Valahol a tengeren egy kisfiú és egy férfi egy hajóról a vizet figyelik, ahol épp egy bálna készül előtörni a hullámok közül. Eközben valahol egy másik dimenzióban, ahol az idő sokkal lassabban telik, egy szakállas, hátizsákos öregember halat gyűjt magának és a macskájának a tengerből, ami ebben a dimenzióban zöld üveghez hasonlóan áll a zöld égbolt alatt. Az üvegtengeren csodálatos hullámképződmények láthatók, és különös vízből levő lények élnek, a felszínre törő bálna pedig olyan lassan mozog, hogy egy egész nap kell neki, hogy befejezze a látványos ugrást.
Az öregember tábort ver, és visszaemlékezése során megelevenedik a múltja, egy furcsa, kihalt világ, amikor még valószínűleg a másik, lassabb idősíkban élt. Másnap találkozik régi barátjával, egy festővel, aki lefesti a hatalmas bálnát. Nemsokára további emberek is összegyűlnek az üveghullámokon, hogy megszemléljék a bálnát, és közben iszogatnak, vagy történeteket mesélnek a múltjukból.
A Kujira no Chouyaku ("A bálna ugrása") Shigeru Tamura eredeti ötlete alapján készült, és 1998-ban elnyerte a Japán Média Művészetek Fesztivál nagydíját. Már a képekből is látható, hogy ez nem egy szokványos anime, hanem inkább egy érdekes művészfilm. Hogy az üvegóceán valóban egy másik dimenzió, vagy csupán a képzelet szüleménye, a nézőre van bízva, akárcsak a sok furcsa kép és jelenet értelmezése.
A történet nagyon lassú iramban halad, nyugodt hangú párbeszédekkel és narrációval, egyáltalán semmi mozgalmasság nincs a filmben. A rajzok egyszerűek, kevés, de jól megválasztott színekkel. Képei fantáziadúsak és szimbolikusak. Néhány helyen számítógépes animáció kelti életre a zöld üvegóceánt.
A lassúság és elvontság ellenére ez a rövid film kellemesen megnyugtató (már csak a sok zöld szín miatt is) és fantáziadús utazás egy másik világba, de megtekintéséhez elengedhetetlen a megfelelő hangulat, és némi nyitottság az új dolgok iránt. Ajánlható mindenkinek, aki szereti a zöld színt, a bálnákat, és a művészfilmeket.