Ugyan a filmes élményeimet többnyire a megfelelő helyekre szoktam tartogatni, most mégis idehoznám a gondolataimat a
Három óriásplakát Ebbing határábanról, már csak azért is, mert tudom, hogy innen sokan láttuk, és úgy érzem, szükséges kifejtenem, miért tartom overall egy középszerű filmélménynek.
Az alapok rendben vannak, a színészek brillíroznak, a fényképezés baromi jó, szóval nem itt csúszott el nálam. Véleményem szerint az egész film sztori ÉS karakter driven egyszerre, tehát mindkettő egyformán fontos, csak az a gond, hogy mindkét szférán durván támadható, egyik esetben nincs is normális lezárás.
Oké, vegyük azt, hogy a film két főszereplője Mildred és Dixon. Egyszer egyikükön van a fókusz, másszor a másikon. Mindkét esetben látjuk vagy ugyanazt a szituációt másabb perspektívákban, vagy a maguk módján tesznek hozzá külön-külön részként az egészhez. Human dramaként még működne is, a karakterek nagyja többrétegű, a morális labdák magasba szórva, DE... és itt jön a de utáni szakasz, avagy az objektív és szubjektív sérelmeim jegyzőkönyve.
Kezdjük ott, hogy az egész sztori végső soron egy olyan karakter "köré" lett fölfűzve (Angela), akiről az égvilágon semmit nem tudunk meg. Ez szerintem a film toronymagasan legnagyobb hibája: Angelát egyszer látjuk egyetlen flashbackben, ott is épp kocsit kunyeráló hisztis picsaként, aki azzal a szöveggel viharzik el, hogy reméli, megerőszakolják majd az utcán, mire az anyja (Mildred) utánakiabálja indulatoktól túlfűtött egyetértését. Ezután Angelát egyszer sem látjuk már, semmit nem tudunk meg róla, de még közben sincs a csaj sehogy sem árnyalva. Legalább a karakterek dialógjaiból kiderülhetett volna ez-az, vagy más egyéb módokon, például, mikor Mildred benyit a szobájába: Könyörgök, ide kellett volna egy kamera-körbepásztázós jelenet, hogy a szobája apropóján legalább valami minimális képünk legyen az alapvető személyiségéről, ha már a film nem blamálja magát több flashbackkel. Egyszerűen nem jött át Mildred gyásza úgy, ahogy szerették volna, mert a lányáról SEMMIT nem tudunk meg, aki egy gigantikus plot device-ba butul át. Szörnyű megoldás!
Máskülönben sokszor vált át a film felesleges pozőrködésbe, öncélú erőszakba, és abszolút oda nem illő, a sztori és karakterek lendületét erősen megtörő jelenetsorba, gondolok itt például a random rasszista felhangokra, vagy teljesen felesleges karakterekre. Most komolyan, az idegbeteg ex-férjre mi a halál szükség volt, aki még pluszba 19 éves csajokat szed fel? Mi? Miért? Helyette például nyugodtan mehettek volna az általam nagyon hiányolt Angela-centrikus flashbackek, amik pont a cselekmény ívét sem törték volna meg, lévén ezek a családot kiegészítő mozzanatokat jelentették volna alapból, csak ők éppen egy kretén ex-férjben gondolkodtak inkább.
Dixon karaktere számomra totál hiteltelen: Egyszerűen nincs ilyen, hogy az, aki egész addigi életében egy nemtörődöm, trehány alak, pár környezeti átalakulás, meg egy érzelmes utolsó levél hatására 180 fokos fordulatot tesz fél nap alatt! Ez így NEM karakterfejlődés; ez így béna pálfordulás. Mildred már jobban működött, bár ő sem volt hibátlan, lásd a korábbiakat. Úgy igazán egyedül Willoughby szuperált úgy, ahogy szerettem volna, a többi karakterhez írt levele, illetve az
a film legerősebb, legjobb pontjai. (Egyébként meg minden karakternek kiírtam volna nyugtatókat receptre. Valami hihetetlen, mennyi indulat és düh lapult itt mindenkiben... Illetve a szerencse is valahogy mindig mellettük állt, mert mindenki mindent megúszott benne egy cöcöcövel. Nem csodálom, hogy még mindig megoldatlan az Angela-ügy, ha mindenki ilyen elnéző.)
A befejezés megint csak... érdekes. Mondjuk, hogy a karakterek szempontjából egy lezárt dolog, az utolsó kötelező morális kérdéssel a pengeélen táncolva, viszont a sztori szempontjából abszolút lezáratlan az egész, amivel nem lett volna problémám, ha nem plot-driven lett volna a film 50%-ban. (Na jó, 40-ben.) Az említett faktorok klimaxig elgöngyölt problémái és az IMPACT abszolút hiánya járulnak hozzá az utóbbi évek egyik (számomra) legsótlanabb befejezéséhez.
Úgyhogy jah, sok mindent csinált nagyon jól ez a film, de sok mindent meg... nem. Szerintem erősen túlértékelt,
5/10-nél többet nem is adok rá.