Vannak hősök, akik sosem érnek révbe. Történetük maga az utazás, az ismeretlen felfedezésével együtt járó tapasztalat megszerzése. Mikor Orphent, a szabadgondolkozású renegát boszorkánymestert és barátait az előző évad végén elhagytuk, úgy tűnt, mindenki megtalálta a helyét. Azonban akiket arra választ ki a sors, hogy ne tudjanak soha egy helyben maradni, azokat a baj is igen hamar megtalálja. Bármerre is vezesse őket a sors, lépten-nyomon nagy erejű szörnyek keresztezik hőseink útját, melyek célja látszólag maga Orphen. Az Agyartorony mágusai Hartiát és fiatal tanítványát bízzák meg a különös események hátterének felderítésével, miközben Orphenék csapatához egy új tag csatlakozik: egy fiatal lány, akinek a Lovagok Nemesi Közösségének Rendje megbízásából kell a tetemes hírnévre szert tett varázslót a magiszterek elé vinnie.
Ami az első látványos változás a sorozatban, az a vizuális megvalósítás minősége. Mintha visszavettek volna a költségvetésből, az előző rész több különlegesen szép elemét elfelejtették a készítők, és sokszor észrevehetően spóroltak is a rajzolni valóval. Ez még abban az esetben is feltűnhet, ha némi időeltéréssel nézzük az előző részekhez képest. Gyakoriak az állóképek, és amikor valaki beszél, akkor valami taktikusan ki is takarja néha száját. Az előző "évad" során örömmel tapasztalt dinamikus és változatos harcok is áldozatául estek az újabb koncepciónak: a részről részre feltűnő elnagyolt szörnyeket általában ugyanazzal a "káme-háme" támadással intézik el, és szinte minden felmerülő problémát ezzel oldanak meg, ami útjukba kerül. Ezzel együtt sem mondható csúnyának a sorozat, sőt, még így is egy igen kellemes látványvilágot képvisel, csak az érezhető különbségek hagynak némi kellemetlen érzést maguk után.
A Revenge alcímmel bíró második évad története is valamivel komolytalanabb, mint az előzőé volt. Igaz, a végére itt is magára talál a dramaturgia, és az utolsó részeket már lehet levegővétel nélkül nézni végig, de az első 10-15 részben elég sok az unalmasabb, egy kaptafára készült epizód. Általában a szereplők megérkeznek valahová, a lányok elmennek vásárolgatni és a fiúk pihennek, amíg valami nagy szörny elő nem kerül. A későbbi részekben ez annyival dúsul fel, hogy Hartia szuperhős alteregója és a főellenségek is egyre több másodpercet kapnak a cselekményből. Az új szereplők igen vegyes képet mutatnak: van ugyebár pár újabb mágus az Agyartoronyból, rájuk kíváncsi lenne az ember, de az első főellenség egy kicsit blődre sikeredett. Más kérdés, hogy ez utóbbi problémát is igen "elegánsan" kiküszöbölik a történet végére, még ha az előző sorozatra jellemző furcsa nemcserélős felhanggal is.
Amivel azonban mindezek ellenére is maradéktalanul elégedettek lehetünk, az a hangulat. Bár a fókusz ismét nem a főszereplőkön van, a sorozat road-moviekat idéző atmoszférája még a komolyabb, tartalmas részek közötti könnyedebb epizódokat is felemeli. Szívesen csatlakozunk a varászlóhoz különleges útján, tudunk izgulni a szereplők sorsáért, és a más sorozatokban mellőzött segítőket is megjegyezzük, felismerjük, ha újra keresztezik utazásunkat. A Revenge-t az előző évad rajongóinak, és a Slayers sorozat kedvelőinek egyaránt ajánlom, illetve mindenkinek, aki kedveli a szórakoztató varázslatos történeteket.
Ismertető