Re: Milyen rossz filmet láttál mostanában?
Elküldve: 2019.07.27. 18:39
Ha már úgy is befutott Sentry kolléga, és a bemutatkozásában jelezte, hogy számára sem éppen közömbös a one-of-a-kind rendezőzseni, Ingmar Bergman, így bátorkodtam elővenni egy eddig még nem látott filmet tőle, végül pedig a Csendre esett a választásom, legvégül pedig ebben a threadben kötöttem ki.
Noss, Bergman sem tévedhetetlen. Ezt már bebizonyította a Kígyótojással, amit még a hardcore rajongói sem csípnek túlzottan. Bebizonyította a Personával, amit meg lehet csak én nem csípek tőle (kétszer is végigszenvedtem, de eskü én ezt a filmet nem értem, max a felszínét), illetve a Fanny és Alexander is egész szépen megosztotta a híveit (jelen sorok írója kétszer is nekiveselkedett már, de egyszer sem jutott tovább az első óránál).
A Csenddel nagyjából az a baj, hogy ezt a nő-nő, sister-sister felállást láttuk már tőle elégszer. Persze ez "kronológiában" valamivel korábbi, de hozzám csak most jutott el. Mondjuk ettől még nem véletlen, hogy a korabeli kritikák anno kemény önismétléssel és kényszeres meg nem újulással vádolták, amit valahol egyébként megértek. Végig azon kattogott a Csend alatt az agyam, hogy párhuzamosan a nála sokkal emlékezetesebb és nívósabb Suttogások és sikolyok mennyivel többet ad, mert az nem akar mindenáron vontatott lenni, nem akar mindenáron csak képekkel és rettentő minimál dialógokkal éni, nem kelt olyasmi érzést, mintha látnál magad előtt egy cédulát, rajta "Fuck you, I'm Ingmar Bergman 'n I can do everything" (gondolatban mindenki fordítsa ezt át svédre) felirattal. Nem estem hátra Ingrid Thulintól sem, pedig a Suttogásokban igen, a Nap végében meg pláne.
Talán nem is véletlen, hogy bármennyi toplistát is nyitottam fel Bergmantól, ezt a filmet csak nagyon kevés jegyezte. Számomra ez most egy 4/10-es verdikthez volt csak elegendő.
Btw, hátha mások is bekapcsolódnak: Top 5 Bergman film? (Persze ezt nyilván ne ebbe a threadbe! )
Noss, Bergman sem tévedhetetlen. Ezt már bebizonyította a Kígyótojással, amit még a hardcore rajongói sem csípnek túlzottan. Bebizonyította a Personával, amit meg lehet csak én nem csípek tőle (kétszer is végigszenvedtem, de eskü én ezt a filmet nem értem, max a felszínét), illetve a Fanny és Alexander is egész szépen megosztotta a híveit (jelen sorok írója kétszer is nekiveselkedett már, de egyszer sem jutott tovább az első óránál).
A Csenddel nagyjából az a baj, hogy ezt a nő-nő, sister-sister felállást láttuk már tőle elégszer. Persze ez "kronológiában" valamivel korábbi, de hozzám csak most jutott el. Mondjuk ettől még nem véletlen, hogy a korabeli kritikák anno kemény önismétléssel és kényszeres meg nem újulással vádolták, amit valahol egyébként megértek. Végig azon kattogott a Csend alatt az agyam, hogy párhuzamosan a nála sokkal emlékezetesebb és nívósabb Suttogások és sikolyok mennyivel többet ad, mert az nem akar mindenáron vontatott lenni, nem akar mindenáron csak képekkel és rettentő minimál dialógokkal éni, nem kelt olyasmi érzést, mintha látnál magad előtt egy cédulát, rajta "Fuck you, I'm Ingmar Bergman 'n I can do everything" (gondolatban mindenki fordítsa ezt át svédre) felirattal. Nem estem hátra Ingrid Thulintól sem, pedig a Suttogásokban igen, a Nap végében meg pláne.
Talán nem is véletlen, hogy bármennyi toplistát is nyitottam fel Bergmantól, ezt a filmet csak nagyon kevés jegyezte. Számomra ez most egy 4/10-es verdikthez volt csak elegendő.
Btw, hátha mások is bekapcsolódnak: Top 5 Bergman film? (Persze ezt nyilván ne ebbe a threadbe! )