Animeajánló, milyen animét nézel mostanában?

[A mordályos nyul]

Vigyázz, a végén még te is megkapod, hogy hogy mered kritizálni "az istent", mint amikor én rákérdeztem egyszer, hogy "csak szerintem túlértékelt az öreg úgy ánblokk?" (A fanjai elvakultsága igazából egy tizenéves narutard szintjén mozog sokszor, csak ugye itt már általában egy tízessel idősebb korosztályról beszélünk, ezért itt a körömszakadtáig való védés mellé még befigyel a lesajnálás is, megjelennek pl. a filmesztéták, akik gyorsan elmagyarázzák neked, hogy Miyazakinak márpedig minden filmje mestermű, csak te vagy egy filmművészeti proli/analfabéta. Btw, ott van pl. Dobay, aki ugye "minden animéről meg tudom magyarázni, hogy ott van benne a rejtett érték", na, a Szél támaddal pont bajban volt, mivel ez már több keményvonalas Miyazaki-fan szerint sem érte el a szokott színvonalat, érződik rajta, hogy elfáradt már így a végére az öreg, stb., mire ő azzal a magyarázattal állt elő, hogy igazából ez is van annyira zseniális, mint bármelyik korábbi filmje, csak mély, többrétegű, nehezen értelmezhető, ezért bizony többször kell megnézni, stb-stb. Az ugye lehetetlen lett volna, ha bevallja, hogy "hát ja, ez már Miyazaki leszálló ága volt erősen", mert akkor megsemmisül az univerzum, vagy nem is tudom, mi történt volna. XD Tényleg, azt szeretném egyszer látni, hogy Dobaynak valami ízig-vérig hulladék animét kell végignéznie, majd utána közönség előtt annál regélnie órákig arról, hogy micsoda művészi alkotást láthattunk. XDDD)

Mielőtt belemennénk:
Volt erről vita, itt a fórumon, Surci is ott volt, lehet még emlékszik is. Vele elég korrektül lezártuk a vitát, te ellenben egy idő után csak úgy eltűntél belőle.
Szóval mielőtt újrakezdődne, inkább olvassuk vissza a múltkorit, esetleg lehet azt folytatni, ha úgy érzed, azóta lett hozzáfűznivalód.

[Titkos]

Mielőtt belemennénk:
Volt erről vita, itt a fórumon, Surci is ott volt, lehet még emlékszik is. Vele elég korrektül lezártuk a vitát, te ellenben egy idő után csak úgy eltűntél belőle.
Szóval mielőtt újrakezdődne, inkább olvassuk vissza a múltkorit, esetleg lehet azt folytatni, ha úgy érzed, azóta lett hozzáfűznivalód.

Persze, emlékszem én arra, azért is hoztam most fel pont Surcinak, mert feltételeztem, hogy ő is. Abban igazad van, hogy általában nem szokásom csak úgy "otthagyni a vitát", itt most több dolog játszott be:

1. Valóban elfelejtettem, hogy én ott még adós vagyok posttal. (Szóljatok is nyugodtan, ha más topicban is "félbehagytam" így egy beszélgetést, mert akkoriban nem voltak óráim/napjaim hosszan tartó vitákra, most viszont már ismét ráérek ilyesmire... XD)

2. Surci kb. leírta a vége felé, ami az én problémám is (majd mindjárt beidézem, ha már "közkívánatra" vissza kell oda térnem, mert úgy látom, hogy addig egy rossz szavam sem lehet az öregre, amíg azt a vitát le nem zárom veled, vagy valami ilyesmi... XD), ezért úgy voltam vele, hogy nekem már felesleges lenne bármit hozzátennem, mert kb. ugyanazokat a köröket futnánk.

3. Kezdett az egész ilyen Dobay Ádám stílusba átmenni a részedről, a "megsúgom, hogy sokakat inspirált", meg "el kéne döntenünk, hogy miről vitázunk" és hasonló stílusú lesajnáló szövegek miatt, ergo levontam magamban a tanulságot, hogy te is ilyen "Miyazakiról vagy jót, vagy semmit!" rajongó vagy, akkor meg minek töltsek el napokat azzal, hogy megpróbáljalak meggyőzni (jobban mondva nem is, pusztán csak megértetni veled, hogy én hogy látom a dolgot), ha ez úgysem sikerülhet?

Na, de akkor mindjárt átolvasom, hogy mi is volt, meg én hol "adtam fel" anno, aztán meglátom, tudok-e még érdemben bármit hozzáfűzni a dologhoz. XD

[iskariotes]

Szél támad: Számomra ez a Miyazaki film tetszett a legjobban az eddig látottak közül. Tetszett mert végre volt egy film amiben nem volt varázslat, tetszett mert a főszereplője nem egy 4-14 év közti lány, tetszett mert a rendező végre bemutatta, hogy a repülés nem csak játék és mese. Engemet nem zavart, hogy a történet nem volt 100%-san történelmi hű, a kor érzetét számomra sikeresen átadta és ez volt a lényeg. Számomra a Porco Rosso és ez a film miatt lett Miyazaki jó rendező.

[Titkos]

(Igazából hangulatra a cucc leginkább a sima To Love Ru-ra emlékeztetett engem, talán ezért is jött be annyira. Abból is az első sorozat volt a jó, ahol még az ecchi olyan "aranyos" formában volt tálalva. Aztán a Darknessben az egészet elkúrták és softcore pornó lett a dologból... -___-)

Ez a TLR-s példa egész érdekesen hangzik egyébként, több szempontból is: egyrészt azért, mert totálisan semleges vagyok a TLR irányába de a MonMusu-s hasonlat legalább egy kicsit felkeltette az érdeklődésem (pláne ha esetleg kellemes csalódás lenne nekem is), másrészt ahogy belebotlottam a franchiseba az évek során, azok alapján ez a véleményed bizony elég fehér holló jellegűnek jön le. Nem azért mert nem hinném el, épp ellenkezőleg, csak körülbelül tízből tíz-kilenc esetben abba a véleménybe botlottam bele, hogy a Darkness előtt körülbelül egy hajítófát nem ér az egész franchise, viszont onnantól kezdve táltosodik meg az egész PLOT és plot téren egyaránt. Ítélkezni persze nem tudok róla hiszen még az első TLR-t se láttam még, de ahogy írsz róla + amikbe belefutottam, nem vagyok meggyőzödve róla hogy az a plot olyan szinten fejlődne, hogy a PLOT még véletlenül se legyen az említésre méltóbbra sikerült attrakció. Pláne úgy hogy a MonMusu is be lett hozva a képbe, én sem repesnék az örömtől ha egy esetleges folytatás úgy gyúrna rá a PLOT-ra, hogy közben a plot, vagy inkább az általános marhasági faktor csorbulna emiatt. Pont emiatt rágtam be arra a kérdéses fél epizódra - jó, a gárda szerencsére ellenált, de a "rendező" fickó mentalitása mégis olyasmi volt, amire pont nem voltam kíváncsi, pláne ilyen keretek között.

Ezt áthozom inkább ide, remélem, majd itt is megtalálod, mert a TLR nem igazán nevezhető már "új animének", meg abban a topicban most amúgy is nagyon brainstormingolnak a többiek, hogy kinél mi lesz az év animéje, én meg addig itt mesélek kicsit.

Szóval: először is különválasztanám a dolgot, mert nekem a TLR mindig mangaként ugrik be először és ott sokkal könnyebb a helyzet: van a sima To Love Ru, ami jó, meg a To Love Ru Darkness, ami gáz. XD Animében ez picit trükkösebb, mert több cucc is jelent meg ebből és abból az "érából". A sima To Love Ru TV sorozat nem rossz, plusz 24-26 rész körül van, bár tudni kell, hogy olyan lett, hogy a fele canon, a fele meg filler, a befejezésével együtt. Igazából nem tudom, hogy aki a mangát nem ismeri, azt pusztán ez a sorozat mennyire fogná meg. Ráadásul a mangához képest itt még az ecchiből is visszavágtak, bár ez lehet, hogy neked pont előny lesz, mivel írtad, hogy a MonMusunál is örültél, hogy nem ment el a cucc teljesen a PLOT irányába. XD Nekem annyira amúgy a TLR eleje nem jött be, mert ott még próbálkoztak valami történetféleséggel, de elég hamar kiderült, hogy az nem igazán megy nekik. Ezt szerencsére ők is érezték, ezért hamar dobták ezt a próbálkozást és MonMusu mintára ha volt is valami "történet", az egy epizódon/fejezeten belül lezárult, de maximum úgy 2-3 részig tolódott csak ki. A manga második feléből szemezget a Motto To Love Ru, ez már teljesen mangahű, viszont ecchibb, mint az első sorozat és sajnos csak 12 részes. A jó hír, hogy nincs benne filler és a vége is teljesen az, ami a mangának volt, viszont a hátránya, hogy annyira mangahű, hogy pl. felbukkannak benne olyan karakterek is, akiket az anime meg sem magyaráz. Az előző sorozatban még nincsenek ott, majd a Motto TLR-ben már igen. (Illetve apróság ugyan, de zavart, hogy minimálisan karakterdizájnt váltottak, ez főleg a szereplők szemein látszik és szvsz hátrányukra változtak.)

Eddig a pontig tehát mind a mangára, mind az animére igaz, hogy alapvetően egy MonMusu-szerű, annál azért talán ecchibb, de szvsz még bőven a vállalható határon belül maradó darab. A "sztorija" olyan, mint a legtöbb háremnek, csajból van benne vagy húsz különböző, viszont ami tetszett, hogy igazából a két "főcsajon" kívül a többit nem "erőltetik rá" a főhősre. (Ez utóbbiban még meg is veri a MonMusut, én ott is el bírtam volna viselni, ha a kezdeti kígyó-ló-madár trión túl a többiek nem zúgnak mind bele a srácba.) Persze van 1-2 karakter, akik még hajtanak rá, de a legtöbb csaj inkább úgy jön be a képbe, hogy osztálytárs, "valakinek a valakije" (pl. az egyik "főcsaj" barátnője), stb-stb. A történet pedig epizodikus, ahogy írtam, ha van is valami bonyodalom, az legkésőbb pár részen belül lezárul.

Aztán jött a TLR: Darkness, ami szvsz tele van hülyeségekkel. Kezdődik a dolog ott, hogy "kidobták" (na jó, "csak" erősen a háttérbe nyomták) az eddigi két főhős csajt, hogy az egyik főszereplő csaj húgából csináljanak új főszereplőt. (WHY???) Mivel a sima TLR-ben az ő jellemét annyira dolgozták ki, mint egy 2D-s papírlapét, ezért nagy hirtelen kitalálják, hogy ő egy baromira kanos személyiség, akinek feltett szándéka a "Harem Plan" végrehajtása, vagyis hogy a mangában szereplő összes csaj, akikkel a főhősnek bármilyen kapcsolata van, az bizony jöjjön össze vele. Ez már egy überfacepalm, hiszen ezzel olyan szereplőkre is ráerőltetik ezt a hárem izét, akik eddig vagy semmit nem éreztek hősünk iránt barátságon túl, vagy kifejezetten halálra idegesítették magukat miatta. (Mármint nem amolyan "tsunderésen", hanem szó szerint nem bírták.) És persze a Hárem Tervbe saját magát is "beleírná", ezért a legkülönfélébb módokon zaklatja a srácot, bemászik az ágyába, amikor fürdik, utánamegy a kádba és puszit nyom a farkára (no, really, benne van...), stb-stb. A többi csajt pedig igazi Yagami Lightos sunyisággal próbálja rádumálni a dologra, kit nyíltan, kit a háttérből, az érzelmei manipulálása révén. Szóval ez az alaphelyzet már alapból egy elég WTF kezdés. A dolgot súlyosbítja, hogy az ecchi-szint jelentősen megnő, hirtelen már épp csak leszopás/kinyalás, valamint "tradicionális dugás" nincs a sztoriban, de kis túlzással a petting minden létező fajtája végigvonul a mangán. (Ebben persze közrejátszhatott az is, hogy míg a sima TLR a Shounen Jumpban futott, addig ez már egy Jump Square-es cucc és mintha utóbbit pár évvel idősebb közönségnek szánnák, legalábbis több mangának is megnőtt az ecchi/vér faktora, miután átkerült ebbe.) Ja és ne reménykedj, a Darkness animefeldolgozásai is követik ezt a formulát. Aztán ott van a "sztori", ami valóban egy alibi. Kezdetben az a "nagy plot", hogy perverz húgica szövögeti az ő "Harem Planjét", de megérkezik a történet gonosza és annak segédje, akik meg ennek ellentétpárjaként a "Darkness Plan"-t kezdik meg, aminek a célja, hogy az egyik "élő fegyverként" aposztrofált csajt áttérítsék a "sötét oldalra" és bérgyilkossá képezzék. Ez ugye így első blikkre baromi jól hangzik, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy az egész egy marha nagy alibi és nem halad itt semmilyen történet, vagy ha halad is, évente mozdul előre egy hangyányit. Mit ad Isten, a gonoszok is elég hamar "belezúgnak" a srácba (*facepalm*), de legalábbis élénken érdeklődni kezdenek iránta. Sejthető tehát, hogy egyrészt ők is szépen "meg fognak térni" és nem lesz itt semmilyen Darkness-eljövetel, csak újabb tagokat vesznek fel a hárembe. (Egyébként az egész sorozatról sokmindent elárul, hogy elég hamar inkább kezdtem a gonoszoknak szurkolni, mert még az is szívesebben néztem volna végig, ahogy valami hentfestté változik a sztori, mint ezt a gagyi, softpornó háremterv izét...)

Szóval igazából a "nagy sztoriból" semmi sem lett, csak az elején tűnt úgy, hogy ennek a cuccnak komolyabb plotja lesz, mint az elődsorozatnak. Ellenben a PLOT-ot, na azt aztán over 9000 szintre növelték, így ez az egész váltás nekem ilyen "kettőből nulla" lett. És akkor még lehetne apróságokat ecsetelnem, pl. hogy a főhős srác totálisan visszaesett töketlen-szintre (pedig az első sorozatban azért annyi vér neki is volt a pucájában, mint Darling-kunnak, az elején konkrétan még leállt verekedni egy látszólag brutális alien ellen, hogy megvédje a szerelmét, meg ilyenek), hogy a manga rajzolása némileg rondább és elnagyoltabb lett, mint a korábbi változaté, hogy a szép, érett nőket lolikra cserélték (értsd: mintha ilyen Miia-alkatú csajok után minden Papikkal lenne tele hirtelen...), hogy több korábbi karakter jellemét teljesen megerőszakolták (pl. aki az első sorozatban még "supportként" funkcionál, mert a barátnője szerelmes a srácba, ő pedig megígéri, hogy segít összejönni vele, az itt hirtelen teljesen asspull módon szintén elkezd érzelmeket táplálni iránta, így viszont egy barátnőjét hátba szúró, aljas ribancot sikerült csinálni belőle) stb-stb. Szal akinek az tetszik, annak egészségre...

Ja, amúgy igen, tapasztaltam, hogy a véleményemmel ilyen "fehér holló" vagyok a témában, de általában aki fanolja a cuccot, az is két dolog miatt teszi:

1. Mert ő még hisz a mesében, hogy ennek van sztorija, vagy ha még nincs, majd lesz...

2. Mert teljesen bele vannak zúgva Momóba (az "elmebeteg" húgica és az ő "zseniális" terve ugye...), mert "végre egy csaj, aki próbálja aktívan építeni a háremet, megkísérli megerőszakolni a srácot" stb. Na most nekem ez egyrészt nem jön be, másrészt ez a csaj már nem az a más sorozatokban is látott "perverz, rámenős, de azért még vicces" karakter, hanem konkrétan szerintem orvosi segítségre szorulna. Pl. van egy történet, ahol sikerül a tsundere háremtagot és hősünket egy hálószobába zárnia, ő pedig az erkélyről lesi, hogy miként alakul a dolog. Amikor a srác ráesik a csajra és emiatt az ágyra kerülnek, Momo totál felizgul és miközben azt hiszi, hogy "végre alakul a dolog", szinte már magához nyúl az erkélyen. Számomra ez már nem vonzó, inkább kezelésre szoruló, az meg csak a hab a tortán, hogy a folyamatos sunyiskodása miatt még a jellemétől is hányni tudnék. Kis túlzással bármelyik másik csaj iránti rajongást jobban meg tudnám érteni, dehát az otakuk őt választották "Háremkirálynővé", szal ez van...

Ezek után mit mondhatnék? Szívem szerint azt, hogy vágj bele az eredeti mangába, de mivel gondolom nem most szeretnél egy 18 kötetes cuccot elkezdeni, ezért ajánlom a sima és a Motto TLR-t. Azok még szvsz szórakoztatóak. Vagy ha végképp olyat akarsz nézni, ami ugyanaz a felállás, de szinte nulla ecchi és sokkal jobb poénok/szereplőgárda, akkor tudom ajánlani az Urusei Yatsurát, ugyanis a TLR annak az újhullámos, gagyibb remake-je. (Na persze az UY sem 12 epizód, meg amúgy is, elsőre fejezd be a Dirty Pair-t, legalább velük már barátságban vagy. XD)

[Junchi]

Kemonozume

Iskolapéldája annak, hogyan lehet egy zseniális animét az utolsó 3-4 részben majdhogynem totálisan hazavágni. Elképzelésem sincs, hogy mi a franc történhetett, de valahol azért elég dühítő. Pedig epizódról epizódra egyre jobb lett, a sztorivezetés kiváló volt, a karakterek, az érzelmek, a párbeszédek... minden. Az idős házaspáros epizód után viszont egyszerűen kirántották az anime alól a talajt: Behoztak rengeteg klisét és arcpirítóan ostoba fordulatot, a főgonosz egy kalap szar (eleinte jópofa, de a végére már nagyon irritáló lett, ráaádsul mi volt ennek a fazonnak a motivációja?) és nem tudom mi történt, de Yuasa, a rendező is teljesen megkergült.

Tényleg nem tudom, mikor láttam utoljára animében ekkora minőségromlást, mint itt, de egyszerűen olyan szinten más az utolsó 4 rész, mint az első 9, hogy ha nem tudnám, hogy egy állandó stáb dolgozott rajta, még azt a lehetőséget is feldobnám, hogy a végére kirúgtak mindenkit, és csak a takarítókat, meg a pizzát rendelő srácot hagyták volna meg, hadd dolgozzanak az animén kicsit. Egyedül az egészen érdekes szerelmi szál az, ami nem szenvedett csorbát, de minden más egy olyan öncélú és zavaros baromsággá korcsosult, amire csakis azért van bocsánat, mert az első fele még tényleg nagyon jó és hűen hordozza a rendező sajátságos védjegyeit és stílusát.

6/10 (Csak a rekord kedvéért: sokáig hittem azt, hogy ez akár 9/10 is lehet.)

[Surci]

Spice & Wolf - Bajban szoktam lenni, hogy mit írjak az olyan animékről, amik jónak nem jók, de annyira nem is rosszak hogy le akarjam húzni... Megvalósítás terén elég műanyagra sikeredett, főleg az első sorozat, amolyan tizenkettő-egytucat LN-adaptésön a kétezres évek második feléről, és ez mind a karadesignokon, mind a háttereken, mind az animáción látszódik. A második szezon e téren egy fokkal jobban teljesít, kellemesebb a szemnek, és legalább a főbb karakterek vonásai is kidolgozottabbak. Tartalomra viszont... Horo tényleg jópofa, főleg az első 13-ban, de az ő karakterébe is bele lehet kötni... Először is miért viselkedik úgy egy többszáz éves isteni entitás, mint egy 16 éves csitri? Ez inkább a 2. évadra jellemző, mert ami féltékenységi-hisztirohamokat levágott, hát nem igazán egy halhatatlan és sokat látott karakter benyomását keltette (ezen a területen CC verhetetlen, valami hasonlót vártam volna Horo-tól is, voltak is jó megnyilvánulásai, meg a "kitsune-farkas"-énje eléggé bejött, de amikor sokadjára kezdték ezt a nyálazást Lawrence-el, már nagyon húztam a számat). A másik meg Lawrence, aki nálam olyan igazi se hús-se hal karakter, szal ahhoz elég talpraesett hogy ne balfaszozhassuk le, viszont ahhoz meg kevés, hogy egy Horo-szintű csaj beleessen. Arról nem is beszélve hogy a legtöbb gebaszt az ő kapzsisága és hülyesége okozza. Ráadásul ezek a húzások érezhetően plot device-ok, viszont ahhoz meg nincsenek eléggé kifejtve, hogy komolyan is lehessen venni őket. Emellett a közgázos duma is marhára erőltetett sokszor, egyrészt olyankor is használják a szereplők amikor nagyon nem illik a szájukba, másrészt pedig sokszor olyan szárazan, tankönyvszerűen mondták fel, mintha valami közgázkönyvből olvasnák fel, és rohadtul nem illett a szituációhoz. De egy kivétel van, a pirit-spekulációs saga a 2nd season elején, azt szvsz nagyon jól megoldották (nagyon hasonlít a világ első tőzsdei buborékát okozó holland tulipánőrülethez). Összességében so-so, Horo miatt nem bántam meg hogy végignyomtam, de tipikusan "nagyobb a füstje, mint a lángja"-féle ex-hype cucc.

5/10

Másik: 15 epizód után feladtam a Witch Hunter Robin-t. Nem jellemző hogy majd' 2/3-nál droppoljak egy cuccot, de ezt egész egyszerűen képtelen voltam tovább nézni, ami annál is meglepőbb hogy egy Sunrise original cumóról van szó, azok meg általában bejövősek szoktak lenni. A karadesignek kissé elütnek az átlagtól, ez már anno is tetszett (vagy 8 éve lenyomtam az első három epizódot, csak valamiért abbamaradt), szürkés színvilág szintén bejött, az elején még hangulatot is adott a dolognak, az animáció viszont azt kell mondjam sokszor átlag alatti. De nem ez a legfőbb gond a sorozattal, hanem: 1. a pacing. De ezt valahogy úgy képzeljétek el, hogy Shinkai Makoto mozijai iszonyat pörgős akciófilmek ehhez képest. A 4-11. epizódot simán ki lehetett volna vágni a francba, semmivel nem lennének visszább. És igen, a másik a plot. Mert oké, az első fele legyen felvezetés. Ilyenkor általában az van, hogy jönnek a monster/case of the week-epizódok, közben megismerjük a karaktereket, személyiségüket, egymáshoz való viszonyaikat, hogy amikor elkezdődik a main conflict a 2. felében, már legyen kiért-miért izgulni, egyáltalán képben legyünk az adott csapattal, stb... Na itt ilyesmiről szó sincs, a szereplők teljesen ugyanolyan viszonyban vannak egymással, mint a legelején: egyszerű munkatársak, semmi több, még a fő duóként beállított Robin-Amon páros is, ráadásul egyikükről sem tudunk meg semmit, még a főszereplőkről sem (!!) ami 13 epizód alatt azért elég durva. Aztán amikor elkezdődik a tényleges cselekményszál, egyszerűen nem érdekel, hogy mi lesz velük, élnek-e vagy halnak, hiszen nemcsak egymásnak tűnnek tök idegennek, de a nézőnek is. Aztán a rendezés sem áll a helyzet magaslatán, a részek csúcspontjainak számító akciókat folyton sikerül valami teljesen idétlen hülyeséggel elcsesznie (el se kezdem sorolni, szinte minden részben elkezdik felépíteni a végén következő akciót, amit végül valami idióta húzással szinte mindig sikerül hazavágni, de úgy, hogy totál komolyanvehetetlen legyen, ami egy ilyen, magát hú de SERIOUS-ként eladni próbáló cuccnál meglehetően nevetséges). Rendezőről jut eszembe, ismerős volt valahonnan ez a stílus, és igen, az Ergo Proxy volt még egy magát szintén ennyire húdekomolyan gondoló, darkos, de mégis félresikerült própálkozás - és írtam a múltkor, hogy lehet belenézek a Gangstába, de az már ránézésre is ilyen OMG de DARK vagyok-hatásvadászat, erre na ki a rendezője...? Hát nem túl bizalomgerjesztő így látatlanban sem...

3/10

z idős házaspáros epizód után viszont egyszerűen kirántották az anime alól a talajt: Behoztak rengeteg klisét és arcpirítóan ostoba fordulatot, a főgonosz egy kalap szar (eleinte jópofa, de a végére már nagyon irritáló lett, ráaádsul mi volt ennek a fazonnak a motivációja?) és nem tudom mi történt, de Yuasa, a rendező is teljesen megkergült.

Pontosan ugyanezt éreztem. Minden groteszk és szürreális hülyesége ellenére jól elvoltam ezzel a sorozattal, de az utolsó 3 ep egyszerűen olyan szintű összefüggéstelen és idióta mindfuck lett, hogy képtelen voltam hová tenni. Talán Yuasa azt gondolta hogy még így sem voltunk eléggé elvontak, és maxoljuk ki az egészet valami randomnessel, de nagyon nem jött össze. Valami értelmes és az előző részekből lineárisan következő csúcsponttal simán jó lett volna ez az anime, de így...

[Junchi]

Spice & Wolf

Noice posting, én is köbö ugyanezt gondolom erről az animéről, szal Holo ószom, meg stuff, de minden más... meh (én például a kémiát sem éreztem olyan erősnek Lawrence és a farkasfickina között, amit sokan szoktak emlegetni, mint erényt). A másik meg jah, ez a fullszáraz, érdektelenül előadott korabeli közgazdaságtan. Akik lelkesednek érte, azoknak biztos egy igazi főnyeremény, viszont azért nem ártott volna kissé befogadhatóbbá tenni ezt, ha már minden más main stream-vonalon mozgott.

Talán Yuasa azt gondolta hogy még így sem voltunk eléggé elvontak, és maxoljuk ki az egészet valami randomnessel, de nagyon nem jött össze. Valami értelmes és az előző részekből lineárisan következő csúcsponttal simán jó lett volna ez az anime, de így...

És ez nem az első (jó, időrendileg igen : P) eset, hogy ezt eljátssza, szal a Kaibával is pont ez volt, hogy egy zseniális alapötletet kukázott a sorozat második felére, hogy egy orbitális trainwrecket hozzon végül ki belőle, az eredeti koncepciótól és stílustól totál elrugaszkodva. Szal jah, én aztán tényleg nagyon bírom Yuasát, mert nagyon jó érzékkel aknázza ki az anime műfaj korlátait, de szerintem ő is Windows-szindrómában szenved, ergo "egy jó-egy rossz" aránnyal operál, az éppen aktuális munkáit tekintve.

[wwhite]

Shigatsu wa kimi no uso

Adott egy nagyon szép animációjú noitamina slice-of-life, főszerepben ismét a zenével (ld. Sakamichi no Apollon, Nodame Cantabile) és az emberi kapcsolatokkal. A mindenféle toplistákon eléggé elöl szerepel, ami nyilván nem véletlen és teljesen érthető, viszont szerintem vannak nagyon para dolgok: az abuzív anya igazolása (avagy csak a gyermeke jövőjét szerette volna biztosítani, szipp) és úgy általában a fizikai bántalmazások is nagyon problémásak - utóbbinál nyilván a comic relief volt a cél, de a sorozat vége felé ez már egyáltalán nincs jól kezelve, sokszor randomnak hat (nyilván nem akarták, hogy az egész egy óriási tearjerker legyen, ami azért jó pont) és amúgy sem különösebben vicces, hiszen Kousei pont egy ilyen környezetből érkezik és a traumájának egyik fontos összetevője a bántalmazás. A másik dolog, ahogy Kao-chan elég durván rátolja az akaratát Kouseire, hiszen a Mívészet az első, Kousei nem is dönthet másként (pl. hogy elege van a zongorából és autonóm valakiként másképp alakítja a jövőjét), és a végén nekem kifejezetten nem tetszett, hogy Kao-chan is Kousei hatására kezdett el hegedülni - a végére Kousei felmitizálása (ami folyamatosan zavart) már átlépte azt a határt, ami elfogadható lett volna imo. A sorozat címének feloldása is elég felemás nálam; kíváncsi vagyok, Watari mit szólt a dologhoz...

Ettől függetlenül nyilván a jobbak közé tartozik, az animáció - mint már említettem - csodaszép, a zene ereje nagyon jól átjön, a négy barát dinamikája és problémái meggyőzően vannak ábrázolva, és külön tetszett, hogy a sorozat második felének fókusza nem ment el arra, hogy Kao-chan meg fog halni, pedig nagyon könnyű lett volna beleesni egy anohana-féle angst-tengerbe.

És minden hibája ellenére itt bizony #teamkaochan.

Tényleg nem tudom, mit adjak rá. 7,5/10?
____________________

Usagi drop

Nagyon nagyon jó, tessék megnézni, aki még nem látta. Érdekes setting kiváló megfogalmazásban, a karakterek végig nagyon realisztikusan viselkednek (talán csak Rin nem, de ő meg teljesen imádnivaló), és úgy egészében nagyon rendben van a sorozat, az adoptálás felelősségétől kezdve a közoktatásba való beíratáson és a gyereknevelésen át a hasonló cipőben járó szomszédig.

9,5/10
____________________

Higashi no Eden

Nagyon jópofa még az alapvetően weird felállással is, nekem mégsem adott akkora többletet, mint reméltem. Egyébként nem nagyon tudok rá rosszat mondani - talán kicsit nagyobb fordulatra számítottam a végére, vagy szimplán csak nagyon rövid a cucc (a két filmet még nem láttam), de a NEET probléma tálalása nekem újszerű volt, ami piros pont mindenképp.

7/10
____________________

Sidonia no kishi

Csak azért kezdtem el, mert Nihei Tsutomu, de 5 rész után rém gyengének tűnik. A CGI a harcoknál elfogadható, egyébként viszont teljesen indokolatlan, csúnya és szétesik (jézusom, a Sidonia hajtóművei), a főszereplő körül formálódó hárem és a fanservice borzasztó idegesítő, ráadásul teljesen sablonos az egész, felesleges hatásvadászattal itt-ott. Egyelőre dropolva, de lehet, hogy kap még egy esélyt.

[Junchi]

(talán csak Rin nem, de ő meg teljesen imádnivaló)

Wut? Szerintem ő nagyon is rendben volt, bár azt elismerem, hogy a kortársaihoz képest kissé érettebben viselkedett, ami abból a szempontból tényleg furcsa lehet, hogy a tipikus anyai háttér (és vele a "foglalkozás a gyerekkel" szegmens) itt nem volt meg, szal ilyen téren támadható azért a cucc, de mint gyerek, annak nagyon is autentikus volt.

[wwhite]

Én is erre gondoltam, hogy a gyakorlatilag a háztartásvezetéssel egyenértékű feladatokat nem minden hatéves tudná ellátni.

[alvaro]

Lehet, hogy most tudok olyan animét mondani, amit rajtam kívül senki se néz(ett)?

Pikaia!

Mivel rawban nézem, nem tudok részletekbe bocsátkozni a sztorit illetően, a karakterekkel is el vagyok veszve, sokszor csak "baltával faragott", "kosárfülű kislány" és hasonló neveken emlegetem őket, mindenesetre nagy vonalakban arról van szó, hogy jövőbeli kutatócsoport picire összemenő mechákba bújtatott gyerekeket lő vissza a Kambriumba, hogy az akkori élőlények DNS-ét a letöltögető úszkáló-lebegő kis pokémon, Pikaia segítségével megszerezzék valami magasztos célból. Hiányos megértésem végett nem tudom, miért kell összemenniük, ha csak nem azért, hogy az Anomalocaris minden részben látványosan üldözhesse őket. A mecháik képesek 5xx millió évvel későbbről áttöltött infók alapján on the fly mindenféle élőlények tulajdonságait magukra öltve átalakulni, és ezzel legyőzni a gyerekek (Hana és... már megint nem tudom, hogy hívják a srácot...) elé tornyosuló nehézségeket. Van ellenzékük is, az Egyenes-Ferde és Baltával Faragott által delegált Kosárfülű Kislány, akiről azt se tudják, hogy a nyomukban szimatol, de általában ő uszítja rájuk a nagyragadozót. Róluk egyébként egyáltalán nem tudom, mit is akarnak tulajdonképpen

A részek végén pedig classroom, paleontológiai magyarázattal. Nem tűnik sokpontosnak, de a témája miatt most már akkor is megnézem

[Junchi]

Area 88 (OVA)

Különösebben nem vagyok egy nagy OVA-fogyasztó, lévén nem sok fantáziát szoktam látni ezekben a sokszor szösszeneteknek is kevés alkotásokban, de azért időnként fennszokott akadni egy-egy ilyen cucc a hálómon. Így volt ez az Area 88-cal is, bár ennek azért komolyabb elvárások társaságában ültem neki, de végül még annál is többet kaptam tőle.

Az alapfelállás igazából az egyik flashbackben derül csak ki, miszerint adott egy csávó, meg a barátja, akik egész véletlenül ugyanabba az osananajimi lányba szerelemesek, viszont a barátnak meglehetősen vad komplexusai vannak. Véresen zavarja a tény, hogy a főhős (most már hivatkozzunk is rá a nevével: Shin) mindenben folyton előtte jár, így megpróbálja elvenni tőle az egyetlen dolgot, amit (szerinte) eltud: a csajt. Víg péntek este, szórakozás, alkohol, miegymás, a dastardly barát (neki is legyen neve: Kanzaki) kap is az alkalmon, leitatja Shint, majd aláírat vele egy megállapodást, miszerint egy fiktív ország zsoldospilótáját kell játszania 3 évig, ha csak le nem tud perkálni a küldetésből befolyt zs-ből 1,5millió dollárt (illetőleg próbálkozhatnak a delikvensek a megpattanással is, de annak súlyos következményei lesznek).

Az idegenlégiósok egy ugyancsak fiktív "88-as körzet" nevű bázisára vannak egy helyre gyűjtve (valahol a sivatag közepén), innen indul minden eksön és ide is térnek vissza minden egyes alkalommal, miközben az emberségük egyre nagyobb csorbát szenved, az egyes küldetések hol kisebb, hol nagyobb darabot vesznek el a pilótákból, Shinből sokszor egész tömböket, lévén emberünk erősen moralfag, aki meglehetősen a szívére veszi a gyilkolászás intézményét. Mert igen, az Area 88 egy meglehetősen súlyos és lélekszaggató darab. Száműztek minden hálivúdi szarságot és animés hülyeséget, és csak a lényeget tartották meg, ami viszont egy profi eleggyé gyúrja össze a kissé sutácska és megfáradt kliséből kiinduló háborús drámát. Közben haladnak a bázison kívüli dolgok is, előkerül az említett csaj, a genya "barát" is tovább keni magára a szart. Közben a pokol egyre mélyebb bugyrait tapasztalja meg főhősünk.

Erős mondanivaló tehát check. Fejlődő, sokoldalú, érdekes főszereplő check (még ha kissé el is nyomja a többi karaktert). Warzone realities check. Pazar animáció, autentikus légi csaták, a valóságban is létező röppentyűk check. Pozőrködés, ostoba plot twistek, bárgyú forgatókönyv hiánya check. Nincs hiba ebben a receptben, ugye? Sajnos van, szal, ha túl is tesszük magunkat a közhelykalauzból ismert alapfelálláson, az ívöl "baráton" és társain, akkor is akad egy-két dolog, amik belebarmolnak azért az összképbe. Például, hogy sokszor voltak tisztában olyan dolgokkal a karakterek, amikkel nem is lett volna szabad. Aztán honnan a francból tudják, hogy kinek mennyi honor jár a leszedett repülők, bázisok és egyebek után? Van egy score-tábla a bázison vagy kamerák vannak itt is mindenhová elrejtve? A másik kiborító dolog a zenei anyag volt, amik egy az, hogy sokszor nagyon idétlen dallamot kaptak, másrészt néha olyan indokolatlan volt egyik-másik dal használata, hogy csak néztem ki a... fülemből.

Aztán sokszor egész jelenetek mentek át kínosba, például, mikor Shin és a bázison szerzett legjobb cimborája a vadászgépeikkel lelövik az utasszállító repülőre elhelyezett bombákat. WAT? A másik kedvencem a repülőgép szerencsétlenséges sub-plot volt, szal azt hittem, hogy ha már Kanzaki számlájára írták az egészet, akkor az lesz is valami hatással a karakterére, de nem. Tök fölösleges jelenet. Illetőleg személyes, de még mindig nagyon rühellem azt az írói/rendezői húzást, mikor a férfi és a nője hosszabb ideig nem találkoznak, de aztán végre lehetőség nyílik rá, de PONT elkerülik egymást, mikor ugyanabban a városban, ugyanabban az utcában vannak és PONT nem veszi fel az otthonról elsiető csaj a telefont, mikor tudja nagyon jól, hogy a szerelme is keresheti. Idegesítő, aljas és olcsó filmes klisé, gyűlölöm.

Szóval jah, az Area 88 egy profi megvalósítással lehozott darab, de azért valahol bosszantó, hogy még profibb is lehetett volna, ha ezekre a kis részletekre kicsit jobban odafigyelnek. Az overall értékek mellett nem képezik nagyobb arányát a teljes fajsúlynak, de ignorálni őket nagy hiba volna.

8/10 (Külön örömködtem, hogy gyak a teljes gárdát a LoGH-os seiyuuk szólaltatták meg, szal nem kicsi fanservice Yangot, meg Obersteint egy oldalon harcoló kebelbarátként hallani. xD)

[Catrin]

Jól hangzik ez az Area, pont a seiyuuk miatt figyeltem fel rá régebben, de el is felejtettem. Barátnőm ugyan már mesélte, de majd nyilatkozz Junchi, szerinted milyen az ovához képest a sorozat. Már ha most megnéznéd azt is.

[Junchi]

A sorozatot 99,99%, hogy kihagyom. Ránézésre az a nagyon tipikus "remake-eljünk valamit csak úgy" eset, ráadásul ocsmány CG!repülőkkel és kretén karadesignnal.

[iskariotes]

Bakemono no Ko
Sokat agyaltam rajta mit írjak róla, mert ugye ez egy Hosoda film és manapság őt szokták az új Miyazakinak nevezni, tehát csúnya dolog őt bántani. De igazából most sem akarom bántani, de azt elkel mondanom, hogy nem ájultam el a filmtől. A grafika rendben volt, a hangszínészek közül senkit sem ismertem (gondolom mások se nagyon ismerték fel pl.: Lily Franky hangját), valamint egyetlen egy zeneszám sem maradt meg a fejemben.
A történet ami ugye arról szól, hogy egy kisfiú átkerül egy antropomorf állatvilágba, ahol egy mester mell szegődik és harcossá váljon, ahogyan növekszik vissza-vissza jár az emberek közé ahol beleszeret egy leányzóba. Közben a másik világban egy párviadal kezdődik Kyuta mestere és legfőbb riválisa Iozan közt. Ezt végül is Kumatetsu nyeri meg, de őt megöli Iozan fia Ichirohiko. A film lezárása Ichirohiko és Kyuta grandiózus összecsapása amiből végül Kyuta kerül ki győztesen.
Úgy igazából a storyval sincsen komolyabb problémám leszámítva egy-két apróságot. Így a nagy titok, hogy Ichirohiko is ember szvsz már akkor nyilt titok amikor az ember elsőre meglátja. Másik számomra nehezebben emészthető dolog, hogy Ichirohiko miért pont bálna képében üldözi Kyutát? Szóval mert látott egy félre dobott könyvet? Hogy tudta elolvasni, ha soha nem is járt ember iskolába? De ami végkép nem tetszett, az a megoldás volt, miszerint Kyuta a harc befejeztével soha többé nem ment át az "szörnyek" világába. Tessék? Nyolc évig él egy totál másik világban barátokra tesz szert, ismert harcművész, tanítványai is vannak stb. stb. de ő soha nem megy oda vissza. Ez számomra nagyon bután jött ki finoman szólva.

[Dodgers]

(Igazából hangulatra a cucc leginkább a sima To Love Ru-ra emlékeztetett engem, talán ezért is jött be annyira. Abból is az első sorozat volt a jó, ahol még az ecchi olyan "aranyos" formában volt tálalva. Aztán a Darknessben az egészet elkúrták és softcore pornó lett a dologból... -___-)

Ez a TLR-s példa egész érdekesen hangzik egyébként, több szempontból is: egyrészt azért, mert totálisan semleges vagyok a TLR irányába de a MonMusu-s hasonlat legalább egy kicsit felkeltette az érdeklődésem (pláne ha esetleg kellemes csalódás lenne nekem is), másrészt ahogy belebotlottam a franchiseba az évek során, azok alapján ez a véleményed bizony elég fehér holló jellegűnek jön le. Nem azért mert nem hinném el, épp ellenkezőleg, csak körülbelül tízből tíz-kilenc esetben abba a véleménybe botlottam bele, hogy a Darkness előtt körülbelül egy hajítófát nem ér az egész franchise, viszont onnantól kezdve táltosodik meg az egész PLOT és plot téren egyaránt. Ítélkezni persze nem tudok róla hiszen még az első TLR-t se láttam még, de ahogy írsz róla + amikbe belefutottam, nem vagyok meggyőzödve róla hogy az a plot olyan szinten fejlődne, hogy a PLOT még véletlenül se legyen az említésre méltóbbra sikerült attrakció. Pláne úgy hogy a MonMusu is be lett hozva a képbe, én sem repesnék az örömtől ha egy esetleges folytatás úgy gyúrna rá a PLOT-ra, hogy közben a plot, vagy inkább az általános marhasági faktor csorbulna emiatt. Pont emiatt rágtam be arra a kérdéses fél epizódra - jó, a gárda szerencsére ellenált, de a "rendező" fickó mentalitása mégis olyasmi volt, amire pont nem voltam kíváncsi, pláne ilyen keretek között.

Ezt áthozom inkább ide, remélem, majd itt is megtalálod, mert a TLR nem igazán nevezhető már "új animének", meg abban a topicban most amúgy is nagyon brainstormingolnak a többiek, hogy kinél mi lesz az év animéje, én meg addig itt mesélek kicsit.

Egy kicsit későn találtam ugyan meg a válaszodat a kommentemre (azóta körülbelül most léptem be először Aoi-ra, szóval lefolyt azóta pár adag víz a Dunán), de ha már megtaláltam akkor reagálok is mielőtt a "jobb később mint soha" is elévülne.

Szóval: először is különválasztanám a dolgot, mert nekem a TLR mindig mangaként ugrik be először és ott sokkal könnyebb a helyzet: van a sima To Love Ru, ami jó, meg a To Love Ru Darkness, ami gáz. XD Animében ez picit trükkösebb, mert több cucc is jelent meg ebből és abból az "érából". A sima To Love Ru TV sorozat nem rossz, plusz 24-26 rész körül van, bár tudni kell, hogy olyan lett, hogy a fele canon, a fele meg filler, a befejezésével együtt. Igazából nem tudom, hogy aki a mangát nem ismeri, azt pusztán ez a sorozat mennyire fogná meg. Ráadásul a mangához képest itt még az ecchiből is visszavágtak, bár ez lehet, hogy neked pont előny lesz, mivel írtad, hogy a MonMusunál is örültél, hogy nem ment el a cucc teljesen a PLOT irányába. XD

Magával a PLOT-al nincs különösebben problémám addig, amíg az adott cucc képes azt kompenzálni a maga módján, szóval annak a tálalása + egyéb körülmények kapcsán szokott inkább mizéria lenni semmint a puszta meglétével. A MonMusu ilyen szempontból pedig átment a teszten, mert hiába van abban is PLOT ha egyszer a sorozat azért "igényesebb" annál, hogy ne legfőképpen azzal akarja magát eladni, hanem az agymenéseivel és az idézőjeles-nem idézőjeles kreativitásával amit a szereplőkkel vitelez ki. Azt mondjuk amúgy se bánom hogy az alap TLR visszavett a PLOT-ból a mangához képest, de ha emellett van (vagy az esetemben lesz) más valami ami tényleg el tudja adni az egészet, akkor méginkább valószínűleg lesz igazad a "kevesebb ecchi mint előny" tippel kapcsolatban.

Nekem annyira amúgy a TLR eleje nem jött be, mert ott még próbálkoztak valami történetféleséggel, de elég hamar kiderült, hogy az nem igazán megy nekik. Ezt szerencsére ők is érezték, ezért hamar dobták ezt a próbálkozást és MonMusu mintára ha volt is valami "történet", az egy epizódon/fejezeten belül lezárult, de maximum úgy 2-3 részig tolódott csak ki. A manga második feléből szemezget a Motto To Love Ru, ez már teljesen mangahű, viszont ecchibb, mint az első sorozat és sajnos csak 12 részes. A jó hír, hogy nincs benne filler és a vége is teljesen az, ami a mangának volt, viszont a hátránya, hogy annyira mangahű, hogy pl. felbukkannak benne olyan karakterek is, akiket az anime meg sem magyaráz. Az előző sorozatban még nincsenek ott, majd a Motto TLR-ben már igen. (Illetve apróság ugyan, de zavart, hogy minimálisan karakterdizájnt váltottak, ez főleg a szereplők szemein látszik és szvsz hátrányukra változtak.)

Ahhoz viszonyítva, hogy mennyire nem volt gondom a MonMusu főként epizódikus felépítésével (plusz azzal, hogy komolyan vehető, jól összerakott dráma pont hogy nem a sorozat erőssége volt), látatlanban azt mondanám a sima TLR-re, hogy talán pont azt a dolgot követte el a Xebec azzal kapcsolatban, amit lehet pár fokkal jobban fogok élvezni mint egyesek. A MonMusu-nál is javarészt pont az jött be hogy mind a hangulat, mind a szereplőgárda adta magát a heti fél órás marhaság-adaghoz függetlenül attól, hogy a sorozat még így is elég ízlésfüggő, szóval a TLR nekifutásból fog nyerni nálam egy jó pontot ha a MonMusu-hoz hasonlóan a hangulat/szereplőgárda meglesz a maga módján. Az persze ettől függetlenül is elég szembeötlő, hogy van egy látványos töréspont a sima és a Motto TLR között a mangahűséget illetően, de ja, ez is egy olyan dolog amin a hangulat/szereplőgárda még képes lehet valamennyit kompenzálni rajta, bár ehhez az is hozzátartozik hogy az epizodikus jellegű sztorikkal szemben nincs különösebb kifogásom amúgy sem. Azzal viszont igen, hogy az innen-onnan látottak alapján a sima sorozat karakterdizájnja jobban bejön mint a Motto-é: lehet, hogy a sima TLR dizájnjaira túl profán lenne azt mondani, hogy "aranyosabbak" mint amit a Motto felmutatni látszik, de ez az a jellemzés, ami kapásból beugrik ezzel kapcsolatban és még helytállónak is gondolok.

Eddig a pontig tehát mind a mangára, mind az animére igaz, hogy alapvetően egy MonMusu-szerű, annál azért talán ecchibb, de szvsz még bőven a vállalható határon belül maradó darab. A "sztorija" olyan, mint a legtöbb háremnek, csajból van benne vagy húsz különböző, viszont ami tetszett, hogy igazából a két "főcsajon" kívül a többit nem "erőltetik rá" a főhősre. (Ez utóbbiban még meg is veri a MonMusut, én ott is el bírtam volna viselni, ha a kezdeti kígyó-ló-madár trión túl a többiek nem zúgnak mind bele a srácba.) Persze van 1-2 karakter, akik még hajtanak rá, de a legtöbb csaj inkább úgy jön be a képbe, hogy osztálytárs, "valakinek a valakije" (pl. az egyik "főcsaj" barátnője), stb-stb. A történet pedig epizodikus, ahogy írtam, ha van is valami bonyodalom, az legkésőbb pár részen belül lezárul.

Ahhoz képest, hogy mennyire van osztva a TLR általánosságban, annyira egyáltalán nem hangzik rosszul még így sem hogy a "tényleges" háremettek száma viszonylag kicsi a szereplőgárda nagyságához képest, még úgy is, hogy a MonMusu esetében egyáltalán nem osztott vagy szorzott nálam az, hogy Darling-kun után hány leányzó epekedett. Az is igaz, hogy a MonMusu esetében a hárem aspektus jóformán észrevétlenül maradt mert annyira el voltam foglalva a marhaság faktorral, de mégha a TLR visszafogottabb is lenne, azt ettől függetlenül is díjazom hogy nem üti le (legalábbis az első két évada) a könnyű labdát, és a szereplők inkább úgymond élik a saját életüket. A MonMusu abból a szempontból szerencsés helyzetben van, hogy jóval kisebb szereplőgárdával operált eddig, de ha lesz az animének második évada, és abban is az összes szörnycsaj ugyanúgy belebotlik Darling-kunba mint vak ló a gödörbe, akkor még nagyobb hangsúly lesz a marhasági faktor minőségén, szóval ilyen téren a TLR mégiscsak jobb helyzetben látszik lenni. Pontosabban ha csak az első két évadról van szó.

Aztán jött a TLR: Darkness, ami szvsz tele van hülyeségekkel. Kezdődik a dolog ott, hogy "kidobták" (na jó, "csak" erősen a háttérbe nyomták) az eddigi két főhős csajt, hogy az egyik főszereplő csaj húgából csináljanak új főszereplőt. (WHY???) Mivel a sima TLR-ben az ő jellemét annyira dolgozták ki, mint egy 2D-s papírlapét, ezért nagy hirtelen kitalálják, hogy ő egy baromira kanos személyiség, akinek feltett szándéka a "Harem Plan" végrehajtása, vagyis hogy a mangában szereplő összes csaj, akikkel a főhősnek bármilyen kapcsolata van, az bizony jöjjön össze vele. Ez már egy überfacepalm, hiszen ezzel olyan szereplőkre is ráerőltetik ezt a hárem izét, akik eddig vagy semmit nem éreztek hősünk iránt barátságon túl, vagy kifejezetten halálra idegesítették magukat miatta. (Mármint nem amolyan "tsunderésen", hanem szó szerint nem bírták.) (És persze a Hárem Tervbe saját magát is "beleírná", ezért a legkülönfélébb módokon zaklatja a srácot, bemászik az ágyába, amikor fürdik, utánamegy a kádba és puszit nyom a farkára (no, really, benne van...), stb-stb. A többi csajt pedig igazi Yagami Lightos sunyisággal próbálja rádumálni a dologra, kit nyíltan, kit a háttérből, az érzelmei manipulálása révén. Szóval ez az alaphelyzet már alapból egy elég WTF kezdés. A dolgot súlyosbítja, hogy az ecchi-szint jelentősen megnő, hirtelen már épp csak leszopás/kinyalás, valamint "tradicionális dugás" nincs a sztoriban, de kis túlzással a petting minden létező fajtája végigvonul a mangán.

Annál is inkább, mert már csak ez az idézett rész kezdi jobban megértetni velem, hogy mi hibádzik a Darkness-el kapcsolatban: magyarán az, hogy úgy ahogy van, szépen ki lett herélve az, ami a maga módján működni látszott, és bele lett lökve abba a lukba, ami alapján jóval könnyebb osztani a franchise-t. Arról fogalmam nincs, hogy miért volt erre szükség (nem ment jól a manga szekere addig? Vagy csak a magazinváltás van a háttérben?), de az szerintem sok mindent elmond, hogy ennek az idézetnek az olvasása egy "ó hát persze, hogy is lehetne másképp" reakciót váltott ki belőlem. Annál is inkább, mert ez a Harem Plan pontosan akkora emeletes marhaságként jön le, amit a MonMusu-val ellentétben inkább olyan módon fáraszt, amihez negatív értelemben kell a nyugágy, és nem csak azért, mert már szinte megmosolygtató ahogy szembemegy az elődök mentalitásával, és még népszerűbb is lett ezért. Fentebb már írtam arról, hogy a PLOT önmagában nem zavarna annyira, de ezzel a Harem Planes ökörséggel, meg a "feltúrbózott" hugicával karöltve egyre inkább érződik az, hogy amikbe az évek alatt belefutottam, azok alapján nem is nagyon kéne megnéznem a Darknesst ahhoz, hogy ne köpködjem meg egy kicsit. Annál is inkább, mert hiába ízlésfüggő valami a MonMusu, ha egyszer mégis volt annyira "ártatlan", hogy egyrészt nem távolodott el saját magától még a vége felé sem (tudom, a TLR jóval hosszabb, de legyen ez most lényegtelen), másrészt azért mégsem lett a petting vizuális kislexikonja ami mellé úgy látszik, hogy valamennyire értelmes sztorit meg kedvelhető szereplőgárdát már luxus lett volna adni.

Aztán ott van a "sztori", ami valóban egy alibi. Kezdetben az a "nagy plot", hogy perverz húgica szövögeti az ő "Harem Planjét", de megérkezik a történet gonosza és annak segédje, akik meg ennek ellentétpárjaként a "Darkness Plan"-t kezdik meg, aminek a célja, hogy az egyik "élő fegyverként" aposztrofált csajt áttérítsék a "sötét oldalra" és bérgyilkossá képezzék. Ez ugye így első blikkre baromi jól hangzik, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy az egész egy marha nagy alibi és nem halad itt semmilyen történet, vagy ha halad is, évente mozdul előre egy hangyányit. Mit ad Isten, a gonoszok is elég hamar "belezúgnak" a srácba (*facepalm*), de legalábbis élénken érdeklődni kezdenek iránta. Sejthető tehát, hogy egyrészt ők is szépen "meg fognak térni" és nem lesz itt semmilyen Darkness-eljövetel, csak újabb tagokat vesznek fel a hárembe. (Egyébként az egész sorozatról sokmindent elárul, hogy elég hamar inkább kezdtem a gonoszoknak szurkolni, mert még az is szívesebben néztem volna végig, ahogy valami hentfestté változik a sztori, mint ezt a gagyi, softpornó háremterv izét...) Szóval igazából a "nagy sztoriból" semmi sem lett, csak az elején tűnt úgy, hogy ennek a cuccnak komolyabb plotja lesz, mint az elődsorozatnak. Ellenben a PLOT-ot, na azt aztán over 9000 szintre növelték, így ez az egész váltás nekem ilyen "kettőből nulla" lett.

Ez a bekezdés már csak azért is volt vicces a számomra, mert pölö MAL-on is van legalább egy-két olyan ismertető ami kiemeli, hogy mennyire összetett és jobban fókuszált a Darkness sztorija a korábbi inkarnációkhoz képest amellett, hogy a korábbi sablonos és egyszerű női főszereplőpáros helyét egy sokkal jobban megírt duó vette át, szóval kicsit sem hat viccesnek az, ahogy a véleményed szerint pontosan ott azon a ponton bukik meg ez a "felsőbbrendű" sztori, amit a korábbi sorozatok a maguk módján el tudtak kerülni. Részben emiatt is írtam azt korábban hogy a véleményed fehér holló-szerűnek jött le, mert egyáltalán nem rémlik akár egy olyan vélemény sem, amely ne ilyen szempontból közelítette meg volna meg ezt az inkarnációt. Pedig ahhoz képest hogy nem láttam, elég könnyen el tudom azt képzelni hogy nekem is a tiédhez hasonló véleményem lenne róla, hiszen eleve a Harem Plan is egy az egyben olyasmi, ami beleillik egy "korábbi évadok jók voltak... aztán jött egy újabb és elrontott mindent amit lehetett" szituációba. Ilyen szempontból kimondottan találónak tartom a "kettőböl nulla" jellemzést, mert tényleg egy ilyen szituáció rajzolódik ki az alapján, amit írtál eddig a három sorozatról. Annál is inkább, mert:

És akkor még lehetne apróságokat ecsetelnem, pl. hogy a főhős srác totálisan visszaesett töketlen-szintre (pedig az első sorozatban azért annyi vér neki is volt a pucájában, mint Darling-kunnak, az elején konkrétan még leállt verekedni egy látszólag brutális alien ellen, hogy megvédje a szerelmét, meg ilyenek)... több korábbi karakter jellemét teljesen megerőszakolták (pl. aki az első sorozatban még "supportként" funkcionál, mert a barátnője szerelmes a srácba, ő pedig megígéri, hogy segít összejönni vele, az itt hirtelen teljesen asspull módon szintén elkezd érzelmeket táplálni iránta, így viszont egy barátnőjét hátba szúró, aljas ribancot sikerült csinálni belőle) stb-stb. Szal akinek az tetszik, annak egészségre...

én speciel elég nagyot csalódnék a MonMusu-ban, ha például Darling-kun az új évadban teszem azt visszafejlődik egy súlyosan papírmasé hárem főszereplőnek, aki csak arra lesz jó hogy *minden* nőnemű lény láttán hüledezzen és véletlenül pont úgy essen, hogy egy lány két lába közé keveredik, miközben még lehet az író se tudja hogy mit keres a sztoriban. De fel tudnám hozni a lányokat is, akkor is nagyot csalódnék a MonMusu-ban, ha mindegyikük hirtelen egymás torkának esne "vérkomoly" módon, miközben az agymenéseknek vagy hűlt helye lenne, vagy éppen rosszabbul muzsikálnának, mert annyira DARKNESS lenne a "komoly és mélyenszántó" plot, hogy parasztvakításnak pont megfelelne.

2. Mert teljesen bele vannak zúgva Momóba (az "elmebeteg" húgica és az ő "zseniális" terve ugye...), mert "végre egy csaj, aki próbálja aktívan építeni a háremet, megkísérli megerőszakolni a srácot" stb. Na most nekem ez egyrészt nem jön be, másrészt ez a csaj már nem az a más sorozatokban is látott "perverz, rámenős, de azért még vicces" karakter, hanem konkrétan szerintem orvosi segítségre szorulna. [...] Számomra ez már nem vonzó, inkább kezelésre szoruló, az meg csak a hab a tortán, hogy a folyamatos sunyiskodása miatt még a jellemétől is hányni tudnék. Kis túlzással bármelyik másik csaj iránti rajongást jobban meg tudnám érteni, dehát az otakuk őt választották "Háremkirálynővé", szal ez van...

A MAL-os rivjúkat már említettem egyszer, de most még egyszer elő fogom venni, mert ez a Háremkirálynő státusz egy kissé megmosolyogtató a maga módján. Egyrészt azért, mert a TLRD-ről eddig kialakult kép alapján inkább tűnik valami utolsó pillanatban "átszabott" nímandnak a csaj semmint teljes értékű főszereplőnek (és még azzal is aláássa magát nálam már nekifutásból, hogy a jelek szerint neki köszönhető, hogy a Darkness átment selejt hárembe), másrészt jó párszor futottam már bele olyan véleménybe, ami szerint talán Momo a valaha legjobban megírt hárem karakter, aki jó pár "műfajtársával" ellentétben nem csak PLOT forrás és háremtag, de egyben egy komplex és összetett karakter is. Az persze továbbra is áll, hogy kinek a pap, kinek meg a papné, és nem is akarom egy "ha kedveled ezt a karaktert, akkor egy felületes, ízléstelen noob vagy" irányba vinni a dolgot, de egyáltalán nem vagyok meggyőzve afelől, hogy ez az összetettség nem abban merül csak ki, hogy a kölyök kanossága kapja az egyik legnagyobb fókuszt, miközben egyik vagy másik, potenciálisan tényleg jobb figura (esetleg például a korábbi főszereplőpáros) van a háttérbe szorítva csak azért, hogy az úri közönség megkapja az új ecchi kabalát. Mondom, kinek a pap, kinek a papné, de teszem azt az ehhez hasonló esetek miatt sem tudom egyáltalán komolyan venni a különféle Best Grill harcokat a 'neten, mert azt azért enyhén szólva kétlem, hogy egy ilyen felütésű folytatás-sorozat "új" főszereplője egyszere tud PLOT forrás, és közben tényleg jó karakter lenni. Pontosabban szólva *talán* lehetne, de a Darkness közel sem jön le olyan eszes sorozatként, ahol ez kivitelezhető lenne, pláne nem annak fényében, hogy már a Harem Plan olvasata leakasztotta nálam az ékszíjt ahhoz képest, hogy az első két sorozatot valamelyest bíztató módon írtad körbe.

Ezek után mit mondhatnék? Szívem szerint azt, hogy vágj bele az eredeti mangába, de mivel gondolom nem most szeretnél egy 18 kötetes cuccot elkezdeni, ezért ajánlom a sima és a Motto TLR-t. Azok még szvsz szórakoztatóak. Vagy ha végképp olyat akarsz nézni, ami ugyanaz a felállás, de szinte nulla ecchi és sokkal jobb poénok/szereplőgárda, akkor tudom ajánlani az Urusei Yatsurát, ugyanis a TLR annak az újhullámos, gagyibb remake-je. (Na persze az UY sem 12 epizód, meg amúgy is, elsőre fejezd be a Dirty Pair-t, legalább velük már barátságban vagy. XD)

A mangát valószínűleg passzolom majd az adaptációk kedvéért ha a sima TLR anime nem lesz olyan szinten rossz, mint ahogy a Xebec megoldotta az átmenetet a két sorozat között, de ettől függetlenül is köszönöm hogy "meséltél" a franchise-ról, SOKKAL biztosabb vagyok most már abban, hogy a megérzéseim nem voltak túlzottan tévesek a három sorozatot illetően. Az Urusei Yatsura ugyancsak érdekesnek hangzik egy gyors "bedobáshoz" mérten, bár az is igaz, hogy az se olyasmi amit le lehetne zavarni pár óra alatt, és a TLR-hez hasonlóan nem is kezdenék bele rögtön holnap. Ha nem lenne a Dirty Pair (amit még mindig legalább annyira kedvelek, mint a 10 részes OVA-t)/Aria the Natural/Samurai Pizza Cats akkor mindjárt másabb lenne a helyzet, így viszont a jövő zenéje lesz a dolog, mégha a MonMusu még így is jó "horog" volt a TLR behúzására.

[Vree]

Onepunch-Man-nal (a mangáról már véstem egy pár sort korábban) alapvetően elégedett voltam. (Most 12 epizódig jutott, plusz bónusz OVA-k, amikből szerintem lesz 3-4, ha minden extra fejezetet feldolgoznak; egyelőre ennyi amíg Murata el nem ér egy újabb 50 manga fejezetes mérföldkövet.)
Történet: 5/10 (de hozzátenném, hogy az átlag anime nálam a 0 pontot se mindig éri el, ami a történetet illeti...)
Látvány: 9/10
Zene/hang: 7.5/10
Össz: 8.5/10

Történet: ugye ONE nem egy Tolsztoj, a forgatókönyve meg az egész világ kb. olyan, mint amit egy 6éves srác írna (nem csoda, hogy leginkább Ethan Nicolle "Axe Cop"jához lehetne hasonlítani), de azt legalább jól csinálja.
Látvány: alapvetően jól sikerült a Murata féle látvány átültetése, bár gyakran nagyon szembeszökő, ahogy spórolnak a képkockákkal (de legalább cserébe a maradék frame-ek megérnének egy kimerevítést amúgy is), máskor a tök statikus háttért pásztázza fél percig a kamera...De ha figyelembe vesszük, hogy teljesen átlagos TV-anime költségvetésen oldották meg a dolgot, akkor még így is impresszív a dolog.
Zene/hang: ehhez nem értek, a szinkronhangok jól passzolnak, zenét én talán mást választottam volna egy ilyen komikusabb anyiméhez, de kinek-kinek a sajátja. Azért a csendes ED nekem kicsit túlzásnak tűnik, a zongoraszóra a párkányon nújtózó macskának igazából mi köze a sorozathoz?...

Akárhogy is, szórakoztató sorozat, és kellőképpen látványos is a nagy képernyőn.

[Surci]

Wolf's Rain

Egy újabb alapmű, ami eddig kimaradt az életemből. Így a megtekintése után sikerült megértenem mi volt az az irgalmatlan nagy hype körülötte anno, hiszen az egy képkockára jutó bishik száma minimum 4 fő, és ez a szám csak növekszik a sorozat előrehaladtával Na jó, nemcsak ebből áll ez az anime szerencsére, de egyszerűen ANNYIRA szembetűnően bishinek volt megrajzolva az egy Quent-en kívül minden hapsi, hogy első látásra nehezen tudtam elhinni hogy ez egy seinen cucc. Amit kiemelnék, az az animáció, 11/10, a Bones egyik első munkája (btw valamiért meggyőződésem volt hogy Sunrise-ék készítették, de nem) , és ahhoz képest hogy 2003-as, köröket verne a mai animék 90%-ára ilyen téren. Gyönyörű, a karadesignok is jók, az akciójelenetek meg a kitűnő animációnak köszönhetően pörgősek, izgalmasak (és elég véresek is). Posztapokaliptikus világban járunk, így nem meglepően az alapszín a szürke, minden darkos, borongós, és ez egy elég melankolikus, mégis nyugtalanító hangulatot ad a sorozatnak. Az egész tulajdonképpen egyetlen nagy utazás: az első pár epizódban megismerjük az összes karaktert, a sztori többi részében pedig inkább a kapcsolataik alakulásán van a hangsúly, és a végére azért jellemfejlődéseket is kapunk (Tsuménél és Toboénál). Akiket még nagyon bírtam az a Hubb-Cher páros, na rájuk lehet mondani, hogy ami köztük van az igazi FELNŐTT kapcsolat - annak ellenére hogy elváltak. E tekintetben kiemelném a 13. epizódot, ahol szinte kizárólag Hubb és Quent szerepelnek, és és Hubb elmeséli a Cherrel való kapcsolatát az öregnek, meg úgy általában az érzéseit iránta, melyek a mai napig nem változtak sokat, nekem itt lett az egyik legszimpatikusabb karakter. A végéről pedig nagyon sokan mondják hogy OMFG micsoda tragédia, és hogy ez egy nagyon szomorú anime, de ezzel is úgy vagyok mint amikor a Madokánál nyomják a hűhadetragikus befejezés-mantrát: ami történt annak úgy kellett történnie, és ha a dolog mögé nézünk, láthatjuk, hogy ennél "jobb"befejezése nem is lehetett volna. Mert oké, tény hogy mindenki meghal és elpusztul a világ - de ez egy ciklikusságon alapuló univerzum, és a vég egyben egy új kezdet is. Eleve egy haldokló világot látunk, aminek sorsa a pusztulás, és a farkasok ezt a sorsot teljesítik be - ezáltal pedig újjászületik a Föld, lakói pedig már egy új, szebb univerzumban reinkarnálódnak. Mondjuk az utolsó 4 rész ebből a szempontból elég brutális, és igen, mind a (jó régen) hallott spoilerek miatt, mind a sztori felvezetése miatt tisztában voltam vele hogy ezt nemigen fogja túlélni senki, de így, hogy kvázi másfél órán belül meghal a teljes, ráadásul nagyon is szimpatikus szereplőgárda, méghozzá sokan igencsak brutálisan, az még az edzettebb nézőknek is kissé megüli a gyomrát. Viszont a cucc hibái között említeném a meglehetősen sablonos főgonosz Darciát, valamint azt, hogy a Jaguara-val való háborújukkal elmegy az anime fele, viszont egyikükről se tudjuk meg hogy minek ez a háború egyáltalán, miért harcolnak egymással, stb... egészen az utolsó ep.-ig, viszont addig teljesen értelmetlennek tűnik az egész, nem érti a néző hogy miért kell ezzel foglalkozni a farkasok meg Cher-ék helyett. A világ hatalmi viszonyai és a Nemesek egymással való kapcsolata is meglehetősen homályos - igazából nincs kerete az emberi világnak, hogy melyik város kihez tartozik, egyáltalán a Földön vagy valami alternatív, földszerű világon járunk-e, melyik országban... Legalább egy térkép lenne vagy valami, hiszen ez egy utazás, és persze, érthető hogy az uticél, mint meghatározott pont miért nem világos, de úgy kb. be lehessen már lőni hogyha az előbb valami kősivatagban voltunk akkor hogy kerültünk egy óra múlva egy hómezőre. És még egy: sose tudtam mikor vannak farkas-és emberformában főszereplőink, mindenféle átváltozás nélkül váltogatták az alakjukat - ez nem egy lényeges momentum, de engem eléggé zavart... Meg volt benne 4 (!!!) recap epizód, ami fogalmam nincs miért kerülhetett bele, szerintem valami csúszás lehetett a stúdiónál amikor adták, de ezeket csak áttekertem, sok vizet nem zavartak. Konklúzió: voltak igencsak észrevehető hiányosságai, viszont a szereplői (Darcián és Jaguarán kívül) eléggé eltaláltak, a hangulata is elég dark, de nem a hatásvadász fajtából, valamint a vége is üt, csak a közepe lehúzza nálam ezzel az idióta háborúsdival.

7/10

Ben-To

Ebben meg kellemeset csalódtam, lévén karadesign alapján valami tizenkettő-egytucat eccsifanszervizes vacakra számítottam, de többen mondták hogy jó - emellett az alaptéma annyira idióta, hogy mindenképpen bele kellett néznem: leáraztott bento-kért kell verekedni esténként a szupermarketekben! XDDDDD Ehhez képest még a poénjain is tudtam nevetni (már amelyik nem az idióta csöcsfanszervíz és hasonló sablon ecchi "poén"-kategória), és a fightjelenetek is eléggé bejöttek, főleg hogy itt nem finomkodtak, a csajok is rendesen szedték be a jobbhorgokat és a gyomrosokat Persze nem kell valami nagy sztorira számítani, az egész arra megy ki hogy a főszereplő srác hogyan lesz szánalmas szerencsétlenből az egyik legismertebb Farkas, miközben mindenféle szokott hülye félreértésekből adódó ecchi helyzetbe keveredik (btw azt már nagyon untam amikor sokadjára jött az a dögunalmas sablonszitu, hogy XY csaj félreért valami szituációt, de Balfasz-kun a magyarázkodásban sosem jut tovább a "chigaimasu"-nál ˇ_ˇ"""" *ásít* - ezt minden animében rohadtul utálom amúgy), és egyre gyarapodó ismerőseivel hogy nyomnak le egyre erősebb ellenfeleket - akik a következő részben már kvázi haverrá, vagy legalábbis bajtárssá lényegülnek át (de a féláras kajapultnál továbbra is ellenfelek, csak utána már együtt költik el a megszerzett bento-t az egymásnak való beszólogatás helyett). Én marhajól elszórakoztam rajta, ráadásul élénken emlékeztetett a Muteki Kanban Musume című, általam igencsak lájkolt fight-poén alkotásra, amit szintén mindenkinek ajánlok megtekintésre. Aprócska adalék, hogy meglehetősen vicces kontrasztot alkottak az itteni "farkasok" a Wolf's Rain farkasaival, mivel rögtön a WR után néztem ezt a sorozatot amolyan hangulatoldóként a nagy darknessre, és elég nagyot nevettem, amikor az éhenkórász, leárazott kajáért verekedő idióták magukra FARKASOKKÉNT hívatkoztak . Mert megvannak ám itt is a szabályok, és aki nem tartja be, az nem igazi farkas, csak egy kóbor kutya

8/10 (persze vígjáték-kategórián belül)

[Vree]

^A Ben-To lehetne jó (az alapfelállás remek, és az összes bentóharcos becsületről szóló rész teljesen nézhető), csak kár, hogy agyoncsapják a sok bugyuta fanszervízzel.

[Surci]

^A Ben-To lehetne jó (az alapfelállás remek, és az összes bentóharcos becsületről szóló rész teljesen nézhető), csak kár, hogy agyoncsapják a sok bugyuta fanszervízzel.

Na igen, az engem is eléggé zavart, de úgy voltam vele hogy amikor az eccsifanszervíz ment, akkor próbáltam nem odafigyelni -_- . Viszont a fightok, az egyre újabb ellenfelek, és úgy az egész alapszitu, hogy hogy a francba lehet leértékelt kajáért verekedő idiótából animét készíteni, nálam maximálisan kompenzálta ezt. Persze volt itt minden, strandos fanservice, yurifanservice, incest-fanservice, lolifanservice meg hasonlók, de azért messze nemcsak ez töltötte ki a műsoridőt, szal egy alapból ecchifanszervízre építő háremsorozattal összevetve jóval kisebb teret kapott mindez. Mondom ezt úgy hogy engem iszonyatosan irritál az ilyesmi, viszont itt messze többet nevettem, mint amennyit a fogamat szívtam, úgyhogy simán megérte.

[Titkos]

[...]Azzal viszont igen, hogy az innen-onnan látottak alapján a sima sorozat karakterdizájnja jobban bejön mint a Motto-é: lehet, hogy a sima TLR dizájnjaira túl profán lenne azt mondani, hogy "aranyosabbak" mint amit a Motto felmutatni látszik, de ez az a jellemzés, ami kapásból beugrik ezzel kapcsolatban és még helytállónak is gondolok.

Igen, igazából ez volt az egyik olyan döntésük, amit a mai napig nem értek. Teljesen jó volt a sima TLR dizájnja, valamiért mégis a Mottónál úgy döntöttek, hogy némiképp változtatni kell rajta. Oké, persze nem valami olyan szintű teljes átalakításra kell gondolni, mint amilyet mondjuk az Aku no Hana szereplői kaptak az eredeti mangához képest (nagyrészt csak a szereplők szeme lett fura), de valahogy mégis egy fokkal "gagyibb" lett a dizájn szerintem is. A Darknessben aztán mintha próbáltak volna visszatérni a mangás dizájnhoz, csak éppen addigra meg már a manga is eléggé leromlott. Persze itt sem arra kell gondolni, hogy Yabuki hirtelen olyan rondán kezdett volna rajzolni, mint mondjuk Kishimoto-"sama", viszont látszott, hogy kb. már ő is egyre inkább tesz a cuccra, nem csak az írója. (Ugyanis a TLR mangát ketten viszik a HOTD-hez hasonlóan, csak kettőjük közül Yabuki a híresebb, mert neki volt már ezelőtt saját "story & art" mangája.) Komolyan, a Darkness mangában 1-2 jelenetnél/képnél néha már-már valami B-kategóriás hentai doujin rajzolási színvonala jutott az eszembe, ami nem igazán jó jel, főleg úgy nem, hogy a sima TLR manga dizájnját (főleg a második felében) tökéletesnek tartottam, vagy legalábbis úgy mondanám, hogy számomra az akkori Yabuki rajzolta a legattraktívabb női animekaraktereket.

Annál is inkább, mert már csak ez az idézett rész kezdi jobban megértetni velem, hogy mi hibádzik a Darkness-el kapcsolatban: magyarán az, hogy úgy ahogy van, szépen ki lett herélve az, ami a maga módján működni látszott, és bele lett lökve abba a lukba, ami alapján jóval könnyebb osztani a franchise-t. Arról fogalmam nincs, hogy miért volt erre szükség (nem ment jól a manga szekere addig? Vagy csak a magazinváltás van a háttérben?), de az szerintem sok mindent elmond, hogy ennek az idézetnek az olvasása egy "ó hát persze, hogy is lehetne másképp" reakciót váltott ki belőlem. Annál is inkább, mert ez a Harem Plan pontosan akkora emeletes marhaságként jön le, amit a MonMusu-val ellentétben inkább olyan módon fáraszt, amihez negatív értelemben kell a nyugágy, és nem csak azért, mert már szinte megmosolygtató ahogy szembemegy az elődök mentalitásával, és még népszerűbb is lett ezért. Fentebb már írtam arról, hogy a PLOT önmagában nem zavarna annyira, de ezzel a Harem Planes ökörséggel, meg a "feltúrbózott" hugicával karöltve egyre inkább érződik az, hogy amikbe az évek alatt belefutottam, azok alapján nem is nagyon kéne megnéznem a Darknesst ahhoz, hogy ne köpködjem meg egy kicsit. Annál is inkább, mert hiába ízlésfüggő valami a MonMusu, ha egyszer mégis volt annyira "ártatlan", hogy egyrészt nem távolodott el saját magától még a vége felé sem (tudom, a TLR jóval hosszabb, de legyen ez most lényegtelen), másrészt azért mégsem lett a petting vizuális kislexikonja ami mellé úgy látszik, hogy valamennyire értelmes sztorit meg kedvelhető szereplőgárdát már luxus lett volna adni.

Valahogy úgy, ahogy az első mondatban írod. ^^" Szóval eleve a dolog ott kezdődik, hogy a TLR-től, mint olyantól, olyan távol áll bármilyen "komoly" sztori (hangulatilag, karakterileg, stb.), mintha teszem azt, hirtelen a K-ON!-nak kijönne a harmadik szezonja, amiben már nem a teázás és sütievés, hanem a drogproblémák, a kiégés, a feloszló együttes és a zenei élet egyéb sötét oldalai jelennének meg fő szálként. XD Másrészt ha már komoly szálat kívánnak erőltetni, talán még működne is, ha tényleg odatennék magukat, de ez a seggből előhúzott Hárem Terv...no comment. Amúgy, hogy miért kellett ennyire megváltoztatni a sorozat arculatát, arra részben válasz lehet a magazinváltás is (asszem már írtam, hogy a Jump Square egy fokkal mintha "felnőttebb" lenne a sima Jumpnál), de ami igazán belejátszhatott a dologba, az az, hogy Yabukinak volt egy csúnya válása a két TLR között. Sőt, konkrétan ha jól rémlik a dolog, pont amiatt kellett szünetet tartania, mert egykori felesége elvitte a laptopját (azon volt minden cucc...), a lányát, plusz még extrának kitalálta, hogy mivel a TLR-ben szereplő Haruna nevű karaktert Yabuki anno bevallottan a feleségéről mintázta, ezért köteles neki jogdíjat fizetni. Utóbbiból persze semmi nem lett, de az ilyen "nyalánkságok", mint a válóper, meg gyerek láthatási jog, stb., így is kissé kikészítették Yabukit idegileg gondolom. Szóval mondhatjuk, hogy mire a Darknesst rajzolni kezdte, már nem volt ugyanaz az ember, de hogy ettől még miért kellett a sztorit is szétbarmolni (amit, ahogy már mondtam, nem ő írt, bár gondolom, hogy azért egyeztettek), azt nem értem. Másrészt meg ez az ügy valóban szomorú, de rajongóként nyilván kevésbé tud meghatni, mivel nekem elsősorban a cucc minősége számít. Ennyi erővel akkor inkább ne folytatta volna, vagy kezdett volna el egy teljesen másik mangát, akár egyedül, akár valakivel közösen, de felesleges volt egy jobb napokat látott franchise-t így tönkretennie.

Ez a bekezdés már csak azért is volt vicces a számomra, mert pölö MAL-on is van legalább egy-két olyan ismertető ami kiemeli, hogy mennyire összetett és jobban fókuszált a Darkness sztorija a korábbi inkarnációkhoz képest amellett, hogy a korábbi sablonos és egyszerű női főszereplőpáros helyét egy sokkal jobban megírt duó vette át, szóval kicsit sem hat viccesnek az, ahogy a véleményed szerint pontosan ott azon a ponton bukik meg ez a "felsőbbrendű" sztori, amit a korábbi sorozatok a maguk módján el tudtak kerülni.

Ja, ezzel már én is találkoztam, hogy "a régi két csaj egy semmi volt, de bezzeg az újak!", ami leginkább azért röhej, mert semmivel sem összetettebbek, mint elődeik. Csak amíg az előző kettő a sztereotipikus genki girl, meg girl next door voltak, addig ez a két új a sztereotip kanos, illetve sztereotip pszichopata és úgy néz ki, ez utóbbi két klisé jobban fekszik a fanboyoknak. (Eleve háremanimében azon vitatkozni, hogy ki a "legjobb csaj", olyan, mint amikor számtechesek "Intel vs AMD", vagy hasonló vitákat folytatnak. XD Általában mindegyikük azonos mértékben van kidolgozva, csak értelemszerűen akit az író "true end"-nek szán, annak általában jobban belelátunk a lelkébe.)

Részben emiatt is írtam azt korábban hogy a véleményed fehér holló-szerűnek jött le, mert egyáltalán nem rémlik akár egy olyan vélemény sem, amely ne ilyen szempontból közelítette meg volna meg ezt az inkarnációt. Pedig ahhoz képest hogy nem láttam, elég könnyen el tudom azt képzelni hogy nekem is a tiédhez hasonló véleményem lenne róla, hiszen eleve a Harem Plan is egy az egyben olyasmi, ami beleillik egy "korábbi évadok jók voltak... aztán jött egy újabb és elrontott mindent amit lehetett" szituációba. Ilyen szempontból kimondottan találónak tartom a "kettőböl nulla" jellemzést, mert tényleg egy ilyen szituáció rajzolódik ki az alapján, amit írtál eddig a három sorozatról.

Az a gond amúgy, hogy általában MAL-on animékről/mangákról ilyen 2-3 rész/fejezet után már írják is a véleményeket, amik legtöbbször ilyenkor még 10/10-es dolgok, mivel a fanok lelkesek, a történetből pedig még általában annyi sincs kint, hogy egyáltalán objektíven meg lehessen ítélni. Pl. a Darkness az első pár fejezet alapján még nekem is tetszett. Oké, a váltás már akkor érződött rajta, de reméltem, hogy ebből majd kihoznak valami jót, vagy hogy idővel úgymond a cucc "visszatalál" az útra. Aztán ez nem hogy nem történt meg, de egyre inkább kezdett "túlzásokba esni", egyre repetitívebb lett az egész, illetve a kezdetben még érdekesnek, vagy legalábbis tolerálhatónak tűnő dolgok is kiakasztott (pl. az említett hugica folyamatos perverzkedése), az időközben behozott új szereplők pedig kb. olyanok voltak, mintha 2-3, már korábban bemutatott szereplő kereszteződésének gyümölcsei lettek volna. (Újabb mínusz pont, mivel a sima TLR-ben még meg tudták azt csinálni, hogy bár valamilyen szinten mindegyik női kari valamilyen otaku-fétis megtestesítője volt, de legalább nem ismétlődtek, ami nem is rossz arány, ha összeszámolva közel tizenvalahány nővel operált a sorozat.) Mostanában viszont mintha már egyre több olyan véleményt is lehetne olvasni, hogy másoknak is elege van a cuccból, mivel rájöttek, hogy ugyanúgy "nem halad sehová", mint az első TLR, csak cserébe ez még "át is verte őket", mivel "megígérte", hogy itt valami nagy plot lesz.

A MAL-os rivjúkat már említettem egyszer, de most még egyszer elő fogom venni, mert ez a Háremkirálynő státusz egy kissé megmosolyogtató a maga módján. Egyrészt azért, mert a TLRD-ről eddig kialakult kép alapján inkább tűnik valami utolsó pillanatban "átszabott" nímandnak a csaj semmint teljes értékű főszereplőnek (és még azzal is aláássa magát nálam már nekifutásból, hogy a jelek szerint neki köszönhető, hogy a Darkness átment selejt hárembe), másrészt jó párszor futottam már bele olyan véleménybe, ami szerint talán Momo a valaha legjobban megírt hárem karakter, aki jó pár "műfajtársával" ellentétben nem csak PLOT forrás és háremtag, de egyben egy komplex és összetett karakter is. Az persze továbbra is áll, hogy kinek a pap, kinek meg a papné, és nem is akarom egy "ha kedveled ezt a karaktert, akkor egy felületes, ízléstelen noob vagy" irányba vinni a dolgot, de egyáltalán nem vagyok meggyőzve afelől, hogy ez az összetettség nem abban merül csak ki, hogy a kölyök kanossága kapja az egyik legnagyobb fókuszt, miközben egyik vagy másik, potenciálisan tényleg jobb figura (esetleg például a korábbi főszereplőpáros) van a háttérbe szorítva csak azért, hogy az úri közönség megkapja az új ecchi kabalát. Mondom, kinek a pap, kinek a papné, de teszem azt az ehhez hasonló esetek miatt sem tudom egyáltalán komolyan venni a különféle Best Grill harcokat a 'neten, mert azt azért enyhén szólva kétlem, hogy egy ilyen felütésű folytatás-sorozat "új" főszereplője egyszere tud PLOT forrás, és közben tényleg jó karakter lenni. Pontosabban szólva *talán* lehetne, de a Darkness közel sem jön le olyan eszes sorozatként, ahol ez kivitelezhető lenne, pláne nem annak fényében, hogy már a Harem Plan olvasata leakasztotta nálam az ékszíjt ahhoz képest, hogy az első két sorozatot valamelyest bíztató módon írtad körbe.

ROTFLOL. Momo, mint "összetett és komplex" karakter. Hogy a MonMusu-s párhuzamnál maradjunk, Momó kb. annyira "összetett", mintha a szörnylányok csapatából a számító sellőcsaj (aki ugye kivételesen nem férjnek, hanem szeretőnek akarta Darling-kun-t) jelleméhez hozzákevernél még egy jó adag gátlástalanságot és perverziót. Na, kb. ennyivel "több" és "jobb" Momo. Csak ahogy írtam, ő még lúzer is, mivel amikor úgy tűnt, hogy "komolyra fordulnak a dolgok", egyből becsinált, míg sellőcsaj bármikor készen állt arra, hogy megtermékenyítsék az ikráit. (Btw, amikor neki volt a "bemutató epizódja", picit aggódtam, hogy ő valami "helyi Momo" lesz és mostantól mint ügyeletes szarkavaró, fog tevékenykedni a sorozat hátralévő részében, de szerencsére tévedtem és utána ő is beállt a többiek mellé dinka, comic relief "hülyegyereknek", pont amilyennek szeretjük őket. XD) Félreértés ne essék, talán még értékelném is, ha valamelyik háremshowban lenne egy "reformer" csaj, aki igyekszik hamar választás elé állítani a male MC-t, de az, hogy kitaláljuk, hogy legyen egy kanos csaj, majd ezt "over 9000" módon eltúlozzuk, még senkiből nem csinál komplex és deep karaktert. XD

A mangát valószínűleg passzolom majd az adaptációk kedvéért ha a sima TLR anime nem lesz olyan szinten rossz, mint ahogy a Xebec megoldotta az átmenetet a két sorozat között, de ettől függetlenül is köszönöm hogy "meséltél" a franchise-ról, SOKKAL biztosabb vagyok most már abban, hogy a megérzéseim nem voltak túlzottan tévesek a három sorozatot illetően. Az Urusei Yatsura ugyancsak érdekesnek hangzik egy gyors "bedobáshoz" mérten, bár az is igaz, hogy az se olyasmi amit le lehetne zavarni pár óra alatt, és a TLR-hez hasonlóan nem is kezdenék bele rögtön holnap. Ha nem lenne a Dirty Pair (amit még mindig legalább annyira kedvelek, mint a 10 részes OVA-t)/Aria the Natural/Samurai Pizza Cats akkor mindjárt másabb lenne a helyzet, így viszont a jövő zenéje lesz a dolog, mégha a MonMusu még így is jó "horog" volt a TLR behúzására.

Szívesen.

[Junchi]

^Az animére tekints úgy, mint egy bődületesen pocsék reklámra, ami alapjáraton csakis azért hozhatná meg az ember kedvét a mangához, hogy lássa, ennél az már csak jobb lehet.

Miután Justicebitchet kicsináljak, onnan végleg elválik az anime a mangától, szal, ha azon a ponton túl azt éreznéd, a kezdeti, amúgy nem valami erős alap hirtelen rongyos csonkká esik össze, az nem a véletlen műve. Onnantól kezdve gyakorlatilag mindent elrontottak, amit csak el lehet.

A manga viszont továbbra is egy decens olvasmány, sőt a most befejeződött arc kimondottan jó volt (csak adná ki végre a gyökér Mangastream a fordítást...). Hibája mondjuk így is annyi, hogy azt győzze számolni az ember, de amúgy azt továbbra is bírom benne, hogy több shounen-klisét is szemen köp, illetve, ha netalántán olyasmi bűvkörbe kerülsz, mint amibe én is, hogy találsz magadnak egy-két karaktert (mondjuk akiket Kuromének és Wave-nek hívnak, mert ők objektíve a legösszetettebb, legérdekesebb [by AgK-standards] szereplői a cuccnak), akikért érdemes olvasnod, akkor már nyert ügyed van.

Lényeg a lényeg, az anime egy kalap szar, a manga viszont imho egész fogyasztható.

[Surci]

Olvasgattam itt a bejegyzéseket róla, mindenki innen lehúzta a sárga földig, nekem csak az nem esett le, hogy akkor miért néztétek végig ha olyan gyilkolnivalóan szar? Nem látom a logikátokat, fórumtársaim. Minek ölni a drága, értelmes animékre kiéhezett agysejtjeiteket egy ilyennel?

Én konkrétan azért, mert egy pörgős és kissé komolyabb shounen-fighthoz volt akkoriban kedvem, és több helyen olvastam hogy ez micsoda edgy meg véres és látványos cucc, na nézzük. Az első rész után már láttam, hogy ez a szokott alsókategóriás tucatsónen lesz kicsit több paradicsomlével, de a rendezés olyan szinten volt förtelmes hogy majdnem dobtam az egészet. Na jó, nézzük tovább, hátha lesznek benne azért látványosabb harczok, vagy ha Esdeath megérkezik kicsit talán feldobja ezt az izét (róla is azt monták - hazudták - hogy OMG micsoda de eredeti és kattant, pszicho csaj lesz, erre jött egy otakufétis dominakarakter ), de olyan szintű degenetált idétlenség jött ki belőle, amit ráadásul részről részre tudtak fokozni, hogy rendesen felhúztam rajta magam (de legalább a mindenféle fórumkommentek MAL-on, ANN-en és Addictson is meglehetősen szórakoztatóak voltak). úgyhogy a végén már csak azért néztem hogy legyen mibe belekötnöm, aztán végértékelésként lehúzhassam és megforgathassam a sárban ezt a szutykot. Ilyen gagyinger, sablonos és nyomi animét már nagyon régen nem láttam, rendesen az volt az érzésem hogy mintha szándékosan készítették volna ilyen elcseszettre... Szóval a mai napig a szívem csücske ez a remek agyrobbantó AgK! -_-"""

De hogy ON is legyek:

Kino no Tabi

Epizodikus road-sorozat, ahol az egyetlen összekötő kapocs a főszereplő Kino (akinek egy darabig nem tudjuk eltdönteni a nemét sem) és beszélő motorja Hermes. Leginkább a Mushishihez tudnám hasonlítani mind felépítésben, mind hangulatban, egy kivétellel - a világa nem áll össze teljes egésszé. Bár igazából nem feltétlenül zavaró, hiszen minden részben más-más országot (igazából várost, vidéket vagy inkább városállamot) látogat meg főszereplőnk, és a legtöbb helyszín egy-egy megvalósult utópia azok minden ellentmondásával, amelyek az epizódok fő konfliktusforrásait adják. Valamint a Mushishivel ellentétben itt legtöbbször pesszimista, vagy legalábbis nyugtalanító végkicsengése van az epizódoknak. Kino mindig elfogadja az adott helyszínen érvényben lévő társadalmi normákat, törvényeket, és nem akar változtatni rajtuk, emiatt a saját múltját bemutató részeken kívül nem sokszor jelenik meg aktív cselekvőként (kiv. Colosseum, rabszolga-kereskedők), és akkor is a személyes igazságérzete vezérli, mintsem az adott társadalom megváltotatásának akarata. Ez alól egy kivétel van, a repülős epizód, bár ott is inkább csak tanácsot ad a feltalálólánynak, mintsem szembemenne az előljáró akaratával. Ellentétben Ginkoval, Kino a kívülállók távolságtartásával szemléli a világot, és sokszor a lakók kérésére sem avatkozik be, érdekes kontrasztot teremtve a két hasonló anime között. Az animáció kissé gyér, de rendezésileg vannak benne kiemelkedő pillanatok, valamint az ending is tetszik. Bátran ajánom mindenkinek, akinek bejött a Mushishi, csak kissé kesernyésebb az ember szájíze a részek végén, mint az előbbinél. Egy pár epizódot még elnéztem volna belőle, kár hogy azóta sincs folytatás, pedig a forrásként szolgáló fénynovella azóta is fut, és mivel epizodikus cuccról van szó, nem is kellene megvárni a végét az újabb adaptációkhoz. Remélem valamikor a közeljövőben újra felfedezik ezt is.

7/10

[Surci]

Silver Spoon

Agrárium - az anime Hősünk, Hachiken Yuugo minél messzebbre akar menekülni zord és elvárásmniás apja elől, ezért jó jegyei ellenére nem gimnáziumba íratkozik, hanem egy mezőgazdasági szakközépiskolába, ahol első évben kötelező a kollégium. Mivel ennyi az összes motivációja, nagyvárosi gyerekként pedig lövése nincs az agráriumról, elég sokmindenre csodálkozik rá az első epizódok alatt, viszont a szezon végére belejön a dolgokba, a 2. évadban pedig már az osztály egyik vezéregyénisége lesz. Arakawa máig futó mangájának adaptációja, így néhol viccesek voltak a karadizájnos áthallások az FMA-val (pl. a tesitanár egy-az-egyben Armstrong őrnagy, vagy Hachiken apja Scar ), viszont ha a sztori gyökeresen más is, nem mentes az Arakawa-féle poénoktól - ezúttal SD-fejek nélkül - , valamint szép jellemfejlődéseket is találhatunk benne, mindemellett nem mentes a drámaibb pillanatoktól sem, a love-szál pedig nagyon aranyos. Hachiken osztálytársainak jó része mezőgazdasági vállalkozó családok sarja, van aki nagyüzemi tehenészetet, csirkefarmot vagy sertéstelepet üzemeltet, másoknak sajtüzemük vagy lovardájuk van, és olyanok is, akik többmindennel foglalkoznak kis családi vállalkozói keretek között. Megjelennek a gazdasági vonatkozások, fejlesztési hitellel kapcsolatos problémák, és a családi elvárások a jövendő örökösök felé. Nem tudok mást mondani erre az animére, mint hogy "életszerű". Aki unja a sablon középsulis SOL-school life cuccokat, annak ajánlom szeretettel, jó volt végre ebben a témában olyan animét látni, ami végre nem a szokott keretek között mozog. Ja és egyik kedvenc karakterem Maron, a ló: valami elképesztő figura, és amilyen pofákat bevág, ráadásul valami kibaszott unott fejjel, na az priceless XDDDD Jöhetne ebből is a következő évad, de úgy tudom 2014 végén beérték a mangát, úgyhogy sajna várni kell még.

8/10

[A mordályos nyul]

Madoka

Hype approved. 10/10

Most pedig irány a sorozattopic, mert pár jelentéktelen apróság azért tisztázásra szorul.