Egy mágus, aki szembefordult mestereivel. Egy ifjú, aki a varázslatot és a csodát indult el keresni a világba. Egy lány, aki önmaga előtt sem beismert szerelmétől hajtva indul az ismeretlen felé. A sorozat három főszereplője mind addigi életét adja fel, hogy maguk és a világ előtt is bizonyítsák igazukat.
Más animékhez hasonlóan az Orphen is igencsak a történet közepén kezdi el történetét. Igaz, az alapjául szolgáló anime már némileg beavathat minket az előzményekbe, de annak ismerete nem kötelező a sorozat megértéséhez. Az első évad történései az Agyartoronyban (Tower of Fang) tanuló tehetséges varázsló, Orphen és gyermekkori barátja, a nála idősebb Azalie körül bonyolódnak. Mint az a sorozat első néhány részében kiderül, a nővéreként szeretett lány egy varázskard átkának hatására pusztító sárkánnyá változott. Mivel veszélyt jelentett a varázslóiskola hírnevére, a mágusok volt mesterét bízták meg, hogy ártalmatlanítsa. Az igazságtalan ítélet ellen Orphen fellázad és szembefordulva mesterével és az egész iskolával egymaga indul, hogy az átkot megtörje. Útján egy lelkes varázslótanonca akad Majic, egy fogadós álmodozó fia képében, majd kettejükhöz hamarosan az Orphen iránt titkon gyengéd érzelmeket tápláló, de cserébe nagyhangú és kiállhatatlan nemeshölgy, Cleao csatlakozik. Az ellenszer felé vezető útjukat majd' minden alkalommal keresztezi a két alacsony növésű tolvaj, akik a sorozat komikusabb részeit hivatottak képviselni.
Az útjuk névtelen birodalmakon és mesés városokon vezet át, asztali szerepjátékokra emlékeztető ködös romokon vagy éppen a Laputa, égi palota kertjein keresztül egy kikacsintás erejéig. A történet bár elég koherens, egy önállóbb történet általában nem hosszabb két epizódnál, mégis inkább a szabadabb, road-movie-kat idéző hangulat dominál a sorozatban, ami nem tesz neki rosszat. Sőt. A varázspárbajok izgalmasak és látványosak, nem alkalmazzák a jelenetek ismétlését amitől minden egyes küzdelem, összecsapás egyedi hangvételt kap. A történet lezárása annak ellenére, hogy megfelelő átkötés a második évadba teljes lezárása a történetnek, és ha hangulatában olykor a nemüket változtató varázslók vagy komolyabb témák pedzegetéséhez is ér a narráció, sikerült azt olyan könnyed és elegáns módon kezelnie, hogy a végeredmény egy emlékezetes és könnyed kikapcsolódás lesz a néző számára. Aki kedveli a könnyedebb fantasy sorozatokat, feltétlen nézze meg, aki pedig a manga és a második évad után is hiányolja a varázslócsapat társaságát, az ezredfordulón megjelent játékverzióval pótolhatja az Orphen hiányát. Ha ez nem médiumok közötti zökkenésmentes váltás, akkor mi az?