pintergreg írta: ↑2019.05.16. 16:33
Uchuu Senkan Yamato: Harmadával kurtították meg az eredeti tervhez képest és ez érződik rajta. Továbbá az 5. részben jutott eszükbe kékre színezni a gamilasziak bőrét és ekkor eltűntek a legénységből a nők is, Yukit leszámítva. Ezen kívül vannak jó 40 év távlatából megmosolyogtató dolgok benne sci-fi vonalon is, meg történetvezetésben is, de hát ez ennyi idős, na. A későbbi évadokban pedig még több blődség van.
Ez szegről-végről igaz. Az tény, hogy a harmadával (13 résszel) lett kevesebb, de azok a részek már itt játszódtak volna a Földön, és a helyreállításról szóltak volna. Valamint itt vezette volna fel azt is Leiji, hogy Harlock története itt kezdődik el, mint a földi flotta egyik kapitánya (ami a későbbi, rajongók által megvetett koncepciójának egyik idővonala szerint történt volna, de igazából a Cosmo Warrior Zeroban mesélik el, de a franchise-ok összekötését a DNA Sights 999.9-ban megtette). Viszont az inkonzisztenciák meg...
- A '77-es filmre párat javítottak, így került bele, hogy a Naprendszerben élő emberek egy része átállt a gamillasziak oldalára, ők vannak a Jupiteren és a Plútón. A többit, akit addig láttunk, meghagyták annak, hogy "ja, hibáztunk".
- A 11. részben eltűnő női legénységet később azzal magyarázták, hogy lehibernálták őket. Hogy miért, az jó kérdés. De inkább azért, mert Mori Yukinak kiirtották a konkurenciát. xD
- A későbbi részekben van egy totál filler, amikor leszállnak egy köztes bolygón a Nagy Magellán-felhő felé, mert kéne kaja, miközben a hajón van külön hidropónikus kert, ami ellátja őket.
- A Szivárvány-csillagrendszerbeli csatában ugye a harmadik hidat, a hajó aljáról lerobbantja egy öngyilkos gamillaszi hajó. A következő rész elején meg ott van. Ez viszont azért van, mert a következő rész előbb készült el, mint az előző. A csillagrendszeri csatát ugyanis 50 hétig készítették, mivel a stáb (ma már) klasszikus háborús filmeket nézett és tanulmányozott, hogyan adják vissza az epikus harcot.
- Az előbbinél viszont van egy másik probléma is: kapkodniuk kellett az idő nagyjában. Ugyanis az eredeti tervek szerint egy üstökösön lovagló gyerekcsapat megy az Iscandarra megmenteni a Földet a gamillasziaktól. Amikor felvették Leijit a csapatba, úgy en totalle átdolgozta a sztorit és a körítést. Rengeteg forrást vesztettek, és elég komolyan szorította őket az idő, így gyakorlatilag a sorozat kidolgozását összecsapták. A második évaddal is ez volt, ott a mozifilm (Farewell...) premierje februárban volt, ősszel pedig startolt a sorozat, mivel felbőszítették a rajongókat azzal, hogy a szereplők felét-kétharmadát lazán elkaszálták, illetve "Dessler is úgy halt meg, mint egy utolsó gyökér". Így az átdolgozást félév alatt kellett összehozniuk, kibővíteni a korábbit stb.
A sztori kisebb nagyobb-hülyeségei meg... Nos, azért mert ez nem sci-fi, hanem ugyanúgy űropera, akár a Star Wars. És ezzel szerintem mindent elmondtam. Nishizaki fejéből pattant ki mindig a sztori, aki ezt követően igyekezett megfejni a franchise-t, és 1983-ra (vagyis a 2. film után 5 évvel) a további 3 filmmel és 2 évaddal gyakorlatilag kiégette a franchise-t, és úgy az űroperát is. Pl. az Odin (ami amúgy egy trilógia lett volna, de csak egy filmet élt meg) és a Blue Noah (Thundersub) is ment mellette. és elég hamar besokalltak a stílusától, amire egyébként az volt a jellemző, hogy nagyjából a 3. évad idején (1981-1982) jött be a Star Trekbe a szubtér fogalma és koncepciója, és ez annyira tetszett neki (de a lényegét, a működését nem értette), hogy be akarta építeni, így lettek az "űrtengeralattjárók", amelyek képesek alámerülni az űr vákuumjában a szubtérbe. Szóval,a Yamatót úgy kell felfogni, mint Lucas Star Wars-át.
Amúgy, ami tényleg gáz, az hogy lett volna egy 4. évad, de nem volt rá pénz, és unták is a népek, ezért az egész koncepcióját egyetlen mozifilmbe sűrítette, így tele van totális asspull húzásokkal. A csak úgy visszahozott Okita Juuzou vagy a semmiből hirtelen feltűnő és a napot-bolygót megmentő Dessler, aki aztán egy "császtok" intéssel tova is megy némán...
A 2009-es Resurrection meg annyiban fájó pont, hogy az is olyan lett, mint az Odin. Látszik, hogy trilógiának tervezte Nishizaki, csak hát kellett neki a Yamato nevű kutatógőzősén Chichijimánál úgy berúgni, hogy bezuhant a tengerbe, és ott fulladt. (Amúgy korábban ült drogügyletek és illegális fegyvertartás miatt, illetve 1995 és 2003 közt perlekedett a Yamato jogai felett Leijivel, amivel sikerült félbevágni a Yamato 2520 spin-offot. Utána meg metálosítani akarták, amolyan Mazinkaiser SKL-módra, és edgy-síteni a 2001-es Harlockjhoz hasonlóra a Yamatót, és így lett a Dai-Yamato Zero-Gou.)
pintergreg írta: ↑2019.05.16. 16:33
Uchuu Kaizoku Captain Harlock: ez is régi és az ebből fakadó hibáit nem venném sorra, viszont több rebootja is van. (Az eredeti amúgy kapcsolódott volna a Yamatóhoz.) Érdekes, ahogy grafikailag egyre szebb lesz, úgy lesz egy gagyibb a sztori. Olyan mintha minden egyes rebootnál egyre grandiózusabb ellenséget és később már az egész univerzum megmentését akarták volna beleszuszakolni szerencsétlen űrkalózunk mindennapjaiba.
Na, ha már Leiji koncepcióját említettem, van ez a
"Toki no Wa", avagy az "Időkerék Fordulatai". Gyakorlatilag az összes karakter egyszerre létezik külön "fordulatokban", ami
sok időrendi problémákat szül. De nem csak erre igaz, hanem úgy en block minden művére. A doksit egyébként megéri tanulmányozni. Nem tudom, hogy kirakta össze, de volt ideje, az tuti.
Egyébként, igazából 4 Harlock-iteráció van: az eredeti manga és a '78-as sorozat, az Arcadia of My Youth, az Endless Odyssey és a 2013-as mozifilm. A Nibelngok gyűrűje az csak egy Harlock-környezetben újramesélt Nibelung-ének (ugyanez a Gun Frontierrel a vadnyugat kapcsán), a Cosmo Warrior Zero előzményként is szolgáló, de teljesen más történetét elmesélő sorozat. Az Ozumában is kameózik Emeraldassal, de csak azért van ez, mert más karaktereket nem nagyon tud rajzolni, hiszen Daigo az eredeti 78-as sorozatban az kiköpött fiatal Harlock.
(és ha már itt tartunk: rajzolj a Yamatós Sadou doktorra kalapot és hajat, és megkaptad Tochirou-t. xD)
Az meg, hogy melyik mennyire gagyi... Az első még elég érdekes, hisz ott feldob egy egész érdekes kérdést, és inkább azzal játszik (a Toei jóvoltából jelentősen felhígítva fillerrel). Az Arcadia of My Youth volt az első lépés a komorítás irányába, de ott inkább a korábban megismert számkivetettségét alapozták át. Az Endless Odyssey-t az eredeti folytatásaként szeretik aposztrofálni, holott sok az eltérés: Daigo nem ismeri Harlockot, és az apja újra meghal... Bár ennél már inkább azt akarták kiemelni, hogy mennyire komoly és erős jellem, hogy az őskáosz megtestesülése sem képes félelmet ébreszteni benne, de ha jobban belegondolunk, inkább azért, mert kiégett és beletörődött, nincs mi miatt vesztenie és érzékelteti, hogy "volt már a pokolban", megtapasztalta azt, ami számára ezt jelenthetné. A 2013-asról meg Pawellel hosszas vitánk volt, hogyan is nolanesítették, de itt volt először, hogy igazán megtörtnek láttad, amikor a saját bűntudata nyúlt extrém eszközhöz a dimenzióroppantó bombákkal. A klasszikus Harlock nem tett volna ilyet, viszont kihangsúlyozták a személyiségének azt az oldalát, hogy jobban törődött az anyabolygóval és a lakóival, valamint a felsővezetéssel szembeni lázadása és ellenállása milyen méreteket képes ölteni. Ez volt mindig a célja, sosem az univerzum megmentése (mivel pont, hogy el akarta pusztítani az univerzumot azért, hogy egy új ősrobbanást előidézve újranyisson az időkerék-fordulatot, ahol a Föld elölről kezdheti - ha ez bármilyen formában a világegyetem/az emberiség megmentése akar lenni, akkor a világháborúkat virágcsokrokkal és plüssnyuszikkal vívták...).
TL;DR: A Harlock-sztorik inkább karakterdrámák sci-fisített, de inkább űroperás köntösben.