Megint én. ^_^ Elnézést, amiért itt blogolok, de "kissé" ismét sikerült elmerülnöm ebben a zseniális animében, aztán voltak a héten mindenféle gondolataim, amit le kellett hogy írjak valahová...
FULL SPOILER AZ EGÉSZ.
Kezdeném a "töltsük ki a plot-hole-okat a saját head-canonommal" c. játékkal, ilyeneket úgyis csináltam már a DN-CG kapcsán. Előre szólok, hogy ez a része ilyen részletekbe menős-racionalizálós izé lesz, pár dologban talán tévedek is, akit nem érdekel az ilyesmi nyugodtan ugorja át - bár akkor már az egész postot, úgyis csak egy eszmefuttatás, nem objektív elemzés. ^^ A második fele pedig Homuratard lévén elég nyilvánvaló, hogy miről fog szólni.
Először is van az a húzás, ahogy az időutazást kezeli ez az anime. Erre (meg a Narancsra, de főleg erre) vezethető vissza a múltkori OFF-os postom a párhuzamos univerzumokról - csak Uro-nak kellett volna egy picit megerőltetnie magát, de helyette inkább (szó szerint) újra lenyomta a Kőkapu LN-t - nem vicc, nyilatkozta hogy már az elején tudta hogy Homu időutazó lesz, csak azt nem hogy mi módon integrálja majd a sztoriba, csak aztán látta hogy az S;G milyen királyul lekezeli ezt az egészet, és neki jól is jön a visszaható karma miatt, ha több világ hat Madokára. Hja, csak épp ott nem igazán így működtek a világ törvényszerűségei... Mert ott minden világvonal egy-egy opció, de valóság csak egy van, addig a Madokánál minden vonal egy-egy létező univerzum - amik ráadásul ugyanolyanok, csak kérdés hogy hol van belőlük a többi Homura? Mert itt szó sincs olyanról, mint a naplós játéknál, hogy az itteni erdetit elteszi láb alól a jövevény - egyszerűen csak nem jelenik meg többé. Mindenki másból több van, csak Homuból van egy... Mindezt egy olyan cuccban, ahol tényleg bármit megtehet az író, hiszen ha nyuszimacska földönkívüliek képesek formába önteni az ember lelkét, és az univerzum érzelmi energiából nyeri az utánpótlást, akkor azon se lepődne meg senki, ha a párhuzamos világok közötti időutazás helyett a kívánsága
az időn kívűl járó lánnyá tette volna Homurát (valójában azzá is tette, de erről majd később). Innentől kezdve pedig mehet(ne) lineáris idővonalon a dolog, elvégre mindig ugyanabban az időpontban helyen és szemüveges-copfos alakban ébred fel, tehát csak a lelke-személyisége utazik, aminek érkezése "automatikusan" mahou shoujová változtatja(ná) a testét is - viszont végig egyetlen univerzumban maradunk, kiütve ezzel a párhuzamosok és a többszörös én problematikáját. És hogy Madoka akkor honnan kapná az erejét? Ugyanonnan, ahonnan eddig: KARMA. Hisz mit tudunk erről a fogalomról (azon kívül hogy ribanc)? Hogy visszaható következménye valamilyen cselekedetnek, azaz Homu időutazásai ugyanúgy hatnának rá, valamint ugyanúgy újonnan találkoznak minden egyes vonalon, tehát teljesen mindegy hogy azonos vagy párhuzamos világbeli Madoka szerepel... Nem nagyon tudok mit mindani erre a plothole-ra azon kívül, hogy nagyvonalúan elnézek felette, mert az anime lényegén nem változtat - csak így a racionális énem is megnyugodna ^^
Másik: próbáltam összerakni valami koherens szabályrendszert Homura képességeit és az időpajzs működését illetően, mert itt is voltak olyan húzások, amik látszólag nem illettek teljesen a képbe - bár ez több más területet is érint. Uro annyit nyilatkozott, hogy ez lényegileg egy homokóra, amiben az adott egy (valójában másfél, ellenőrizve, ez a hivatalos) hónap alatt pereg le a homok, aztán lehet csak visszafordítani, de nem gondolta át részletesen, mert nem tartotta lényegesnek. Ez másoknak is szemet szúrt, és ehhez az íráshoz hasonlóan feltérképezték az alap
működési mechanizmusát. Lássuk:
- Igazából nem szó szerint az időt állítja meg ez a kiváló kütyü, elvégre ez azt jelentené hogy az EGÉSZ UNIVERZUMBAN mindenhol megáll az idő, hanem Homut dobja át egy időn kívüli dimenzióba - persze ez mellékes, meg szőrszálhasogató fogalmon lovaglásnak tűnik, de valahogy számomra teljesebb így a kép.
- Fizikai kontaktussal feloldható a time-stop.
- Van egy kb. 2 méteres range, ahol még kb 1 másodpercig "telik" az idő tárgyak vagy személyek számára, de csak akkor, ha előtte fizikai kapcsolatban álltak Homuval.
- Csak akkor resetelhet, ha az összes homok lepergett (ilyenkor old ki az ezt meggátló mechanizmus, és az óramutató járásának irányába kell fordítani, ellenben a time-stoppal, amikor ellentétes irányba fordul 90 fokkal).
- A tárolókapacitása végtelen.
Eddig az evidenciák, lássuk a kérdéses részleteket:
- Szükséges-e saját kezűleg fordítania a pajzson a time-stophoz? Szerintem nem, az akaratával/mágiájával tudja forgatni, kismillió olyan helyzet volt amikor mindkét keze foglalt volt, mégis tudta használni. Viszont az nem mindegy, hogy maga a szerkezet tud-e fordulni fizikailag. Láttuk többször is, hogy ha magát a szerkezetet blokkolják, pl a Rebellionban Mami a szalagjaival, vagy Sayaka a fogaskerekeket a kardjával, akkor nem tudja használni.
- Szükséges-e saját kezűleg fordítania az időutazáshoz? Szerintem igen, bár nem biztos. Egy ilyen jelenet van, az utolsó Walpurgis-fight végén, amikor kiütik a toronyházzal, és ott fekszik a romhalmaz közepén, na akkor nagyon piszkálja a pajzsát - de szerintem ez inkább már amolyan reflex-szerű mozdulat (újabb bukás, jöhet az újabb reset), mert még van is benne 1-2 órára való homok, és ha akarna se tudna addig fordítani.
- Minden egyes reset után újra fel kell-e töltenie az interdimenzionális tárolót? Szerintem igen. Maga a tárolás viszont szvsz nem kerül manába.
- Van-e valami korlátja a használatának? Na ez egy fontos kérdés, mert sok plot-hole-t be lehet foltozni vele, ráadásul nem is légbőlkapott egy olyan világban, ahol mindennek ára van. Nevezetesen, hogy minden time-stop fogyasztja Homura manáját (ezt mutatják is, magán a pajzson használat közben látszanak a lila manavonalak). Ergo spórolni kell vele, hisz nincs végtelen számú boszi és Grief Seed ebben a másfél hónapban, amiből után lehet tölteni. Ez több jelenetnél is előkerül:
- amikor Homu rohan Sayaka lélekköve után, akkor is megtehetné hogy csak simán végigstoppolja az egész időt - persze kérdés, hogy adott pillanatban mennyi tartaléka van akár feltöltött manából, akár tartalék Grief Seedekből. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy dramaturgiailag ott és akkor azért kellett azt a jelenetet úgy megjátszani, hogy még ne derüljön ki a néző számára a képessége, viszont ilyen vonalon simán sztoriba integrálható.
- Az szerintem tekinthető evidenciának, hogy az utolsó világvonalon kimaxolta a lehetőségeit Walpurgis ellen. Ugye van az a jelenet, amikor a végén telibe kapja a toronyházat. Az előző világvonalon még képes elteleportálni (time-jumpolni) előle, itt meg már nagyon nézi a pajzsát, aztán nem is sikerül elugrania. Imho itt merült ki a manája, mert tudta hogy az az épület jönni fog, mégse tudta hárítani.
- Nyilván a telekinézis sincs ingyen (tanker, anti-ship rakéták), meg ezt a sok cuccot beszerezni, összerakni, kilogisztikázni hogy mit-hová (hogy Walpurgis pont a C4-el kibélelt "katlanba" zuhanjon, azt a részt kvázi észrevétlenül telepakolni vele), mindezt úgy hogy ez még csak előkészület, és a végső fájtra is maradjon valami varázsereje... Pár világvonal elmehetett, mire ilyen szintre ki tudta hozni ezt az akciót. Ezt csak azért írom le, mert többször előjött mindenféle fórumokon, hogy hát miért nincs rátapadva 0-24-ben Madokára, főleg miután az találkozott Kyuubey-el. Mert nincs végtelen ideje (ill. manája) neki sem, közben meg össze kell rakni a dolgokat a végső fájtra, boszikat vadászni Grief Seed-ekért, de közben azért még arra is figyeljen, nehogy egy óvatlan pillanatban Madokát behálózza QB (kedvenc
"ementális" jelenet ugye
).
Ezzel a mana-dologgal és Homura egyéb cselekedeteivel kapcsolatban még néhány gondolat, amikről volt szó az animében, de a működésük-motivációjuk elsőre (nekem) nem volt egészen tiszta:
- Kyuubey azt mondja, familiárisokból is lehet boszorkány. Szvsz sima hazugság, hogy a mahou shoujo-k ne firtassák a boszik keletkezésének mikéntjét. Ezért nem dobnak Grief Seed-et sem. A hazudozás egyébként sem áll távol a kis genyótól, pl. amikor Kyoko-t felbújtja Sayaka megmentésére, aztán kiderült: végig tudta hogy lehetetlen. Úgyhogy Grief Seed-ek csak véges számban állnak rendelkezésre, be kell osztani őket.
- Miért nem állítja meg az időt és nyírja ki QB-t az első részben, mielőtt találkozik Madokával? Hiszen megtehetné. Szerintem egyértelműen azért, mert elüldözni akarja a közeléből, hogy ne legyen kapcsolatfelvétel. Azt rég tudja már, hogy felesleges kinyírni, azonnal kap másik testet. Szvsz időt nyerni szeretne ezzel, és nem a kis rohadékot sokadjára is kilyuggatni. Így is el tudta odázni a kapcsolatfelvételt az első világvonalhoz képest kb. 5 nappal-2 héttel.
- Mindenképp kellenek a Grief Seed-ek egy mahou shoujonak, akkor is ha nem akar harcolni, ahogy az 1. moziban mondja az egyik tetőn történő beszélgetésekor Madokának (sorozatban nincs benne, de ezt is Uro írta, szal kánon): Madoka kérdezi hogy muszáj-e Sayakának harcolnia, nem élhet-e sima, iskolás életet, ahogyan eddig. Erre Homu válasza: mivel maga a test működése immáron manából táplálkozik, ha ritkán is, de mindenképp kelleni fog egy-egy Grief Seed, és azt csak bosziktól lehet beszerezni - így lehetetlen, hogy legalább alkalmanként ne tegye ki magát veszélynek. Arról nincs infó, hogy ez a "stand-by"-üzemmód meddig fenntartható egy "full feltöltés" után.
Aztán:
Homu vs. Mami & Sayaka:
- Miért nem szövetkezik Homu Mamival, miért dobja vissza az ajándék Grief Seedet az elején? Mert akkor együtt kéne működniük, és később meg kéne mentenie Charlotte-tól, de akkor nem érné el azt a célt, amire Mamit szánja. Ebből fakad a következő kérdés:
- Ha Homu tudja hogy Mami meg fog halni, és azt is hogy az utolsó világvonalon Charlotte öli majd meg (és tudja, annyit el is árul hogy rendellenes), miért nem figyelmezteti olyan módon, hogy egyértelműen felkészülhessen a vele való harcra? Na ezaz: mert nem akarja, hogy Mami túlélje, sőt. Mindahányszor újranéztem azt a jelenetsort, egyre inkább az volt az érzésem, hogy Homerun elrettentő példának szánja Mamit, letörve ezzel Madoka lelkesedését, aki addig még eléggé hajlik a szerződésre. Úgyhogy inkább megölette, mert úgy volt vele, hogy a sorsa ígyis-úgyis elrendeltetett, hisz már mahou shoujo, akkor meg felhasználja valahogy. Egy ilyen dobás pont beleillik a karakterébe.
- Miért hagyja hogy Sayaka szerződjön? Szerintem ugyanazért, amiért hagyta Mamit meghalni, lévén látta már sok vonalon, min fog keresztülmenni, és ez is visszatartó erővel bír Madoka számára.
- Miért nem menti meg ő maga Madokát, amikor Sayaka az első boszival harcol? Szvsz azért, mert tudja, hogy Sayaka jönni fog. A végén ezen a helyszínen is megjelenik, Sayaka mondja is, hogy elkésett, de szerintem csak simán nem akart beszállni (nem volt átváltozva, lásd lentebb). Ráadásul ha rosszul állna a dolog, akkor be tudott volna ugrani segíteni, hisz a mahou shoujo-k képesek belátni a labirintusokba (Kyoko és Homu is látja egy épület tetejéről Sayaka utolsó harcát, amikor Kyoko be is ugrik segíteni neki).
- Miért nem menti meg Kyoko-t? Hisz tudja hogy Kyuubey hazudik, feleslegesen állnak Oktavia elé, nem fog visszaváltozni Sayakává. Azt is tudja mikor lesz a harc, mert pont akkor kéri ki magát az óráról. Szerintem azért mert ez a része baromira nem érdekli. A lényeg, hogy Mami és Sayaka sorsa visszatartotta Madokát a szerződéstől. Walpurgis ellen nem sokat tudott volna tenni Kyoko sem (nem tartom kizártnak hogy már egyszer végigpróbálta vele is, de mivel bukás lett a vége, nem foglalkozott ezzel tovább).
- Az is észrevehető, hogy amikor be akar avatkozni egy harcba, már átváltozva jelenik meg, pl. mindkét Sayaka vs. Kyoko fightnál, vagy amikor kihozza Kyoko-t Sayaka testével Oktavia labirintusából.
Próbáltam nem elrugaszkodni a kánontól és az anime világának ismert szabályszerűségeitől. Továbbra is tartom magam az Uro által nyilatkozott 100 körüli világvonalhoz, és mielőtt az a rágalom érne, hogy túlzottan be akarom darkosítani Homurát, mert úgy nekem szimpatikusabb vagy jobban tetszene a karaktere, akkor bele lehet gondolni: 4 reset (fél év) alatt egy ember nem változik ennyit, azt meg kizártnak tartom hogy megjátssza magát, főleg annyira hogy ilyen húzásokba belemenjen... Szóval érdekes kérdések, hogy mit tehetett volna, és miért is nem tette meg....
Ezen eszmefuttatás második részében pedig a fentiek alapján próbálok kreálni egy Homura-jellemrajzot, ill. kiemelni azt a vonalat, ami talán csak számomra ennyire fontos, vagy inkább én agyaltam rajta sokat Homu miatt: amiért imádom ezt az animét a fausti tölteten túl is, pontosabban azzal ötvözve, az az, ahogyan az időt és a változást kezeli. Mennyit ér egy kívánság, ha a lelked nem fizetség lesz, hanem a börtönöd? Mert az ő esetében erről van szó: a kívánsága az időn kívülre, egy örökké tartó jelenbe zárta, jövője nincs, a múltja pedig már rég elveszett, semmi köze ahhoz aki először volt, amikor feltette a lelkét erre a csodára. Csak egy jelzőfény maradt számára a sötétségben.
Visszamennék a legelső naphoz, amikor megérkezik az osztályba, még átlagos kislányként. Sajnos nem tudunk róla túl sokat, de családja nincs, meghaltak vagy nem foglalkoznak vele. Ebben az animében csak azok élnek egyedül, akiknek deklaráltan nincs senkijük (Mami, Kyoko), míg a többi, kiegyensúlyozott háttérrel rendelkező szereplőnek találkozunk is a családjával (Madoka, Kyosuke, Sayaka). Fizikai adottságai a nullával egyenlőek, nem túl okos, ráadásul béna és önbizalomhiányos, zárkózott. Semmire nem tartja alkalmasnak magát (akár jelenMadoka), csak még a szociális skilljei is nullák - azaz feleslegesnek érzi magát a világban, se erénynek, se kötelékek, és biztos benne, hogy csak valami csoda folytán tudna ezen változtatni (amikben talán még hisz is, az endingben van egy ilyen részlet, lejjebb ^^ ). Aztán találkozik egy lánnyal, aki kedves vele és főleg nem ijeszti meg, és némi önbizalmat próbál önteni belé - ezt szintén fontosnak tartom, mert később, amikor az első Walpurgis-harcnál már csak Madoka marad, Homu azt mondja, meneküljenek, de Madoka kizárja ezt az opciót: akkor is szembeszáll vele, ha meghal. És utána jön a kívánsága, ami szerintem másról szól, mint amit a legtöbben gondolnak (ill. én látom kissé másképp): Homurának nem a barátja volt Madoka, hanem a példaképe. Magához hasonló lány volt, akiben nincs semmi extra, mégis megvolt benne az erő és a bátorság, hogy harcba szálljon másokért, míg Homu saját magáért se mert kiállni soha, még a nevét is szégyenli. Kyuubey pedig szállítja a csodát: megadja a lehetőséget, hogy képes legyen megmenteni azt, akire felnézett. És itt esett le, hogy ennek a lánynak nem is igazán egy barátra volt szüksége, hanem egy küldetésre, és erőre, amivel ezt a küldetést véghezviheti. Ezért szólt úgy a kívánsága, ahogyan, mert ez célt ad eddigi felesleges életének, és aminek teljesítésével talán felérhet idoljához - és ezért is kapta pont azt a hatalmat, melynek segítségével elég erőssé válhat, hogy maga teljesítse be ezt a küldetést, és amely végül visszaható átokként saját magába zárta: az időpajzs az ereje, de a börtöne is egyben.
Nagyon fontos ez a különbség, mert ahogy jönnek az újabb és újabb világvonalak, Homu úgy távolodik el Madokától, mint személytől. A lényeg az lesz, hogy ne szerződjön, ellenkező esetben Homu bukja az életcélját - de ez a cél immáron nem is Madoka megmentése, hanem az érte való küzdelem. Hogy a végén mi marad, egyáltalán marad-e valami az igazi Madokából, szerintem rég nincs is a szeme előtt (pl. ahogy szerencsétlen Sayakát minden alkalommal odadobja, és nem érdekli, milyen hatással lesz ez Madokára), mert számára ő már nem egy ember, hanem egy eszme, egy irányjelző, az egyetlen, ami megmaradt a fagyott időben. Végig azon gondolkodtam régebben is, hogy miért nem tudom shippelni őket, amikor mindkettőjüket bírom: azért, mert az a Kaname Madoka, akit Homura lát, az nem egy létező személy, hanem valami elvont fogalom, amiért harcolni kell örökké, és amiért semmi nem drága. Csak így van értelme a létezésének, egy rögeszme, egy drog, és fogalma nincs már, mi történne azután, ha egyszer sikerülne véghezvinni ezt a küldetést, hisz rég nem az az önmaga, aki a romok között eladta a lelkét egy földönkívülinek. Kicsit olyasmi ez, mint a CG-ben Lulu hitvallása, hogy "mindent a testvére érdekében tesz", de idővel ez átalakul egy öncélú valamivé, az eredeti cél pedig már csak egy hivatkozási alap. A feladás kizárt, akkor is ha a cél elérhetetlen, hisz akkor az egész élete, minden küzdelme felesleges volt, amit elfogadni képtelenség. A sorozat végén elégedettnek kellene lennie, és nem darkos angyalszárnyakkal járnia a sivatagot, elvégre elérte a célját, és akinek fontos a barátja, az tiszteletben tartja annak döntését - csak épp az élete értelme veszett el, mert ő nem a világért, hanem Madokáért akar harcolni, ahogyan eddig is tette. Az eredeti kívánsága teljesült, megszerezte az erőt, megmentette idolját, de nem teszi boldoggá. Ezért is érthetőek a Rebellion-beli cselekedetei: újrakreálja azt a világot, ahol ő az őrző, függetlenül attól, hogy ezt Madoka akarja-e vagy sem - és ezzel a saját labirintusát is, ahol ugyanúgy áll az idő, mint amikor még az örök jelen foglya volt.
A múltkor írtam, hogy a szerelem egy önző vágy, és tartom is magam ehhez, de érzésem szerint Homu részéről nem szerelem ez, nem is barátság, hanem egyfajta elcseszett ragaszkodás az élete értelmét jelentő célhoz/álomképhez, ami történetesen egy személyben öltött testet ( kicsit olyasmi mint Griff álma a kastélyról... ). Tudom hogy kifacsart értelmezés, de aki volt már szerelmes, meg volt legjobb barátja, az tudja hogy a szerelem és a barátság nem ilyen. Úgyhogy ezért is örültem, amikor a sorozat vége nem valami nyálas yuri-end lett, mert az igazi Madoka kívánt, és nem Homura álomképe. Ennek a Madokának Sayaka a legjobb barátja, haszontalannak érzi magát, és a világ számára akarja hasznosítani a kívánságát, ahogy az eredeti, első világbeli Madoka is tette, nem pedig Homu javára.
Számomra a legérdekesebb és a legsokatmondóbb ez a vonal: megéri-e feltenni az életünket egy nagy célra (direkt nem kívánságot írok, azok azonnal teljesültek, de Homurának küzdenie kellett), és ezen cél érdekében mire vagyunk képesek? Mennyire változtat meg a cél érdekében történő küzdelem, mennyire maradunk a régi önmagunk, és marad-e végül valami abból, amiért az egészet elkezdte az ember? Mi történik, ha a cél túl nagy, és teljesíthetetlennek bizonyul, vagy nem az lesz a vége amire számítottunk? Akkor minden küzdelmünk, változásunk, utunk során megszerzett erőnk és tapasztalatunk felesleges, hiábavaló volt? Hogy az élet kissé morbid módon igazságtalan: erőfeszítéseink nem biztos hogy elnyerik jutalmukat, viszont a hibáinkért mindig keservesen megfizetünk. És hogy vannak álmok, amelyek bár célt adnak az életnek és erőt a küzdelemhez, de hosszú távon megmérgezik a lelket és elvehetik azt, ami a legfontosabb: magát az életet... (ezt a gondolatot még egy régesrégi Berserk-ismertetőben olvastam, de szerintem nagyon ideillik. Valamiért sokszor asszociálok a Madoka kapcsán arra az animére ^^).
A fentiek mellett az is külön tiszteletreméltó, hogy mindezt teljesen egyedül csinálja végig. Nincs senki aki támogassa, megértse vagy legalább meghallgassa, és ennyi időn keresztül ez nagyon ki tudja készteni az embert, különösen annyi bukás után. Az is más, ha vállt vállnak vetve küzdünk egy közös célért, ahogy Griffnek is ott volt Gatts, bármit pampogott is a szökőkútnál, Okarinnak Kriszti, vagy Lulunak CC, aki a lelki társa (és hasonlóan a végtelen időben élő boszorkány, valahogy mindig megtalálom ezeket az idővel finoman szólva is ambivalens viszonyt ápoló karaktereket ^^), de Homu végig egyedül volt, nem csoda hogy eléggé kikattant a végére.
Btw az ending pont az ő image song-ja, eddig nem is figyeltem rá, de az elmúlt pár napban kissé átértékeltem, különösen ezzel az "Aludj csak, majd én (rém)álmodom helyetted"-feelinggel. És van benne
egy rész (az aláírásomba is betettem, mer' ez most kellett ^^), amit annyira szívesen látnék viszont egy fanarton, bár széttúrtam a netet, de nem találtam hasonlót: valahogy úgy képzelem, hogy a naiv, fonott hajú, szemüveges, gyenge Homu a kórházi ágyán ül kezében egy könyvvel (ami stílszerűen lehetne a Végtelen Történet, egyrészt a címe miatt, másrészt mert az is arról szól, mit kell feladni magunkból a kívánságainkért, ráaádásul az
időpajzs dizájnja folyton
Auryn-t juttatja eszembe) miközben néz ki az ablakon a vörös naplementébe - függetlenül attól hogy a naplemente itt a könyvbéli táj jelzője... Az akkori karakterébe szerintem nagyon is beleillene. Ha nem lennék ilyen téren totálisan béna, meg is rajzolnám.
Ezzel az egésszel persze nem azt akarom mondani, hogy nem Madoka érdekében teszi az, amit tesz, sőt! Csak az indítékainak eredőjét tartom "kissé" másmilyennek, mint a legtöbb fan. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a nyilvánvalóan Uro sem gondolt bele ilyen részletességgel, amikor megkreálta az ő karakterét, valamint azzal is, hogy ha hosszabb az anime, és sokkal több infót kapunk akár a legelső, akár a többi világvonalról, akkor talán más lenne az értelmezésem (bár még akkor sem biztos, elég alaposan végigrágtam az egészet). Mondhatjátok, hogy "Surci, ne tegyél már úgy mintha nem tudnád, miről akarna szólni ez az anime", mert tudom, és értem is, de nekem Homura sokéves harca és személyisége a kedvencem ebben a cuccban, és ami konkrétumot kaptam a kánonból, official hintekből + némi pszichológiai-egyéb háttérismereteimből, abból ezt sikerült összeraknom. Még sokkal jobban is tetszik, mint az "alapértelmezett" verzió
És még antihősnek sem tartom, csak elég... elcseszett egy csaj ^_^
Feel free to disagree, a fenti értelmezés az enyém, próbáltam végig ragaszkodni a kánon-infókhoz, remélem akaratlanul sem kezeltem vagy hagytam ki semmit önkényesen. Igyekeztem kevésbé "Óda a fekete hajú istennőhöz"-stílusban írni, nem tudom mennyire lett nyálas, azért próbáltam nem nagyon elrugaszkodni, majd eldönti a kedves olvasó, mennyire sikerült ^^. Extra infókért végignyomtam az első két mozit is, és bár úgy 95% recap, nem mondanám hogy nehezemre esett, főleg hogy volt benne pár jelenet ami nem szerepelt a sorozatban, és kaptam egy csomó szememnek kedves dolgot is, pl.
ezt az új átváltozást (OMFG az időpajzs manifesztációja *__*), a
temetős és kihalt ligetes Homu-hair fanszervízt *__*, vagy amikor Madoka megtörli Homu vérző arcát, az szintén nagyon szép jelenet.
De hogy rédzseljek is kicsit a végén, néztem ezt az új Concept Movie trailert (vártam volna hogy kijön valami nem ilyen nagyonygány camripes minőségben, nem találtam sehol). Most nagyon morcos vagyok, mivel látszik hogy ennek a lényege már csak az explicit fanszervíz lesz. Mami előtérbe kerül, Nagisa szintén több screentime-ot kap, Homura meg itt már egy teljesen sablon yandere-két viselkedik. Nem tetszik, nagyon nem. Mert Homu egy dolog, a magamfajta fanoknak persze fáj a szívük érte, főleg hogy én azért szeretem mert a sorozatban egy titokzatos és összetett karakter volt, itt meg már látszólag egy textbook otakupan izé lesz belőle, de a fő gondom az , hogy a Madoka meglepetés-faktorát kizárt hogy hozni tudja. Eleve ugyanazok a karik, persze, mert fanbázisuk nekik van, csak épp itt lesz-e tétje akárminek? Mert eléggé olyan már ez az egész, mint amikor a Dragon Ballban negyedjére is kinyírtak valakit, "ááá nembaj majd összegyűjtjük a kristálygömböket, aztán úgyis visszahozzuk", csak itt az univerzumot írjuk át MEGINT? Felesleges és erőltetett, ráadásul fantáziátlan rókabőrhúzásnak érzem (ezt is, már a Rebellionnál is nagyon rezeg a léc...).
Ha már mindenáron fejni akarják ezt a cuccot, talán a legjobb lenne egy 24-26 részes reboot, az összes eddigi jelenettel, csak épp befoltozhatnák a plot-hole-okat, jobban kifejtve a képességeket, azok korlátait, plusz Maminak és Kyoko-nak adhatnának egy-egy min. 5-6 részes character-arcot, és Homu nagy flashbackje is lehetne 3-4 epizódos. Ha Nagisa annyira közönségkedvenc loli lett, akkor beleintegrálhatnák Mami sztorijába mint kistesóját vagy hasonlót, és lenne némi dráma, azért mégis ő nyírja ki. És a végén az lenne a legjobb ha senki nem támadna fel, viszont Homura is meghalna a darkwinges jelenet után, ahogy Uro eredetileg tervezte a moziban: a búcsújelenet lenne a réti hajfonás, aztán megtér Istenéhez, miközben a gyönyörű lélekköve örökre kialszik... Szerintem az egyetlen megváltás neki úgyis csak a halál. A Rebellion meg megmaradna egy ilyen alternatív "mi lett volna, ha..." történetnek. Persze, fanok ígymegúgy, de rohadtul nem érdekel, lassan úgy vagyok vele, hogy az összes kedvenc karimnak meg kell halnia, mert aki véletlenül túléli, az nem ússza meg szörnyű karakterrombolás nélkül, lásd Asuka, Caska, most meg ez. Off, de hülye fejjel még CG folytatás után áhítoztam, de rá kell jönnöm hogy nem is baj, hogy ott a kánon-end az, ami. Eh, mindegy, a Madoka sorozatot és az eredeti Homurát már úgysem vehetik el tőlem, ez vigasztal ^^
Mi értelme volt ennek a postnak? Elsősorban az hogy kifanolhassam magam, másodsorban az, hogy talán sikerül megvilágítanom pár homályos részletet a sztoriban, aztán hogy összegezzem a head-canonomat, végül pedig az, hogy legyen megint némi kontent a Madoka-topicban, remélem kellően érdekfeszítőnek találta a té fórumtársulat. Most kicsit megpróbálok leszakadni erről az animéről, és mással is foglalkozni, bár nem lesz egyszerű, mert érzésem szerint eléggé túltoltam az elmúlt 2 hétben. De megérte ^_^ az ilyen cuccok és élmények miatt lettem animés és örülök, még mindig tud olyat nyújtani ez a műfaj, ami (számomra) maradandó és értékes.