Párizs. A város nyüzsög, átlagos nap, a kávézók tele vannak. Egy fiatal hölgy, Mireille Bouquet éppen kis bevásárlását fejezi be, majd motorjával elindul hazafelé. Átlagos nap. Otthon egy tea mellett elolvassa az e-maileit. Átlagos nap. Egy ismeretlen küldő, egy levelében a múltba akarja őt elvezetni. Átlagos nap? Nem törődve a további tartalommal, Mireille tovább tenné napi teendőjét, de a mellékelt dal megállítja az időt Mireille számára, hírtelen kiskora egy emléke jut eszébe. Nem átlagos nap. Engedve a kíváncsiság kísértésének, elmegy Japánba a levél küldőjéhez. Kirika Yumura középiskolás, átlagosnak tűnő lány. A két lány találkozásának pillanatában, amikor Mireille válaszokat vár kérdéseire, bérgyilkosok jelennek meg, mindkettőjük élete veszélyben forog. Mireille azonban múltja egy részletét magánál tartja: egy 9 mm-es Walther P99-est. Amikor azonban a túlerő már végezne vele, Kirika jön segítségére, és puszta kézzel végez áldozataival. Az ügy végén mind a ketten Kirika lakásán vannak. Kirika elmondja, hogy nem olyan régen itt ébredt fel Kirika Yumura névvel, mely a zsebében lévő igazolványán volt, az ő fényképével. Semmi másra nem emlékszik, abban sem biztos, hogy ez az igazi neve. De egy másik név, amely mind a két lány életében jelen van: NOIR.
Mireille ugyanis ezen az álnéven valaha profi bérgyilkos volt, és most Kirika állítja magáról, hogy ő NOIR. Ez a név, melytől még az alvilág, és a korrupt emberek is rettegnek. De a legfontosabb egy régi óra, mely egy melódiát játszik, pontosan ugyanazt, melyet Mireille apja órája játszott le. Őt és anyját a szeme láttára megölték, és a tettes a mai napig nem került elő.
Mireille egyezségre lép Kirikával. Hajlandó segíteni neki kideríteni a múltját. Miért van Kirika kezében valószínűleg ugyanaz az óra mely az apjáé volt? Miért akarták őket megölni? És valójában mi is NOIR titka? Ha az igazság kiderül, Mireille megöli Kirikát, amiben nem lát kivetnivalót egyikük sem.
A Noir világszerte nagyon hamar népszerű lett. Köszönhetően ennek a rendkívüli színvilágnak, a kiváló karaktereknek, Yuki Kajiura csodás zenéjének, mely ötvözi a technot, az operát, és a francia ízekkel édesített zenét. A sztori izgalmas, mindig tartogat valami újat, és azt részletekben adagolja nekünk. Remek akciókkal, melyek csodálatosak az utolsó filmkockáig, lehet látni, hogy az alkotók eléggé komolyan vették a munkát. Előkelő és csodás, csakúgy, mint egy opera, kegyetlen és kifinomult, mint egy bérgyilkos.
Azonban nem minden tökéletes, lassan indul be az egész, minden egyes epizódra jut egy új rossz fiú. Keveset foglalkozik a fő szállal a sorozat, amit csak a végére kap el. A zene túl sokat ismétli magát, hiába kellemes és jó dallamok. Kirika semleges érzelmei már unásig viszik a karakterét, Mireille túlzottan sokszor ismételt emlékei is idegességre adhatnak okot.
A sorozat a Cowboy Bebop izgalmi szintjén áll, sok halállal de kevés vérrel, ami csökkenti a korhatárt. Kevés szereplővel, de azok jól meg vannak alkotva, lehet szeretni őket. Apróbb hibákkal, melyek felett el lehet siklani. A japán és az angol szinkron is első osztályú, én egy picit az angolt előbbre helyezem Chloe karaktere miatt.
Ismertető