Többé-kevésbé mindennek lement már az első egy-két része amire kíváncsi voltam, úgyhogy ideje a magam húszforintosához, olyan sorrendben ahogy eszembe jut.
- Wotaku ni Koi wa Muzukashii (egy rész alapján): Nem tudom amúgy, hogy mennyire érdekelt volna ez a cucc ha nem lenne a "gamer/otaku/etc. próbál helytállni a munkában és nem mellesleg titokban tartani a hobbiját" felállás, így viszont kilóra megvett legalább az első rész megnézésére, amit nem is bántam meg, mert nagyon jópofa kis sorozat látszik kerekedni belőle. Eleve Narumi karaktere jól hozza az egyes shoujo sztorikra jellemző pukkancsabb főszereplőt aki ráadásul jól bele is illik a sztereotípan szemellenzős "minden más otaku = fúj" típusba, de a többieknek se kell szomszédba menniük a jópofaságról van szó, kezdve a Naruminak simán visszavágó/oltogató régi iskolatárstól a tankönyvbe illő Office Lady mint cosplayerig végig arra a jellegzetes munka vs. hobbi közti eredendő ellentétre látszik építeni a sztori. Amit nem is bánok, mert egyrészt meglepően szórakoztató ennek révén is a nyitás, másrészt így, hogy a késő '80-as korosztály is már a harmincas éveiket tapossa, még aktualitása is van annak, hogy a mostani "melósok" életébe teszem azt belefér az ebédszünetben való Switch-ezés, vagy a mások előtt beégéstől való félelem ha kiderül, hogy mi a hobbijuk és mlyen szinten űzik. Az pedig külön plusz pont, hogy a Nagy A-1 Minőség Rulettben még jó mezőre is érkezett a sorozat eddig, úgyhogy akármennyire nem gyakori vendégek nálam a románc központúbb sztorik, a Wotaki eddig nézős marad.
-
Gundam Build Divers (két rész): Gundam terén elég hiányosak az ismereteim, révén eddig csak a 08th MS Team/War in the Pocket kettőst láttam, és a G-Gundam kiemelt érdeklődéssel bír felőlem, úgyhogy tényleg csak azért kukkattontam bele a BD-be, mert kíváncsi voltam hogy egy "figuragyűjtős" cuccból mit tudtak kihozni, és bizonyos szinten pont azt kaptam, amire számítottam. Már csak azért is, mert az első Build Fighters sorozatot nagyjából univerzális rajongás övezi, és habár nem tudom hogy a Divers ennek mennyire méltó követője, annyi biztos, hogy a célközönség számára pont megfelelő. Nem annyira "offenzíven" infantilis mint teszem azt a Duel Masters volt annak idején, és nem is annyira átláthatóan egy reklámról van szó, de még így is hiányzik benne egy bizonyos plusz, ami közel 30 évesen is érdekesebbé tenné a cuccot. Ennek ellenére így sem mondanám rá hogy rossz lenne, és egy-két részig még próbálkozok is vele szerintem, hátha közben felbukkan az a plusz.
-
Hinamatsuri (egy rész): Ez a szezon előtt szépen el is kerülte a figyelmem, azonban az egyik ismerősömnek ez a tavasz minőségileg kiugró animéje, úgyhogy csak "muszáj" volt belenéznem ebbe is, és kellemesen is csalódtam. Eleve a "yakuza fickó nevelgetni kényszerül egy nyilvánvalóan Földönkívüli, középiskolás korú esper csajszit" felütés olyasmi ami jobban belegondolva azért érdekesnek hangzik, az pedig segít, hogy már most van a cuccnak egy meglehetősen dinka, de kedvelhető stílusa, amibe beleférnek az olyan dolgok is, minthogy a yakuza főszereplő soha nem haragszik meg úgy igazán az új, nem egyszer akaratlanul problémás neveltjére, vagy hogy a kuudere esper "energikussága" és az így elejtett megjegyzések ténylegesen szórakoztatóak tudnak lenni. Szezonális #1-nek még nem mondanám már csak azért se, mert a mostani szezon viszonylag combos, de így is nézős lesz, mert mondom, szórakoztató cuccról van szó.
-
Hisone to Masotan (egy rész): Na ez az a sorozat aminél az Asenshi megmenti a napot, révén a Netflix kaparintotta meg a sorozat stream-elésének jogait, ami esetünkben annyit tesz, hogy valószínű majd akkor lesz elérhető tőlük a sorozat ha Japánban befejeződött, vagyis a Netflix újfent okot ad arra, hogy ne haljon ki a fansub biznisz. Aminek örülök is személy szerint, mert érdekes sorozatnak tűnik a HtM, már csak azért is, mert akármennyire vicceltem az indulás előtt azzal, hogy ez lesz a
Panzer Dragoon igazi adaptációja, félig-meddig akár bele is találhatnék ha hozzáveszem a Patlabor-t is. Nem is annyira a "mai világa keveredik egy nem létező technológiai színvonallal" vonás miatt, hanem az általános dinkaságot nézve, ahol effektíve mindenki kilóg az amúgy sem létező sorból a maga kis furcsaságával, ami alól a főszereplő Hisone sem kivétel már csak azért sem, mert az epizód felénél a sztori még kicsit komolyabbra is veszi a figurát vele (is). Nem annyira hogy elrontsa az addigi hangulatot, hanem helyette inkább egyszerre kezeli egy újabb humorforrásnak és egy alkalomnak arra hogy jobban megismerhető legyen a karaktere, úgyhogy ha a sorozat továbbra is ilyen jól keveri a lapjait, akkor már csak ezért is említésre méltó marad a HtM. És szerintem a grafikai stílus se tántorítson el senkit, szerintem tökéletes ehhez a "dinkaság a normális" jellegű hozzáálláshoz, bár azért remélem, hogy egy Madoka-t így sem fog előhúzni a kalapból, legalábbis ne úgy ahogy ott történt.
-
Lupin the 3rd - Part 5 (két rész): A Part 4 még mindig az on-hold listában csücsül, de mivel Lupin és a folytatólagosság fogalma általában nem szokott találkozni, gondoltam nem lesz gond abból ha szépen átugrok a Part 5-re, és eddig nem is bántam meg, mert már most valahol érdekesebb mint a P4 volt. Leginkább azért, ami már az előzetesekből is nyilvánvaló volt: Lupin és a modern technika jobban összefonódik, és ha csak az első két rész alapján kellene megítélnem, akkor eddig szinte semmi gondom nincs vele, sőt. Ha nem Lupin-ról lenne szó akkor azt hittem volna, hogy ki fog merülni a téma a "mindenki smartphone-al szaladgál és néha használják a netet is, The End" felállásban, így viszont bíztam abban hogy jól fognak bánni a modernizációval, és ez meg is történt, mert már csak az első részt elég sok mókával írhatták meg akkor, amikor Lupin-t bitcoin lopásra ösztönözte az írógárda, az azt követő "megtorlásról" nem is beszélve. Lényegében azzal látszik eljátszogatni a mostani évad, hogy Lupin egyszerűen tojt a ultra-modern technikára eddig részben a túlzott magabiztossága miatt, viszont innentől kezdve lépést kell tartania vele, és ez szerintem hozza a franchise-ra jellemző jópofasággal vegyített marhasági faktorát már csak annak köszönhetően is, hogy a központi stílus ennek ellenére sem esett át számottevően modernizáláson. Még mindig Lupin-ról van szó szerencsére, és habár így is értem, hogy pölö
Junchi-nak miért nem jött be elsőre és miért mondható megosztónak, de amondó vagyok, hogy eddig korrekten van modernizálva a sztori.
-
Megalo Box (két rész): Ha már megosztás, akkor ez a cucc is kap belőle egy kevesebbet, már rögtön a látványvilággal kezdve, ami... retro egy bizonyos szempontból. Konkrétan mellőzik azt a pengeéles képminőséget ami mostanra általánossá vált, és helyette körülbelül egy kora 2000-es DVDrip-re emlékeztet a képminőség, de szerencsére nem a színkezelést nézve. Az már "jobban" hozza a retrósabb színvonalat, és bizonyos értelemben az egész cuccra is jellemző látszik lenni ez a fajta hozzáállás, kezdve rögtön a "desert punk" stílussal, amire az általánosan keménykötésűbb, komolyabb hozzáállás a jellemző, amibe jól keveredik a néhol metálosabb, néhol hip-hop központúbb zenei anyag, és általánosságban is jellemző az MB-re egy, inkább a kora 2000-es éveket, de akár a jobb értelemben '80-as éveket idéző stílus. Ami egyébként nem véletlenül van jelen, lévén az MB személyében az Ashita no Joe ötvenedik évfordulajára szánt project tárul a nagyközönség elé, és habár az AnJ-ből csak az első részt láttam kíváncsiságból, az MB a "modernizáció" ellenére is nagyjából hűen követi az ott látott attitűdöt, még olyan értelemben is hogy személyesebb jelenetekről is szó van. Gondolok itt pölö a főszereplő Junk Dog belefáradásába a mostani helyzetébe, vagy hogy miért választja a Joe nevet, amik egy combosabb jelleget kölcsönöznek a sztorinak, de csak annyira hogy ne szimpla box cuccról legyen szó. Az /a/ legénysége mondjuk már most falnak menéshez késztet néha a "TÚL LETT NYUGATOSÍTVA" jellegű megjegyzésekkel, mert effektíve semmivel sem nyugatosítottabb, mint a régi OVA-k egy említésre való része. A boxfelszerelés már jogosabban kifogásolható eleme a sztorinak, eddig úgy jön le a dolog, hogy inkább a technikásabb boxot forszírozó felszerelésről van szó semmint egy szimpla "erősebbet ütsz lol" felállásról, ilyen szempontból pedig jól illeszkedik bele az, hogy JD-nek egy gyakorlatilag nem működő felszerelés ellenére is tud egy súlycsoportban boxolni a többiekkel. Ezt az utolsó mondatot egyébként még nyugodtan seggberúghatja a sztori, de remélem nem fogja, mert kár lenne érte.
-
Full Metal Panic: Invisible Victory (egy rész): Titokban ez volt szerintem az a Duke Nukem Forever amiről a nagy többség már rég lemondott, úgyhogy a Xebec viszonylag kényelmes körülmények között éleszthette fel az FMP brandot, ami már önmagában egy külön furcsaság, nem beszélve arról, hogy konkréten hogyan veszi fel a sztori a fonalat. Így visszatekintve ugyanis ha egy valamit el lehet mondani az FMP-ről, az az, hogy egy elég keményen kora 2000-es cuccról van szó kvázi minden értelemben, és tekintve hogy azóta mennyit változott a világ, ez az új évad akár egy időutazó is lehetne, mert mostanra látványosan nyilvánvaló hogy az FMP a saját kora terméke nem csak Kaname telefonja miatt is (ami még mindig a klasszikus "kihajthatós"), hanem amiatt is, hogy ez a évad kapásból elismeri, hogy igen, a Fumoffu is része a fősodornak. Az pedig sokat elmond az FMP koráról, hogy hiába eltérőbb valamelyest a Fumoffu stílusa a fősodortól, ha egyszer még így is egyazon univerzum részét képezik, és ez a fajta-szintű kettősség valamelyest visszaszorult az elmúlt évtizedben. Bár ha az ember még anno, tizenévesen látta mindhárom évadot, akkor saját maga korával is szembesülhet, mert akárhogy nézzük, a TSR óta 13 év telt el, és ha azt nézem, hogy az IV első része egy másodpercet nem pazarol a franchise újra bemutatásával, és rögtön tudasosítja Sosuke-val és Kaname-val, hogy az addigi viszonylag békés életüknek vége szakadt, valahol úgy csapódik le ez a kezdés, hogy hiába volt szép és jó az egykori életvitel/színvonal, semmi nem tart örökké, egyszer minden megváltozik. Ez persze igazán egy "akaratlan", másodlagos effektus a sztori szempontjából, pláne ha valaki most, az IV előtt maratonozta le a korábbi évadokat, de ilyen szempontból dicséretes, hogy a Xebec se nem modernizálta a sztorit (eddig), se nem pazarolta az időt az újbóli bemutatkozásra, mert ez a nosztalgia nélkül is jó pont. Az már más kérdés persze, hogy ki mit gondol az FMP-ről, mert mint sokaknak, nekem is a Fumoffu az etalon, és őszintén szólva, az elmúlt évek alatt többször éreztem, hogy az FMP mítosznak egyre nagyobb része lett a nosztalgia, de az IV kezdése segített abban hogy jobban "naprakészebb" legyen a véleményem a franchise-ról. Továbbra sem az az übermegakirály mint amennyire a nosztalgia sugallja, de szvsz még így is egy kellemesen kora 2000-es stuffról van szó, és erről a vonásról a IV egy másodpercig sem látszik lemondani.
-
Sword Art Online Alternative: Gun Gale Online (két rész): Ha van olyan sorozat amit először nem akartam belenézni, akkor ez az, mert ugyan csak az első évadát láttam az SAO-nak, de az bőven meggyőzött arról, hogy ez nem az én asztalom. Aztán megláttam az előzetesekben a jajderózsszínbe öltözött kiscsajt az ugyancsak jajderózsaszín P90-essel, és mondhatni (ironikus) szerelem volt első látásra. Aztán kiderült, hogy egy nem Kawahara által írt spinoff-ról van szó, amit ráadásul a Kino no Tabi írója követett el, és még inkább "érdekelt" lettem egy próbára, ami valahol jobbra sikerült mint azt vártam, részben viszont azt hozta, amit vártam. Az előbbit tekintve leginkább a humor stílusa és a tényleges játék felálláshoz való hűsége az ami a leginkább fontosabb szerintem, mert LLENN nem rossz (jajderózsaszín ruhás) főszereplő egy Kirito után, mégha nem is annyira kiemelkedő, viszont a játékot illetően mindenképpen pozitívum, hogy a játékmechanikák itt ténylegesen számítanak a győzelemhez, amit az SAO-ban egyszer nem éreztem, mert ott inkább mintha nem tudta volna eldönten a sztori, hogy akkor most játékról vagy egy tényleges fantasy világról van szó. Viszont az érme másik oldalán ott van az, hogy hiába a KnT írója, ha egyszer az általános jelleg még mindig valamelyest amolyan "12 egy tucat MMORPG anime" mint amilyen az SAO amúgy is az, arról nem is szólva hogy így is van már benne egy számomra meglévő bukfenc (úgy ismernek téged mint a Rózsaszín Démon -> ha városokban/falvakban jársz, ne cseréld át a ruhád/fegyvered színét, csak boríts magadra egy köpenyt), szóval még így is szerintem óvatosan illik bánni a GGO-val, mégha így is vállalhatóbb színvonalat képvisel, mint a fő sorozat.
-
Darling in the FranXX (két rész): Nem éppen új sorozatról van szó mert ugye most télen indult, és eredetilet később is akartam elkezdeni, de az egyre fokozódó hisztéria + a kerekasztalos beszélgetés rábírt arra, hogy inkább most adjak neki esélyt, és eddig elég so-so a benyomásom. Az már korábban is feltűnt, hogy kísértetiesen olyan a cucc, mintha fogták volna az Urusei Yatsura és a To Love-Ru kettősét, adtak volna alá egy komolyabbnak szánt mecha alapot, oszt' útjára engedték volna, és az eddigiek alapján hellyel-közzel be is vált ez a megérzés. Már csak azért is, mert a "komolyabbnak szánt" rész is érvényes azáltal, hogy mintha a sorozat túlzottan akarná bizonygatni azt, hogy "bizony ám, itt minden allegória/párhuzam a párkapcsolatokra/szexre utal, ugye milyen mély vagyok", közben pedig mintha hiányozna az a hozzáállás, ami ezt a fajta "gyengédebb" témát jól át tudná adni: ehelyett inkább egyfajta sekélyességet érzek a sorozat stílusában, ami részben abból fakad, hogy mennyire rá akar menni arra, hogy Hiro és 02 MENNYIRE jól passzoló páros, akiknek már egyébként az első közös jelenetük egy kissé meh volt (főleg a Hiro által ellőtt klasszikus "kezemben felejtődik a bugyi" klisére, na az is sejtetett pár dolgot), és az sem segít, hogy 02 személyében mintha egy 2-4chan/reddit teszt eredményét láttam volna. Eleve általában semlegese szoktam lenni az általa képviselt "aggreszívebb waifu" vonal irányába, de ez a fajta DAHLINGozás így is fárasztó hosszútávon, annál is inkább, mert Ichigo-nál éreztem azt, hogy talán a leginkább közelebb jut ahhoz a sorozat hogy működésre bírja a nagy szimbolikát, szóval ja, nálam a waifu war már most kifulladni látszik. Mondjuk 02 se rossz karakter ha a "nyílegyenesen egyértelmű hozzáállás" módban van, és mindezek ellenére is érdekel még, hogy hátha-esetleg működésre tud állni a nagy szimbolika. Ja, és egyesével fogom szerintem szétrúgni a sok nyavajgó-huszár fenekét, ha kiderül, hogy a 14. részbeli dráma csak azért van, mert az "aggresszív waifu vs. érzékenyebb lányka" felállás MEGINT felrobbantott egy fanbase-t, mert kezdem kissé unni, hogy az /a/ látogatások mindig FranXX threadek közötti evickélésről szólnak.
(Nézném egyébként még az Amanchu Advance-t és a Boku no Hero Academia harmadik évadát is, de az előbbinél az első évad után a másodikba való belekezdés várhat még magára, az utóbbi pedig állítólag egy recap-al kezdődik, egy heti egy résszel operáló shounennél pedig nincs kedvem egy hétig várni az "igazi" kezdésre.)