Chihiro, a tíz éves kislány egy csokrot szorongat. A virágot azon szomorú okból kapta: elköltöznek. Még meg sem érkeztek, de már hiányoznak neki a régi barátok. Út közben egy ritkán járt földútra tévednek, mely egy terebélyes erdőn vezet át. A lány apukája veszélyesen nyomja a gázt, miközben a kislány az erdoben egy titokzatos szobrot lát. Hirtelen fékezés. Épp hogy meg tudtak állni egy ugyanolyan szobor előtt.
A szobor mögött hatalmas fal, és egy alagút van. Az apa kiszáll, és rögtön be akar menni az alagútba. A lány arcán lehet látni, fél, és hangot is ad ennek. Azt akarja, menjenek el innen, de apja hajthatatlan. A szülei elindulnak az alagút felé, Chihiro pedig a szoborra néz, megrémül, és futva odasiet az anyjához. Az alagút végén egy lepusztult terem fogadja őket, melynek kapuja egy elhagyatott vidámparkra néz. A szülők elkezdenek szimatolni, és frissensült hús szagát érezvén elindulnak beljebb a parkban. Miután megtalálták az illatok forrását, a szülők leülnek falatozni az elhagyatott asztalhoz. Úgy zabálnak, mint a disznók. A kislány sikertelenül győzködi oket, hogy menjenek. Elindul hát felfedezőútra. Egy hidat talál, lenéz róla.
Hirtelen megjelenik egy fiú, aki rákiabál, hogy fusson, mert megy le a nap, de a lány nem ért semmit. Visszaszalad hát az étkezdéhez, de szülei helyett két zabáló disznót talál. Megrémül, újra szaladni kezd. Már jönnek elő a szellemek, a kamik. A kihalt kis vidámparkból hirtelen szellemváros lett. Megpróbál visszajutni az alagúthoz, de a kis csordogáló patakból hatalmas tó lett. Közben kezd átlátszóvá válni. Tovább menekül, egy elhagyatott házikó tövében bújik el. Ismét megjelenik a titokzatos fiú, ad egy bogyót Chihirónak. Elkezdenek futni, a hídhoz érnek, ahol először találkoztak. Chihirónak nem szabad levegőt vennie, mert észreveszik, ám amikor a fiút üdvözli egy békaszerű szerzet, a frászt hozza rá. Haku, így hívják a fiút, varázsol egyet, és tovább rohannak. Egy kis kerthelyiségben állnak meg. Chihironak az egyetlen esélye, hogy visszakapja a szüleit az, hogy munkát vállal a fürdőházban. Haku utasítása szerint egy Kamaji nevű öregembert kell megkeresnie. Kamaji a pókszerű nyolckezű futómester tovább irányítja Chihirót Yubaba-hoz, a gonosz boszorkányhoz. Fent Yubaba alkalmazza, de csak azért mert az ő kicsikéje felsírt, mert kiabált. A kislányt megfosztják a nevétől, Sen-re keresztelik. A jövevényt eleinte alábecsülik, de folyamatosan szeretteti meg magát a kedvességével, ügyességével.
A film vége szerintem korántsem Happy End. Igaz sikerül visszaszerezni a szülei és saját szabadságát, de ismét el kell szakadnia egy helytől, amit megszeretett, és megszerették őt is, valamint valakitől, aki mindennél többet jelent számára. Ez a film átmozgat, elgondolkodtat, kizökkent a hétköznapokból. Még most is foglalkoztat, mi lesz Chihiroval a film vége után. Én szívem szerint 5 csillagot adnék neki, a rajzok, a zene, a szereplők és az, ahogy Miyazaki a történetbe belesző olyan elemeket, mint a sintoizmus, a természetvédelem és a családnevelési problémák teszik ilyen zseniálissá ezt a művet.
Ismertető