakihez, mint Cheval, sem szégyellt közeledni. Eközben a célegyenesbe értek, és már második helyen üldözi. És még mindig utálja. Ahogy mindig előtte száguldva emlékeztette szánalmas önmagára. Egyszerre irritálta és beragyogta, hogy idővel nem tudott máshova nézni. Utálja, mert miatta nem tudta máig feladni, és jutott el ilyen messzire. És ezért mindig is imádta.

Hárem route biztosítva, ahogy áthaladnak a célvonalon. Immáron hetedik G1 versenyén Cheval Grand végre célba ért. Kitasan még azért kileheli a lelkét, majd teljesen átszellemült arccal megy oda gratulálni. Hogy a mesterhármas ugrott, már eszébe sem jut. Aztán szembesül azzal, hogy a következő tényleg a vége. Már este a koncert után Dia látogatja meg, ahogy a Tokió Versenypályától némán búcsúzik. Emlékezteti Diát a régi beszélgetésükre, hogy milyen lehet valakinek a búcsúfutama. Ő most már tudja, mennyire fájdalmas lehet. Mindig is vágyott az Arima Kinen győzelemre, és már kétszer nem sikerült. A mostani után pedig nem lesz több lehetőség.

[scineram]

3. évad, 13. rész.

Ha hűség, legyen kövér!

Kitasan edzésen bíztató időket hoz, ahogy láthatóan minden erejét mozgósítva készül az utolsó futamára. Akár magát kiégetve is. A tréner megjegyzése máskor ominózus lenne, de itt inkább a saját elhatározásból búcsúzás szépségét mutatja. Aki visszavonul a versenyzéstől, annak már nincs oka visszafognia magát. Különösen feltűnő, hogy mennyire másként hangzik a fizikai megerőltetése, mint korábban. Yano mindent beleadott, hogy az erőteljes lihegéssel éreztesse küszködést, de még ezzel együtt is átjöjjön Kita vidám, pozitív személyisége. Őt látva Crown és Cheval is eltökéltek, hogy még egyszer utoljára bizonyítsanak a legenda elleni meccsükön. Közben a Spica maradék agytrösztje gondolkodik, mivel tudnának tenni érte valamit. Végül beérik egy nagy adag répa koktéllal, de Kita még magától kér tőlük egy szívességet.

Persze az Arima Kinen közönségszavazását simán nyeri, ha már eddig nem jött össze a Grand Prix győzelem. Ebben viszont második lett Dia, aki azonban annyira megviselt az európai kirándulás, hogy előző részbeli döntéséhez tartja magát. Érthető, hogy egy mezei néző számára ez talán az egész szezon legnehezebben lenyelhető csontja, tekintve hogy minden létező sportanime klisével szembe megy. Ezért erre még a végén majd visszatérek. Magában Kitasan úgy érzi, eddig nem sikerült az álmát valóra váltani. Hogy a pályán fesztivált varázsoljon, ahol mindenki egy emberként szurkol. Közben Teoi megnyugtatja, hogy legalább a Spicától kért szívessége szépen alakul.

Így jön el szenteste, az év és Kitasan Black az utolsó futama a több mint 100000 néző előtt. Még Saito Shinji is feltűnik a kifutó környékén. Természetesen az öltözőben Spe bőg egyrészt az alkalom miatt, másrészt mivel a Kitának készített különleges versenyruhához nem használták az ő ötletét. Ez volt az általa kért szívesség, ami igencsak fejedelmire sikeredett. A közönségben feltűnik Neo és Café is, hogy csemetéik futamát megtekintsék. Kitasan nyugodt mosollyal körülnéz a rajtgép előtt, hogy még egyszer utoljára emlékezetébe vésse ezt a színteret. Aggodalom helyett izgalom az arcán ahogy a lelátó zaja ideszűrődik, miközben minden ellenfél a maga módján készül, hogy elfoglalja rajthelyét. Ahogy a zászló jelzésére minden elcsendesedik, majd megszólalnak a harsonák a Teoi nélküli Kikuka Shō jut eszembe. Nagyon ellenkező előjellel ugyan, de a versenyt megelőző utolsó másodpercek feszültsége mindkét esetben erőteljesen demonstrálja a pillanat véglegességét. A néma csend közepette Kitasan még a rajthely kapuját is megsimogatja. Crownt vállánál fogva kísérik a helyére , láttunk már ilyet.

A rajt után Kita azonnal élre áll, ahogy ő szereti. Nehéz lihegése ellenére sem áll szándékában más diktátuma szerint futni utoljára . Nature nem is tud választani, Earth vagy Kitasan mellett álljon, leginkább mindkettő. Aztán a célegyenesbe érő Kita megpillantja az érte egyként üvöltő közönséget. Ezután már átszellemült arccal vág neki az utolsó sprintnek, a kimerültséget elűző elszántságát senki nem érheti utol. Az eredményt látva Dia is elhatározza magát, hogy jövőre mindent megtesz a csúcsra visszatéréshez. A fesztivál hangulathoz méltóan pedig érkezik a várva várt Winning Live, amely legalább olyan látványosra sikerült, mint a korábbi animékben. Különösen tetszetős volt, hogy It’s Calling sem lett elhanyagolva. A mobuma pontosan ugyanannyira része volt a koreográfiának, és ugyanolyan gyönyörűen lett animálva a táncának minden pillanata mint Kita vagy Cheval. Ami pedig őket illeti az előző rész hárem konfirmációja után a shipperek kaptak tőlük még egy nagyon aranyos és emlékezetes pillanatot az előadás közben. És mint utána kiderült, itt még a papa is tiszteletét tette.

Az utószóban persze megint a tavaszi nyílt nap jelképezte az új kezdetet, igaz ezúttal konkrét leendő szereplő nélkül. Kita pedig az osztálytermi helyén a Spica rekrutáló táblája és a már teljesen kirakott, meghaladott Rubik kocka felett mereng a befutott útján, míg Dia és a riválisai magukkal nem hívják. A stáblista alatt meg természetesen Umapyoi Densetsu az összes a sorozat alatt felbukkant táltos lánnyal. Érdekes volt még, hogy a sorozat végére Teoi mennyire érettebbnek, idősebbnek tűnt. Leginkább ahogy a haját megnövesztette. Igazi senpai lett a kis gremlinből.

Ami pedig Diát illeti bevallom nekem is megfordult a fejemben, hogy lehetett volna csalni ennyiben nyugodtan, és akár It’s Calling helyét elfoglalva kaphatott volna egy utolsó szereplést mind versenyen, mind koncerten. Azt gondolom egy ilyen apróságot a igazi fanok mind el tudtak volna fogadni az első évadhoz hasonlóan, amolyan “what if” szcenárióként. Másrészről viszont nagyon is tudjuk értékelni a ragaszkodást is, főleg azt látva, hogy It’s Calling performansza bőven megkapta a jussát. Ha már végig elkötelezték magukat a hűség mellett, akkor let's fucking go!