Megemlékeznék Karcsi kalandjairól pár szóban, ha már így 10 év után befejeztem ezt a sorozatot is. Mostanáig nem is tudtam hogy ennek van 2. évada, ennek örömére gyorsan revaccsoltam az elsőt, aztán jöhetett a folytatás.
Ha a LoGH egy jelenség, erre is rámondható ugyanez, amihez a kretén szerencsejátékok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a karadizájnok, főleg az ORROK
, az üvöltő narrátor vagy a patakokban ömlő FÉRFIAS KÖNNYEK. Tipikusan az a fajta CUCC amit az ember vagy imád mert berántja már az elején és végigizgulja az egészet, vagy... egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. Nekem az első pillanattól kezdve bejött ez a szürreálian hatásvadász és egyedi sztájl.
Főszereplőnk Itou Kaiji ritka nagy tróger, és mellé még szerencsétlen is, de krízishelyzetben mindig össze tudja kapni magát, emellett igazi csapatjátékos, és ha mást nem, azt a számlájára lehet írni, hogy 1. találékony, 2. sosem árulja el (általában újdonsült) csapattársait, hiába szívja megsokszor emiatt. Az antagonisták közül Tonegawát bírtam, Hyoudo-t viszont utáltam, az a fajta undorító és kéjenc szadizmus ami a fő profilja végtelenül visszataszítóvá tette. Ezenkívül öröm volt nézni, ahogy az S2 első főgyökerét, a dagadt bunkóorrú kápó főnökurat hazavágja Kaiji, Ichijou meg egy kis nyálgép takony, aki megérdemelte a sorsát, mert aki ilyen szinten lejtő pálya mellett nem képes nyerni, az menjen csak a bányába követ törni.
Jellemekről, történetről és hasonlókról nem regélek sokat, mivel alapvetően szerencsejáték-meccsekre van felfűzve az anime sztorivonala, ezeket viszont olyan feszültséggel teli és jó értelemben vett hatásvadász módon adjáák elő, hogy a székbe szegezi az ilyesmire vevő nézőt. Ami kiemelkedő még, az a szerencsejátékosok pszichológiájának ábrázolása bizonyos döntések meghozatala alkalmával, amikor NAGY TÉTEN játszanak, legyen az sokmilliós főnyeremény, vagy a másik oldalon az egész életük. A főszereplő, mint az egyetlen főbb jellem szép karakterfejlődést kap - a legvégére. Mert az S1 végén a saját hülyesége miatt ugyanabba a csapdába zuhan vissza ahonnan nagynehezen sikerült kikászálódnia - és ezt a következő sorozat elején is folytatja, amikor adósságba veri magát (LOL Ilyen szarokért mint chips meg sör
). Azon a spórolós dumán amúgy rohadt nagyot röhögtem, amikor megállapodnak a hasonlóan tróger komáival: "Most 2 hónapig gyűjteni kell, nincs nass, nincs pia... ÉS FEJENKÉNT CSAK NAPI 1 CIGI! XDDDD" és az a szenvedés amit levágnak a spórolás alatt XDDDDD Oké, a helyzete miatt érthető hogy elhagyja magát, de azért fura volt hogy az első sorozatbeli jellemfejlődést ennyire kivágták az ablakon... És örülök hogy rendes lezárást kapott, anno az S1 végét nem nagyon tudtam hová tenni, de fura se lett volna ha ennyiben marad, mert a szadizmus nem áll távol az írótól ahogy elnézem. Amúgy a végén Enduo ritka nagy szemétláda volt, menjen az anyjába.
Egy belekukkot mindenkinek megér akik nyitottak a mainstreamtől eltérő animékre, mert a Kaiji külön stílus - és egy dolgot nem lehet elvitatni tőle: FÉRFIAS.
Ja és az MC mellett kedvenc karakterem a NARRÁTOR, mert az az üvöltözés, meg az a hangszín és kifejezések amivel a legyilvánvalóbb, a szemünk előtt zajló jeleneket kommentálja... LOLEPIC
Továbbá a vasgerendán átkelős részek nemcsak a helyzet pszichológiája miatt maradtak emlékezetesek, hanem a szörnyű tériszonyom miatt is >__<
Erős 8/10.