Mégha nem is feszegeti a pszichológia legnagyobb mélységeit, akkor sem szabad átsiklani egysmás felett.
A sok lelki sérülés, a paranoia szép lassan gyűlt és gyűlt. Majd egyszer elpattant valami, így bizonyos tekintetben skizofrének tekinthető már kisgyerekként is Lucy.
Chidorinak teljesen igaza van, amikor erre hivatkozik, mivel én is voltam már olyan helyzetben, hogy legszívesebben ágyútölteléknek használtam volna pár embert, hasonló okoból, mint Lucy. Lucy esetében ez azért(is) vált valósággá, mert ő egy diclonius volt, adott volt a lehetőség a visszavágásra. És, ha visszagondoltok, azért ölt először, mert ugyanazok, akik őt kínozták, megölték az egyetlen barátját, egy kiskutyát. Teljesen megértem, hogy akkor valami elpattant benne. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy Lucy a történtek után egyenlőségjelet tett a kegyetlenség, és az emberek közé, ezért nem okozott neki lelkiismeretfurdalást a gyilkolás. Kouta jelentette volna számára a kiutat, de egy félreértés miatt Lucy azt hitte, elárulták, és folytatta, amit elkezdett.
Amikor legközelebb találkoztak, Kouta még csak nem is sejtette, mi vár rá, és mégis, a végén nem akarta, hogy Lucy elmenjen. Úgyhogy tényleg elgondolkodtató ami történik benne.