Re:Watch
Igencsak nosztalgikus élmény volt április első heteit a régi sorozatok újranézésére fordítani, és ezúttal már HD-ben. Ráadásul a magyar szinkronnal rendelkező részeket először láttam eredeti nyelven.
Az első részen rögtön meglepődtem, hogy milyen jól nézett ki animáció tekintetében mai szemmel is, beleértve a mecha harcokat is. Aztán persze ezt a színvonalat a Gonzo nem volt képes tartani, a sorozat közepére egészen röhejes rajzok is becsusszantak olykor, és az átlagszínvonal is visszaesett.
A KyoAni produktumaival már természetesen nem volt ilyen probléma. A Fumoffu esetén nyilván könnyebb dolguk volt. De ha vért izzadtak is, a Second Raid esetén is nagyon látványos munkát tettek le az asztalra.
Érdekes módon először tűnt fel az első sorozatban a beetető fanszervíz, mely leginkább Kaname pantsushotjaiban merült ki az első történet folyamán, a későbbiekben viszont már egyetlen alkalomra sem került elő. A Fumoffuból jól emlékeztem természetesen az azóta jelképpé vált KyoAni fanszervízre. TSR esetén némileg váratlanul ért viszont az első részek fullos twincest csöcs fanszervíze. Természetesen örömmel fogadtam újra, az inkongruitás oka inkább a stúdió időközben felépült reputációja volt, mely az eredeti megtekintéskor számomra még nem létezett. Nem mintha nem léteztek volna azóta műveikben rendszeresen fanszervíz elemek, viszont azok sosem bimbóztak ennyire szégenytelenül.
Illetve voltak dolgok a történetvezetéssel kapcsolatban, amikre ezúttal kifejezetten odafigyeltem. Feltűnt az eredeti sorozat kényelmes, mondjuk úgy megfontolt tempója. Bár nem ismerem egyáltalán a könyvek szerkezetét, de megpróbáltam az epizódok tartalma alapján hozzájuk kapcsolni a sorozatot.
Ez tehát hivatalosan spekuláció, de elég egyértelműnek tűnik. És ezen poszt írása közben tűnik föl egy minta, azaz minden történetszál utolsó epizódja a kapcsolódó LN után lett megcímezve.
1. Szóval az első regényt full 7 részen át sikerült feldolgozniuk!!! Őszintén szólva nem emlékeztem rá ennyire részletesen, ezért meglepődve tapasztaltam, hogy az első (repülős túszejtős) történet még az ötödik rész végén is tart. Hát még a hatodik végén!
Ezt követte a 8. rész fillere, amikor Mizuki kamurandira hívta Sousukét.
2. A második regényt viszont már sikerült az első cour maradék 4 részében lenyomni! Ez volt az a bizonyos városon át üldöző Behemót sztori, amihez még
masszívan visszatérünk, és ahol Kaname és Tessa előszöt kommunikáltak a Suttogó képesség által.
Ezután 2 könynebb filler jött, majd a helmadzsisztáni originál(?) trilógia.
3. A harmadik regény kitette a sorozat maradék 7 részét. Itt követelt először igazán tiszteletett Tessa tevékenykedésével a Danaan túszejtése alatt.
4-5. A két könyvben megjelenő
Ending Day by Day tette ki a Second Raid sztoriját, leszámítva az első 4 rész originál felvezetését. Ennek fő témája Sousuke és Kaname kapcsolatának elmélyítése és megerősítése. Egyértelműen az eddigi legjobb rész, történetvezetés és karakterfejlődés tekintetében. A fillerek nélkül határozottan komolyabb, komorabb hangulatú, egyben erőszakosabb is.
Tehát ezek folyományaként érkezett az
Invisible Victory. Sajnos az állítólag rövidebb Dancing Very Merry Christmas nem került adaptálásra, merthogy nem annyira releváns a történet szempontjából, és hát IDŐ!! Mert bizony a maradék 6 könyvet kellene 2 cour animébe préselni. Hogyan sikerült ez eddig? Nos, az egyenlőség elve alapján a soronkövetkező regénynek szánt 4 részbe kellett préselni annak nem kevés történetét.
De először is milyen maga a vizuális élmény? A Xebec becsületükre igyekszik odatenni magát. A karakterek szerencsére nagyjából úgy néznek ki, ahogy hagytuk őket, ellentétben
más faszságokkal. A nagy váltás nyilván a CG mechaanimációnál lett, amelyről előre tudtuk, hogy hozzá kell majd szokni. Nyilván nem hozza azt az élményt, mint akár a Gonzo sorozat kézzel, de a Xebecnek sikerült azért bőven vállalhatót alkotnia, így ezen a nehézségen én viszonylag problémamentesen átlendültem. Természetesen a seiyuuk mind visszatértek, tehát teljes a nosztalgia powa. És tényleg, mintha el sem telt volna egy évtized!
De miről is szól a
Continuing On My Own? Elhatározza az Amalgam, hogy ideje komolyabban venni a dolgokat, és Gauron meg Gates után nem egy elborult pszichopatára, hanem egy hasonlóan kegyetlen, de hidegvérű vérprofira van szükség. Az ő ténykedését megakadályozandó Leonard még fel is keresi Kanamét lakásán, hogy magától tartson vele kedves bánásmód ellenében, egy esetleges vérfürdőt elkerülendő. Az ezt megelőző kézfogva hazasétálós jelenet egyébként iszonyat aranyos, és rögtön elhelyezi Sosuke és Kaname kapcsolatát a Second Raid végére kialakult vágányra.
Az elutasítás után rögtön üldözőbe is veszi őket az Amalgam, a saját városukban először. Sor kerül egy hajnali autós üldözésre, amely a sok CG autó miatt nagyon más, mint annó a szicíliai hajsza, de be kell valljam, igencsak hatásosra sikeredett. Kifejezetten jól használták ki a CG lehetőségeit. Ezzel meg is jelennek az első civil áldozatok. Kaname először szembesül azzal, hogy kifelejezetten őmiatta sérülnek, halnak meg ártatlanok. A saját otthonában történő vérfürdőt nem igazán tudja feldolgozni, főleg amikor a suliját is túszul ejtik.
Eközben mellesleg az Amalgam totális támadást indít a Mithril bázisa ellen, ahol a Danaant épp karbantartják, első körben Tomahawk rakétákkal. Szóval amikor Tessa azzal csillapítja embereit, hogy nyugalom, ha nukleáris úgyis csak egy szempillantás lesz, ott
GEBASZ van. De túlélik, elvégre a hajó és Tessa értékes célpontok. A rakétákat viszont HÁROM Behemót támadása követi a tengerből. Nagyon sok áldozat árán sikerül csak a túlélőknek elmenekülni a Danaan fedélzetén.
Odahaza pedig Sousuke próbálja kiszabadítani a sulit a fogságból az Arbalest segítségével. Természetesen megjelenik viszont Leonard egy übertápos új mechával, ami már sok Sousukénak is. Miután Kyoko is majdnem meghalt korábban, Kaname végleg besokall, és inkább Leonarddal tart. Később Sousuke vallomást tesz az egész osztály felé identitásáról, és megígérve, hogy visszahozza Kanamét, kiiratkozik és elhagyja a várost.
Meg kell mondjam, iszonyat tömény lett ez az első harmad. Különösen a Mithril ostrománál kellett rövidre zárni a dolgokat. De a feszes tempó máshol is éreztette, hogy még csak fél cour sem áll rendelkezésre. A körülményeket figyelembe véve igen korrekt munkát végeztek Gatohék. Minden felesleget lemetszve, csak a lényegre koncentrálva is követhető maradt a sztori, alig érződtek lyukak. De ez már nagyon más történet, mint a könnyedén szórakoztató Gonzo sorozat volt. Mégiscsak egy háborúról van szó, annak minden szörnyűségével együtt. Nagyon kíváncsi leszek, hova megy innen a történet, de a poénos, boldog időknek biztosan vége.