Azt mondtam volna, hogy nem blogolom az AyaAyát? Öö... :D;;
Szóval, az előző résznek ott lett vége, hogy Torii fel akarta "áldozni" Atorut - ugyanis mint kiderült, a youikat tulajdonképpen az emberek megszállottsága, erős érzései hívják elő "más-világból". Ezért aztán ha az őt megidéző ember meghal, elvileg a youi is eltűnik. Yuki viszont nem ért egyet ezzel a módszerrel - az emberölés nem hosszútávú megoldás, és egyébként is, ő úgy tudta, az Ayashik dolga a monszták, és nem az emberek levadászása. A többiek egyetértenek vele, és a banda kivonul, hogy ismét megküzdjenek Quetzalcoatllal. Egy kis hezitálás után Houzaburou is velük tart, miután megígéri Toriinak, hogy ha nem sikerül legyőzniük az istent, akkor Torii feloszlathatja a Bansha aratameshót (titkos kormányszervezet, amihez az Ayashik is tartoznak).
Yuki úgy dönt, megpróbálja kihúzni Quetzalcoatlból az ayagamiját (= a nevét), hogy azt felhasználva legyőzze, de hiába a jó csapatmunka, mégse sikerül, a kanjik ugyanis folyton változnak (segítene, ha el tudnám őket olvasni, de úgy tűnik, az AyaAya archaikus kanjijai még a japánok számára is nehéz falatnak bizonyulnak...), és Yuki nem találja a valódi nevet... na ja, ezek a fránya külföldi nevek. Kumoshichi, akinek van egy ötlete, azt ajánlja, hogy Yuki húzza ki belőle az ő ayagamiját (mármint "kumo"), de Yuki ezt elutasítja, mondván akkor Kumoshichi eltűnik.
Mindeközben a magához tért Atoru is a helyszínre érkezik, és elragadja Genbatsu bazookáját - nem hagyja, hogy az Ayashik bántsák Quetzalcoatlt. Yuki felvilágosítja, hogy lehet, hogy valahol létezik Quetzalcoatl isten, de a tollas kígyó, ami Edóban tombol, az egy youi, amit Atoru maga hozott létre, és ami gyakorlatilag Atoru fájdalmának, dühének, kétségbeesésének megtestesítője. Azzal, hogy Atoru vele akar menni az ő világába, tulajdonképpen menekülni akar az őt el nem fogadó világból egy másikba... ami ugye nem megoldás. Atoru elismeri, hogy így van, de ettől még nem fogadja el a kioktatást egy olyan embertől, aki gyakorlatilag ugyanazt tette, mint ő: Yuki ugye nem tudta elfogadni, hogy megölte a barátját, így "életre keltette", így menekülve a bűntudat elől. Yuki válasza erre az, hogy elfogadva Kumoshichi ajánlatát kihúzza belőle a "kumo" ayagamit. Mint megtudjuk, a "kumo" egyik gyökének jelentése "ryuu", "sárkány"... vagyis, Kumoshichi terve az volt, hogy belülről átalakítja a kígyót egy sárkánnyá, vagyis a romboló "istent" egy pozitív "istenné". (Uh, bonyolultan hangzik, de az adott kontextusban abszolút logikus :D). És lőn, a kígyóból tényleg sárkány lesz, ami nemesen elvitorlázik a napfelkeltébe, míg Yuki gyászolja Kumoshichit.
Másnap a dolgok látszólag visszaállnak a rendes kerékvágásba. Yuki úgy dönt, nem szedeti le az őt csavargóként megbélyegző tetoválást, hogy ne feledje a helyét a világban. Houzaburou közli Toriival, hogy mind Quetzalcoatl, mind Atoru eltűntek, ami természetesen nem teljesen igaz: Atoru él és virul, bár nem igazán tudja, mihez kezdjen magával most, hogy tényleg semmije sem maradt. Yukiék mindenesetre úgy döntenek, hogy elrejtik a lányt, nehogy Torii rátaláljon - és erre ugyebár nincs jobb hely, mint a
Yoshiwara, az edói piroslámpás negyed xD mivel ott minden nő fehérre festi az arcát, úgyhogy senkinek nem fog feltűnni, hogy Atorunak más a bőre színe. Hát jó. xD Atorut a törődés, barátság és természetesen a sakura-hullás kigyógyítja a depressziójából, és végre boldog.
Ez persze mind szép és jó, de a csattanó: Genbatsu elviszi Yukit meglátogatni Quetzalcoatl immár ártalmatlan ló-alakját. Yuki angstel egy kicsit Kumoshichi elvesztése miatt, ám ekkor ismerős hangot hall.... mit ad isten, a sárkány nem tűnt el, hanem egyszerűen visszaváltozott lóvá, benne Kumoshichivel. xD;; Amit hál'istennek Yuki is úgy reagál le, mint mindenki más: "wtf..... BWHAHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHAHA"
xD Szóval, most van egy beszélő lovunk, a mai részben pedig SAIZOU SPECIAL!! *o*) Saizou~~ kawaii yo, Saizou!
