Hideaki Anno nyilatkozata az Evangelionról

Eredet: New Century Gospel - www.interlog.com/~mileston/neon_genesis
Forrásinformáció: 'Viz Comics' Collected Evangelion Manga, Vol. 1

Mit is próbálunk mi elkészíteni?
kérdeztük a Neon Genesis Evangelion anime sorozat kezdetekor.

A 2015-ös év.
Egy világ, ahol 15 éve az emberiség fele kihalt.
Egy világ, ami csodával határos módon ismét feléledt: a gazdaság, a termelés, az anyagi javak körforgása.
Egy világ, ahol az embereknek sikerült újjáéledniük, - és mégis érzik, hogy a világ vége közeleg.
Egy világ, ahol a gyermekek,  - jövő nemzedékeinek - száma kevés.
Egy világ, ahol Japán az elpusztult Tokió helyébe új fővárost emelt Nagano tartományban. Tokyo-2-t, majd egy újabb várost, Tokyo-3-at, és biztonságossá tette azt a támadásoktól.
Egy világ, ahol ismeretlen ellenség, az "Angyalok" támadják a városokat.
Ez a Neon Genesis Evangelion világa.
Ez a világ a pesszimizmus víziójával telt.
Egy világszemlélet, ami a történet kezdetekor az optimizmustól teljesen távol áll.
És ebben a világban egy 14 éves fiú visszahúzódik az emberi kapcsolatoktól.
És egy zárt világban próbál élni, ahol a viselkedése szerencsétlenségre ítéli, és már felhagyott a kísérlettel, hogy megértse önmagát.
Egy fiú, aki érzi, hogy a apja elhagyta őt, ezért elhitette magával, hogy ő teljesen felesleges személy.
És van egy 29 éves fiatal nő, aki olyan könnyedén éli az életet, hogy ne kelljen éreznie az emberi közelséget.
Azzal védi magát, hogy csak felszínes kapcsolatai vannak, és elfut a gondok elől.
Mindkettőjükből hiányzik valami, amitől hősök lehetnének.
De ebben az esetben, ők a történet hősei.
Azt mondják, "Élni annyi, mint változni."
Azzal a reménnyel kezdtem a rendezést, hogy ha kész lesz a produkció, a világ, és a hősök is megváltoznak.
Ez a valódi célom.
Megpróbáltam mindent belefoglalni az Evangelionba magamról, egy megtört emberről, aki négy évig semmit nem tudott tenni.
Egy emberről, aki mindig elfutott, és épp csak nem volt halott.
És egyszer jött a gondolat:
"Nem futhatsz el."
És akkor elkezdtem ezt a művet.
Ez egy olyan mű, amelyben megfogalmazódott a gondolat, hogy filmesítsem meg az érzeleimet.
Tudom, a viselkedésem tétlen, botrányos, és arrogáns volt.
De megpróbáltam.
Nem tudom, mi lesz az eredmény.
Azért, mert bennem még a történet nincs lezárva.
Nem tudom, mi lesz Shinjivel, Misatoval, Rei-el. Nem tudom, mit hoz nekik az élet.
Mert nem tudom, merre viszi az élet a történetet.
Érzem, hogy felelőtlen vagyok.
De...De hiszen ez természetes, hogy szinkronba kell hozni magunkat a történet világával.
Azt mondom:
"Csak imitáció."

És egyenlőre csak ennyit tudok írni.
De talán a "valós lényünk" valahol benne van a műben.

Július 17, 1995.
A stúdióban, egy felhős, esős napon.