Aya, becenevén Aa-chan egy fiatal nő, aki nemrég önálló életét kezdte élni kis lakásában, és emellett próbál helyt állni a munkahelyén. Aa-chan édesanyja külföldön dolgozik, így volt ez Aa-chan gyerekkora óta. Így Aya legtöbbször az apukájával élt, és a család cicájával, Mii-vel. Az évek múltak, Aa-chan felnőtt, dolgozó nő lett, édesapja pedig egyedül maradt a szülői házban Mii-san társaságában. Apa és lánya valahogy eltávolodtak egymástól. De egy este Aya telefonhívást kap, mely ismét előhozza a családi emlékeket.
A Dareka no Manazashi Shinkai Makoto legújabb rövidfilmje, mely a Nomura ingatlan cégcsoport "Proud Box Kanshasai" című kiállításán került bemutatásra.
Rövidségéhez képest igazán magával ragadó és életszerű kis hétköznapi dráma, ami pár percben is szívmelengető üzenetet fogalmaz meg a néző felé.
Shinkai az érzelmek széles skáláját vonultatja fel ebben a néhány percben, melyeket a felnőttebb nézők közül talán mindenki át tud érezni. Hangsúlyozza a család és az emberi kapcsolatok fontosságát, melyet sokunk hajlamos elfelejteni a sietős mindennapok megpróbáltatásai közepette.
Hangulatra a Dareka no Manazashi a rendező korábbi rövidfilmje, a
Kanojo to Kanojo no Neko tükörképe is lehetne, picit modernebb, picit kiforrottabb formában, de ugyanolyan magával ragadó.
Shinkai sajátos, a közeli jövőben elhelyezett világa - amit már néhány korábbi filmjéből ismerhetünk - itt is megjelenik, a mindennapi tárgyak futurisztikus változatai, bár a történet szempontjából mellékesek, mégis adnak egy érdekes, egyedi légkört a cselekményhez.
A mesélő személyének megválasztása is nagyon ötletes, bár én első megnézésre nem is igazán jöttem rá, ki meséli el a történetet. A rövidfilm hangulata, érzelemgazdagsága miatt mindenképpen érdemel egy ismételt megtekintést.
Shinkai Makoto tehát ismét egy szép és szívmelengető történetet készített nekünk, ezúttal egészen rövid formátumban, de a tőle megszokott minőségben.