Régen volt már olyan anime, amiről úgy éreztem érdemes beszélni. A legnevetségesebb talán az, hogy mennyire egyszerű és mégis zseniális premisszája van ennek a sorozatnak. Mi lenne ha ... a '80-as évek rendőrös filmjeit ötvöznénk egy fantasy világ lényeivel, akik bevándorlók lennének a földünkön és egy metropoliszban vegyülnének az emberekkel, akik mivel nincsenek felkészülve és felkészítve az új kihívásokra egy különleges alakulatot kényszerülnek létrehozni, s amikor ez sem megy, akkor egy ember-földönkívüli álompárost összeállítani, hogy járőrözzenek és harcoljanak értünk az éjszakában két világ ellen.
Ha ez önmagában nem lenne elég a hangulat megalapozásához, akkor még szeretném kiemelni az opening kivételesen erős audio-vizuális hatásait. Minden epizód és így már a sorozat elején úgy rúgja be a motort "gyanútlan" lelkünk számára, hogy egy valódi őrjöngő rohanásnak éljük meg a ~23 perces epizódokat és egy pillanatig nem áll le a pörgés, ha pedig igen, akkor jó okkal vagy szándékosan egy-egy érzelmes vagy atmoszférikus pillanat kedvéért. Tehát az opening telitalálat, ami nekem fontos.
De minden azon áll vagy bukik ebben a '80-as éveket idézni akaró retró koktélban, hogy ahogy egykor a Halálos fegyver, a Tango és Cash vagy a 48 óra filmek párosai itt hogyan jönnek ki egymással, milyen kölcsönhatásban vannak és egyáltalán, hihető e a kémia a főszereplők között. Mindenkire egyforma érvényűen nem tudom ígérni, de nálam bejött a recept: egy cinikus-szarkasztikus, mindent látott, de azért vajszívű zsaru nikotinkéménye mellé beállított feltételezhetően/vizuálisan kiskorú különlegesen kiképzett harcos-mágus (nevezzük paplovagnak) leányzó, aki kezdetben mindenen megdöbben és kiakad, de fokozatosan veszi fel az iramot és tudása nagy hasznára válik az egyik világból a másikba átszüremlő bűn üldözése közben.
Van történet, de az első évad inkább a két világott összekötő mágikus térkapu ismerősebb, emberi oldalára koncentrál és így valódi főszereplője inkább lesz a város és az itt kialakult újfajta helyzet. Alig 15 év alatt 2 millió lakossal bővült San Teresa eszményi időjárású városa, ahol a helyiek nagyon rákaptak a tündérporra, és hatalmas üzlet a kapun túlra szállítani a pornót, mert ott még a fénykép sem nagyon ismert technológia. Ahogy a város lakói próbálnak egymás mellett élni, úgy a főszereplők is igyekeznek kijönni egymással, kezdetben természetesen nem nagy sikerrel.
Anélkül, hogy feleslegesen lelövöldözném a sorozat komolyabb és sztereotíp fordulatait jegyzem meg, hogy sokszor annak ellenére is tudtak csavarni egyet a megszokott elemeken (nem mindig), hogy látszólag ismerős kalamajkába kerülnek a szereplők. Ez a gyengébb pillanatokban egy erőltetetten benyögött és addig nem ismert, de most kapóra jövő információ a szereplők múltjából, de sokszor meglepő és átélhető motivációkat tudtak adni a legmeglepőbb szereplők szájába, akik így mellékszereplőkből gyakran lépnek elő ideiglenes, vagy hosszabb távú alakokká a sorozatban. Furcsa módon nem mindig érezzük azt, hogy az epizódok ezért openingtől tartanak az endingig, hanem sokszor egy hosszabb történet véget ér és elkezdődik egy újabb.
Ettől sokkal életszerűbb lesz egyébként a sorozat, jobb a "flow", mondhatjuk és eléri azt a hatást, mintha mi magunk is a szereplőkkel együtt oldanánk meg a város problémáit egyik ügyről a másikra úgy, hogy a korábbi tapasztalataink és emlékeink nézőként is hasznosak (!!!) lehetnek a végére a teljes kép átlátásához. Persze, ez nem tűnhet AKKORA dolognak egy ilyen gazdag történelmű és klasszikusokkal teli műfajban, de mivel a sorozat hangvétele flipper labdaként csattog a Full Metel Panic Fumoffu és a Wicked City között jó érzés, hogy a történet legalább konzekvens marad.
Technikailag előre ijesztgettek, hogy egy újfajta(?) CGI technológiával készült a sorozat és ezért furcsa lehet. Lehet, hogy csak rosszabbhoz vagyok szokva az Y2K után, de személy szerint nekem tetszett a látvány, igaz, feltűnt sokszor, hogy animációk, sőt, jelenetek maradnak ki és biztosan sokat spóroltak ezen a készítők, de úgy érzem, hogy mivel ezt szigorú rendezői és/vagy operatőri közreműködéssel tették inkább hálás voltam nekik azért, hogy egy-egy jelenet feszesebb, izgalmasabb és pörgősebb lett így, mert úgy éreztem, hogy csak olyasmi maradt ki, amit már a sorozat mutatott párszor, vagy láthattam már máshol úgyis jobban vagy csak úgy általában nem kihívás az agyamnak elképzelni a hiányzó képkockákat.
Tehát, zárásul: aki egy modern, aktuális, szövevényes, szórakoztató, izgalmas, akciódús sorozatot szeretne látni és esetleg kedvelte azokat a címeket, amiket az ismertetőben felsoroltam bátran tegyen egy próbát ezzel az alkotással, ígérem, hogy nem fogja nagyon megbánni. Maga a sorozat sem rossz, illetve amellett, hogy tényleg jól (szép csavarral) van lezárva, illetve nagyon tágra nyitja a kaput a lehetséges folytatások előtt anélkül, hogy hiányérzet maradna még mindig azon döbbenek, hogy ez így ez csak most jutott eszébe valakinek így és aztán sikerült az elvárható szint felett megvalósítani.
Aki pedig még mélyebb értelmezésekre és egyértelműbb poénokra vágyik azoknak ajánlom közelebbről megnézni és felismerni az egyes epizódok címeit. Rögtön érezhető, hogy egy nyelvet beszél e a sorozattal. Régi trükk, ne mondjátok el senkinek.
Ismertető