AoiAnime Közösségi Blog
Akció. Csápok. Gombaszörny. Robbanás. Könnyek.
Ezen kívül ami még volt:
Hagino elmesélte a főparancsnoknak az öt évvel ezelőtti tragédia részleteit: Az űrhajónak valami meghajtó egysége felmondta a szolgálatot, és a kiszabaduló kontrolálatlan sugárzás elpusztította 200 társukat, köztük Onomilt is. Ezen kívül a szigeten 804 ember is meghalt, egy ember kivételével a teljes lakosság. Az egy ember nem más, mint Mari, akire valamiért nem hatott a sugárzás... Azanael persze csúnyán nekiesett Haginonak, simán kész lett volna megölni is, ha az őrök nem viszik ki a teremből.
Michikoról kiderült, hogy nagyon szereti a meséket, és ő maga is szívesen ír történeteket. Hogy miféle történetek, az egyelőre nem derült ki, mert összevissza pirult zavarában, amikor bevallotta Marinak, hogy írogat, és még neki sem volt hajlandó megmutatni egyetlen sort sem.
Akane elvitte Marit és Michikot egy kicsit a városba (ami feltűnően kihalt volt), megetette őket egy jó étteremben, miközben egész barátságosan elbeszélgettek. Sajnos az idillnek véget vetett három nagydarab fickó, akik zaklatni kezdték a lányokat. Először úgy tűnt, Akane-val van valami elintézetlen dolguk, de aztán végül Marit próbálták elrabolni, és hiába csípett, rúgott és harapott, betuszkolták a kocsiba. Itt jött közbe a GOMBASZÖRNY (természetesen Shibaliel áll a dolgok hátterében), amit Hagino űrruhában kúl lövöldözés közepette küldött melegebb éghajlatra, és végül Mari sírva, egyszerre megkönnyebbülve és mérgesen megölelte. A jég megtört, most már valószínűleg barátok lesznek, és Hagino Mari mellett fog állni, akármi történjék is.
Egyelőre ez így kezd elég bugyuta irányba elmenni, de én reménykedek!
Végre alaposabban is megismerhettük Hagino kolléganőit, azaz a földönkívüli lányokat, akik a többi űrhajót vezetik. De kezdjük a rész elején: Mari borzasztóan kialvatlanul és kócosan csatlakozott a reggelizőasztalnál ülő Haginohoz és Michikohoz, állítása szerint Hagino álmában beszélt egész éjszaka, és ezért egy percet sem aludt. Hagino szerint viszont Mari igenis jól aludt, még nyáladzott is éjszaka. Erre persze Mari megint csak dühös lesz, Hagino pedig váratlanul megérinti az arcát. Ennek eredménye a fülig vörösödés mellett újabb emlékkép a múltból, az űrhajóról és a tragédiáról.
Eközben a többi űrhajón is megindul a mozgolódás. Az öt Földön tartózkodó hajó a tenger alatt rejtőzött, és most találkozásra készülnek egy megbeszélt helyen. Azonban az ötös számú hajó, aminek a kapitánya Hagino, újabban elhanyagolja a parancsokat, ezért a szörnyen ellenszenves főparancsnok, Shibaliel neheztel rá. Tsubael ezért ismét megjelenik Haginonál, és sürgeti a Blue indulását. Hagino végül kiadja a parancsot az indulásra, Tsubael nagy örömére.
Egy kis trükkel Haginot elkérik az iskolából, és a kapitány végre megérkezik a hajó fedélzetére. Tsubael nagyon örül, hogy Haginot újra az egyenruhájában láthatja, nyilván a férfiközönség is élvezte ezeket a perceket XD. Az is kiderült, hogy Hagino valódi (alien) neve Ekaril. Azonban ahogy Hagino a fedélzetre lép, rögtön odatéved a tekintete a harmadik ülésre, ahol egy lány jelenik meg a szeme előtt, majd el is tűnik ugyanolyan gyorsan. A Blue legénységének harmadik tagja tehát feltehetően meghalt. A Blue megindul a Novaal által kijelölt helyre.
Közben a Novaal legénységét is megismerhettük. Közülük a legfontosabb egy rövid hajú lány, Azanael. Visszaemlékezéséből kiderül, hogy romantikus viszony fűzi a lányhoz, aki Hagino hajóján szolgált. A lány neve egyébként Onomil, Azanael egy kis nyakékben levő hologramban is őrzi az emlékét. Valószínűleg még csak sejti, hogy valami történhetett a szerelmével.
Haginonak tehát hamarosan szembe kell néznie a főparancsnok haragjával, és Azanael sem fog örülni, ha megtudja Haginotól, hogy barátnője meghalt (nyilván az ominózus katasztrófában a szigeten).
Mari eközben halálosan unatkozik az iskolában, Hagino nélkül mégsem annyira izgalmas a nap. A kollégiumban főző este van, ilyenkor a lányok együtt készítik el a vacsorát. Mari egyébként sem jeleskedik a főzésben, de most ráadásul teljesen máshol járt az agya, aminek eredménye egy borzasztóan rossz izű tészta lett (a tésztát még én sem tudom elrontani, nem tudom neki hogy sikerülhetett...).
A nap végén Mari és Hagino visszaemlékezéséből végül az is kiderül, hogy mi történt az előző éjjel: Miután Mari önvédelemből kiütötte Haginot, ő maga is nagyon megijedt, és megpróbált segíteni neki, de Hagino félt, és nem engedte, hogy hozzáérjen. Azután egyikük sem akart elaludni a másiknál hamarabb, így a fél éjszakát azzal töltötték, hogy egymást bámulták ellenségesen. Mari végül elaludt, Hagino pedig betakarta, és megígérte magának, hogy nem fogja hagyni, hogy Mari-nak baja essen.
Korrekciók az első részhez:
A madarak, amik körbevették Haginot, nem sirályok, hanem tengeri csérek. Mindenki jól jegyezze meg, és ezúton kérünk elnézést a csérektől és a sirályoktól is.
Az iskolában azért nem volt senki, mert épp szünet volt.
Mari a balesetben nem csak szüleit, de minden emlékét is elvesztette.
A második rész sokkal több eseményt tartalmazott, mint az előző, a történet villámgyorsan kezd kibontakozni. Ha tényleg 13 részes lesz a sorozat, akkor nem is baj, hogy egy kicsit felpörögnek az események.
A rész egyfelől bemutatta Mari első iskolai napját. Mari Michikon kívül nem nagyon érdeklődik az osztálytársai iránt, de őt már Micchinek hívja, és láthatólag egyre közelebbi barátságba kerülnek. Mari nagy szerencsétlenségére az osztályteremben a Hagino melletti pad lett az övé, és ráadásul Hagino meglepően kedvesen viselkedik vele. Mari persze nem tud mit kezdeni Hagino kedvességével, egyszerre fél tőle és vonzódik hozzá. A yuri újabb jegyei is megmutatkoztak, amikor Mari összevissza pirult Hagino közelségére. Egyelőre egyáltalán nem volt zavaró, inkább aranyos. Hagino titokban azt is elintézi, hogy Mari szobájába költözhessen, így mostantól szobatársak is lesznek. Mari gúnyosan meg is kérdezi, hogy esetleg meg akarja-e ölni. De Hagino inkább elszomorodik, és halkan azt mondja, többé nem szeretne senkit... (megölni?!).
Másrészt többet is megtudhattunk a balesetről, ami öt éve történt. Kamiokijima szigeten minden ember rejtélyes módon meghalt, ráadásul a jelek arra mutattak, hogy valaki megölte őket. Az eset után egyébként az osztályfőnöknő is érdeklődik, és valamiféle kutatásban is részt vesz ezzel kapcsolatban. Egyre gyanúsabb ebben az iskolában mindenki...
Mari elmesélte Michikonak, hogy ő volt az eset egyetlen túlélője még kisgyerekként, és minden elfelejtett, ami azelőtt történt. Azután a nagymamájával lakott mindig kettesben, és nem is igazán szeretne emlékezni a történtekre.
De a rész legnagyobb fejleménye egyértelműen az űrhajó, és a benne levő földönkívüli(?) lány volt. Mint kiderül, Hagino űrhajója valóban létezik, Mari nem csak álmodta.
Hagino egy csérnek(!) álcázott adóvevővel tartja a kapcsolatot az űrhajóban levő fehér hajú lánnyal, aki parancsnoknak szólítja őt. A lány neve Tsubael, és ő a hajó, a Blue irányítója. Tsubael eddig szereléseket végzett rajta (valószínűleg meghibásodott vagy lezuhant), és most jelenti Haginonak, hogy elérkezett az idő, a hajó készen áll az indulásra. Hagino azonban azt kéri, még várjanak. Közben a radaron egy másik űrhajó is megjelenik.
Este az űrhajóban levő lány Hagino szobájába teleportál további megbeszélés céljából. Mari nagyon megijed, amikor meglátja a Hagino mögött lebegő alakot, ugyanis átlagos ember nem láthatná őt. Mari rögtön kérdőre vonja Haginot, de amikor közelíteni kezd felé (egyébként most nem akarja bántani, csak meg akarja őt nyugtatni), Mari megint csak nagyon megijed tőle. Ahogy Hagino megérinti a vállát, nagy villanás történik, és Hagino összeesik a fájdalomtól. Úgy néz ki, Mari szintén képes valamiféle erő használatára, legalábbis önvédelemből.
Hagino tehát jóval több, mint átlagos diáklány. Ott volt a balesetnél, és felismerte Mari-t, az egyetlen túlélőt. Először meg akarta ölni, de azóta kifejezetten kedves hozzá. Ő irányítja az űrhajó akcióit, ami egyelőre várakozó állásponton van, de a radaron egy másik űrhajó is megjelent... szóval többen vannak. És Hagino szomorúan gondol vissza a balesetre, láthatóan nem akar több öldöklést. Mi történhetett pontosan a szigeten, és mi az űrhajók célja? Hamarosan kiderül (remélhetőleg).
Akárcsak a Mokke esetén, ebben az animében is a karakterdizájn tetszett meg. A manga, amely alapján a Blue Drop készült, egy egy kötetes dráma/sci-fi/yuri shounen manga. Ebből a dráma meg a sci-fi érdekesen hangzik, ha a többit nem viszik túlzásba, még akár jó is lehet. A rész végén az a fél percnyi komolytalanság egy picit talán illúzióromboló volt, remélem később nem lesz komolytalan a sorozat. Nézzük hát az első rész tartalmát:
Wakatake Mari 14 év körüli kislány, aki nagyanyjával él egyedül. A nagymama aggódik érte, és azt szeretné, ha hasonló korú barátokat találna, ezért egy bentlakásos lányiskolába küldi Mari-t. Mari ennek láthatólag cseppet sem örül, és az autóút alatt végig unott arccal bámul ki az ablakon. A tenger mellett elhaladva egy sirály repül el az autó mellett, majd továbbiak csatlakoznak hozzá. Annyi sirály, amennyit Mari még soha nem látott. És a madarak egyetlen célpont felé tartanak: egy fiatal lány felé, aki a parton áll. A madarakkal körülvett különös lány, és Mari tekintete egy pillanatra találkozik, majd az autó tovább halad.
Az iskolába érkezve Mari megismerkedik az iskola vezetőivel (egy nagyon loller bácsi hosszú lila hajjal + bajusszal, plusz egy igen goromba, tipikusan iskolavezető néni), és a leendő osztályfőnöknőjével(?). Mari nem nagyon lelkesedik a beiratkozásért. A hosszú hajú, bajuszos (buhaha) férfi megkéri az iskolaudvaron szorgoskodó diáklányt, Kozuki Michiko-t, hogy vezesse körbe Marit az iskolában. Az iskola egyébként hatalmas területű, és furcsa módon egy lelket sem lehet látni. Mari közli Michikoval, hogy ne fárassza magát, ugyanis nem szándékozik túl sokáig maradni az iskolában, majd elszalad.
Eközben a sofőr, aki Marit az iskolába hozta felvilágosítja az igazgatónőt a lány múltjáról és esetleges elutasító viselkedéséről. Mari öt évvel ezelőtt egy nagyon súlyos balesetben vesztette el a családját, a nagyanyja pedig betegsége miatt(?) nem tud tovább gondoskodni róla.
A sofőr távozik a kocsival együtt, Mari pedig ott marad az iskolában. Michiko megmutatja neki a kollégium épületben a szobáját. Majd hirtelen megjelenik a hosszú hajú fiatal lány, akit Mari a parton a madarakkal látott. Ő is ebbe az iskolába jár, a neve Senkoji Hagino. Mari barátságosan üdvözli, és kezet fog vele. Azonban ahogy Hagino megérinti Mari kezét, furcsa dolog történik. Hagino mintha meglátna valamit Mari múltjából, a szeme neonkéken izzani kezd, és megragadja Mari torkát. Hagino kis híján megfojtja Marit, amikor hirtelen visszatér normális énje. Mari miután lélegzethez jut, könnyek között kiabálni kezd vele, majd dühében hozzávág egy vázányi virágot. A veszekedés közepén visszatér Michiko és egy igen nagydarab lány, Mari pedig elrohan. Hagino nem szól nekik egy szót sem az esetről.
Michiko Mari után megy, aki egy dombon ülve bámulja a tengert. Michiko elmondja, hogy Hagino igazából kedves és okos lány, úgyhogy biztos Mari is meg fogja szeretni (közben azért látványosan el is pirul). Mari végül megenyhül és visszatér a kollégiumba.
Vacsora előtt a kollégiumban lakó lányok üdvözlik új társukat. Azonban amikor Hagino ismét kezet akar fogni vele, Mari félrecsapja a kezét, és egy pohár vizet loccsant Hagino arcába. Erre néhány lány, akik feltehetően Hagino csodálói, nekiesnek az újoncnak, de Marit sem kell félteni. A verekedést egy komoly kinézetű, rövid hajú lány állítja meg, aki rendet tesz, és a szobájukba küldi a rendbontókat.
Éjjel Mari éhesen mérgelődik magában az ágyán ülve, amikor észrevesz valakit az udvaron. Követi az alakot, aki nem más, mint Hagino. Mari legnagyobb meglepetésére Hagino a semmiból előhív egy hatalmas, világító űrhajót(?), majd neonkéken fénylő szemeivel egyenesen az övébe néz.
(Úgy néz ki, hogy ezt a sorozatot is rawban nézem, úgyhogy az esetleges nyelvi akadályokból adódó tévesen leírt dolgokat később kijavítom, ha szükséges lesz.)
