A Nadesico talán az egyik legkülönösebb hangvételű sorozat, amit valaha láttam. Egy viszonylag jól kidolgozott sci-fi történeti alapra épül, rengeteg humorral. Maga a történet nem egy nagy különlegesség, a szokásos "mentsük meg a Földet a csúnya idegenektől", de ahogy ezt tálalják, az már igazi csemege. A Nadesico nevű űrhajó mindennapjaiba tekinthetünk bele, amik viszont igazán kevéssé mindennapiak.
A történet valamikor a nem is annyira távoli jövőben kezdődik, amikor a marsi kolóniákat idegen támadás éri. Ugyan az első hullámot sikerül valamennyire elhárítani, de patthelyzet alakul ki, és a Föld ostrom alá kerül. A támadások mindig önműködő gépek útján történnek, amik egyfajta ugrókapukon keresztül érkeznek a Jupiter körüli pályáról, így aztán az igazi idegenekről senki sem tud semmit. Ebben a helyzetben egy magáncég kifejleszt egy lopott idegen technológián alapuló űrhajót, ami képes felvenni a harcot a támadókkal, ez a Nadesico. Úgy határoznak, hogy a legjobbakat szerződtetik rá legénységnek, hogy elküldhessék első útjára a Marsra. A galibák viszont itt kezdődnek, mert "a legjobbak" kifejezés katonai alkalmasság szempontjából értendő, ami annyit tesz, hogy átlagember számára a legénység viselkedése legalábbis különc, ha nem elmebeteg. Ebből aztán rengeteg humoros helyzet származik.
A hatást tovább fokozza, hogy ez az anime kifigurázza az animét és az anime rajongót. Központi szerepet foglal el a történetben egy a rajz alapján ítélve a 70-es évek stílusában készült mechás anime sorozat, a Gekiganger, amit a főszereplő néz állandóan. Hogy ez valóban létezett-e, azt nem tudom. Aztán ott van az egyik szereplő, akit Meguminak hívnak, és igencsak ismerős történettel rendelkezik. Vagy egy megint másik szereplő gyanúsan hasonlít egy másik sorozat szereplőjére. Ezen túl rengeteg már ismert helyzet, klisé is felbukkan. Egyszóval nem csak a sci-fi szálról meg a humorról szól a Nadesico, hanem az animéről is.
Néhány fontosabb szereplőről érdemes szót ejteni. Nagyon sok érdekes szereplő van még, akikről érdemes lenne írni, de jobb, ha az ember maga látja őket.
Akito: Ő a főszereplő, egy marsi srác. Egy nanotechnológiai kezelésnek köszönhetően képes az akaratával irányítani bizonyos gépeket. Mivel az első támadás idején nem tudta megvédeni azt az óvóhelyet ahol tartózkodott, illetve egy kislányt aki szintén ott volt, ezért az egész sorozat alatt érzelmi problémákkal küszködik. A támadáskor a nyakában lógó kék kő felfénylett és ő a Földön találta magát. Ezután a pilótatudását félredobva szakácsként próbál megélni. Miután véletlenül összefut Yurikával, és rájön, hogy gyerekkorából ismeri, utánamegy a Nadesicora, ahol nem mindennapi pilótatudásról tesz számot, így kettős állásban, mint hajószakács és mecha pilóta alkalmazzák.
Yurika: A Nadesico kapitánya, marsi születésű szép fiatal nő, aki kitűnő eredménnyel végezte el az akadémiát, de kicsit érzékeny. Mivel a hajón általában nincs rá szükség vagy a tudására, Akito után mászkál, aki nem feltétlenül örül állandó megjelenésének. Ennek ellenére mindenki kitalálhatja a végét...
Megumi: A hiradós tiszt. Ő már csak azért is érdekes, mert története nagyon hasonlít Hayashibara Megumiéra (ki ne ismerné őt?). Ez abban nyilvánul meg, hogy mielőtt a Nadesicora állt volna, hangszínész volt, azelőtt meg ápolónő. Egyébként ő is Akitohoz próbál közeledni, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Ines: A tipikus szőke, köpenyes, szemüveges, tudós nő, a tudományos tiszt. Ő is a Marson született és kicsit idősebb a legénység átlag életkoránál (ami úgy 20 év körül lehet). Sírba viszi a fél legénységet azzal a szokásával, ha bárki magyarázatot vár valamire, ő azonnal megjelenik és tényleg megmagyarázza. Több van benne, mint ami elsőre látszik, ez a végén derül ki.
Ruri: És igen, a favoritom. Ő a hajó egyik operátora, habár csak egy tíz éves kislány. Igazából még így is ő az egyik legértelmesebb ember a hajón, ezért a többiek szerencsétlenkedését elnézve gyakran csak annyit bír megjegyezni: "baka" (hülye). A különlegessége, hogy valójában "lopott", azaz feltűnően hasonlít Ayanami Reire, szinte minden szempontból, bár a szeme sárga és nem piros.
És akkor még lehetne beszélni sok más szereplőről, pl. a három pilóta lányról, vagy a főmérnökről, ne adj isten a titokzatos ellenfélről, akik szintén elég csodabogarak.
Ami még érdekes lehet, az az, hogy a végére minden jó lesz, happy end, lehet örülni, viszont nem derül ki minden (bizonyos szempontból a lényeg nem), de ennek ellenére még is teljesen lezárt egész. Kiderül, kik az ellenfél, mi történt Akitoval a támadáskor, meg jó néhány dolog az ugrókapuk illetve a Nadesico működési elvéről is. Amit viszont lehetetlen kideríteni, hogy a komoly részeket tényleg komolyan gondolták-e, vagy csak azok is egyfajta kifacsart humort alkotnak? Ilyen mondjuk Akito állandó problémázása, amilyenre több animében is láthatunk példát a főhős részéről.
Összefoglalva: egy nagyon érdekes sorozat, amiben úgy van történet, hogy még betegre is röhögi magát az ember.
Ismertető