Új animék - frissen, ropogósan =)
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
Megnéztem én is a szürke gémet, vegyesek az érzéseim. Az animáció nagyon szép (persze egy Miyazaki-filmnél ez nem meglepő), de a másik világban játszódó jelenetekben néha nem tudtam eldönteni, hogy csak én nem figyeltem oda eléggé a részletekre, vagy a háttértörténet nincs eléggé kidolgozva, amikor kijöttem a moziból, volt bennem némi "WTF did I watch" érzés. Mindenesetre egyszer azért érdemes megnézni.
-
Junchi
- Koffein Kondenzátor
- Hozzászólások: 2528
- Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
- Nem: Férfi
- Tartózkodási hely: Azuchi
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
Kusuriya no Hitorigoto
Mivel valamikor a bronzkor hajnalán írhattam utoljára bármilyen animéről három sornál többet, így élnék a lehetőséggel, hogy kompenzáljak kicsit, már csak azért is, mert ez egy olyan sorozat, ami IMO megérdemel minden fellelhető figyelmet.
Legyünk stílusosak, haladjunk „kívülről befelé”, masszív praising-lavinám sorát nyissa meg a legegyértelműbben kiszúrható komponens: a grafika. A Kusuriya SZÉP. Az egész animében lehetett kábé három jelenet, ami komolyabb mozgásanimációt igényelt, a sorozat erőteljes dialogue driven vonalának köszönhetően minden egyéb történés nyugodt mederben zajlott, vagyis erőteljesen rá volt kényszerítve, hogy minden más pazarul fessen… És fest is. Kültéri és beltéri jelenetek. Környezet és ruhák. Színek és karakterek. Baromi részletes szinte minden - a környezet él, emberek járnak-kelnek az utcákon a háttérben (nincs az az érzés, mint más animunál, mikor kábé csak a főszereplőket látjuk kint), az épületek szépek és részletesek, a belső terek jól berendezettek, nem ugyanazt a ruhát hordja mindenki, csak más színben. A karakterdesignok valamivel egyszerűbbek (enyhe same face-szindróma azért be-befigyel), de a célnak tökéletesen megfelelnek, akinek pedig kreatív vizuel és cinematográfia kell, az sem fog csalódni. Lényeg: Egyszerűen jó ránézni erre a cuccra.
Hangok/zenék terén az első Opening továbbra is dicshimnuszaim elsőszámú alanya (bár csak a TV size; a single csalódás), az OST remekül passzol a jelenetekhez, sőt vannak egészen emlékezetes dallamok is benne, főleg a komolyabb pillanatai alatt, a seiyuukat meg talán fölösleges lenne külön méltatni, Yuuki Aoi nálam továbbra is húzónév, itt nagyjából két sor után meggyőzött, hogy Maomaónak jobbat akkor sem találtak volna, ha azt az égből küldik le.
Na de, hogy miért tartom kiemelkedően jónak ezt az animét, azt már nyilván a belső kontentek környékén kell keresgélni, elvégre a külsőség egy dolog, DE, és ezt a végére tartogattam, de kivételesen előrébb hoztam: Egyszerűen jó nézni ezt az animét. Mikor tudod, hogy minden harmóniában van mindennel. Érzed, hogy odaadással és törődéssel készült. Átéled, ahogy képes különféle érzelmeket kicsikarni belőled: Hol vicces (itt még az SD fejek is azok, pedig általában hülyét kapok tőlük), hol komor, hol nyílegyenesen ambiciózus, máskor izgalmas, sokszor érzelmes, de véletlenül sem giccses, a váltások pedig nem inkompetens módon jönnek, mert a rendező magabiztos kézzel ragadta meg a gyeplőt. (Illetőleg vannak kifejezetten erős pillanatai is, például mikor Loulan megérkezik a palotába.) Szinte hiba nélkül hozza ennek a Kínára erőteljesen hajazó fantasy-világnak az atmoszféráját.
Akinek nincs meg, hogy miről van szó, annak nagyon röviden az expozíció: Adott egy Maomao nevű 17 éves gyógyszerész csaj, aki egy félreeső város igen népszerű bordélyában melózik, kuncsaftokat nem fogad, különcsége határtalan, szabadidejében, kiélve méreg-fetisiszta hajlamait, saját magán próbálgat ki különféle mérgeket. Egy nap váratlanul elrabolják, eladják a császári palotának, mint szolgát, ahol egy kényes esetet megoldva rögtön felkelti az egyik eunuch méltóság, Jinshi figyelmét, aki, látván benne a rejtett potenciálokat, rögvest a szárnyai alá veszi, hogy többet is tegyen a palotáért, mint egyszeri szolga. Kezdetben a császár kedvenc ágyasának méregkóstolója, majd idővel, mivel tudását más területen is kamatoztatni tudja, előlép egyfajta rejtélymegoldónak, Jinshi pedig közvetlenül magához veszi. Itt rögtön meg is jegyezném, hogy a sorozat igen hamar belemasírozhatna az epizodikus struktúra kellemetlen területeire (legalábbis én nem nagyon szeretem az ilyesmit, ergo nekem kellemetlen), de ezt ügyesen megkerüli a saját maga által hozott szabályokkal és szerkezettel. A rejtélyek sokszor összefüggenek, ráadásul nem mindig kapunk mindenre megoldást, sokszor epizódokkal később konkludál csak egy-egy eset, megint máskor a sok kisebb ügy egyszerre rajzolja ki a jóval nagyobb képet, sejtetve egyfajta összeesküvést a háttérben, amivel az anime, a terebélyes alapanyagnak köszönhetően bőven nem szolgálta mindenre kiterjedő megoldást. Részproblémák persze oldódnak meg közben, a nagyobb leleplezések pedig minden esetben ütnek, vagyis mind az eredeti light novel írója, mind az adaptáció érti, hogyan építkezzen a markánsabb hatás kedvéért.
A másik dolog, ami piszkosul tetszett, hogy nem feküdt be a mai kor elvárásainak (bár ezt a japánok szerencsére nem űzik olyan idegesítő mértékben, mint a kortárs nyugati szerzők), hanem úgy mutatja be ezt a (fiktív, de azért a valóságra nagyon is hajazó) kort, ahogy illik. A prostitúció bár nem sarokpontja a sztorinak, de mindvégig jelen van, az uralkodó számos ágyast tart (köztük egy kiskorút is), a szolgák épp csak annyi emberi joggal bírnak, hogy söralátétnek még pont nem használják őket. Persze a valamivel pozitívabb hangulat végett azért akad benne némi idealizálás és romantizálás, de a „kényesebb” témák azért végig ott mozognak a felszín alatt, de annak mindenképp a közelében.
A karakterekre ugyancsak nincs egyetlen rossz szavam sem, bár a sorozat sztárja egyértelműen Maomao, aki nem szégyelli lopni a spotlightot mindenkitől, de nem gond, mert vitathatatlanul ő ennek a cuccnak a gerince. Az külön bejött, ahogy az egyébként bishi-karikatúrának is felfogható Jinshi Twilightos csillogása és férfibája rá semmilyen hatással nincs. A karakterének izgalmasabb részletei viszont inkább a vége felé rajzolódnak csak ki, ráadásul pont egy megkezdett character arc apropóján, szóval bizonyosan marad hozzá alapanyag bőven. Nem mellesleg a csaj egy precious cinnamon roll, a méreg-fétise ragadó poénforrás és bár saját kinézetét tekintve nincs sok önbizalma, azért megfelelő kezekben hathatós eredmény hozható ki belőle, legalábbis az anime tisztában volt vele, hogy egy-egy „jól kiöltöztetjük Maomaót” jelenet legalább olyan horderejű, mint a szignifikánsabb rejtélyek megoldásai.
Kavicsok a gépezetben, amik mellett viszont nem mehetek el szó nélkül, mert az overall impresszióra, így vele a végső pontszámra is rányomják a bélyeget, a következők:
1) A szinte alig létező world-building. Kényelmetlenül zárt, terebélyesedni alig akaró világ ez, ahol ugyan vannak fel-feldobott labdák (az elején felvezetett barbárok, konfliktusok más birodalmakkal, Gyokuyou származása, stb.), de a leütésükig már nem jutunk el. Mintha az egész világ két helyszínből állna: a palotából és a városból, ahonnan Maomao jött és csak ezen a vonalon ugrálunk ide-oda, egy idő után meg kényelmesen már csak teleportálgatva, hála a vágásoknak. Miután Maomao közvetlenül Jinshi alá kerül, még jobban beszűkül a világ, mert a palota dolgaiból is egyre kevesebbet látunk, ami igen nagy hiba. Persze lehet ez később változik, de 24 epizód alatt illett volna többet is adni.
2) A másik dolog, hogy sajnos ez az anime is belefut abba a hibába, amibe a kategória szinte összes darabja szokott, nevezetesen, ha van egy szuperintelligens főszereplőnk, annak leginkább abban merül ki szellemi fölénye, hogy mellette mindenki más seggostoba. Sokszor éreztem azt, hogy Maomaonak olyasmikhez is van kompetenciája, amihez nem nagyon kéne vagy egyszerűen csak túl kéne, hogy mutasson a hatáskörén, ezt pedig még igyekeznek is fokozni, hogy – ahogy mondottam volt - mellette minden más karakter egybites droid. Ez főleg ott lett igazán feltűnő, mikor a palota minden téren látványosan inkompetens orvosa mellé osztották be. Megússza azért a Mary Sue átkot, elvégre vannak hiányosságai még saját szakterülete környékén is (amire például a nevelő apja többször is rámutat), de ettől még nagyon a tűz közelében játszott.
Ennél kevesebb bűnlajstrom is elég volt máskor, hogy jobban belenyúljak az adott anime végső ítéletébe, de a Kusuriya az a kivételes eset, ahol nem szégyellem, hogy kivételezek. Lehet, hogy ha több ilyesmi ókori Kínás, palotai intrikás, szart nagyüzemben kavarós sztorit látok előtte, akkor nem ütött volna ennyire, de ez már aligha számít. A Kusuriya no Hitorigoto remek sorozat, lazán merném egy jóval szélesebb és vegyesebb célközönségnek ajánlani, ha arról van szó.
8/10
Mivel valamikor a bronzkor hajnalán írhattam utoljára bármilyen animéről három sornál többet, így élnék a lehetőséggel, hogy kompenzáljak kicsit, már csak azért is, mert ez egy olyan sorozat, ami IMO megérdemel minden fellelhető figyelmet.
Legyünk stílusosak, haladjunk „kívülről befelé”, masszív praising-lavinám sorát nyissa meg a legegyértelműbben kiszúrható komponens: a grafika. A Kusuriya SZÉP. Az egész animében lehetett kábé három jelenet, ami komolyabb mozgásanimációt igényelt, a sorozat erőteljes dialogue driven vonalának köszönhetően minden egyéb történés nyugodt mederben zajlott, vagyis erőteljesen rá volt kényszerítve, hogy minden más pazarul fessen… És fest is. Kültéri és beltéri jelenetek. Környezet és ruhák. Színek és karakterek. Baromi részletes szinte minden - a környezet él, emberek járnak-kelnek az utcákon a háttérben (nincs az az érzés, mint más animunál, mikor kábé csak a főszereplőket látjuk kint), az épületek szépek és részletesek, a belső terek jól berendezettek, nem ugyanazt a ruhát hordja mindenki, csak más színben. A karakterdesignok valamivel egyszerűbbek (enyhe same face-szindróma azért be-befigyel), de a célnak tökéletesen megfelelnek, akinek pedig kreatív vizuel és cinematográfia kell, az sem fog csalódni. Lényeg: Egyszerűen jó ránézni erre a cuccra.
Hangok/zenék terén az első Opening továbbra is dicshimnuszaim elsőszámú alanya (bár csak a TV size; a single csalódás), az OST remekül passzol a jelenetekhez, sőt vannak egészen emlékezetes dallamok is benne, főleg a komolyabb pillanatai alatt, a seiyuukat meg talán fölösleges lenne külön méltatni, Yuuki Aoi nálam továbbra is húzónév, itt nagyjából két sor után meggyőzött, hogy Maomaónak jobbat akkor sem találtak volna, ha azt az égből küldik le.
Na de, hogy miért tartom kiemelkedően jónak ezt az animét, azt már nyilván a belső kontentek környékén kell keresgélni, elvégre a külsőség egy dolog, DE, és ezt a végére tartogattam, de kivételesen előrébb hoztam: Egyszerűen jó nézni ezt az animét. Mikor tudod, hogy minden harmóniában van mindennel. Érzed, hogy odaadással és törődéssel készült. Átéled, ahogy képes különféle érzelmeket kicsikarni belőled: Hol vicces (itt még az SD fejek is azok, pedig általában hülyét kapok tőlük), hol komor, hol nyílegyenesen ambiciózus, máskor izgalmas, sokszor érzelmes, de véletlenül sem giccses, a váltások pedig nem inkompetens módon jönnek, mert a rendező magabiztos kézzel ragadta meg a gyeplőt. (Illetőleg vannak kifejezetten erős pillanatai is, például mikor Loulan megérkezik a palotába.) Szinte hiba nélkül hozza ennek a Kínára erőteljesen hajazó fantasy-világnak az atmoszféráját.
Akinek nincs meg, hogy miről van szó, annak nagyon röviden az expozíció: Adott egy Maomao nevű 17 éves gyógyszerész csaj, aki egy félreeső város igen népszerű bordélyában melózik, kuncsaftokat nem fogad, különcsége határtalan, szabadidejében, kiélve méreg-fetisiszta hajlamait, saját magán próbálgat ki különféle mérgeket. Egy nap váratlanul elrabolják, eladják a császári palotának, mint szolgát, ahol egy kényes esetet megoldva rögtön felkelti az egyik eunuch méltóság, Jinshi figyelmét, aki, látván benne a rejtett potenciálokat, rögvest a szárnyai alá veszi, hogy többet is tegyen a palotáért, mint egyszeri szolga. Kezdetben a császár kedvenc ágyasának méregkóstolója, majd idővel, mivel tudását más területen is kamatoztatni tudja, előlép egyfajta rejtélymegoldónak, Jinshi pedig közvetlenül magához veszi. Itt rögtön meg is jegyezném, hogy a sorozat igen hamar belemasírozhatna az epizodikus struktúra kellemetlen területeire (legalábbis én nem nagyon szeretem az ilyesmit, ergo nekem kellemetlen), de ezt ügyesen megkerüli a saját maga által hozott szabályokkal és szerkezettel. A rejtélyek sokszor összefüggenek, ráadásul nem mindig kapunk mindenre megoldást, sokszor epizódokkal később konkludál csak egy-egy eset, megint máskor a sok kisebb ügy egyszerre rajzolja ki a jóval nagyobb képet, sejtetve egyfajta összeesküvést a háttérben, amivel az anime, a terebélyes alapanyagnak köszönhetően bőven nem szolgálta mindenre kiterjedő megoldást. Részproblémák persze oldódnak meg közben, a nagyobb leleplezések pedig minden esetben ütnek, vagyis mind az eredeti light novel írója, mind az adaptáció érti, hogyan építkezzen a markánsabb hatás kedvéért.
A másik dolog, ami piszkosul tetszett, hogy nem feküdt be a mai kor elvárásainak (bár ezt a japánok szerencsére nem űzik olyan idegesítő mértékben, mint a kortárs nyugati szerzők), hanem úgy mutatja be ezt a (fiktív, de azért a valóságra nagyon is hajazó) kort, ahogy illik. A prostitúció bár nem sarokpontja a sztorinak, de mindvégig jelen van, az uralkodó számos ágyast tart (köztük egy kiskorút is), a szolgák épp csak annyi emberi joggal bírnak, hogy söralátétnek még pont nem használják őket. Persze a valamivel pozitívabb hangulat végett azért akad benne némi idealizálás és romantizálás, de a „kényesebb” témák azért végig ott mozognak a felszín alatt, de annak mindenképp a közelében.
A karakterekre ugyancsak nincs egyetlen rossz szavam sem, bár a sorozat sztárja egyértelműen Maomao, aki nem szégyelli lopni a spotlightot mindenkitől, de nem gond, mert vitathatatlanul ő ennek a cuccnak a gerince. Az külön bejött, ahogy az egyébként bishi-karikatúrának is felfogható Jinshi Twilightos csillogása és férfibája rá semmilyen hatással nincs. A karakterének izgalmasabb részletei viszont inkább a vége felé rajzolódnak csak ki, ráadásul pont egy megkezdett character arc apropóján, szóval bizonyosan marad hozzá alapanyag bőven. Nem mellesleg a csaj egy precious cinnamon roll, a méreg-fétise ragadó poénforrás és bár saját kinézetét tekintve nincs sok önbizalma, azért megfelelő kezekben hathatós eredmény hozható ki belőle, legalábbis az anime tisztában volt vele, hogy egy-egy „jól kiöltöztetjük Maomaót” jelenet legalább olyan horderejű, mint a szignifikánsabb rejtélyek megoldásai.
Kavicsok a gépezetben, amik mellett viszont nem mehetek el szó nélkül, mert az overall impresszióra, így vele a végső pontszámra is rányomják a bélyeget, a következők:
1) A szinte alig létező world-building. Kényelmetlenül zárt, terebélyesedni alig akaró világ ez, ahol ugyan vannak fel-feldobott labdák (az elején felvezetett barbárok, konfliktusok más birodalmakkal, Gyokuyou származása, stb.), de a leütésükig már nem jutunk el. Mintha az egész világ két helyszínből állna: a palotából és a városból, ahonnan Maomao jött és csak ezen a vonalon ugrálunk ide-oda, egy idő után meg kényelmesen már csak teleportálgatva, hála a vágásoknak. Miután Maomao közvetlenül Jinshi alá kerül, még jobban beszűkül a világ, mert a palota dolgaiból is egyre kevesebbet látunk, ami igen nagy hiba. Persze lehet ez később változik, de 24 epizód alatt illett volna többet is adni.
2) A másik dolog, hogy sajnos ez az anime is belefut abba a hibába, amibe a kategória szinte összes darabja szokott, nevezetesen, ha van egy szuperintelligens főszereplőnk, annak leginkább abban merül ki szellemi fölénye, hogy mellette mindenki más seggostoba. Sokszor éreztem azt, hogy Maomaonak olyasmikhez is van kompetenciája, amihez nem nagyon kéne vagy egyszerűen csak túl kéne, hogy mutasson a hatáskörén, ezt pedig még igyekeznek is fokozni, hogy – ahogy mondottam volt - mellette minden más karakter egybites droid. Ez főleg ott lett igazán feltűnő, mikor a palota minden téren látványosan inkompetens orvosa mellé osztották be. Megússza azért a Mary Sue átkot, elvégre vannak hiányosságai még saját szakterülete környékén is (amire például a nevelő apja többször is rámutat), de ettől még nagyon a tűz közelében játszott.
Ennél kevesebb bűnlajstrom is elég volt máskor, hogy jobban belenyúljak az adott anime végső ítéletébe, de a Kusuriya az a kivételes eset, ahol nem szégyellem, hogy kivételezek. Lehet, hogy ha több ilyesmi ókori Kínás, palotai intrikás, szart nagyüzemben kavarós sztorit látok előtte, akkor nem ütött volna ennyire, de ez már aligha számít. A Kusuriya no Hitorigoto remek sorozat, lazán merném egy jóval szélesebb és vegyesebb célközönségnek ajánlani, ha arról van szó.
8/10
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
A többiek nevében ugyan nem beszélhetek, de szerintem nyugodtan elkezdheted a Frieren-t is. Bevallom, eleinte vonakodtam elkezdeni, mert sajnos párszor már belefutottam olyan animébe, amit nagyon ajánlgattak, aztán pár rész után bebizonyosodott, teljesen távol áll a stílusomtól. Szerencsére itt üdítő kivételre akadtam.
A Frieren azért is üdítő színfolt, mert végre tényleg normál fantasy, nem pedig tizenkettő egy tucat isekai. A grafika gyönyörű, a Madhouse kitett magáért. Az aláfestő zenék kellemesek, és az akciódúsabb jelenetek alatt pedig kellően fokozzák a hangulatot. Ezen kívül a belső tartalom szintén nagyszerű, 1-2 negatívumtól eltekintve végig tartja a színvonalat. Az eleje kissé lassabb, melankolikusabb, azokon az epizódokon jobban lehet gondolkodni. Később behoznak harcokat, mert mégiscsak kalandról van szó. Külön örülök, amiért sikerült már rögtön 28 résszel indítani, mert így több történetív is belekerült.
Frieren az utóbbi idők egyik legjobb főszereplője (karöltve Maomao-val), de szerencsére a többieknek sincs oka panaszra.
Amit még tudnék ajánlani, a Metallic Rouge, ami ugyan eléggé megosztja a nézőket, engem, mint sci-fi/mecha fant, hétről-hétre elszórakoztat.
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
-Természetesen első körben Urusei Yatsura (2022) 2nd Season, bár ez még nem ért véget (valszeg majd a következő szezon végén fog), de ugye sosem késő elkezdeni UY-zni, hehe.
Csak persze előbb az első szezonját is nézd meg. XD-Aztán Ruihoz hasonlóan én is nyomok +1-et a Metallic Rouge-ra. Szal végre kihoztak egy stílusra inkább a 90-es évek sorozatait idéző original animét, ami azonban a költségvetésen nem spórolt, emellett ilyen akció-nyomozós vonalon mozog, mellé tele van poénokkal is (engem speciel a Dirty Pair párosra emlékeztettek nem egyszer az itteni csajok
), finoman, de nem tolakodóan ott lévő shipping/yuri szál (vagy csak én látom bele... XD), emellett még az OP/ED-je is ütős és minderre mi volt a fanoktól a "hála"? A teljes érdektelenség, inkább néznek valami 25. isekait, ahol epershake-é reinkarnálódsz. -___- Szal én még csak nem is azt tapasztaltam, hogy megosztó lenne, mint inkább azt, hogy totálisan leszarják és úgy csinálnak, mintha ez a sorozat a világon sem lenne. Oké, senki nem állította, hogy ez egy 10/10-es remekmű, de ha animekészítő lennék, az ilyen fogadtatás után állnak át én is arra, hogy futószalagon adaptáljak 12-egy-tucat light noveleket 12 részes "sosem lesz lezárás animében" sorozatokká, tényleg negyedannyi meló, hatszor annyi pénz és közben mégsem érzem úgy, hogy a saját ötleteimet köpködik le. (elnézést, ezt most ki kellett írnom magamból)-Plusz ne feledkezzünk meg a szezon "wild cardjáról" sem, a Mahou Shoujo ni Akogarete-ről.
Ezt anno eredetileg random néztem ki a trailer alapján és igazából nem is vártam mást, mint hogy magical girlök perverzkednek egymással, ami kb. be is jött, viszont ami totális meglepetésként ért, hogy az ecchizés mellett ennek a cuccnak még története is van. XD Persze ebből a szempntból se' valami hatrétegű mélydrámára számítson a nagyérdemű, viszont tetszett, hogy azért a random BDSM yuriskodás mellett még halad is valamerre a történet. XD Az alaphelyzet igazából annyi, hogy a gyermekkora óta hardcore magical girl-fangirl (XD) Utenát meglátogatja a szokásos kis segítő állatka, hogy ő is magical girl lehet, csak pechére az antagonisták táborába kerül, ergo nem a magical girlök mellett, hanem ellen fog harcolni. Ez ugyan fangirl-álmainak alapesetben eléggé keresztbe tenne, de ezer szerencse, hogy Utena amúgy egy látens-szadista, így a magical girlökkel való összecsapásai rendszeresen valami megalázó BDSM "játékba" torkollnak (szal kis túlzással mintha Beryll a csata hevében elkezdené "dommy mommyként" elfenekelni Sailor Moon-t, vagy ilyesmi XD elnézést kérek a mentálképért és a gyermekkor tönkretételéért XD), amit csak tovább színesít, amikor az egyik magical girl-ről kiderül, hogy ő meg mazochista (yeah, I ship them... XDDD). Gondolom már a fentiekből is látszik, hogy ez egy eléggé elborult darab, ami a "ezt tuti nem fogod villamoson/családlátogatáskor/orvosi váróban/stb. nézni, sőt, sehol máshol sem, ahol van még rajtad kívül plusz egy fő" jellegű animék táborát erősíti, viszont nekem ez az egész debil felütés most teljesen betalált, hasonlóan, ahogy anno a Keijo vagy a Killing Bites is. Szóval aki valami "extrémebb" agymenésre vágyik, az nyugodtan tegyen ezzel is egy próbát. XDEngem totálisan nem érdekelt, ellenben a hype-ja baromi nagy, utoljára talán a Mushoku Tensei-re láttam fantasy anime témában ekkora "nyáladzást". XD Az más kérdés, hogy mivel engem az MT-vel is jól palira vett a fandom (értsd: elhittem, hogy itt tényleg valami "az isekaik krémje, az alfa és az omega!" jellegű sorozatot kapok majd, helyette sima otaku háremizé, csak néha fightolnak/varázsolnak is benne...), most már óvatosabb vagyok és inkább hallgatok a megérzéseimre, mint a hype-ra. Na most a Frierennél is az van, hogy valahogy így az eddig látott poénok/fightok/jelenetek alapján engem totál hidegen hagy. Biztos jó, meg el lehet nézegetni, de valahogy én nem éreztem benne semmi olyat, ami miatt úgy reagáltam volna rá, hogy: "Fú, na ez igen, ezt látni kell!" Úgyhogy mondhatnám, hogy attól függ a dolog, hogy menyire bízol a hype-ban. XD Ha mersz a fandomnak bizalmat szavazni, akkor próbáld ki, szerintük baromi jó, én egyenlőre tartózkodom. XD
(Figyelem! A fenti vélemények nagyrészt random YT videók, jelenetek, stb-k nézése közben alakultak ki, melyek nem helyettesítik a tényleges megtekintést! A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg az adott sorozat fanboyát vagy fangirljét!)
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
Köszi az ajánlásokat!
-
ZeroProcess
- Szakértő
- Hozzászólások: 175
- Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
- Nem: Férfi
- Kapcsolat:
Re: Új animék - frissen, ropogósan =)
Meg is feledkeztem írni, pár sort a téli szezonos címekről. A két hypolt széria (Frieren és Kusuriya no Hitorigoto) tervben van, de azokra egyenlőre nem kerítettem sort.
Ragna Crimson
Ugye még az őszi szezonban statortolt, ahol nem ez volt az egyedüli cím, amiben a főszereplő tudata visszautazott az időben a fiatalkori énjébe. Igaz a Ragna annyit csavart a dolgon, hogy a főszereplő számára jövőbeli tudata nem egyben lesz elérhető, hanem bizonyos események hozzák elő a jövőből jött tudást. Sajnos ez az egyetlen érdekes eleme a sorozatnak.
Az első epizód háromnegyed órás hosszával meglepett, s ez számomra arra engedett következtetni, hogy az alkotók alázatosan állnak hozzá az alapanyaghoz, illetve lehet ez egy kifejezetten jó történet lesz ami megérdemli ezt. Nos előbbi amennyire beleolvastam a mangába igaz lehet, míg utóbbi egyáltalán nem.
Pedig az első két résszel egész jól indult el a történet, hogy aztán a harmadik részben egyből nyilvánvalóvá váljon a mű egyik legnagyobb hibája: a gyatra világépítés. Szóval eltelik bő egy órányi játékidő a sorozatból abban a tudatban, hogy ez egy középkori szintű fantasy világ, majd erre aztán az egyik főszereplő a semmiből elővarázsol egy katonai teherautót. Persze a részek elteltével lesznek még például metropolisz romjai, vagy - kis spoiler - hold bázis is! Amikről aztán nem tudunk meg semmit. Persze a fantasy vonalon is vannak hiányosságok ilyen téren, de ami kissé zavaróbb, az a sárkány szó használata. Még az első két rész alapján azt látjuk amire a szó alapján gondolnánk, de aztán itt kvázi mindenféle szörnyet sárkánynak neveznek.
A sztori érdemi, meglepő fordulatot nem tud felmutatni ebben az évadban és megmarad a kiszámítható, főhősök mennek és ölik a sárkányokat, meg a sárkány isten csatlósait. Őszintén szólva pár rész után azért nem dobtam, mert Crimson karaktere rendkívül szórakoztató. Egy gőgös, manipulatív, fondorlatos személy, kit Murase Ayumu parádésan szólaltat meg.
Erre föl az anime a második felében totálisan háttérbe szorítja őt és alig kapunk belőle valamit. Lévén az évad második fele két több részre elnyújtott harcból áll. Crimson meg nem egy frontvonalban harcoló karakter. Az Ragna, ugye jövőbeli emlékek lévén op-vá avanzsálódott srác.
Aki egy igencsak idegesítő karakter, aki nem egyszer lesz random erősebb. Vagy úgy, hogy bevillan jövőbeli énjének emléke, vagy ha ez nem lenne elég akkor kellő elszántsággal és ordítozással csak úgy level up-pol.
A részek előrehaladtával a harcok (na meg az animáció) egyre szarabbak lesznek. Mindig próbálna az előzőre küzdelemre rálicitálni, fokozni és még epikebbé, még nagyobb súlyúvá tenni az anime, de közben pont az ellenkezőjét éri el. Attól, hogy többet ordítoznak a karakterek a harcban, vagy hogy nem 1 méterről hanem 100-ról indulnak egymásnak, vagy hogy már közben repkednek is, sőt már a világűrbe(!) is kimennek, még egyáltalán nem lesz jobb és feszültebb egy-egy összecsapás. A végére már rohadt fárasztó volt nézni, és én már az utolsó egy-két résznél már beletekertem a küzdelmekbe, mert közel nézhetetlenek voltak.
Már bánom, hogy erre pocsékoltam az időmet, mert egy érdekesebb alap felálláson és egy szórakoztató karakteren kívül semmit nem tud felmutatni. Ez még shounen mércével is gyenge.
Hikari no Ou 2
A sorozat első fele nálam a tavalyi téli szezon egyik legjobbja volt. Egy igen különleges világ tárult elénk a felvezetésben, melyet a két főszereplő szemén ismerhettünk meg. Ugye nem véletlen indított a történet a faluját elhagyó kis lánnyal Touko-val, hiszen ahogy ő számára ismeretlen és újdonságokkal teli volt a világ úgy a számunkra is. Míg Touko-t követve lassan sodródtunk az árral és rácsodálkoztunk dolgokra, addig a másik főszereplő Koushi szemén át apránként megismerhettük a világ múltját s ezáltal próbáltuk megérteni a jelenét.
Az egyes részek során pedig eléggé figyelni kellett, mert nem kevés karaktert mozgat, továbbá van egy pár faja/frakciója. Lévén vannak a lángdémonok, amikre az emberek egy csoportja a lángvadászok vadásznak, hogy megszerezzék e bestiák gyúlékony vérét. Hiszen ez az egyetlen melytől az emberek nem kapnak spontán lángra. Az emberiséget azonban az isteni klánok irányítják a fővárosból. De vannak a pókok (ránézésre emberi lénynek tűnnek), akik ezen isteni klánok, így az emberek ellen harcolnak. És vannak a fa emberek, akiknek egy része az erdőkben él, míg másik része a főváros egyik negyedében.
Elég összetett egy helyzete van az animének, amit a szereplők tovább bonyolítanak. Így pedig egy kicsit bővebb összegzést elvártam volna az első 10 részről a folytatás elején. Mert egy év távlatában már bizony felejtettem belőle, így inkább újra néztem a sorozat első felét mielőtt folytathattam volna.
Merthogy a 11. rész ott veszi fel közvetlenül a fonalat, ahol abba maradt. A pókok a lángdémonokkal megtámadták a fővárost, amit az iparmágnás embereivel és Koushi-val az új fegyvereket bevetve védelmeznek. De közben az isteni klánok tagjai is kavarják a sz*rt, egyikük pedig Touko-ékra támadt.
Pörögnek az események rendesen amikben nincs hiány harcokban, látványosabb mozzanatokban, amikre sajnos megint nem volt pénz vagy idő meganimálni. Reménykedtem, hogy a folytatásban az animáció javulni fog, mert amúgy szép, egyedi és hangulatos látványvilága van az animének. De nem így lett, olyannyira, hogy itt már bizonyos jelenetek közel követhetetlenek.
Persze az is előfordult, hogy szimplán nem értettem mi történik, pl a karakterek miért mentek oda-vissza egy részen. De ahol csak pislogtam, hogy mi van, az az iparmágnás csávó és feleségével történtek volt. Hát nem ártott volna még egy kicsit alapozni, legalább a mellék karakterek hátterét/motivációit illetően. Sanszos, hogy ez az adaptáció hibája.
Mondjuk én a lezárással sem vagyok elégedett. Maradtak még tisztázatlan dolgok, illetve a finálé elég összecsapott lett.
Összességében ezen tíz epizód gyengébb lett, mint a felvezetés és a történet zárásával sem vagyok elégedett. Ettől függetlenül mindenképp érdemes egyszer megnézni, mert egy rendhagyó darab.
Metallic Rouge
Sci-fi, marsi kolónia, androidok, ennyi hívószó elég is volt, hogy belevágjak ebbe a sorozatba.
A történet főszereplője Rouge egy különleges, naiv android lány és a hozzá segítőtársként szegődő szexi és okos Naomi, akiknek feladata, hogy levadásszák az Immortal Nine tagjait, akik speckó androidok.
Nem maga a sztori az ami igazán érdekes, hanem annak világa, pl az emberiség túlélt egy földönkívüli inváziót, de az androidok társadalmi helyzete is figyelemre méltó (még ha itt van egy erős Én a robot áthajlás). Talán ezért is van road movie és nem egy nyomozós/thiller jellege az évad első felének, hogy ebből a világból minél többet kapjunk. És ezen részek a jobbak, mert míg a világon van a fókusz jól működik az anime. Csak mikor a második felében a történet szálai kezdenek teljesen kibontakozni egyszerűen félremennek a dolgok.
A fordulatoknak nincs semmilyen hatása ránk nézőnkre és a sorozat is gyors tovább megy rajtuk. Pedig vannak itt nem várt dolgok, vagy rosszul van felvezetve vagy nem hagy elég időt rájuk az anime. De ami még ennél is rosszabb, hogy mennyire szájbarágóssá válik a végére a sorozat. Nem kevés az info dump. Elkövetik azt a tipikus hibát, hogy a fő gonosz monologizál azon mit, miért, hogyan, ahelyett, hogy megmutatta volna az anime.
A feszültség is kiveszett a fináléra, ahelyett, hogy fokozódott volna. Pedig a harcok még az elején még igencsak magával ragadóak. Noha emésztenem kellett azt, hogy itt az androidok ilyen páncélozott formát vesznek fel.
A megvalósítás remek, jól néz ki az anime (Naomi karakter design-ja nagyon bejön), és az aláfestések is remekül tudják fokozni a hangulatot. Az opening dal pedig a szezon legjobbja volt nálam, már rongyosra hallgattam.
Nem lett az év Vivy-je (pedig lehetett volna), de egy egész korrekt sorozat, amit a sci-fi/android kedvelőknek bátran ajánlok.
Meiji Gekken: 1874
A téli szezon egyik olyan címe, aminek részeit kifejezetten vártam hétről hétre.
Az anime a Boshin polgárháború végével nyit, méghozzá a Tsuruga kastély elestével, ahol a főszereplő szamuráj Shizuma és az ő felesége a vesztes oldalon harcolt. Azonban nem egymás mellett küzdöttek, így pedig elszakadtak egymástól. A sztori itt ugrik 6 évet és azt látjuk, hogy Shizuma még mindig keresi feleségét Tokióban, miközben próbál beilleszkedni és megélni az új rendszerben. Az események pedig úgy alakulnak, hogy végül a rendőrség kötelékében köt ki. Azonban felesége abban a tudatban él, hogy elvesztette Shizuma-t, így a bosszú útját járva a sógunátust visszaállítani akaró kvázi terroristák köreiben tevékenykedik.
Kettőjük története áll a középpontban, azonban a részek előrehaladtával más szálak is belegyűrűznek ebbe. Hihetetlen de 10 részben sikerül az animének egy egészen szövevényes kerek történetet elmesélnie. A hatalmi játszmák, a politika mind jelen van. Láthatjuk azt, hogy más országok (pl poroszok) miként avatkoztak vagy avatkoznak be japán belügyei.
Nem egy boldog sztori ez, itt azért bizony halnak meg karakterek, illetve a vér mutatásától sem riad vissza az anime. Azonban a hangulata mégsem válik depresszívvé, hanem könnyedebb reménytelibb végig.
Talán a finálénál éreztem azt, hogy lehet kellett volna még egy rész, hogy ne ennyire sűrű legyen. Pláne a drámai szegmensnél kellett volna jobban elidőzni egy kicsit.
Meglepetéssel tud szolgálni a sorozat, de a főszereplő és felesége kapcsolatának végkimenetele az az előre kitalálható szcenáriók egyikét követi.
Bár nem vagyok a korszak szakavatottja, de szerint a sorozatnak jól sikerült életre keltenie a XIX. századi Japánt. A korabeli Tokió látványa szemkápráztató, és úgy általánosságban véve szépen meganimált animéről beszélhetünk. Az aláfestések viszont feledhetőek, opening és ending nincs, csak stáblista van, igaz annak zenéje egészen jó.
Mindenképp érdemes vele tenni egy próbát, kiváltképp a korszak kedvelőinek.
Majo to Yajuu
Nem sokat tudtam előjáróban róla, így nem voltak elvárásaim felé, de végül ez tetszett a téli szezonban az egyik legjobban.
Pedig a felállás elsőre nem tűnik annyira érdekesnek vagy egyedinek. Adott egy fiatal, szőke csaj Guideau, kit boszorkány átok súlyt és adott egy varázsolni képes úriember, ki egy koporsót cipel. Ők ketten pedig gonosz boszorkányok után járják a modern világot.
Evégett pedig egy epizodikus sorozatról van, aminek csak a vége felé kerül előtérbe a fő történet szála. De ez egyáltalán nem probléma, sőt! A világépítés remek, fokozatosan adagolja az ismereteket, akár a boszorkányokról, a mágiáról, a különféle szervezetekről stb. Az egyes boszorkány esetek is érdekesek és a főszereplő páros között is szórakoztató a kémia. De úgy általánosságban véve a karakterek jól vannak megírva, sőt van amikor egy másik boszorkány üldöző párost követ az anime, ami szintén működik.
Hangulatos alkotás, amit leginkább a romantikus(?) stílusú városoknak és gőzmozdonyoknak köszönhet, amik egyfajta 2. ipari forradalom környéki korszakot sejtetnek. Holott látjuk, hogy ennél azért már fejlettebb itt a technológia.
A látványra és az animációra egy rossz szavam nem lehet, az alkotók remek munkát végeztek e téren. Maguk a karakter design-ok is tetszettek. Zenei téren viszont elég semmilyen az anime.
Egy szó mint száz, hangulatos és jó boszorkányos anime, remek főszereplő duóval, aminek várom a folytatását.
Ragna Crimson
Ugye még az őszi szezonban statortolt, ahol nem ez volt az egyedüli cím, amiben a főszereplő tudata visszautazott az időben a fiatalkori énjébe. Igaz a Ragna annyit csavart a dolgon, hogy a főszereplő számára jövőbeli tudata nem egyben lesz elérhető, hanem bizonyos események hozzák elő a jövőből jött tudást. Sajnos ez az egyetlen érdekes eleme a sorozatnak.
Az első epizód háromnegyed órás hosszával meglepett, s ez számomra arra engedett következtetni, hogy az alkotók alázatosan állnak hozzá az alapanyaghoz, illetve lehet ez egy kifejezetten jó történet lesz ami megérdemli ezt. Nos előbbi amennyire beleolvastam a mangába igaz lehet, míg utóbbi egyáltalán nem.
Pedig az első két résszel egész jól indult el a történet, hogy aztán a harmadik részben egyből nyilvánvalóvá váljon a mű egyik legnagyobb hibája: a gyatra világépítés. Szóval eltelik bő egy órányi játékidő a sorozatból abban a tudatban, hogy ez egy középkori szintű fantasy világ, majd erre aztán az egyik főszereplő a semmiből elővarázsol egy katonai teherautót. Persze a részek elteltével lesznek még például metropolisz romjai, vagy - kis spoiler - hold bázis is! Amikről aztán nem tudunk meg semmit. Persze a fantasy vonalon is vannak hiányosságok ilyen téren, de ami kissé zavaróbb, az a sárkány szó használata. Még az első két rész alapján azt látjuk amire a szó alapján gondolnánk, de aztán itt kvázi mindenféle szörnyet sárkánynak neveznek.
A sztori érdemi, meglepő fordulatot nem tud felmutatni ebben az évadban és megmarad a kiszámítható, főhősök mennek és ölik a sárkányokat, meg a sárkány isten csatlósait. Őszintén szólva pár rész után azért nem dobtam, mert Crimson karaktere rendkívül szórakoztató. Egy gőgös, manipulatív, fondorlatos személy, kit Murase Ayumu parádésan szólaltat meg.
Erre föl az anime a második felében totálisan háttérbe szorítja őt és alig kapunk belőle valamit. Lévén az évad második fele két több részre elnyújtott harcból áll. Crimson meg nem egy frontvonalban harcoló karakter. Az Ragna, ugye jövőbeli emlékek lévén op-vá avanzsálódott srác.
Aki egy igencsak idegesítő karakter, aki nem egyszer lesz random erősebb. Vagy úgy, hogy bevillan jövőbeli énjének emléke, vagy ha ez nem lenne elég akkor kellő elszántsággal és ordítozással csak úgy level up-pol.
A részek előrehaladtával a harcok (na meg az animáció) egyre szarabbak lesznek. Mindig próbálna az előzőre küzdelemre rálicitálni, fokozni és még epikebbé, még nagyobb súlyúvá tenni az anime, de közben pont az ellenkezőjét éri el. Attól, hogy többet ordítoznak a karakterek a harcban, vagy hogy nem 1 méterről hanem 100-ról indulnak egymásnak, vagy hogy már közben repkednek is, sőt már a világűrbe(!) is kimennek, még egyáltalán nem lesz jobb és feszültebb egy-egy összecsapás. A végére már rohadt fárasztó volt nézni, és én már az utolsó egy-két résznél már beletekertem a küzdelmekbe, mert közel nézhetetlenek voltak.
Már bánom, hogy erre pocsékoltam az időmet, mert egy érdekesebb alap felálláson és egy szórakoztató karakteren kívül semmit nem tud felmutatni. Ez még shounen mércével is gyenge.
Hikari no Ou 2
A sorozat első fele nálam a tavalyi téli szezon egyik legjobbja volt. Egy igen különleges világ tárult elénk a felvezetésben, melyet a két főszereplő szemén ismerhettünk meg. Ugye nem véletlen indított a történet a faluját elhagyó kis lánnyal Touko-val, hiszen ahogy ő számára ismeretlen és újdonságokkal teli volt a világ úgy a számunkra is. Míg Touko-t követve lassan sodródtunk az árral és rácsodálkoztunk dolgokra, addig a másik főszereplő Koushi szemén át apránként megismerhettük a világ múltját s ezáltal próbáltuk megérteni a jelenét.
Az egyes részek során pedig eléggé figyelni kellett, mert nem kevés karaktert mozgat, továbbá van egy pár faja/frakciója. Lévén vannak a lángdémonok, amikre az emberek egy csoportja a lángvadászok vadásznak, hogy megszerezzék e bestiák gyúlékony vérét. Hiszen ez az egyetlen melytől az emberek nem kapnak spontán lángra. Az emberiséget azonban az isteni klánok irányítják a fővárosból. De vannak a pókok (ránézésre emberi lénynek tűnnek), akik ezen isteni klánok, így az emberek ellen harcolnak. És vannak a fa emberek, akiknek egy része az erdőkben él, míg másik része a főváros egyik negyedében.
Elég összetett egy helyzete van az animének, amit a szereplők tovább bonyolítanak. Így pedig egy kicsit bővebb összegzést elvártam volna az első 10 részről a folytatás elején. Mert egy év távlatában már bizony felejtettem belőle, így inkább újra néztem a sorozat első felét mielőtt folytathattam volna.
Merthogy a 11. rész ott veszi fel közvetlenül a fonalat, ahol abba maradt. A pókok a lángdémonokkal megtámadták a fővárost, amit az iparmágnás embereivel és Koushi-val az új fegyvereket bevetve védelmeznek. De közben az isteni klánok tagjai is kavarják a sz*rt, egyikük pedig Touko-ékra támadt.
Pörögnek az események rendesen amikben nincs hiány harcokban, látványosabb mozzanatokban, amikre sajnos megint nem volt pénz vagy idő meganimálni. Reménykedtem, hogy a folytatásban az animáció javulni fog, mert amúgy szép, egyedi és hangulatos látványvilága van az animének. De nem így lett, olyannyira, hogy itt már bizonyos jelenetek közel követhetetlenek.
Persze az is előfordult, hogy szimplán nem értettem mi történik, pl a karakterek miért mentek oda-vissza egy részen. De ahol csak pislogtam, hogy mi van, az az iparmágnás csávó és feleségével történtek volt. Hát nem ártott volna még egy kicsit alapozni, legalább a mellék karakterek hátterét/motivációit illetően. Sanszos, hogy ez az adaptáció hibája.
Mondjuk én a lezárással sem vagyok elégedett. Maradtak még tisztázatlan dolgok, illetve a finálé elég összecsapott lett.
Összességében ezen tíz epizód gyengébb lett, mint a felvezetés és a történet zárásával sem vagyok elégedett. Ettől függetlenül mindenképp érdemes egyszer megnézni, mert egy rendhagyó darab.
Metallic Rouge
Sci-fi, marsi kolónia, androidok, ennyi hívószó elég is volt, hogy belevágjak ebbe a sorozatba.
A történet főszereplője Rouge egy különleges, naiv android lány és a hozzá segítőtársként szegődő szexi és okos Naomi, akiknek feladata, hogy levadásszák az Immortal Nine tagjait, akik speckó androidok.
Nem maga a sztori az ami igazán érdekes, hanem annak világa, pl az emberiség túlélt egy földönkívüli inváziót, de az androidok társadalmi helyzete is figyelemre méltó (még ha itt van egy erős Én a robot áthajlás). Talán ezért is van road movie és nem egy nyomozós/thiller jellege az évad első felének, hogy ebből a világból minél többet kapjunk. És ezen részek a jobbak, mert míg a világon van a fókusz jól működik az anime. Csak mikor a második felében a történet szálai kezdenek teljesen kibontakozni egyszerűen félremennek a dolgok.
A fordulatoknak nincs semmilyen hatása ránk nézőnkre és a sorozat is gyors tovább megy rajtuk. Pedig vannak itt nem várt dolgok, vagy rosszul van felvezetve vagy nem hagy elég időt rájuk az anime. De ami még ennél is rosszabb, hogy mennyire szájbarágóssá válik a végére a sorozat. Nem kevés az info dump. Elkövetik azt a tipikus hibát, hogy a fő gonosz monologizál azon mit, miért, hogyan, ahelyett, hogy megmutatta volna az anime.
A feszültség is kiveszett a fináléra, ahelyett, hogy fokozódott volna. Pedig a harcok még az elején még igencsak magával ragadóak. Noha emésztenem kellett azt, hogy itt az androidok ilyen páncélozott formát vesznek fel.
A megvalósítás remek, jól néz ki az anime (Naomi karakter design-ja nagyon bejön), és az aláfestések is remekül tudják fokozni a hangulatot. Az opening dal pedig a szezon legjobbja volt nálam, már rongyosra hallgattam.
Nem lett az év Vivy-je (pedig lehetett volna), de egy egész korrekt sorozat, amit a sci-fi/android kedvelőknek bátran ajánlok.
Meiji Gekken: 1874
A téli szezon egyik olyan címe, aminek részeit kifejezetten vártam hétről hétre.
Az anime a Boshin polgárháború végével nyit, méghozzá a Tsuruga kastély elestével, ahol a főszereplő szamuráj Shizuma és az ő felesége a vesztes oldalon harcolt. Azonban nem egymás mellett küzdöttek, így pedig elszakadtak egymástól. A sztori itt ugrik 6 évet és azt látjuk, hogy Shizuma még mindig keresi feleségét Tokióban, miközben próbál beilleszkedni és megélni az új rendszerben. Az események pedig úgy alakulnak, hogy végül a rendőrség kötelékében köt ki. Azonban felesége abban a tudatban él, hogy elvesztette Shizuma-t, így a bosszú útját járva a sógunátust visszaállítani akaró kvázi terroristák köreiben tevékenykedik.
Kettőjük története áll a középpontban, azonban a részek előrehaladtával más szálak is belegyűrűznek ebbe. Hihetetlen de 10 részben sikerül az animének egy egészen szövevényes kerek történetet elmesélnie. A hatalmi játszmák, a politika mind jelen van. Láthatjuk azt, hogy más országok (pl poroszok) miként avatkoztak vagy avatkoznak be japán belügyei.
Nem egy boldog sztori ez, itt azért bizony halnak meg karakterek, illetve a vér mutatásától sem riad vissza az anime. Azonban a hangulata mégsem válik depresszívvé, hanem könnyedebb reménytelibb végig.
Talán a finálénál éreztem azt, hogy lehet kellett volna még egy rész, hogy ne ennyire sűrű legyen. Pláne a drámai szegmensnél kellett volna jobban elidőzni egy kicsit.
Meglepetéssel tud szolgálni a sorozat, de a főszereplő és felesége kapcsolatának végkimenetele az az előre kitalálható szcenáriók egyikét követi.
Bár nem vagyok a korszak szakavatottja, de szerint a sorozatnak jól sikerült életre keltenie a XIX. századi Japánt. A korabeli Tokió látványa szemkápráztató, és úgy általánosságban véve szépen meganimált animéről beszélhetünk. Az aláfestések viszont feledhetőek, opening és ending nincs, csak stáblista van, igaz annak zenéje egészen jó.
Mindenképp érdemes vele tenni egy próbát, kiváltképp a korszak kedvelőinek.
Majo to Yajuu
Nem sokat tudtam előjáróban róla, így nem voltak elvárásaim felé, de végül ez tetszett a téli szezonban az egyik legjobban.
Pedig a felállás elsőre nem tűnik annyira érdekesnek vagy egyedinek. Adott egy fiatal, szőke csaj Guideau, kit boszorkány átok súlyt és adott egy varázsolni képes úriember, ki egy koporsót cipel. Ők ketten pedig gonosz boszorkányok után járják a modern világot.
Evégett pedig egy epizodikus sorozatról van, aminek csak a vége felé kerül előtérbe a fő történet szála. De ez egyáltalán nem probléma, sőt! A világépítés remek, fokozatosan adagolja az ismereteket, akár a boszorkányokról, a mágiáról, a különféle szervezetekről stb. Az egyes boszorkány esetek is érdekesek és a főszereplő páros között is szórakoztató a kémia. De úgy általánosságban véve a karakterek jól vannak megírva, sőt van amikor egy másik boszorkány üldöző párost követ az anime, ami szintén működik.
Hangulatos alkotás, amit leginkább a romantikus(?) stílusú városoknak és gőzmozdonyoknak köszönhet, amik egyfajta 2. ipari forradalom környéki korszakot sejtetnek. Holott látjuk, hogy ennél azért már fejlettebb itt a technológia.
A látványra és az animációra egy rossz szavam nem lehet, az alkotók remek munkát végeztek e téren. Maguk a karakter design-ok is tetszettek. Zenei téren viszont elég semmilyen az anime.
Egy szó mint száz, hangulatos és jó boszorkányos anime, remek főszereplő duóval, aminek várom a folytatását.
