Mariyának nem tartott sokáig ("yoroshiku ne yuurei-chan"-LOL) elfogadnia Ichiko "beköltözését" Mizuhohoz. Így már csak egy személy volt hátra akinek be kellett mutatni Ichikot. Ez a bemutatás viszont elsőre nem sikerült, mert szegény Yukari-chan azonnal elájult amint meglátta a Mariya testén keresztül átúszó Ichikot...
Miután ágyba tették a teljesen K.O. Yukarit kaptunk egy újabb jó példát Mariya praktikus gondolkodásából. Mivel mostantól Ichiko úgyis Mizuho mellett fog lebzselni ráadásul a falak meg a csukott ajtók sem jelentenek neki akadályt ezért a legegyszerűbb választáshoz nyúlt Mariya: lebuktatta Mizuhot úgy, hogy a magasba emelte a szoknyáját. Mizuho válaszreakciója erre meg az a tipikusan aranyosan lányos volt, ahogy próbálta a két kezével a szoknyáját lennt tartani. Láthatóan egész jól belejött a lányként viselkedésbe. Ez az utóbbi reakció Mariya leleplezési mutatványára várható volt, Ichiko reakciója viszont annál váratlanabb volt. "Sugoisugoisugoisugoi". Ichiko szerint nagyszerű dolog az, hogy Mizuho férfi, mert így teljesülhet az álma. A nagy álma pedig az volt, hogy szeretett volna az onee-samája menyasszonya lenni. Sőt még Ichiko onee-samája is mondta azt Ichikonak, hogyha férfi lenne akkor lehetne az ő menyasszonya. Az pedig már az előző részből kiderült, hogy Mizuho hasonlít Ichiko egykori onee-samájára ráadásul férfi is, úgyhogy nemcsoda, hogy Ichiko teljesen fel volt aljzódva az örömtől.
Ichiko persze nem bírta kivárni amíg Mizuho visszajön az iskolából ezért megpróbálta elhagyni a kollégium épületét, hogy szeretett Mizuho onee-samája közelébe kerüljön, de utolérte a szellemek korlátja. Nem tudta elhagyni az épületet amelyiket "kísérti". Minden irányban láthatatlan falakba ütközött. Miután megunta ezt a felkenődést a semmire, új elfoglaltság után nézett. Egy valaki volt még rajta kivűl az épületben akivel elszórakozhatott: Yukari. Kicsordult a könnyem a nevetéstől attól amit Yukari-chan ettől levágott. Azok az arcok... ROTFLOL.
Végülis úgy sikerült elnyerni Yukari bizalmát, hogy Ichiko is sírva fakadt és próbált bocsánatot kérni azért, hogy ő egy szellem. Így a kollégiumban is rendeződtek a dolgok, jöhettek újra az átlagos hétköznapok...
...de egy dolog azért nem hagyta nyugodni Mizuhot. Ki lehetett Ichiko onee-samája aki ennyire hasonlít rá? Először Ichikot kérdezte ki, aki sok áradozás mellett elárulta azt is, hogy sokszor kapott kedves puszit a homlokára az onee-samájától. Ez Mizuhonak eszébe juttatta az édesanyját aki hasonlóan szeretett puszit osztogatni. Mostmár csak meg kellett bizonyosodnia. Úgyhogy másnap a könyvtár felé vette az irányt.
Takako segített neki a könyvtárban. Takako teljesen fel volt dobódva attól, hogy az onee-sama érdeklődik a régi Elderek iránt azt gondolván, hogy Mizuho az iskola tradícióit tanulmányozza. Ezért kár volt később feltennie konkrétan is a kérdést Mizuhonak, hogy mégis miért érdeklődik a régebbi Elderekről. Viszont így, hogy feltette ismét megcsodálhattuk azt a szuperaranyos reakcióját, amit a szellemek emlegetése vált ki belőle. (Ahogy az előző bejegyzésben is írtam Rena tuti hazavinné.) Takako távozása után megtalálta Mizuho amit keresett. Ahogy sejtette, a saját édesanyja volt a 22 évvel ezelőtti Elder és Ichiko onee-samája is, tehát nem véletlenül rakatta a nagyapja abba kollégiumi szobába ahova. Minden dícséretem a sorozat alkotóinak azért, hogy nem húzták el a végtelenségig a leleplezését ennek az előző rész végén is már 100% nyílvánvalónak látszó dolognak. Halad a történet rohamtempóban.
A szobájába visszatérve a szekrényben talált rá Mizuho a síró Ichikora. Mizuho ugyanis késett, Ichiko meg egyből azt hitte, hogy az új onee-samája sem jön vissza többet. Butuska lány... :)
Mizuho megnyugtatta Ichikot és elinvitálta egy éjszakai sétára. Ichiko úgy el tudta hagyni az épületet, hogy Mizuho kezét fogta közben. A séta végcélja a templom volt, ahol egy könnyfakasztó jelenetben Mizuho végülis beteljesítette azt amit az anyja huszonkét évvel ezelőtt elmulasztott.
