Ayla írta:másik kultúrából jövök
Lehet, hogy megorrolsz, de szerintem kár ezt az eltérő kultúrára fogni. Ezt sokkal inkább sorolnám az elemi udvariassághoz, és valószínűleg mások is ilyen szempontból fogják díjazni; épp ezért nem is várható el, hogy ezeket a "kulturális" fiókodba rakják.
Magyar ember, aki nem közeli ismerősöd, jó eséllyel 1-az-1-ben így reagált volna, mint a srác.
Biztos, hogy a "közeg, ahonna jöttem", nem abból jön, hogy az egy bizalmasabb, családiasabb közeg (ahol megengedhetőbb az enyhe udvariatlanság vagy bizalmaskodás), nem abból, hogy másik ország?
(Saját tapasztalat alapján egyébként sokkal nagyobbak az ember-ember(típus) közti különbségek/hasonlóságok gyakran jelentősebbek, mint a nemzet-nemzet közöttiek)
Nekem is van egy húgom, akinél felnőtt korában is megmaradt a "dackorszak", és TŐLE mondjuk nem lepődöm meg egy ilyen "na-majd-én-megmondom-mindenkinek" leosztáson: őőő nem cicózik, neki elég az, hogy erkölcsi igazsága van, megmondja a tutit
és persze mindig "meglepődik", ha az alany megsértődik rá a modora miatt, mikor pedig ő csak az igazat mondja, de úgy érzi, hogy neki akkor is igazsága volt, és a világ neki így kerek, úgyhogy ráhagyjuk: legyen neki.
Nyilván nem mindenki "érett" hozzá, hogy rájöjjön: mit csinál rosszul, amikor lekezel másokat.
Ugye feltételezni, hogy te jobban megértesz egy helyzetet, mint azok, akik ténylegesen benne vannak, és aztán ítélkezni fölöttük, ez elég durva sértés, kultúrától függetlenül.
Sikerült megtudnod végső soron, hogy a srác miért nem akart a szobatársával beszélni? Szerintem nem.
Részben nekem úgy, tűnik, nem is jutott eszedbe megkérdezni, hanem pár mondat alapján úgy tekintetted, hogy
1. megértetted a problémát 2. megtaláltad a megoldást, = azaz kompetens voltál a témában tanácsot adni és ítélkezni.
Én nem érzem, hogy akár az 1., akár a 2. valóban teljesült volna.
Apró-cseprő bosszúságot említeni ugye még nem automatikusan 1. 1st world problem 2. segítségkérés.
Mondjuk, ha megemlítem, hogy azért vagyok fáradt/bosszús, mert sokat szenvedek a melóval, nem automatikusan azt jelzem, hogy gyere és szervezd meg nekem (hogy is tehetnéd? pláne ha még én se boldogulok vele könnyen?). Ez csak jelzés az én részemről, hogy bízom benned, és meg merem osztani veled az apró fájdalmaimat, a te részedről meg, hogy érdekel, hogy mi van velem.
Ugye ezekre ha vár egyáltalán valamit az ember, az valamiféle biztatás, vagy együttérzés, vagy legalább jóváhagyás, hogy tudomást vesz a nehézségeidről.
Úgy lereagálni, hogy "biztos csak magadnak csinálod a bajt" ugye nem szép.
Szal itt mintha félre lett volna értve az egész dolog jellege kapásból.
(Amúgy, pl. idős nénikkel előfordul, hogy valaki "panaszáradattal" támad, azaz rögtön egy hosszú sztorit ad elő valamilyen sérelemről, akár akarod hallani, akár nem, de ugye ez más téma, itt nem erről van szó.)
ha megnézzük a beszélgetést:
"- Közös a szobátok is, nem csak a lakás?
Ő: - Nem, van saját hálószobám.
Én: - Tehát neki is van saját szobája?
Ő: - Igen.
Én: - És nem csak ott cigizik, hanem mindenhol?
Ő: - Hát igen, nagyon zavaró - mondá bánatos félmosollyal."
Itt szerencsétlen megkönnyebbült
, hogy a hirtelen faggatózás végső soron csak a probléma tisztázása volt, és talán csak arra akartad kifuttatni, hogy dohányozhatna a sz.társ a saját hálójában is, tehát megérted a problémáját. De hát nem hagytad, hogy sokáig örüljön.
"Én: - Megkérted, hogy csak a szobájában cigizzen? Mert téged ez zavar?
Ő: - Nem. -lelassulva."
->persze, hogy lelassul, ha valaki ilyen számonkérőn ráripakodik.
Ugye itt rögtön adod neki a forgatókönyvet:
Állj elé, intézz hozzá "ultimátum"ot...
Eleve nem biztos, hogy megfelel ez az ő habitusának ez a fajta megközelítés.
(Én pl. biztos nem így állnék hozzá, ha jó kapcsolatot áll szándékomban ápolni valakivel, akivel együtt élek, hanem más módját választanám.)
Másrészt a részleteket sem ismerjük. Ugye eleve nem az volt a szándék, hogy felkér, hogy oldd meg neki a problémát, tehát nem is lettek a körülmények ismertetve.
Én: - És meg fogod kérni akkor, most?
Ő: - Hát, nem. -semmitmondó mosoly insert here.
Erre valóban nem lehet máshogy reagálni, ha valaki beledumál az életedbe, és aztán megkérdei, hogy követed-e a tanácsát.
Also, nem tudom, jól értelmezted-e a választ.
Nem azt mondta, hogy "de jó fej vagy, kisütötted, mit kell tennem, de akaratgyenge vagyok hozzá".
Azt mondta: "borzasztó kellemetlenül érzem magam és szeretném kivonni magamat". (Esetleg: "megpróbáltál tanácsot adni, de baromira nem sikerült". Ugye nem mond az ember ennyire elutasító "nem"-et, ha nem teljes elutasítást akar kifejezni. Még maga is zavarban van tőle, de egyszerűen rá van kényszerítve.)
Ha esetleg megosztotta volna veled a részleteket, itt már elvetted a kedvét.
Csak azért mondom, mert itt mintha úgy értelmezted volna, hogy minden lehetésges ellenvetést megkaptál, pedig csak simán azt jelezte, nem kívánja veled megtárgyalni.
vendég vagyok, eszem ágában sincs beilleszkedni
Pedig sajnos ez a vendég kötelessége, nem az ott élőké. :I
Ha azt látnám, hogy valakinek még X hónap után is problémát okoz
Rómában mint a rómaiak" elvet követem.
és szó szerint idézek két-három ismerősöm reakciójából is
A barátaid persze hogy ezt mondják, hiszen ezért a barátaid. (hogy támogatólag lépjenek fel.) Ismeretlen harmadik felet szidni nem kerül semmibe, nálad viszont jó pontot szereznek vele, hiszen te nyilván örülsz, hogy a pártodat fogják.
Az már ugye a köv. szint, amikor az ember rájön: nem feltétlen az szolgálja a javát, aki yes-man-ként mindig csak egyetért vele...:p
---
Amúgy, nyilván lehetett ennek ezer kontextusa.
Mondjuk lehet, hogy egy lusta, kényelmes srácról van szó, aki meg tudná ezt oldani magának, és mindig csak töketlenkedik, és hogy az ember végre egyszer beszól neki, egyenesen dícséretes/kívánatos.
De nem hiszem, hogy ennek az országhoz köze lenne.
Jó eséllyel esetleg már meg is orroltál rám, hogy miért koptatom a számat.
(Bár megjegyzem: egészen más dolog kvázi-udvariasan megpróbálni valamit lekommunikálni, a sráccal pölö működött volna, hogy finoman adod be neki az ötletet.)
Én elvileg akkor járok el "társalgásilag" legóvatosabban, ha azt mondom: mennyire igazad van, tök gáz ez a dán srác stb.
úgy veszem, hogy a blogbejegyzésnek felhetetőleg NEM az a tanácskérés az értelme, hanem hogy szimpátiát találjon.
Ezzel abszolút nem szolgálom a javadat persze, de az udvariasságnak eleget teszek.
Kettes megoldás, hogy próbálom udvariasan beadni a valódi gondolataimat.
Sráccal ugyanez a helyzet.
Vagy egyet lehet vele érteni (és passzolni a probléma lehetőségét), vagy olyan módon megközelíteni, hogy közben nem vét az ember a szabályok ellen.
Mondjuk történhetett volna valahogy így:
"Fogadok, hogy nehezen jöttök ki a szobatársaddal, biztos egy valódi skót." (nevetés)
"Nem, nem, igazából egész jól kijövünk."
"[Akkor mi a #&@ért nem tudtok megegyezn...ööö] "Akkor valami más oka van, hogy nem szívesen érintitek a dohány-témát?"
"Háát...izé." (kínos mosoly)
(laza nevetés) "Ja, ha zavar akkor nem fontos. Csak gondoltam, biztos van valami oka, ha ennyire zavar." (->ugye, ha valaki vonakodónak tűnik valamiről beszélni, akkor illik jelezni, hogy nem sértődsz meg, ha megtartják maguknak. /10ből 9szer úgyis elmondják, ha kedves vagy velük./
"Ha én lennék, a helyedben, én biztos szólnék miatta. Ki nem állhatom a dohányfüstöt. De persze értem, ha jobb a békesség." /-> ugye magadról beszélni másik jó trükk, ha vki nem akar magáról. Ill. a végén itt is fontos jelezni, hogy nem akarsz ráerőltetni valamit./
Itt igazából két kimenet lehetséges:
miután annyi feladott labdát dobtam neki: céloztam rá pl. hogy a békesség miatt nem akar vele dumálni stb. -> ha más az oka, itt biztos kijavít, ill. finoman megérzi, hogy ha nem beszél, akkor én esetleg félreértem a helyzetet, amit nem akar stb. ...szóval vagy elmondja, hogy igazából mi a problémája, vagy leesik neki, ha VALÓBAN csak az akarat hibádzik, hogy szerintem túl gyenge ebben a kérdésben (ugye elvileg ezt akartad közölni vele, de ezt így meg tudtad tenni anélkül, hogy megsértetted volna);
VAGY kínosan érzi magát, nem akar beszélni róla, mire én gyorsan új témát javaslok (pl. "mi van X-ékkel?") -> cserébe, hogy kínos témához hoztam.
Ezek szerintem univerzálisan alkalmazható stratégiák, országtól függetlenül.
Én amúgy anno még gyerekként abszolváltam és azóta is sikerrel alkalmaztam egy házassági tanácsadó könyvből a leckét, ami így nézett ki:
Hazajön a feleség, miután 3 órán át állt beragadva a dugóban.
A férj lelkesen elkezdi neki magyarázni, hogyan lehetett volna 2 órás kerülővel hatékonyabban megkerülni a forgalmat.
A könyv arra figyelmeztet, hogy nem feltétlen a tanácsra szorul rá ilyenkor valaki, a feleség feltehetően arra vágyik, hogy valami ilyesmit mondj neki: "Képzelem, milyen rossz lehetett ott egyedül"...
UI: Titkos, Surci után most megpróbáltam még vkivel megutáltatni magam ;p