Új animék - frissen, ropogósan =)
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
Megnéztem én is a szürke gémet, vegyesek az érzéseim. Az animáció nagyon szép (persze egy Miyazaki-filmnél ez nem meglepő), de a másik világban játszódó jelenetekben néha nem tudtam eldönteni, hogy csak én nem figyeltem oda eléggé a részletekre, vagy a háttértörténet nincs eléggé kidolgozva, amikor kijöttem a moziból, volt bennem némi "WTF did I watch" érzés. Mindenesetre egyszer azért érdemes megnézni.
-
Junchi
- Koffein Kondenzátor
- Hozzászólások: 2527
- Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
- Nem: Férfi
- Tartózkodási hely: Azuchi
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
Kusuriya no Hitorigoto
Mivel valamikor a bronzkor hajnalán írhattam utoljára bármilyen animéről három sornál többet, így élnék a lehetőséggel, hogy kompenzáljak kicsit, már csak azért is, mert ez egy olyan sorozat, ami IMO megérdemel minden fellelhető figyelmet.
Legyünk stílusosak, haladjunk „kívülről befelé”, masszív praising-lavinám sorát nyissa meg a legegyértelműbben kiszúrható komponens: a grafika. A Kusuriya SZÉP. Az egész animében lehetett kábé három jelenet, ami komolyabb mozgásanimációt igényelt, a sorozat erőteljes dialogue driven vonalának köszönhetően minden egyéb történés nyugodt mederben zajlott, vagyis erőteljesen rá volt kényszerítve, hogy minden más pazarul fessen… És fest is. Kültéri és beltéri jelenetek. Környezet és ruhák. Színek és karakterek. Baromi részletes szinte minden - a környezet él, emberek járnak-kelnek az utcákon a háttérben (nincs az az érzés, mint más animunál, mikor kábé csak a főszereplőket látjuk kint), az épületek szépek és részletesek, a belső terek jól berendezettek, nem ugyanazt a ruhát hordja mindenki, csak más színben. A karakterdesignok valamivel egyszerűbbek (enyhe same face-szindróma azért be-befigyel), de a célnak tökéletesen megfelelnek, akinek pedig kreatív vizuel és cinematográfia kell, az sem fog csalódni. Lényeg: Egyszerűen jó ránézni erre a cuccra.
Hangok/zenék terén az első Opening továbbra is dicshimnuszaim elsőszámú alanya (bár csak a TV size; a single csalódás), az OST remekül passzol a jelenetekhez, sőt vannak egészen emlékezetes dallamok is benne, főleg a komolyabb pillanatai alatt, a seiyuukat meg talán fölösleges lenne külön méltatni, Yuuki Aoi nálam továbbra is húzónév, itt nagyjából két sor után meggyőzött, hogy Maomaónak jobbat akkor sem találtak volna, ha azt az égből küldik le.
Na de, hogy miért tartom kiemelkedően jónak ezt az animét, azt már nyilván a belső kontentek környékén kell keresgélni, elvégre a külsőség egy dolog, DE, és ezt a végére tartogattam, de kivételesen előrébb hoztam: Egyszerűen jó nézni ezt az animét. Mikor tudod, hogy minden harmóniában van mindennel. Érzed, hogy odaadással és törődéssel készült. Átéled, ahogy képes különféle érzelmeket kicsikarni belőled: Hol vicces (itt még az SD fejek is azok, pedig általában hülyét kapok tőlük), hol komor, hol nyílegyenesen ambiciózus, máskor izgalmas, sokszor érzelmes, de véletlenül sem giccses, a váltások pedig nem inkompetens módon jönnek, mert a rendező magabiztos kézzel ragadta meg a gyeplőt. (Illetőleg vannak kifejezetten erős pillanatai is, például mikor Loulan megérkezik a palotába.) Szinte hiba nélkül hozza ennek a Kínára erőteljesen hajazó fantasy-világnak az atmoszféráját.
Akinek nincs meg, hogy miről van szó, annak nagyon röviden az expozíció: Adott egy Maomao nevű 17 éves gyógyszerész csaj, aki egy félreeső város igen népszerű bordélyában melózik, kuncsaftokat nem fogad, különcsége határtalan, szabadidejében, kiélve méreg-fetisiszta hajlamait, saját magán próbálgat ki különféle mérgeket. Egy nap váratlanul elrabolják, eladják a császári palotának, mint szolgát, ahol egy kényes esetet megoldva rögtön felkelti az egyik eunuch méltóság, Jinshi figyelmét, aki, látván benne a rejtett potenciálokat, rögvest a szárnyai alá veszi, hogy többet is tegyen a palotáért, mint egyszeri szolga. Kezdetben a császár kedvenc ágyasának méregkóstolója, majd idővel, mivel tudását más területen is kamatoztatni tudja, előlép egyfajta rejtélymegoldónak, Jinshi pedig közvetlenül magához veszi. Itt rögtön meg is jegyezném, hogy a sorozat igen hamar belemasírozhatna az epizodikus struktúra kellemetlen területeire (legalábbis én nem nagyon szeretem az ilyesmit, ergo nekem kellemetlen), de ezt ügyesen megkerüli a saját maga által hozott szabályokkal és szerkezettel. A rejtélyek sokszor összefüggenek, ráadásul nem mindig kapunk mindenre megoldást, sokszor epizódokkal később konkludál csak egy-egy eset, megint máskor a sok kisebb ügy egyszerre rajzolja ki a jóval nagyobb képet, sejtetve egyfajta összeesküvést a háttérben, amivel az anime, a terebélyes alapanyagnak köszönhetően bőven nem szolgálta mindenre kiterjedő megoldást. Részproblémák persze oldódnak meg közben, a nagyobb leleplezések pedig minden esetben ütnek, vagyis mind az eredeti light novel írója, mind az adaptáció érti, hogyan építkezzen a markánsabb hatás kedvéért.
A másik dolog, ami piszkosul tetszett, hogy nem feküdt be a mai kor elvárásainak (bár ezt a japánok szerencsére nem űzik olyan idegesítő mértékben, mint a kortárs nyugati szerzők), hanem úgy mutatja be ezt a (fiktív, de azért a valóságra nagyon is hajazó) kort, ahogy illik. A prostitúció bár nem sarokpontja a sztorinak, de mindvégig jelen van, az uralkodó számos ágyast tart (köztük egy kiskorút is), a szolgák épp csak annyi emberi joggal bírnak, hogy söralátétnek még pont nem használják őket. Persze a valamivel pozitívabb hangulat végett azért akad benne némi idealizálás és romantizálás, de a „kényesebb” témák azért végig ott mozognak a felszín alatt, de annak mindenképp a közelében.
A karakterekre ugyancsak nincs egyetlen rossz szavam sem, bár a sorozat sztárja egyértelműen Maomao, aki nem szégyelli lopni a spotlightot mindenkitől, de nem gond, mert vitathatatlanul ő ennek a cuccnak a gerince. Az külön bejött, ahogy az egyébként bishi-karikatúrának is felfogható Jinshi Twilightos csillogása és férfibája rá semmilyen hatással nincs. A karakterének izgalmasabb részletei viszont inkább a vége felé rajzolódnak csak ki, ráadásul pont egy megkezdett character arc apropóján, szóval bizonyosan marad hozzá alapanyag bőven. Nem mellesleg a csaj egy precious cinnamon roll, a méreg-fétise ragadó poénforrás és bár saját kinézetét tekintve nincs sok önbizalma, azért megfelelő kezekben hathatós eredmény hozható ki belőle, legalábbis az anime tisztában volt vele, hogy egy-egy „jól kiöltöztetjük Maomaót” jelenet legalább olyan horderejű, mint a szignifikánsabb rejtélyek megoldásai.
Kavicsok a gépezetben, amik mellett viszont nem mehetek el szó nélkül, mert az overall impresszióra, így vele a végső pontszámra is rányomják a bélyeget, a következők:
1) A szinte alig létező world-building. Kényelmetlenül zárt, terebélyesedni alig akaró világ ez, ahol ugyan vannak fel-feldobott labdák (az elején felvezetett barbárok, konfliktusok más birodalmakkal, Gyokuyou származása, stb.), de a leütésükig már nem jutunk el. Mintha az egész világ két helyszínből állna: a palotából és a városból, ahonnan Maomao jött és csak ezen a vonalon ugrálunk ide-oda, egy idő után meg kényelmesen már csak teleportálgatva, hála a vágásoknak. Miután Maomao közvetlenül Jinshi alá kerül, még jobban beszűkül a világ, mert a palota dolgaiból is egyre kevesebbet látunk, ami igen nagy hiba. Persze lehet ez később változik, de 24 epizód alatt illett volna többet is adni.
2) A másik dolog, hogy sajnos ez az anime is belefut abba a hibába, amibe a kategória szinte összes darabja szokott, nevezetesen, ha van egy szuperintelligens főszereplőnk, annak leginkább abban merül ki szellemi fölénye, hogy mellette mindenki más seggostoba. Sokszor éreztem azt, hogy Maomaonak olyasmikhez is van kompetenciája, amihez nem nagyon kéne vagy egyszerűen csak túl kéne, hogy mutasson a hatáskörén, ezt pedig még igyekeznek is fokozni, hogy – ahogy mondottam volt - mellette minden más karakter egybites droid. Ez főleg ott lett igazán feltűnő, mikor a palota minden téren látványosan inkompetens orvosa mellé osztották be. Megússza azért a Mary Sue átkot, elvégre vannak hiányosságai még saját szakterülete környékén is (amire például a nevelő apja többször is rámutat), de ettől még nagyon a tűz közelében játszott.
Ennél kevesebb bűnlajstrom is elég volt máskor, hogy jobban belenyúljak az adott anime végső ítéletébe, de a Kusuriya az a kivételes eset, ahol nem szégyellem, hogy kivételezek. Lehet, hogy ha több ilyesmi ókori Kínás, palotai intrikás, szart nagyüzemben kavarós sztorit látok előtte, akkor nem ütött volna ennyire, de ez már aligha számít. A Kusuriya no Hitorigoto remek sorozat, lazán merném egy jóval szélesebb és vegyesebb célközönségnek ajánlani, ha arról van szó.
8/10
Mivel valamikor a bronzkor hajnalán írhattam utoljára bármilyen animéről három sornál többet, így élnék a lehetőséggel, hogy kompenzáljak kicsit, már csak azért is, mert ez egy olyan sorozat, ami IMO megérdemel minden fellelhető figyelmet.
Legyünk stílusosak, haladjunk „kívülről befelé”, masszív praising-lavinám sorát nyissa meg a legegyértelműbben kiszúrható komponens: a grafika. A Kusuriya SZÉP. Az egész animében lehetett kábé három jelenet, ami komolyabb mozgásanimációt igényelt, a sorozat erőteljes dialogue driven vonalának köszönhetően minden egyéb történés nyugodt mederben zajlott, vagyis erőteljesen rá volt kényszerítve, hogy minden más pazarul fessen… És fest is. Kültéri és beltéri jelenetek. Környezet és ruhák. Színek és karakterek. Baromi részletes szinte minden - a környezet él, emberek járnak-kelnek az utcákon a háttérben (nincs az az érzés, mint más animunál, mikor kábé csak a főszereplőket látjuk kint), az épületek szépek és részletesek, a belső terek jól berendezettek, nem ugyanazt a ruhát hordja mindenki, csak más színben. A karakterdesignok valamivel egyszerűbbek (enyhe same face-szindróma azért be-befigyel), de a célnak tökéletesen megfelelnek, akinek pedig kreatív vizuel és cinematográfia kell, az sem fog csalódni. Lényeg: Egyszerűen jó ránézni erre a cuccra.
Hangok/zenék terén az első Opening továbbra is dicshimnuszaim elsőszámú alanya (bár csak a TV size; a single csalódás), az OST remekül passzol a jelenetekhez, sőt vannak egészen emlékezetes dallamok is benne, főleg a komolyabb pillanatai alatt, a seiyuukat meg talán fölösleges lenne külön méltatni, Yuuki Aoi nálam továbbra is húzónév, itt nagyjából két sor után meggyőzött, hogy Maomaónak jobbat akkor sem találtak volna, ha azt az égből küldik le.
Na de, hogy miért tartom kiemelkedően jónak ezt az animét, azt már nyilván a belső kontentek környékén kell keresgélni, elvégre a külsőség egy dolog, DE, és ezt a végére tartogattam, de kivételesen előrébb hoztam: Egyszerűen jó nézni ezt az animét. Mikor tudod, hogy minden harmóniában van mindennel. Érzed, hogy odaadással és törődéssel készült. Átéled, ahogy képes különféle érzelmeket kicsikarni belőled: Hol vicces (itt még az SD fejek is azok, pedig általában hülyét kapok tőlük), hol komor, hol nyílegyenesen ambiciózus, máskor izgalmas, sokszor érzelmes, de véletlenül sem giccses, a váltások pedig nem inkompetens módon jönnek, mert a rendező magabiztos kézzel ragadta meg a gyeplőt. (Illetőleg vannak kifejezetten erős pillanatai is, például mikor Loulan megérkezik a palotába.) Szinte hiba nélkül hozza ennek a Kínára erőteljesen hajazó fantasy-világnak az atmoszféráját.
Akinek nincs meg, hogy miről van szó, annak nagyon röviden az expozíció: Adott egy Maomao nevű 17 éves gyógyszerész csaj, aki egy félreeső város igen népszerű bordélyában melózik, kuncsaftokat nem fogad, különcsége határtalan, szabadidejében, kiélve méreg-fetisiszta hajlamait, saját magán próbálgat ki különféle mérgeket. Egy nap váratlanul elrabolják, eladják a császári palotának, mint szolgát, ahol egy kényes esetet megoldva rögtön felkelti az egyik eunuch méltóság, Jinshi figyelmét, aki, látván benne a rejtett potenciálokat, rögvest a szárnyai alá veszi, hogy többet is tegyen a palotáért, mint egyszeri szolga. Kezdetben a császár kedvenc ágyasának méregkóstolója, majd idővel, mivel tudását más területen is kamatoztatni tudja, előlép egyfajta rejtélymegoldónak, Jinshi pedig közvetlenül magához veszi. Itt rögtön meg is jegyezném, hogy a sorozat igen hamar belemasírozhatna az epizodikus struktúra kellemetlen területeire (legalábbis én nem nagyon szeretem az ilyesmit, ergo nekem kellemetlen), de ezt ügyesen megkerüli a saját maga által hozott szabályokkal és szerkezettel. A rejtélyek sokszor összefüggenek, ráadásul nem mindig kapunk mindenre megoldást, sokszor epizódokkal később konkludál csak egy-egy eset, megint máskor a sok kisebb ügy egyszerre rajzolja ki a jóval nagyobb képet, sejtetve egyfajta összeesküvést a háttérben, amivel az anime, a terebélyes alapanyagnak köszönhetően bőven nem szolgálta mindenre kiterjedő megoldást. Részproblémák persze oldódnak meg közben, a nagyobb leleplezések pedig minden esetben ütnek, vagyis mind az eredeti light novel írója, mind az adaptáció érti, hogyan építkezzen a markánsabb hatás kedvéért.
A másik dolog, ami piszkosul tetszett, hogy nem feküdt be a mai kor elvárásainak (bár ezt a japánok szerencsére nem űzik olyan idegesítő mértékben, mint a kortárs nyugati szerzők), hanem úgy mutatja be ezt a (fiktív, de azért a valóságra nagyon is hajazó) kort, ahogy illik. A prostitúció bár nem sarokpontja a sztorinak, de mindvégig jelen van, az uralkodó számos ágyast tart (köztük egy kiskorút is), a szolgák épp csak annyi emberi joggal bírnak, hogy söralátétnek még pont nem használják őket. Persze a valamivel pozitívabb hangulat végett azért akad benne némi idealizálás és romantizálás, de a „kényesebb” témák azért végig ott mozognak a felszín alatt, de annak mindenképp a közelében.
A karakterekre ugyancsak nincs egyetlen rossz szavam sem, bár a sorozat sztárja egyértelműen Maomao, aki nem szégyelli lopni a spotlightot mindenkitől, de nem gond, mert vitathatatlanul ő ennek a cuccnak a gerince. Az külön bejött, ahogy az egyébként bishi-karikatúrának is felfogható Jinshi Twilightos csillogása és férfibája rá semmilyen hatással nincs. A karakterének izgalmasabb részletei viszont inkább a vége felé rajzolódnak csak ki, ráadásul pont egy megkezdett character arc apropóján, szóval bizonyosan marad hozzá alapanyag bőven. Nem mellesleg a csaj egy precious cinnamon roll, a méreg-fétise ragadó poénforrás és bár saját kinézetét tekintve nincs sok önbizalma, azért megfelelő kezekben hathatós eredmény hozható ki belőle, legalábbis az anime tisztában volt vele, hogy egy-egy „jól kiöltöztetjük Maomaót” jelenet legalább olyan horderejű, mint a szignifikánsabb rejtélyek megoldásai.
Kavicsok a gépezetben, amik mellett viszont nem mehetek el szó nélkül, mert az overall impresszióra, így vele a végső pontszámra is rányomják a bélyeget, a következők:
1) A szinte alig létező world-building. Kényelmetlenül zárt, terebélyesedni alig akaró világ ez, ahol ugyan vannak fel-feldobott labdák (az elején felvezetett barbárok, konfliktusok más birodalmakkal, Gyokuyou származása, stb.), de a leütésükig már nem jutunk el. Mintha az egész világ két helyszínből állna: a palotából és a városból, ahonnan Maomao jött és csak ezen a vonalon ugrálunk ide-oda, egy idő után meg kényelmesen már csak teleportálgatva, hála a vágásoknak. Miután Maomao közvetlenül Jinshi alá kerül, még jobban beszűkül a világ, mert a palota dolgaiból is egyre kevesebbet látunk, ami igen nagy hiba. Persze lehet ez később változik, de 24 epizód alatt illett volna többet is adni.
2) A másik dolog, hogy sajnos ez az anime is belefut abba a hibába, amibe a kategória szinte összes darabja szokott, nevezetesen, ha van egy szuperintelligens főszereplőnk, annak leginkább abban merül ki szellemi fölénye, hogy mellette mindenki más seggostoba. Sokszor éreztem azt, hogy Maomaonak olyasmikhez is van kompetenciája, amihez nem nagyon kéne vagy egyszerűen csak túl kéne, hogy mutasson a hatáskörén, ezt pedig még igyekeznek is fokozni, hogy – ahogy mondottam volt - mellette minden más karakter egybites droid. Ez főleg ott lett igazán feltűnő, mikor a palota minden téren látványosan inkompetens orvosa mellé osztották be. Megússza azért a Mary Sue átkot, elvégre vannak hiányosságai még saját szakterülete környékén is (amire például a nevelő apja többször is rámutat), de ettől még nagyon a tűz közelében játszott.
Ennél kevesebb bűnlajstrom is elég volt máskor, hogy jobban belenyúljak az adott anime végső ítéletébe, de a Kusuriya az a kivételes eset, ahol nem szégyellem, hogy kivételezek. Lehet, hogy ha több ilyesmi ókori Kínás, palotai intrikás, szart nagyüzemben kavarós sztorit látok előtte, akkor nem ütött volna ennyire, de ez már aligha számít. A Kusuriya no Hitorigoto remek sorozat, lazán merném egy jóval szélesebb és vegyesebb célközönségnek ajánlani, ha arról van szó.
8/10
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
A többiek nevében ugyan nem beszélhetek, de szerintem nyugodtan elkezdheted a Frieren-t is. Bevallom, eleinte vonakodtam elkezdeni, mert sajnos párszor már belefutottam olyan animébe, amit nagyon ajánlgattak, aztán pár rész után bebizonyosodott, teljesen távol áll a stílusomtól. Szerencsére itt üdítő kivételre akadtam.
A Frieren azért is üdítő színfolt, mert végre tényleg normál fantasy, nem pedig tizenkettő egy tucat isekai. A grafika gyönyörű, a Madhouse kitett magáért. Az aláfestő zenék kellemesek, és az akciódúsabb jelenetek alatt pedig kellően fokozzák a hangulatot. Ezen kívül a belső tartalom szintén nagyszerű, 1-2 negatívumtól eltekintve végig tartja a színvonalat. Az eleje kissé lassabb, melankolikusabb, azokon az epizódokon jobban lehet gondolkodni. Később behoznak harcokat, mert mégiscsak kalandról van szó. Külön örülök, amiért sikerült már rögtön 28 résszel indítani, mert így több történetív is belekerült.
Frieren az utóbbi idők egyik legjobb főszereplője (karöltve Maomao-val), de szerencsére a többieknek sincs oka panaszra.
Amit még tudnék ajánlani, a Metallic Rouge, ami ugyan eléggé megosztja a nézőket, engem, mint sci-fi/mecha fant, hétről-hétre elszórakoztat.
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
-Természetesen első körben Urusei Yatsura (2022) 2nd Season, bár ez még nem ért véget (valszeg majd a következő szezon végén fog), de ugye sosem késő elkezdeni UY-zni, hehe.
Csak persze előbb az első szezonját is nézd meg. XD-Aztán Ruihoz hasonlóan én is nyomok +1-et a Metallic Rouge-ra. Szal végre kihoztak egy stílusra inkább a 90-es évek sorozatait idéző original animét, ami azonban a költségvetésen nem spórolt, emellett ilyen akció-nyomozós vonalon mozog, mellé tele van poénokkal is (engem speciel a Dirty Pair párosra emlékeztettek nem egyszer az itteni csajok
), finoman, de nem tolakodóan ott lévő shipping/yuri szál (vagy csak én látom bele... XD), emellett még az OP/ED-je is ütős és minderre mi volt a fanoktól a "hála"? A teljes érdektelenség, inkább néznek valami 25. isekait, ahol epershake-é reinkarnálódsz. -___- Szal én még csak nem is azt tapasztaltam, hogy megosztó lenne, mint inkább azt, hogy totálisan leszarják és úgy csinálnak, mintha ez a sorozat a világon sem lenne. Oké, senki nem állította, hogy ez egy 10/10-es remekmű, de ha animekészítő lennék, az ilyen fogadtatás után állnak át én is arra, hogy futószalagon adaptáljak 12-egy-tucat light noveleket 12 részes "sosem lesz lezárás animében" sorozatokká, tényleg negyedannyi meló, hatszor annyi pénz és közben mégsem érzem úgy, hogy a saját ötleteimet köpködik le. (elnézést, ezt most ki kellett írnom magamból)-Plusz ne feledkezzünk meg a szezon "wild cardjáról" sem, a Mahou Shoujo ni Akogarete-ről.
Ezt anno eredetileg random néztem ki a trailer alapján és igazából nem is vártam mást, mint hogy magical girlök perverzkednek egymással, ami kb. be is jött, viszont ami totális meglepetésként ért, hogy az ecchizés mellett ennek a cuccnak még története is van. XD Persze ebből a szempntból se' valami hatrétegű mélydrámára számítson a nagyérdemű, viszont tetszett, hogy azért a random BDSM yuriskodás mellett még halad is valamerre a történet. XD Az alaphelyzet igazából annyi, hogy a gyermekkora óta hardcore magical girl-fangirl (XD) Utenát meglátogatja a szokásos kis segítő állatka, hogy ő is magical girl lehet, csak pechére az antagonisták táborába kerül, ergo nem a magical girlök mellett, hanem ellen fog harcolni. Ez ugyan fangirl-álmainak alapesetben eléggé keresztbe tenne, de ezer szerencse, hogy Utena amúgy egy látens-szadista, így a magical girlökkel való összecsapásai rendszeresen valami megalázó BDSM "játékba" torkollnak (szal kis túlzással mintha Beryll a csata hevében elkezdené "dommy mommyként" elfenekelni Sailor Moon-t, vagy ilyesmi XD elnézést kérek a mentálképért és a gyermekkor tönkretételéért XD), amit csak tovább színesít, amikor az egyik magical girl-ről kiderül, hogy ő meg mazochista (yeah, I ship them... XDDD). Gondolom már a fentiekből is látszik, hogy ez egy eléggé elborult darab, ami a "ezt tuti nem fogod villamoson/családlátogatáskor/orvosi váróban/stb. nézni, sőt, sehol máshol sem, ahol van még rajtad kívül plusz egy fő" jellegű animék táborát erősíti, viszont nekem ez az egész debil felütés most teljesen betalált, hasonlóan, ahogy anno a Keijo vagy a Killing Bites is. Szóval aki valami "extrémebb" agymenésre vágyik, az nyugodtan tegyen ezzel is egy próbát. XDEngem totálisan nem érdekelt, ellenben a hype-ja baromi nagy, utoljára talán a Mushoku Tensei-re láttam fantasy anime témában ekkora "nyáladzást". XD Az más kérdés, hogy mivel engem az MT-vel is jól palira vett a fandom (értsd: elhittem, hogy itt tényleg valami "az isekaik krémje, az alfa és az omega!" jellegű sorozatot kapok majd, helyette sima otaku háremizé, csak néha fightolnak/varázsolnak is benne...), most már óvatosabb vagyok és inkább hallgatok a megérzéseimre, mint a hype-ra. Na most a Frierennél is az van, hogy valahogy így az eddig látott poénok/fightok/jelenetek alapján engem totál hidegen hagy. Biztos jó, meg el lehet nézegetni, de valahogy én nem éreztem benne semmi olyat, ami miatt úgy reagáltam volna rá, hogy: "Fú, na ez igen, ezt látni kell!" Úgyhogy mondhatnám, hogy attól függ a dolog, hogy menyire bízol a hype-ban. XD Ha mersz a fandomnak bizalmat szavazni, akkor próbáld ki, szerintük baromi jó, én egyenlőre tartózkodom. XD
(Figyelem! A fenti vélemények nagyrészt random YT videók, jelenetek, stb-k nézése közben alakultak ki, melyek nem helyettesítik a tényleges megtekintést! A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg az adott sorozat fanboyát vagy fangirljét!)
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
Köszi az ajánlásokat!