Isten hozott az Ouran Host Clubban, ahol a szórakozásra vágyó, gazdag lányok elüthetik az időt.
Mert mi is az Ouran? Egy elit iskola, a jövő leggazdagabb iparmágnásainak, grófjainak, egyszóval, a felső réteg gyermekeinek részére. Így hát nem csak maga az iskola, a diákok különlegesek, de a szabadidő eltöltése sem a megszokott módon történik. Ide nyer ösztöndíjjal felvételt Fujioka Haruhi, az "egyszerű közember", ám sehogy sem találja a helyét. Miközben egy csöndes zugot keresne a tanuláshoz, véletlenül beleakad egy használaton kívüli zeneterembe - vagyis, éppenséggel nem is annyira használaton kívüli, hiszen maga a Host Club működik benne, akik készségesek lennének Haruhi bármilyen vágyát teljesíteni. Főhősünk ezt nem annyira díjazza, sokkal inkább a bizarr alakok miatt menekülőre fogná a dolgot, csakhogy útközben lever (és ezzel együtt ripityára tör) egy több millió yen értékű vázát, amit az iskolai aukcióra szántak.
Mivel Haruhinak természetesen nincs ennyi pénze, adósságát sehogy sem tudná rendezni, hacsak... és ettől a naptól kezdve, egy erős stylist-olás és némi etikett betanulása után ő is a Host Club tagja, hogy teapartik, és női csacsogások kereszttüzében valahogy összeszedjen 100 vendéget, és törlessze a tartozást.
A Host Clubban mindenki megtalálja, amire (illetve, akire) szüksége van. Félreértés ne essék - csupán társalgás folyik, az viszont a legprofibb csábítással egybekötve. A szótlan, férfias Mori remekül kiegészíti az állandóan egy plüssnyuszival mászkáló, édességfaló, alacsony Honey-t (aki egyébként a Host Club legidősebb tagja). A Hitachiin-ikrek, Kaouru és Hikaru mindent megtesznek, hogy a lehető legprofesszionálisabb élményben legyen azoknak része, akik az ártatlan, odaadó, testvéri szeretet óhajtják naphosszat csodálni. Kyouya hűvös és számító, a klub titkára, tökéletes ellentéte az elnöknek, a vidám, közvetlen és elbűvölő Tamakinak. És persze Haruhi, aki természetességével igyekszik rávenni a kisasszonyokat, hogy holnap is őt válasszák.
Az anime alapvetően shoujo, a romantikus vonulat mellett rengeteg sitcom, humoros helyzet, illetve némi dráma is megtalálható. A történet alapját az azonos című manga szolgálja, de ettől több helyen is eltérnek, bár ez talán nem is annyira fontos, mert a részek (többnyire) önállóan is érthetőek. A zene is fantasztikus, bár nehéz eldönteni, hogy az, hogy betétdalként főleg csak az opening/ending páros használták (különböző vonós ill. fúvós feldolgozásokban). Amúgy az egész anime
fanservice, a karakterdizájn bámulatos, a szinkronhangok szintúgy. Régen láttam már ilyen színvonalas, könnyed, szórakoztató animét.
Az egyetlen ok, ami miatt tőlem mégis csak 9-est kapott, az főleg az anime vége miatt van. Van egy-két megbocsátható epizód, ami nem annyira érdekes, mint a többi, de igazából a sorozat befejezése az, ami zavart. Valahogy (számomra) túl kegyetlennek tűnt az utolsó két epizód az egész sorozathoz képest (persze az is lehet, hogy a végére már túlságosan Tamaki-fangirl lettem), és igazából olyan, mintha befejezetlen lenne (mondjuk elképzelhetőnek tartok egy második évadot, mert a manga is még javában fut).
Ismertető